Prágai Magyar Hirlap, 1930. október (9. évfolyam, 224-249 / 2445-2470. szám)
1930-10-30 / 248. (2469.) szám
10 roWGH-MAGtefc-HnOiAP i 1930 október 30, csütörtök. KóZfiAZDMÁGr1 . Grottchmíd Géza szenátor losonci beszéde a gazdasági válságról és orvoslásának lehetőségeiről Szövetkezett pártjaink vasárnapi losonci nagygyűlésén — amint már jelenítettük — Grosschinid Géza dr. szenátor a gazdasági helyzet súlyos kérdéseivel íoglaliko- zotit nagyszabású beszédében. amelyet alább közlünk részletesen: Az Európanszierte, sőt az egésv világon jelentkező „gazdasági krízis" bizonyítéka annak, hogy a világháború mindenkire nézve káros volt. A győzőkre, a legyőzőitekre és a semlegesekre egyaránt. E békeszerződések — hogy egyéb vonatkozásairól most ne beszéljek — felborították az évszázadokon át kialakult nagy gazdasági egységeket. Hogy azok nélkülözhetetlenek, mutatja az a tény, hogy különböző elgondolások alapján és formákban újra életre akarják azokat hívná. Erre törekszik, legalább elméletileg, a Páneurópa-terv — a gazdasági kartellek, föderációk, vámuniók stb. elgondolása. Más formában ugyan, de ilyen nagy gazdasági egység volt a széthullott régi monarchia is. Ebből a legértékesebb részeiket kétségtelenül Csehszlovákia kapta. Mégis a jelenlegi kormányelnök urnák, illetve kormányunknak a nemzetgyíiiésen való bemutatkozása is már akként szóit, hogy programja ugyan nincs, de azt el kell ismernie, hogy az a háború után egyre szélesebb gyűrűkben terjedő ragályos betegség, amit „gazdasági krízisének hívnak, nálunk is átlépte a határokat. Ennek itt speciális oka is vau és ez az. hogy bár nagy az ipari termelés, bőséges a mezőgazdaság hozama, a hanyatlás mégis feltartózliatatlannak látszó, mert a kör-1 nyező államok felvevő képessége az ipari produktumokkal szemben a minimumra szállott, amihez járul persze az az általános ok is, hogy a mezőgazdasági, világszerte általános tülpro- dukcióból eredő áresés pedig ezen termékek piaci árát még a termelési költségek alá is nyomja. A Nobel-dijat kezelő bizottságnak, amelyet a norvég storthing nevez ki, minden évben dijat kell odaítélnie annak, aki a béke miivén épített. A háború utáni években többször megtörtént, hogy e bizottság senkit sem jelölt erre a kitüntetésre. Ezt a dijat mindenesetre sokszorosan megérdemelné az, aki a jelen nagy zűrzavarából a kivezető utat megjelölni tudná. Azt hiszem, hogy a mi igen •tisztelt kormányunk eredménytelenül pályáznék. Mert a fennforgó nagy nehézségek dacára, kétségtelen, hogy az előbb említett, itthon észlelhető jelenségeket, a kormány hivatalba lépésekor már ismerte. Természetszerű az lett volna, hogy a közelgő veszedelem lehető elhárítása végett a szomszédos államokkal a gazdasági élet ki- inélyitésén dolgozzék. Preventativ intézkedések helyett hagyta azonban múlni az időt és most, amikor a haj, a betegségi folyamai, a krízisig jutott, a kormány a betegnek injekciókat ad, 13 hónapi fizetést, a magyar kereskedelmi szerződés felmondását stb. és közben orvosprofesszort keres, a miniszterelnök ur javaslatokat kér, mert, ugylátszik, belátja, hogy a házi kezelés mellett a beteg állapota, az ország dolgozó népének élete veszedelemben van, A tehetetlenségnek ez a beismerése azonban nem vigasz. Az orvoslást nem is a föntiek szerinti fejvesztett kuruzslás, hanem egy A M-JIwm. a sse'Ésl hosszabb kúra fogja talán, ha a lelki isme rét és belátás e nehéz órákban végre felülkerekedik, meghozni: tudniillik a politikai belátás és azon alapuló békés elhelyezkedés. Előbb azonban szóljunk a közelebbi teendőkről. Ma a társadalmi békét is fenyegeti a munkanélküliség, a pénztelenség, az általános stagnáció. Minden foglalkozási ágban veszedelmesen ugráló