Prágai Magyar Hirlap, 1930. október (9. évfolyam, 224-249 / 2445-2470. szám)
1930-10-07 / 229. (2450.) szám
1950 októbor 7, keda. 4 _____________________ l3 Q9HKS33QOEHHHBHHBOHBS8BBSSBBDflSflDBlBHBKSHHB8HQBRHOHB9BHHBBBBI A szikra távirász kicsapódott a léghajóból és ■ csak arra eszmélt föl, hogy száz méternyire az égő romhalmaztól van emberek karjai között. Leeeh mechanikus-mérnök előadása a szerencsét- tenségről Paris, október 6. Leeeh mechanikus, egyike annak a háromnak, akik az ,,R 101“ lezuhanása előtt még kiugrottak a léghajóból, nem tud egész pontos felvilágosítást adni azokról az eseményekről, amelyek a katasztrófára vezettek. Kijelentése szrint röviddel a zuhanás előtt a léghajó parancsnoka elrendelte az összes motorok megállítását. — Ebből rögtön észrevettük, — mondotta Leeeh — hogy valami nincs rendben. De már a következő pillanatban a föld felszínéhez csapódtunk. Csak arra emlékszem, hogy előbb egy völgy felett repültünk át. Az „R 101“ sülyedni kezdett és úgy látszik, hogy a völgy túlsó peremére már nem tudott felkapaszkodni s a lankán lévő kelkáposzta-táblához ütődött. Tíz perccel később bekövetkezett a katasztrófa. Az atmoszferikus viszonyok rendkívül kedvezőidének voltak, de egyáltalán nem veszélyesek. A szél közepes erejű volt, ezzel szemben a zuhogó eső nagyon gátolta a léghajó m a n ő ve réz é si ké szségé t. Néhány kilométernyire délre Beauvaistól azután a léghajó hegyével egy fának ütközött egy alig tiz méter magas földhuHámon. Hogy vájjon a pilóta szükségleszállást akart-e megkísérelni. vagy pedig a hajót, amely normális mélységben repült, széllökés orrával lefelé szorította, idáig nem leheteti megálla- pitani. Leeeh mechanikus-mérnök elbeszélése szerint a léghajó rövid időközben kétszer egymásután ütődött a földhöz. Első Ízben sikerült még a léghajót mintegy tiz méternyi magasságba felemelni, közvetlenül azonban erre bekövetkezett a második összeütközés. Ez már borzalmas következményű volt. A léghajó orra a vezető álláshelyével teljesen szétrombolódott. Az utaskabinokat is összenyomta a lehulló váz. Ugv hiszik, hogy a földhöz való csapódás következtében élőszöT az elülső gyujtóanyag- tartályók lobbantak lángra s ezekből terjedt a tűz páT pillanat alatt az egész léghajóra.- Páris, október 6. Ugylátszik, hogy a halálos áldozatok egy része nem égés következtében, hanem fulladás által pusztult el. Az allonei kolostor több szerzetese tart halotti őrséget a holttestek mellett. Az a titok, amely az R 101 katasztrófáját beburkolja, minden valószinüség szerint örökre felderítetlen marad, mert Leeeh mechanikus kijelentette az United Press munkatársának, hogy a megmenekültek közül senkinek sincs sejtelme, hogy tulajdonképpen mi történt. Abban mindnyájan egyetértünk. — mondotta Leeeh — hogy a robbanás, amely lángba borította a léghajót, csupán a földhöz való ütközés után következett be. Az erős szél a lángokat a motor elülső részéről az egész léghajóra átterjesztette s a hatalmas alkotmány pillanatok alatt lángtengerbe borult. A megmenekültek annak köszönhetik élet- benmaradásukat, hogy a viztankok is szétrobbantak s valósággal hullámok ömlőitek reájuk. így felugorhattak kabinjaikból, mielőtt a lángok elterjedhettek volna azokban. Leeeh elbeszélése szerint a léghajó legtöbb utasa aludt, az egyik éppen borotválkozott, amikor a szerencsétlenség bekövetkezett. Az alázuhanó vizsugarak ébresztették fel az alvókat. Kiugrottak a kabinokból s először azt hitték, hogy az R 101 visszafelé vette útját Angliának és