Prágai Magyar Hirlap, 1930. október (9. évfolyam, 224-249 / 2445-2470. szám)
1930-10-12 / 234. (2455.) szám
10 'S^tM-MAG^ARFTTRIíSE? 1980 október 13, T&sáraap. VIDÁM ESETEK Irta: KAVICS Két testvér, — mind a kettő altábornagy — ugyanazon időben szolgált a honvédségnél. Csakhogy az egyik honvédkerületi parancsnok, míg a a másik: a honvédség főparancsnoka volt. Ami rangban nagy különbség. Abban azonban egyformák voltak, hogy a magyar nyelvben, mint mondani szokták, egyikük sem volt „otthon'1; de azért még az alantasaikat is arra oktatták, hogy: „csak magyarul és magyarosan!* A kerületi paranesnok egyik ezredese tette a dandárnoki vizsgát, amelyen természetesen maga a honvédség főparancsnoka is résztvett a vezérkari főnökével. Mikor az ezredes referál a kegyelmes uraknak hadlmüveletéről, a többek között ezt mondja: — Elhatároztam, hogy csinálok az ellenségnek egy meglépetest. A kerületi parancsnok belevág a beszédbe: — Ezredes ur, csak jól magyarul! Az nem: meglépetes, hanem: meglepétes. A főparancsnok erre odafordul öccséhez, a kerületi parancsnokhoz s azt mondja: — Bocsánat, itt is tévedés lesz; mert az sem nem: meglépetes, sem nem: meglepétes, hanem: meglepétés. * / Kivonat egy védőbeszédből: — Kérem továbbá tekintetbe venni tekintetes törvényszék, hogy a vádlott a nevelésben sajnosán nélkülözni volt kénytelen a szerető atyai kéz irányitását. Mi több: nem is látta az édesatyját soha. Amikor született, az atya már a fegyházban ült tlzenhatévi büntetésének kitöltése végett... A bíró közbevág: — Hiszen a vádlott már rég túlhaladta tizenhatodik évét, hogy lehet az tehát, hogy sohasem látta az atyját?! A védő: — Mert amikor az atya kiszabadult, akkor már a fia ült bent , * A magyar színészet „fénykorából* való az eset. 1819-et írtak, amikor a pesti német színházban vendégszereplő magyar társulatnak föl kellett szednie a sátorfáját. Megindult Pécsre, ahol nagyon szerették a művészetet s mozgalom is indult, hogy a múzsának állandó hajlékot emeljenek. Bealáaatoskodtak az aláírási Ívvel egy nagy nevű főurhoz. A főur látszólag szívesen fogadta őket, bá>- sejtette, hogy miről lesz szó. Végighallgatta szép csöndesen a dikoiót és felelt reá ilyenképpen: — Igenis, subscribálok; — azzal levetvén a nagy farkasbundát, amelybe burkolva ült a díványán, elébiik áll, mondván: — írják amici! Először is adok hat szekér szalmát. A deputácló összenézertt. — Még nincs vége, uraim. Adok, — acribas amice! — másodszor hat öl fát. Ez már jobban hangzott. De bezzeg furcsa volt a befejezése: — Olyan feltétel alatt, hogy a szalmára rakjátok a fát, a fára a színészeket, meg az egész komédiát s aztán gyújtsátok meg az egészet! Isten megáldjon benneteket! * Apák beszélgettek egy társaságban a gyerekük eseteiről. Ki-ki elmondott valami történetkét a saját gyerekéről. A beszélgető társaság Illusztris tagja, a megboldogult Rákosi Jenő is elmondott egyet a maga fiáról. — Gynszi fiam, mikor kicsi volt, falun vakációzott. Vigan hancurozott egész nap a paraszt- gyerekekkel. Egyszer elhatározta két gyerek társaságában, hogy ökrösfogatot fognak játszani. Kerítettek egy hosszú spárgát, azt azok ketten a hónuk alá fogták, Gyuszi fiam megfogta hátul a két végét és hajtotta őket. De azok nagyon tüzes háziállatoknak bizonyultak. Úgy rohantak, hogy Gyuszi alig tudott velük lépést tartani. Végre is türelmetlenül rájuk kiáltott: — Ti szamarak, ne szaladjatok úgy, mint a lovak, hiszen tudjátok, hogy ökrök vagytok! * Már az akasztás napja is ki volt tűzve, mikor a halálraítélt életveszyélyesen megbetegedett. Elszállították a rabkórházba, ahol