képet mutat a knizisláz grafikonja. Hagyjuk tehát annak a hánytoTgatását, hogy mi a baj oka. Kétségtelen, hogy talán messze, a háboruelőtti időkbe is benyúlva, lehetne keresni a kórokozó bacillusokat, az akut veszedelemben azonban tényleg az a sürgős kérdés, hogy mit kell, azonosan, tenni. A miniszterelnök ur által felvetett erre a kérdésre több olyan válasz érkezett eddig, amelynek megvizsgálása és beható megtárgyalása a közeljövő feladata. Ilyen egyrészt a Bund dér Landwirte szenátorai által benyújtott két törvényjavaslat a lisztőrlés és a behozatali engedély rendezése tárgyában, •nemkülönben a cseh és német agrárpárt javaslata a behozatali vám felemelése tárgyában. Ilyen másrészt az agrárpárt jelentkezése hitelért és az ő szervezi utján való segély- nyújtásért. Egyik megoldás sem sokatigéirö. Az első csoportbeli azért nem, mert nagyon is részletkérdés, a mezőgazdaság csak egy baján óhajt segíteni s igy egészében problematikus értékű. A véd vámos rendszer tudniillik aligha kapcsolható be ma már sikerrel a gazdasági világhelyzetbe. A magyar miniszterelnök is — e napokban tett nyilatkozata szerint — a mezőgazdasági világ kartell- be való tömörülés utján gondolja az összes európai és tengerentúli mezőgazdasági állam helyzetét megjavítani. Az említett részletjavaslatok tehát csak átmeneti jellegűek. Amint mondtam, injekciók, amelyek nem gyógyítanak, legfeljebb egy kis pihenést nyújtanak szenvedésben. A cseh agrárpárt, persze, most is csak pártpolitikát csinál. Lehet, hogy a mi kormányköreinknél javaslatai meghallgatásra fognak találni, ezek azonban csak egy párt párthi- vén segítenek és igy ez az elgondolás is kisszerű és vérszegény. Ma nem a párthivek megsegítéséről, die a termelés és a megélhetés 'általános bizto-! si tás áról van szó. Az utolsó órában a földművelésügyi kormány is javaslatokat tesz. Az egyik javaslattal felhatalmazást kér a kormány részére a mezőgazdák támogatására, a másikkal adóimérséklést és a válság mérséklésére saját hatáskörében mindent megtenni Ígér. A kormány most érintett javaslatai és tervei tisztára magukon viselik a kapkodás jegyét. A most tárgyalás alá kerülő, illetve tárgyalás alatt álló állami költségvetési törvény- javaslatban ugyanis sehol se látok a gazdasági krízis enyhítésére irányuló előrelátást a mezőgazdaságnak és természetesen a más termelési ágaknak is nyújtandó segélyes, kölcsönök részére fedezetet, nem látom az előirányzott tételeknél az adó mérséklését, sőt uj adókról és visszamenőleg felemelni szándékolt adókról olvasunk. Az igy előálló többlet pedig jórészében a kétmilliárdos hadügyi kiadások fedezésére kell. A pénzügyminiszter legfőbb gondja az él- lainháztartás egyensúlyának biztosítása. Ez az államháztartásról szóló tankönyveknek elméleti megállapítása szerint helyes tétel is, ámde amikor az élet követeli a jogait, akkor a kiadás és bevételi számoszlopok egyensúlya bármilyen jjól hat is a papíron, nem sokat jelent az életben. Nem sokat jelent a bevételi oldal, mert a lé- hanyatló gazdasági élet mellett nem lesz meg az „adóalanyinak az a jövedelme, amit az adókivető föltételezett és igy az adó aligha fog befolyni, a kiadások számoszlopa pedig emelkedni fog a szanálással és a szociális terhek megnövekedésével felmerülő, ma még ismeretlen nagyságú összeg. Ezekre fedezetet a pénztári készletek csak akkor nyújtanának, ha az állami kiadások tételei jelentékenyen megkevesbednének. Ez legkönnyebben úgy volna elérhető, nemcsak nálunk, de mindenütt., ha a leszerelés keresztülvitele utján a katonai kiadások a minimumra szállíttatnának le és a szociális kiadások különösen a munkanélkülieknek nyújtott improduktív segélyek helyett munkaalkalmak nyújtása utján