Prágai Magyar Hirlap, 1930. október (9. évfolyam, 224-249 / 2445-2470. szám)
1930-10-12 / 234. (2455.) szám
A rend és csend országában IV. A SVÁJCI KONYHA Félreértéseik eltoerül'ése végett előre loefl boosé- fcamunlk, hogy nem aurái a konyháról lesz itt most szó, amely alatt a különböző népek ételreandjjét és főzési módiját szokás érteni. Ilyen svájci konyha talán nincs is s ha van, az iklegen semmi esetre sem kerül azzal össze. Arról a konyháról mondunk el egyet-másl, ahol a svájci asszony a családjának főz. Ez a helyiség, főként azonban az a probléma, melyeit a svájciak mindennapi életében jelenít, sokkét nagyobb és jelentősebb, mint. bárhol a világon. A figyelmemet erre a kérdésre újságcikkek hívták fel', melyek hol az egyik, hol a másik laipban a konyha legcélszerűbb s leggazdaságosabb berendezéséről vitáztak. Ezekben a cikkekben folytonosan felbukkant a Kleinkücho kifejezés és sokáig tartott, miig végre megértettem, hogy taxlajdon- képpen miliői van szó. Ebben a sajátságos konyha-kérdésben, mely ezidőszerint az egész svájci közvéleményt a legélénkebben foglalkoztatja, a legkülönbözőbb problémáik találkoznak össze. A kiinduló pont talán a svájci asszonynak csodálatos háziassága és munkaszeretete. Cselédet itt az olyan jövedelmű ember sem igen tart, akinek errefelé már két-három házi alkalmazottja is lenne. A főzés pedig egyenesen előjoga a svájci asszonynak, melyhez görcsösen ragaszkodik. Ez a jelenség teljesen független attól, hogy a mi fogalmaink szerint való cselédet Svájcban tartani körülményes és drága dolog. Itt a Sttundenköchin divatos, aki órabérre főz és a Pufafrau, aki azonban lényegesen különbözik a mi takarítónőinktől, mert 8 óra előtt nem kezdi meg munkáját a déli 11 órán ttd semmi körülmények között sem hajlandó segíteni. Azonkívül pedig vasár- és ünnepnapokon nem álll rendelkezésre. Ezt a munkát is óraibérre végezi: X—2 frankért óránként. A konyha-kérdés tehát a cseléd -kérdéssel komplükálódik. Szoros összefüggésben áll azonban a lakás-problémával is. Svájcban a legszegényebb munkás ember is lehetőleg több lakrészü világos és egészséges otthont igényel. A megdrágult építkezési költségek mellett tehát a lakás tágasságát és célszerű beosztását a konyhán igyekeznek megtakarítani. Ezek a tényezők pedig együttesen szülik meg a negyediket: azt, hogy a konyhát vagy, hogy pontosan fejezük ki magukat a háztartási főző üzemet minél tökéletesebben mechndzáini igyekeznek, hogy a háziasszony munkáját könnyebbé, a külső segítséget minél niólkülözhetőbbé tegye és ugyanakkor az egész felszerelés minél kisebb helyet foglaljon, el. A probléma tehát nyilvánvalóan nem könnyű. Nem csoda tehát, hogy többet vitáznak felette, miét másutt politikai kérdések felett szokás. Hogy menyire komolyam, hogy úgy mondjam tudományosan és rendszeresen foglalkoznak ezzel a problémával, azt három idevágó kiállítás megtekintése során volt alkalmam tapasztaílmi. Svájcnak ezévi ipari kiáilMíása a baeeh WO-BA (Woh- nungsibau-Ausstellung) az egyik. A bécsi őszi Messe-nek mint mindig, úgy ez évben is gazdag bútor s az otthonnal kapcsolatos osztálya van. A 3-dk pedig a budapesti Lakberendezési kiél látás. Amíg azonban az utóbbi kettőben a díszes és művészi bu/tor az uralkodó s messze túlhaladja