Prágai Magyar Hirlap, 1930. október (9. évfolyam, 224-249 / 2445-2470. szám)
1930-10-12 / 234. (2455.) szám
»PPA<MMAGtSRHIRIjSl? Otthont a prágai magyar fiatalságnak! Megvalósulás előtt a prágai magyar diákotthon gondolata — A diák-klubszcrü napközi otthon a magyar könyvtár-, olvasó-, előadó, és társalgó-szoba hiányait egyszerre megszünteti — Az ifjúság és a prágai magyarok nagy lelkesedéssel fogadják az uj fővárosi magyar intézményt Prága, október 11. A P. M. H. több ízben foglalkozott, .már a különösem prágai magyar ifjúsági körökben sokszor fölmerült prágai magyar otthon kérdésével s szívese® adott teret olyan cikkeknek, amelyek a prágai magyar fiatalok életének egyik nagyon érzett, fájdalmasan sajgó hiányérzetét teljesen felölelve és átérezve, a gondolatot önzetlenül propagálták. Most örömmel regisztrálhatjuk a hirt, hogy a gondolat a megvalósítás előtt áll s a megvalósításra szükséges gyakorlati lépések máris folyamatban vannak. A gondolat elindulása A gondolatot tulajdonképpen az adott helyzet szükségszerűsége szülte. Mi, akiket hivatásunk a fővárosba állított, messze a honi hinter- landtól, 700 kilométerre az otthontól, a szülőföldtől, magunk is éreztük azt a megrendítő vágyat, hogy egymásban, egymás társaságában keressünk pótlást mindarra, amit az idegenben élés természetszerűen megtagad és nem is adhat meg. A prágai magyar sziget lakói tényleg egymásban látják és kapják meg azt a szimbólikus pótlékot, ami az otthoni levegőt, otthoni miljőt és a magyar vidékek adta talaj-érzést legalább némileg idevarázsolja. Mi nagyon jól megértettük és megértjük, hogy az anya-karból 18 —20 éves korban ideszakadt gyerekemberek, a ma^- gyar diákok és diákleányok, még nálunknál is jobban érezték ezt a hiányt és ezt a szinte meg sem magyarázható, de nagyon érezhető szükséget. Ez a mélyen a lélekből fakadó vágy adja. meg a gondolat jelentőségét is. Klub vagy otthon? Azok, akik a gyakorlati megvalósításról közelebbről is gondolkoztak, rövidesen rájöttek arra, hogy ezen tulajdonképpen nem is egy, de három, illetve egy hármas intézmény megteremtésével lehetne segiteni. Szükség van a diákokat ellátó és támogató magyar menzára, a különösen a szegény diákok' napközi tartózkodását és tanulását lehetővé tevő napközi otthonra és egy olyan diákklubra, ahol szabad idejükben jó társaságban és egymás fölügyelete mellett szórakozhatnak ,s ami a hónapos szobák százszor nem megfelelő százai helyett a közös találkozó- hely: közös otthon. Ezekkel kapcsolatban volna megoldandó aztán az a helyiség is, ahol naf yobb összejöveteleiket, gyűléseiket, előadásai- at, szemináriumaikat s estélyeiket is megtarthatják. Természetesen, a kisebbségi magyar társadalom elszegényedése nem teszi lehetővé, hogy az ifjúság Prágában élő részét — bár itt több diák él, mint a többi egyetemi városban összesen — annyira támogassa, hogy a papírforma szerint alakuló megoldást keresse: a gyakorlatban az anyagiak hiánya olyan faktor, amelyet nem lehetett számításon kívül hagyni. így a klub és a napközi otthon gondolatát össze kellett vonni egy kalap alá s olyan megoldás után nézni, amely ugyanez alatt egyesíti egyszersmind az előadó- stb. termet is. Mint értesülünk, a megindult lépések eredményes irányban folynak s a célokat egyesitő megoldás a közel jövőben