Prágai Magyar Hirlap, 1930. október (9. évfolyam, 224-249 / 2445-2470. szám)
1930-10-18 / 239. (2460.) szám
4 T>RVGAiMa&^ARHTR1iAP f"'?|iwyf'W"i»»m.u..'ijjH»Tii|t,lMi'iw iwjiiiiiauiaMMUuMawuMaa Ki lesz Hindenburg utóda? Két év múlva esedékes a birodalmi elnökválasztás s már megindultak a kombinációk — Hindenburg fia, Hindenburg őrnagy, Seeckt tábornok, a birodalmi bank volt elnöke, Thomas Monn és Gerhart Hauptmann irók a jel9tlek sorában Berlin, október 14. (A P. M. H. berlini munkatársától.) Egész Mémeiország reméli, hogy Hindenburg tábornagy, a német köztársaság elnöke, a .mostani nehéz időkben a belső béke és rend legerősebb oszlopa, a legjobb egészségben fogja betölteni államifői méltóságának hét esztendejét. De a hét esztendőből már osak kettő van hátra. És így, bármilyen szeretet és ragaszkodás veszi is körül, a német repu- bli'ka első polgárának személyét, a közvélemény mégis kénytelen az utód kérdésével foglalkozni. Nem nagyon hihető, hogy a most 83 éves tábornagy még egyszer hajlandó volna magára vállalni a birodalom vezetésének j súlyos terheit és kötelezné magát arra, hogy élete alko- | nyán, vagyis 85 éves korától kezdve még- : egyszer hét esztendeig vállalja a mostani | nehéz viszonyok közölt kétszeresen súlyos i feladatát. A bonyolult politikai helyzet következtében rendki vül megnövekedett a közi ár sn sági elnök személyének jelentősége és nyugodtan lehet á Ili lan i, hogyha ma nem Hin- denburg állana a birodalom élén. aligha folyna le a német válság ilyen aránylag nyugodt keretek között. Tépelődéseh a politikai szalonokban A politikai iapiuíat tiltja, hogy érről a kérdésről már ma nyíltan beszéljenek a i pártokban, de annál íöbbet tépelődnek a bes j követ kézén &ők felelt az úgynevezett politikai szalonokban, melyek minden forradalmi átalakulás ellenére Németország közvéleményében még mindig jelentő* szerepet játszanak és alkalmat nyújtanák olyan politikusok találkozására, akiket különben az ülésteremben áthidalhatatlan ellentétek választanak el egymástól. A legideálisabb megoldás, mely abból állana, hogy Német ország egyhangú akarattal válassza meg a birodalom elnökét, a mai elmérgesedett helyzetben, roppant széttagoltságban teljesen elérhetetlennek és 'kizártnak látszik. Ha gyakorlati szempontból Hitler hívei a döntő választásnál a jobboldali jelöltre is adnák szavazataikat, nagyon valósíiiíiHlen, hogy a mérsékeli polgári pártok olyasvalakit támogatnának, aki kötelezettségei révén a kimondottan monar- ehista pártok jelöltje s csak a restauráció előkészítőjének számíthatna. A középpártok súlya Igv elsősorban a középpártokra hárulna az a feladat, hogy olyasvalakit találjanak, akinek neve, úgy mint egykor Hindenburgé, a jobb- és baloldalon egyaránt vonzaná a kivehet. Már évekkel ezelőtt megírták, hogy a német politikai élet egyik legtevékenyebb alakja, Ivatharina von Oheimb. erősen lan- eirozza férjét, a nagyon reprezenfábilis külsejű Sieg- fried von Kardorfíot, a német néppárt egyik alelnökét, Stresemann barátját és íegyyertársát. Kardorff pozíciója és leszármazása révén talán megfelelne a jobboldal Ízlésének is, viszont politikai szereplésének mérsékelt volta és lojalitása a baloldalnál is visszhangra számíthatna. Csakhogy a csaknem két méter magas, finom és rezervált urat a nagy tömeg nem ismeri. Hindenburg legendás neve után Siegfried von Kardorff személye nem kellhet lelkesedést. Seeckt tábornok? És igv állítólag ismét von Oheimb asszony -Talonjában szüléiéit meg az uj terv. mely Seeokf tábornokot, a Kcicimwelír volt parancsnokát, próbálná az államfői méltósághoz segíteni. .Sok jel arra vall, hogy Seeckt .maga is ambicionálja