Prágai Magyar Hirlap, 1930. október (9. évfolyam, 224-249 / 2445-2470. szám)
1930-10-09 / 231. (2452.) szám
2 ^RWM-Ma.GÍARHIRLSP 1930 október 9, csütörtök. élénk sajtó- és kábelharc folyik Pemam- buco birtokáért, ugyanis mind a Forradalmárok' mind a kormány azt állítják, hogy a város birtokukban • van. Para államáról is ugyanezt állítja mind a két fél. Mindebből arra lehet következtetni, hogy a harc még egyáltalában nem dőlt el és tovább Folyik a hatalomért. A kormány most kiadott első hivatalos jelentésében közli, hogy az államok túlnyomó részében a lakosság lojálisán mögötte áll, az élelmiszerellátás kielégítő megoldást nyert. A kormány reméli, hogy Luis elnök mandátumának november végén esedékes lejártáig a Forradalmat leveri. Mivel a bankok tizenhat uapra bezárták helyiségeiket, Rio de Janeiro valósággal ünnepi benyomást tesz. A kereskedők ugyan kinyitották már üzleteiket, de a kereskedelmi élet még mindig béna. A kamaráiban tegnap harmincnapos moratóriumot indítványoztak, Az indítvány szerint el kell rendelni azt is, hogy a bankbetéteket a legközelebbi hónapokban legfeljebb húsz százalék erejéig lehessen kivonná. Csendőrségre és rendőrségre költi a belügyminisztérium költségvetésének 63*5 százalékát 38 milliót fordítanak propagandára s ebből 26 millióról a kormány nem köteles elszámolni — Hadgyakorlatokra hatvan és fél milliót irányoztak elő Prága, október 8. Ha az ember egy kis időt szentel az állami költségvetési előirányzatnak s annak vaskos köteteit áttanulmányozza, rengeteg érdekes adatot hámozhat ki belőle. Vannak tételek, amelyek a nagy nyilvánosság előtt eddig csak általánosságban ismeretesek, más tételek viszont teljesen ismeretlenek. így például ismeretes a magyarság előtt az, hogy Benes külügyminiszter óriási ösz- szegeket költ propaganda és hírszerző célokra. Nem titok az sem, hogy vannak „rendelkezési alapok11, amelyekről a kormány egy érvényben levő törvény alapján (1919:111. 20-ról kelt 175. számú törvény, tehát a forradalmi nemzetgyűlés szavazta meg), nem köteles részletes elszámolást adni a törvényhozó testületnek. Hogy a szlovenszkói és ruszinMironescu alakítja meg az új román kormányt? Három miniszter kivételével átveszi Haitin kabinetiét fiz ui rezsim a rég: marad Bukarest, október 8. Michalace, az egyik dezignált miniszterelnök tegnapi audienciája után újságírók előtt úgy nyilatkozott, hogy a ■; király előtt ismertette azt a programot, amelyet a nemzeti parasztpárt az aktuális problémák megoldására ajánlott. A király kije- •, lentette, hogy egyetért a programmal • „és hozzátette, hogy a jelenlegi parlamenti többség soraiból ki fog választani egy személyiséget, aki képes lesz ezen programot végrehajtani. Michalace még kijelentette, Károly király közölte vele, hogy Mironescu eddigi külügyminisztert tartja a legalkalmasabb személynek a kormány megalakítására, amely kabinet a nemzeti parasztpárt programjának alapján állana. Mironeseu ma Sinajában audienciára járul Károly királyhoz. Bukarest, október 8, A nemzeti parasztpárt vezetősége tegnap késő éjszakáig ülésezett. A tanácskozáson Michalace és Junian miniszterek a sinajai audiencián nyert benyomásaikról számoltak be Maniu és Mironescu jelenlétében. A nemzeti .parasztpárt titkárságának félhivatalos közlése szerint Mironescu megegyezett a párt vezetőségével arról, hogy mai audienciáján mit fog a király elé terjeszteni. A következő kormány végre fogja hajtani a nemzeti parasztpárt programját, amely a lemondott Maniu-kórmány programjának a folytatását