Prágai Magyar Hirlap, 1930. október (9. évfolyam, 224-249 / 2445-2470. szám)

1930-10-18 / 239. (2460.) szám

1930 ofktóber 18, szombat. 'PRXGAItMAíife®.HlRr.l5I> Meggyilkolta a plumlovi postamestert egy 16 éves kommunista, hogy a rablóit pénzen három társával Oroszországba szökjék Szlovenszkó, október közepe. A „Prágai Magyar Hirlap“ nemeslelkü közönsé­ge bizonyára élénken emlékezik ama rettenetes pad'ver elesés re, kürt- ée füttyszóra, mely a Ru- dolfinum árkádjai között zengett az 1925. év egyik tavaszi napján, mikor honatyáink a nyo­morgó lelkészségre is szemet vetettek végre « megalkották azt a bizonyos kongruatörvényt, melyre igazán csak azt mondhattuk, hogy: par- turiebant montes ... Mert hogy 'Valaki komolyan hihette, hogy főiskolát, sokszor egyetemet vég­zett, intelligens ember évi 9.000, a törvényes levo­násokkal évi 8.400, havi tehát 700 koronából ál­lasához s intelligenciájához mérten megélhessen, elképzelni sem tudtam! De mégis! Egy magas in­telligenciájú ur elhitte, mert a törvényt csak felü­letesen olvasta, de elképedett, mikor én őt a tör­vény velejéről fölvilágosítottam. így történt az eset: Egy kongTuabizottsági gyűlésről jövet vele utaztam s indignálódva panaszkodtam ama mosto­ha sorsról, melybe a polgári parlament taszított, mikor még az utkaparók s az állami altisztek ka­tegóriádig sem emelt u. n. fizetés-rendezési törvényével, mire ő azt vágta szemembe: De ked­ves uram, hát önök panaszkodnak, mikor egy kis földecekéjük is van odakint a falun, híveik is csak adnak knitt-amott egy kis párbért, egy kis stólát s miegymást s tetejébe még az állam is fizet 9.000 koronákat!? Hja — mondom — ha ez igv volna, akkor mi volnánk az állam legmegelé- gedettebb polgárai, de sajnos, az állam előbb fel­értékeli földjeink, párbérünk, stólánk stb. jövedel­mét s ha ez nincs 9.000 korona, a mínuszt meg­pótolja. de ha van 0.000 korona, nem ad bizony semmit s az én kedves utitársamnak, leesett az álla! A „pénzszerző ahcióhhoiiság" éjszakánként az erdőben kovácsok terveket a gazdag emberek kirablására — Az elvetemült Halai gyilkost hártya- kibicelés közben lógták el — Három 16 éves barátját is letartóztatták Prosnitz, október 17. Péktóithn rablógyiikoeság történt szerdán este hét óra tájban a Prosnitz mel­letti PLuimfov községben. Egy tizenhat éves szabó­inas, a kommunista ifjúmunkás szervezet egyik agilis tagja, halálosan megsebesítette Hynek Károly ötven­nyolc éves postamestert s ki akarta rabolni, hogy a vér árán szerzett pénzen három másik, ugyan­csak tizenhat éves szabóinassal külföldre, esetleg Oroszországba szökjék. Azonban a postamesterre mórt halálos baltacsapás után megijedt és megszökött. Szerdán este Hynek postamesterhez bekopogta­tott Danek Alajos szabóinas és azt mondta, hogy meghívót hoz. A postamester behívta a konyhába s amikor megfordult, úgyhogy háttal kerüllt a fiatalember elé, ez kabátja alól előrántott egy fej­szét és a postamester fejére sújtott vee. Hynek v érheti or ült an zuhant a földre s a merénylő látva áldozata zuhanását, megrémült 6 a fejszét eldobva magától, elmenekült. A zuhanásra figyelmes lett a konyhával szomszé­dos szobában tartózkodó postamesternő s látva a történteket, lezárta a szoba ajtaját, majd revolvert ragadva az ablakhoz futott és valósá­gos sortüzeí adott az uccára. Éppen abban a pillanatban érkezett a postaépület