perfektuálédik. így a prágai magyar diákmenza mellett, mely ezidén a „Charitas“-ban nyert elhelyezést, ahol azonban a diákság csak az étkezési órákban tartózkodik, kétszeresen fontosnak érezzük a diákotthon és diákklub gondolatát. Az a megoldás, amelyről szó van, az adott viszonyok között a legjobbnak és legideálisabbnak mondható. November elején nyelik meg a diákotthon A diákotthon csakis az esetben felelhet meg céljának, ha a központban nyer elhelyezést és úgy az egyetemektől, mint a menzától könnyen megközelithető. Értesülésünk szerint az e célra kiválasztott helyiségek e szempontból tökéletesen megfelelnek a célnak: Prága szivébe®, a Vencel-téren, a főváros fő ütőerén fekvő Főnix- palota modern, egészséges uj épületében fogják berendezni a diákotthont, amely egyúttal a prágai magyar diákszervezetnek, az alapszabályokkal biró MAK-nak is otthona és hivatalos helyisége lesz. A terv szerint az otthonban lesz egy könyvtárszoba, megfelelő berendezéssel s olvasóasztalokkal. Lesz egy külön játék- és társalgó szoba, klubszerű berendezéssel, lesz egy irodahelyiség, ahol a gondnok dolgozhat és egy nagyobb terem, amelyben mintegy 30—40 ember fér el egyszerre, külön kis asztaloknál, s amely előadások, estélyek stb. céljaira egy mintegy 100—150 embert befogadó teremmé alakítható. A klubhelyiségek ablakai a Vencel-térre néz-. nek, a város legszebb, leglüktetőbb főterére. Az emeletre paternoszter-lift vezet. Az előkészítő lépések szerint az otthon minden valószínűség szerint már a. közel jövőben megnyílik. A berendezési munkálatok valószínűleg november elejére befejeződnek. Nagy öröm fogadja a hirt Ahogy híre ment, hogy a régi óhajból már ez ősszel komoly realitás lesz s a nélkülözött magyar ifjúsági otthon megvalósul, osztatlan öröm és különösen az érdekelt diákkörökbe® nagy lelkesedés fogadta a kedvező fordulatot. A diákságnak minden tekintetben rengeteg jót §8 sok könnyítést fog jelenteni a közös otthon s különösen kulturális és társadalmi életét nagyEgészségének és kényelmének Szolgál a BRATISLAVAI gőz- és gyógyfürdő Grössling utca 10. - Justi sor íí. Xegmodernebb gőzfürdő - ‘Uszoda - Zhfépgözfürdő ZKidegvixgyógy kezelés * 2)iathermia - yözmosoda bán elő fogja mozdítani. A ki* hónapos Bzobák sokszor fagyoskodó lakói a szétszórt perifériákról végre kedves, a szülői házat és a szülőföld levegőjét és részben a családi tűzhely melegét is pótló, barátságos, tanulószobát, könyvtárat, olvasót együtt adó, meleg otthont kapnak. (gy7 forint 12 krajcár volt Jannings első kéthavi gázsija — ma ötszáz dollárt kap esténként Rózsa Sándor cimü rémdrámának címszerepében lépett először színpadra — Leg- közelebbi szerepe Shakespeare ÍV, Henrikjének Falstaffja lesz — Beszélgetés Jannings Emillel csodálatos pályafutásának apró emlékeiről, Csoríos Gyula ezüst fokosáról, a prágai tüntetésekről és egyebekről Prága, október 11. Olyan, amilyennek elképzeltem. A nagy Jannings, kedves nagy gyerek, arcáról abszolút derű és angyali naivitás sugárzik. Közvetlen, természetes, s akár csak az egész világot bejárt filmjein, az életbe® is kerül minden pózt, minden természetellenes mozdulatot. A dicsőség fényében sütkérező elkényeztetett sztárok öntudatlan gőgjéből nála semmi sem látható, noha még a gőg is megokolt lenne, hiszen a prágai ucca (mely