e téren a svájciak termelését és termékenységét, — addig a baseli WO-BA s még inkább az ezzel kapcsolatos Egllsé-SiedHung szinte legetsősorban a sokat hány- torgatott konyha-kérdés gyakorlati és kísérleti megoldásának a jegyében áll. Az ember azt soha azelőtt elképzelni sem tudta, hogy a konyha néhány berendezési tárgyát hányféleképpen lehetséges csoportosítani. Már maga a WO-BA, mely a svájci áruminta vásárok hatalmas csarnokában van elhelyezve, hihetetlen választékot nyújt ezen a téren. Látunk itt folyton ismétlődő egymásutánban munkás-konyhát, középosztály-konyhát, urasági konyhát. Aztán ugyanezeket gázüzemre és elektromosságra berendezve. Látunk itt egészen kicsiny csak dőző-konyhát és tágas lakókonyhát, majd a kettőnek egészen sajátságos keverékét, amelyet magyarul talán felvigyázó-konyháinak lehetne nevezni. Amivel pedig a WO-BA-ban a ki- állitásokon szokásos elrendezésben megismerkedünk, azt az emliitett szomszédos Eglisé-Siedlung- bem gyakorlatilag alkalmazva látjuk. Ez a Sied- lung, amint a neve is mutatja, kisebb uj városrész. melyét most építenek fel rendire a tehető legmordemebb elvek szerint. Ezek a házak hoez- ezukáe négyszögletes belonskatuilyák, tetőzetük egyáltalán nincs, nyílás is lehetőleg csak a déli oldalon. Néhány épültet -csoportot ebből a telepből, melyek most készültek el s Így még lakatlan a WO-BA teljesen berendez szintén a higiénia és célszerűség legújabb elveinek figyelembevételével. Három-négy-ötszobás lakások ezek — jobban kereső munkások és kishivatalnokok számára. Az áruk 900—1100—1300 frank. A lakrészek kivétel nélkül egymáetöflött — földszinten- és emeleten — vannak elhelyezve. S’ itt aztán szemtől-szembe találkozunk a legkülönbözőbb te legváltozatosabb konyhamegolidásokilcal. A. csak - főző-konyha, a tulajdonképpeni Kileim- küche, melyről sok szó esik, alig másfél méter széles, keskeny, de mégsem szűk helyiség, mely hol az előszobából, többnyire azokban az ebédlőből nyílik. Nem szűk, mert a néhány berendezési tárgy, amely benne van, alig foglal el helyet. A fehéren ragyogó kis gáz- vagy villany-tűzhely nem sokkal nagyobb egy éjjeli szekrénynél. A nálunk szokásos konyhaszekrény többnyire a kás helyiségnek ez ablakkal szemben eső rövid falát foglalja el, vagy jobban mondva helyettesíti. A mosogató berendezés zárt állapotában a konyha asztalit pótolja. Arz összes főzőedények és szerszámok, vagy talán inkább műszerek az előbb emliitett konyha- szekrényben nyernék elhelyezést, a főzéshez sziilk- séges különböző auyagokJloa/1, fűszerekkel fftb. együtt, melyek átlátszó és könnyen kezdhető üveg vagy fehér porcelán fiókokban állanak a főző háziasszony kezeügyében, Egyéb aztán nincs is ezekben a fehér olajfestóktől ragyogó kis laboratóriumokban. A lakó-konyhákban mindez ez ebédlő célját ezoflgálő legnagyobb helyiségnek egyik sarkában van elhelyezve olyan ügyes és mégis egyszerű mimikrivel, hogy az első pillantásra bútor daraboknak hatnak. Ez a liakó-bonyha azonban nyilván nem nagyon népszerű, a svájciak körében. A nagyszámú minftaJakás közül alig egy- kettő van erre a módira berendezve. A Wohnküöhe német szeciaiitás s ezek a beépített bútorokkal 'berendezett fülkékre osztott helyiségek, melyekkel minden német lakás kiállításom találkozik