Prágai Magyar Hirlap, 1930. október (9. évfolyam, 224-249 / 2445-2470. szám)

1930-10-10 / 232. (2453.) szám

I <P±*A<kAW* Wi^AR-HlRLAP 1^30 október 10, péntek. A reformátusok egyházi és iskolaügyi sérelmeinek orvoslását követelte a tiszán- inneni egyházkerület kassai közgyűlése Tornallyay Zoltán főgondnok megnyitó beszédében Péter Mihály pNspók érdemeit méltatta Kassa, október 9. (Kassai szerkéz tősé­günk telefonjelentése.) A tiszáninneni re- formátue egyházkerület ma délelőtt tartotta rendes évi közgyűlését a kassai Lőcsei-ház nagytermében. A közgyűlésen egyházi rész­ről Péter Mihály püspök, világi részről pe­dig Tornallyay Zoltán egyházkerületi fő- gondnok elnökölt, azonkívül jelen volt az öt egyházmegye esperese: Ibrányi Barna aba- uji, Szűcs István ungi, Dusza János gömöri, Vifágh. József felsőzempléni és Kereszt- thury József alsózempléni esperesek, továb­bá az egyházmegyei gondnokok közül meg­jelentek Bernáth Zoltán, Barna Béla és Mértén s Alfréd dr. A közgyűlést megelőző napon, tegnap dél­után az egyházkerületi lelkes zk ép esi tő bi­zottság előtt két jelölt tette le a második lelkészi szakvizsgát. Az egyik jelölt, Kecse Endre, egyhangú képesítést nyert, a másik jelölt, Szakáll János, a bizottság egyhangú véleménye alapján kitüntetéssel vizsgázott. A lelkészképesitő vizsga után a-- egyház- kerület tanügyi bizottsága tartotta Kósa La­jos és Mertens Alfréd dr. elnökletével évi rendes ülését. Az előadó jelentése kétségbe ejtően szo­morú képet fest általában a felekezeti is­kolákról s különösen a református valiásu növendékek hitoktatásának állapotáról. Az egyházkerület azon törvényen alapuló jognak, amely szerint az iskolafenntartás az egyházközségek autonóm joga, továbbá, hogy minden növendék a saját anyanyelvén része­süljön hitoktatásban, nem képes érvényt sze­rezni. Szinmagyar községekben egymásután épülnek fel a szlovák iskolák, amelyekbe a törvény által megkövetelt, minimális létszámú növendéket különböző kedvezmények nyúj­tásával, mint tankönyvekkel és ruhával, to­borozzák össze. Talán még szomorúbb a kép a középiskoláknál. A magyar anyanyelvű növendékeik magyar nyelvű hitoktatástf az egyes intézetekben agy akadályozzák meg, hogy a növendékek szüleitől erre nézve reverzálisoka/t vesznek ki. jA kassai szlovák reálgimnáziumban például a magyar anyanyelvű református növendékeket egy Pospisil nevű cseh-morva testvér lelkész tanítja hittanra. Nagy baja a hitoktatás ügyé­nek a megfelelő tankönyvek hiánya is. A ba­jok teljes felsorolására kiterjeszikedni egyéb­ként teljes lehetetlenség volna. A tanügyi bi­zottság az egyházkerület intézkedésétől, Pé­ter Mihály püspök személyes közbenjárásától várja a sérelmeknek legálább réteges és halaszthatatlan orvoslását. Ma reggel nyolc órakor a teljes számban egybegyült alkotó tagok jelenlétében Péter Mihály püspök hosszú imával nyitotta meg a közgyűlést. Utána Tornallyay Zoltán egyház- kerületi főgondnok nagy érdeklődéssel hall­gatott beszédében azokra az irányelvekre mutatott rá, amelyek a nehéz megpróbáltatá­sok idejében a kibontakozás felé utat mutat­nak. A hivatalos világi hatóságok megértése és támogatása hiányában a magunk erejére vagyunk utalva. Magunkból, a saját lelkűnkből és az ideáik események iránti lelkesedésünkből kell meríteni “erőt ahhoz, hogy az egymással küzdő, de min­denben önérdekeket hajhászó elvek harcában ne csak megállni tudjunk, hanem az egyházak egyeteme álbal képviselt elveket diadalra is vigyük. Ezen a téren mint követendő példára mutatott rá Tor- nallyal Zoltán főgondnok az egyházkerület ősz vezére, Péter Mihály püspökre, aki épp most ünnepli lelkészi működésének negyvene­dik évfordulóját, de (azért fáradtságot nem is­merve, lelkesedéssel megy elől mindenben példát mutatva. Rövid, pár hónap leforgása alatt negyvenkét