Prágai Magyar Hirlap, 1930. szeptember (9. évfolyam, 199-223 / 2420-2444. szám)

1930-09-24 / 218. (2439.) szám

rfjVL V * ■ , 4UWW -" Z - J,' * - .... u •» 4. {>4^4 U>tL KAVARNA Irta: Qyöry Dezső az eziiíütii< ife kávé-ház, amiben el- nnSlázva üldögélünk csendesen, míg cigány huzza egy sarokban. Nem a német Caffé. a maga Décle-kre emlékeztető, kisfülkés, plüesös zugaival, ahol fiatalok csókolőznak, vagy a maga elanverkanizálódott nagyüze­mével, sok üzletkötéssel, elég jxügári fa­míliával és néhány íróval; ez ütménél Ang­lia é» Középenrépa közöli, a kávélbáztalan- ság és a kávéfliáz két világa közt. félvalami, keverék, Tasztard. A latin népek kávéliáza sem, — emlékszem az olasz cafetériákra, munka közben vagy munkátlanság közben, piszkosan és szutykosan beugranak a szép olasz fráfiak és a hírükhöz nem méltó olasz nők s leginkább állva lehörpintenek egy es- presso-t vagy egy aperitivo-t, mig a mamlasz idegen külön felárat fizet az asztalhoz ülés­ért, a kényelmetlen székeken, a márványpad­lóra szórt fürészpor fölött, amibe naturális egyszerűséggel és fesztelenül köpködnek föl­tett k-alapu bennszülöttek (a nők vagy a nagyvilág, vagy az alvilág dámái). Az igazi Kelet itt ver piszkos tanyát Európa testébe s amit a Balkán, vagy a Boszporusoutul produ­kál, az csak originálisabb, de nem jobb. A francia javított olasz-kiadás, Angliában úgy­szólván ismeretlen s az orosz kafaná-k már a teát és Ázsiát jelentik. A kávéház, a szó igazi értelmében, Középei répát jelent.;,Buda­pestet, Bécset, Prágát és a kavarna csak az utóbbit. Aki középeurópai minőségben — ami azóta még mélyebben árfolyam alatti minőség — szenvedte végig a világháborúi s még hozzá magyar is, kétszeresen utálja a ..kávéházi1* jelzőt. Először a világháborúért, másodszor az Ady-Nyugat polémiáért. A „kávéházi hős“ és a „kávéházi irodalom'1 diákkoromban a de­kadencia, a förtelem, a rothadás és a tisztes­ségtelenség tanyájává nimbuszoziák a kávé­házat, amelybe — jól, rosszul tettem-é, ki tudja — tényleg nem jártam. Amig aztán úgy akarta az élet, hogy a ka vár na szorgalmas és törzsvendége legyek. Ha jól emlékszem, Ignotus magyarázta meg. hogy az inflációs emberiség miért jár kávé­házba. Mert szegény és mert a tükrök, fények, karosszókek és frakkos pincérek előkelő bi* rodalmában pár koronáért urnák érezheti magát. Én már nem akarom urnák érezni mugarp s mégis járok. Ka várna-laké lettem és muszájból lettem azzá. Itt Prágában, különö­sen nekünk, a kavarna az, ami a eivis roma- nusnak a Fórum volt. Privát-éle ti és közéleti fórum. Egyik barátom tegnap este mondta, szentély, ahová mindenki kimosakodva, fris­sen ondolálva, simára borotválkozva, a leg­jobb ruhájában megyen be, szinte ájtatosan, a nyilvánosság és a nagy világ elé. Igaza volt. A kavárnába itt lehetőség szerint igen komo­lyan, igen áhitatosan, igen kitisztálkodva já­runk, mi is, mások is. Ezrek és ezrek közös szalónja, tárgyaló terme, nappalija és foga- dószobája ez. Otthon, kinn a periférián, a füst és végállomások irdatlan kőrengetegé­ben, a szobának nevezett lyukak csak ideig­lenes sátor az ágy vagy dívány: a bálóhely fölé. Csak azért szeretjük, mert a mindent fe­ledtető álmot adja meg, ba adja. Szegényen és idegenül csak itt, vagy otthon, a törzsasz­talnál, ahol barát és ismerős, szerető és el­lenség egyformán megtalál, — nem csodál­koznám, ha valamelyik kolléga holna.p azt nyomtatná a névjegyére címnek: Kaváriía Fénix, 18—22h. És a kavárna is erre van berendezve. Új­ság, képeslap, menetrend kell: ott a