az elnökjelöltségét és éppen legújabban igen erős összeköttetéseket teremteti a jobboldal szervezeteihez, melyek bizony jő ideig nehezteltek reá. Ezzel viszont eljátszotta a baloldal rokonszenvét, bár rendkívüli tehetsége, kivételes műveltsége itt is elismerésre számíthat. A legújabb politikai konstelláció következtében, bármilyen groteszkül hangzik, Haus Dóorn, vagyis Vilmos császár és udvara is erősen belejátszik az elnökválasztás problémájába. A helyzetet ismerők pedig úgy tudják, hogy a doomi számüzöttek a renegát Seecktnek nem hajlandók megbocsátani. A rossz nyelvelt azt állitják, hogy a tábornok nem nagyon szerencsés választási szerepléséi a Kardorff- szalonban inszeenálták, hogy ekképpen saját jelöltjük kompromittálásá-val Ismét előtérbe állítsák Siegfried von Kardorff személyét. Még két katona-jelölt Még két katonai jelöltről beszélnek beavatott politikai körökben. Az egyik nem volna más, mint a köztársasági elnök fia, Hindenburg őrnagy, aki köztudosnásQan a kulisszák mögött egyike a német politika legbefolyásosabb tényezőinek. Az agg tábornok elhatározásait javarészben szárnysegéde — és ez nem más, mint Hindenburg őrnagy — intenciói irányítják. Nem szabad alábecsülni a Hindeniburg-név varázserejét, de valóban ez az egyetlen argumentum, amellyel a nyilvánosság előtt Hindenburg fia alátámaszthatná jelöltségét. Még gyakrabban emlegetett név Sehlei- eher bárónak neve. Különösen az utóbbi időben esett sok szó a hadügyminisztérium államtitkáráról, akiről úgy tudják, hogy nem elégszik meg a katonai ügyek vezetésével, hanem önálló politikai irányt is imaugurál. mely az Oroszországhoz való politikai és katonai közeledést célozná. Seb leicher tábornok kétségen kí vül kivételes jelenség. Szaktudása, katonai zsenialitása épp annyira i miere lesek, mint rendkívüli társadalmi kvalitásai és ha valóban a jelöltek sorába állna, talán éppen az a körülmény válna hasznára, amely ma még kedvezőtlenül befolyásolja kilátásait: a szélső jobb- és szélső baloldal egyaránt az erős egyéniséget látja benne, egyaránt u. tőle. egyaránt támadja. A köztársasági elnök kabinetjéhez és a külügyminisztériumhoz egyforma erős szálak fűzik, de a demokrata sajtóval is fenntartja az összeköttetést, bár ez a kapcsolat a Yös- sisebe Zeitung főszerkesztőjének, Georg Bernhardnak visszavonulásával némileg meglazult. A Reichsbank volt elnöke? Minden valószínűség szerint szóba fóg kerülni Hjahnar Schaehtnak, a Reichsbank volt elnökének személye ií. A német pénzügyek sz audioja utóbbi időben csöppet sem leplezi politikai ambícióit. Mint a demokrata párt volt tagja még mindig nem játszotta el teljesen a baloldal szimpátiáját, viszont a Young-szerződéssel szemben való állásfoglalása, meglepő nyílt politikai attakjai, sok rokonszenvet szereztek számára a jobboldali körökben. Most Amerikában 1S30 október 18, szombat. Vállszaggatás helyiségben való hosszabb tartózkodás következtében keletkezik. Ha elhanyagolják, évekig tartó szenvedést okoz. Könnyen segít egy házikura Pöstyén természetes gyógyiszapjával, mely „Pi- QaM kocka formájában egy teljes há- zikurára elegendő és minden gyógyszertárban kapható. agitál a Young-szerződés ellen és ezt oly sikeres tapintattal teszi, hogy működése mindenhol elismerésben részesül. Költő az elnöki székben ? Lesznek idealisták, akik ismét felvetik Németország legnagyobb költőjének jelöltségét. Thomas Manin éppen most tart egy politikai előadást Berlinben, amely „Deutsche A.n»prache“ címen egységre akarja lelkesíteni a szétzilált német közvéleményt. És felmerül Gerhart Hauptmann már csaknem történelmi alakja is. Mind a kelten szivvel-lélekkel a