Prágai Magyar Hirlap, 1930. szeptember (9. évfolyam, 199-223 / 2420-2444. szám)
1930-09-09 / 205. (2426.) szám
^MGAlMAfi^Aft-miíLAP 1930 szeptember 9. kedd. Kommunista izgatok a latorcavölgyi ruszin munkásokat a magyar munkások ellen véres támadásra uszították 4 S. ' A latorcavfiigyi vasútépítés megdöbbentő epizódja — Déltó! az esti órákig állottak ostrom alatt a sztrájkot visszautasító magyarok A többször megismételt közápomak tíznél több sebesültje van Munkács, szeptember 8. (Saját tudód! ónktól.) A be regszen tinik i ősi véres szüüjkiniozgaloműak — amelyről a P. M. H. néhány nap élőit beszámolt — sajnos, folytatása van. Az ujaifob megdöbbentő eseményékről alábbi tudósításunk savmol be. Kciüisiunista agitáció s magyar és ruszin munkások között A Latorca-völgyi erdőségekben most folynak a Latoidon Részvénytársasági által tervbe vett ívj iparvaeut építésének előmunkálatai. A vállalatnál, mely a munkálatokat végzi, sok tiszaháti (Szörnye. Csongor, Batrágy, Beregsom. Ratfaijnaujfalu. Gat községbeli) törpebirtokos, vagy teljesen földnél- kiiíi magyar vállalt napszámosununkát. A magyarok a ruszin munkásokkal az ezeréves békés együttélésnek megfelelő harmóniában dolgoztak együtt egy ideig, az utóbbi időben azonban a, ruszinok lelkűidében nagy változás ment végbe, ami a konumisták tervszerű munkájának, agítációjának tudható be. A beregezenfmikicsi sztrájk Idején többször ellátogatlak a kommunista izgatok a latorca-vöigyi erdei munkások közé. Felkeresték a magyar csoportokat is, akiket magasabb munkabér elérésének kecseg! elésével szintén sztrájkbalépésre akartak rábeszélik A tiszaháti magyar munkások azonban A kiadott, parancsra szokatlan fürgeséggel, gyakorlott harcászati készséggel, rajvanotezerüen szállottáik meg a ruszinok a pár lépésnyire fekvő köves hegyoldal'., ahonnét a magyar munkásokat könnyen és jól célba vehették. A megriadt magyarokra iszonyatos kőzápor zúdult, aminek tüstént több sebesüHjc lett. Szerencsére a közelben egy kis kaníinféle volt, a/mögé húzódtak, azt használták fedezékül a veszedelmes kőzápor ellen. A ruszinok nem hagyták el megszállott helyüket, sőt más falubelieket is „mozgósítottak". elkezdték a magyarokat körülkeríteni s időnként megnyitották a kőzáport. Estefelé az ostrom lotiak helyzete tairthataiitauná vált. Elhatározták, hogy valami módon utat törnek a veszedelmes gyűrűből. Sikerült is egér utat kapniok, de menekülés közben frissen érkezeti csapatok támadtak rájuk követekéi és ilyfajta szidalmakkal: „Haza takarodjatok, disznó magyarok, ne vegyétek el itt a mi kenyerünket, mert mind leöldü- sünk benneteket!“ Ilyen kiáltások is hangzottak: „Löjjétek le őket, mint a veszett kutyákat!" Lövés azonban nem hangzott el. Rz „üffeőzci" sebésztjei Az üldözöttek végre is kijutották a veszedelmes zónából. Másnap hazautazlak, harmadnap pedig többen bejöttek Munkácsra részint gyógykezeltetés végett, résziint pedig azért, hogy megtegyék megiámadtatásuk miatt a szükséges törvényes lépéseket. A sebesültek s?é a űzné! .többet lesz ki. A .