Prágai Magyar Hirlap, 1930. október (9. évfolyam, 224-249 / 2445-2470. szám)

1930-10-07 / 229. (2450.) szám

1930 október 7, kedd. 28-án való egybeüléséig a két léghajó valami­lyen eredményes tengerentúli utat hajthasson végre. Az ,.R 100“ a Kanadába való utat a leg­jobb időben minden incidens nélktiU tette meg a Szent Lőrinc-folyó torkolatáig. Itt- azonban géphibák állottak be, amelyeket Kanadában nem lehetett megjavítani és a léghajó csupán négy motorral indulhatott visszafelé való útjára. Szerencse, hogy az időjárás kedvezett év így baj nem törtem. Az „R 101 “-en végrehajtott konstrukciós változtatások ellenére az indiai utazást éppen i politikai okokból már szombaton estére be- j jelentették, dacára annak, hogy a rendelkezésre álló rövid idő miatt az „R 101“ idáig csak rövid két pró- bautat tehetett, az egyiket déli. a másikat kö­zépső Angliába. Ezeknek a próbautaknak ered­ményéről és kritikájáról semmi sem jutott nyil­vánosságra. Csupán azt adták közre, hogy a A Bertin-Drezda-Prága-bécsi szeméíyszáíSité repülőgép lezuhant és mind a nyolc utasa szörnyethalt MÉLpfn sekt nélkül a Lobkowicz G, féle szőlőgazdaságból, Kitinül Basedov és golyvánál kérje az otthoni csizi iód- kura használati utasítását. Csízfürdő. léghajón ötvenkét utasnak van férőhelye. Tehát az öt tiszten és a harminchétfőnyi legénységen kívül csak tiz utast vihet magával az indiai útra. A tiz utas között volt Thomson lord lég­ügyi miniszter, Sir Sefton Brancker, a pol­gári léghajózás a 1 minisztere s a léghajó két konstruktőrje, Richmond alezredes és Scott őrnagy. A többi hat utas az angol, indiai és ausztráliai légi flotta tisztijeiből került ki. Parlamenti tagokat és újságírókat kizártak az utazásiból azzal az utalással, hogy eset­leg még az is szükségessé válik, hogy a tech­nikai utasok egy részét Indiában vissza­hagyják, ha kiderül, hogy Egyiptomnak és Indiának forró kiimája a léghajó kormány­zásának lehetőségét befolyásolja, vagy pe­dig a hajtóanyagnak szaporítására lesz szükség. A léghajó tehát szombaton este 7 ára 35 perckor szállott fel Cardingtonban har­mincöt tonnányi gyúlékony anyaggal, az utasok számár#!, bertaktározott élelmiszer­rel és vízkészlettel, amelyet négy napra számítottak ki. Már az elindulás előtt be­következtek az első incidensek. Az inditő motorok, amelyek a h ajtómé toroklat hoz­zák mozgásba, először nem jöttek műkö­désbe és hossaabb időbe került, amíg funkcióra lehetett bírni azokat. Közvetlenül az indulás elölt Scott őrnagy, a léghajó parancsnoka, egy európa időjelző állomástól vihar jelzést kapott, amely arra birta, hogy a léghajó irányát kissé nyugatra fordítsa. Az utolsó pillanatban határozták el, hogy Redfortból Londonon és Párison át egy Bordeaux?ól keletre fekvő pont felé kormányozzák a léghajót, onnan pedig Szardínia szigetén keresztül Oranba száll­nak. Onnan kellett volna az utat folytatni Tuniszon át Kairóba. Kairó lett volna az el­ső leszálló hely, ettől kezdve a további utat két részletben tervezték. A repülés Alep- pón át vezetett volna Bagdadig, ahol újból | Drezda, október 6. A szerencsétlen vélet­lenek különös összetalálkozásának tekint­hetjük, hogy pár órával az R 101 borzalmas katasztrófája és megsemmisülése után egy nem kevésbé súlyos repülöszerencsétlenség történt, amelynél a repülőgép pilótája, mechanikusra, és va­lamennyi utasra életét veszítette. A légi katasztrófának ez a duplicitása meg­döbbenéssel tölti el azokat, akik a légi közlekedésben az emberiség fejlődésének egyik