az ember, kétségtelenül sokkal barátságosabban és pra'tikusabbak, mint a hasonló svájci kísérletek. Úgy hiszem, tisztára svájci találmány azonban az a konyha, melyet az dőbb rossz fordítással felvigyázó -konyibának próbáltam elnevezni. Ennél a megoldásnál a konyha a lakás legnagyobb (szobája meiűebt kap effihellyezést. A nappali és ebédlő melltettj, a többi ezöba vagy helyesebben kamara ugyanis kor és nemek szerint elkülönített hálószobák céljait szolgálja. Ez a konyha szabályszerű Kfein- kiiche, olyan, amelyet az előbb próbáltunk leimi. azzal az egyetlen különbséggel, hogy a nagy-szoba felé eső falának egész hosszában ablak van, amelyen keresztül a főzéssel elfoglalt anya minden pillanatban láthatja játszadozó gyermekeit és felügyelhet reájuk. Ebben a megoldásban, mely viszont igen népszerű és lépten-nyomon látható, benne van a svájci kispolgárok életének egész mindennapos problémája. Már pedig Svájcban mindenki fci&pol gár: a munkás, mert nem telik neki többre e a jobb módú ember, mert így parancsolja a családi tradíció és az egész körülötte folyó élet csendes kimért fegyelmezett üteme. Mindez azonban a konyha-kérdésnek csak az egyik, a nagy vonul oldala. A konyha elhelyezésének a problémája csupán. A másik a konyha s általában a főzés mechanizálásának folyamata sokkal bonyolultabb semhogy annak teiiráeára férfi ember vállalkozni merne. Kezdődik a sorozat a legfantasztikusabb fúró és vágó eszközökkel, melyeket orvosi műszereknek tartasz addig, amíg meg nem mutatják, hogy ez hámozásira, amaz karikáik, kockák kivágására, a harmadik mindenféle nyers anyagok tisztítására vagy előkészítésére szolgál. Egész mindennapos látvány itt a kis főző esztergapad, melynek motora a húsvágó-géptől kezdve a különböző hámozó berendezéseken át a habverőig és mayonaiise keverőig mindenféle kisebb-nagyobb titokzatos gépecskét hajt Küllőn fejezet, a mosogatás problémája s az a sok gond és öblét, melyet erre fordítanak hűen tükrözi azt az iszonyatot, mélyet úgy látszik a leglelkesebb svájci háziasszony is ezzel a tisztátalan munkával szemben érez. Láttunk itt .olyan mosogató 'készül! éltet, melybe csak bele kell tenni a piszkos edényt e néhány perc múlva kiemelni a szárító berendezésre, ahonnan már egyenesen él tehet rakni a szekrénybe. Azután a legújabb befőző eljárás különböző kis gépeit, melyeknek segítségével néhány pillanat alatt kiszívják az elnakott gyümölcs feletti levegőt s ezzel az üveg fedőlapja úgy összetapad a légnyomás súlya alatt az üveggel, akár a magdeburgi féltekék. A kicsiny pumpát pedig, mely ezt a műveletet elvégzi, a vízvezetéki csapból megeresztett vizsugár ereje hajtja. Ismét egészen küllőn fejezet a mosás. A fehérneműnek tisztántartása itt megszűnt probléma tenni annak a számára, aki eléggé számitó ahhoz, hogy az eléggé drága mosó és vasaló gépeket beszerezze magának. A svájci pedig tud számítani. Ezek a mosógépek nagy teljesen lezárt üstök villanyerőre berendezve a főzést, szapulást és öblítést egyszerre egészen mechanikusan elvégzik. A háziasszony csak beléjük teszi a ruhát. lezárja s eztán különböző gombokat nyom meg, csapokat nyit ki és zár el s a végén szépen kiveszi a ruhát e miután a csavarógép alaposan elvégezte a munkát, csupán a vasalás következik, melyet