Prágai Magyar Hirlap, 1930. október (9. évfolyam, 224-249 / 2445-2470. szám)

1930-10-18 / 239. (2460.) szám

4 T>RVGAiMa&^ARHTR1iAP f"'?|iwyf'W"i»»m.u..'ijjH»Tii|t,lMi'iw iwjiiiiiauiaMMUuMawuMaa Ki lesz Hindenburg utóda? Két év múlva esedékes a birodalmi elnökválasztás s már megindultak a kombinációk — Hindenburg fia, Hinden­burg őrnagy, Seeckt tábornok, a birodalmi bank volt elnöke, Thomas Monn és Gerhart Hauptmann irók a jel9tlek sorában Berlin, október 14. (A P. M. H. berlini munkatársától.) Egész Mémeiország reméli, hogy Hindenburg tá­bornagy, a német köztársaság elnöke, a .mostani nehéz időkben a belső béke és rend legerősebb oszlopa, a legjobb egészségben fogja betölteni államifői méltóságának hét esztendejét. De a hét esztendőből már osak kettő van hátra. És így, bármilyen szeretet és ragaszkodás veszi is körül, a német repu- bli'ka első polgárának személyét, a közvéle­mény mégis kénytelen az utód kérdésével foglalkozni. Nem nagyon hihető, hogy a most 83 éves tábornagy még egyszer hajlandó volna magára vállalni a birodalom vezetésének j súlyos terheit és kötelezné magát arra, hogy élete alko- | nyán, vagyis 85 éves korától kezdve még- : egyszer hét esztendeig vállalja a mostani | nehéz viszonyok közölt kétszeresen súlyos i feladatát. A bonyolult politikai helyzet következté­ben rendki vül megnövekedett a közi ár sn sá­gi elnök személyének jelentősége és nyu­godtan lehet á Ili lan i, hogyha ma nem Hin- denburg állana a birodalom élén. aligha folyna le a német válság ilyen aránylag nyugodt keretek között. Tépelődéseh a politikai szalonokban A politikai iapiuíat tiltja, hogy érről a kérdésről már ma nyíltan beszéljenek a i pártokban, de annál íöbbet tépelődnek a bes j követ kézén &ők felelt az úgynevezett politikai szalonokban, melyek minden forradalmi átalakulás ellenére Németor­szág közvéleményében még mindig jelen­tő* szerepet játszanak és alkalmat nyújtanák olyan politikusok ta­lálkozására, akiket különben az ülésterem­ben áthidalhatatlan ellentétek választanak el egymástól. A legideálisabb megoldás, mely abból állana, hogy Német ország egy­hangú akarattal válassza meg a birodalom elnökét, a mai elmérgesedett helyzetben, roppant széttagoltságban teljesen elérhetet­lennek és 'kizártnak látszik. Ha gyakorlati szempontból Hitler hívei a döntő választás­nál a jobboldali jelöltre is adnák szavazatai­kat, nagyon valósíiiíiHlen, hogy a mérsékeli polgári pártok olyasvalakit támogatnának, aki kö­telezettségei révén a kimondottan monar- ehista pártok jelöltje s csak a restauráció előkészítőjének számít­hatna. A középpártok súlya Igv elsősorban a középpártokra hárulna az a feladat, hogy olyasvalakit találjanak, akinek neve, úgy mint egykor Hindenburgé, a jobb- és baloldalon egyaránt vonzaná a ki­vehet. Már évekkel ezelőtt megírták, hogy a német politikai élet egyik legtevékenyebb alakja, Ivatharina von Oheimb. erősen lan- eirozza férjét, a nagyon reprezenfábilis külsejű Sieg- fried von Kardorfíot, a német néppárt egyik alelnökét, Stresemann barátját és íegyyertársát. Kardorff pozíciója és leszármazása révén talán megfelelne a jobboldal Ízlésének is, viszont politikai szereplésének mérsékelt volta és lojalitása a baloldalnál is visszhang­ra számíthatna. Csakhogy a csaknem két méter magas, finom és rezervált urat a nagy tömeg nem ismeri. Hindenburg legen­dás neve után Siegfried von Kardorff sze­mélye nem kellhet lelkesedést. Seeckt tábornok? És igv állítólag ismét von Oheimb asszony -Talonjában szüléiéit meg az uj terv. mely Seeokf tábornokot, a Kcicimwelír volt pa­rancsnokát, próbálná az államfői méltó­sághoz segíteni. .Sok jel arra vall, hogy Seeckt .maga is am­bicionálja