útközben a tengerbe zuhant. Disley szikratávirász különösen megdöbbentő leírását adja a katasztrófának. — Éppen aludtam, amikor az R 101 a földhöz csapódott. Borzalmas villámlás, amelyet heves lökés követett, csaknem kabinomnak padlózatára vetett. Teljesen sötét volt, de csakhamar úgy láttam, hogy lángok vesznek körül. A folyosóra rohantam és ajtót igyekeztem találni. Hiába. A lángok mind közelebb és közelebb nyomultak felém s ekkor a léghajó burkolatára vetettem magam, hogy fogaimmal és körmeimmel utat szakítsak a szabadba. Az anyag azonban ellenállott, erőim fogyatkozni kezdtek s a lángok mindinkább közeledtek. Végül a burkolat súlyom alatt engedett és alásüllyedt velem. A kimerüléstől félheltan fáradozásaimat abbahagytam és térdre roskadtam, hogy utolsó imámat elmondjam. Amig imádkoztam, éreztem, hogy az anyag szétszakad alattam. Átbújtam a támadt nyíláson és a léghajó romjai között való hosszú ide-oda szaladgálás után végre utat találtam a szabadba. Leeeh mechanikus és Binks húztak ki az égő burkolatból és hoztak biztonságba. Hátborzongató helyszíni szemle a megszenesedeit, alaktalan holttestek sora letett Páris, október 6. A Párásból Beauvaieba vezető széles országúton már a kora reggeli órákban az autóik, motorkerékpárok és más jármüvek végeláthatatlan 6ora hömpölyög. A hajnali órákban *z autók szakadatlan láncolata por és ködielhő- ben halad a szörnyű szerencsétlenség színhelye felé. Az autók gyorsaságimutatója kilométerről kilométerre növekvő sebességet mutat, majd időnként megtorlódnak a kocsik. Két őrei utazás után a köd és a szitáló eső szürke felhőjéből kibontakoznak a beauvaisi katedráiig hatalmas kontúrjai. A menet itt megakad. Az úttest éles szögben válik ketté és az egyik országút Pontoise felé kanyarodik. Az útkereszteződésnél lovaecsendőrök állnak és szabályozzák az útvonal óriási autóforgalmát. Autónk hágcsójára két csatakos, sáros ruházatú, kialvatlan arcú tűzoltó ugrik, akik az éjszakai munkától hald Tatáradban vállalják a kai a űzi tisztet. Szemük merev tekintetében még visszatükröződnek a borzalmas éjszakának rendkívüli élményei. A szerencsétlenség színhelye az országuttól egy kilométernyi távolságban, répaiföldek szomszédságában van. Az esőtől felázott és megpuhult talajon csak nehezen haladunk előre, cipőnk húsz-harminc centiméternyire besüpped a sáros földbe. Egyszerre szabaddá válik a láthatár és szemünk elé tárul egy iszonyatos és felejthetetlenül emlékezetünkbe vésődő látvány: a lezuhant léghajó kiséríetcsen égnek meredő acél váza, amelyen már távolabbról is szabad szemmel kivehető a monstre ózuk léghajó egy-két, alkatrésze, így magassági kormánya. A léghajó egy mélyülésben fekszik, orrával az alsó fal ép ítménybe fúródva. Romhalmaz a foszlány- lobogók alatt Egyetlen óriási romhalmaz maradt a büszke léghajóból, amely tegnap este reménykedve és vidáman vágott neki első nagyobb utjának. A romhalmaz belsejéből még fel dél törnek a lángok e amennyire az első szempillantásra megállapítható, a katasztrófában a legkevesebbet a hajó hátuleó része szenvedte. Az acélvázon ronggyátépett burokszövetet lenget a szél, a magaslati és a stabilizációs kormány majdnem teljesen sértetlen állapotban van. Minél közelebb érünk a léghajó romjaihoz, annál retten esőbbé válik a kép. Az óriási bajótcst közepe áthatolhatatlan romhalmaza egymásba csavarodott, összekuszált, egymáson heverő csöveknek, rudaknak, motoralkatrészeknek. A motor mélyem a földbe fúródott s a földhányás nyomai mindenütt, meglátszanak a romok