kevesbbíttetnének. Az ilyen elgondolások a mai politikai, társadalmi és gazdasági viszonyok között ugyancsak elméleti jellegűek, de olyan célkitűzések, amelyek felé törekednünk kell. Pillantnyilag azonban a mezőgazdasági válság áll előtérben és ez szerves kapcsolatban van minden más foglalkozási ág bajával. Ha a gazda pénznélküli, a kereskedő és az iparos sem keres és nincs a szabad pályákon levőknek sem jövedelme és igy tovább. « cipőitek Az egyes ember erőtlen ahhoz, hogy ezt a folyamatot megállítsa. A kezdeményezés ezért kétségtelenül az államok feladata és e téren nyilván mulasztás terheli a kormányt, amikor csak most keres kivezető utakat, csak most ígéri, hogy a saját hatáskörében is meg fog mindent tenni a válság leküzdésére. Jogos a kérdés, hogy miért várt vele eddig? Ha ez a rekriminális jogos és indokolt is, ez a mulasztás nem ok arra, hogy az ország lakossága is tétlenül várja, amíg a kormánynak eszébe jut valami és kétségbeesve sopánkodjunk vele együtt. Elibe kell mennünk jogos kivánságinkkal é? magunknak is meg kell fogni az eke szarvát. Legyen szabad megfigyeléseimet, ha azok nem is tartalmaznak újat, két főcsoportba osztanom. Az egyik csoport, hogy mit igényelhetünk és mit kell igényelnünk a legsürgősebben az állaimtól, a másik, hogy milyen magatartást kell tanúsa tanunk a gazdasági nehézségek leküzdésére és átélésére, egyénileg. Az első csoportba kell soroznunk azokat az intézkedéseket, amelyek egyrészt lehetővé teszik, hogy e nehéz időket átéljük, másrészt biztosítják a termelés folytonosságát és a biztonságát E óéiból igényelnünk kefl az adómérséklést, fizetési halasztásokat, a részletfizetés kedvezményét, esetleg komolyan indokolt esetekben az adóelengedést. Ezt az igényt nem kell hosszasan indokolnom. Az adókivetések és előírások legnagyobb hibája, hogy oly jövedelmet vesznek adóalapul, mely egyrészt az áresések, másrészt a munkaalkalmak hiánya miatt nincsenek meg. A kirovásoknak is alkal ma zkodniok kell a tényleges állapothoz, hisz a kincstárnak sem lehet érdeke az adóalanyok elpusztulása. Az ezen tárgyban beadandó kérvények tehát soron kívül, sürgősen és jóindulatúan intézen- dők el, hogy az adózó kötelezettségeit ismerje és fizetéseit beoszthassa. Hogy azt, ami egészséges, megmenthessük, a bankok és szövetkezetek — és nem egyes politikai pártok utján — sürgősen nyújtott kölcsönökkel kell segíteni a bajba jutott gazdán, iparoson, kereskedőn, szabadpályákon levőkön. A legtöbb ilyen exisztenciának az a baja, hogy a jövedelem befolyásának hiányában immobil. A fedezetet a hitelnyújtó bankok fe- lülbirálják. A kölcsönnek azonban a lehető legméltányosabbnak kell lenni. Ahol a bankszerü fedezet a nyújtandó kölcsönre nincs meg, csak ott van az állami segélynek helye, ami azonban jól átgondolt társadalmi együttműködés mellett korlátozható. Ez a vázlatos terv nem kivihetetlen. Nem is kíván olyan immaginarius összegeket, mint ahogy az első pillanatra látszik. A pénzintézeteknél világszerte thesau rálva van a pénz, sőt sok helyen a tőke külföldre menekül és nemcsak, hogy kamatot nem hoz, hanem még őrzési dijakat is kell a svájci bankokban fizetni érette. Az államnak megvan a módja arra. hogy szükség esetén ezt az esetlege? ki- özönlést megakadályozza. Az újraépítéshez szükséges töke tehát mindenesetre megvan és a fentiek ?zerínt nyújtandó néhány milliárdnyi kölcsönnel eredménnyel lehetne a depressziót megakadályozni. Ennek a kölcsönnek garantálandó kamatkülönbözet© kitehet körülbelül. 