Prágai Magyar Hirlap, 1930. október (9. évfolyam, 224-249 / 2445-2470. szám)

1930-10-23 / 243. (2464.) szám

2

T>R^<14T-A^AGÍARH1RMP

1930 október 23, rátörtök.

Így rámutat Cola francia radikális párti képviselőnek és Gustav Hervének a Victoir hau legutóbb megjelent cikkeire. A locarnói szerződéssel ugyan félig-meddig biztosítva vannak a nyugati határok, de a keleti határok egyáltalában nincsenek. Ez főleg Lengyelországra vonatkozik, amelynek önállóságát és tengerhez való útját Wfison már sokkal előbb ígérte meg — mondotta Perg- ler — mint a mi államunk önállóságát.

Pergler ezután kifogást emel az ellen is, hogy Beues nem utasította vissza Curtius- nak Genfben mondott beszédét a kisebbségi kérdésről. A kisebbségi szerződések állandó nyugtalanságot okoznak, bár a csehek nem akarják elnyomni a kisebbségeket. A cseh nacionalizmus nem sovinizmus.

Benes külügyminiszter Pergíler beszéde alatt idegesen jegyzett, de nem reflektált rá.

Svetlik a kisebbségek ellen

A következő szónok Svetlik kanonok, cseh néppárti képviselő volt, aki az egész expozét újra parafrazirozta, de különösen bőven fogyatkozott a Vatikán politikájával. Csehszlovákiával szemben. Rámutatott arra, hogy

igaz, hogy a Vatikán a prágai .Szent Vencel ünnepségekre nem küldte el külön követét, viszont a budapesti Szent Imre ünnepségekre kiküldötte képviselőjét, Since- ro bíbor est, s ez annak a jele, hogy a Vatikán a magyarok iránt különös szimpátiájának adott kifejezést, de ez nem hátrány Csehszlovákiára nézve, mert ne felejtsék el azt- hogy éppen a Vatikán volt az első. amely Csehszlovákiát elismerte és követét el küldőt te Csehszlovákiába. -vBeszéde további részében a nemzetiségi kérdései foglalkozott Svelük és a magyarokkal, valamint a többi itt élő nemzetiségekkel szemben erélyes nemzeti politikát követelt, mert szerinte Csehszlo vákiának nem lehet egyéb célja, mint bent és kinf konszolidálnia magát és nemzeti állammá fejlődnie.

Szüllö Géza beszéde

Utána Szüllö Gézára., pártjaink közös klubjának elnökére került a sor. Ő elsősorban 'reflektált SveÜlk kanonok beszédére és kifejtette először is azí, hogy az a körülmény, bogyr a Vatikán a budapesti Szent Imre ünnepségekre elküldatie Sincero biboruokot lüagyarországra, mindenesetre bizonyítéka volt annak, hogy a Vatikán Magyarország iránt jó indulattal viseltetik. Hogy- pedig Csehszlovákiába a prágai Szent Vencel ünnepségekre nem küldötte el a Vatikán külön követét, ez annak a következménye, hogy Csehszlovákia egészen más politikát követ a Vatikánnal szemben, mint Magyarország. Magyarországnak az az álláspontja, hogy az egyházi javaik az egyház tulajdonát képezik, viszont Benes miniszter ur a nemrégiben kijelentette, hogy Csehszlovákia és a csehszlovák kormány álláspontja az, hogy az egyházi vagyon tulajdonképpen az államé és csak baszol i él vezet re bírja azt az egyház.

Ez a felfogás ellentétben áll a kodex-szel és Szüllö csodálkozásának ail kifejezést, hogy Svetlik kanonok, akit végül is szintén köt a kódex, ezt az álláspontot támogatja. Ami pedig Svetliknek azt a kijelentését illeti. hogy Csehszlovákja célja az erős nemzeti állam megteremtése, ez ellentétben áll mindazzal, amit Benes külügyminiszter ur a külföld előtt hangsúlyoz, ellentétben áll a köztársasági elnök kijelentéseivel és ellentétben áll azzal a szellemmel, amelyet, a csehszlovák állam megalkotása alkalmával a nemzeti szerződésekben lefektettek. s amely világosan kimondja, hogy a csehszlovák állam nem nemzeti, hanem nemzetiségi állam, amelynek kötelességei vannak nemzetiségeivel szemben.

Ha azt a politikát folytatnák, a mól vöt Svetlik kanonok hirdet, akkor nem béke, hanem harc volna itt a nemzetiségek között, mert a mai gyár ok és a szlovákok és a németek semima- esetre sem fogják tűrni azt, hogy őket jp •unalgamizáljálk és nemzeti egyéniségüket elveszítsék.