föur. Ka- pir, cigaretta, gyufa, bélyeg, levelezőlap, szi­var: olt a cigaretlás boy, egész kis áruházzal a nyakában. Édesség, sütemény, torta kell a nőnek; olt a süteményesfiu. Ital kell: ott a pincér Enni akarsz? Szaladnak a teljes ven­déglői étlappal, a márványasztalt pillanatok alal» l'ehérabroszois, barátságos ebédlővé • a- rázso'ják. ahol azt kaphatod, amit a Piszká- csekbei; \ agy a Sachs-bán. És zene és zene. Táncosoknak óit a szomszéd terem, jazz-szcl a parkettvilágitással. Te lefon-fül ke, telefon­fülke mellett. .Játékosoknak a Rotary-gépek, bolondos gyümölcs-ábráikkal. A többit pedig megkapod a toilelte-osuá!. Szappan, köröm- kefe. illatszer, púder, cipőpucolás, tán még a »ubád is rend beszedhet ed, a hajad, a bő kit, ki az. Istenháta mögé. ahová nem talál el, ha eltalál, rosszul érzi magát és különben sem tudod semmivel megkínálni, — még a gallérjaid iá a mosodában vannak. Ot(honunk az otbhonta la nságban, kavár­nák, lelefoniboy és toilette os barátunk, ne haragudjatok, hogy néha mégis csak modern­ig odos tó. vagytok nekem. Mert Középeurópát jelentik, mert a kavárna annyi, mint Prága és Középeurópa. Középeutópa pedig ma a lég' számkivetettebb emberek hazája, a huszadik század nagy Ördög-szigete, ahol örök fegyenc az ember jobbik része is: a szellem. A má­sikról nem is érdemes beszélni. Hálátlanság ilyet írni a kávéházi asztalnál, de ez már nem neked szól, kavarna, ez már Középeuré­pának szól, amely iránt egyre jobban gyűl a lélekben a szánalom, a gyűlölet és sajnos, a fellázadó erőket ia> egyre jobban elborító modor. Sajnos, meri ennek nem volna szabad be­következnie. De az a Középeurópa, minden­féle mai rendszerével, szinte egyformán, ki­vétel nélkül és menthetetlenül belekénysze­rit a bűnbe, amit hiába lepleznek várakozás­nak, hiába neveznek türelemnek, hiába be­céznek okosságnak, bűn és könnyelműség, mert először csak a kézíegyintő bölcseség, később a kiábrándult közöny, végüj pedig a minden-mindegy feneketleuségében jelentke­zik, de bűn, gonoszság és átok, mert megöl álmot, hitet, akaratot és ezzel miden javulás lehetőségét is. Egy generációban, mely nyi­tott szemmel, programmal és igehirdetéssel lépett a romokra, már felüti a fejét, a férfikor derekán innen. A középeurópai szukreszcen- ciát a lejtő felé kényszerűik. Vigyázat. A lej­tőn nem lehet megállni. TÍZ NAP SZEGÉNY ORSZÁGBAN­...... 1 .........V 1 ■” I. F alun szőtt városi nadrág, eltűnt bazsarózsák, fáthordó urszegények és a sült krumpli története Beszámoló a sarlósok ruszinszkói vándorlásáról írja: BALOGB EDGÁR röd. ^ kezed mindeneseire, akái félóránként cs'iioő'.i: tud magad (vannak, akik meg is t szik) - a földig érő tükrökké vetélt hhs téri '-tekintetek után, mintha esküvő ? meui . a nők szeme elégedetten siklik ro gig rajtad s elfelejted, hogy egy félórával ezeíöb iiyomdafeslékes kézzel, izzadt hom­lok k.- loholtál ide a nyomdáké . át a sáro'*.vsa- lak.;.- Vencel téren és dcwíkig l efröcskölték az autók, pedig sürgős randevúd volt. komo'y ügyben, de hát haza igazán nem vihetsz sen­Egy hónappal ezelőtt még a ruszbis-zkói magya­rok között, jártam. Két uti-tártsam. Bertók Janiké és Sáf-áry Laci Műnk ácsom várt. mindkettő böi- ceéftzett&nlha.l'lgabó. A harmadik utitáre. Lőrincz Gyuezi képzőművészeti főiskolás egyenesen Du- nas-zerdaJhelyröl, a, Csallóköz kellős közepéiről ke­rekedett fel, hogy megismerje a Tiszák át saját­ságos népi kultúráját. Már három évvel ezelőtt, 1927-ben bejártam néhány regősdiákkal a munká­csi. beregszászi és nagyszől-Iősi járás magyarlakta