Prágai Magyar Hirlap, 1930. október (9. évfolyam, 224-249 / 2445-2470. szám)
1930-10-18 / 239. (2460.) szám
1930 ofktóber 18, szombat. 'PRXGAItMAíife®.HlRr.l5I> Meggyilkolta a plumlovi postamestert egy 16 éves kommunista, hogy a rablóit pénzen három társával Oroszországba szökjék Szlovenszkó, október közepe. A „Prágai Magyar Hirlap“ nemeslelkü közönsége bizonyára élénken emlékezik ama rettenetes pad'ver elesés re, kürt- ée füttyszóra, mely a Ru- dolfinum árkádjai között zengett az 1925. év egyik tavaszi napján, mikor honatyáink a nyomorgó lelkészségre is szemet vetettek végre « megalkották azt a bizonyos kongruatörvényt, melyre igazán csak azt mondhattuk, hogy: par- turiebant montes ... Mert hogy 'Valaki komolyan hihette, hogy főiskolát, sokszor egyetemet végzett, intelligens ember évi 9.000, a törvényes levonásokkal évi 8.400, havi tehát 700 koronából állasához s intelligenciájához mérten megélhessen, elképzelni sem tudtam! De mégis! Egy magas intelligenciájú ur elhitte, mert a törvényt csak felületesen olvasta, de elképedett, mikor én őt a törvény velejéről fölvilágosítottam. így történt az eset: Egy kongTuabizottsági gyűlésről jövet vele utaztam s indignálódva panaszkodtam ama mostoha sorsról, melybe a polgári parlament taszított, mikor még az utkaparók s az állami altisztek kategóriádig sem emelt u. n. fizetés-rendezési törvényével, mire ő azt vágta szemembe: De kedves uram, hát önök panaszkodnak, mikor egy kis földecekéjük is van odakint a falun, híveik is csak adnak knitt-amott egy kis párbért, egy kis stólát s miegymást s tetejébe még az állam is fizet 9.000 koronákat!? Hja — mondom — ha ez igv volna, akkor mi volnánk az állam legmegelé- gedettebb polgárai, de sajnos, az állam előbb felértékeli földjeink, párbérünk, stólánk stb. jövedelmét s ha ez nincs 9.000 korona, a mínuszt megpótolja. de ha van 0.000 korona, nem ad bizony semmit s az én kedves utitársamnak, leesett az álla! A „pénzszerző ahcióhhoiiság" éjszakánként az erdőben kovácsok terveket a gazdag emberek kirablására — Az elvetemült Halai gyilkost hártya- kibicelés közben lógták el — Három 16 éves barátját is letartóztatták Prosnitz, október 17. Péktóithn rablógyiikoeság történt szerdán este hét óra tájban a Prosnitz melletti PLuimfov községben. Egy tizenhat éves szabóinas, a kommunista ifjúmunkás szervezet egyik agilis tagja, halálosan megsebesítette Hynek Károly ötvennyolc éves postamestert s ki akarta rabolni, hogy a vér árán szerzett pénzen három másik, ugyancsak tizenhat éves szabóinassal külföldre, esetleg Oroszországba szökjék. Azonban a postamesterre mórt halálos baltacsapás után megijedt és megszökött. Szerdán este Hynek postamesterhez bekopogtatott Danek Alajos szabóinas és azt mondta, hogy meghívót hoz. A postamester behívta a konyhába s amikor megfordult, úgyhogy háttal kerüllt a fiatalember elé, ez kabátja alól előrántott egy fejszét és a postamester fejére sújtott vee. Hynek v érheti or ült an zuhant a földre s a merénylő látva áldozata zuhanását, megrémült 6 a fejszét eldobva magától, elmenekült. A zuhanásra figyelmes lett a konyhával szomszédos szobában tartózkodó postamesternő s látva a történteket, lezárta a szoba ajtaját, majd revolvert ragadva az ablakhoz futott és valóságos sortüzeí adott az uccára. Éppen abban a pillanatban érkezett a