Prágai Magyar Hirlap, 1930. október (9. évfolyam, 224-249 / 2445-2470. szám)
1930-10-12 / 234. (2455.) szám
ofttóber 18, vasárnap. <ppggs5hMaG^^<wnatgi> 11 A védetem az utolsó pillanatban kijátszott alibi-ütőkártyákkal szenzációs fordulatot adott Bauer Gusztáv gyilkossági bünperének Egy szelvénykönyv bejegyzésével és tanúvallomásokkal bizonyítja, hogy a vádlott a gyilkosság napjának délutánján három és öt óra között egy irodában tárgyalt — A meglepő előterjesztés üzemzavart okozott az igazságszolgáltatás gépezetében — A bíróság elnöke és az államügyész unfairnek minősiíi a védő eljárását — Az újabb tanuk Bauer javára billentik a mérlegei Rém, október 11. Az a szenzáció, amelyről a tárgyalóteremben egyes beavatottak már napok óta suttogtak, bekövetkezett. Mostanáig igen rosszul állott az esküdtbirák előtt a gyilkossággal vádolt Bauer Gusztáv ügye. Az államügyesz ügyes keresztkérdései zavarba hozták a flegmatikusán védekező vádlottat, az alibibizonyitékok ingadoztak és a mentőtanuk sem váltották be a védelemnek vallomásukhoz fűződő várakozásait. Mindez azonban nem hozta ki sodrából Bauer Gusztávot és ugyancsak feltűnő nyugalommal hallgatta a terhelő vallomásokat védői székében Schönbrunn dr. védő is. Nyilvánvaló volt, hogy tartogat valamit tarsolyában és még nem látja elérkezettnek az időpontot a legfőbb ütőkártya kijátszására. Amikor azonban a tárgyalás a vádlottra a legkedvezőtlenebbül alakult, előkerült a védő dossziéjából az adut, amelyet ráhelyezett a bíróság asztalára. Az elsurranó idegen a vadashertben Mielőtt még a legfontosabb ütőkártyát kijátszottak volna, a birőság egy pár fontos tanút hallgatott ki. Ezek között volt Fellner András, a meggyilkolt asszony egykori férje is, akinek vallomása azonban a legcsekélyebb mértékben sem járult hozzá a gyilkosság bűntettének tisztázásához. Lényegtelen körülményekről beszélt és inkább a saját személyét állította előtérbe, mintsem hogy Fellner Katalinnak a Bauerről való kapcsolatairól adott volna számot. Egy másik tanú az a taxisofför volt, aki 1928 julius 17-én egy utast Lainzba vitt és a Bauerrel való szembesítésnél felismerte benne ért az utast. Miután az elnök megáll api lót la. hogy a tanú 0 kritikus na'pon munkaadójától szabadságot kapott, tehát aznap nem is vezethetett taxit, vallomását mint értéktelent elvetették. Egy másik tanú, Richter Gusztáv a gyilkosság napján villanyszerelési munkálatot végzett a lainzi vadaskertben. Félöt óra tájban vihar kerekedett és ő a zápor elől a kert fala tövében keresett menedéket. Ekkor egy idegen férfit gyors léptekkel látott elhaladni. Az szintén észrevette őt és igyekezett arcát elforditani. Másnap a tanú megtudta, hogy a vadaskertben gyilkosság történt, de mikor jelentkezni akart a rendőrségen, munkavezetője rákiáltott, és nem engedte, hogy tanuzási kötelezettségének eleget tegyen. A vizsgálat folyamán szembesítették Bauerrel, akiben felismerte j a vadaikért fala mellett szapora léptekkel j elhaladó idegent. Most is azt állíthatja, hogy az ő emlékezete nem csalhat és egészen biztosan Bauer Gusztáv volt az az ember, aki a vadaskertben elhaladt mellette és igyekezett arcát elrejteni előle. A sógor tanúvallomása A tárgyalóterem padsoraiban nagy mozgolódás támadt, amikor Alsegg kereskedelmi tanácsost, a vádlott sógorát szólítják tanúként a bíróság elé. Akik a kulisszatitkokba be voltak avatva, tudták, hogy mást fog kipattanni a szenzáció. A kereskedelmi tanácsos először sógorának üzleti sikereiről beszél, azután elmondja, hogy a meggyilkolt asszonnyal csak egyetlen egyszer találkozott, amikor Fellner Katalin felkereste őt, hogy egy brilliánst foglaltasson a gyűrűjébe. Amikor jelentkezett a gyűrűért, nagy lármát csapott és azt állította, hogy az üzletben kicserélték a brilliánst. A tanút, áld