Prágai Magyar Hirlap, 1930. október (9. évfolyam, 224-249 / 2445-2470. szám)
1930-10-15 / 236. (2457.) szám
4 1980 október 15, átérd*. A református egyház helyzete a csehszlovák köztársaságban Péter Mihály püspök évi jelentésében tárgyilagosan íelsoroiia a református egyház és a református magyarok iskolaiigyi sérelmeit m. Eddig az anyagi dolgokról beszéltem és habár fennmaradásunkkal ezek is kapcsolatban vannak, mert „pecunia est nervus rerum gerenda rum“, de a továbbiakban azokat a sérelmeket. érintem, amelyek kultúránkra vonatkoznak. A kormány ebben az esztendőben sem nyújtott egyetlen fillér segítséget sem losonci teológiánknak, amivel mintha azt igazolná, hogy a reformá- ius papképzést egészen feleslegesnek tartja. És ha az intézet ezerszemü igazgatója meg nem keresné a fenntartás eszközeit, a teológiát nem is tudnánk fenntartani. Nem látja szükségét a kormány egy magyar tanítóképző intézet felállításának sem. De már halljuk a kétségbeesés szavait: Jani ardet ücalegon. Az a pedagógiai szörny szállott, amellyel a magyar tanítóképzést egy Pozsonyban levő intézménnyel akarnák pótolni, sem minőségileg, sem mennyiségileg nem biztosit számunkra elég és jó tanítókat.. Az onnan kikerült tani tők — tisztelet a kivételeknek — nem igen szerezhetik meg a pedagógus tiszteletreméltó címét. Ezért, van az, hogy t igen sok iskolánkban idegen yallásu vagy 2—3 polgári iskolát végzett egyéneket vagyunk kénytelenek alkalmazni. Az elsorvasztást segíti elő iskoláinknak rendkívüli anyagi megterhelése, sokszor ok nélkül is. Az autonómiánkat sértő beavatkozások iskoláink beléletébe, a tanterv, a tankönyvek előírása rendszerré vált. Nincs módunkban, hogy magyar nemzeti szellemben nevelhessük gyermekeinket, de ezt a bajt is felüLhaladja az, hogy szlovák iskolákat szerveznek magyar iskoláinkkal szemben. Csak ti száninneni egyházkeriiletünkben eddigelé a következő helyeken nyitottak szlovák iskolákat: Abauj: Nagyszalánc, 2. Magyarbőd; összesen 2. Alsó-Zempléu: Bodrogszerdahely, 2. Perbe- nyik, 3. Királyhelmec; összesen 3. Felső-Zemplén: Deregnyő, 2. Alaómihályi; összesen 2. (Folyamatban van az iskola felállítása: Har- dicsa, Crarnaho, Kisbéri, Nagyráska, Biset, Szőllőcske, Kolbása, Garany; 8.) Gömör: Balog, 2. Feled, 3. Harmacz, 4. Jánosi, 5. Pelsőc, 6. R. Szécg, 7. Szkáros, 8. Bel- lény, 9. Tornaija, 10. U. Panyit, 11. Bakti; összesen 11. Ung: 2. Végösszeg 28. Ezekbe az Iskolákba mostanáig 148 gyermekünk jár. Mi lehet az eredmény a három egyházkerületben! Szlovák tannyelvüekké lettek egyházkerületünkben eddig a volt magyar iskolák: Aba- ujban 5, Alsózemplénben 14, Felsőzemplén- ben 4, Ungban 6, tehát összesen 29. Ami a középiskolákat illeti, az egyházkerület területén a különböző szlovák középiskolákba és szlovák polgári iskolákba 102 magyar református növendék jár. Ezeknek a növendékeknek legnagyobb része mint szlovák van nyilvántartva, jóllehet szinmagyarok. A legkiáltóbb azonban az, hogy ezekbe a szlovák iskolákba járó magyar református gyermekek a vallástant kénytelenek vagy szlovák nyelven tanulni, vagy se- hogysem tanulhatják. Sőt megtörtént az a hallatlan eset, hogy az egyik kassai középiskolában a csehtestvér egyház egyik lelkésze tanítja, természetesen cseh nyelven, a református magyar gyermekeket a vallásra. íme, igy lett megvalósítva az, amit a je-, lentés elején ismertetett kormányirat Ígért, kilátásba helyezett, továbbá a békeszerződések, az alkotmánylevél és az országos törvények biztosítanak. Tavaly az áldatlan állapot következtében egy határozatot hozott a közgyűlés, amelynek az volt az értelme, hogy keressük meg az egyetemes konventet: „Nem látná-e szükségét annak, hogy tűrhetetlen helyzetünket a békeszerződések ellenőrzésére és a kisebbségek jogainak védelmére állított népszövetség elé terjesz- »»ük?