postaépület elé egy autóbusz, melynek utasai kiszáflottáik és csak a csodás véletlennek köszönhető, hogy az aszPlogy a törvény mostoha, azt már igy — hiszem — minden igazságos nemes lélek belátja bizony- nyál. Vártuk tehát a végrehajtást, mert biztatást nyújtottak az illetékesek, hogy majd itten enyhül a mi keserves fájdalmunk. S jaj bizony, kár volt négy hosszai évig reménykedve várnunk, mert a ráeszmélés holttá kábító lett. Csak egypár felvételt! Kaptuk a nagy paksamétát, a javadalom összeír áei iveit, melyeknek árából egy-két havi koagruánk is kitelhetett volna s kitöltöttük. Megindult a hivatalos apparátus, kiszállott a szolgúbiró, jegyző s egyéb hatósági személy, kiknek költségei jó pár havi kongruánkat ismét fedezhették volna s vallomásainkat felülbírálva megállapították azt a jövedelmet, ami helyi forrásokból (föld, párbér, stóla stb.) rendelkezésünkre állott s mi ezután nagyot megpihenve vártuk fizetésünk végleges megállapítását. És amit kivártunk: szomorú meglepetés volt. Majdnem mindnyájunknak a fizetés-előlegként élvezett havi 5— 700 koronánként 10—25.000 koronát kell visszatérítenünk az állam-kasszába. De hogyan, kérdi a meglepett olvasó? Igen egyszerű számítással, tessék csak figyelni! Van ugyanis jövedelem-bevallási iveinken két rubrika. Az egyik az' iránt .érdeklődik, vájjon mi is az a jövedelem, ami a lelkésznek híveitől természetben (tehát párbér, köteles munka) jog szerint jár, a másik pedig arra kiváncsi, vájjon mi is az a jövedelem, amit a lelkész híveitől e címen tényleg kap. Mindkettőt mi becsülettel kitöltöttük. Az előbbit azért, mert az volt a reményünk, hogy a- kormányzat ezen feudális-izünek tartott fizetési rendszertől híveinket mentesíteni óhajtja s jog szerinti járandóságainkat talán majd megváltja, a másikat, mert mindenki joggal azt hitte, hogy a tényleges állapot lesz az alapja a mi keserves kis fizetés-kiegészítésünknek. És most jött a hideg zuhany! Bár a törvény 3. §-ának 2. pontja azt rendeli, hogy a lelkészi járandóság az 1923., 1924., 1925. évek tényleges átlaga szerint rendeztessék, a Krajinsky Úrad azt elmellőzte s jövedelemként meg'álapitotta nekünk azt, ami nekünk jogunk szerint jár, ha a fenti lázas években a felét sem kaptuk is meg és ugyanazt, ami e cimen tényleg befolyt. Példával illusztrálom X. lelkésznek eredeti ja- vadalmi összeírása, vocátora, Kanonika Visitatió- ja stb. szerint terményekben és köteles munkában híveitől jog szerint jár 12.000 korona érték, de a fenti lázas években nem kapott híveitől átlagban csak 5.000 korona értéket, a Kraj. Úrad volt oly előzékeny és jó hajlandóságú iránta, hogy jövedelemként nem állapította meg a tényleg befolyt 5.000 koronát, hanem a jog szerint járó 12.000 koronát s igy ha X-nek földjeiből, stólájából stb. volt még jövedelme 6.000 korona értékben, összjövedelmét kimondotta 18.000 koronában, holott az a valóságban csak 11.000 korona. Ha már most az illetőnek például 15 szolgálati esztendő után számított 5 korpótlékkal (972 KcX5 = 4860) járt a törvény szűkmarkúsága folytán (9.000 + 4860) — 13.860 Ke, nem jár neki államsegélyben semmi, mert helyi jövedelme 18.000 korona, de ha szegény pára — remélve legalább 2— 3000 korona évi államsegélyt, — ideiglenes vallomását 1926-ban úgy állította össze, hogy a törvény végrehajtásáig, ami négy év múltán most