még néhány nappal ezelőtt alaposan tüntetett volna azon mozi ellen, amely Jannings bármelyik német beszélőfilmjét merte volna játszani), viharos éljenzéssel fogadta a pályaudvaron és szerete bének olyan mértékben adott kifejezést, hogy a nagy darab ember csak nagynehezen és csuromvizesen tudott magának utat vágni a lelkes tömegben. Félórával a megérkezés után már rendelkezésére áll az újságírók szokatlanul nagyszámú csoportjának s a kapott kérdésekre a következőkben válaszol: — Igen, Csehországban kezdtem meg színészi pályámat. Tagja voltam egy Jez&ek nevű direktor vándor társulatának, amelynél a Hai- da melletti Bürgsteinben léptem fel először. Első szerepeim a „Rózsa Sándor, a puszta betyárkapitánya" cimü rémdráma címszerepe volt. Hallatlanul nagy sikerem volt az érzelmes, betyár romantikával telitett darabban. Boldogságomat az sem tudta lerontani, hogy — miként a társulat többi tagjainak, úgy nekem is — szint apót kellett kihordanom, segítenem kellett a díszletek és a kellékek elkészítésébe® és beszerzésében. Hja, akkor még 1901-et irtunk s fiatalabb is voltam néhány évvel. Jezsek úrtól nagyon sokat tanultam. Rettenetes szigorú ember volt, kinek szemében csak-a művészi teljesítmény volt fontos — a gázsi nem. A társulatnak nem ment valami fényesen s konzorciális alapom játszottunk, vagyis a bevételt, a rezsi levonása után felosztottuk egymás között. Rám két hónap alatt mindössze hét forint 12 krajcár jutott. Ebből az összegből azonban még a háború előtti békeévekben sem lehetett megélni s a korgó gyomor a legnagyobb tapsoiíkántól sem telt meg. Ez a körülmény késztetett azután arra, hogy elhagyjam első dicsőségem színhelyét és kezembe vegyem a vándorbotot. Az évek hosszai sora alatt lassan földolgoztam magam. Különböző szánpadokon dolgoztam, amíg Reinhardthoz s onnan a fiimihez kerültem. Pályafutásomnak ez a része annyira a nyilvánosság szeme előtt folyt le, hogy nem is lenne érddkes róla beszélni. — ? .—• Úgy van, ma ötszáz dollárt kapok esténként. Ennyit tesz ki a tiszteletdijam, de azt hiszem, egészen természetes, hogy a színészembe mele, aki minden este egy csomó idegeket izzad ki magából s aki egy kétórás produkció után holtfárad tan rogy le, meg legyen a napi kényelme és a bankkonfója. Legutóbb Berlinben Eisensteinnal, a nagynevű orosz rendezővel találkoztam s cseppet sem csodálkoztam azon, hogy a kommunista filmnek e nagysikerű rendezője a legdrágább szabónál készült ruhát visel és Cadillac-autót tart — Hogy mi a véleményem az orosz filmről? A Potyemkintől el voltam ragadtatva s Amerikában addig dicsértem ezt a filmet, amig innak egy másolatát meghozatták Los Angolosba. A bemutatón egész Hollywood részt vett s — fagyos csöndben nézte végig ezt az általam az egekig magasztalt alkotást. Az amerikainak nem tetszett, mert hihetetlen távol áll a mentalitásúiktól, én meg sokkal kirívóbbnak találtam a kommunista tendenciát, mint Berliniben, ahol egy kétezer főből álló lelkes tömeg közepette láttam először ezt a filmet. A többi orosz filmben már csak a, tendenciát láttam, mely minden variációban ugyanaz maradt. A harmadik orosz filmtől már megcsömőrlöttem, azóta látni sem akarom azokat a rosszpil- íantásu gonosz prémkereskedŐlket, akik az életben nem is olyan gonoszak, mint amilyen eíknek ábrázolják