elé egy autóbusz, melynek utasai kiszáflottáik és csak a csodás véletlennek köszönhető, hogy az asz­Plogy a törvény mostoha, azt már igy — hiszem — minden igazságos nemes lélek belátja bizony- nyál. Vártuk tehát a végrehajtást, mert biztatást nyújtottak az illetékesek, hogy majd itten enyhül a mi keserves fájdalmunk. S jaj bizony, kár volt négy hosszai évig reménykedve várnunk, mert a ráeszmélés holttá kábító lett. Csak egypár felvé­telt! Kaptuk a nagy paksamétát, a javadalom összeír áei iveit, melyeknek árából egy-két havi koagruánk is kitelhetett volna s kitöltöttük. Megindult a hivatalos apparátus, kiszállott a szolgúbiró, jegyző s egyéb hatósági személy, kik­nek költségei jó pár havi kongruánkat ismét fe­dezhették volna s vallomásainkat felülbírálva megállapították azt a jövedelmet, ami helyi for­rásokból (föld, párbér, stóla stb.) rendelkezésünk­re állott s mi ezután nagyot megpihenve vártuk fizetésünk végleges megállapítását. És amit ki­vártunk: szomorú meglepetés volt. Majdnem mind­nyájunknak a fizetés-előlegként élvezett havi 5— 700 koronánként 10—25.000 koronát kell vissza­térítenünk az állam-kasszába. De hogyan, kérdi a meglepett olvasó? Igen egy­szerű számítással, tessék csak figyelni! Van ugyanis jövedelem-bevallási iveinken két rubrika. Az egyik az' iránt .érdeklődik, vájjon mi is az a jövedelem, ami a lelkésznek híveitől természetben (tehát párbér, köteles munka) jog szerint jár, a másik pedig arra kiváncsi, vájjon mi is az a jöve­delem, amit a lelkész híveitől e címen tényleg kap. Mindkettőt mi becsülettel kitöltöttük. Az előbbit azért, mert az volt a reményünk, hogy a- kormányzat ezen feudális-izünek tartott fizetési rendszertől híveinket mentesíteni óhajtja s jog szerinti járandóságainkat talán majd megváltja, a másikat, mert mindenki joggal azt hitte, hogy a tényleges állapot lesz az alapja a mi keserves kis fizetés-kiegészítésünknek. És most jött a hideg zuhany! Bár a törvény 3. §-ának 2. pontja azt rendeli, hogy a lelkészi járandóság az 1923., 1924., 1925. évek tényleges átlaga szerint rendeztessék, a Krajinsky Úrad azt elmellőzte s jövedelemként meg'álapitotta nekünk azt, ami nekünk jogunk szerint jár, ha a fenti lázas években a felét sem kaptuk is meg és ugyanazt, ami e cimen tényleg befolyt. Példával illusztrálom X. lelkésznek eredeti ja- vadalmi összeírása, vocátora, Kanonika Visitatió- ja stb. szerint terményekben és köteles munkában híveitől jog szerint jár 12.000 korona érték, de a fenti lázas években nem kapott híveitől átlag­ban csak 5.000 korona értéket, a Kraj. Úrad volt oly előzékeny és jó hajlandóságú iránta, hogy jövedelemként nem állapította meg a tényleg be­folyt 5.000 koronát, hanem a jog szerint járó 12.000 koronát s igy ha X-nek földjeiből, stólá­jából stb. volt még jövedelme 6.000 korona érték­ben, összjövedelmét kimondotta 18.000 koronában, holott az a valóságban csak 11.000 korona. Ha már most az illetőnek például 15 szolgálati esz­tendő után számított 5 korpótlékkal (972 KcX5 = 4860) járt a törvény szűkmarkúsága folytán (9.000 + 4860) — 13.860 Ke, nem jár neki államse­gélyben semmi, mert helyi jövedelme 18.000 koro­na, de ha szegény pára — remélve legalább 2— 3000 korona évi államsegélyt, — ideiglenes vallo­mását 1926-ban úgy állította össze, hogy a tör­vény végrehajtásáig, ami négy év múltán most történik végre, kapott mégis előlegben havi cse­kély 250 koronát, nem járván neki semmi,'ka­pott fizetésének végleges rendezése címén 12 drb. csekk lapot, hogy térítsen vissza az állampénz- tarba 12 hónapos részletben" 4X3000 koronát = 12.000 korona, mert a havi 2*0 koronát, tehát évi 3000 koronát illetéktelenül vette föl, mert lóvén javadalma 18.000 korona, nem jár neki sem­mi. Várjon még 15 évig, mert csak 30 éves lel­ték a községbe. Damek menet közben egyszerre csak felkiáltott: „Nem akartam megölni!