területét. Mennyire másként látok azóta mindent! Akkor különös keleti szimpompáva! bontakozott ki előttem a reggeli párából, verő napfényből, viharból és rőt aílkonyból egy ősi parasztvilág Fél éjszakákon sejtelmes kapuszobrok alatt dalol­tunk a legényekkel, kislányok játék közben régi balladáit énekeltek, megannyi ringó virág. Az öreg ember Rózsa Sándorról meséit, aki, ha le­dőlt pihenni, akkora volt, mint a lagyik és a mocsaras alföldi erdő hatalmas fái között fensé­ges látomásként jelent meg egy kékre, zöldre, pi­rosra, aranyra festett párásztszekér. Mozgalmas jáfcszódélutánokon és mesélő estéken, vagy a ha­tárban gyújtott tábortűznél gyermekkacaj és ősi zugáeu népdal vett körű!!, a sok gólya, a Tisza ősapa kedvesség voit és a révész jókedvből ká­romkodott. Most rideg kérdőíveket hordjunk a há­tizsákunkban. A pozsonyi Saiüó gondosan előké­szítette a szociográfiai vándorlásokat. És megvál­tozott körülöttem minden, a tudomány hűvös szele eloszlatta a színes ködöket. Bizalmas órákon val­lottak a szegények és minden oldalról felénk tá­rult a nyomor. Lázas gyermek hangját hallom, ötven kilós zsákokat emelt és kidőlt. Rongyos öreg ember lds viskójában az adókról beszél, neki ugyan már semmije sincs, de nagy vallomásában sírja a falu ,az egész vidék baját. Szegény országi Cseh-franda, fakitermelő cég viszi az erdőt és megdöbbenve nézzük a Tiszát, mi-ként fúrja a'á. dönti ki, rabolja el a legelőt. Proleta-rizáiódó kisgazda., tönkrementi kisiparos és éhes prole­tár. Az egyetemes romlásban az úri dekadencia müdalait terjeszti a rádió. Halott a népdal, halott a ballada, elfelejtődött Rózsa Sándor és szétszedtek már a díszes paraszt- szekeret. A természeti rend, a politika a nyomor örvényébe rántotta az ősi parasztvilágot, mi csak a hattyúdalát fogtuk fel bárom évvel ezelőtt a ré­gi Tiszah útnak. Nem vagyunk semmilyen politi­kai párt tagjai és tudományos tárgyilagossággá vezettük be naplónkba a tényeket. Jegyezeteink feldolgozása a Sarló népismereti és társadalomtu donnány-i szemináriumának feladata ’ lesz. Ha a tudományos feldolgozás előtt küzzét.-sszük nap lónk egy-egy részletét, tesszük ezt azért, mert már az apró tények nyers le rögzítése is kordoku- mentáim és vádirat válságos termelési és politikai viszonyaink ellen az elementárisán egyszerű em­beri szív és ész nevében. El is hervasztottam. Az izsnyéti lányok közül Egyet választottam. i Hej. hód is vannak már az izsnéyti bazsaró zsák! Nem is lehet megérteni, miiből élnek itt meg az emberek, Gazdag embernek számit, aki­nek 20 köblös földje van. (Egy köblös földibe négy­véka búzát vetnek, megfelel egy magyar hold­nak.) A lakosság túlnyomó részének azonban csak 2—ló hold földje van. vagy egyáltalában semmi­je sincs. Piacra még a húsz holdas gazda sem küld terményt. A mezőgazdálkodás kezdetleges, maguk élik fél, amit termelnek. I-egbeJjebíb csirkét, kacsát, hibát visznek fed az asszonyok Munkácsra, ha na­gyon kelt a pénz. A lakosság a beregszászi szőlő­ben keresi meg az egész évre valót. Még a tehe­tősebb gazdák gyermekei is a beregszászi hegyre járnak napszámba.. Gyalog indulnak el a szőlő­munkás parasztok s félnapig járnak, mig a mun kahetyiikre érnek. Száraz kenyéren, szalonnáin él­nek egy hétig 6 szombatom a munka végeztével gyalog jöavnek haza. Vasárnap az ünneplő ruhá­jukba öltöznek, főtt ételt esznek, azután megint nekivágnak az erdőnek, hogy hétfőn reggel mun­kában találja őket a szőlőgazda. I-gy keresik meg a téli sültkrumpliira valót. És most itt van fejük fölött a rém: nem