őket. A művészet addig művészet, amíg semmi köze a politikához s abban a pillanatban vége, amikor kapcsolatba kerül a politikával. — Művészet és politika? Erről viszont a legutóbbi prágai sajnálatos események jutnak eszembe. Lehet, hogy naiv, vagy ostoba vagyok, de igazán nem tudom megérteni azt, ami itt történt. Mielőtt Prágába jöttem, német barátaim óva intettek: „Ne menj Prágába — mondották — mert nem kerülsz ép bőrrel onnan vissza." A félelem azonban nem szerepel a r eperto i rom bán s aggodalom nélkül vonatra ültem. Igazán örültem a szives fogadtatásnak, melyben itt részesültem, de azért még sem megy a fejembe, hogy miért nem szabad itt játszani a Kék angyalt, mikor ez a film akadálytalanul futhat Amerikában, Angliában és Franciaországban is, holott m If @ üm H í«ew-V©!F3i, ftomídma, Páteis ftánsuMosaságaflf ttamiftJa a legeleW fe $»M ÉÉ m Í áP SriS, iÜ ÖÉ gánsafi»l»« világvárosi sfiiausban ésaEegttönnvefeb mefétfussal nan Hannoverbe, Dortmundba, Párába, Hollandiába és a skandináv államokba visz. Azután visszamegyek Reinhardthoz, mert szivem oda húz a legjobban és el fogom játszani azt a szerepet, amelyre egy egész életen át készültem s amelybe egész telkemet és szivemet fogom belevinni. Falstaffot fogom játszani Shakespeare IV. Henrikjébe®. Közben még Berlinben eljátszom ,egy UFA- film főszerepét és azután viaszaibajézam Amerikába, ahol szerződésemnek megfelelően ismét filmeznem kell. — Azt hiszem a beszélő filmre nagy jövő vár. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy technikailag ma még nem tökéletes, de gyerekbetegségeit nemsokára ki fogja nőni s akkor majd veszedelmes versenytársa lesz a színháznak, mely ma már igen nehéz küzdelmet kénytelen miatta föladatni. Pernyei LászU. Mirigy és bőr baj oknál Kérje a esizí jőd-brőm kúrák használati utasítását. g-% *. g> ©• U ,r Csizoardo. ezekkel az államokkal Németország hadiállapotban volt. Németország barátsággal nyújtott hajlékot a cseh művészetnek és megnyitotta előtte a világ kapuit. Logikus lenne,, ha Prágában ismét lehetővé tennék a német beszélőfilmek játszását, hiszen úgy tudom, hogy ezek éppen a cseh közönség soraiban arattak példátlan sikert. Remélem, hogy az illetékesek a logika helyességét mielőbb be fogják látni. — Budapestről jövök, ahol lésztvéttem az Isteneik kégyenice cimü filmem bemutatóján. Úgynevezett Welt-U rauffühnung volt, mert még sehol sem játszották ezt a legújabb filmemet. Magyarország erős nacionalizmusa közismert, azonban ott igazán senkinek sem jutott eszébe, hogy tüntessen a német film ellen, sőt igen nagy, elismerésiben és sikerben részesítették. Budapesten különben is meleg szeretettel fogadott úgy a publikum, mint a kollégák legtöbbje. Megismerkedtem a többi között Csoirtos Gyulával is, aki feltűnően hasonlít rám, sőt a színpadon ugyanazokat a szerepeket is alakítja, mint én. Oortost Zilahy Lajos Leona cimü darabjának nemzeti színházi előadásán néztem meg s ámbár egy kukkot sem tudok magyarul, igen jól élveztem művészi játékát. Ezzel a kiváló magyar színésszel igen megbarátkoztam s legkedvesebb emlékeim közé sorolom azt az ezüst fokost, melyet tőle elutazásomkor kaptam. — ? — Terveim? Most európai turnén vagyok a társulatommal. Utam Prágából Drezdába, on1 ^Ugyatjor^ a b&sxoNr védjegyre i nPKPfWj©ajwi 7