közölt. A robband* szétvetette « motorgoudóla aluuri nimumbu rökját, amelynek ezertehuHó darabjait szintén ott lehet látni a romhalmaz tetején. Húsz méternyi körzetben fantasztikus egymás- mellettségbcn hevernek a széttört borosüvegek, félig megszencsedett konzervdobozok, konyha- berendezési tárgyaló, amelyeknek fekvési helyéből hozzávetőlegesen meg lehet állapítani, hol lehetett a léghajó konyhája. Az elülső részen nem maradt egyetlen egy ép tartó- gerenda sem. A földhöz iitődés és az explozió ereje szörnyűséges lehetett. Többszáz méternyi körzetben szétrepültek az alumínium részecskék és a léghajó alépitményenek alkatrészei. A parancsnoki gondolából és a nagy utasfiilkébő! csak egypár alig felismerhető alkatrészt találhatunk meg. A vastag aluniiimimlartályok elgörbültek és széttöredeztek, minthogyha vékony pléhbő! lettek volna. Az angol flegma netovábbja A csendőrség és a katonai csapatok már hajnali három órakor a szerencsétlenség színhelyén voltak, de a gigantikus tüztengerben úszó és elviselhetetlen hőséget árasztó romokat nem tudták megközelíteni és a késő reggeli órákig kellett várniok, amig hozzákezdhettek a tulajdonképpeni mentési munkához. A katasztrófa nyolc élve menekült utasa a lezuhanás után biztonságba helyezte magát, s amikor a közeli Allono községből a robbanások zajától álmából fölébresztett lakosság a helyszínére ért, ez a nyolc utas már kívül volt a veszélyes zónán. Az egyik szerencsésen megmenekült ember, Disley rádiótelegrafista, csodával határos módon a legcsekélyebb sérülés nélkül szabadult. Amikor a községbeliek odaértek, az égő romhalmaztól százméternyi távolságban, nadrágzsebébe siilyesztett kezekkel állt és angolos nyugalommal szemlélte a megdöbbentő látványt. Az első szava az volt: „Kérek egy cigarettát." A többi megmenekült utas többé-kevésbé súlyos sérüléseket szenvedett. Kettőjüket a robbanás •kivetetto a fülkéből s ezek csonttörési sérüléseket szenvedtek. Az egyik utas csak „utólag" értesült a katasztrófáról. Mély álmából egy erős lökés ébresztette föl s amikor kinyitotta szemeit, a sáros, nedves földön találta magát. Az összeütközés és a robbanás lendülete ezt a szerencsés utast valósággal kidobta a lángbaborult léghajóból. A nyolc életbonmaradott közül Letten olyan súlyos égési sebeket szenvedtek, hogy niár a Beauvais kórházában nyújtott orEurópa fiatalodik: Irta: Györy Dezső radikalizálódik*) A háború utáni tiz év nem hozta meg a lelkek és a népek nyugalmát. A békeévek nem teremtették meg az igazi békét. A leszerelés jelszava alatt csörtető fegyverkezések zajában elvesz a genfi békepalota mesterséges csendje és mesterkélt nyugalma, a szélsőségek egyre erősebben kristályosodnak az extrémitások fókuszai felé s két oldalról őrlik a centrumot, amely — a szélsőségek uralmát elitélők minden tiltakozása és rettegése dacára is — az örvény szájához közeledik s vele együtt egyre veszélyesebb helyzetbe sodródik minden, ami békét, demokráciát evolúciót, reformot és nyugodt fejlődést jelent. Európában égig kiált a gazdasági válság és a guzsbakötözött földrész millióin egyre kibirhatatlanabbul vesz erőt a kétségbeesés: az adott helyzet és a nyomasztó jelen ellen legtehetetlenebbül ép azok kísérleteznek megoldás-erzaccokkal, akik különben a mai állapot fenntartásának fellegvárai, elsősorban maga a tehetetlen népszövetség. Az erőszakolt, mesterséges próbálkozás mögött azonban olyan erők gerjednek, amelyek dilemma elé állítják a mai Európa fenntartóit vagy Változatlanul fennmarad a krízis