fizeti ki magát a szőlőtermelés, tégy 6zép napon csökken a munkabér. A cseh sör­ért becserélt déli borok kiszorítják a versenyből a ruszinszkói magyar bort. Hallottunk szőlő gaz­dáról. adói annyira ráfizetett a szőlőjére, hogy dü­höse n-téboly ultan nekiment és kivágta tövestül. •Pusztán maradt utána a föld. Fuvarozást is vál­lalnak az izsuyéteiek, főként fakereskedőknél és ia „Latorica11 fakitermelő cégnél. Itt is baj közle •kedik. A faikracb érezteti hatását. Ezt is a munkái •szenvedi majd meg. Népi kultúra? Igen érdekes házi szövőipar. •Nincs pénz ruhára, hát termelnek kendert és ma guik szőnek városi nadrágot. Be is festik, hogy ne •lássák meg rajta a parasztounka. Uj találmány, a háború óta divatos. Eltűntek a bazsarózsák A Veres korcs mán ál szálltunk te a Munká-s és Beregszász között kú/.iékedö autobuszró , Neki vágtunk az erdőnek és még a nap leszállta c.őti érkeztünk Izsnyétére. Útközben nagyon furcsának talál tuk, hogy a halárból hazatérő paraszt oknak ugyan hiába köszönünk előre, akkor sem köszön uek. A faluba érkezve a református papnál szál lónk meg. Régi ismerős 1927-ben már jártam nála és azzal lepte meg a rajzait rendező Csáder La-; barátomat, hogy uem először jár nála népművé­szeti kutató. Valamikor csel falai segéd-leik év. volt és vagy egy hónapig nála lakott a szomszé­dos Tiszaceóeséről Móricz Zsigmoml hogy a te n •plorn festett menyezetét lerajzolja 1927-ben egy hó rés legén v töl cserkészeim ezt a uótár tanulták \z l/sll \/, i/snycu szeles ucca \ ég!*r bazsarózsa. B/álij !o huszár a nyeregről. 'ívzak-it-s egyet róla. Le is szakítottam. 4 Retek gépei Azelőtt Sohünborn-uradalom volt itt. a zsidó bérlőtől felesbe, harmadosba kapták a lakosok a földet, s még munkát is kaptak az uradalomban. Szegények voltak akkor is a falubeliek, de leg­alább uem nyomorogtak, mint máma. Közbejött a földreform és egyformán sújtotta magyart és oroszt. (Izsnyétc kétharmada református magyar, egy harmada elmagyarosodott görögkatolikus orosz.) Mintegy 123 falubeli kapott kis földekéi vagy telket házépítésié. Beszéltünk egy törpe birtokossal, aki tagja volt a földosztó bizottság uak. Elmondja, hogy 2—2 hold földet adtak azok nak. akiknek egyáltalában semmijük ’ sem volt. vagy ha volt is. nagyon sok gyermekük van Kő zösen határozták el e-.r Így. s ebbe mindünk: ön szántából beleegyezett De a föld nem volt el- g szegény ember meg sok volt. Valahogy sikerült megvesztegetni szerinte a bírót és az elöljáróvá got, s ezek mégis azt Írták alá. hogy (zsnyété- nek több föld nem ke.l A fölös föld bő termesze tesen maradék birtok lett. egy szeszgyár ked véért. — ,,A szeszgyár tesz minket tönkre, vi i oék cl az egészet Csehországba*1 mondja az egyszerű ember. A maradék birtokos. egy prágai esdi doktor, akinek furmányos eseti orvét a nép egyszerűen a jó magyaio- hangzású Retekre egyszerűsítette. Nemcsak, hogy a földei nem kap tűk meg a cserbenhagyott szegények, nemcsak hogy felesbe és harmadosba nem dolgozhatnak többé, mert a maradékbirtokos modernül gazdái kodik. hanem még az uradalmi munka is elveszett->A Hetek géppel dMgoz’at mindent éa nup- számosokai a hegyekből hoz.’ biten az cgv pa raa/tmondailiii.i] Is?nne van a falu tragé-ti.