Prágai Magyar Hirlap, 1930. szeptember (9. évfolyam, 199-223 / 2420-2444. szám)

1930-09-07 / 204. (2425.) szám

1980 szeptember 7, vasárnap.

BORIS CÁRNÁL

Irta: HUNGARICVS VIA TOR

Várna, augusztus végén.

k— Bizony senki fölött nem repültek el nyom nélkül az elmúlt évek. Ugye, kilenc év előtt messze voltam még a kopaszodástól, e ma? — szólt mosolyogva hajtva le fejebubját a cár.

Pont kilenc év előtt jelentem meg a bolgárok akkor még igazán fiatal, de máris gondokkal telt királyánál audiencián. A kormány élén Sztambulinszky, a hatalmas népdiktátor állott, — s micsoda zsarnoki hatalommal kezében! Csak épp, hogy kegyesen megengedte, hogy a cár trónján ülhetett. Még igen közel ima rád t a szörnyű 1918-iki ősz, a kérlelhetetlen végzetszerii- séggel, a bekövetkezett eseményekért Férdi- nánd cárt tette felelőssé az uralomra jutott demagógia, szinte csudaszámiba ment, hogy fia az elűzött cár örökébe léphetett.

De hogy léphetett és hogy népszerűsége azóta szinte napról napra nőtt s ma rajongva szereti népe, megrajzolhatják Boris cár lényét, jellemét.

Talán az angol király népszerűségét ha- sonlithatnók össze a Bori.s cáréval. Ám könnyű V. Györgynek, próbálta volna meg Bulgáriában királyosdit játszani, — alighanem királyifogás lett vón‘ a vége. S Boris ma népszerűbb, milnt apja, Ferdinánd Bulgária legragyogóbb idejében. Pedig Ferdinánd is bölcs és jó király volt. Csak épp, hogy nem vala szerencséje. Nem találta el, mely lóra fogadjon az 1914-es európai derbyn. Vilmos II-ben jobban bizott, mint Miklós II- ben. S Iám, a nagy gátnál mind a két favorit felírok ott. Kezdhetjük elölről a játékot...

©

A várnai kaszinó-étterem tengerire nyíló terraszán üldögélünk holland barátaimmal. Egyenesen az euxinogradi félszigetre látunk. Fákkal borított keskeny föld sáv nyúlik mélyen a Fekete tengerbe. A fák sötét- JjéDál tornyos kastély szürke fedele tolakszik a felhőtlen égbe.

— Ott lakik a cár...

— Szebb helyet nem is választhatott volna.

— Meg lehetne nézni Euxinográdot?

— Nem hiszem. Ott nyaral a király, aligha engednek be idegent a parkba, de azért megpróbálhatjuk. Közelében fekszik a st.- ©onstantini kolostor, úgyis meg akartuk nézni, s utunk a park mellett vezet.

így iis volt. A parkbejáratnál, a gárda- őrségen jelentkezünk. Katonák s egy civil ut fogadnak.

A parkba lépni csakugyan tiltva van.

— Külföldiek? Percnyi türelmet kérek. Kérném az útleveleket s névjegyeiket.

Telefonál, Valószínűleg a kastélyba.

— Drandar udvari tanácsos a parkban várija, ez a katona majd elkíséri az urakat.

Árnyékos fasoron vezet az ut. Egzotikus fák és bokrok, itt-ott színes csoportban virágágy. Munkások tisztogatják az utat, homokot talicskáznak, kertészlegény virágot gyomlál, őrt, katonát nem látni sehol.

Botra támaszkodva öreges ur lépked felénk. Bemutatkozunk.

— ő Felsége ittléte alatt a parkot a nagyközönség előtt elzárjuk, tekintettel azonban, hogy az urak külföldiek, megkísérlem s jelentést teszek. Cons tant inba készültek? Valószínűleg az ottani egyetlen étteremben fognak — ugyebár? — ebédelni. Majd déltájban értesítjük az urakat.

Egy-két igazoló okmányt adunk át s megemlítem, hogy 1921-ben szerencsés voltam Boris cárnál audiencián megjelenhetni.

Tíz óra. Szélcsendes, tiszta levegő, forró délövi napsugár, ötpercnyi autóut. Constantáiba érünk. A „Plán des envi.ro.ns de Várná,, „Monastere Saiot Constantin“-t említ, ősi kolostor? Dehogy! Állítólag: kolostorból átalakított szálloda. A szálloda előtt tengerre néző verandás étterem, alatta a plage. Az egész telep az előkelő, gazdag bolgár családok afféle kisebbszerü „Juan les Pins‘<Jja. Aki a várnai fürdőélet nagy tumultusát unja, ide menekül.