politikai, gazdasági és világnézeti kérdésekben s akkor lassan, de biztosan felőrlődik minden a szélsőségek kettős nyomása alatt, vagy a radikálizmus megoldásai jönnek s akkor ezek eo ípso gyors tempóban másítják meg a mai világot és rendjét. A radikalizmusnak valódi meleg ágya a mai európai ember elégedeilensége és elkeseredése. A közepet elkapta a forgó, a centrifugális erő tömegeket ver elfelé, kifelé: a radikalizmus csillaga feltűnőben van és az uj üstökös csóvája végig fogja söpörni Európa arcát. A jelen pillanatban a csillagok állása letagadhatatlanul annak a radikalizmusnak kedvez, amely a mai Európa két legfontosabb és legégetőbb problémájának, a tömeg- léi ek két hatalmas lendítőerejének: a nemzeti és a szociális küzdelemnek jogosságát és jelentőségét felismeri és elismeri s ezeket egymás mellett akarja megoldani. A tömegnek nem filozófia, hanem jelszavak kellenek s az a jelszó, mely egyrészt, a háború után ■újraéledt európai nacionalizmusnak, másrészt a szintén a háború után megerősödő marxizmusnak leghatékonyabb programját egy marokba ragadja, egyelőre további hóditő körút előtt áll. A nemzeti gondolatnak elkeseredett elégedettlenjei és a szociális gondolat elkeseredett elégedett lenjei egyaránt nagy tömegeket liferálnak a radikalizálódő világ- hangulatnak s a gyorsabb ütemű kibontakozást egyaránt kívánva, meg is találják egymást. Nem az elméletekben, ahol a nemzeti szocializmust contradíclio in adiecto-nak és lehetetlenségnek nevezik, hanem az életben, *) Vasárnapi számunkból anyagi orlóclás miatt kimaradt. ahol a Mussolini nuova Italiá-ja, a német „náci“-k félelmetes, váratlan győzelme s a részben hozzájuk hasonló osztrák Heim- werhrek előretörése azt mulatják, hogy a gyakorlati politika néha fütyül az összes elméletre s az aurea mediocritás hiveinek minden kétségbeesett tiltakozására. A kisebbségek — mint mindenben, úgy ebben is — két malomkő közé kerülnek: örülniük kell minden lehetőségnek, amely kiutat idér s félniük kell, hogy a nacionalizmus radikalizálódása feléjük is súlyosbíthatja a helyzetet. Az Európán átrohanó radikalizálódás szele azonban nem törődik se a tiltakozással, se az aggodalommal. Női, dúl és rombolni fog, hogy újat építhessen. A szóljárásból következtetve fiatalos, ha úgy tetszik fiatalító ez az orkán. Az az Európa, amely a háborút s a háborús békét jelenti, a vének kezében volt és a vének kezében van. Akik nem rajongói az 1918 utáni Európának, azok — nagyon találóan mondotta minap Rothermere — az európai fiatalságot szegezik szembe az európai vénekkel. És valóban: a mai rendszer, a békeszerződések és a népszövetség nagy eretnekei: az oroszok, az olaszok, a német nemzeti szocialisták és a Heimwerhrek: fiatalok, vagy legalább is fiatalok vezérlete alatt állnak. A szovjet és a fasizmus katonai ereje a húsz-harminc évesekből r-ekru tálód ott s a XX. század szülöttei előkelő vezető pozíciókat töltenek be Moszkvában is, Rómában is. Mussolini maga is még harmincas éveit taposta, mikor megszervezte hadait a fasiszta forradalomra. A német nácik vezére, Hitler, tizenegyéves politikai múltra tekint vissza: az induláskor ép harminc esztendős volt, az uj osztrák belügyminiszter, aki egy uj Ausztriát harangozott be tegnap, a fiatal Star- kemberg most van harmincegy éves. A Daily Mail nagy feltűnést keltő cikke pedig bejelenti, hogy bár Anglia fiataljai njég nem léptek sorompóba, már szervezkednek és rövidesen megindítják a harcot a hatalom átvételéért „azok ellen a gonosz öreg politikusok ellen, akik