az elnökjelöltségét és éppen leg­újabban igen erős összeköttetéseket terem­teti a jobboldal szervezeteihez, melyek bi­zony jő ideig nehezteltek reá. Ezzel viszont eljátszotta a baloldal rokonszenvét, bár rendkívüli tehetsége, kivételes műveltsége itt is elismerésre számíthat. A legújabb po­litikai konstelláció következtében, bármilyen groteszkül hangzik, Haus Dóorn, vagyis Vil­mos császár és udvara is erősen belejátszik az elnökválasztás problémájába. A helyze­tet ismerők pedig úgy tudják, hogy a doomi számüzöttek a renegát Seecktnek nem haj­landók megbocsátani. A rossz nyelvelt azt állitják, hogy a tábornok nem nagyon sze­rencsés választási szerepléséi a Kardorff- szalonban inszeenálták, hogy ekképpen sa­ját jelöltjük kompromittálásá-val Ismét elő­térbe állítsák Siegfried von Kardorff sze­mélyét. Még két katona-jelölt Még két katonai jelöltről beszélnek be­avatott politikai körökben. Az egyik nem volna más, mint a köztársasági elnök fia, Hindenburg őrnagy, aki köztudosnásQan a kulisszák mögött egyike a német politika legbefolyásosabb tényezőinek. Az agg tábornok elhatározásait javarészben szárnysegéde — és ez nem más, mint Hin­denburg őrnagy — intenciói irányítják. Nem szabad alábecsülni a Hindeniburg-név va­rázserejét, de valóban ez az egyetlen argu­mentum, amellyel a nyilvánosság előtt Hin­denburg fia alátámaszthatná jelöltségét. Még gyakrabban emlegetett név Sehlei- eher bárónak neve. Különösen az utóbbi időben esett sok szó a hadügyminisztérium államtitkáráról, akiről úgy tudják, hogy nem elégszik meg a kato­nai ügyek vezetésével, hanem önálló politikai irányt is imaugurál. mely az Oroszországhoz való politikai és kato­nai közeledést célozná. Seb leicher tábornok kétségen kí vül kivéte­les jelenség. Szaktudása, katonai zsenialitá­sa épp annyira i miere lesek, mint rendkívüli társadalmi kvalitásai és ha valóban a jelöl­tek sorába állna, talán éppen az a körül­mény válna hasznára, amely ma még ked­vezőtlenül befolyásolja kilátásait: a szélső jobb- és szélső baloldal egyaránt az erős egyéniséget látja benne, egyaránt u. tőle. egyaránt támadja. A köztársasági elnök kabinetjéhez és a kül­ügyminisztériumhoz egyforma erős szálak fűzik, de a demokrata sajtóval is fenntartja az összeköttetést, bár ez a kapcsolat a Yös- sisebe Zeitung főszerkesztőjének, Georg Bernhardnak visszavonulásával némileg meglazult. A Reichsbank volt elnöke? Minden valószínűség szerint szóba fóg ke­rülni Hjahnar Schaehtnak, a Reichsbank volt elnökének személye ií. A német pénzügyek sz audioja utóbbi időben csöppet sem leplezi politikai ambícióit. Mint a demokrata párt volt tagja még mindig nem játszotta el teljesen a baloldal szimpá­tiáját, viszont a Young-szerződéssel szemben való állásfoglalása, meglepő nyílt politikai attakjai, sok rokonszenvet szereztek számá­ra a jobboldali körökben. Most Amerikában 1S30 október 18, szombat. Vállszaggatás helyi­ségben való hosszabb tartózkodás következtében keletkezik. Ha elhanya­golják, évekig tartó szenvedést okoz. Könnyen segít egy házikura Pöstyén természetes gyógyiszapjával, mely „Pi- QaM kocka formájában egy teljes há- zikurára elegendő és minden gyógy­szertárban kapható. agitál a Young-szerződés ellen és ezt oly si­keres tapintattal teszi, hogy működése min­denhol elismerésben részesül. Költő az elnöki székben ? Lesznek idealisták, akik ismét felvetik Németország legnagyobb költőjének jelölt­ségét. Thomas Manin éppen most tart egy politi­kai előadást Berlinben, amely „Deutsche A.n»prache“ címen egységre akarja lelke­síteni a szétzilált német közvéleményt. És felmerül Gerhart Hauptmann már csak­nem történelmi alakja is. Mind a kelten szivvel-lélekkel a