“ Később azután részletes vallomást tett. Beismerte, hogy már májusban készült a merényletre. Három szabóinas-barátjával, Frank Ferenccel, Nedűik Bo- humilail és Peldsek Bohum,illái, akikkel melegen összebarútkozott a kommunista ifjumunkássejtben. elhatározta, hogy külföldre, esetleg Oroszországba szöknek. Az útiköltséget úgy akarták előbb előteremteni, hogy be akartak tömi nappal a postahivatalba s a pénztárt kirabolni, azonban tervükről elálltaik, miire Danek, akii vezérüknek számított, maga vállalkozott arra, hogy a pénzt megszerzi. Gyilkos tervének végrehajtását szerda estére tűzte ki. Reggel megleste mesterét, amikor elhagyta a lakást s távollétében kirabolta. Ékszereket rabolt és 11 korona készpénzt, majd hazament, ünneplő ruhájába öltözött s ellopta apja fejszéjét, aki favágó. A fejszét elrejtette a kertben, majd egész napon át szülei lakásából figyelte a szemben fekvő postaépületet. Este azután elindult végzetes útjára. Daneket és három társát, akik minden jel sze­rint tudtak a készülő merényletről, letartóztatták. A négy fiatalember valóságos akcióbizottságot létesített a pénz meg­szerzése céljából és éjszakánként az erdő süni­jében találkoztak, ahol terveiket kovácsolták, összeírták a község és környék gazdag embereit, akiket egymásután akartak megtámadni és kirabolni, A csendőrség most azt is nyomozza, vájjon a Jamota dr. pilisein kórházi főorvos ellen Plumlov mellett intézett révéivé rés támadás nem áU-e összefüggés­ben az ,,akciőbizott6ág“-gal. A kassai kereskedelmi és iparkamara állástfoglalt a Vöröskchmargitfalvi vasútvonal építése érdekében — Akiknek a szívműködése rendetlen, erőlködés nélkül úgy érhetnek el könnyű székelést, ha naponta reggel éhgyomorra megisznak egy kis pohár természetes „Ferenc József4 keseriivizet, Szivszakorvosok megállapították, hogy a Ferenc József viz sú­lyos billentyühibáknál is enyhén, biztosan és mindig kellemesen hat. A Ferenc József ke- serüVíz gyógyszertárakban,' drogériákban és f ü s ze r ií zl e t e k b e n kapható. szony golyói senkiit sem talállak. Az autóbusz uta­sai behatoltak az épületibe, ahol e lóbük tárult a rémes dráma képe. Nyomban megindult a nyomozás s az első fontos adatot a merénylőről egy cselódileány szolgáltatta, aki elmondta, hogy a kritikus időpontban egy fiatal gyereket látott elrohanni. A súlyosan sérült Hyneket beszállították a kórház­iba, ahol azonban reggelre kiszenvedett. Danek a merénylet után a közeli Prosnitzba szö­kött és először is szállást keresett. Egy fogadóba utasították, de nem ment rögtön a szobájába,- ha­nem a vendéglőben telepedett le, ahol egy kártyázó társaságnak kibicelt. A Piuimlovből Prosmáitizba érkezett csendőrök bete­kintettek ebbe a vendéglőbe is, ahol megjelenésük nagy feltűnést keltett. A csendőrök észrevették, hogy a társaságnak kibicelő fiatalember nagy buzgalommal merül