áj t. Uzemracionalizálas és inuiiikabércsökke ttés inon dami. a tanult ember. Egyre megy. A hegyi oro­szok olyan olcsón dolgoznak, hogy kiszorítják az izsnyéteieket. Szegény ember a szegény embert játssza ki. Baj van a házhelyekkel is. A kiosztott parcel­lák messze feküsznek a falaitól és a. legelő tőlük t nagyon távol esik. Nem is csoda, hogy a 48 ház- . helyen eddig csak egy ember építkezett. Most- Re- y tek és a hatóság-ok vissza akarják csinálni a le- . lekpa.rceHázást is. < Szomorú történet ez. Szegény falu a maradék- . birtok tövében. A Sült krumpli története. — } „Egész télen azt esszük, a gyermekek már ugv megszokták, hogy nem is tudják, mit lehet enni azon kívül11 — mondja szomorú kézlegyintéssel az * p'ngujjas informátor. ' Akinek nem heti az állampolgárság 3 Az izsnyétei kommunistákkal uem lehetne rémí­teni a jámbor kispolgárt. Egyszerűen: szegény em­berek. Egyszer kommunista-bál volt a fain bán. A ' párt helyi aleinöke bement a tiszteleteehez kérni, ‘ iiogj délután korábban harangoztassom, nehogy a rezesbanda megzavarja az istentiszteletet. Egyszeír ' pedSg maga a helyi elnök járt a tieztelebcsnél, fválaeztáákor, s azt kéirte, hogy imádkozzék a ’ jkojrumiundstaság diadaláért. — „Akkor lesz csak jó dolga a tiszteletes urnák, megfizetjük pontosan 1 minden hónap elsején. Csak cselédet nem tarthat 1 és földje nem lesz“ — mondotta. Két te n felkerestük még ezt a helybeli kommu­nista- szegénység vezetőjét. Van néhány holdja, téppen cséplés volt nála, a szomszédos gazdák ie, ' ^ultik kölcsönbe segédkeztek a munkában, ott íar- •t-ózikodtak vacsorán. Magyaroknak mondják ma­gukat, de furcsa, éneklő kiejtésük elárulja a gö­rög katolikus orosz származást. Leültetnek s mig az egyik beszél, a többi egyre bólogat, helyesek A szónok Szibériát járt. okos ember. Elmondja iövirőbhegyire a falni minden baját, aztán má az egész Szegényország panaszait a-dja elő. — „Hát .tudnának miköziilünk is állásba menni, neka u is .van rokonom, aki doktor. Minek jön akkor ide a sok idegen11? — kérdezi tőlünk. Múltkor állam- polgárságot kértek tőle. Bement a városba és megmondta annak az urnák, hogy az neki nem kelik — „Maga mutassa meg az állampolgársá­gát!11 kiáltott rá. — „Én itthon vagyok!11 Nincs iiia sem állampolgársági levele. Feljegyezzük be­vételét, kiadásait, évi szükségleteit, családi vi­szonyait és szomorú képet kapunk egy törpebirto­kos-napszámos nyomorgó életéről. Különös, hogy ilyen bizalmasaik hozzánk. — „Higyjék el az urak, •ha az éjszaka meghalnék, nem bánnám. Szegény embernek nem érdemes élni11 — és a többi élén­ken bólogatott. A furcsa, szinte nevetséges kásaeicdel, a rossz i szag. az alacsony, nyomott tető, az éneklő, be* i lyeei-ő kórus, a fehér ingek, az alacsony szék, s j mindezek közepette egy okosan érvelő, ítélő in tel- | ! igene iá j-u házigazda olyan különösen hatott ránk. | szinte zavarba hozott, hogy távozás előtt etikett | szerűen meghajoltunk és bemutatkoztunk. <>k vi­szont. Nem. ők nem a uép, mint ahogy magunkat sem szoktuk népnek nevezni, hanem Lör-incz Gyu­lának vagy Balogh Edgárnak. Most már értjük, miért nem köszöntek a parasztok a határban. Bál szokás az. hogy mi is köszöntsük egymást a vá- | róéban, ha még nem mutatkoztunk be egymásnak? Egy kis öröm az iskolában Másnap reggel meglátogattuk az iskolát is. j A Mami népiskola Kist--’' bizalmatlanul megy be az | ember A tanító kérésemre a könyvtá-rsze-krénythe-z : vezet, találunk itt ifjúsági könyveket a berlini A oggenroiber-Verlag kiadványaiból és a Kazinczy- I láisasár sági sorozatából, de ami a legjobban meglep, nagyon sok a vadonatúj, termés /.ebes- ma- gyír tiKsokün\\ ezzé. a felírással: ..Jubileumi ajándék' Bízóim ak.L akartuk, akái uem cüeu- zeki adatarzeiiiil lett a mi vándorlás; naplónk. Szinte örültünk neki. hogy egyszer jót is irha-

Next

/
Thumbnails
Contents