baloldal­hoz tartoznak, mind a ketten méltóak volná­nak a legnagyobb állami méltóságra. De ma nem a költők, hanem a tábornokok ko­rát éljük. Ráskay László. Reguláris haderő lett a fasiszta milíciából Róma, október 17. A nagy fasiszta tanács ülésezése befejeződött. A tanács elfogadta azt a törvényjavaslatot, amely a fasiszta milicia reguláris szervezetét hozza léire. A nagy fa­siszta tanács köszönetét mond a feketeingcsek nemes lelkesedéséért, akik önként vállalták a tízéves szolgálati időt magukra, anélkül, hogy előzetesen ismerték volna a szolgálati viszo­nyok föltételeit és szabályozását. A nagy fa­siszta tanács ismételten biztosítja a fasiszta milícia tagjait, hogy a milicia minden tagjá­nak és családaiknak jövőjét biztosítja, mert a fasizmus és a haza nagyságának érdekében mindnyájan nagy érdemeket szereztek. Ez­után a fasiszta tanács kegyelettel emlékezett meg arról a harmincnégy megölt, huszonhá­rom nyomorékká tett és 189 megsebzett fa­sisztáról, akik a külföldön a fasizmus iránti gyűlölet áldozatául estek, Róma, október 17. A minisztertanács teg­nap fejezte be az uj vámtörvény ügyében folytatott tanácskozásait. A vámtörvényt ok­tóber 28-án, a római menetelésnek olasz nem­zeti ünneppé nyilvánitott napján publikálják. FALAK Ida: BETHLEN MARGIT Az építész fáradtau simított végig homlokán. Hiába már nem bírja úgy a munkát, mint fialn­ia bb korában. Bezzeg fciz-husz esztendővel ezelőtt reggel tői-őst ig és sokszor estétöl-reggeliig is ott üt az Íróasztala előtt és rajzolt, számolt, dolgozott., tervezett, mig végre az épületek ott álltak, ke­ményen, egyenesen, élniozdithatablómul. mind meg­annyi kővé merevedett gondolat. És hiszen azok is voltak: az agy ve lő erejéből születtek, ő teremtette és uralkodott felettük, ő keltette életre a halott és formátlan kőből, mész- ből. téglából és v rögzítette kérlelhetetlenül oda, ahová szükségesnek tartotta. Valóban, ha végig­gondolt egyik-másik alkotásán, úgy rémtett neki, mintha valami hatalmas varázsló volna, akiinek in'ősére a halott kő élővé válik, mig az élő gondo­lái megkövesül. Az építész elmosolyodik. Micsoda különös gon­doltok iepik meg az embert, amikor fáradt. Most már csuk az kéne, hogy azt képzelje, hogy a va­rázslat megszűnik és az épületek életnekeljiak. Az ugyan szép kis kalamajka volna. A falai-; egymásu­tán kihúznák lábukat a földből és elindulnának.... Vájjon hová? Valószínűleg ahányan vannak, any- nyi irányban. A fedelek pedig kézen-közön a földre hullanának. Szerencse, hogy jó keményen megkötötte őket. odaláncolta cementtel, messze], téglával; olyan nincs, bögy akit ő egyszer hatal­mában tartott, az valaha többé kiszabaduljon. Pedig rossz lehet, rabnak lenni, megláncolva, agy-helyen állva, szabad akarata kifejtésének lehetősége nélkül. Megőrülne, ha egyszere fel­cserélődne a sorsuk és ő volna az, akit a falak .. . Az építész össze rázkódik. Micsoda buta gondola­tok. Szabadságra fog menni okvetlenül, pihenésre van szüksége, az egész képzelődésének az az oka, hogy tu!fárasztóit* magát, ez világos. Az a kelle­metlen szorítás a halántéka körül, az is a túlzott munka eredménye. Eleinte csak néha jelentkezeti, most már majdnem állandóan. Olyan, mintha vas- pánt fogná körül... nemi. mintha minden oldalról falak szorítanák, jobban, még jobban... azok az elszabadult, fatak, melyeket Ő eddig rabláncon tar­tott. s amelyek most egymásután kihúzzák lábukat földből A lassan, óvatosan, de ellenállhatatlanul közelednek feléje... Ej! Butaság; fá.j a feje és punktum. Legjobb (is lesz, ba abbahagyja a mun­kát,'. és haza meg}'. Előveszi az óráját: persze már egy óra. Igazán nem csoda, ha kissé kimerült. Hónapok óta, amióta a nagy állami épület építését elvállalta, rendszerint csak' hajnaltájt jutott az ágyba. Akkor pedig, részint a fáradságtól, részint, mert a tervrajzok, számadások még folyton kava­rogta!; fejében, nem tudott elaludni. Szedett ugyan olykor valami port, ami aztán az álmot, miLnt má­zsás súlyt, reáerőseaikolta, de másnap nemhogy felfrissülve, de annál bódultabban ébredt fel. De anost. hogy az épület elkészült... most. aztán pi­henni fog. Az jó lesz. Nem fog naphosszat, itt ülni az Íróasztala előtt, jobbra fal. balra fal, előtte fal, igen még a hálamögött is fal. hogy az ember úgy érzi, hogy csupa ellenség között ül, alattomos, szófián, kegyetlen ellenség között, elei csak arra vár, hogy ő egyszer, egyetlen egyszer ne legyen résen.... nem, ez butaság, a fal nem tud moz­dulni, azt ő beleépítette jó erősen a földbe, az moccanni seim tud, akárhogy szeretne is... mert szeretne, azt jól érzi, ó! igen, különösen igy éj­szaka. amikor minden csöndes és ő egyedül vár- raszt. .. olyankor néha oly erősen érzi a falak vágyát, hogy percekig nem mer megmozdulni, mert akkor abban a pillanatban ők is megmozdul­nak és rendülnek, elől, hátul, mindenütt... Nem, hisz ez őrültségI A férfi lassú, erőszakos mozdulattal melyen meglátszik az erőkifejtés, megfordítja fejét és körülj ár tatja tekintetért, a fa­lon. Aztán felnevet, de kacagása erőltetetlen hang­zik. Butaság. Persze, hogy butaság. Holnaptól kezdve egy álló hónapig nem ve^z tollat, vagy ceruzát a kezébe. Holnap ugyan eléggé fárasztó nap lesz, mert akkor avatják fel a börtönt.... Nem, hiszen nem is börtön, azt a múltkor építette. Ez elmegyógyintézet, röviden: bolondokháza. Vájjon mért jutott, az a szó, bog}' „börtön“ az eszébe? A paraMzie jele, mondja az orvos, ha az ember elcseréli a szavakat. Bár alapjában véve a bolondokháza is börtön. Rács van az ablakán, vas­ból a kapuja és aki egyszer bement rajta, arról elmondhatják, hogy „Lascati ogni speranzn". Rab az egyik, rab a másik. Falak állanak őrt körülötte, magas, néma, gyűlölködő falak, melyeik a kielégí­tett bosszú érzetével nézik vergődését; mentői jobban sir, könyörög, jajvészékel. átlkozódik, annál merevebben, kemény ebben, kön y önt elenehbül álla­nak ott. Pódiig azok még csak nem is bántották őket,, nem verték bilincsbe, nem láncolták lábukat a földbe, nem merevítették szabadon csapongó gon­dolatból élettelen, mozdulatlan kőbe ... úgy, mint ahogy ő tette, ő, ő, ő ... Az épitész hirtelen, riadtan néz körül. Az előtte álló lámpa kialudt, sűrű, nehéz feketeség borit e! mindent. Az ember szinte úgy érzi, hogy kézzel lehet megfogni, oly vastag és nyomasztó a sötét­ség. A férfi zsebébe nyúl és kiveszi gyufatartóját. Nem szeréti a sötétségét. Idegesíti. Az ember oly­kor úgy érzi, hogy a falak észrevétélnül megmoz­dulnak és közelebb húzódnak hozzá. Ostobaság, hisz tudja, hogy nem lehetik, de az érzés, az meg­van és az kellemetlen. A gyufatartóban egyetlen­egy szál gyufa van osak. Nem baj. épp elég lesz, mig az ajtóhoz ér, onnan aztán tapogatózva majd eltalál a kapuig, mert azt tudja j£l. hogy ba ez a lámpa elaludt, az azt jelenti, hógy az akkumulátor- kezelő is aludni tért. Egy óra tájt szokott lefeküd­ni, kivéve, ha megmondják neki, hogy továbbra is szükség van rá. De ő ma nem mondott semmit. Nem is akart ily soká fenmaradni, holnap fárasztó nap lesz és a vaspánt feje körül már úgyis oly tűr­hetetlenül szőrit. Vájjon a falak lábát is igy szorítja a föld. ily lassú, egyenletes, halálos szorítással, amelyből érezni, hogy nincs menekvés, nincs, nincs, akármit is csinálunk. Hiába kérünk, Idába könyörgüuk, hiába jajgatunk, hiába ordítunk, hiába.... hiába.... Mert, ha igy van ... akkor. a.kk< r érthető, miért