Prágai Magyar Hirlap, 1930. október (9. évfolyam, 224-249 / 2445-2470. szám)
1930-10-26 / 246. (2467.) szám
1980 október 26, vasárnap. t>rxgaiA^g^arhiklai> 7 GYILKOS VAGYOK VAGY NEM VAGYOK? Tizenhétéves naplótöredékek: — 1918 október 26-november 1. Irta: GYŐRY DEZSŐ Tizenkét év, az életem nagyobbiík fele, mióta öntudatosan éleik. — Hogy mi az a történelmi idő — mondotta minap egyik szellemes barátom — azt nehéz megmagyarázná. De hogy ha történelmi időikéit élóinik, azt biztosan tudjuk: érezzük a levesünkön, a bőrünkön, a zsebünkön. Deltáról, 1918. október 26. A múltkori parádé szomorúan végződött. A debreceni hadnagyot tegnapelőtt kiküldték a frontra. Az egész ikardostisztiben ez volt az egyetlen szimpatikus ember, a tisztek 'közül. Még nem volt huisz éves és nagyon derék emberséges fin volt. Két hete együtt fottba- Jozitunk Ainet mellett, a gázkamrák fölött. Agyú taligákból csdn álltunk kaput. Nagyon sajnáljuk, mind. Szegény, nem tehet róla, egy öreg, rozoga ágyúja volt, az az oka mindennek. A nagy kutya ordított s ma már nincs itt. Holnap biztos kinn csücsül a fene megfigyelőben. Már nagyon hideg van, különösen éjjel. A barakkokban, a deszkarések közit, már egy hete is (megfagyott alattunk a váz. A legénységnek még rosszabb, azoknak jó ha egy pokrócuk van. Itt, a kastélyban mégis jobb. Tudta Ferenc Ferdinánd, hová építette ezt a villát. Most, három gömöri, egy szobában lakunk. Kimondhatatlanul jobb, mint a barakban volt. Csak ellógni nehezebb innen. A tegnapelőtti lógásért is majdnem póruljártunk. Nyomozták, hol voltunk. Hol? Fenn a tanyákban. Minek? Lopni. Mit? Kenyeret, tojást, csirkét. A paraszt már pénzért se ad semmit, a dörrgemüzét: a hmderburgot meg nem bírjuk lenyelni, nem, lehetetlen, Ainet- ben is kihallgatásra mentünk miatta. A konyhát az önkéntes barakk mellett állították föl s a dönrgem/üze szaga pont a barakknak jött. Sokan elhányták magukat. Rothadság van benne, mint a részeg ember hányadékában. Mindent, de ezt nem. Akkor százszor inkább ügyeletesnek lenni a legénységi barakkban, pedig egy éjszakai (koncentrált manusz-büz se kutya, ha kétszázötvenen alszanak és ....... egy barakban. De a hindenburg ennél is büdösebb. A [kenyér? Az nem kenyér. Morzsás, fekete, savanyu és főleg: kevés. Csak a feketekávé jó, meg a rum. Akinek van pénze, nem issza: ideadják. Csak rum van bőven. Hát ezért lógtunk. Hátha miég tudnák, hogy kecskét is loptunk. Csak nem mertük leölni. Lőni féltünk, hogy meghallják, miikor meg ránk nézett, nem mertük a lapáttal fejbe vágni. Sajnáltuk. Délután Haílasyval kimegyünk rajzolni A délutánok és az ősz gyönyörű. Este bemegyünk a városba. — Tisztet ma sem látunk. Már harmadnapja nem. Mi ez? ... Este. Szenzációs hírek. Egy Est-et szereztünk lenn. A bolgár front összeomlott. Az hírlik, hogy a szerbek már átlépték a Szávát és betörtek. Azt beszélik, hogy megyünk. November 9- xkén kellett volna ki mennünk a vonalba, de mindnyájunkat Szerbia ellen visznek. Pécsre megyünk, azt mondják s onnan egyenesen a frontra. Nagy az izgalom. De örülünk, hogy közelebb leszünk haza. Az mégis csak más. Úgy látszik, valami van készülőben s a tisztek azért nem törődnek velünk. ... október 27. Ma se jött föl tiszt. Negyed napja az őrmester a legmagasabb sarzsi, akit láttunk. De most már ez is tehet, amit alkar, már valami van, ideje, innen még ellógni se lehet, s rumon meg cigarettán igazán nem élhet meg az ember. Vannak itt sokan, akik még most se töltötték be