4—500 milliót is * ámha a pénztári készleteket erre fordítják, akkor az ilyen utón teremthető munkaalkalmak mellett a munkanélküliség apasztásával keveebe- dő segélyek elmaradása ezt már magában megtéríti, az adó behajthatósága, és befolyása pedig egészen fedezheti, ismervén a pénzügyminiszter ur gondosságát az előirányzat magassága tekintetében. Ezeknek az elgondolásoknak a megvalósítása nem lehetetlen. Csak pért- és nemzetiségi szempontokon felülemelkedő jóakarat kell hozzá. Ezen az utón a világkrízisből ugyan még nem szabadulunk ki, de azt kőny- myebben lehet elviselni. A világ gazdasági krízisén, amint azt a népszövetség szeptemberi ülésszakán Koch- 'Weser volt német miniszter a helyzet teljes át- értésével mondotta, csak a népek megnyugvása és összefogása segít, ennek az útja pedig nemcsak a leoniló vám sorompókon, hanem elsősorban a megbékült népeken, a tnegbé- kült kisebbségeken át vezet. Nem áltatom magamat, azzal, hogy ez erre, mifelénk fogja kezdetét venni, sőt félek is, hogy a nyomorúság nagy körítője egyeseket meg is környékezhet. Azért tartom időszerűnek ez alkalommal a mi speciális helyzetünkben nyomatékkai rámutatná őseink erényére, akik tűrni, szenvedni és kitartani tudtak a nehéz órákban. A háború után az élettel szemben támasztott igények az egyéni életben i? megduzzadtak. Arra a kérdésT© tehát, hogy milyen magatartást kell tanúsítanunk egyénileg a gazdasági nehézségek leküzdésére és átélésére, az a válaszom, hogy ezeket m igényeket lejebb kell szállítani, egyideig meg kell húzódni és nagyon takarékosan kell élni mindenkinek. Ha az árak, a jövedelmek, a fizetések lejebb mennek, az átmenet keserves és nehéz ugyan, de végül egy egészségesebb gazdasági helyzetbe fog ez a takarékoskodás átvezetni. Ezért nincs ok a kétségbeesésre. A takarékosságot azonban neon úgy értem, hogy mindenki szívtelenül osak a maga ©xiszteruciájának körülsáncolásán dolgozzék, hanem úgy, hogy mésfisi mert sokáig tarthat, amíg az állam esetleges előbb említett irányú kezdeményezése reánk, itt élő magyarokra ,is kihat, városaink, községeink, járásaink és a magánosok közül is azok, akiknek üzeme megkívánja és vagyoni helyzete még megengedi, adjanak eselleg a fentebb említett (kölcsömakciók igénybevétele utján is munkaalkalmat mindenütt a helybeli mezőgazdasági és egyéb foglalkozási ágbelieknek, szükségleteiket fedezzék helyben, odahaza és éljenek szerényen, hogy ezt a szigorú télét kitartsák, hogy az újra ébredő tavaszi szélben törhetetlen akarattal, friss erővel mehessenek egy jobb élet elébe. A kereskedők a gabonabehozatali szindikátus ellen. A kereskedelmi grémiumok szövetsége memorandumban foglalta össze a kereskedőknek a gabonabehozatali szindikátus felállításának tervével szemben elfoglalt álláspontját. A memorandum hangsúlyozza azt, hogy a behozatali szindikátus lényegében a gabonámon opol ium bevezetését jelentené s azt a kereskedők a leghatározottabban visz- szautasitani kénytelenek. A kereskedelem átlátja, hogy a mezőgazdaság nyomasztó helyzetben van, nem engedheti meg azonban, hogy a gabonakereskedelem monopoltzálásá- val a legfontosabb kereskedelmi tényezők egyike megszünitettessék. A monopólium terve ellen annál inkább tiltakozni kell, mert az nem hozhat javulást a mezőgazdaság számára. Az ily kísérlet csak a kereskedelem szabadságába való beavatkozás megismétlése volna s azt elvi okokból is vissza kell utasítani. Valamennyi közgazdasági tényező átlátta már, hogy a mai súlyos helyzetet csakis az ámivó általános csökkentésével lehet szanálni, már pedig a monopólium mindig árdrágítást jelent. A rossz emlékű gabonaközpont áldatlan működésének következményeiről sem szabad megfeledkezni. Ez az egy ok egymagában is elegendő arra, hogy az illetékes tényezők a gobanamonopolium tervét elejtsék. A kereskedők az éppen felsorolt okokból a leghatározottabban tiltakoznak a gabonabehozatali szindikátus megszervezése ellen. — A kérdéses törvénytervezettel a brünni és olmützi kereskedelmi és iparkamara választmánya a múlt napokban tartott ülésén foglalkozott s a javaslattal szemben ugyancsak merőben elutasító álláspontra helyezkedett. Vendéglősök és .szállodások jubileumi áru- vására Prágában. A XXIL tavaszi prágai minta vásár folyamán (1931. március 22.