fontos eszközét látják. Erről a második szer ©nősét letms égről az alábbi részletes tudósításunk számol be: A berlin-drezda-iprága-ibécsi vonalon a né­met Lufthansa gépei látják el a szolgálatot, kipróbált és megbízható pilótákkal és kitű­nő gépekkel, úgy hogy még a repülőgép igénybevételétől idegenkedő : közvéleményt is le tudták szerelni és meg tudták nyerni a légiforgalomnak. Ma reggel azonban egy olyan sízeroncsétlenség történt a Lufthansa Berlin, Drezda, Prága és Becs között közle­kedő repülőgépével, amely a maga megrá­zó tv ág i kunságával ismét sokaiknak a ked­vét elveszi a repülőgépen való utazástól. A repülőgép Berlinből indult Drezda felé és a pilótán, valamint a mechanikuson kí­vül hat utast vitt magárral. Drezdáig minden baj és defektus nélkül tette meg az utat, de közvetlenül mielőtt a drezdai repülőtéren leszállóit volna, meg­történt a katasztrófa. A repülőgép menetrendszerű pontosság- ságigial közelítette meg Drezdát, 9 óra 15 perckor már a város közelében volt, a ka­tonai lövöilde fölött repült. A pilóta nyil­vánvalóan előkészületet tett a leszállás­hoz, a gép mindjobban leereszkedett és éppen a lövölde közepe felett járt, ami­kor egyszerre megbillentek szárnyai és a repülőgép mint egy lelőtt madár a földre zuhant, légcsavarja mélyen a földbe fúró­dott és a gép romhalmazzá zúzódott. Már a következő percekben rendőrök, tűz­oltók és postátiaztvi9elő.k rohantak a közel­ből a szerencsétlenül járt gép segítségére, de már nem akadt sok dolguk. A gép utasai közül egyedül egy Földes ne*vü bécsi kereskedőben volt még némi élet, a többi hét utas a romok közt halá­lát lelte. Földest időveszteség nélkül kórházba szállí­tották, de mikor a mentőkocsi a kórház ele ért, már nem volt benne élet. A gép romjai közül hét holttestet szedtek ki, mind a heten agyrázkódást, koponyatö­A léghajót nem lehetett kormányozni, mert a kormánycsavar eltörött. Az orkán játékszerévé vált s a hatalmas szélvihar folyton a földhöz szorította. A hajózási tisztek kabinjaiból rakétákkal adtak vész,jele két, hogy a környék lakossá­gát figyelmeztessék, hogy a léghajó szük­ségle szállásra készül. Amig a vé9zjeleket adták, a léghajó helyzete mindinkább re­ménytelen lett és a vihar martalékává vált hatalmas alkotmány egy faiskola és a hatá­ros erdő fölé került Allone község szom­szédságában. A gyujtóanyrag tankja felrobbant és mig a léghajó lángokban lobbant fel. egy men­tor vezetésével az egyik hátulsó gondolá­ból hat mechanikus és a fiitő baltákkal tört magának utat a szabadba. A szerencsétlenség egyik túlélője a követ­kezőket mondotta: — Hogy mi történt tulajdonképpen, mi­után a léghajó lecsapódott, nem tudjuk pon­tosan. Minit az őrültek csapkodtunk magunk körül a baltákkal, mindent darabokra zuzn- tunk, nehogy úgy pusztuljunk el, mint a kalit­kába zárt madár. Beauvais rémes éjszakája Paris, október 6. Az északfrauciaoi'szági Beauvais városka, mely mintegy ötveu kilo­méterre fekszik Amienstől. borzalmas éjsza­kái élt át szombatról vasárnapra virradóra. 