hosszú éveken át elnöke volt a drágakőkereskedők egyesületének, mélyen felháborította ez a reklamáció és megtagadta a gyűrű kiadását, ami csak azután történt meg, miután az asszony Írást adott arról, hogy a brilliánst nem cserélték ki. Az össze- szólalkozás azzal végződött, hogy Alsegg kiutasította az asszonyt üzletéből. A továbbiakban megerősíti a kereskedelmi tanácsos sógorának ama védekezését, hogy kitűnő üzleteket csinált, sok pénzt keresett é« hogy vagyona állandóan növekedőben ■volt. A védelem szenzációs ütőkártyája Midőn vallomásában idáig ért, a védő félbeszakította kihallgatását, elővett aktatáskájából egy szelvénykönyvet és felmutatta a bíróságnak. A könyvben levő feljegyzésekből félreérthetetlenül tűnik ki, hogy az Edelmetall A.-G. igazgatóságának tagja, Hollánder 1928 julius 17-én a Crayon G. M. B. H.-val közös irodahelyiségben járt és ott aláírásával erősítette meg bizonyos átcserélt részvények átvételét. Hollánder igazgatósági tag — mondta a védő — szombaton meg fog itt jelenni és tanúvallomásában közölni fogja, hogy ezen a napon az irodahelyiségben összetalálkozott Bauerrel és beszélgetett is vele. Ez a beszélgetés délután 3 és 5 óra között folyt le. A védő bejelentése a bíróság elnökét is meglepi, aki rögtön meg is jegyzi, hogy különösnek találja, hogy a védő csak most terjeszti be ezt a fontos bizonyitékot. Schönbrunn dr. arra hivatkozik, hogy állandóan kérte a két cég levelezésének átvizsgálását és legutóbb szeptember 19-én is indítványt tett erre. Előterjesztésének csak hat nap múlva lett foganatja, amikor átfutották a levelezést, de ezeket az iratokat nem találták ott. ő ekkor engedélyt kért Alsegg kereskedelmi tanácsostól, hogy a papírkosár tartalmát és a papírhulladékokat átvizsgálhassa, mire hosszas és lelkiismeretes keresés után megtalálták a szelvénykönyvet. A bíróság elnöke ebben nem találhat semmi rendkívülit. Az elnök és a védő diskussziójának Alsegg kereskedelmi tanácsos vet véget, aki közli, hogy csak tegnapelőtt szerzett tudomást a szelvénykönyv létezéséről és csak akkor adhatta azt át a védőnek. Schönbrunn dr. védő a terem közönségének feszült figyelme mellett folytatja előterjesztését. Rámutat arra, hogy Bauer Gusztáv mindvégig állította, hogy sógoránál ékszereket helyezett el, amelyeknek egvrészét értékesítették, a többi sógorának íróasztalában volt elzárva. Ez az ékszeres csomag keresztülment a vizsgálóbíró kezén és visszakerült Alsegg kormánytanácsoshoz, aki átadta a védőnők. Az ékszereket Schönbrunn dr. most kazettájukban átnyújtja a bíróságnak és Alsegg kormánytanácsos, valamint .a cég két régi alkalmazottja bizonyíthatja, hogy azonosak azokkal az értéktárgyakkal, amelyeket Bauer megőrzésre, illetve értékesítésre átadott. Megdőlt az ékszeres bizonyítás A védő felnyitja a kazettát és előszedi az ékszereket, közöttük egy korállifiilbevalót, amely tökéletes mása annak a fülbevalónak, amelyet D. asszony kapott ajándékul Bauertől és amely jelenleg corpus dclicti- ként fekszik a bíróság előtt. Ennek az egyezőségnek az adja meg a rendkívüli jelentőségét, hogy Bauer kezdettől fogva olyképpen védekezett, hogy Fellner Katalin ékszerei nem bizonyítanak ellene, mert baés azzal utasítja ezt vissza, hogy ilyen értékes ékszereket tárgyalás közben nem vehet magához. Mindenesetre: összehasonlítja ezeket a fülbevalókat D. asszony ékszereivel és megállapítja, hogy a két függő a legapróbb árnyalatig egyező színű és formájú. Ezalatt az államügyész izgatottan szaladgál fel és alá a tárgyalóteremben és idegeden nézi, amint a védelem tárgyi bizonyítékait, a szelNedves falak szárazzá tétele „áramló levegő" módszerével. Teljes jótállással vállalja, felvilágosítással és díjtalan költségvetéssel szolgál Schulz-féle építési r. t. speciális osztálya, Bratislava, Laurinská 