ki sajátították maguknak a népek sorsának intézését". Ez a bejelentés úgy hangzik, mint a toborzó. A politika fiataljai: a harmincasak és negyvenesek immár Európa őt államában a hatalom kormánykerekére teszik a kezüket: milyen irányt vesz a népsors flotilláíja, ha minden parancsnoki hídon fiatal politika áll? Európa fölött fiatalos orkán készülődik. Az öreg tölgyek és a korhadt eresztékek ropogni fognak. Ma még nem lehet tudni, a fiatal daru meséje ismétlődik-e meg, vagy a negyvennyolcas idők megpróbált reneszánsza sül-e ki belőle megnőtt méretekben? A radikalizálódás azonban kétségtelenül a fiatalodást jelenti. A régi világ reszket. Uj van születőben. Talán rosszabb. De talán jobb. vosi segítség sem menthette meg az életüket és mind a ketters még a hajnali órákban kilehelték lelkűket. A többi ha! utas szinten komolyan megsérült, do most már valamennyien túl vannak az életveszélyen. A lángtemet®halottat. Atomokon a tűzoltók & katonaság dolgoznak, óvatosan haladnak lépésről-lépésre az irdatlan romhalmazban, ahonnan időnkint egy alaktalan, szénné égett emberi testet emelnek ki. A holttesteket a diilőut mentén lévő bokorsáv mögött helyezik ©1. A látvány leirhatatlanul borzalmas. Egymás mellett fekszenek a fekete, többnyire alaktalan masszák, ruhának, cipőnek nyoma sincsen, az izzó hő még a gyűrűket és az órákat is megolvasztotta, úgyhogy legtöbb esetben még a lehetősége sincsen meg a holttes\ tek agnoszkálásának. Egyeseket a szerencsétlenek közül álmában ért utói a halál. Ezek kinyújtott tagokkal hevernek és fekvésükből, tagjaik nyugodt helyzetéből arra lehet következtetni, hogy nem vívtak halálküzdelmet. A legtöbb áldozat holtteste azonban szörnyűséges halálküzdelem nyomait mutatja. Erre vallanak a görcsösen kapaszkodó karok és lábak, a test görbülése, amik mind arról beszélnek, hogy a katasztrófa szerencsétlen áldozatai a halálfélelem és a vergődés utolsó pillanatait éber tudattal élték át. Az egyik áldozat teste: formátlan massza, két keze azonban, amelyeket védőén emel arca elé, különös módon nem szenesedett meg. Akadnak az áldozatok között olyanok is, akiknek megszeiiosedett maradványait nagy igyekezettel próbálták napvilágra, hozni a tűzoltók, de amint hozzájuk értek, kezük, lábuk levált és a test koromporrá esett szét. Újabb áldozat L o n d o n, október 6. Az R 101 egyik súlyosan megsebesült mechanikusa, Ratclife, hétfőn délelőtt Betauvais kórházában meghalt. A heroikus legénység London, október 6. Az első szemtanú, aki a szerencsétlenség színhelyére megérkezett, egy George Darling nevű angol ember volt. Elmondja, hogy éppen akikor ment arra autójával, amikor a léghajó a földhöz csapódott és rögtön lángokba borult. Nem tud arról, hogy a robbanás az összeütközés előtt következett volna be. — Láttám, — mondotta el Darling, — hogy az égő léghajóból nyomban három férfi ugrik ki. Bimgs és Leeoh mechanikus-mérnökök voltak ezek és a legénységnek egy Bell nevű tagja. A megmenekültek egy pillanatig mint ax őrültek szaladgáltak körben s bár súlyos égési sebeket szenvedtek, vissza akartak rontani a lángtengerbe, hogy bajtársaikat megmentsék. Odarohantam, karjánál ragadtam mag Leechet és visszatartottam, ö azonban kiszakította magát és újból be akart hatolni az égő romhalmazba. Á borzalmas hőség azonban megakadályozta ebben. Csak hosszabb idő múlva sikerült az 'első kabinba bejutni, amely sértetlenill maradt,. Néhány megsebesültöt kihúztunk. ÉrdéKLai> in i'i iimi H nmii i Iliin HU null IMIMIIII li'aMllBMnk—nM18lllTTM1TT—1ir