-legsúlyosabb sérülést Simon Sándor -szennyei lakos szenvedte, akinek a fején szakított méh és széles sebet egy hatalmas kő. Kívüle kisebb -nagyobb sérülést szenvedett Tóth Sándor, Kozma dános Barkaesi Bertalan. Barta Kálimén. Szrikszaj' József és még vagy 5—(5 ember. A helyszínen a támadást követő éjjel féi-keHőkor jelent meg a csendőnség. Másnap a járási hivatal is kifiizáillott. A nyomozás folyik. A legtárgyiiagos abban ennyi a szomorú eset tényállása. Végtelenül lesújtó ez az eset azért, mert soha eddig nem volt még rá példa, hogy a békét szerető ruszin nép a velük szemben mindig testvéri j óindulaTtal viselik ed ő magyarok ellen hasonló támadást intézett volna. A példátlanul álló mostani eset ugyancsak furcsa fényt vet a ruszi-nszkóí kommunisták .,nemzetközis-égé“-re. A „világforrada- lom“ ügye — szerintük — ruszin-magyar testvér- harc szitásával ns szolgálható?! IZFLZtUZHOVIBBa «E‘?g JTOggggftáJW BlUl f«legl»aIoScit&i Kérje a csizi iód-bróm .vó- és lürdökurák használati utasítását Csízfürdő. BKWTí-iBIOtfa.j lUMi'MEBg A magyar női atléták biznak abban, hogy a legközelebbi olimpiászon a győztesek közt lesznek Beszélgetés Bodánszky dr.-ral, a Magyar AC alelnökével kereken, őszintén és öntudatosan megmondották, hogy ők dolgozni jöttek, nem pedig sztrájkolni. Pénzt kell keresniük, hogy tudjanak adót fizetni, mert ha nem fizetnek, rámegy a kis házuk, föl- decekéjük. (Már akinek van.) így az izgatok nem értek cl semmi célt a magyaroknál. c lenben annál eredményesebben dolgozlak a ru szín muirkáscsopo-rlok között. A szegény ruszinokat megezéditette a ..magasabb bér" kilátása, a sztrájk- ívé ép és azonban nem kecsegtette őket „eredményijei'' a magyarok miatt, akikben már jóelőre sztrájktörőkét láttek. Ettől az időtől fogva úgy tekintettek a magyar munkásokra, mint akik akadályai boldogulásuknak s a kommunisták bujtog-a-iásának hatása alatt mindenféle ürügyet kerestek az összetűzésre, ami azonban a magyarok higgadtsága, tőreim essége folytán jó időn át nem sikerült. Az „ostrom" előzményei Néhány nap múltán, a beregszentmifcl-ősi véres sztrájk-mozgalom után az ebédidő folyamán egy' lapát tulajdonjogának ürügye alatt egyik hamykovioei ruszin munkás belekötött Pap Károly szemyei magyarba. Szóváltás közben több ruszin is « civako- dók mellé sereglett, de nem üres kézzel, hanem csákánnyal, ásóval, -kinek mi a keze ügyébe került s beavatkozásra készültek. Ezt látván a többi magyar. a tettlegességre készülők közé vetették magukat s szétválasztották az ellenfeleket. Testi sértés ezúttal nem történt. A kedélyek. — úgy látszott legalább. — lecsitultak. Az ebédidő lejártával a magyar munkások íel- készüiödtek. hogy munkába áljának. Legnagyobb megdöbbenésükre azonban a hanykovicei ruszinok e’ébük álltak s vészíjó-ló fenyegetődzések közepette azt követelték, hogy egyetlen magyar se merjen munkába menni. Barta András, ugyancsak szemyei lakos, aki mind a magyar, mind a ruszin csoportnak m-unikaveze- tője volt. erre megkérdezte: — És ugyan miért ne merjenek a magyarok munkára menni? A ruszinok szószólója így válaszolt: — Mert ez a mi földünk. Menjetek haza, amíg szépen vagytok s ne dolgozzátok fel előlünk a munkát. — Hát a mi földünk hol van? —1 kérdezte a munkavezető. — A tiétek Budapesten van, menjetek oda, elég ideje tapostátok a nyakunkkal, tovább neon fogja lók! A helyzet veszedelmes volt, mert távolabbi helyekről is előjöttek a ruszinok szerszámaikkal s fenyegető magatartást tanúsítottak. A magyar munkások nyugodtan letették az ásót s letelepedtek. Várták a vállalkozót, mert tudták, hogy jönnie kell. Csináljon az