szintén gép végez el gyorsan és pontosan. Legfeljebb néhány komplikáltabban összevarrt fehérnemű darab követeli még meg a háziasszony keze munkáját. S így tovább, ki győzné mind elbeszélni azt a 6ok ötletet és csalafintaságot, melynek segítségével itt összeegyeztetni igyekeznek a háziasszony tradicionális szerepkörét a kullturember életének ütemével és követelményeivel. Minden jel azonban arra vaü, hogy a feladat rövidesen sikerülni fog. Sulyok István. FELJEGYZÉS MAMAI SÁNDOR — október 4 Csontváry Most vasárnap nyílik meg kiállítása annak a megboldogult Csont vár ynaik, akire ,párisi müvésznegyedekben emlékeznek még idősebb emberek, aki 1905 táján, állította ki ház- falméretii képeit a Szajnuparton, valamilyen világkiállításból ottfelejtett hombárban, s 1919-ben halt meg, mindenkitől elfelejtve, legfeljebb szánva inkább, mint elismerve, budai hónaposszobájában, ében. Hamis vállalkozás lenne elnyekeregni most a régi nótát a meg nem értett zseniről, akit kora nem ismert fel és nem értett meg, a kinevelt Don- kisotteról, az éhenhailt művésziről, kinek az utókor Iában teríti az elismerést. Az a fajta művészet, melyet Csontváry csinált, nem szorul az utókor elismerésére, nem is volt soha szüksége rá. Csontváryt futóbolondnak tartották kortársai, egypár rokon ízlésű müvészlé- lek kivételével s valószinüleg az is volt. Túlzásai, különösségei tették őt, nem pedig az, amire azt mondják, hogy „de azért, azonfelül" tudott is valamit. Elsősorban azt tudta: túlzásait, különcségeit, az volt ő, az volt lényege specifikuma, értéke, az volt a pozitív benne s ma sem dicsérhetünk rajta mást. Ez a lázas szemű, koldusszegény, futóbolond magyar piktor, aki félmeztelenül becsavarogta Földközi-tenger partvidékét s óriási vásznakra kente fel vízióit, a finánc Rousseauval egyidő- ben élt s valami hasonlatosat is alkotott, teljesen magából, a maga őrültségéből, művészi kényszerképzetéből merítve csak, kérlelhetetlenül és vesztegetbetetlenül, aki a görög tenger partjáról táviratot küldött a magyar kép- viselőlház elnökének ezzel a szöveggel: „Plei- nair erfunden. Csontváry" — abban a hiszem- ben, hogy egy nemzeti szempontból is óriási jeletőségü felfedezést tett; ez a fajta művész az, aki nem szorul rá, hogy „utólag igazolja az idő". S ha a közönség művészi ízlése ma differenciáltabb is, az ő művészetével szemben toLeránsabb s megértőbb, ez nem ok arra, hogy a szokásos recept szerint a „zseni tragédiájáról" beszéljünk. Csontváry képei s amit láttam tőle reprodukcióban, engem mindig mélyen, könnyekig meghatottak. Elnézve e képeket, azt a borzongást éreztem, melyet csak a zseni magánya tud kelteni bennem, — bizonyos müveken, képeken, írásokon megérzik az az irtózatos magány, melyben készültek, távol 'kortól, időtől, emberek Ízlésétől, melyben s kik között készültek, egyes- egyedül, bezárva a magányban a rögeszmével, melynek neve művészet. Nos, a „/kollektív művészet“ oly szigorú prófétái szemében Csontváry kispolgár volt s művészete., is kispolgári — ahogy valóban nem is tudok elképzelni kispolgáribb dolgot, mint egy kispolgár-.patikust, aki egy napon „égi szózatot hab", (ő igy adta elő) s rögtön bónbeadja havi száz koronáért patikáját, kivonul vászonnal és ecsettel a világba,,, megfesteni