A plage társasága familiárisán összeszokott, kisebb méretű, de talán még kellemesebb, mint a várnai.

Két óránk marad a fürdésre, aztán be kell várnunk Drandar kabinetfőnök válaszát.

Tizenkettő után öt perccel hatalmas autó gurul az étteremfeljárat elé. Elegáns megjelenésű katonatiszt száll ki a gépből, körülnéz s egyenesen asztalunkhoz tart:

— Nevemet kérdi, bemutatkozik, holland barátaimat én mutatom be.

Rövid purparlé:

— Ebédeljenek kérem kényelmes nyugodtan, két óra tájiban értük jövök, együtt kocsizzuk be a parkot.

Markow alezredes, a cár szárnysegédje volt.

A gép elsüvit. Prózai ebéd: oroszos leves, sült csirke, valami tészta, elég jó sör s török módra készített pompás fekete kávé.

Augusztus második felében a hőség már itt is tűrhető, s a tenger könnyed brize mint finom legyezősuhogás csapkod felénk. No meg máskülönben is szokásos szellősen öltöztünk: fehér nadrág, fehér cipő, lehajtott angol galléru fehér vászoning, fehér bőröv s fogasra akasztva könnyű világos kék kabát.

— Ejha! — villan át agyamban, hátha a királyt is láthatom, öltözetem nem igen audienciás.

Egy lengyel ur, várnai ismerősünk, telepszik asztalunkhoz. Kávé mellett elbeszélgetünk.

Franciaország s Németország egymáshoz közeledése többek között a tématárgy. Természetesen tudomása van a francia lapoknak a danzigi korridorra való célzásairól.

— Nevetséges „ballon d‘e ss ay‘‘-eregetés az egész. Lengyelország sohasem fog a korridorról lemondani. Utolsóig pusztulunk hamarább.

1914-ben is ezt mondta mindenik. „Mögötti'] ide az özöpviz!“ — s most aztán vízben is maradt a világ. S okosodnál mégse fog senki sem.

©

Észre se vettük, két órára- itt a szárnysegéd. Rövid útközben elmagyarázza Euxino- grád keletkezését, s ami ezzel összefügg. Megtudom, hogy a cár nővére, a cári udvar

— Agy- és szít érelmeszesedés ben szenvedő egyéneknek a természetes Ferenc József keserűm megbecsülhetetlen szolgálatot tesz azáltal, hogy a béltartalmat kíméletesen távolítja el. Tudományos tapasztalatok kétségtelenné tették, hogy a Ferenc Jóosef-viz számos féloldali hüdésben fekvő betegnél is megtette a kellő hatást s igy nagy megkönnyebbülést okozott. A Ferenc József keserüriz gyógyszertárakban, drogériákban és füszerüzletekben kapható.

reprezentáló dámája jelenleg külföldön, Co- burgban, apjánál nyaral, s a király testvérei közül csak Ciryll királyi herceg tartózkodik a cár mellett.

Már a parkban szalad a gép: buja virágpanoráma. A világ legszebb fekvésű virágos- parkja Euxinográd. Az Alhambra Genera- liffje, Sevillában az Alkazár, Vancouver tropikus kertjei, San-Franciskoban a Golden Gate, Schönbrunn, Versailles, s a legszebb természetes park: Anglia bársonyos pázsitjánál is bujább, színesebb, fekvésre gyönyörűbb: — közötte, alatta tenger, nyárhosszat derült ég, tiszta napsugár, ősfák, minden elképzelhető fajtájú bokor, s özönnyi virág: — ez Euxinográd.

Itt-ott megállunk, kiszállunk a gépből, Markow ezredes magyaráz:

— Ez itt a legszebb kilátó pont. Várnáig látni véges-végig a partokon. A felséges ur kedvenc tartózkodási helye. Esténkint itt telepszik le társaságával, élvezi a csendet, nyugalmat, pihenést. Holdvilágos estéken leírhatatlan szép innen a tenger.

Majd régi kőkapun öreg épület elé jutunk:

— Itt állott a régi kolostor. Ezt a tengerre néző két szobát a megboldogult királyné lakta. Itt töltötte utolsó napjait. Ez meg a régi kápolna. Berendezése semmi különös, a kézzel faragott két baldachinos szék bir talán a legtöbb mübeccsel.