rendet. A. vállalkozó, W-iescl Márton munkácsi lakos csakhamar meg is érkezett. Csodálkozva nézett végig a még mindig pihenő munkásokon. — Hát maguk miért nem dolgoznak? — kérdi tő! ük. — Mert nem engednek a ruszinok, — voiM a válasz. Wi-eeel erre a ruszin munkásakhoz fordult: — Ki az, akii a magyar munkásokat nem engedi dolgozni? A ruszinok öeszeuéztek s egy-kettő közülük azt fe lelte: — Mi engedjük. Csak dolgozzanak. — Akkor hát gyerünk munkába! szólott oda Wicsel a. magyar munkásokhoz, akik fürgén szedték elő lapátjaikat s ki-ki a maga posztjára sietett. A támadás Alighogy ez megtörtént. Kantán Demeter hanykovicei ruszin munkás vezénylő bangón kiadta a pa ráncáét:- 8etki bori na bezsuugü (Mindenki lel a hegyoldalra! Craaétek főbe az ifftbzes magyarokat! Hurrá! Prága, szeptember 8. A magyar atlétanők szeptember negyediI kén érkeztek Prágába az olimpiászra és a | Hotel Beráuek-ben szálltak meg. ötödikén | részt vetlek a garden-pariyn, amelyet Spin a egészségügyi miniszter adott az olimpiászra befutott" versenyzőnek tiszteletére a történelmi múltú Waldstein-palota kertjében s amelyen Masirevich Szilárd prágai magyar követ is megjelent, hogy a magyar csapat tagjait üd-vözölje. Mihelyt megtudtam, hogy -a magyar atlétanők is eljöttek a prágai olimpiádra, természetesen azonnal felvetődött bennem a kérdés: vájjon mii yenek az esélyeik? Bizony az esélyeik gyengék. Világviszonylatban a magjai* női atlétika még gyerekcipőiben jár és sem számra, sem minőségre nem versenyképesek még a magyar atlétanők. A prágai olimpiászon tehát, sajnos, nem húzták fel a magyar lobogót, de az az okos tárgyilagosság, amellyel a magyar atlétanők a prágai olim- piászon való szereplésüket mérlegelték, anyujára rokonszenves és tiszteletremétló, hogy bátran szabad bízni abban, bőgj* a legközelebbi yilágolimpiászon a magyar nők ott lesznek már az első sorokban. A magyar nők ugyanis azzal a meggondolással és ambícióval jöttek el a prágai világbajnoksági versenyekre, hogy tanulni akarnak. Tanulni és látni. Ez volt a jelszó s engem is ezzel fogadtak valamennyien, kísérőjükkel, Bodánszky dr.-ral, a Magyar Atlétikai Szövetség alelnökével együtt, mikor felkerestem őket a Beránekben, a verseny előtti estén. A Borán elv étterem egyik külön termében, egy hosszú asztalnál vacsoráztak a versenyzőnők és appen a desszertnél tartottak. Olyan üdék, frissek, rózsásak voltak, mint az asztalon feltálalt gyümölcs. Az interjú kérdéseire Bodánszky dr. válaszolt, a hölgyek csak néha-néha .szóltak bele, de figyelő szemmel hallgatták minden szavát és látszott, hogy szivük szerint beszólt, külön- külön mindegyik ugyanígy nyilatkozott volna. — A magyar női atlétika a kezdetek-kez- detének idejét éli. A háború előtt a Munkás Testedző Egyesület volt az első magyarországi sportegylet, ahol már női atléták is voltak ,persze nagyon kevesen. Később az ESC a pincérek klubja és a Vasas vett fel néhány nőt a könnyűsúlyú atléták közé. A többi budapesti klubban egyáltalában nem szerepellek női atléták a háború utánig. Mikor azután a berlini Hoohschiile frir Leibskultur mintájára megnyílt Budapesten a Testnevelő Főiskola, már intenzív érdeklődés nyilvánult meg a női atlétika iránt, ez az érdeklődés egyre erőebödött és napról-napra, több és több magyar nő özönlött a főiskolára, amely egyenrangú bármely más főiskolával