baloldalhoz tartoznak, mind a ketten méltóak volnának a legnagyobb állami méltóságra. De ma nem a költők, hanem a tábornokok korát éljük. Ráskay László. Reguláris haderő lett a fasiszta milíciából Róma, október 17. A nagy fasiszta tanács ülésezése befejeződött. A tanács elfogadta azt a törvényjavaslatot, amely a fasiszta milicia reguláris szervezetét hozza léire. A nagy fasiszta tanács köszönetét mond a feketeingcsek nemes lelkesedéséért, akik önként vállalták a tízéves szolgálati időt magukra, anélkül, hogy előzetesen ismerték volna a szolgálati viszonyok föltételeit és szabályozását. A nagy fasiszta tanács ismételten biztosítja a fasiszta milícia tagjait, hogy a milicia minden tagjának és családaiknak jövőjét biztosítja, mert a fasizmus és a haza nagyságának érdekében mindnyájan nagy érdemeket szereztek. Ezután a fasiszta tanács kegyelettel emlékezett meg arról a harmincnégy megölt, huszonhárom nyomorékká tett és 189 megsebzett fasisztáról, akik a külföldön a fasizmus iránti gyűlölet áldozatául estek, Róma, október 17. A minisztertanács tegnap fejezte be az uj vámtörvény ügyében folytatott tanácskozásait. A vámtörvényt október 28-án, a római menetelésnek olasz nemzeti ünneppé nyilvánitott napján publikálják. FALAK Ida: BETHLEN MARGIT Az építész fáradtau simított végig homlokán. Hiába már nem bírja úgy a munkát, mint fialnia bb korában. Bezzeg fciz-husz esztendővel ezelőtt reggel tői-őst ig és sokszor estétöl-reggeliig is ott üt az Íróasztala előtt és rajzolt, számolt, dolgozott., tervezett, mig végre az épületek ott álltak, keményen, egyenesen, élniozdithatablómul. mind megannyi kővé merevedett gondolat. És hiszen azok is voltak: az agy ve lő erejéből születtek, ő teremtette és uralkodott felettük, ő keltette életre a halott és formátlan kőből, mész- ből. téglából és v rögzítette kérlelhetetlenül oda, ahová szükségesnek tartotta. Valóban, ha végiggondolt egyik-másik alkotásán, úgy rémtett neki, mintha valami hatalmas varázsló volna, akiinek in'ősére a halott kő élővé válik, mig az élő gondolái megkövesül. Az építész elmosolyodik. Micsoda különös gondoltok iepik meg az embert, amikor fáradt. Most már csuk az kéne, hogy azt képzelje, hogy a varázslat megszűnik és az épületek életnekeljiak. Az ugyan szép kis kalamajka volna. A falai-; egymásután kihúznák lábukat a földből és elindulnának.... Vájjon hová? Valószínűleg ahányan vannak, any- nyi irányban. A fedelek pedig kézen-közön a földre hullanának. Szerencse, hogy jó keményen megkötötte őket. odaláncolta cementtel, messze], téglával; olyan nincs, bögy akit ő egyszer hatalmában tartott, az valaha többé kiszabaduljon. Pedig rossz lehet, rabnak lenni, megláncolva, agy-helyen állva, szabad akarata kifejtésének lehetősége nélkül. Megőrülne, ha egyszere felcserélődne a sorsuk és ő volna az, akit a falak .. . Az építész össze rázkódik. Micsoda buta gondolatok. Szabadságra fog menni okvetlenül, pihenésre van szüksége, az egész képzelődésének az az oka, hogy tu!fárasztóit* magát, ez világos. Az a kellemetlen szorítás a halántéka körül, az is a túlzott munka eredménye. Eleinte csak néha jelentkezeti, most már majdnem állandóan. Olyan, mintha vas- pánt fogná körül... nemi. mintha minden oldalról falak szorítanák, jobban, még jobban... azok az elszabadult, fatak, melyeket Ő eddig rabláncon tartott. s amelyek most egymásután kihúzzák lábukat földből A lassan, óvatosan, de ellenállhatatlanul közelednek feléje... Ej! Butaság; fá.j a feje és punktum. Legjobb (is lesz, ba abbahagyja a munkát,'. és haza meg}'. Előveszi az óráját: persze már egy óra. Igazán nem csoda, ha kissé kimerült. Hónapok óta, amióta a nagy