a tizennyolcadik évüket. Én már egy félesztendeje el is múltam, igaz, hogy mikor benukkolíam, én se voltaim any- nyL De igy legalább prematurus lettem, számtanból igazán nem én, de a kokárdám kapott jelest. Ezek a taknyosotk persze nem ismerik az életet és majdnem nyafognak, mert itt a pénzükért is nehezen kapnak valamit. Mióta Hal-agynak a csomagja elfogyott,; azóta mi ifi rosszabbul élünk, de ő legalább a gombákat ismeri és a sózott, parázson sült gomba nagyszerű. Délután beszökünk a városba. ... Este. Lenn voltunk, egész az állomásig, Szenzációs dolgokat tudtunk meg. Nagyon izgatottak vagyunk. A fennsíkon valamelyik ezred, azt mondják, a losonciak, fellázadt. De lehet, hogy nem is ők voltak, hanem a hor- vátok. Linzben három vonat van kitolva, .kordon őrzi. Azt mondják, ott vannak beva- gonirozva a zöld káder, ezek lázadtak föl. Délután már az őrmester se csináltatott semmit, a többiek is egész délután a napon he- verósztek, az altisztekkel. De eziek se tudtak többet. ... október 28. Az újváriak állitólag holnap kapnak parancsot az indulásra. Direkció Pr-agerhof, Nagykanizsa, Pécs. Úgy látszik az újsághírek igazak. A szerbek nagy vonalban átlépték a határt. Akkor mi is megyünk. Délután. Ép mikor ebédeltünk, — ma ökölnyi gombócot adtak, de belül nyers volt, csak a szélét lehetett körülrágni — megszólaltak a szirénák. Repülő támadás. Két olasz- raj jött, de nem lett nagyobb milri, egy pár csomagot dobtak le, messzebb, nem talált, aztán a sínek mentén Villachnak repültek. Este. Lemásztunk a városba. Már megszokjuk ezt a ronda meredek világot. Azért egy 'kicsit sajnálom i'tthagyni, nagyon szép vidék ezek az Alpok. Már egy félóra alatt fed tudunk jönni a gyaloguton. De csak, ha berg- steiger van rajttam. Lenn egész furcsákat láttunk. Teherautók mennek Villach felé, őrülten megpakolva. Lampaszos nagykutyák ülnek rajta, s nők, díványok és zongorák tetején. Egynek szalutáltunk, csak keaével integetett, mint egy civil. A pesti lapokban már névszenint fed van sorolva az a tizenhárom észaflá vármegye, amelyet el akarnak csatolni Azt beszélik, hogy mi nem Pécsre, de Eperjesre megyünk. De senki .sem tud pozi- tivumot. Az őrmester mondta, hogy Nagy hadnagy ut meghalt. Első nap szétlőtték a tüzérségi figyelőben. Szegény, ő se fotitbaiozik többet Kilenckor nagy megbeszélést tartunk. ... október 29. Az újváriak délután indulnak. A pestiek is megkapták a nyiíltparanosot. Velünk senki sem törődik. Este elhatároztuk, hogy mi se maradunk. Akkor saját szakállunkra indultunk, ahogy tudunk, haza, Eperjesre. Fantasztikus hírek vannak. A zöld káder megszökött, az őröket leélték. Az olaszok áttörték a frontot s már Toblachnál vannak, vonattal két óra ide. Ha edvágják a vasutat, benn rekedünk a hegyek közt. Én azon vagyok, hogy menni. Fene se törődik már velünk. Estefelé. A* állomáson. Itt vagyunk, minden cókmókunkkal. Fenn a hegyen a kastélyban nem maradt senki. Az újváriak, a pestiek délben lejöttek az állomásra, mi vagy harmincán, egy őrmesterrel ott maradtunk. Délután kihordták az ágyakat az udvarra és felgyújtottuk. Nincs vissza. Az őrmester nézett, aztán ő is lejött a városba. Rémes a zűrzavar. A tisztek nem viszonozzák a köszöntést, pakkolnak. Az autók és teherautók végnélkül robognak. Csupa törzstiszt, család, metreszek, bútor, díványok, szőnyegek, ezek már tudják a dürgóst. A többiek 9e tudtak még elutazni. Déltől iitt rostokolnak, a vonatok tömve, sok a -sebesült vonat, ezek megerő sitik a hirt, hogy az olaszok már Toblachnál vannak ... (Itt megszakadt a napló. A többit nem értem rá jegyezni.) Az állomásra este 6-kor befutott egy zsúfolt személyvonat, sok könnyű sebesülttel. — Az olaszok iibt vannak, ez az utolsó vonat, — kiabálták. Megsturm-oftuk a vonatot s egymás hegyén hátán b-ep réselőd tünk egy harmadikos szakaszba. Reggel, anélkül, hogy valaki is zavart volna, Pragerhofban voltunk. Itt matrózok tanyáztak, részegen és ordítva: — Triesztet elfoglalták az olaszoki A matrózok rumos üvegekkel dülöngtek. föl a vonatra. Kifutottunk Pragerhofból, de a matrózok nem hagytak békén. Két önkéntes elállta a szakaszt s a sebesültektől elvett szuronyos puskával tartottuk távol a matré- zokát. Ködös reggelen futottunk be Nagykanizsára. A vonat megállt, leugráltunk. Kinn voltunk jóval az állomás előtt. Nagy lépésekkel egy forgalmista futott a vonat elé, a sapkáján nagy fehér virágcsokor. — Éljen a forradalom! — kiáltotta. Kőréje gyűltünk. — Le a csillagokkal — ordított. — Pesten kikiáltották a köztársaságot, a király elmenekült. Voltak, akik letépték a csillagjaikat, voltak, akik nem akarták. A matrózok nekiestek egy vagonnak: élelmiszerek, szalámi, konzerv és konyakos üvegek kerültek elő. Szemközt egy szerelvény állt. Nekiestek. Az ajtó felpattant, -káromkodás. Fehér káposztafejek gurultak a fagyos földre. A mozdonyt lekapcsolták. Négy szuronyos ment az állomásifőnökhöz, felvitték egy mozdonyra, akkor rend lett. A mozdony ránkkapcsolt, a főnököt leengedték, a szuronyosok a mozdonyon maradtak s elindultunk a Balaton mellett, délen. A parton tehéncsordák legelésztek, az ablakokból állandó puskaropogás: a részeg katonák lövöldöztek a tóba. It-t-ott egy-egy riska is felfordult. Október 31-én délután befutottunk Budapestre, a Déli vasútra. Itt minden fegyverünket elszedték a kar-szalagos októbristák. Nekem csak a hátizsákom és benne egy bajonettem menekült meg. Kilenckor még a Keletin tolongtunk. Semmit nem tudtunk, semmit nem értettünk. A kijáratot szuronyos népköztársasági őrség őrizte, csak a nemzeti tanács engedélyével lehetett elutazni. Pest -nem érdekelt, ee a forradalom, csak haza, haza. A rémhíreknek azonban szabad tutijuk volt. — A csehek átlépték a határt! — A szeríbek már a Tiszáig nyomultak! — Hatvan lángokban! Nyolcvanezer muszka fogoly kitört, Hatvant felgyújtották, a raktárakat kirabolták s felfegyverkezve jönnek Pest ellen! Ez izgatott főleg minket, gömörieket. Kinn már pöfögött a tizenegyes ruttkai gyors. És nem engedtek ki. Az őr háttal állt. Két oldalról mellé mentünk s egy erős fordulattal a két nehéz hátizsák tarkón vágta. Megtántorodott s bebukott a vaskorlátok közé. Uccu neki a szabad perronnak. A tömeg utánunk, mint az ár. A ruttkai gyors oldalt állt, a külső vágányon. Be egy féltőikébe, hárman. Ideje volt, háromnegyed tizenegy mulot-t. Pár perc múlva elindultunk. Haza. Már csak egytől féltünk: a kalauztól. A jegy miatt. Azt mondták, hogy katonakalauzok vannak a vonaton. Az ajtót lezártuk. Hárman voltunk. Kettőnknek volt bájonettje. Elő! És ti zen nyolcéves gyerekek, pardon, tiszti iskolát végzett hadapród-tizedes-ek, ott a rá- kosi pálya valamelyik szakaszán, a kupéban, megfogadtuk, hogy ha a katonakalauz jegyért jön, ami nincs, menetlevélért, ami szintén nincs, akkor kidobjuk az ablakon s ha erőszakoskodik vagy lármát üt, két oldalról leszúrjuk. Fenn, a nyaknál, a paroli fölött, hogy egyszerre menjen ... hátha erős ember... És jobb kezemben a meztelen bajonettel, 1 beszorítva a könyököm a folyosófalhoz, háttal a menetiránynak, a másik tizennyoloéves szembe velem. Ha jön, ha okoskodik, ha eb- ■ ben a bomlott zűrzavarban meg akarja akadályozni, hogy hazajussunk, ahonnan két hét óta egy hir se jutott el hozzánk, megöljük és kidobjuk. i ARGENTÍNA BRAZÍLIA, URUGUAY, PARAGUAY, BOŰtlA, CHILE, PERU és CUBA. A két hatalmas motorhajó: Alcantara és Austurias (32.000 tonna tartalom, 22.000 regisztrált tonna). Elismerten kitűnő konyha. Kényelmes elszállásolás. Mindennemű felvilágosítást ad: ROYAL MAIL LINE PRAHA II., HYBERNSKA 24 Xa Én biztos ée elhatározott voltam. Anyám- ra, apámra gondoltam, akik féltenek s hátha ők se tudnak rólam semmit. Pedig olyan kis apróságok is hogy ki tudják hozni őket a sodrukéból, kis bajokon is éjszakákat átdis- putálnak... és barna osztálytársnőmre... és két -szőke lányra gondoltam, az egyikbe egy kicsit, a másikba egy kicsit nagyon szerelmes voltam és szerelmes verseket hoztam neki, Tirolból. Nem, nem lehet, hogy most, forradalomkor, itthoni földön, lefogjanak « elvigyenek másfelé. A markom megszorította a bajonettnyelet. Tövig. De nem került rá sor. Nem jött. Már féltünk s ernyedtünk, már álmosak voltunk* már Hatvan felé jártunk, nem jött, és tűz se volt az égen, se lázadt muszkák, se égő barakkok. A ruttkai gyors futott, futott, senki nem kereste a jegyeket, a nyílt parancsot, minket se... Egy emberélettel több maradt meg igy. S -két gyilkossal kevesebb. ------Reg gel nyolc volt, november egy, mikor a házunk kapuján beléptem. Anyám szinte -beteg volt, az én leveleim se értek haza két hét óta, itt azt beszélték, hogy olasz foglyok lettünk, apám és nagybátyám is kiszaladtak elém, az udvarra. * Tizenkét éve már. ‘Az életem nagyobbik .fele, amióta öntudatosan élek. Néha eszembe jut ez az este és megkérdezem magamtól, hogy vájjon gyilkos vagyok-e vagy nem? Az apám már a 9iiban, a nagybátyám a sir-ban, a barna osztálytársnőm a sírban. A két szőke lány közül az egyik megmérgezte magát. A másik meg asszony és több gyereke van. ■ ^TTIltucUix^ jobb szabóságban fíapJbalo. fi 8 éJJoije-tjan, a beszólt" oadjagyre I Ausztriában egyre nő a munkanélküliség Bécs, október 2 (. Az osztrák gazdasági krízis szemmedíáthatóan még mindig nem érte ed tetőpontját. A legújabb hivatalos jelentés szerint segélyezett munkanélküliek szánra október köziepén 174.860-ra rúgott, ebből Récére és környékére 72.474 esett. Legutoljára szeptember 30-án számolták össze a munkanélkülieket, s azóta számuk 10.900-zal gyarapodott. A segélyezett mupkanélík üllek - hez hozzá kedd számítaná azt a tizenötezer embert, aki a munkahivatalban közvetítésre várakozik, hogy munkát, vagy segélyt (kapjon. A budapesti községi kenyérgyár is leszállította a kenyér árát Budapest, október 24. (Budapesti szerkesztőségünk tedefonjedentés-e.) A kenyérárak letörésére megindult erőteljes mozgalom hatása alatt a községi kenyérgyár igazgatósága tanácsülést tartott, amelyen elhatározta, hogy a kenyér árát mérsékli. Ezentúl a barna kenyér 28 fillérbe, a félbarna kenyér pedig 32 •fillérbe fog (kerülni, ezenkívül előállítanak 24 filléres olcsó kenyeret is. A sütők ipartes- tüilete ma estére ülést hivott össze, amelyen határozni fognak az olcsó kenyér bevezetéséről. B _T ^jj| & gk Mák S m Sbf Al S sagfe üew-Voríe, lendon, Maris tán«uBel©nságaiS taniftla a legeleCp 6| il ifi % u sil KL É C§ gánsabb, világvárosi stílusban és a legkönnyebb metódussal