történik végre, kapott mégis előlegben havi csekély 250 koronát, nem járván neki semmi,'kapott fizetésének végleges rendezése címén 12 drb. csekk lapot, hogy térítsen vissza az állampénz- tarba 12 hónapos részletben" 4X3000 koronát = 12.000 korona, mert a havi 2*0 koronát, tehát évi 3000 koronát illetéktelenül vette föl, mert lóvén javadalma 18.000 korona, nem jár neki semmi. Várjon még 15 évig, mert csak 30 éves lelték a községbe. Damek menet közben egyszerre csak felkiáltott: „Nem akartam megölni!“ Később azután részletes vallomást tett. Beismerte, hogy már májusban készült a merényletre. Három szabóinas-barátjával, Frank Ferenccel, Nedűik Bo- humilail és Peldsek Bohum,illái, akikkel melegen összebarútkozott a kommunista ifjumunkássejtben. elhatározta, hogy külföldre, esetleg Oroszországba szöknek. Az útiköltséget úgy akarták előbb előteremteni, hogy be akartak tömi nappal a postahivatalba s a pénztárt kirabolni, azonban tervükről elálltaik, miire Danek, akii vezérüknek számított, maga vállalkozott arra, hogy a pénzt megszerzi. Gyilkos tervének végrehajtását szerda estére tűzte ki. Reggel megleste mesterét, amikor elhagyta a lakást s távollétében kirabolta. Ékszereket rabolt és 11 korona készpénzt, majd hazament, ünneplő ruhájába öltözött s ellopta apja fejszéjét, aki favágó. A fejszét elrejtette a kertben, majd egész napon át szülei lakásából figyelte a szemben fekvő postaépületet. Este azután elindult végzetes útjára. Daneket és három társát, akik minden jel szerint tudtak a készülő merényletről, letartóztatták. A négy fiatalember valóságos akcióbizottságot létesített a pénz megszerzése céljából és éjszakánként az erdő sünijében találkoztak, ahol terveiket kovácsolták, összeírták a község és környék gazdag embereit, akiket egymásután akartak megtámadni és kirabolni, A csendőrség most azt is nyomozza, vájjon a Jamota dr. pilisein kórházi főorvos ellen Plumlov mellett intézett révéivé rés támadás nem áU-e összefüggésben az ,,akciőbizott6ág“-gal. A kassai kereskedelmi és iparkamara állástfoglalt a Vöröskchmargitfalvi vasútvonal építése érdekében — Akiknek a szívműködése rendetlen, erőlködés nélkül úgy érhetnek el könnyű székelést, ha naponta reggel éhgyomorra megisznak egy kis pohár természetes „Ferenc József4 keseriivizet, Szivszakorvosok megállapították, hogy a Ferenc József viz súlyos billentyühibáknál is enyhén, biztosan és mindig kellemesen hat. A Ferenc József ke- serüVíz gyógyszertárakban,' drogériákban és f ü s ze r ií zl e t e k b e n kapható. szony golyói senkiit sem talállak. Az autóbusz utasai behatoltak az épületibe, ahol e lóbük tárult a rémes dráma képe. Nyomban megindult a nyomozás s az első fontos adatot a merénylőről egy cselódileány szolgáltatta, aki elmondta, hogy a kritikus időpontban egy fiatal gyereket látott elrohanni. A súlyosan sérült Hyneket beszállították a kórháziba, ahol azonban reggelre kiszenvedett. Danek a merénylet után a közeli Prosnitzba szökött és először is szállást keresett. Egy fogadóba utasították, de nem ment rögtön a szobájába,- hanem a vendéglőben telepedett le, ahol egy kártyázó társaságnak kibicelt. A Piuimlovből Prosmáitizba érkezett csendőrök betekintettek ebbe a vendéglőbe is, ahol megjelenésük nagy feltűnést keltett. A csendőrök észrevették, hogy a társaságnak kibicelő fiatalember