Kanyargós erdei utón, kőlépcsőkön haladunk lefelé. Ami különösen szép és meglepő, a rengeteg tropikus növény, fa, bokor. Ezerfajtáju. Úgy hozatta, s hordta a világ négy tájáról össze Ferdinánd király. Nagy botanikus s virágkedvelő volt. Fia örökölte tőle a virágkedvelést, személyesen intézkedik, rendezteti a kertet, melynek pompája fejedelmi ízlésére vall. S dacára a nagy gondozásnak, a parknak őserdő jellege van. Ez teszi különösen széppé s romantikussá.

Az ezredes csomó különös illatú s formájú

ját elteszem. Hadd virítson dobói kertemben, s emlékeztessen e helyre, e mai délutánra.

©

A kőlépcső alján vár a gép. Kocsiba ülünk s most már a kastély elé hajtatunk. Oszlop- erkélyes, tornyos épület. Frontja a tengerre néz. A kastély előtt hatalmas virágos kör, s közepén művészi szoborosoportozat.

A gép megáll, az ezredes magyarázni kezd:

— Markow! — kiáltja a kastély bejárata felől egy hang.

— őfelsége! — s az ezredes ugrik kifelé.

— Kérem, szálljanak le önök is.

Boris cár egyenesen a gép felé tart:

— Nagyon örülök, hogy viszontláthatom, — üdvözöl magyar nyelven a király.

— Régen volt, hogy Szófiában meglátogatott. Mi jó hozta ismét a messze Balkánra le?

— S az urak Hollandiából érkeztek? — s most németre fordítja a szót.

.— Engedje meg Felséges ur, hogy bemutassam barátaimat, — Herr Metzlar, Herr von Vries, —- s hálás kőszönetünket fejezzem ki a kegyes fogadtatásért.

— Markow ezredes, — ugye bár? — már végigvezette önöket a parkon, menjünk most talán a házba be.

Előre siet, sok ablaku, földszinti terembe vezet

E váratlan találkozás, s egész ottlétünk alatt szerencsére elfelejtem, hogy könnyű strand-toiletteben ülünk a cár mellett.

A cár közvetlen kedvessége mellett azonban el is oszlik minden feszély, hideg etikett. Kemény férfi, de melegszívű, egyeneslelkü ember a király. Nem a cárnak szóló bókolás, frázis nélkül: emberek állunk emberrel

szemben.

— Utolsó látogatásaikor Fiischer-CoiHme püspök úrról beszéltünk, elvesztettük azóta szegényt. Végtelen sajnáltam, kedves, jó emberünk volt. örömmel hallom, s olvasom azonban, hogy egy másik kiváló ismerősöm, Berzeviczy Albert őexcellenciája magas kora dacára mennyit tevékenykedik, fárad a közjó s főleg a béke érdekében. Különös súlyt helyezek rá, hogy őexcellenciájának legszivé- Jyesebb üdvözleteimet adja át Hallom, hogy legutóbb egy londoni kongresszuson vett részt, a szólalt fel nyomatékosan a világbéke érdekében.

A holland uraknak külön is megmagyarázza Berzeviczy tudós jellegét, s európai jelentőségét

— Két ízben volt alkalmam Berzeviczyivel találkozhatni. Másodízben mint a Tudományos Akadémia elnöke tudósokból álló társaságot vezetett elém.

S aztán ipargazdasági dolgokról beszél a hollandiakkal. Egyiküknek vasúti technika a foglalkozási ága. Pompásan összeakadnak.

UDVARIAS MEGHÍVÁS

mindazoknak, kik elektromos elemeket és batériákat eladnak és használnak.

A mintaváj iir eyv árúrevü. Udvariasan mejhivjuk a mintavájárra megbízható elemeink, batériáink, számos újdonságunk revüjére, mik az üzletembereknek újabb nyereséget és a vevőknek megelégedést hoznak.

Ne felejtse el:

PALA&COMP.,R.T\ » Vdsdrpalota,Me&xanirAl-fo

Elem és Balétia- gzár, Scfilan.