állami épület építését elvállalta, rendszerint csak' hajnaltájt jutott az ágyba. Akkor pedig, részint a fáradságtól, részint, mert a tervrajzok, számadások még folyton kavarogta!; fejében, nem tudott elaludni. Szedett ugyan olykor valami port, ami aztán az álmot, miLnt mázsás súlyt, reáerőseaikolta, de másnap nemhogy felfrissülve, de annál bódultabban ébredt fel. De anost. hogy az épület elkészült... most. aztán pihenni fog. Az jó lesz. Nem fog naphosszat, itt ülni az Íróasztala előtt, jobbra fal. balra fal, előtte fal, igen még a hálamögött is fal. hogy az ember úgy érzi, hogy csupa ellenség között ül, alattomos, szófián, kegyetlen ellenség között, elei csak arra vár, hogy ő egyszer, egyetlen egyszer ne legyen résen.... nem, ez butaság, a fal nem tud mozdulni, azt ő beleépítette jó erősen a földbe, az moccanni seim tud, akárhogy szeretne is... mert szeretne, azt jól érzi, ó! igen, különösen igy éjszaka. amikor minden csöndes és ő egyedül vár- raszt. .. olyankor néha oly erősen érzi a falak vágyát, hogy percekig nem mer megmozdulni, mert akkor abban a pillanatban ők is megmozdulnak és rendülnek, elől, hátul, mindenütt... Nem, hisz ez őrültségI A férfi lassú, erőszakos mozdulattal melyen meglátszik az erőkifejtés, megfordítja fejét és körülj ár tatja tekintetért, a falon. Aztán felnevet, de kacagása erőltetetlen hangzik. Butaság. Persze, hogy butaság. Holnaptól kezdve egy álló hónapig nem ve^z tollat, vagy ceruzát a kezébe. Holnap ugyan eléggé fárasztó nap lesz, mert akkor avatják fel a börtönt.... Nem, hiszen nem is börtön, azt a múltkor építette. Ez elmegyógyintézet, röviden: bolondokháza. Vájjon mért jutott, az a szó, bog}' „börtön“ az eszébe? A paraMzie jele, mondja az orvos, ha az ember elcseréli a szavakat. Bár alapjában véve a bolondokháza is börtön. Rács van az ablakán, vasból a kapuja és aki egyszer bement rajta, arról elmondhatják, hogy „Lascati ogni speranzn". Rab az egyik, rab a másik. Falak állanak őrt körülötte, magas, néma, gyűlölködő falak, melyeik a kielégített bosszú érzetével nézik vergődését; mentői jobban sir, könyörög, jajvészékel. átlkozódik, annál merevebben, kemény ebben, kön y önt elenehbül állanak ott. Pódiig azok még csak nem is bántották őket,, nem verték bilincsbe, nem láncolták lábukat a földbe, nem merevítették szabadon csapongó gondolatból élettelen, mozdulatlan kőbe ... úgy, mint ahogy ő tette, ő, ő, ő ... Az épitész hirtelen, riadtan néz körül. Az előtte álló lámpa kialudt, sűrű, nehéz feketeség borit e! mindent. Az ember szinte úgy érzi, hogy kézzel lehet megfogni, oly vastag és nyomasztó a sötétség. A férfi zsebébe nyúl és kiveszi gyufatartóját. Nem szeréti a sötétségét. Idegesíti. Az ember olykor úgy érzi, hogy a falak észrevétélnül megmozdulnak és közelebb húzódnak hozzá. Ostobaság, hisz tudja, hogy nem lehetik, de az érzés, az megvan és az kellemetlen. A gyufatartóban egyetlenegy szál gyufa van osak. Nem baj. épp elég lesz, mig az ajtóhoz ér, onnan aztán tapogatózva majd eltalál a kapuig, mert azt tudja j£l. hogy ba ez a lámpa elaludt, az azt jelenti, hógy az akkumulátor- kezelő is aludni tért. Egy óra tájt szokott lefeküdni, kivéve, ha megmondják neki, hogy továbbra is szükség van rá. De ő ma nem mondott semmit. Nem is akart ily soká fenmaradni, holnap fárasztó nap lesz és a vaspánt feje körül már úgyis oly tűrhetetlenül szőrit. Vájjon a falak lábát is igy szorítja a föld. ily lassú, egyenletes, halálos szorítással, amelyből érezni, hogy nincs menekvés, nincs, nincs, akármit is csinálunk. Hiába kérünk, Idába könyörgüuk, hiába jajgatunk, hiába ordítunk, hiába.... hiába.... Mert, ha igy van ... akkor. a.kk< r érthető, miért gyűlölik őt úgy a falak.... olyan mély, konok, vad, embertelen gyűlölettel, hogy néha még álmából is felriad, úgy sugárzik belőlük a® e szörnyű, kegyetlen, vak érzés. Most is érzi a hátában, ott, ahol legközelebb van a falhoz és a nyakán, ott, ahol a vaepánt kezdődik; érzi, mint valami hideg, kemény szorítást, amely mind fokozódik... fokozódik ... nem, ezt nem lehet kibírni! Az épitész felugrik, az ajtó feló fordul és hirtelen mozdulattal meggyujtja gyufáját, miközben félrelöki székét. Valahogy igen megfordulhatott, mert az ajtó helyett fallal találja magát szemközt, szürke, meztelen, mozdulatlan fallal, mely a hirtelen felloibba- nó világosságban kísérteties ürességgel dobban elébe. A férfi érthetetlen rémülettel szivében hátrál, miközben a gyufa a földre hull. A sötétség újra úrrá lesz a szoba fölött. Mintha még nehezebb, még sűrűbb volna, mint azelőtt. Vagy mintha kisebb volna a szoba. A férfi két lép ént tesz jobbra és újra falba ütközik. Hisz ez lehetetlen! Csak ismeri saját szobáját! Balra fordul és két- három lépés után megint csak fal. Most már a hideg borreng végig hátán. Mi ez? Megőrült? Vagy a falak... nem! Hiszen ő építette őket... odakötötte, megláncolta, a földbe gyökerezte lábukat, hogy ne mozdulhassanak, ne jöhessenek utána, ne bánthassák.... és mo6t mégis... mégis.... érzi, hogy hogy hogy tolódnak össze, közelebb, mind közelebb ... egy lépés... még egy lépés ... még egy ... még... Segítség! Nem. nem szabad kiáltani, úgy seon hallja meg senki... és ők csak örülnének... hogy hatalmukban vau ... hogy fél tőlük ... fél... fél.. . Nem! Ne.m fél. Csak menekülni igyekszik... azt kell... kell mindenáron .. - mert különben ... ott, ott lőhet az ajtó ... most... egy ugrás ... az építész szörnyű ütést érez homlokán és összeesik. A fal ... a fal megmozdult és nekijött. Az ember félig bódultán tápászkodik föl, aztán valami ragadozó, macskaszerü állat kuporodik össze védelmi állásba. Neki jött. Érezte, ahogy megmozdult. A fal. Akit ő annyi éven át uralt, megklncolt, bilincsbe vert, ő és testvéreit, a többi falat mind, mind... most fellázadt ellene, ura és parauesoló- ja ellen és vadul, szilajon, gyűlölködve ront neki, hogy megbosszulja az ő és minden fal hosszú, kétségbeesett, reménytelen gyötrelmét kiűzőjükön. De ö nem hagyja magát, nem fogják megfojtani, letiporni, magukba szívni, védtelenül, tehetetlenül, hogy 5 is ott álljon közöttük, bennük, úgy mint ők.... megkövült gondolat.... megmerevedett élet... nem, neon és ezerszer nem! Inkább belepusztul, inkább agyonüti magát és őket a szörnyű küzdelemben, melyei habzó szájjal, vérző ököllel és rémülettől kidülledt szemmel vív. egyedül, előrehátra rohanva, keringve, el-elesve. megint felkelve, fejjel, testtel nekiütődve a sötéh mozdulatlan falaknak, melyek mini rabiértó gazdák a tehetetlenül vergődő foglyot, némán állják őt körül. Másnap az elmegyógyintézet felavatása után bevitték cellájába az első beteget. Némán. orozd ü % Iámul állott egy helyen, látszólag érzéketlenül tűrve, hogy akármerre tegyék, vegyék. Csak félig lehunyt pillái alól nézett körül lemos dermedtséggel az építész az őt körülvevő falakra. Igen. jól sejtette. Rabtartói utána jöttek. Tehát színlelni, csak színlelni a megadást, úgy. ahogy ők tették, annyi éven át, amiig végre eljön a pillanat.... a bosszú... a megtorlás pillanata- Addig. . addig tűrni kell... hallgatni... tűrni... tűrni... Az építész hint elem apró villanással néz oldali. Most... talán most... nem. Most nem. ipég nem. Ott vannak. Még mindig ott vannak .. . Körülötte mereven, mozdulatlanul, kérlelhetetlenül, állottak őrt a fellázadt falak.