— 29. -ig) a régi kiállítási épületben az iparpa- lotában a vendéglősök és szállodások szép gazdag kiállítása lesz megtartva. A szükséges előkészületeket Petrovioky képviselő ur vezeti és a szép számú jelentkezés alapján számítani lehet arra, hogy az espositió választmánya szépen lesz képviselve. Nagy súlyt helyeznek a hazad sörök, borok, likőrök, ásványvizek stb. bemutatására, sőt a vendéglősök, és szállodások villamos világítására vonatkozólag is nagy .tervek vannak készülőben. A pontos programot annak idején közölni fogjuk. A fakereskedők tarifacsökkentést követelnek. A csehszlovákiai fakereskedő cégek elhatározták, hogy a. vasutügyi minisztériumban a faszái! látási tarifák csökkentését fogják sürgetni. A kereskedők azzal indokoljak követelésüket, hogy az utóbbi időben a fát exportáló Lengyelország s az importra szoruló Magyarország is lényegesen leszállította a faszállitási díjtételeket A belföldi gabona kényszerórléeéről móM törvényjavaslat is alkalmatlan a válság orvoslására. A pékszövetkezetek szövetsége a pékek egyesületeivel s a molnárok szakegyesületeivel folytatott közös tárgyalások után megállapította, hogy a belföldi gabona kötelező őrléséről alkotandó törvény a mezőgazdaság válságos helyzetén nem segíthet s a közgazdasági életben csak még nagyobb zavarok keltésére alkalmas. A pékiparosok és molnárok az ilyen törvény ellen már eleve tiltakozni kénytelenek annál is inkább, mert a törvény következménye az illegitim, csupán lisztkereskedelem kifejlődését elősegítené s ennek árát a fogyasztó fizetné meg. A prágai élelmiszerpiac árai. Marhahús eleje 12—12, hátsó 14—18, borjúhús eleje ráadással 10— 13, rádadás nélkül 16—20, hátsó 12—16, illetve 24 —30, sertéshús eleje rádadással 10—12, hátsó 12— 16, füstölt hús nyersen, kövér 14—16, sovány 18— 20, füstölt marhanyelv 20—24, kolbász 18—22, nyers sonka 26, főtt 40, prágai szalámi 14—18 korona. — Vadhús és baromfi: szarvas eleje 7—13, hátsó 14—16, őzszegy 8—10, őzla.poeka 14—16. őzcomb 22—24, nyúl egészben 8—9 kg-ja. 16—50 darabja, nyúl eleje 4—8, nyulgerinc 15— 32, fogoly 4—12, fácán 10—28, kacsa 20—40, zabbal tömött liiba, darabja 50—65, zsiriiba 15—18, libazsir nyers 10—12, pulyka 2b—24, kappan 28— 30, kakas 15—25, csirke 10—20, tyuk darabja 15 —40, galamb párja 10—18, libaaprólék S—12, libamáj hizlalt 40—50 korona kg-ja. Édestej 2—2.20, tejfel 8—9 kor. literje, tea-vaj 24 —26. falusi vaj 21-—23, margarin 15—18, disznózsír 16—20, disznó- háj 12—13, amerikai zsir 15—16, füstölt szalonna 17—20, friss tojás darabja 0.90—1, szlovenszkói tojás 0.85—0.95, pergetett méz 16—17 kor kg-ja. Burgonya métermázsája 30—40, kékszemü S0—S5, kifliburgonya 80—90. — Zöldség (a hajnali piacon): Geller 1—9, hagyma 0.50—0.70, fokhagyma 5.50—6, paradicsom 3—12 kor. kg-ja. kelkáposzta. 60 drb. 25—80, karfiol 60 drb. 30—240, karalábé kötegje 1—2.50, torma 5—10, sárgarépa 0.60—1, petrezselyem kötegje 0.80—2, vörö6répa kötegje 0.70—1, spenót 1.20—1.60, káposzta q-ja 35—60, vörös káposzta 1.40—2 kor. kg-ja. — Gyümölcs: a I®ff f áfonya 4.50—6, körte 3.50—7.50, belföldi alma 3.50 —6, külföldi 4—10, dió 12—14, belföldi szőlő 5.5(1 —7.50, külföldi 7—12, galagonya 1.80 2.50. szeder 4—.450, citrom 0.40 0.60. narancs 1.80--2.50 ' darabja, banán 10—14, gesztenye 6, füge 5.50- (5.5(\ datolya 5.50—16, kókuszdió darabja 2.50—3 korona.