2 óra tájban a városka lakosait motorok erős rést szenvedtek és haláluk már az összeüt­közés pillanatában bekövetkezett. A halottak névsora: Pust pilóta, Lángé mechanikus, Filip BSaekwel londoni ke­reskedő, Graeíe Wilhehnina berlini lakos, Küehnelt Riehard dr. bécsi iró, Knittel Hermáim beírlini kereskedő és a kórházbaszállitás közben elhunyt Földes bécsi kereskedő, összesen tehát nyolc halottja van a kata­sztrófának, vagyis pilótája, mechanikusa és valamennyi utasa szörnyethalt. A szerencsétlenség előidéző oka tekintetében a szakértők egyelőre csak találgatásra vannak utalva. A Lufthansa szakértőkből összeállított vizsgálóbizottságot küldött ki és reméli, hogy á bizottság vizsgálódása hozzásegíti a rejté­lyesnek. tűnő katasztrófa nyitjának megtalálá­sához. E pillanatban tényleg talánnyal állanak szemben a szakértők, mert sem a szemtanuk előadásával, sem a helyszí­ni kutatások során nem találtak egyetlen olyan mozzanatot, amely akár feltevés for­májában is a katasztrófa okául szolgálhatott volna. Az egyetlen feltűnő körülmény, hogy a pilóta tulmélyre ereszkedett és már alig pár méter távolságnyira volt a földtől. Már kezdetben elesett az a feltevés, mintha a repülőgép szár­nyai a katonai lövölde fáiba ütközhettek vol­na, minthogy a fákon nem találták az össze­ütközésnek legcsekélyebb nyomát sem. Az utasok halála miden valóiszinüség szerint zaja ébresztette fel mély alvásából. Az em­berek kíváncsian nézitek ki az ablakokból és észrevették az „R 101“ vörös és zöld vészje­leit. Látták, hogy a léghajó kis magasságban száll a föld felszíne felett és a vihar játék­szerként bánik vele. A szemtanuk elbeszé­lése szerint a léghajó háromszor a föld felé hajolt, de minduntalan ismét a magasba emelkedett. A negyedik olászállásnál keményen a föld­höz ütődött és felrobbant. A lezuhant alkot­mányból nyomban lángok csaptak fel. Beauvais és Allone városka lakossága azon­nal a szerencsétlenség színhelyére sietett, de a nap fényességében izzó léghajóhoz a renge­teg hőség miatt még csak közelíteni sem lő­hetett. Csupán azt látták, hogy a lángok kö­zött kísérteiszerüen rohannak fel és alá em­beri alakok. A mentés első munkálatai A helyi hatóságok azonnal megjelentek a helyszínén és kijöttek a közeli helyőrségek csapatai és tisztjei, a tűzoltóságok és a csend­őrségi osztagok, úgyhogy nyomban hozzá le­hetett látni a mentési mu utca latokhoz. Még sikerült nyolc embert élve megmente­ni, de ezeken is súlyos égési sebek vannak. Beauvais kórházába szállították őket. Idáig nem tudták megáll api tani, hogy a megmentet­tek a legénységhez, vagy az utasokhoz tar­toznak-e. Az égő romokból közben húsz megszene- sedett hullát húztak ki, köztük lord Thom­son holttestét is. A katasztrófa méretét még az is növelte, hogy a. szolgálatot teljesítő pilótákon és a motorokhoz vezető folyosón ellenérzést úgy következett be, hogy a gép nagy erővel ütődött a földhöz, utasait feldobta és azok fejüket a fülke tetejébe ver­ték. így magyarázható, hogy valamennyien koponyacsonttörést szenvedtek. A szerencsétlenségnek csak kevés szemtanúja volt és ezek egybehangzóan azt vallják, hogy a gép alacsonyan repült s amikor a lövölde felé ért, hirtelen megbillent és merőlegesen zuhant le. A szerencsétlenül járt gép Messerschmidt R. 20 gyártmányú és jelzésű repülőgép volt, 15 sze­mély szállítására berendezve. Ezt a géptípust a német Lufthansa hosszabb idő óta eredmény­nyel használta. A gép konstrukciója nem hagy kívánni valót, még kevésbé a pilótája, aki a Lufthansa szolgálatában számtalan utat tett már meg a legcsekélyebb baleset néLküL Drezda, október 6. A katasztrófa előidéző okát kezdetben a mostoha időjárási viszonyok­ban keresték, mikor azonban megállapították, hogy a felhőmagasság 600 méternyi volt és a látókör tiz kilométeres, ez a feltevés is elesett. A repülőgép manőverezésében sem volt hiba, mert mint kiderült, a pilóta leszállás előtt szabályosan a szél irányának megfelelően kelet-délkeleti irányban tette meg az utolsó