6. rátnőinek rendszerint ugyanolyan vagy hasonló ékszereket ajándékozott. Ezek szerint a D. asszony birtokában talált ékszerek nem tekinthetők a rabiógyi 1 koss'ágból származó értéktárgyaknak. Az elnököt kinosan érinti a védelem második ütőkártyájának kijátszása é? kifejezést is ad rosszalásának, közölve, hogy nem találja illőnek, hogy a védelem már csak a főtárgyaláson áll elő ezekkel a fontos bizonyitékokkal. Módja lett volna a védőnek a vizsgálat folyamán a bizonyilás kiegészítését indítványozni. Schönbrunn dr. védő: Nem, éppen ezt akartam elkerülni. Elnök: Már pedig az esküdtszék előtt lehetetlen igy tárgyalni. Schönbrunn dr.: Ezt csak tessék a védelemre bizni. A védő nem zavartatja magát az elnök kifogásaitól és újabb bizonyitékot mutat fel. Ez az újabb Írásbeli bizonyiték egy számla eredeti példánya a két korállfülbevalóról, 1925 május 27-iki keltezéssel. A védő a bíróságra bízza, hogy az előterjesztett bizonyítékból a való tényállásra következtetéseket vonjon le. Bejelenti, hogy a nap folyamán többen jelentkeztek nála, akik hajlandók eskü alatt vallani, hogy Bauer julius 17-én tényleg meglátogatta mostohafivérét a kórházban. De ezekre a tanukra ő mindaddig nem hivatkozik, amíg köteles lelkiismeretességgel meg nem vizsgálta állításait. Elnök: Mikor került az ön kezeibe ez a számla? Védő: Két nappal ezelőtt és ha kivan ja az elnök ur, kész vagyok erre megesküdni. Általános zűrzavart kelt a védelem előterjesztése A birákat és az államügyészt a legnagyobb zavarba ejti Schönbrunn dr. védőnek teljesen váratlanul előhozott hizonyitéka. Az elnök zavarában vonakodik a korállfül- bevalókat átvenni vény könyvet, a számlát és a fülbevalókat megtekintésre odanyujtják az esküdteknek. A birőság funkcionáriusai a szó legszorosabb értelmében tanácstalanok és különösen az elnök tesz hiábavaló kísérleteket, hogy úrrá legyen a helyzeten. Tulajdonképpen a perrend szelleméhez igazodva most félbe kellene szakítani a tárgyalást és az ujaibban felszínre került bizonyítékokat és adatokat kivizsgálás végett vissza kellene utalni a vizsgálóbíróhoz. A kínos szituációnak az elnök úgy vet véget, hogy a tárgyalást felfüggeszti és rövid szünetet rendel el. Szünet után, midőn az izgalom némileg lecsillapodott, az elnöklő biró az államügyészi kéri véleménynyilvánításra. Az ügyész heve? polémiát kezd a védővel, akinek viselkedését éles szavakkal hibáztatja. Ez a jelenet — mondja — kizárólag arra szolgál, hogy az esküdtek judiciumát megzavarja, hogy sokkirozza őket és a védelem ezt a mesterségesen támasztott zavart a saját céljai érdekében kihasználja. Az ügyész után Schönnbrunn dr. védő emelkedik szólásra és kikéri magának, hogy az államügyész, akit egyébként személy szerint is tisztel és becsül, megleckéztesse őt és ki- tanitsa védői kötelessége felől. Bizzák azt csak őreá, mikor és milyen bizonyítékokkal áll elő. Meg voltak a jól átgondolt indokai, hogy nem régebben, hanem csak most hozott fel egyet és mást védence mentésére. Ha ezeket az okokat meg akarná nevezni, úgy elkerülhetetlenné válna bizonyos személyeknek a megtámadása, ő azonban nem akarja a hangulatot kiélezni, hanem ellenkezőleg, fel akarja oldani a feszültséget. Végül az elnök fejezi be a vitát, aki másodszor is rendre utasítja a védőt, mint aki a hüntetőperrendtartás szellemével ellentétben levő magatartást tanúsított. Most. már késznek nyilatkozott a bíróság elnöke az újabb tárgyi bizonyítékok tudomásulvételére és a védelem által átnyújtott tárgyak megőrzésére. ARGENTÍNA BRAZÍLIA, URUGUAY, PARAGUAY, BOLÍVIA, CHILE, PERU és CUBA. A két hatalmas motorhajó: Atcantara é< Austurias (32.000 tonna tartalom, 22.000 regisztrált tonna). Elismerten kitűnő konyha. Kényelmes elszállásolás. Mindennemű felvilágosítást ad; ROYAL MAIL LINE PRAHA II., HYBERNSKÁ 