í SzüllÖ Géza dr. ezután rátéri; beszédére, amelyet elvi szempontból magyarul mondott el, de annak mindien pontját szlovákul is ismertette és igy élénk diskurzust váltott ká a külügyi bizottság (babjainál. A bizottság tagjai, különösen a Magyarországot érintő résznél figyelitek föl és itt élénk vita fejlődött ki a felszólaló, valaimiiut Benes miniszter, Mysli- vec, Svetlik kanonok és Hrusovsky között.

Benes romantikus fantáziája

— Benes miniszter ur külügyi expozéja — mondotta Sziillő Géza — aat mutatja, hogy a miniszter ur túl van terhelve, mert nincs ideje tömőién kifejezni magát. Az expozé olyan hosszú, hogy azit bátran könyvalakban is ki lehetne adni. Ez az expozé különbözik mindazoktól az expozéktól, amelyeket a régi külügyminiszterek nyújtottak a parlamentnek, s csak abban hasonló a legtöbb külügyminiszteri expozéhoz, hogy semmitmondó; viszont abban különbözik, hogy nem sima, de sokszor mellékmondatokba burkolva támadó is.

— A k ül ügy miniszter ur a maga külügyi metódusairól interjút adott le ez évben a Re- vue de Paris-bau, s ebben azt mondja, hogy ő intuíció szerint cselekszik: az adott pillanatokban a politikai ösztönét követi s ebben látja sikerének a titkát. Ez a vonása a miniszter urnák lírai: mostani expozéjának egy része azonban fantáziával telített: ez romantikus. úgyhogy sajnálnunk kell, hogy nincsen neki annyi ideje, mint. volt nagy elődjének, D‘ Izraelinek, mert annyi fantáziával, minit amennyivel Benes miniszter ur bír, még romantikusabb regényeket írhatott volna.

Az európai bajok igazi okai

— A miniszter ur expozéját nem akarom itt végigtaglalni, de mindjárt a kiindulási pontjánál kell vele elvi vitába száltnom. ö ugyanis minden mostani nehézségnek alapokát abban látja, hogy a habom utáni újjáalakulás

! nehézségei még nincsenek legyőzve.

— Ez a kiindulási pont téves.

A baj oka abban áll, hogy a világ mai helyzetében a győzök a békeszerződések alapján állanak. annak a békeszerződésnek a meg v ál t o ztaihatstlanságát hirdetik és per- petuálni akarják a mai helyzetet; azok pedig, akik le lettek gy őzve, meg akarják változtatni ezeket a békealapokat. —Szántszándékkal mondom, hogy béke&la- pokat és nem békeszerződéseket, mert ezek ■a kötések nem szerződések. A szerződésnek iíiz első alapiel tétéle az, hogy mindkét fél szabadon és szabad akaratából cselekedjék, s amikor az egyezséget megköti, akkor kényszerhelyzetben ne legyen. így tanítja ezt minden jog az egész világon. Már pedig sem a versaillesl, sem a trianoni, sem a többi békekötés nem szabadakaraitu és egyenlő erejű félnek a szabad egyezkedése volt, hanem diktátum volt, s ebben van a hiba.

— Ez az egyik! /

—/ A másik az, hogy a háborút állítólag azért indították, hogy azok a nemzetek, amelyek el voltak nyomva, felszabad üli janak, « hogy Európában a nemzetiségi elv vitessék keresztül és igy alkottassanak nemzeti államok. De ez nem történt meg. Nem nemzeti államokat alkottak Európában, hanem ujbél nemzetiségi államokat, s ezeket a nemzetiségi államokat nemzeti államokká akarják tenni, — és itt van a contrajdiotio in adjec- tum, a másik hiba.

— Van azután még egy ok, ami miatt nem tud megnyugodni a világ. A legyőzőttek nem tudják elviselni azt, hogy most győzőknek minősitik magukat azok, akik velük együtt egy csatasorba n nagy elánnal és eréMyel küzdöttek az antant hatalmak ellen. Méltöztaesanalk csak megnézni az osztrák-magyar monárohiának az annaleseit:

igen sok tisztán cseh ©íred kiválóan lmrcolt a bábomban a* antant ellen, ezért moet nagyon nehéz rájönni arra, hogy miért győíftk azok, akik ugyanúgy le lettek győzve, mini társaik.

— Azonban ezeken túl vagyunk ma már.

Most nem az a kötelességünk, hogy a múltakon siránkozzunk, hanem az, hogy ebben a republlkában megalapozzuk a magunk életét úgy, hogy ez a respublika valóban rés publioa, ne pedig rew privát a legyen!