hetekig élethalál között lebegett. De végül, hála az orvosi tudománynak, lábbadozni kezdett. A rabkórház főorvosa a következő átiratot intézte az ügyészséghez: — K. J. halálraitélt állapota annyira javult, hogy egészségének legcsekélyebb veszélyeztetése nélkül felakasztható. * Eszterházy Károly gróf, egri püspök, mikor egyizben vendégül látta II. József császárt, igaz magyar vendégszeretettel fogadta, noha a kalapos királyért nem rajongott valami túlságosan. Különösen az étkezésnél fejtett ki olyan káprázatos pompát, hogy a császár gúnyosan jegyezte meg: — Nagyszerű volt az ebéd, de ez a fényűzés talán mégsem illik az apostolok szerény utód '■ jához! Másnap, mikor ebédre harangoztak, a püspök egy igen gyéren megvilágított kamarába vezette felséges vendégét, ahol fatyánvérokkaJ s faevő- ! eszközökkel terített asztalon igen szerény ebéddel kínálta meg. A császár nem bírván meglepetését I palástolni, kérdőleg nézett a püspökre, amire ! Eszterházy így szólt: — Felséges uram, tegnap az Eszterházy Ká-^ Súlyos kilengések a spanyolországi sztrájk során Több külföldi újságírót kiutasítottak Tömeges letartóztatások Madrid, október 11. Vittoriában az általános sztrájk súlyod kilengésekre vezetett. A csendőrség és a sztrájkolok között tűzharcra került a sor és egy ártatlan munkás golyótól találva, meghalt. Egész napon át tartót a lövöldözés, többszÖT összeütközésre is került a 'sor, mert a sztrájkolok: a kenyér- és tejszállitmányokat nem akarják beengedni a városba. A munkásnegyedben az annyira rettegett Gaurdia Civil őrjáratai nem teljesíthetik szolgálatukat anélkül, hogy reájuk ne támadnának. A Guarclia Civil egy házat megostromolt. Tegnap éjjel nyolcvan embert letartóztattak. Több váróéban veszedelmes sztrájk uralkodik és SzeA selmeci hegylánc ezerpentinutjain kőim ved én siklik ai autó az őszi verőfényben tündöklő völgy felé. A szinpompás őszies táj minden ubkanyiaruló- nól újabb oldalát mutatja. A hateílmas hegycsoport büszkén terpeszkedik a völgy felett, mintha a széltől is óvni akarná a völgyben szerényen meghúzódó apró szántókat, gyümölcsösöket és nagy legelőket. A környékező örökzöld fenyves rengeteget, a völgyben felbukkanó falvak apró házait végigara- nyozza a lenyugvó nap fáradt sugara. Az utak, a falvak a régi köntöst ujjal cseréltek fel, csak a természet fenségessége az, ami nem változott. Az évszázados erdőrengetegek hatalmas fakoronái méltóságteljesen hajladoznak a cöipős őszi szélben és lassan lerójják az évi adót a sárguló, hulló falevelek képében a természet könyörtelen végrehajtójának, a kíméletlen ősznek. Amint az autó Selmecbánya felé közeledik, már távolról tíinlik fel az Óvár ósdi épülete. Kísérőm Selmec környékének a törökvilágban átélt szenvedéseiről kezd beszéíM. S amint mesék mintha megelevenedne körülöttünk a vidék dolgos népének évszázados félelme, a félhold uralmának minden borzalma, mélyekről történeteket, legendák élnek ma is a nép leikébe vésődve. Közelben az ezer méter magas Szituya, melynek tövében a török hódoltság idején egyaránt hullott a magyar ás a török, amikor a portyázó török hordák betörték a vidék falvaiba és raboltak, gyilkoltak, vagy foglyokat gyűjtöttek, aszerint, hogy pillanatnyilag mi elégítette ki őket, vagy mire volt szükségük. Most áhitatos csend honol a hegyek tövében, — 1586 őszén azonban nem iigy volt... Régi hangok »•. Már amikor Buda várfokára 1541-ben kitűzték a lófarkas félholdat, megreanegett ez a vidék és döbbenetes félelem ülte meg a lelkeket. Éb évtizedeken keresztül rettegésben élt a vidék népe. Amikor Esztergom is a félhold