jelenti. Valószínűnek veszik, hogy Mironescu a mai audiencián át fogja nyújtani a királynak azon politikusok teljes névsorát, akiket föl akar venni kabinetjébe. Ezek a politikusok háromnak, köztük Mániáinak é? Vajdának a kivételével, egytől-egyig az eddigi kormány tagjai voltak. szkói adófizető polgároknak legalább némi fogalmuk legyen ezekről a tételekről, egynéhányat kitallóztunk egyrészt a pénzügyi törvényjavaslat, másrészt az egyes tárcák előirányzatának adataiból. A miniszterelnökségi költségvetésben például a következő érdekes tételek szerepelnek: Sajtó- és hírszolgálati propaganda Ke 400.000 Belpolitikai hírszolgálat Ke 400.000 Szubvenció Ke 400.000 Rendelkezési alap _____ Ke 12,000.000 ös szesen: Ke 13,200.000 Csekélység az egész! Csak tizenhárommillió koronát fordít a miniszterelnökség propagandára. S részletes elszámolást csak 1.2 millióról köteles adni, mert a 12 milliócskáé „rendelkezési alap“ hováfordi fásához a közvéleménynek nincsen semmi köze. A külügyminisztériumnak hasonló tételei vannak, csak azzal a különbséggel, hogy valamivel magasabbak s a „takarékosságra1* * való tekintettel 1931-re még 50 ezer koronával többet tesznek ki az ezideiknél. A két kiemelkedő tétel a következő: Hir- és propagandaszolgálat Ke 10,650.000 Rendelkezési alap_________K<? 14,000,000 Ös szesen: Ke 24.650.000 Majdnem a fele a kereskedelemügyi minisztérium egész költségvetésének. Ha a miniszterelnökség és külügyminisztérium fenti tételeit összegezzük: 13,200.000 24,650.000 összesen: Ke 37,850.000, másszóval a kormányelnök és külügyminisztérium hir- és propaganda célokra „csekély" 38 millió koronát költ el évenként. Nem lehet ezek után csodálkozni azon, ha egyes német avagy magyar nyelvű „sajtótermékek", kormánylapok és propagandakönyvek oly nagy terjedelemben jelennek meg, nem baj, ha a nyilvánosság kizárásával is! A nemzetvédelmi minisztérium költségvetésében is találunk néhány érdekes adatot, így például: az 1931. éti hadgyakorlatokra „csekély" 60 millió 476.900 korona van előirányozva. A francia katonai misszió évente 1 millió 536 ezer koronába kerül. A belügyminisztérium költségvetéséből egyelőre csak a rendőrségi és csendőrségi tételeket emeljük ki: A rendőrségre összesen 160 millió 944.600 korona van a jövő évre előirányozva. A csendőrségre pedig összesen 283 millió 394.700 korona szerepel a költségvetési előirányzatban. Közbiztonságra tehát összesen 444 millió 339 ezer 300 koronát fordít a belügyminisztérium. Ha tekintetbe vesszük, hogy a belügyminisztérium egész költségvetése 699 millió *591.400 koronával van előirányozva, úgy arra a feltűnést keltő megállapodásra jutunk, hogy a belügyminisztérium a rendőrségre és csendőrségre öss zkolts égve tégének 63.5 százalékát fordítja. Feltűnő az ezévi népszámlálással kapcsolatban az, hogy nemcsak a belügyminisztérium vett fel költségvetésébe 5 millió 200 ezer koronát, hanem a miniszterelnökség költségvetésében is találunk egy népszámlálási költségvetési tételt 4 millió 400 ezer koronás ösz- szegben. IDEGEN EMBEftEK RE GÉN v IRTR: MÜRfll SÁNDOR Ccp?rígfit b$ Paniúeon (32) A valóság nem Ígért sokat. Tudott franciául és németül. Filozófiai doktorátusa volt, de ezt „odalenn" szerezte, s bizonyos tapasztalatok után azt kellett hinnie, hogy itt nem jut sokra vele. Négy rend ruhája volt s egy átmeneti kabátja, — a téli'kaJbátja már Berlinben elkopott, s nem csináltatott újat, mert úgy gondolta, hogy télire úgyis otthon lesz, s a kis budai szabó olcsóbban megszabja. Egy frakkja is volt, de ezt, bármenynyire