Földesi Gréte úrnőt, \ parfümériánk vezetőjét ^ Berlinben az Eüzabeth-Arden-Salon rövid látó- jp s gatá a után beavatták az Elisabeth-Arden-Sa- a Ion tudományos kezelésébe és autorizálták a H. ^ helyes börkezelésben való tanácsok adására, sr J Földesi Gréte úrnő szívesen ad hölgyeknek jíjh J díjmentesen tanácsot a szépség- és testápolásra íf. "■3 vonatkozólag. P

^ Egyedüli autorizált egyedárusitós Bratislavában

I PARFUMBRfA S

J D. INGEI. (

1 BRATOfiVA. |

J Wüisrersces sssaa 3. I;

\x Elisabeth-Arden szépségápolásáról szóló sr áj könyvecskét mindenkinek szívesen bocsájtjuk ^ 1 rendelkezésére. E,

virágot tép s nyújt át. Majd kiszárítom, mag— Magam is némi szakképzettségre tettem e téren szert, — mondja a cár, — gyakran vezetek mozdonygépeket. Kollégáim .. < (György, Keresztély, Károly, Álfons, Um- berto, Sándor, vagy talán az exkolléga Vilmosra gondol?) — a bolgár mozdonyvezetők szerint nyugodtan rám lehet már bízni egy vonatot. S nem is képzelnék, mennyire hasznát vettem nem egyszer e tudományomnak.

Azt is megkérdezi, mely helyeket járták be Bulgáriában, s mely útirányban indulnak haza.

— Budapestet okvetlen meg kell nézniük, Európa egyik legszebb városa, s melegen ajánlom, hogy Budapestről hajón tegyék meg Becsig az utat. Visegrád, Esztergomnál páratlan szépségű kilátásban lesz részük.

S aztán megint Bulgáriára terelődik a sző, s a cár valósággal tudományos előadást tart a Fekete Tenger képződéséről, különös alakjáról, mélységéről, gazdag só és jódtartalmé- róL

— Valamikor a Kaspi tengerrel, s számos más környező tóval, tengerrel összefüggő egészet képezett. Belső formája tölcsérszerü. Mélysége a közepén kétezer métert is elér. Háromszáz méteren alul nincs benne élet...

Természetesen, ezek csak elkapott szavak, ha szószerint jegyezném, hasábot foglalna le az érdekes előadás. Sokat olvasott, dolgozott, minden érdekli, első benyomásra éreznünk kell, hogy mindent alaposan tanult meg a király.

Apjáról gyakran megemlékezik, szeretettel s kegyelettel említi alkotásait.

— Apám alapította az euxinogradi parkot, persze a háborúk alatt itt is stagnált minden munka, b egy-két évig bizony nagyon el volt hanyagolva a kert. Csak néhány éve, hogy ismét nekifejlődött minden, s apám' szép terveit befejezhettem. Sajnos, nem sok időt tölthetek itt, nyaranta négy-öt hét az egész. Igaz, hogy most már a vasúti összeköttetés is meggyorsult Szófiával, s az utak is jobbak, ha a szükség úgy hozza, autóval is fővárosomba juthatok.

S mert minden olyan programszerűen, váratlan, bucsuzkodásunk formáját is a szokat- lanság fátuma ülte meg.

A hollandoknak ugyanis délután félötkor kellett elutazniok, s erről a cárnak persze tudomása nincs. Szemben, kandallópárkányon óra áll, feltűnés nélkül figyelhetem beszéd közben az időt.

Félhárom, — három, — félnégy, s a király nem ad jelt bucsuzkodásra.

Szükség törvényt s etikettet bont.

Háromnegyednégy előtt öt perc:

— Felséges uram, mélységes bocsánatát kell kérnem, a holland uraknak félötkor indul a vonatuk, kegyeskedjék megengedni, hogy búcsút s ismételten hálás köszönetét mondhassunk fogadtatásunkért.

— Utaznak? Sajnálom, hogy hosszabb időt nem tölthettek itt. Kívánok szerencsés utat. De ön, — szólt hozzámfordulva a cár, — ön ugyebár még nem hagyja itt szép tengerpartunkat?

Az előteremben Markow ezredes várakozik ránk:

— Autónk rendelkezésükre áll.

Még egy búcsú, — köszönjük a szives vezetést.

— Jó utat! — éleset kanyarodik a gép, már kint vagyunk a parkból, önkéntelen is hátra fordulunk, az ut felkavart pora elfüggönyözi Euxinográd felé a kilátást, — tiz perc az ut, — Várna házainak körvonalai rajzolódnak a tiszta horizontra.

S a hollandok nem késtek le a vonatot.

5