birtokába került két évvel Buda eleste után, nyitva állott már az ut Hontmegye felé, majd Drégely eles tévéi török kézbe került Hontmegye kulcsa. Szondival együtt pusztult el huszonhat selmeci muskétás is, akiket Sél- mec tanácsa küldött a ezorongatett Drégely vár őrségének megerősítéséül. Aztán gyorsan peregtek az események. Már Selmec környékén pusztított, gyújtogatott, gyilkolt a török. Felégetett falvak, rombadőlt házak, hullák tömege és sebesülitek jaj- szava jelezte az előnyomuló hordák útját. A rab- szijjra füzöttek hosszú sora pedig elindult Buda irányába, hegy valahol a sokfonnyu Stambuiban állapodjon meg, valamelyik vizes odúban és a rabok embermaílmában őrölje a meígkinzott életét. A bányavárosok népe pedig menekült a rablóosapa- tok előtt, a visszaírnámdottak pedig fegyverkeztek. Harmincnégy éven át erősítették Selmecet, végül is megépültek a várfalak, a kapuk és a polgárok ekkor kissé feltételezettek. Hontmegye egyik-másik része is Hasean szandzsák bég szandzsákjába tartozott, amennyiben a török hódoltságnak nem voltak pontosan meghatározott, határai. Itt is, ott is harácsolni próbált a portyázők vad csapata... Elmarad a selmeci szüret Nagy sürgés-forgás volt 1586 őszén a selmeci határban. A szőlők présházad körül hatalmas hordók hevertek. Nem igen gondoltak azonban szüretre ezen az őszön Selmec környékén, ahol Hassan bég emberei portyázlak, raboltak, gyilkoltak és fűzték rabszijjra, akit jóinak láttak nem meggyilkolni. Míg máskor valósággal ünnepszámba ment a szüret, roly gróf vendége volt; ma csak az egri püspöké. * Veres Pálné, Rudnay Józsefné nagyemlékű édesanyja, egyszer egy cikket vitt föl Jókai Mórhoz, a Hon szerkesztőjéhez, akit már régebben ösmert személyesen is. Veres Pálné arra kérte Jókait, hogy a nőkérdésben írott cikkét okvetle nisl közölje. — Nagyon szívesen, felelte Jókai s az asztal- fiókjába zárta a kéziratot. Veres Pálné elkedvetlenkedett: — Talán elolvasná... — Nem, —- mondta Jókai határozottan s nagy szeretetreméltósággal. Én a lapot a magam mulatvillá-t, meg Granadát szintén a sztrájk kitörése fenyegeti. Madrid, október ti. A minisztertanács elhatározta, hogy azokat a külföldi hírlapírókat, akik két angol újságnak és egy amerikai lapnak hamis és nyugtalanító tudósításokat küldöttek a spanyolországi viszonyokról, az ország területéről kiutasítja. Madrid, október 11. A spanyol kormány hivatalos jelentése szerint a sztrájkmozgalom több városban apadóban van. Malagában tegnap az egész munkásság újból fölvette a munkát, mig SSevillában valószínűleg hétfőn állanak munkába a még sztrájkoló munkások. Sze- villában több zavargót letartóztattak. A Vitto- riaban letartóztatottak száma 82-re rúg. most fél etem bágyasztotta a telkekéit és ha egyik- másik szőlőben nekim eresztediek is a szüretnek, úgy végezték, vigyázva, félve, mintha lopni mentek volna. Minden percben tart haltaik alttól, hogy jön a török, ás altkor vege a szüretnek, őrségek vigyáztak, nem tünik-e fel hirtelen valamelyik por- tyáeó török horda és nem kell-e a szolöny esőt karddal felcserélni. És hirtelen csakugyan felhangzott az őrök kürtszava. Egy csapat tűnt fel, melynek vezére a mindenható drégelyi és paiánki szandzsák bég Hassan volt. Azt hitte a török, hegy elviszi a szőlőikből a leszűrt szőiőnedvet, felégeti a viskókat, megöl néhány gyaurt, rabszijjra fűzi a gazdagabbat és szép sorjában mindent elvégezve, hazamegy a Hassan - táborba. De netm igy történt. Amint közelebb ért az előíeküldöbt néhány klóm, közrefogták őket és néhány pillanat múlva utolsót vo- nagilott a portyázó banda előőrse. Ütközet