rostéi tie is, kinőtte. A frakkot a doktorátus estéjére csináltatta. Akkor feljött apja is Budapestre, a bűnös városba, ahol ifjúkora óta nem járt, s felvette különös, régimódi frakkját, melyet talán esküvője napján hordott utoljára. Az apa minden rosszat, amit az idő eszeveszett forgása magával söpört, Budapestnek rótt fel, a kávéháziban ármányt szimatolt és a hotelben konspirációt. Hogy erdélyi katedrájáról, ahol a család három generáción át tanitős- kodott, elkergették a románok, a vörösök boszorkánytáncáért, a pénzromlásén: mindezért Budaipest felelt, ahol szigorú és merev pillantással járt az uocákon, óvatos mozdulatokkal, engesztelhetetlenül, s az avatást követő napon haza is utazott a határsrzéli mezővárosba, ahol a szőlővel verekedett élete utolsó napjaira, a mindig lenézett, mellékesen lefitymált hegyoldallal, mely hosszú ideig bort is. alig adott, amennyi a családnak kellett, s most kenyeret is innen vártak a bor mellé. Abban, az időben élt még nagyapja is, nyolcvanévesen, húsz esztendeje nyugalomban, hosszú ferenejózsef- k a hátban állt pitymalaltól egy udvari szobában, két ablak között, az írópult előtt, s szürkékétésü füzetekbe, hegyes betűkkel irta végtelen tanulmányát, mely a „Lélek halhatatlansága" címet viselte, s nem olvas- ! !a soha senki. Nagyapjára gondolt, aki, mióta csak ismerte, elmerült a lélek halhatatlanságának titkaiba, — az udvarra néző szobáiban állít, két szőlővel befutott ablak kiűzött, Á dohány por szagú szobában, hosszú kabátja szárnyából vörös zsebkendő lógott hátul, kopasz fejét rövidlátóan előrehajtva, de különben egyenesen, szikár tartással Irt, s mikor a háború kitört s az uccán éneklő és „Vesz-szen-szer-b'iá"4 hörgő tömegek csinnadratiáztak végig, igen sok méltósággal tette füle mögé a tollat, feltolta homlokára szemüvegét, s ezzel a nyugodt, kissé megvető, élesen hangsúlyozott kérdéssel fordult a belépők felé: — Mi ez a rendetlenség odakünn? Túlélte, a „rendetlenséget", s ami ezután következett még rendetlenségben, s a „rend" első napjaiban halt meg, méltóság- teljesen, kissé megvető vonással sovány szája körül, ahogy ez olyan emberhez illik, akt húsz esztendeig foglalkozott a lélek halhatatlanságával, s így meglehetősen biztosan ■tudja, mi történik vele? Itt volt a nagyapa. Itt volt az apa, aki árny ékszer üen belépett nagyapa örökébe, mintha hatvan évig arra várt volna, hogy az udvari szobában elfoglalhassa nagyapa helyét, két ablak között, az Írópult előtt, s belekezdhessen a maga részéről abba a hézagpótló munkába, mely „A hitszónoklás története Erdélyben, a XVIí. és XVÍTI. században" címet viselte, s majdnem annyi gondot adott, mint a szőlő, mely egyszerre titokzatos és szent hegységgé változott a család szemében. Itt volt bátyja, aki sokkal idő-sebb volt, s akit elcipeltek a Piavehoz és elesett Európában, ahová, mint egy zavaros pillanatban patetikusan irta, halálával megváltotta a belépőjegyet, a családnak, s ruhái a diákkorból úgy lógtak a szekrényben, mintha a halott valamenynyit kinőtte volna. S öccse, akit alig ismert, aki kukoricanadrágban járt és elvégezte a gazdasági ak a démiát s vaddi sznó sert ét tűzött kalapjába, s hegyes kis bajuszkát növesztett, s oly furcsáin, hangsúlyozottan beszélt magyarul, mintha Isten tudja, ez az egyetlen élő nyelv akadna a világon, mely alkalmas arra, hogy egy értelmes ember kifejezhesse magát. S itt volt a kaktusz, melyet Berlinben kapott ajándékba az orosz nőtől, aki matematikus volt s vedlett patkánybundában sétált a Café Romanisdh asztalai