egyházközséget látogatott meg és munkájának eredménye máris mutatkozik. Nemcsak lelkese­déssel fogadja, az ősz egyházfőt a gyülekezetek népe, hanem amerre jár, megtelnek a templo­mok és lelkes elhatározással telnek meg a szi­vek a jövendő nagy feladatainak megoldásá­hoz. Nemcsak lelkészi, de mint gyógyító orvos avatott kezekkel keresi és találja meg mimdedn gyülekezetben azt, ami fáj és aani gyógyításra vár, egyúttal példát mutat nekünk arra is, hogy merre kell elindulni és hogyan kell telje­síteni kötelességünket. A főgondnok beszéde után a nagy gonddal--------­a h ajat[uifmú é ííuMámcssá teszi. A szovietkormády fenyegeti Kínát Demarsban követeli, hogy Mandzsúriában szereljék le a szovjet­ellenes mozgalmat — Újból kiélesedett a helyzet a távoli Keleten Moszkva, október 9. A szovjetunió mukdeni vezérkonzula Csang&ueljangnak átnyújtotta a szovjetkormány d©marsát. A jegyzék a követ­kezőket mondja: „A szovjetkormány megállapítja, hogy a kí­nai hatóságok az átvállalt kötelezettségek egyi­két sem teljesitették, annak ellenére, hogy az orosz kormány többször figyelmeztette Kinát a szerződésben vállalt kötelezettségek betartá­sára. A szovjetkormánynak megdönthetetlen bizonyítékok vannak a kezében a fehér emig­ránsoknak Mandzsúriában űzött szovjetellenes tevékenységéről. Ez a tevékenység a legutóbbi időben méginkább megerősödött. Mandzsúria határterületein a fehérgárdisták, akiket gazdagon látnak el pénzzel és fegyve­rekkel, bandákat alkotnak, amelyek megaka­dályozzák a normális forgalmat a keletkinai vasúton °és békés kínai’ meg szovjetpolgáro­kat kirabolnak. Ezeket a bandákat a kínai kormányintézmé­nyeknél alkalmazott fehérérzelmü oroszok ak­tivan támogatják. — A szovjetkormány meg­állapítja, hogy a fehérgárdista bandák tevé­kenysége, amely úgy a szovjetunió, mint Kina ellen ellenséges érzülettel viselkedő erők mű­ködésére vezethető vissza, mind a két nép ér­dekeinek ellen szól és komoly veszedelmet je­lent a távolkeleti békére. Komolyan veszélyez­teti a szovjetunió és Kina közötti, barátságos viszony kialakulását. — A szovjetkormány a ée mindenre kiterjedő részletességgel összeál­lított püspöki jelentés következett, amelynek minden sora nyugodt és higgadt ut/mutatás volt Az általános helyesléssel fogadott püspöki je­lentés fontosabb részeit lapunk mai számának más helyén, illetőleg holnapi és holnapután! számunkban részletesen ismertetjük. Több megfellebbezett egyházimegyei bíró­sági ügy letárgyalása után közebód-kö vetkezett a Lőcs ed-házban, amelyen az egyházikerület I újonnan választott papi főjegyzője, Magda Sán­dor dr., továbbá Péter Mihály püspök és Szűcs István esperes mondott felköszöntőiket. legenergikusabban tiltakozik az éllen, hogy a fehérgárdisták tevékenysége büntetlenül ma­radjon és elvárja, hogy a mukdeni kormány föl­ismeri a szerződésben magára vállalt kötele­zettségek teljesítésének szükségességét. A szovjetkormány a fehér bandák haladék­talan lefegyverzését követeli, követeli a ban­dák tagjainak Mandzsúriából való kiutasítá­sát és a Mandzsúriában működő fehér szer­vezetek föloszlatását. Követeli a kinai álla­mi szolgálatban álló olyan fehéroroszok elbo­csátását, akik egyidejűleg aktív tagjai a fe­hérgárdista szervezeteknek és követeli a mandzsuriai fehér sajtó szovjet­ellenes kampányának azonnali beszüntetését." Peping, október 9. A Kuomíngosum távirati ügynökség egy híradásában elismeri, hogy Fengjusziang elrendelte haderejének a Sárga folyó északi partjáról való általános visszavo­nulását, mivel Jenszisan nem tudta tartani Csengcsau városát. Fengjusziang most a déli Szanszi és északi Hónán között húzódó véde­kezési vonalat foglalja el. IDEGEN EMBEREK R t 6 É N v IRTH: MARA!SÁNDOR Ccp$ngfit by Paniűcon (33) Mindez megrázó volt és izgalmas: mórt ez a Töhötöm, vagy Etele nevű honfitárs, akit ajzelő.tt Guttroannaik neveitek, s aki néhány év előtt eljött Páráéba hőmmé' de let tre<snek s minden jel szerint nagyon szűkös körül­ményiek között ólt itt, a rue Vaugirardon, a Hotel Moliere padlásszobájában azzal töl tötte idejét, hogy magyar paraszt-elbeszélé­seket Irt, Parisban, néhány évvel a nagy há­ború után, elbeszéléséket, melyek igy kez­dődtek: „A pusztára leszállt az alkony. Já­nos bácsi, a számadógazda, kiment a karám­hoz s odaszólt a osikósboj'tárnak ..