És ezalatt összeverődtek a muskétások, a falusiak és fegyvert fogva védekeztek a tőrök ellen. •Kifejlődött a harc. Az első órákban óvatosan ke- j rülgették a muskétások és falusiak kis táborát a i ■túlsúlyban levő portyázók, majd egyre tovább : merészkedtek és már a szőlők alá kerültek, látták, hogy milyen kevesen vannak, akik ellen mernek j szegülni és bátrak voltak Allah zsámolyához küldeni a kémeket. És mégis három nap és három éjjel folyt a harc. A támadókban már ez is babonás félelmet keltett cs végül is azt hitték, hogy földöntúli hatalom a földből növeszti a muskétások körülzárt táborát. Ember pedig nem küzdött úgy, ahogy a muskétások, akik taktikájukkal megtévesztették a portyázókat, mert hol itt, hol ott tűnt fel villámgyorsan egy-egy csoportjuk és ütött rajta a tanácskozó, tétovázó .csapaton. A muskétások alig voltak vagy húszán és Németh Mátyás bábaszéki vagyonos polgár vezette őket, aki ugyan nem volt muskétás, de úgy harcolt és úgy irányított, mintha egymaga egy muskétás csapat lett volna. És másnapra már tudta a török, hogy Németh Mátyás a legértékesebb a muskétás csapatban és Németh Mátyást igyekezett megkaparintani. Ez azonban sehogy sem ment. Az ájta- tos Németh Mátyás pedig, amikor leszállt az est és amikor a nap, mintha már megunta volna nézni a vérontást, fáradtan lebukott a hegy túlsó végén — imára kulcsolta kezét és uj erőt kért az Istentől és azokra gondolt, akik a közeli faluban szorongva várják haza őt, a család fejét. Az asz- szony, a gyerekek, a gazdaság és minden, amit otthagyott, hogy védje őket. A háromnapos harcban ped'ig egymásután hullottak el a derék muskétások, de Németh Mátyást nem érte sérülés. Hasean csapatában is nagy rendet vágott a küzdelem, de ez nem fájt annyira Hassannak, mint az, hogy annak, aki a legtöbb török vért itatta meg a földdel, nem adott meg a halálos csapás. És e'kkoT utolsó rohamra indult. Az utolsó roham Németh Mátyást akarta élve, vagy halva, de inkább élve. Ekor már egyedül volt Németh Mátyás a bábaszéki óriás és harcolt akár az oroszlán. Aztán behatoltak Hassan emberei a táborba- ős keresték a hatalmas szál embert, akinek félelmetes ereje még bennük is csodálkozást, félelmet keltett. De Németh Mátyást nem találták. Eltűnt. ságára szerkesztem s ha én már ma este elolvasnék minden cikket, mi maradna holnapra a reggeli kávém mellé?! * A margitszigeti nagyszálló előtt öblö- kerti karosszékbe préselve UH és sütiette magát a nappal az enyhe regények és mérsékelt fajsúlyú színmüvek erőteljesen nekigömbölyödött írója. Két ismerőse távolabbról nézte s az egyik igy szólt: — Nézd csak, ezen a nyárspolgári külsőn semmi sem árulja el a regény- és szindarabirót! — De hogy is nem! — felelt a másik. Ez a kistermetű kövér emberke maga a megtestesült epikai szélesség és drámai tömörség. Olcsóbbak lettünk a kabátokban és ruhákban! Egy sikkes Tweedruha . . Ke 250’— Egy elegáns crep mongol ruha Ke 350'— Egy appart estélyi ruha . . Ke 500*— Egy jó melegen bélelt, szőrmével prémeit télikabát ..................Ke 500’— Sa ját műhelyünkben mérték után elkészítve, elsőrendű modellek alapján. BUXBAUM-BLAUWEINBERGER, Bratislava, Mihal ská 3. mintha csak a föld nyelte volna el. Felforgatták a tábort, megvizsgálták a halottaikat, bele döfték nagy dühükben görbe csillogó gyilkoló szere zárniuk at abba, aki vérben fetrengve mozgott még, amikor azonban végére értek a nagy vi regál ódáénak, látták, hogy Németh Mátyás nincs sehol... Hasson bég levele Rábaezék polgáraihoz pedig megérkezett ekkor a dühöngő Hasean bég levele, mely szerint Né- methet