és szintén gimnáziumi érettségi kell hozzá. A Testnevelő Főiskola nemcsak versenyzőn5- ket nevel, lianem tornatanámői képesítést is ad és elsősorban az a célja, hogy a nőket kenyérkereseti törekvéseikben támogassa. A Testnevelő Főiskoláról kikerülő nők, akiknek versenyzői igényeik vannak, különböző klubokban helyezkednek el, igy számos nő lépett be a FTC-be. őszintén szólva, az egyesületek húzódoznak a női atlétikától — mondja Bodánszky dr. — bizony a nők mindenütt galyibát csinálnak - fűzi hozzá nevetve. A magyar sportügyietek struktúrája olyan, hogy nem rendezkedhetnek be női atlétikára, mert akkor a tréningbeosztásban súlyos nehézségek merülnének fel, a nők ugyanis nem trenírozhatnak együtt a férfiakkal. Női atlétikai klubok felállítása tisztán pénzügyi kérdés, egy-egy szakosztály fenntartása rengeteg pénzt emészt fel. — A magyar nők még nagyon kevés versenyen vettek részt, még kevés a rutinjuk, de minden reményünk megvan arra, hogy azokból, akik a Testnevelő Főiskoláról kerülnek ki és elhelyezkednek a férfi-klubokban, rövid időn belül a magyar női atlétikának olyan csapata rekrutálódik majd, amely minőségre, erőre egyenrangú lesz bármely külföldi női atlétikai csapattal és méltó kiegészítője lesz a kitűnő formát futó, világviszonylatban is elsőrangú magyar férfiatlétikának. Eddig csak egyetlen egyszer küldött ki budapesti klub hivatalosan női versenyzőt, Ruda Erzsébet diszkoszdobót az amsterdami olimpiászra. A magyar női atlétika mai helyzetét számításba véve, komoly eredménynek kell tekintenünk, ha versenyzőink közül egyik-másik bekerül a döntőbe. Ha ez megtörténik, akkor máris méltó ellenfelekként szerepeltünk, mert hiszen a prágai olimpiászon résztvevő női atléták csaknem valamennyien olyan atlétikai kultúrán nevelődtek, amelynek fejlettsége a mi női atlétikánkkal szemben határozott fölényben van. A prágai olimpiászon a következő magyar atlétanők vesznek részt: Radányi Ágota, Kael Anna, Lukács Éva, Vértessy Katalin, Wielaud Lenke, Tóth Irén, Vida Anny és Kolos Margit. Ezek a magyar atlétanők előfutárjai annak a most fejlődő, erősen a sport és atlétika szellemében nevelt generációnak, amely előreláthatóan sok eredménnj'el és dicsőségesen fog szerepelni a lövőiben az olimpiászon. Az előőrsöknek, az úttörőknek mindig küzdelmesebb harcot kell ímegvivniok, mint azoknak, akik a kiegyenlített, rögtelen utón utánuk jönnek. Üdv az első magyar női atléta előfutároknak a prágai női atlétikai olimpiászon! * * á: ff, A női atlétikai versenyek keretében női tőrvivó versenyt is rendeznek. A tőrvivó versenyre a magyar női atlétákkal együtt eljöttek Elek Csibi és Maca vivónők is. Elek Csi- bi Nápolyiban megnyerte az Eumpa-bajnok Ságot, Maca a szlovenpzkói versenyen a Tátrába! nők ságot. Az ELek-testvérpár a prágai olimpiászra zsűri nélkül jött el, tehát nem volt könnyű a helyzetük. A verseny előtt kölcsönösen a német Swt- heimnétól féltek és egy titokzatos törrivó- nőtöl, akinek a nevét nem tudták, mert eddig egyetlen versenyen sem szerepelt, de legendás híre van. (Legalábbis Csibi és Maca szerint.) Mivel a — ürosschmid Géza dr. könyve, a „Kisebbségi sors", amely kb. 450 oídalon a szenátor parlamenti és egyéb politikai beszédeit, törvényjavaslatait, előadásait ée tanulmányait magyarázó és összefoglaló jegyzetekkel ellátva foglalja