“ — s igy is végződtek. E népies hangulatképeket elérzékenyüll hangsúlyozással olvasta fel, és sejteni engedte, hogy egy népszínművön is dolgozik, melyet, elsősorban szülővárosá­ban, a Nyírség egyik mezővárosában mutat­nak majd be. Aztán, ahogy jött, óvatos és riadt mozdulatokkal elbúcsúzott, s nagyon sokáig nem is látta. Később hallotta, hogy talált Párásban egy magyar nyomdászt, aki hitelbe ki nyomatta népies hangulatképeit, s a kész kötettel, többesztendei nyomorgás után, mint áki elvégezte dolgai Parisban, hazautazott. Egyelőre tágrameresztett sze­mekkel ülit sokáig ágyában a látogatás után, s azt ajtót bámulta, melyen a honfitárs ki­lépett, hogy nesztelen mozdulatokkal vis­szatérjen padlásszobájába literár is tanulmá­nyaihoz, — az ajtót bámulta, nézett maga elé a sötétbe, megrendültén, mintha jele­nést látott volna. Nem lehetett megérteni, mi moizgalja az embereket. Mindenfelé tit­kok lappangtak. S lázasan elaludt. S eljött a szobrász is harmadnapon, mert távolléte feltűnt a Döme-bán. Ezt határozot­tan röstelkedéssel, s amellett tagadhatatlan elégedettséggel hallotta, mint valaki, aki első papírjait már kiváltotta egy idegen ál­lamban, — bizonyos szégyenkezéssel s ör­vendezve hallgatta, hogy már polgárjogot nyert a Dome-ban, ahol, ha nem is hiány­zik, mert a Döme zajló életében nincsenek pótolhatatlan személyek, de legalább annyi­ra számon, tartják, hogy feltűnik távolléte. A szobrász, szokott szenvedélyes modorá­ban, hangosan tört be hozzá, elfelejtett hogy léte s betegsége után érdeklődni, de minden eseményt, mely a Döme határain belül lezajlott, lelkiismeretesen elmesélt, néhány mellékmondatban kitért a képzőmű­vészet válságára, s felhasználva a beteg akaratgyöngeségé't és csökkent ellenállóké­pességét, tíz frankot kért 'kölcsön. Elmond­ta, hogy egy emigráns magyar szedő teme­téséről jön, aki három napja hajnalban ösz- szeesett a rue de Rivolin, pompás árkádok alatt, s a szó igazi és betüszerínti értelmé­ben éhenbalt, mint a boncolás is megállapí­totta. Párásban ezlt is lehet, mondta. Az em­ber azt hinné, hogy ez már nincsen. Hogy az Eiíifel-toTony árnyékában s a rue de Ri- voli árkádjai alatt, a# aulóreklámok, a szo­ciáldemokrata korinánylöbbség, a népjóléti 'intézmények, a finom irodalmi villongások, az uj építészeti stílusok s a rádió idejében egy ember nem hal csak úgy minden továb­bi nélkül éhen Fárisban. De a boncolás megállapította, hogy igy történt. Ennek az embernek tanult mestersége volt, szedő volt, szervezetit munkás volt. de persze kük földi, s itt, mondotta, _ a munkások is csak bizonyos határig hívei a nemzetköziségnek. S Vaszilieff ur vidékre távozott már több napja egy néger nővel, aki zölidselyom tur­bánt viselt. „Caoabouetite!“ — mondotta minden ok nélkül, két mondat között, elri­kácsolva a papagájkiáltást, mely minden Dome-polgárnak a fülében csengett, s ha el­fárad! a sebes beszédben, mintegy megpi­heni egy harsány ,,cacahoueL'te“-el, ahogy a 'borbély haj vágás közben üresen csattogtat­ja az oM Később hallgattak, a szobrász felnyitott egy konzerv-befőittet, melyet Madame kül­dött fel a betegnek, s megette. Éhesen evett, teljesen átadta magát az étkezésnek, köziben őszes fejét rázta s félhangon bizony­gatta: „Éhenbalt, egyszerűen felfordult." Mikor végzett a konzerv vei, megjegyezte, hogy nem éhségből