a maga látomásait, képeket, melyek semmi egyebet nem akarnak, mint vásznon és festékkel kifejezni azt, ami festőjük ifan- táziájának, horizontján tolongott. A finánc Rousseau okosodott esztéta ma talán közelebb áll hozzá s megértőbb Csontváry művészetével, mint volt tiz év előtt; de a közönség, legyen az akár ykispogári" akár „szociális és kollektív" nézőszögű, éppen olyan idegenkedéssel fordul el manapság tőle, mint a naga idejében. Csontváry, most nem képességeire értem, hanem a jelenségre, talán legnagyobb magyar példája az asszociálta művésznek; tehát az igazi művésznek, aki a maga világában él és hal, nem lehet segiteni rajta, nem kell „megérteni" s felesleges ,magyarázni* — csak igy ér valamit, ha megmarad a maga szféráiban mint egy realizált rögeszme, kitenyésztett tökéletességben. Az az „elefántcsonttorony", melyben Csontváry élt és szilvát evett haláláig, ma is áll s ma se lakják többen, mint Csontváry vagy Breug- hal idejében. Éppen ez az, hogy a művésznek nincs „ideje" — vagy az idő felett áll még akkor is,. ha kifejezi annak jellegzetes elemeit, kizárólag csaik művészete dimenzióiban vagy nem művész, hanem politikus, üzletvagy mesterember. Más kérdés, hogy „szükség van-e ilyen művészre?" •— de ez a kérdés az, mely ma sem aktuálisabb, mint volt Phidias idejében. Kétségtelen, hogy a művészet egyre jobban a művészek magánügye lesz: Csontváry soha nem is képzelte máskép, mint a maga magánügyének. A gép és a kisipar A budapesti színigazgatók és színházi szerzők gyüléseztek a hangosfilm ellen. A gép megöli a kisipart. A vita esztendők óta dúl, a színházi világban s az összes érdekeltek világszerte leadták már véleményüket afelől, hogy elpusztitja-e a beszélőfilm a színházat, megtudtuk, hogy az élőbeszédnek nagyobb a varázsa, mint a gépbeszédnek, de a bcszé- lőfilm szcenikai lehetőségeit a színház soha megközelíteni sem tudja. S megtudtunk még sok egyebet, mert képzelhetik, hogy a színház s a beszélőfilm harca nemcsak a budapesti mozisok és színigazgatók között aktuális s G. B. Shaw csakúgy leadta szakvéleményét e kérdésről, mint T'homas Mami, vagy Ghcvalier. Az elméletei ismerjük. Gyakorlatban azt látjuk, hogy egyes zenés filmoperel1930 október 18, ▼asirnay. Klimits Lajos: TUDOM Tudom, hogy sronvedsz. Éu is a*eaveá«&. Szívom is úgy fáj, mint fáj a tód. — Tán legjobb volna, hogyha nőin éremé Senki a szivét Virág nem nyílott még soha nékem. Néked sem nyílott, nat én jól tudom. — Ahogy indultunk, most is úgy járunk A kezdett utón. Hogy meddig tart még, mikor les* rége? Meg van az írva, nem kutatom én. — Egyszer egy éjjel, elszáll unk messze Illés szekerén. tek elragadják a közönséget, mig a beszélőfilm — s nemcsak viszonylagos technikai tökéletlensége miatt — nem tudja felvenni a versenyt a színházzal. Két komolyabb, színházi produkcióval is versenyképes besaélötfíl- met • latiunk eddig s mindkettő német voit: az ,.A!,aniic,'-ot s a Hemrich Mann „Protes-x sor Unrat“-jából hangosított Jannings-filmet. Mindkettő nyújtott újat. de csak olya* amit a némafilmmel is elmondhattak volna — a zenés betétektől eiíekvive a beszéd e két különben érdekes fíim>en is inkább zavaróan és fölöslegesen hatott. Egyelőre úgy örül még a beszélőiden ömagának, arnak, hogy hangokat