nagy buzgalommal merül el a kártyalapok nézésébe, ezért kihívták az uccára, ahol igazoflitatták. Miikor megmondta, hogy Daneknek hívják és Plumlovba való, a csendőrök rögtön sejtették, hogy a gyilkos merénylővel azonos s ezért nyomban magukkal viitKassa, október 17. (Kassai szerkesztőségünk telefonjelentése.) A kassai kereskedelmi és iparkamara tegnap délután tartotta Maxon Milán kamarai elnök elnökletével rendes évi közgyűlését. Maxon elnök a közgyűlés megnyitása után hosszabb elnöki jelentésben számolt be a kamara jelenlegi viszonyairól és különösen a gazdasági helyzetnek az utóbb? félévben történt rosszabbodását emelte ki. Bejelentette, hogy a kamarai székház épitése e bét végével befejezést nyer, úgyhogy a hivatalok átköltözése a jövő hét folyamán megtörténik. Bejelentette még, hogy a vöröskő—mar- gitfalvi vasútvonal épitése ügyében interveniált a-vasutügyi minisztériumban,- ahol rámutatott azokra a .következményekre, amelyeket az építkezés elodázása maga után vonna. Indítván nyozt-a ezzel kapcsolatban, hogy a közgyűlés memorandummal forduljon az illetékes tényezőkhöz a vasútvonal építésének azonnali megkezdése érdekében. A közgyűlés ezután elfogadta a jövő évi költségelőirányzatot-, amely 994.000 koronát tesz ki és amellyel szemben a bevétel 990.000 korona. Ez a költségelőirányzat a múlt évihez viszonyítva 32.000 koronás emelkedést jelent Végül a közgyűlés a szlovenszkó! országos tanácsba Kyncl dr. kamarai titkárt, Gfalbavy kassai drogériáét és Szasinka poprádi épitészt delegálta. A közgyűlés több kisebbjelentőségü ügy let ár-, gyalása után véget ért. TukaBéla első találkozása feleségével a Upótvári légy házban A nyilrai államügyészség vádiratait másolja cellájában Tuka Béla volt egyetemi tanár Pozsony, október 17. Október 15.-én mull hat hete, hogy a tizenöt évi fegyházbüntetésre ítélt Tuka Bélát a pozsonyi kerületi bíróság fogházából a lipótvári fegyintézetbe szállították. A fegylxázi szabályok értelmében a hozzátartozók csak minden hat hétben egyszer látogathatják meg a jogerősen elitéit rabokat. Tuka Béla felesége tehát csak október lóén, szerdán láthatta viszont férjét, akinek meglátogatására Liipótvárra utazóit. Találkozásuk az előírások értelmében csak húsz percig tarthatott. Tuka Béla egy évig magánzárkában tölti büntetését, ami azt jelenti, hogy nem kerülhet sem közös cellába, sem a fegyintézet nagy irodájába, ahol az intelligens fegyencek írásbeli munkát végeznek, főképpen a nyitrai kerületi bíróság számára másolják a vádiratokat. Tuka Béla magánzárkájában is ilyen munkát kapott. Cellájában Írógépet állítottak be és azon vádiratokat másol. A rabot darócruhába öltöztették, haját lenyir- ták és csak elől hagyták meg egy centiméternyi bosszúságban. Úgynevezett „maródi kosz- tot“ kap, ami valamivel jobb a rendes rab- kosztnál. Szembaja a fegyházban még rosz- szabbodott. A házaspár találkozása drámai lefolyású volt. Tukát védője. Ottlyk István dr. már régebben meglátogatta, mert az ügyvédnek a látogatás: gyakrabban is megengedik. készkedés után jáT majd neki évente 972 korona segély. De még cifrább a segédlelkéezek esete! Nem tévén különbséget a törvény lelkész, segédlelkész, kanonok stb. között (ugyan melyik reszortban egyenlő a díjazása fogalmazónak, referensnek, hivatalfőnöknek??!!) egyformán jár mindegyiknek az a