gyűlölik őt úgy a falak.... olyan mély, konok, vad, embertelen gyűlölettel, hogy néha még álmá­ból is felriad, úgy sugárzik belőlük a® e szörnyű, kegyetlen, vak érzés. Most is érzi a hátában, ott, ahol legközelebb van a falhoz és a nyakán, ott, ahol a vaepánt kezdődik; érzi, mint valami hideg, kemény szorítást, amely mind fokozódik... fokozó­dik ... nem, ezt nem lehet kibírni! Az épitész felugrik, az ajtó feló fordul és hirtelen mozdulat­tal meggyujtja gyufáját, miközben félrelöki székét. Valahogy igen megfordulhatott, mert az ajtó helyett fallal találja magát szemközt, szürke, mez­telen, mozdulatlan fallal, mely a hirtelen felloibba- nó világosságban kísérteties ürességgel dobban elébe. A férfi érthetetlen rémülettel szivében hát­rál, miközben a gyufa a földre hull. A sötétség újra úrrá lesz a szoba fölött. Mintha még nehe­zebb, még sűrűbb volna, mint azelőtt. Vagy mint­ha kisebb volna a szoba. A férfi két lép ént tesz jobbra és újra falba ütközik. Hisz ez lehetetlen! Csak ismeri saját szobáját! Balra fordul és két- három lépés után megint csak fal. Most már a hideg borreng végig hátán. Mi ez? Megőrült? Vagy a falak... nem! Hiszen ő építette őket... odakötötte, megláncolta, a földbe gyökerezte lábu­kat, hogy ne mozdulhassanak, ne jöhessenek utána, ne bánthassák.... és mo6t mégis... mégis.... érzi, hogy hogy hogy tolódnak össze, közelebb, mind közelebb ... egy lépés... még egy lépés ... még egy ... még... Segítség! Nem. nem szabad kiáltani, úgy seon hallja meg senki... és ők csak örülnének... hogy hatalmuk­ban vau ... hogy fél tőlük ... fél... fél.. . Nem! Ne.m fél. Csak menekülni igyekszik... azt kell... kell mindenáron .. - mert különben ... ott, ott lőhet az ajtó ... most... egy ugrás ... az építész szörnyű ütést érez homlokán és összeesik. A fal ... a fal megmozdult és nekijött. Az ember félig bódultán tápászkodik föl, aztán valami raga­dozó, macskaszerü állat kuporodik össze védelmi állásba. Neki jött. Érezte, ahogy megmozdult. A fal. Akit ő annyi éven át uralt, megklncolt, bi­lincsbe vert, ő és testvéreit, a többi falat mind, mind... most fellázadt ellene, ura és parauesoló- ja ellen és vadul, szilajon, gyűlölködve ront neki, hogy megbosszulja az ő és minden fal hosszú, két­ségbeesett, reménytelen gyötrelmét kiűzőjükön. De ö nem hagyja magát, nem fogják megfojtani, letiporni, magukba szívni, védtelenül, tehetetlenül, hogy 5 is ott álljon közöttük, bennük, úgy mint ők.... megkövült gondolat.... megmerevedett élet... nem, neon és ezerszer nem! Inkább bele­pusztul, inkább agyonüti magát és őket a szörnyű küzdelemben, melyei habzó szájjal, vérző ököllel és rémülettől kidülledt szemmel vív. egyedül, előrehátra rohanva, keringve, el-elesve. megint felkelve, fejjel, testtel nekiütődve a sötéh mozdu­latlan falaknak, melyek mini rabiértó gazdák a tehetetlenül vergődő foglyot, némán állják őt körül. Másnap az elmegyógyintézet felavatása után be­vitték cellájába az első beteget. Némán. orozd ü % Iámul állott egy helyen, látszólag érzéketlenül tűrve, hogy akármerre tegyék, vegyék. Csak félig lehunyt pillái alól nézett körül lemos dermedt­séggel az építész az őt körülvevő falakra. Igen. jól sejtette. Rabtartói utána jöttek. Tehát színlelni, csak színlelni a megadást, úgy. ahogy ők tették, annyi éven át, amiig végre eljön a pillanat.... a bosszú... a megtorlás pillanata- Addig. . addig tűrni kell... hallgatni... tűrni... tűrni... Az építész hint elem apró villanással néz oldali. Most... talán most... nem. Most nem. ipég nem. Ott vannak. Még mindig ott vannak .. . Körülötte mereven, mozdulatlanul, kérlelhetet­lenül, állottak őrt a fellázadt falak.

Next

/
Thumbnails
Contents