tud adni, minden pcbárkoccanásnak, minden ajtócsapásnak, mint a gyerek, mikor rtá- jön, hogy hangjának éitelme is van, milyet mások megértenek. S e két beszélőfilm síke re elég komoly volt ugyan, de meg sem kóze litette annak a néhány zenés filmopercdtiek igazán péladnélküli sikerét, mint a ,,Smny Boy", vagy a ..Zwe: Herzen im *A Takt". Tehát itt lesz a középarányos, valahol, lehet, hogy az operettszinházat s bizonyos idő múltán talán az operát is veszélyeztetni fogja a hangosfilm, de, legalább eddig s legalább addig, mig a film, úgy a hangos, mint a néma, ugyanazon producerek kezében maradj kiknek a művészetről annyi a fogalmuk, mint nekem a dolíárcsinálásról, nem versenytársa a prózai színházaknak, a komoly drámának, finom vígjátéknak, mindannak, ami a színházban érték. De ponyvát, azt már ma is jobbat ad s nagyobb sikerrel. A színház tehát maradjon színház, százpercen lesen az, — senki nem kívánja tőle, hogy most gőgösen „irodalmat" adjon, mert az irodalom nem színpad s valószinüleg aa se menne jobban, mint az olyan színház, mely nem százpercentesen színpad. De adjon nemes színházat, százperceuteset, hogy úgy mondjam, specializálja magát abban, amit a film egye'őre nem tud: drámai művészetben, szín ját szási tökéletességben s keresse meg azokat a témákat, amelyekhez a beszélőfilm gazdái a maguk rövidlátó gyávaságában és tossz!z'ésü müveletlenségükben még hozzányúlni nem mernek — s abban a pillanatban nem aed íéiniök, hogy egy technikai találmány elpusztíthatja azt, ami háromezer éve szükségére az emberiségnek: a drámát és a színpadot, f.’idekes különben, hogy a szin- igazgatók és színpadi szerzők a beszélőfilmmel szemben elképzelnek másféle védekezést, hatóságit, vagy hivatalost, mint a magukét, a mesterségbeli, a szabad versenybeli védekezés lehetőségeit. Uraim! Hova jutnánk! El tudják-e képzelni, hogy az irodalom védekezést kérjen a varietékkel szemben, mert ott több ember adja ki pénzét olcsó szórakozásra, mint a könyvkereskedésben, nemes irodalomra? A piktura hatósági védelmet kérjen a fotografálógéppel szemben, mert az emberek nem festővel pingáltatják le magukat, mint hajdan, hanem elmennek a fotográfushoz? Az Írók tiltakozást jelentsenek be a színházakkal szemben, ahol este nébány- ezer ember kiadja a pénzét valami francia szalondiszuóságra, ahelyett, hogy regényeiket vásárolná? A lírai költők kiméleti időt követeljenek a maguk részére a regényírókkal szemben, mert a regényt mégis több ember olvassa el, mint. a verseket? S végül, a postakocsi bepörölheti-e az autót, a gyertyamár- tók reklamálhatják-e Voltán elmaradt hasznú ka!? Védekezés csak egy van: tökéletes szinhá zat csinálni, speciális színházat csinálni, megkeresni a színpadon azokat a végleteket, finomságokat, ha tá&l ehetőségeket, melyeket élő ember adhat csak a nézőnek, egyszóval tökéletes színpadi művészetet csinálni. S ebben oi értelemben nagyon üdvös, nagyon szükséges az a konikurrencia, az a piLLanatin i veszély, melyet a hangosfilm egyes színházaknak jelent. Kiküszöböli a színházból mindazt, ami felesleges és nem odavaló eleme a színpadi művészetnek — s amit meghagy, az azbín vagy jó és kell a közönségnek, vagy pedig nincs az a hatósági védelem, mely a színházon még segíteni tudna. 8 ______