magában, megrendelhető a kassai „Universuin“ Kereskedelmi és Ipari Nyomdánál (Kosiee, Gyuta-u, 2.). A magyar kisebbségi sors hü tűikre ez a könyv, amely október hó folyamán .jelenik meg s á.ra 48 korona lesz (postai küldés esetén 8 korona portóköltség). A könyv tiszta jövedelmét a szerző a prágai, brünni ós pozsonyi magyar diák menzák javára, engedi át. (Pénzbeli küldemények a Bratlslavai Általános Bank kassai fiókja, Kosice—Kassa, Főm. 4. cimre, „Grosschmid: Könyvszánda'* 1 javára küldendők.) a nevét nem tudom, a titokzatos ellenfél szereplését nem kísérhettem figyelemmel a prágai versenyen. Hagyjuk a legendát legendának és Írjuk ide. hogy Elek Csibi a második lett. Elek Maca pedig a negyedik a vasárnap lezajlott versenyen. Helena Mayer. a világbajnoknő megbetegedett és az utolsó pillanatban lemondta a versenyt. * . Szenes Erzsi. Délibáb Irta: Karinthy Frigyes Végre, életember először, láttam délibábot. Annak rendje és módja szerint, az Alföldön, Félegyháza és Szatymaz között, ahol látogatóban voltam. Valódi, kézzel fogható, tősgyökeres, igazi délibábot, a híres délibábot, amiről annyit lehetett olvasni a tankönyvekben, hogy aszon- gya, ennek a tejjel-mézzel folyó országnak egyik legszebb látványa. Az ember annyiszor mondja, úgy hasonlatnak, délibáb és eszébe se jut, hogy csak úgy mondja, még sohase látta. Számomra is, most eszmélek rá, puszta délibáb volt eddig, hogy egyszer délibábot lássak, szem tol-szembe, de azért derüre-bo- ruira használtam ezt a szót, holott nem volt jogom hozzá, az ember ne használjon olyan fogalmakat, más fogalmak meg világítására, még hasonlatképpen se, amiket tapasztalatból nem ismer. Ezentúl, ha leirom vágj' kimondom ezt a szót, hogy délibáb, tudni fogom, mii érlek alatta és mit akarok elképzel telni. Nagjron furcsa a délibáb. Engem utitársam figyelmeztetett rá, meg- áilittatta az autót ós kimutatott a horizont felé —- nézze csak, mit lát ott? Mit látnék, mondok, ott a sziken túl, a falu előtt, aminek idelátszanak a házai, egy nagy tó van, abban tükröződnek a házak, meg a jegenyék. Dehogy van ott tó, mosolyog utitársam, hát nem látja, hogy szekér ballag azon a helyen? Ni csak, mondok, ez csakugyan furcsa, szekér megy a tó tetején, azt. is látni, fordítva, hát ez meg mi a csuda? Na, mit gondol? Tjrü, kapok a fejemhez— hiszen ez... hiszen itt... ha nem csalódom ... De bizony csalódom ... mert ott nincs tó ... tehát, ha csakugyan tévedtem ... akkor jól tévedtem ... mert ha nem csalódom, akkor ez a tó csalódás, vagyis mégse tévedtem, hogy amit látok, az csalhatatlanul és kétséget kizáró bizonyossággal délibáb. De akkor máért mondják róla, hogy csalóka, mint a délibáb? A délibáb egyáltalán nem csalóka. A délibáb annak maitatja magát, mint ami: k&prá- zatnak, fénytörésnek. Bocsánat, ha valaki házaknak a visszfényét mutatja, amik léteznek, akkor éu vagyok a hibás, hogy vizet Iái ok ott, ahol nincs. Bocsánat, de szerintem csalókának lehet nevezni, esetleg kicsinyítő rag nélkül is, egy miniszteri főbiztost, aki házvételre ad megbízást olyan helyen, ahol tényleg yiz van... de a délibábot? Akkor volna csalóka, ha délibábnak nevezné magát és erre az ember, abban a hitben, hogy ez délibáb, imigod'an odamenne és ho- lepotyogna a tóba. Ezentúl úgy fogom használni ezt a kifeje- aést: megbízható'mint a délibáb. 4 wwawwi