el a kártyalapok né­zésébe, ezért kihívták az uccára, ahol igazoflitatták. Miikor megmondta, hogy Daneknek hívják és Plumlovba való, a csendőrök rögtön sejtették, hogy a gyilkos merénylővel azonos s ezért nyomban magukkal viit­Kassa, október 17. (Kassai szerkesztőségünk telefonjelentése.) A kassai kereskedelmi és iparkamara tegnap délután tartotta Maxon Mi­lán kamarai elnök elnökletével rendes évi köz­gyűlését. Maxon elnök a közgyűlés megnyitása után hosszabb elnöki jelentésben számolt be a kamara jelenlegi viszonyairól és különösen a gazdasági helyzetnek az utóbb? félévben történt rosszabbodását emelte ki. Bejelentette, hogy a kamarai székház épitése e bét végével befejezést nyer, úgyhogy a hiva­talok átköltözése a jövő hét folyamán megtör­ténik. Bejelentette még, hogy a vöröskő—mar- gitfalvi vasútvonal épitése ügyében interveniált a-vasutügyi minisztériumban,- ahol rámutatott azokra a .következményekre, amelyeket az épít­kezés elodázása maga után vonna. Indítván nyozt-a ezzel kapcsolatban, hogy a közgyűlés memorandummal forduljon az illetékes tényezőkhöz a vasútvonal építésé­nek azonnali megkezdése érdekében. A közgyűlés ezután elfogadta a jövő évi költ­ségelőirányzatot-, amely 994.000 koronát tesz ki és amellyel szemben a bevétel 990.000 korona. Ez a költségelőirányzat a múlt évihez viszo­nyítva 32.000 koronás emelkedést jelent Végül a közgyűlés a szlovenszkó! országos tanácsba Kyncl dr. kamarai titkárt, Gfalbavy kassai dro­gériáét és Szasinka poprádi épitészt delegálta. A közgyűlés több kisebbjelentőségü ügy let ár-, gyalása után véget ért. TukaBéla első találkozása feleségével a Upótvári légy házban A nyilrai államügyészség vádiratait másolja cellájában Tuka Béla volt egyetemi tanár Pozsony, október 17. Október 15.-én mull hat hete, hogy a tizenöt évi fegyházbüntetés­re ítélt Tuka Bélát a pozsonyi kerületi bíró­ság fogházából a lipótvári fegyintézetbe szál­lították. A fegylxázi szabályok értelmében a hozzátartozók csak minden hat hétben egy­szer látogathatják meg a jogerősen elitéit ra­bokat. Tuka Béla felesége tehát csak október ló­én, szerdán láthatta viszont férjét, akinek meglátogatására Liipótvárra utazóit. Találkozásuk az előírások értelmében csak húsz percig tarthatott. Tuka Béla egy évig magánzárkában tölti bün­tetését, ami azt jelenti, hogy nem kerülhet sem kö­zös cellába, sem a fegyintézet nagy irodájá­ba, ahol az intelligens fegyencek írásbeli mun­kát végeznek, főképpen a nyitrai kerületi bí­róság számára másolják a vádiratokat. Tuka Béla magánzárkájában is ilyen mun­kát kapott. Cellájában Írógépet állítottak be és azon vádiratokat másol. A rabot darócruhába öltöztették, haját lenyir- ták és csak elől hagyták meg egy centiméter­nyi bosszúságban. Úgynevezett „maródi kosz- tot“ kap, ami valamivel jobb a rendes rab- kosztnál. Szembaja a fegyházban még rosz- szabbodott. A házaspár találkozása drámai lefolyású volt. Tukát védője. Ottlyk István dr. már régeb­ben meglátogatta, mert az ügyvédnek a láto­gatás: gyakrabban is megengedik. készkedés után jáT majd neki évente 972 korona segély. De még cifrább a segédlelkéezek esete! Nem tévén különbséget a törvény lelkész, se­gédlelkész, kanonok stb. között (ugyan melyik reszortban egyenlő a díjazása fogalmazónak, re­ferensnek, hivatalfőnöknek??!!) egyformán jár mindegyiknek az a bizonyos évi 9.000 