között. S itt volt néhány könyv, elszórva az asztalon, könyvek idegen nyelveken és magyarul, melyek meggyőzték arról, hogy könyvet iirni, ha valaki nem érez ellenállhatatlan kényszert rá, nem'egészen tisztességes, s a szó bonyolultabb érteimében nem egészen úriemberhez méltó dolog, — s még akkor is, ha ez a kényszer bizonyos idegállapotban bekövetkezett, meg kellett fontolni, hogy nem tisztességesebb-e orvosi kezeléssel, vagy az életmód változtatásával küzdeni ellene? — s a szobrászra kellett gondolnia, s a franciákra, akik a szobrász szeriint egész irodalmat irtak már össze az írás hiábavalóságáról. Egy könyvet a helyes beretválhozásról, gondolta s végigvonta tenyerét izzadt homlokán, talán én is tudnék írni.., S a félhomályban kínosan vigyorogni kezdett, tekintetével egy piroskötéses könyvet keresett az asztalon, melyet az Odeon árkádjai alatt vásárolt néhány nap előtt, találomra lapozta fel, s egy jóíhirü helyi szerző tollából ezt olvasta benne: „Pour dire des oboses iuté- ressaintes, il ne suffit pás, quoi qu‘on dise, de n'etre pás un éerivain". Volt még egy töltőtolla is s a tárcájában néhány bankjegy. Különben nem volt semmije. Mindenesetre volt neve is. mely odahaza sem hangzóit különösen, se pompásan, se fellengzősen, de odahaza használható, egyszerű név volt. melyhez nem tapadtak se különösebb érdemiek, se különösebb gyalázatok, ám idekümn csak nehezen lehetett valamire jutni vele és senki nem tudta kiejteni. Volt egy útlevele, mely hivatalos önbizalommal sorolt fel róla általános testi adatokat, s arra gondolt, hogy mi lenne, ha egy napon nem kelne fel ebből az ágyból, Madame piócái s esetleg a kitűnő orvos tüzes tüszurásaá dacára sem, mit kezdene vele Páris? Ahogy a betegség távolából emlékezett Páriára, nem tartotta valószínűnek, hogy az elfoglalt város különösebb figyelmet szentelne rá. Ezekben a napokban látogatói is akadtak, kik megerősítették abban a feltevésben, hogy Páris nem töri különösebben a fejét egy idegen sorsa fölött, amit különben meg is lehetett érteni. Egy délután, mikor a háztetőket s a tűzfalakat nézte, egy specialista türelmével s elmélyedésével, bátortalanul kopogtak az ajtón, s nagyon magas, betegesen sovány és beesett arcú, őszes hajú férfi lépett be, aki magyarul érdeklődött az egészsége iránt. A beesett arcú honfitárs már két esztendeje lakott a hotelben, egy emelettel fölötte, a padlásszobában, — s ez a körülmény nagy csodálkozással töltötte el, mert soha nem tudta elképzelni, hogy fölötte is lakhat még valaki, s aztán azért is, mert a vékony és rozoga mennyezet felől soha nem hallotta még élőlénynek a neszét. A látogató a hotelestől tudta, hogy egy honfitárs betegen fekszik a házban, s miközben óvatos mozdulatokkal helyet foglalt, felajánlotta szolgálatait. Különös neve, csinált és mesterséges ősmagyar csengésével, valahogy úgy, mint Töhötöm, vagy Etele, osak kevéssé illett hozzá, s a látogatás vége felé bevallotta, hogy azelőtt Guttmannak nevezték. Sajátságosán riadt ember volt.. Valahonnan a Nyírségről származott, egy kis mezővárosból, ahol apja könyv üzlettel bajlódott., s évek óta élt. liieráris tanulmányainak Párisbam. mint kevéssel a bemutatkozás irtán megjegyezte. Névjegyén, melyet szerényen és barátságosan átnyújtott, az ősmagyar hangzású Töhötöm, vagy Etele alatt apró betűkkel ezt olvasta: „bőmmé de lettres". S egy félóra múltán kéziratot bűzött elő és felolvasta. (Folytatjuk.) •S Sq p !r 05 >» Si.l| s a 5 bí S N «© fc $ 13 <5 «- >« XI ^ 3 ,3 Ilii 4SBa_ • © 9 :li I 1 i g JÉ * * « $ S oW t