— Ezért nem hozom én fel Davkl Hundér Miller könyvét, amelyben ez az amerikai gyorsíró gyorsírói feljegyzései alapján szó szerint adja vissza a 'trianoni, béketárgyalá- 'solk lefolyását, ezért nem idézem én újból Masnryk elnöknek fainózüs, magánbeszélgetését, — ezt már promiueuson megtette Rírbtec htráfatt * mon&tas IdttHlgyi Meottaágába^a s erre nézve különben is válaszolt j már a miniszter ur, — hanem én azt nézem, hogy az az nt, amelyen a miniszter ur halad, az az mt, amelyet a kormány követ, megerő- j sitője-e annak a helyzetnek, amelyet állam j polgári lojalitással mindnyájunknak keres- \ nünk kelM?l

Szőke hajra

PIXAVON

mint Shampoon

Csomagja 1 K 80

— Oéhszlovákia ma egy nemzetiségileg gazdagon, tarkított állam. Maga az elnök m mondotta, hogy itt minden nemzetiségnek egyenlő joga van, s a miniszter ur azt jelentette ki, hogy itt minden, nemzetiségi kérdés meg van oldva. Hát én irigylem a miniszter ut igénytelenségét és optimizmusát;

mert nem nagy igényű lehet akkor, ha a mai helyzetet megoldottnak látja és nagy optimista akkor, ha úgy véli. hogy itt most már minden rendben van.

— Inne-n vagyok kénytelen konstatálni, I bogy

a nemzetiségi kérdés

nálunk megoldva nincsen!

Mert, ha a nemzetiségi kérdés megoldásának az alapja az lenne, hogy a többség akkor lojális, ha a kisebbség vele szemben lojális, hát akkor miért porzók váltak a legutóbb is Prága fővárosában a zsidókat, akikre igazán senki sem foghatja még a legnagyobb rosszindulattal sem, hagy illojálisak volnának.

Ha már a zsidósággal ilyen igazságtalanul és ilyen kevés lojalitással bántak el, akkor mit szóljinnk mi magyarok, akiket úgy állít be a miniszter ur, mintha részünkre a demokrácia minden szabadsága virulna. Nem akarok itt a külügyi vitában egyebet taglalni, csak arra akarok rámutatni, hogy a békeszerződés tizenkettedik éve után is mi magyarok nem tudunk megkapni a magyar- országi sajtótermékek közül semmit, csak két radikális szocialista irányú magyar napilapot Szlovénszkó területére; hogy a tudományos revük, szaklapok itt nem jöhetnek 'be Magyarországból Szlovenszkő területére; hogy nálunk olyan a cenzúra a magyar könyvek tekintetében, amilyen csak a régi Törökországban volt; hogy nálunk a felekezeti iskólakérdés, az egyházi vagyon, az állampolgársági kérdés stb. stb. mind megoldva nincsen, akkor

ezt a külügyminiszteri nyilatkozatot nem tudom másnak minősíteni, mint egy propagandának, amely azonban célját tévesztette és célját téveszti.

A külügyminiszternek nem szabad magát kompromittálnia s ezért hozom fe1- azt- — mert az ország érdekében van — hogy nem szabad olyan blössókéi adnia egy miniszternek, mint ami ez évben történt meg. Benee miniszter nr a Svájcban megjelenő Baseler Voiksiblattban egy cikket irt, amelynek az a címe, hogy „Van-e előhaladás Európában", s ebben a cikkében óriási propagandát csilnál a kisantant mellett. Rámutat arra, hogy milyen előmenetelt tett a demokrácia Romániában, Jugoszláviában és Csehszlovákiában és erre másnap ugyanaz a lap olyan irgalmatlan s a külügyminiszteri presztízst érintő adathalmazzal cáfolja meg ezt a cikket, hogy ilyet többet megismételni nem szabad- Már pedig, ha a miniszter ur azzal áll elő, hogy a nemzeti kisebbségi kérdések meg vannak oldva, ugv újból blamálja magát, amit pedig a miniszteri presztízs miatt eltűrni nem lehet !

A genfi vita

—A miniszteri expozé telve van visszhangjával annak, a miit a miniszter ur Genfben mondott el.

— Én itt csak a kisebbségi kérdéssel akarok foglalkozni s azzal a tárgyalással, amely a népszövetség kisebbségi bizottságában folyt le a 11. assemblée alkalmával. Ebben a bizottságban most történi meg először, bogy több külügyminiszter ás megjelent. Itt tulajdonképpen három párt volt kép viselve:

a* egyik részt képezte Koch-Weser, Beratti, Leitmaier, Bonroff és Apponyi; a második csoportban Benes, Zaleszky, Marinkovics, Antóniádé, Miohalokopulos és Btiand, a harmadik csoportban pedig Yoshizmva, Buxton, Sir Bordán és Motta tömörültek.