korona. A segédlelkésznek tudvalevőleg se földje, sem pár- bére, 6em egyéb helyi jövedelme nincsen s igy ő megkapta egészen érthetőleg az ő teljes fize­tését, a.z évi 9.000 koronát, illetve a nyugdíj ée betegsegélyzői illeték levonásával, évi 8.400 ko­ronát. tehát havi 700 koronát. Egyforma fizetés­ben részesülvén főnökével, természetesen ellátá­sáról is gondoskodnia kellett, amint főnöke is gondoskodott a saját háztartásáról, ha szűkösen is. No de korcsmában még sem illik étkeznie a papnak s így bizonyos díjazás (rendszerint havi 300—350 kor.) ellenében ellátást a főnökénél szerzett. S most jön a csoda! A kongrua-törvény végrehajtási rendelete 167. §-ának b) pontja kimódolja, hogy a segédleikész­nek — nem járhatván korcsmába — ellátás a fő­nökénél jár, ez tehát neki helyi jövedelem (???) 8 igy fizetéséből 4.500 korona értékben levonásba, hozandó. De az istenadta megkapta négy éven keresztül a teljes 9.000 kor., illetve 8.400 kor. fize­tését s jéhiezemüleg fel is vette, kap tehát vég­leges fizetési-rendezés óimén ugyancsak 12 drb. csekk lapot, hogy n ossz a gyorsan kotorásszon elé, ahonnan csak képes 4X4.500 koronát = 20.000 koronát s térítse vissza az állampénztárba leg­enyhébb esetben 12 részletben, mert míg e 20.000 kor. megtérítve nem lesz, nem kap fizetést egy fillért &em. De — mondja a jámbor olvasó, — hát akkor a 4.500 kor. ellátási dijat folyósítsa az állam a főnöknek, aki a segédlelkészt ellátta! Hát igy volna az valahogy rendjén, csakhogy ugyanezen § ugyanezen pontja ismét csak nagy bölcsen ki­módolja, hogy jól van hát no, állítsa be a főnök e 4.500 koronát javadalmai terheibe, de mert java­dalma így i6 rendszerint megüti azt a fizetési mértéket, mely neki a törvény szerint jár, nem kap ő sem semmit. S marad a főnöknek teherként továbbra is a segédlelkész ellátása. A javadalom terűéiről kár is szólnom, kár is siránkoznom, föl nem ér az én gyenge panasz­szavam a nagy magaslatok na. Mondja ugyan a végrehajtási utasítás 157. §-ának 2. pontja, hogy a javadalmat bizonyos kötelezettség folytán ter­helő tételek levonásba hozandók, tehetünk mi ró­la, ha odafent kimondták, hogy pl. a forgalmi adó, a- lelkészképző intézetekre fizetett adó 6 egyéb hasonló/jellegű kötelezettség nem teherté­tel, tehát le sem vonható. De ha nem tehertétel, hát ugyan hol az a filozófus, aki kimagyarázza nekem, hogy e javadalmai kötelezettségeim nekem előnyt és nem terhet jelentenek? Egy könnyűséget mégis engedtek ám! Apellálhatunk. De hogyan? Mi, a 10—25.000 kor. kártérítésre ítélt nyomorul­tak ragaszthatunk fellebbezésünkre 8 koronás bé-- lyeget s mellékleteire 5 koronát. Csak 7—8 mel­lékletet kontemplálva s csak 3.000 ily szerencsét-, len halandót véve, vájjon hány százezer korona ez ismét? Hát ime, kedves kommunista elvtársaim, egy pár virág a lelkészi fizetés-rendezés csokrából, igy néz ki a valóságban az a borzalmasan köríil- harsogott lelkészi fizetés-rendezés! Úgy elrendez­ték azt bizony, hogy mi lelkészek valósággal sír­va fakadtunk fölötte! Ne fájjon már önöknek a törvény, mosolyoghatnak már fölöttünk, mert mi bizony ginünk s várjuk türelemmel, amíg talán a szociális igazságosság fennen hangoztatott gondo­lata reánk is pislant majd s nyomorult helyze­tünket megjavítja mégis! Xonurssáiis örömeink Irta: Egy, a sok elkeseredett lelkészek közűi 5

Next

/
Thumbnails
Contents