“ Ezt a határozatot, én egy terjedelmes beszéddel indokoltam meg az Egyetemes Konvent április 2-án tartott ülésében. De az Egyetemes Konvent — bár összes indokaimat helyeseknek és a valósággal mindenben egyezőknek találta, — egyelőre — a várakozás álláspontjára helyezkedett. Felteszem, az elnökségi előterjesztésekkel kapcsolatban azt a kérdést: a fentiek szerint változott-e tehát a helyzetünk s nem lesz-e indokolt — most már különösen a legfelső bíróság döntésére is figyelemmel, -• éz irányban a konventet ismét megkeresni. Bármiként alakul is azonban helyzetünk, legyén bár oly nehéz, mint eddig volt. vagy talán nehezebb is: nekünk inennünk kell előbbre-előbbre, rendeltetésünk pályafutásán, melyre erőnk s inaink vihetnek; hátra is tekintve, őseink ragyogó alakjaira. De szenvedésteljes utunkon arra a rézkigyóra is, aki nem más, mint a Krisztus, nem gondolva semmivel sem, még életünkkel sem, csakhogy futásunkat elvégezhessük. * A Prágai MÁK közgyűlésén G y ő r y Dezső iiró, a Magyar Diákezemte főszerkesztője a következőkben fejtette ki álláspontját a lap ée az ifjúság viszonyáról és a kisebbségi fiatalság feladatairól: Ezt az alkalmait használom föl arra, hogy a csehszlovákiai magyar főiskolás diákság egyetemiének köszönetét mondjak azért a bizalomért, hogy legutóbbi diákikongresszusuk alkalmával továbbra is a Magyar Díákszemle főszerkesztői székével tiszteltek meg. Egyben köszönetét mondok mindazoknak a szerkesztő tá vsaknak és munka társaiknak, akik a Diákszemle eddigi működését munkájukkal lehetővé tették és elősegítették, igy elsősorban Duka-Zólyomi Norbert dr. kiadó szerkesztőnek és Brogyányi Kálmán volt felelős szerkesztőnek, akik mint szerkesztők továbbra is a szerkesztőség aktiv tagjai maradnak. Köszönetét mondok innen mindazoknak is, akik anyagi támogatásukkal a lapot segítették, elsősorban a társadalmi nagybizottság m. t- vezetőinek, különösképpen Grosschmid Géza dr. szenátornak s kérem további szives jóindulatukat az ifjúság egyetlen egyetemi folyóirata és munkája iránt Szívélyesen üdvözlöm a f©tolóé eaeirkesztői tisztiben az országos diákelnököt, Briikk Sándort, alkuval ezentúl közösem vezetjük a lapot. Az 6 megbízatását főleg azért tartom nagyon szerencsésnek, mert ezzel lehetővé válik, hogy a lap szerkesztése egy városban, Prágában történhessen s ezzel azok a súlyos nehé»ségek, amit a táv szerkesztés okoz, megszűnjenek 6 iigy mód lesz arra, hogy úgy a felelős, mint a főszerkesztő uralják a teljes anyagot. A távezer- kesztés eddig több ízben megakadályozta ezt s hogy efelett napirendre tértéi , annak csak egy oka volt: bizalom szerkesztő kollégáimban s megértése annak, hogy egy induló lap első számai körüli munka sohasem lohol hibátlan vagy tökéletes. Az indulás teljes sikerrel megtörtént s a jövőben, hiszem, mindenféle nagyobb zökkenő kikerülhető s a szerkesztés egységesebb, egyöntetűbb menete biztosítva lesz. A lapot a magyar diákság életiében egyik legjelentősebb tényezőnek tartom. A lap feladatai közt. legfontosabbak a következők: a magyar nemzeti gondolat ápolása és fenntartása, a magyar diákság kulturális neTclése, a magyar diákság kisebbségi-szociológiái, kisebbség-jogi gtb. művelődése, a magyar diákság szociális helyzetének javítása, a társadalom felvilágosítása és megnyeríése a diákmunka számára, a magyar diákság érdekvédelmi szolgálata stb. Ezenkívül fontos szerepe a lapnak, hogy a diákság körében fölmerült és eddig a napisajtóban szellőztetett belső vitáit, egyesületi vagy világnézeti harcait a maga internebb lapjában folytassa le s ezért a lap ilyen tekintetben nem fog merev álláspontra helyezkedni s helyet ad a legkülönbözőbb felfogásoknak 6 hozzászólásoknak is. amennyiben ezek a magyar diákszervezet egységéi, a kisebbségi magyar munka folyamatát és a jó izl'ést és a jó erkölcsöt nem sértik. A lap e tekintetben a diákság valódi és mindenkori keresztimetszctét adja, mert szerepét másképp nem tölthetné be teljesen. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a lapot propaganda ízű cikkek, pártpolitikai szempontok lerakodó helyének tekintsék, se melyik oldalon. A lapban politikának nincs helye. A magyar diákság jav* része a komoly és higgadt közópiiton halad a világot megrázó nagy eszmeáramlatok harcaiban, azonban azt is természetesnek kell tartanunk, hogy úgy jobb, mint halszélen ennek a közópirányu fejlődésnek erős, hangos és harcias belső ellenzéke van. Legyen. Sőt nagyobb veszedelemét látnék abban, hogy ha ez nem igy volna. De a. belső ellenzéknek mindenkor és mindenhol tudnia kell, hogy csak a nagy magyar test része, tán legtöbb mozgást mutató része, de sohasem tehet olyat, ami az egész test, érdekeit veszélyeztethetné. Figyelmeztetem az ifjúságot; hogy a wscrkeífctőeég a Diákfcze miében ez! az álláspontot k öv étkezőteken évi erélyesem fogja képviselni azért, mer! ezt épp a magyar ifjncág cgyHemeis éréteké ée tennPéter Mihály püspök jelentésiének további részeiben részletesen beszámolt az egyházkerület eseményeiről, minden nevez© te sdbb püspöki intézkedéséről, egyházlátogatásairól, a gyülekezeti élet és belmisszáói munka eredményeiről, az egyházkormányzat állapotáról s legvégül megemlékezett az egyházkerület halottairól. maradása kívánja igy. Éppen eaért minden lehetőt ©1 fogunk követni, hogy ez ellen senki ee vétkezzék. Már csak eaért sem, mert a vélemények kicserélésének 8 összemérésének csak a szemle nívóját és céljait betartó, komoly, müveit, személyeskedéstől mentes és irodalmi vagy zsurnalisztikái szempontból is elfogadható formáját és eszközeit tartjuk megengedhetőnek. Remélhetőleg meg tudjuk szüntetni azt a nem helyes állapotot, hogy eddig a Szemle egyik számában túlnyomóan ez egyik, a másik számában túlnyomóan a másik szellemi tábor emberei vonultak föl: ez káros, mert sok felesleges félreértésre adhat alkalmat. A szerkesztőséget az ifjúság jobb oldaláról több kritika érte amiatt hogy aránylag több a baloldali cikk. Erre ez a válaszom, hogy a szerkesztőséghez beérkezett és hasznavehető cikkekben ez az arány még nagyobb volt. mint a lapban, s a szerkesztőség ezt annak tulajdonítja, hogy a vita és újságírás terén ez a tábor nem csak, hogy nagyobb, de szervezettebb, aktívabb és — az igazságnak megfelelően meg kefl mondanom, — nagyobb felkészültséggel is vett résjrt. Miiint a Diáikszemle főszerkesztője erre a megjegyzésre csak azt válaszolhatom, hogy a természetes fejlődés útja as volna, ha ugyanazzal a szellemi {ölkészültséggel, aktivitással és szervezettséggel biré iré- ée vita- gárdát sorakoztat föl minden diákcsoport vagy egyesület. Hallottam olyan hangokat is, hogy egyesek kie-ajátitatfák magukanak az irodalmat, a hajiadéért, a szociális problémák megvitatását. Lehetséges, hogy egyes beállítások erre a megállapításra tényleg adtak is okot: de a megoldás legegészségesebb és legtermészetesebb módja — ezt miint sok szellemi és világnézeti harcban réeztvett író mondhatom — az, ha ugyanazokkal a fegyverekkel a kezemben, ugyanazzal a fölkészültséggel és tudással veszem fel a mérkőzést: a fegyver-választás joga a kihívót Illeti. Csak arra kérem a magyar ifjúság