fordulót s eközben érte a gépet az eddig még ismeretlen defektus. Az áldozatok névsorából kiemelkedik Küehnelt Riehard dr. bécsi iró neve, aki elnöke volt az újságírók egyesületének és közéleti, valamint publicisztikai és szépirodalmi szereplése révén közismertségnek és általános megbecsülésnek örvendett. den tagja és az utasaik is aludtak. A megmenekültek elmondották, hogy a rob­banás után a felettük lévő víztartály megre­pedt s ennek köszönhetik megmenekülésü­ket. Beauvais, október 6. A mentési munkála­tokat a hajnali szürkület beálltakor meg­kezdték. A csendőrök és a tűzoltók behatol­tak a romhalmazba, s egymásután húzták, ki a megszenesedett és borzalmasan szétron­csolt hullákat. A holttesteket hordágyra tet­ték s a hordágyakat sorjában lerakták egy, a közelben lévő kerités mellé. A hordagyak száma hamarosan növekedett, mert a holt­testek legnagyobb részét kihúzhatták. Amikor a holttesteket sorjában mind elhelyezték, a jelenlevők néma részvéttel leemelték kalap­jukat és a csendőrség parancsnoka tisztelgést vezényelt. Ezután a holttesteket a helyszínre hozott koporsókba tették és Allone városhá­zára szállították. Vasárnap délutánig csupán három hullát nem húztak ki még a roncsok közül. Attól tartanak, hogy az eddig kiemelt hul­lákból csupán tizenötöt lehet identifikálni, mert a többiek a fölismeri) etetlenségig f összeroncsolóíltak. Beauvais városa félárbócra bocsátotta fekete kreppel borított zászlaját. A léghajónak megmenekült szikratávirásza a szerencsétlenségről ezeket mondja: Beau­vais álrepülés után 400—500 méter magas­ságban voltunk, amikor légörvénybe kerül­tünk. A léghajó erre könnyebben felemelke­dett az első légörvény leküzdése után, de második légörvénybe került és a talaj felé csapódott. A kormányos egészen ki akarta használni a magassági csavart, hogy a légha­jót ismét a magasba emelje, ebben a pilla­natban azonban a léghajó középső részével a földhöz ül ődöf t és megtörtént a robbanás. gyakorló őrön kivül a legénységnek min­Egy menükártya .ál IjS a Ka qk jaj. fii fog* mmmammsmmmmmmm CHÁTERU kikötött volna az R 101 és innen Ohara- dhin keresztül jutott volna el Brit-Indiába. Hogyan történt a szerencsétlenség A katasztrófa színhelyére kiküldött angol hírlapírók nyomban felkeresték a kórház­ban súlyos sebesülten, elsőfokú égési se­bekben szenvedő menekülteket s az ő elbe­szélésük szerint a következő képet nyerték a léghajóin történtekről: A francia part és Paris között közvetlenül éjifél után a léghajó nragy viharba jutott. Addig minden jói ment s a léghajó utolsó szikratáviró-jeilentését, amely 1 óm 50 perckor történt, még Angliában is felfog­ták. A rádióielentés azt mondta, hogy az utasok fényesen vacsoráztak, sok szivart szívtak el és nyugalomra tértek. Ettől kezdve 2 óra 20 percig, tehát egy rövid félórán át, amig a katasztrófa b&lcö vetkezett, több .jelentés nem érkezett az R 101-ről. A léghajó olyan óriási viharba került, hogy a súlyosan sérült főmontőr előadása szerint a hajózási tisztek a léghajó feletti uralmukat teljesen elvesztették és min­den előkészületet megtettek, hogy Fran­ciaország bármely pontján szükségleszál- lást végezzenek, mert kizártnak tartották, hogy a léghajó Párás repülőterét, Le Bourget-t elérhesse. Beauvais közelében két óra tájban már a tisztek meg voltak győződve róla hogy a viharból nem lehet kikerülni. 1 óra 50 perc­kor adták az utolsó jelentést viha- előtt, a viharban azonban a drótnélküli távíró ké­szüléke elromlott.

Next

/
Thumbnails
Contents