24 Xa Szilárdul az alibi Ezután újból kihallgatja a bíróság a vádlott mostohafivérét, Bauer Leó színészt, aki legelső vizsgálati vallomásával é? előző napi határozatlanságával ellentétben kijelenti, hogy most már határozottan emlékszik fivére látogatására, amely tényleg julius 17-én történt. Az államügyészhez fordulva folytatja: „Állam ügyész ur, ha egy ember 14 hónapon át nyugodtan és önuralmát megtartva szenvedi el a vizsgálati fogházat — legyen az az én fivérem, vagy akármilyen vadidegen —, az az ember aligha roskadozik egy bűncselekmény lelkiismereti terhének a súlya alatt. Ezt én kizártnak tartom!“ Bécs, október 11. A ma délelőtti tárgyaláson figyelemre méltó tanúvallomást tett a vádlott másik sógora, Sohönfeld Brúnó üt. ügyvéd. Elbeszélte, hogy Bauer röviddel azután, hogy a lainzi vadaskert halottjának személyazonosságát megállapították és a lapok utján közzétették, tanácsért fordult őhozzá. Ez alkalommal ismertette vele a Fellner Ka- talinával fennállott barátságát és megmondta azt is, hogy az asszony kevéssel eltűnése előtt egy táviratban közölte vele Bécsbe érkezését. > Bauer attól félt, hogy a nyomozás sorén Fellner Katalin ismerősei körében őrá is ráakadnak és nyilvánosságra kerül D. asszonnyal való viszonya. Ezért kérte fel a tanút, hogy menjen lakására és vegye magához D. asszony leveleit. Azt meg is kérdezte Bauer, szükségét látja-e az ügyvéd, hogy önként jelentkezzen és vallomást tegyen a rendőrségen, A tanú válasza az volt, hogy ezt nem tartja szükségesnek. A rábízott feladatot azonban eivegezte és a leveleket magához vette. Bauer egyinéségére vonatkozólag azt mondja a tanú, hogy időnként a vádlott megmagyarázhatatlan depresszióba és melankóliába esett. Fellner Katalinét csak futólag ismerte s nagyon rossz benyomást őrzött meg róla. Az asszony az ő véleménye szerint magas- fokú hisztériában szenvedett és egy kissé gyönge elméjű is volt. A következő tanú Pilzer Oszkár dr., aki a vádlottat a nyomozás első fázisában védte. Vallomása csak annyiban bir jelentőséggel, hogy rávilágít Singer taxiautósoffőr tévedésére, amely annakidején a védelem munkáját is megzavarta. Ez a Singer ugyanis azt állította, hogy naplóbejegyzése szerint julius 17-én kiko- csikáztatta Bauert és kedvesét. D. asszonyt Lainzba. A taxisofför vallomására a védelem azért nem helyezett súlyt, mert szembetűnő tévedésnek látta. Igaz ugyan, hogy Bauer gyakrabban vitte autókirándulásra D. asszonyt és a kocsit rendszerint Singer soffőr vezette, julius 17-én azonban nem voltak ilyen kiránduláson. Az elnök szemérehányta Pilzer dr.-nak, hogy a nyomozásnak ezt a mozzanatát mindmostanáig elhallgatta és csak a főtárgyaláson teregeti ki. A tárgyalás tart. Az indus mohamedánok között is terjedőben van a forradalmi mozgalom Delhi, október 11. Egész Indiában nagy feltűnést kelt az ismert muzulmán vezérnek. Mufti Kiffayat- ullaihnak letartóztatása. Ab indiai önállósági mozgalom eddig főleg a hindukra szorítkozott é9 a mohamedánok bizonyos mértékben semlegességet tannsitottak, elért u angol kormánynak e* az intézkedése azt mutatja, hogy most a mohamedán lakosság is a forradalmi mozgalomhoz szándékozik csatlakozni. Bombay, október IV Egy rendőrségi felügyelőnek és kerület főnöknek vezetésével erős rendőri osztag tartott razziát a polgári engedetlenség önkénteseinek egyik táborában, amely mintegy huszonkét kiíloinéternyire van a várostól. A rendőrség ötvenkét személyt, közöttük három asszonyt letartóztatott és a tábort lefoglalta. Simla, október 11. Az indiai alkirály rendeletét bocsátott ki, amely megadja a helyi hatóságoknak azt » jogot, hoev a betiltott egyesületek házait és ingóságait lefoglalja. Bauer a gyilkosság napján valószínűleg az irodájában járt Üzleti feljegyzéseiből azt is megállapítja, I hogy' I