bizonyos évi 9.000 korona. A segédlelkésznek tudvalevőleg se földje, sem pár- bére, 6em egyéb helyi jövedelme nincsen s igy ő megkapta egészen érthetőleg az ő teljes fizetését, a.z évi 9.000 koronát, illetve a nyugdíj ée betegsegélyzői illeték levonásával, évi 8.400 koronát. tehát havi 700 koronát. Egyforma fizetésben részesülvén főnökével, természetesen ellátásáról is gondoskodnia kellett, amint főnöke is gondoskodott a saját háztartásáról, ha szűkösen is. No de korcsmában még sem illik étkeznie a papnak s így bizonyos díjazás (rendszerint havi 300—350 kor.) ellenében ellátást a főnökénél szerzett. S most jön a csoda! A kongrua-törvény végrehajtási rendelete 167. §-ának b) pontja kimódolja, hogy a segédleikésznek — nem járhatván korcsmába — ellátás a főnökénél jár, ez tehát neki helyi jövedelem (???) 8 igy fizetéséből 4.500 korona értékben levonásba, hozandó. De az istenadta megkapta négy éven keresztül a teljes 9.000 kor., illetve 8.400 kor. fizetését s jéhiezemüleg fel is vette, kap tehát végleges fizetési-rendezés óimén ugyancsak 12 drb. csekk lapot, hogy n ossz a gyorsan kotorásszon elé, ahonnan csak képes 4X4.500 koronát = 20.000 koronát s térítse vissza az állampénztárba legenyhébb esetben 12 részletben, mert míg e 20.000 kor. megtérítve nem lesz, nem kap fizetést egy fillért &em. De — mondja a jámbor olvasó, — hát akkor a 4.500 kor. ellátási dijat folyósítsa az állam a főnöknek, aki a segédlelkészt ellátta! Hát igy volna az valahogy rendjén, csakhogy ugyanezen § ugyanezen pontja ismét csak nagy bölcsen kimódolja, hogy jól van hát no, állítsa be a főnök e 4.500 koronát javadalmai terheibe, de mert javadalma így i6 rendszerint megüti azt a fizetési mértéket, mely neki a törvény szerint jár, nem kap ő sem semmit. S marad a főnöknek teherként továbbra is a segédlelkész ellátása. A javadalom terűéiről kár is szólnom, kár is siránkoznom, föl nem ér az én gyenge panaszszavam a nagy magaslatok na. Mondja ugyan a végrehajtási utasítás 157. §-ának 2. pontja, hogy a javadalmat bizonyos kötelezettség folytán terhelő tételek levonásba hozandók, tehetünk mi róla, ha odafent kimondták, hogy pl. a forgalmi adó, a- lelkészképző intézetekre fizetett adó 6 egyéb hasonló/jellegű kötelezettség nem tehertétel, tehát le sem vonható. De ha nem tehertétel, hát ugyan hol az a filozófus, aki kimagyarázza nekem, hogy e javadalmai kötelezettségeim nekem előnyt és nem terhet jelentenek? Egy könnyűséget mégis engedtek ám! Apellálhatunk. De hogyan? Mi, a 10—25.000 kor. kártérítésre ítélt nyomorultak ragaszthatunk fellebbezésünkre 8 koronás bé-- lyeget s mellékleteire 5 koronát. Csak 7—8 mellékletet kontemplálva s csak 3.000 ily szerencsét-, len halandót véve, vájjon hány százezer korona ez ismét? Hát ime, kedves kommunista elvtársaim, egy pár virág a lelkészi fizetés-rendezés csokrából, igy néz ki a valóságban az a borzalmasan köríil- harsogott lelkészi fizetés-rendezés! Úgy elrendezték azt bizony, hogy mi lelkészek valósággal sírva fakadtunk fölötte! Ne fájjon már önöknek a törvény, mosolyoghatnak már fölöttünk, mert mi bizony ginünk s várjuk türelemmel, amíg talán a szociális igazságosság fennen hangoztatott gondolata reánk is pislant majd s nyomorult helyzetünket megjavítja mégis! Xonurssáiis örömeink Irta: Egy, a sok elkeseredett lelkészek közűi 5