— Nem tartom szükségesnek, bogy e bizottság tárgyalá»anak lefolyását megismételjem. — hiszen a tie atelt bizottság tagjai előtt ez Úgyis ismeretes, — azonban rá akarok mutat™ arra, hogy’- e tárgyalások közepette nem ment keresztül az, amit az első csoport és Briand akart, s

a kisántán f diplomáciája magában Francia - országban is ellenszenvet váltott ki olyannyira, hogy Sauerwein, a káisánlárt eminens újságírója jónak látta virágnyelven Mottánaík is nekimenni. Ezt mind csak azért hozom fél, hogy rámutassak arra, hogy a kisebbségi kérdés megoldva nincsen sem itt. sem Genfben, sem sehol, mert

a kisebbségi kérdésnek a megoldása nem az, hogy elvi deklarációkban konetahUgat- j*4 • megoldást, • • lényegben pedig cet

hátráltatjuk, hanem az, hogj rá kell helyezkednünk azokra az elvekre, amelyeken felépült az egész háború alatti propaganda: bogy tényleg meg kell adni minden nemzetiségnek azt, ami neki dukál, amit azonban elfelejtettek éppen azok a nemzetek, amelyek államiságuk«t ezen vélemény di- adalrajutásának köszönhetik.

Megoldatlan a gazdasági kérdés is

— A kisebbségi kérdés nincsen megoldva., de nincsenek megoldva a többi kérdések sem, amelyekben a miniszter ur olyan rózsás képet fest mi elénk. Nincs megoldva a gazdasági kérdés, nincs megoldva a munkát- lanság kérdése. Ez utóbbi kérdésben ugyanis tekintetbe'kell venni még egy tényezőit, — amit pedig rendesen nem szoktak figyelembe venni, — tekintetbe kell venni azt is, hogy mennyi fiatalember van zászló alatt, aki különben mind munlkájtlan lenne, ha nem volna nálunk hadsereg, s akkor ijesztő képét látnánk annak a gazdasági depressziónak, amelyben benne élünk. Ezért nem találom helyesnek azt, bogy olyan rózsás optimizmussal beszél a miniszter ur.

Benes és Magyarország

— Még egy súlyos problémát kifelejtett « miniszter ur fejtegetéséből: s ez Oroszország. Amikor a békekötéskor logikai hibát követtek el azzal, hogy szerződésnek neveztek el egy diktátumot, épugy súlyos hibát követtek eh, amikor ezt a fontos koefficienst, Oroszországot, az uj világrend megteremtésekor ká- felejtettéík. Pedig a világ mai helyzete Oroszország sorsától függ! Vagy diadalmaskodik Oroszországban az orosz nemzett gondolat, « akkor jaj azotknok, akik ezzel szemben feltámadtak, vagy létesültek; vagy pedig Oroszországban igazán lábrakap a vörös rém, e akkor jaj azoknak az országoknak, amelyek ellene védekezni nem tudtak. Éppen ezért csodálom, hogy a miniszter ur expozéjában egy mellékmondatban úgy emlékezik meg Magyarországról, mintha ez az állam nem tanult volna semmiből semmit, mintha ez az állam el volna maradva, s mintha ez az állam az európai helyzethez nem tudna alkalmazkodni. Pedig

Magyarország példáját kellene bizonyos szempontból a miniszter árnak számba vennie; mert Magyarország átment a bol- sevizmuson is, tudja annak hatását és Magyarország védekezik a vörös rém eHen. Ezt példaképül, nem pedig rosszindulata gyo- nnsitás tárgyán! kellene a külügyminiszter urnák vennie.

— De Magyarországgal szemben a nemzetiségi kérdésben sem volna szabad a miniszter urnák olyan hangnemben beszélnie, amely minden ellenséges érzelmű fantáziának a lehetőségét megengedi. Világosan megmondom: a magyarországi szlovákok helyzetéről mondott szavaira akarok még Töviden reflektálni.

A magyarországi szlovákok helyzete

— Hosszú politikai életemben éti mindig a szlovák—magyar testvériségnek voltam a propagálója. Tanujelét adtam ennek akkor is, amikor nem a nemzeti kisebbségi szomorú helyzetben, de egy nemzeti államban a nemzeti többség tagja voltam.

Kifejezést adtam azonban akkor, és most is annak, hogy a helyzetek megítélésénél gyakorolni kell a régi elvet: „qui bene distuiguit, bonc docet“. Kétségtelen az, hogy Magyarország a hódító kard jogán ezer esztendővel ‘Azelőtt alkotta meg a maga államát és nem volt nemzeti kisebbségeivel szemben nemzetközi szerződéssel senkinek sem lekötve. Ellenben kétségtelen, hogy Csehszlovákia a. nemzetközi szerződések elfogadásával kötve van; kétségtelen, hogy Magyarország is, elfogadva a kisebbségi szerződéseket, ugyancsak kötve van, de senki sincs ..ultra petitmrte kötelezve.

Benes (közboszólV. De kötelezett arra. liogv nemzetiségeiről gondoskodjék!

Szüllö: Ezt én jól tudom, de személyesen ott voltam Békésmegycben « szlovákok között s érdeklődtem kívánságaik