különböző csoportjait, hogy akármilyen fontos problémáról vitatkoznak is sose felejtsék el, hogy végeredményben mindnyájan egy édesanya gyermekei s hogy az édesanya még a testvérviszályok fölött is, a testvérviszály igaza és nem igaza fölött is, egyaránt gyermekének tartja és szereti a jó fiút is, a rossz fiút is s ha testvérkéz iit testvérsebet: az anyasziv fáj és az anyasziv vérzik. Szól ez azoknak a testvéreimnek is, akik az anya nevével bántják a testvért, s azoknak is, akik az anya nevében bántják a másikat. A legutóbbi kongresszuson először hallottam nyíltam olyan hangot az ifjúságtól, mely azt az érzést ébreszti föl bennem, hogy egyes fiatalok nem látják tisztán az én szerepeimet s múltaimat az ifjúsági munkában, őszintén örültem annak, hogy ez a hang nyiltszinor hangzott el. Most egv pillanatra kitérek rá: senki előtt nem lehet titok az én álláspontom a magyarság, a szn"iáiig igazság keresés, a kor problémák és az irodalom kérdésében. Mint haladó szellemű, szociális gondolkozása magyar fiatal iró lettem az ifjúság barátja s az ifjúság, főleg az itteni kisebbségi magyar ifju- ság nemzeti és emberi missziójának propagálóra, szóban, cikkben, versben. Érzem és látom a világ roppant vajúdásában a világszerte dúló és aktuális szociális problémák viharait és ezeket, igenis fontosnak és le nem tagadhatónak érzem, különösen a magyarság és különösebben a kisebbségi magyarság életharcában. A struccpolitika nem lehet az ifjúság álláspontja ezekben a kérdésekben. Tényeket, mozgalmakat, problémákat nem lehel azzal nem létezővé tenni. Irogy letagadom őket és nem veszek tudomást róluk. Sőt tovább megyek: sokszor épp szociális érzésem é gondolkodásom az oka, hogy a magyarság európai és a kisebbségi magyarság itteni helyzetét olyan nehéznek, olyan töviskoronásnak, olyan szegénynek, olyan nyomorúságosnak érzem. Mert kétszeresen érzem: érzem nemcsak nemzeti, de szociális szempontból is. A kisebbségi probléma igen nagy száza lókban elsősorban azonos a *r.oe.iá!ks problémával. Ma egy nagy európai népről azt mondhatta vezére, hogy az olasz nép Euróna nroletárja, mennyivel inkább áll ez ránk, kisebbségi magyarokra és ifjúságára, akik nem vegyünk nemzeti és gazdasági jogaink teljes birtokában és akik itt napról napra szegényebbek, kiezotgáItatobbakíkak, koldusaibbak vagyunk. Ez nem azt Jelenti, hogy azonosítom magamban ezzel az ©gyes iuteTnacionalista pártokat. Ezeknek, gyakran a szociális igazságot meg- csuioló, eltévelyedéseit nem azonosíthatom * valódi szociális problémáknak a napi eseményeken és embereken túl élő és ható erejével, kérdéseivel és igazságával. Itt két külön dologról van szó. A tudás, a műveltség és a mélyen szántó magyar józanság mindig megmutatja a dolgok helyes arcát, ha neon a szavakat, de a Lényeget keresem. Ezzel szemben azonban határozottan és félre nem érthetően leszögezem álláspontomat a magyar gondolat nagy horderejű kérdésében is: hogy erről nem naponta szólok annak egyszerű oka van: magyar embernél, magyar fiatalságnál ezt olyan természetesnek, olyan erősnek tartom, hogy nem is szívesen gondolok arra, hogy lehetnek, akik ezt nem tartják ilyen természetesnek. Legfeleslegesebbnek tartanám, hogy itt magamról, álláspontomról beszéljek. De hegy még a félreértésnek is elejét vegyem, itt a fiatalság fóruma ©lőtt jelentem ki, hogy a legélesebben vissza- utasítom még annak a gondolatnak legkisebb foszlányát is, mely rólam, magyar íróról, — aki a kisebbségi magyarság nemzeti éb szociális szenvedéseit elsőnek vittem be a magyar irodalomba — e téren akárcsak habozv; is gondolkozna. Nekem a magyarságom osak szomorúságot, csak nehézséget és küzdelmet jelentett, de tán épp ezért kétszeresen megpróbált bertme a sors magyar voltomban, nemzeti hovatartozásig ómban. És ba valaki, úgy az iró és költő as, akit a végzet népéhez, népe kultúrájához és sorsához mindig eggyel több szállal kö< oda, mint más halandót: és ez a szál egymaga is van Olyan erős, wsnt a többi. Hogy a kisebbségi fiatalság sok tekintetben má* arcú, mint a háború előtti békeévek vagy * más helyzetben élő magyarság fiatalsága volt, az tény és igazság: de egyrészt nem tűröm, hogy ezt a ténymegállapításomat magyarságom ellen állítsák be az ifjúság előtt, másrészt nem fogom azt szó nélkül tűrni, hogy ezt esetleg a magyarságtól elszakadni akaró megtévelyedettek takaróul használják föl a maguk kis egyéni érdekei szolgálatára. Lehet, hogy az ellenséges érzületü rossassssndé- koknak tetszene az, ha egyszerre több felé támasztana kétséget ée zavart. Ismerve az életet, azt is el tudom képzelni, hogy ideig óráig egyes fiatalok közt ez a zavarkeltés sikerülhet s összetöri az Ítélőképességet. De a jobbra-balra kószálóknaft; világosan megmondhatom, hegy nem én vagyok az, és nem az én eszményeim, akik ide-oda kószáltak vagy fognak elkészülni. Bizonyságul ott van négy könyvem: semmi okom, hogy a jövőben letérjek az utamróL Ha azonban a megtévelyedés vagy a korrupció egyeseket elkapna, annak a tolinak, mely önzetlenül tudott utat vágni a tiszta szándékok száméra, lesz elég ereje és bátorsága lecsapná is oda, ahol szükség van rá. Éppen ezért tudom ma is tiszta hittel és meggyőződéseiéi hirdetni az itteni magyar fiatalság nemzeti, kulturális és szociális misszióját, mert egyetlen, szét nem választható egységnek érzem egy reális, igaz szintézisben. De amennyivel inkább fontossá teszi és előtérbe tolja a kisebbségi helyzet a magyar nemzeti gondolatot, ennek ápolását s fenntartását, amennyivel inkább több veszedelem fenyegeti e téren a fiatalságunkat, annyival inkább tartom ezt létkérdésnek s annyival inkább ott leszek e gondolat védelmezői közt Azt hiszem, ebben a felfogásban nemcsak szerkesztő társaim, de az itteni magyar diákság 99%-a is osztozik velem 6 kéz a kézbe:, fogunk haladni. A prágai diáksághoz, mely a főiskolás diákság legnagyobb részét képviseli, külön még csak annyi szavam van ebből az alkalomból, hogy a mostani szemeszter kezdetkor nézzenek körül és lássák meg, hogy' ©z uj iskolai évben tömegükhöz és szerencsés mellékkörülményeikhez képest egy nagy és iramot diktáló fejlődés, fellendülés, cs főleg kulturális munka és szerep vár rájuk; kötelességük, hogy ezen dolgozzanak. Azt hiszem, hogy ba ezt megfogadják s megtartják. akkor a prágai magyar diákság tényleg el ■fogja foglalni a diákéletben azt a pozíciót, amelyet szívesen szerelne, de amelyért eddig aránylag kevés erőkifejtést áldozott. Ehhez a munkához én készségesen megígérem a magam szerény támogatását. ilyen elgondolásokból kiindulva akarjuk a jövő évi programunkat: s lap kifejlesztését, nívójának emelését s szerepének, súlyának növelését a magyar ifjúság és az egész magyarság érdekében megvalósítani. Ez a most következő év feladata lesz. Ehhez kérem étn az egész magyar ifjúság és a magyar társadalom bizalmát, segítségét, ás támogatását. MegnyHt a bizantotógusok kongresszusa Athén, október 13. Vasárnap délelőtt ünnepélyes keretek közt nyitották meg a bizan- tológusok harmadik nemzetközi kongresszusát. A kongresszuson a földkerekség minden részéről 350 bizantológus veit részt. Délelőtt volt az ünnepélyes megnyitó gyűlés, délután a kongresszus tagjai resztvettek a biz/mci múzeum istentiszteletén. A kongresszus egy hétig tart. A Diákszemle és a magya