követelte, kinek élete Hassam ezerint az ő tulajdonát képezte, — mellyel rendelkezhet. Kíméletlen hangon adta tudtára Bábaszék népének, hogy Németh Mátyáe az ő tulajdona és vagy odaadják a gazdag polgárt, vagy megváltják, ha pedig nem, akkor a lefejezések jönnek sorba ée szaporodni fog a Sztambulba irányított rabok száma. így hangzott a levél, mely magyar nyelven Íródott 6 ékek bizonysága, hogy a mai „Babiná“-t már 1586-ban Bábáézékn-ek hívták: Az Bábaszeky Byraknak es polgároknak Adassek. En Ngs Hasson Bek Nowgrady Drégely es Bnbaszeky Zanchyak Bek Thy szó fogad atlan Hytwan rósz Emberek Babaszeky Byrak es polgárok, Ennek előtt is írtliam vala Thynektek hogy az en rabomath Nemeth Mntyasch awagy pedyglen az Valchya- gat mingyar asz meg hoztatok volna, de Thy rósz hytwan Emberek mynd akkoráig öem Viseltetek gongyat, lm meg Ertetthem oztys hogy az eö Valchyagat regen ty kezetekben adítha, de meg sem hozzatok tnag, Azéretbe paranchyolom ha feyetek gyermekiek Zere- tytthek mingyarasz meg hozzatok mert ha szott nem fogattok Az en hytemre hvdgyetek hogy reatthok küldeök eretthe es gyermekieket hozza yönn el az Vitézekkel, Azserth myngyaraez ez lewel lat van be Jöyétek ha kart nejn 'akartok Vallany haanys feyetek hogy az en paran- ohyolatymath el merytek halgalni, byzon fel nyssatok az szemetek, mert byzon nem tol Jártok Dat Nowgrad 1586. A levél mai olvasásban a következő: A bábaszéki bíráknak és polgároknak adassák. Én nagyságos Hasszán bég nógrádi drégelyi és paiánki szandzsák bég. Ti szófogadatla hitvány rossz emberek bábaszéki birák és polgárok. Ennek előtt is írtam vala tinektek, hogy az én rabomat, Németh Mátyást, avagy pediglen ta váltságdíját mindjárt meghoztátok volna. De ti rossz hitvány emberek mindekkoráig sem viseltétek gondját. ím megértettem azt is, hogy fctz ő váltságát régen a ti kezetekbe adta. de mégsem hoztátok meg. Azért parancsolom, ha fejetek gyermekiek szeretitek mindjárt meghozzátok, mert ha szót nem fogadtok, az én hitemre higgyétek, hogy reátok küldök érette és gyermekieket hozza jön el a vitézekkel. Azért mindjárt e levelet látván bejöjjetek ha kárt nem akartok vallani hamis fejetekkel hogy az én parancsolatimat el meritek hallgatni, bizony felnyissátok szemeteket, mert bizony nem jól jártok. Dátum Nógrád 1586. Nagy riadalmat okozott a levél a. bábaszékiek körében. Selmecre küldték és segítséget, oltalmat kértek a selmeci tanácstól. Az óvári muzeum Az elmúlt évszázadok távlatából hiába pillantunk vissza. Nem tudni, mi lett Hassan bég követelésével!, mi történt Németh Mátyás bábaszéki vagyonos óriással és óriási vagyonával, de maga a bég levele egy nagy tragédia tükörképének kis mozaikja. Egy a- sok közül. A török hódoltság egy kis epizódja, mely ezrével akad, de talán egyik sem él mélyen a selmeckörnyéki nép lelkében, mint éppen ez, melynek írásos dokumentuma a Selmecbányái muzeum török emlékei osztályának egyik értékes darabját képezi. A muzeum ax egykori óvár hatalmas ódon épületében van elhelyezve és helyiségeit a pincétől kezdve a második emeletig egy letűnt világ emlékei töltik meg. A népihit szerint az óvár termeiben éjszak ánkint megeleveníti a múlt, kísértetek járnak és néha furcsán világított imbolygó fény jelenik meg az ablakokban. Azt tarják, hogy valami visszajáró lélek. Lelhet, hogy valamikor abban a koponyában élt, melyet buzogány ütés ért, s mely most. a muzeum egyik ablakpárkánya mellett egy kis asztalon van elhelyezve egy háromezer éves múmia letört felkarjának társaságában. Dallos. lstváiv A selmeci Övár kincseiből... Hassan bég levelet irt Bábaszékre