evett, hanem halálféle­lemből. Összefont karokkal ült az ágyban, s nézte a világpolgárit. — Igaz, mi van azzal a franciával? — kérdezte váratlanul. Borsi körülnézett a szobában. Melyik franciával? ő sok franciát ismer s ő egyike a 'kevés idegeneknek Parisban, aki csak­ugyan ismer franciákat. Csak azt ne hiígyje, hogy az idegenek ismernek franciákat. Akik francia ismeretségekkel pöFfeszked- nek, jórészt hazudnak. Az egyetlen francia, akivel az idegen hosszalbb párisi tartózko­dás során ismeretségi viszonyba kerül, a házmester. Ismerik még a levélbe,rdőt, meg a trafiktulaijdonost, akinél cigarettát vásá­rolnak, esetleg ismerik a droguistát, akinél gillefttet vesznek, de ez már nehezebb. Éve­kig élnek igy. Egy igazi, élő franciával meg­ismerkedni, olyannal, akinek lakása vatn, csinos kis három szoba, coque tlement meu- hlée, ahol a konyhában salátaszáritó lóg, s a szalonban bronz dísztárgyak állanak a kandallón... nevetnie kell! Talán emléke­zik még, hogy náluk odahaza, ha két ember megismerkedik s rokonszenveznek, az első, hogy meghívják egymást vacsorára? Egy francia ebédlőjébe bejutná nehezebb az ide­gennek, mint Kasszában a lámához. Van, aki azt állítja, hogy francia hálószobába könnyebb az idegennek bejutni, mint az ebédlőbe. Ezek is hazudnak. Szórványosan talán előfordul, de általában az idegen nem jut be sehová, legfeljebb a szalonba, öt percre, ahol gyorsan elintézik, s ha elment, kiszellőztetik utána a szobát, ö tudna mesélni erről, a szobrász. Evekig él­nek itt idegenek, s ha elutaznak haza. csak a párisi házmesternek Írhatnak levelet... Te­hát melyik franciáról vian saó? Boudint nem látta. A mérnök nem jár a Dome-ba, mert mit is keressen ott egy fran­cia, ha őszinték .akarunk lenni? — s aztán vele van a nő, ha emlékszik még? Hallgatta a szobrász fecsegését, s emlékezett a nőre. Az a különös szokása volt, hogy sebesen pergette az rr-eket, s a tompa mássalhang­zókat szomjasan nyelte el beszédközben, s rendkívül fehér bőre volt. A szomszéd szobá­ban járkálni kezdtek, s a szobrász, mitha eszébe jutott volna valami, zavarba jött, kö- hécselni kezdett és elhallgatott. Már meg akart szólalni, figyelmeztetni akarta, hogy itt, a szomszédben lakik az a néger, akinek kincs van a torkában s egy tánclokálban ta­lálkoztak vele a Bastille mögött, — de aztán látta a szobrász zavarát, mindketten ugyan­arra gondoltak, s elhallgatott. Búcsúra köl­csönkért még a szobrász egy nyakkendőt. S miután igy megevett és zsebrerakott min­dent, amihez a beteg csökkent ellenállóképes­sége jóvoltából hozzájuthatott avszobában, gyorsan elment, csak az ajtóból fordult még egy pillanatra vissza, homlokára csapott s felkiáltott: — El is felejtettem megkérdezni: hogy* van és mi baja? De a választ nem várta be, morgott vala­mit és szapora ugrásokkal legörgött a lép­csőkön, nyugtalanságot és problémákat ha­gyott vissza maga után, melyekkel a beteg elfoglalkozhatott. S egy délután, estefelé, Du- rand ur is bekopogtatott, a fekete szomszéd, de nem lépett be a szobába, a küszöbön megállt, levette sport sapkáját, kivette pipá­ját szájából s megmutatta harminckét fogát. Nem volt hajlandó belépni. Nagyon elegáns volt, vadonatúj kétsoros kék ruhájában, lakk- cipőkben, zsebéből sárga szarvasbőrkesztviik lógtak elő, a sapkát valószinütlenül fekete kezében tartotta s kifogástalan franciasággal kérdezte, hogy nincs-e a beteg szomszédnak szüksége valamire. Ez meghatotta, mert ha­tározottan szerénységei tanult idegenben, s a jóakarat és együttérzés legkisebb megnyi­latkozása is hálával [öltötte el. Kérte a né­gert, hogy lépjen be s foglaljon helyeti. (Folytatjuk.), % +? .<g * ^ aii *­<D C e s“J S.Sg <x> 5 j* > TS 'd |-- ® -2 © -rjj. O _ <5 0* Q a. © 111 1 ? !3 . j§> í4 . £ m 55 § 2; t-w

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents