Prágai Magyar Hirlap, 1930. október (9. évfolyam, 224-249 / 2445-2470. szám)

1930-10-26 / 246. (2467.) szám

towgm-Mag^ar-hirlap WBWaiMHKWtWH ttISO október 86, TManiap. ORVOS-PEREK Irta : Schöpflin Aladár bán, az operáció szükségességében, vagy cél­szerűségében, a kivitelben. A tudományhoz épp úgy hozzátartozik a tévedés lehetősége, mint az igazság. Valóságos műhibák is történnek, hiszen az orvosok között is akadhat lelkiisme­retlen, vagy tudatlan, aki megérdemli a bün- hődóst, — de itt nem ilyen emberekről van szó. Itt arról van szó, hogy műhibát importálnak az orvosnak, mikor a legjob tudása szerint, lelki­ismeretesen végzett gyógykezelés nem vezetett eredményre, mikor esetleges tévedése jóhisze­mű és olyan természetű, hogy bármely orvos beleeshetett volna, mikor az orvostudomány csütörtököt mond a betegnek valamely külön leges testi tulajdonsága miatt. Itt nyilvánvaló a spekuláció arra, hogy az orvosnak kényes az iigy, félti a renomméját, ha kitudódik, vagy éppen bíróság elé kerül a gyógykezelés kelle­metlen eredménye — tehát az orvos inkább fi­zet. Ez a spekuláció néhány esetben izonyára bevált és jól jövedelmezett. Az orvospörök ép­pen ezért elkezdtek szaporodni — és most már az orvosok is kénytelenek védekezni és a bíró­ság elé lépni. Ma olyan nehezek a viszonyok, olyan kevés a kereseti lehetőség, hogy az emberek a szikliár bói is pénzt szeretnének kifacsarni. Mintha a homo homini lupus állapotához közelednénk ... PESTI NOTESZ hja Métái Sándor Eddig az operációból csak az orvos pénzelt, aki végezte. A beteg szenvedett és fizetett an­nak rendje és módja szerint, az orvos által megállapított s ha lehet, keservesen lealkudott tarifa szerint. Ha sikerült az operáció és a be­teg meggyógyult, akkor hálás volt az orvos­nak, áldotta a csodatévő kezét. Ha nem sike­rült az operáció, akkor tovább szenvedett tőle telhető béketüréssel, vagy megpróbálkozott más orvossal. Arra egy beteg se gondolt, leg­alább én nem tudok régebbről egyetlen egy ese­tet sem, hogy a megoperált és meg nem gyó­gyult beteg megpróbált volna pénzt csinálni szerencsétlenségéből. Ma a betegek olyan gyak­ran megpróbálják ezt, hogy a-z orvosegyesület szükségesnek látta egy külön jogvédőszervezet alakítását, amely az orvosoknak ilyen termé­szetű pőréit és bonyodalmait intézi. Egyre töb­ben akadnak betegek, akik azon az alapon, hogy az operáció az orvos hibájából nem sike­rült, hogy utána rosszabbul lettek, mint előtte voltak, a bíróság elé viszik az orvost és men­nél nagyobb összegű kártérítést igyekeznek rajta bevasalni. A mühiba-pörök úgy elszapo­rodtak, hogy azt kellene hinni, az orvosok a háború óta elromlottak, vagy az orvostudo­mány visszaesett. Miután azonban ennek az el­lenkezőjét tudjuk, sőt minduntalan olyan uj fölfedezésekről és tökéletesítésekről szerzünk tudomást, melyek az orvostudományt előbbre­viszik, nem lehet mást gondolni, mint hogy a páciensek romlottak el, illetőleg bennük van a hiba. A mai idők psychológiájához tartozik, hogy sokkal több a pöröshödés, mint azelőtt volt. Az emberek érzékenyebbek, makacsabbul ragasz­kodnak valódi, vagy vélt jogaikhoz, mohóbban ragadnak meg minden megragadható eszközt minden képzelhető előnyök elérésére, mint vala­ha. Ez is az atmoszféra ingerültségének rova­tába tartozik. De még más ok is van: az embe­rek itt is, ott is észrevették, hogy a bíróságot pénz-ömlesztő forrásnak is lehet tekinteni. Ez a szellem Amerikából jött. Ott már régóta szo­kásban vannak az olyan kártérítési, házassági Ígéret megszegési és egyéb hasonló pörök, ame­lyeknek egyedüli jogosultsága az, hogy valaki bírósági segédlettel pénzt akar másvalakiből ki­facsarni. Ezt az amerikai törvényhozás és igaz­ságszolgáltatás bizonyos lazaságai nagyon is megkönnyítik, különösen nőknek férfiakkal szemben és számtalan esetben módot adnak a bírósági segédlettel való zsarolásra. Cserbenha­gyott mistreesek, olyan hölgyek, akiknek egy pénzes férfi, talán alkoholos állapotban kissé hevesebben udvarolt a kelleténél, megcsal, vagy megunt feleségek sokszor fantasztikusan megfejik a férfiakat s nemcsak a bíróság, ha­nem a sajtó is asszisztál nekik, még a közvéle­mény is pártjukra kél annál a furcsa lovagias­ságnál fogva, amellyel az amerikai ember a nők iránt viseltetik s annál a szerelmi hipokrízisnél fogva, amely az amerikai társadalomnak ne.m éppen rokonszenves vonása. Mihozzánk a pö- rösködésnek ez a módja csak újabban jutott el. Egy társadalmi állásánál, vagy családi helyze­ténél fogva kényes helyzetben lévő férfi vala­mi kalandba bocsátkozik egy nővel, akinek rendszerint nem szokatlan dolog az ilyen ka­land. Mikor aztán megunja a dolgot és szakítani akar, akkor jön a nő'a pörrel: az illető ur örök szerelmei Ígért, elcsábította, cserbenhagyta, tönkretette férjhezmeneteli lehetőségeit stb. A legtöbb ilyen esetben a férfi, tekintettel társa­dalmi, vagy családi körülményeire, hallgat és fizet, csak hogy botrány ne legyen a dologból. Az ilyen pörök a legtöbb esetben kiegyezéssel végződnek, pörön kívül, a pörlekedőknek betö­mik a száját, mert akinek van pénze, az inkább fizet valamit, csak hogy ne kelljen a pör kelle­metlenségeit vállalni. Tudok eseteket, mikor husz-harmincezres ilyen zaklató követeléseket el lehetett intézni pörön kívül egy-kétszáz pen­gővel. Előnyben vannak persze az olyan pörös- ködők, akik szegénységi bizonyítvány alapján pörölnek, ezek nem kockáztatnak semmit a pör- inditássaí. Ezért nálunk a hatóságok nagyon meg is szigorították a szegénységi bizonyitvÁ nyok kiadását. Ismerik jól az ilyen pörökot a szerkesztőségek, olyan becsületsértés! és rágal- mazási pörökből, melyekben a fölperes abnor- misan magas erkölcsi kártérítést követel meg sem sértett becsületéért. Nem egy ilyen becsü­letére kényes honpolgárt intéztek már el 20 pengővel. Elvégre kényelemszeretet is van a világon, az ember nem szeret bírósághoz sza­ladni akármi csipp-csupp ügyért. Idetartoznak az olyan szerzői jogi pörök, amelyek egy cí­mért folynak. Valaki például kiadott harminc év előtt, a nyilvánosság kizárásával, egy szín­darabot, mondjuk „Virágbullás“ címmel. Re­mekművének. nem is lehetett feledésbe merülni, mert soha senki nora vette észre. Az illető azt olvassa az újságban, hogy X színház egy ope­rettet készül előadni ,vVirághuMs“ címmel. No­sza, rögtön előveszi lim-lom darabját s konsta­tálja, hogy az uj operett lerontja az ő darabjá­nak sánszait. Kész a pör, akkor inditódik, ami­kor a színháznak a legkellemetlenebb, zárlati kérelem az előkészületben lévő darabra — volt már eset, hogy a színház inkább fizetett pár p//,áz pengőt, semhogy pörre menjen, még ha biztos.; is volt benne, hogy megnyeri Az orvospörök legtöbbje is ebbe a katog)- «riába tartozik. Minden operációnál, minden gyógymódnál van egy bizonyos százalék, meiy nem'sikerül a legkitűnőbb orvos is követhet et hibát, vagy tévedést. Tévedhet a diagnózis­Aéám 1 A törvényszék 200—200 pengőre ítélte Ádám budapesti orvosprofesszor rágalmazóit, akik azt állították, hogy Ádám tanár pénzért toborzott hallgatókat magának egyetemi elő­adásaira. Az ítélet végrehajtását r&Líüggeszr tették. Ellenszenves pör ez s Ádám, kinek igy elégtételt adott a bíróság, még néhány ilyen elégtételadás után kénytelen lesz csakugyan elhagyni katedráját, amelyet oly nehezen ka­pott és oly szívós kitartással őrzött meg. El­lenszenves per, s vádló é? vádlottak egyfor­mán kerteltek, szemlesütve. Ádárnot törvé­nyes utón nevezték ki, — állítólag az egyete­mi autonómia megsértésével. Egyetlen hall­gatója nem akadt. A kari ülésen egyszer je­lent meg, — a fogadtatás, melyben ott része­sült, hűvös volt. Kineveztetése körül uocai tüntetések zajlottak le. Ádám állta a harcot és állja ma is. Ez az eljárás kétségbeesett szívósságra mutat: az előkelő köröknek ez a házi operatőrje, akármibe kerül, el van szán­va megtartani a katedrát, melyre talán ér­demes, talán nem, de melyet senki nem kí­ván az egyetemen neki S ezen a ponton veszti el Ádám a maga pőrét, akármennyire elégtételt kap is: hogy ezen az áron is ra­gaszkodik a katedrához. A megaláztatások, gyanúsítások, melyek ezt az embert évek so­rán át érték, számtalanok. Mindent kibírt. Az üres klinikán, hallgató nélkül, egyetlen hall­gató nélkül dolgozott, operált, de előadásokat nem tarthatott. Hogy tanárnak való-e, más kérdés? Orvoeíársai azt állítják, hegy jobb operatőr, mint pedagógus. Mindenesetre ki­nevezték, minden áron, felülről erős kézzel tartották pozícióját, szemben a diáksággal, a tanári karral. El lehet képzelni, hogy valaki­ben sértett dac, ambíció olyan erővel dolgoz­zanak, hogy még ezen az áron is kiharcolja ma­gának s elfogadja az egyetemi katedrát. Ez emberi, érthető. De, hogy mikor már meg­kapta s elérte, amit akart, minden megaláz­tatás dacára tovább is ragaszkodjon hozzá, mindenáron megtartsa azt, amit csak elérni volt érdemes, férfias, de megtartani már le­hetetlen: ez az, ami szintén emberi, de ke­véssé rokonszenves. Ha Ádám egy nem is nagy, de természetes mozdulattal odadobta volna kineveztetés után katedráját, vagy leg­alább szüneteltette volna előadásait, meg­nyeri a pőrét. Amit akart, azt elérte: a mél­tóságot, a hivatalos elismerést, — s a továb­biakban egy leereszkedő mozdulattal, nagyon fölényesen távozhatott volna. Ádámimal igaz­ságtalanul bántak; de Ádám vállalta azt, kon­venciókat tett, zsebrevágta a diákság bojkott­ját, értékesíteni akarta, amit elért. A bíróság elítélte Ádám rágalmazóit, Ádám az ítélettel nem nyert egyetlen hallgatót. Magyar hét Ami ezen a „magyar héten" Budapesten történt, az megrendítő. Ez az el,fásult város olyan lelkesedéssel reagált egy ötletre, ke­reskedők, publikum, ez az egész vérszegény és súlyos bajokkal küzködő magyar gazda­sági élet egy hétre olyan, szánt mutatott, mely már az életkedv színéhez hasonlít. Nem egy hivatalos propaganda kényszer-buzgalma lát­szott meg a magyar héten, hanem valami megindító magáraeszmólés, észbe kapás, ipar- kodás. Érdemes volt megnézni ezen a héten Budapest hivatalait. Elhihetik, hogy nem frá­zis, amit ideii*uuk: lelkesítő é3 szorongó ér­zés, ezen a héten a pesti uccát járni. Meny­nyi minden van itt, nekünk, a mi munkánk­ból: úgyszólván minden. Mi minden történt ebben az országban a tiz évben, a politika mellett, néha annak dacára s ellenére 1 Ez az .,agrár-Magyarország", mely elvérzik a búzá­jával, milyen tehetséggel építette ki iparát, minuciózus keretek között, nyers anyaghiány dacára! Textil, bőr, üveg, acél, gépek: most egyszerre mind kirakták s elképedve látjuk, mennyi mindenünk van s mennyire nem tu­dunk róla! A „nemzeti ipari' a mai Európában persze álmodozás: de hogy egy magárahagyott, nyersanyagban szegény, de tehetségben és munkaerőben gazdag ország tiz esztendő s hozzá tiz ilyen esztendő alatt mit produkál­hat, az a Magyar Hét legnagyobb meglepeté­se. S ez nem" volt minta-kiállítás: a kirakat árut kínált, versenyképeset, a maga erejé­ből eladhatók Ez nem a „pártoljuk a hazai ipart" nemzeíászinü kokárda-ünnepélye volt, hanem az életnek szinte szemérmes, elfogó- dott bemutatkozása: itt tartunk már, ezt tud­juk. A cseh üveg jobb, az angol szövet fino­mabb, a francia illatszer nemesebb. De a krí­zis csakugyan kinevelt egy öntudatot a ma­gyar közönségben, mely azt mondatja vele: meg kell élnem s csodálkozva látom, hogy nem is olyan rossz, ami az enyém. Amit öt­ven év propagandája nem tudott kiölni a ma­gyar közönségből előítéletben, azt a nyomo­rúság esztendei kipusztitották. Nincs mit ros­téin! ezen a magyar héten. Német szó Prágában Messzebbről figyelve úgy tűnik, hogy Prá­gában zajlott le először igazi, döntő ütközete a hangos- és a némafilmnek. Ugyanaz a tö­meg, mely nem tudott kifogásolni valót talál­ni a német némafilmen, beverte a hangosfilm alkalmából a prágai mozik kirakatait. Való­színűleg éppen igy sérti a boulevardon az angol szó a franciák fülét s Londonban a francia szó sértené az angolokét (amit prak­tikusan persze el se lehet képzelni, hogy be- kövétkezhetik), nem beszélve Pestről vagy Stockholmról, ahol egyformán fárasztja a mo- ziláíogatók fülét a német, spanyol, angol vagy francia sző. A fül érzékenyebb, mint a szem: az a politikai temperamentum, mely a ger­mán nő-ideál Heuny Porten-t szótlanul még elbírta, felpezsdült, ha a Portén beszélni kezd anyanyelvién. Igaz, hogy ez se tart soká, mert az ucca, akármilyen hangosat szól is, nem szól sokáig s ha Prágában ma bojkottálják a hangos német filmet politikából, majd nem bojkottálják félesztendő múlva, ugyancsak po­litikából. Emlékeznek a Caligari-botrányökra Newyorkban? Ez a kitűnő expresszionista né­mafilm, mely kevéssel háború után készült s amilyen azóta se került sokkal különb a kö­zönség elé, annakidején véres németellenes tüntetéseket provokált ki a Broadwayn — anélkül, hogy esztendőre rá a legnagyobb amerikai gyárak se siettek volna leszerződ­tetni a legnevesebb német rendezőket és szí­nészeket. A német hangosfilm, ha érzékeny veszteség is számára, legalább egyidőre, a csehszlovák piac bojkottja, kibírja ezt az át­meneti osapást, — más kérdés, hogy olyan sok ember beszél-e angolul s franciául Prá­gában, hogy a két világnyelven is megússzák az ottani mozik? Azt hiszem, nem, ahogy Bu­dapesten is természetesen a német film az, melyet legtöbben megértenek s az angol fil­mek is németül szólalnak meg kínjukban, ha meg akarják értetni magukat, — ami nagyon természetes, mert Bécs mégis csak közelebb esik Pesthez és Berlin Prágához, mint Lon­don vagy Newyork. S miután kis nyelvterü­leten a helyi produkció nem bírja el az elő­állítási költségeket, Csehszlovákiában sem, valószínű, hogy ha a hangosfilm a jövő, akkor Középeurópában még s odáig s egyre jobban a német beszélő-filmé a hegemónia — s ha eltekintünk a politikától, ez nemcsak termé­szetes, hanem örvendetes is, mert a német film még mindig intelligensebb, művészibb szempontok szerint készül, mint a híg kon­fekció, az amerikai. Ha a hangosfilm megmarad, —* de éppen Prágában, ahol a politika volt az ürügye a tüntetéseknek, megmutatkozott az is, hogy ez a zseniális találmány, melytől félteni szokás szin-padot, sót irodalmat is (az irodalmat újabban mindentől féltik, a fejlődő autóipar­tól is), alkalmas arra, hogy olyan területen is megkarcolja az emberek érzékenységét s reaiktiválja mindazt, ami nemzetiségeken be­lül az embert elválasztja az embertől, ahol az­előtt bélkén elfért egész kontinensek lelkese­dése. A film, hiába iparkodnak doubleurrel, megszűnt nemzetközi lenni, — s Prágában láttuk először, hogy milyen veszedelmesen megszűnt az lenni. Ha Jannings, aki német színész a javából, a hollywoodi műteremben a némafilmen kényelemből hangtalanul ,ja"-t re bég, az nem fáj Prágában, sem Rómában, dacára, hogy ő a híres német színész, — de ha elrebegi hangosan ezt a „ja"-t, a dobhár­tyákon át megremeg az idegekben mindaz, emlék, előítélet, félreértés, ami ürügye lehet annak, hogy az történjen, ami Prágában tör­tént. Párás, mely évtizeden át eltűrte az ame­rikai némafilmet, lázadozni kezdett, mikor a boulevardon az első angol nyelvű párbeszédek elhangzottak. Amerika tárt karokkal fogadott külföldi kedvenceket, amíg hallgattak s ej­tette őket, mihelyst megszólaltak, mert an­golságuk nem volt kifogástalan. Mindezt nem a film szempontjából mondjuk, mert az a mo­zisok gondja, hogy megtalálják számításukat De a prágai alkalomból állapítsuk meg, hogy nálunk, Európában a hangosfilm alkalmas a politikai félreértésekre, ellentétben a néma­filmmel, mely, akár mily öntudatlanul é& ke­rülő utakon is s akánmily alantas eszközök­kel is, mégis egy politikai ideált la szolgáit; egy bizonyos magasabb értelemben vett nem­zetköziséget, mondjuk úgy, ahogy nemzet­közi a képzőművészet vagy a zene. Az iroda­lom, a színház persze sosem az, — de a film az volt, a némafilm alkalmas arra, hogy a lá­tás élményén belül nemzetiségi idegességtől függetlenül hozzon közelebb egymáshoz egy, no mondjuk, műélvezetben — (mozira al­kalmazva bele lehet pirulni a szóba) — ide­gen nációkat, A hangosfilm adhat művészi élményben, annak többdimenzional itásáljan, duea-bbat, mint a néma, — de feltétlenül, ve­szedelmesen kevesebbet ad annak a politikai ideálnak megközelítéséhez, melyet a néma­film, legtöbbször öntudatlanul, mégis csak szolgált. Ez derült ki Prágában. A film éppen for­dítva csinálta: egy világnyelven, egy nagy eszperantón kezdte s most visszazavarosodott soknyelvűi kábelnek. Meg fogja tanulni, ha sokat és sokféleképpen besaéí, hogy hallgatni arany. Emlékezés Kisfaludy Károlyra Köry Anpád prológusa a Losonci Magyar Dal-egylet Kisfailiudy-estjén. Az idő gyors járású rokkáján száz esztendő pergett le. Ha csak anyaggal mérjük ezt a száz évet, azt kell mondanunk, rövid, tu{rövid volt. Mert az anyagnak az a rendeltetése, hogy szétporladjon és elvesszen a Lét nagy Sza- hara-sivatagján. De ha a Szellemmel, a lé­lekkel mérjük az időt, — akkor ennek a száz évnek a világa kiszélesedik, dimenziói meg­nőnek, határai elvesznek a végtelenségben. Kisfaludynk Mikor ezelőtt száz érvel a hi­deg vánkosra hajtottad le eszméktől forró s lassan kihűlő fejedet, akkor talán azt gondol­tad, hogy kikapcsolódtál nemzeted életéből, pedig a halálod pillanatában lettél egészen maradéktalanul a mienk. A haláloddal fizet­ted le nagy tartozásodat az élettel szemben, amely Tőled minden szépet ée jót megtaga­dott, hogy az örök élei jogán vomilj be nem­zetünknek, irodalmunknak örök, nagy Pan- theonjába. S vájjon ki vehetne el Téged mitő Ilink? Mikor ma is az vagy, aki száz évvel ezelőtt voltál! Világitó Phároszunk a reánk hulló sö­tétségben, aki generációk váltakozásai és hul­lámzásai között a magy ar Ige egységbekötő erejét sugánoztatod. Aki a jókedv napsugarát szövöd az arcunkra, aki a lelket édes mámor­ba ringatod, vagy az ősök példájával lelkese­désre hívod, aki az élet torzító tükrén át megmutatod a mi igazi arcunkat. Hogy siras­suk meg bűnös magunkat, de sírásunkban érezzük az élet nagy felszabadító erőit, örö­münkben, büszkeségünkben pedig halljuk meg a munka szent parancsszavát. Ilyennek látunk ma, szít* esztendő ködén, távlaton keresztül. Most pedig, hadd hintsük homlokodra az emlékezés roménysrioü ba­bérleveleit, hadd hirdesse itt a mi magyar szavunk, énekünk és bizonyságtevésünk: a miénk voltál és miénk marad#* örökké! j Alapítva im lofeSoa » í ti s > .. i ' ! KOSICE, Fff-ntca Nagy válaaatlk Jirffiayos árak. 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents