Prágai Magyar Hirlap, 1930. szeptember (9. évfolyam, 199-223 / 2420-2444. szám)
1930-09-24 / 218. (2439.) szám
2 19B0 spcptwnbor 24, szerda. tétben az, hogy a mezőgazdasági üzemi hitel, a gabona jelzálog ée a zöld hitel csak a szövetkezetek álltai gyakorolható hitelügyágakká vannak deklarálva, mert ezen közvetlen öszszeköttetést és annak helyi mezőgazdasági személyes ellenőrzését igénylik, mert ez csak azt jelenti, hogy a szövetkezeti munka olyan működési téren mozog, ahol jobb eredményt képes elérni alaptermészetének latbavetésé- vel, mint amilyet képes lenne elérni a nyereségre alapított pénzintézeti vállalkozás. Meg azután a szükséges mentési akció a pénzintézetek működésébe utalja a járási központi beszerzési és értékesítési szövetkezetek részére a Szlovenszkói Országos Központi Szövetkezet által nyújtott 2—2 millió forgótőke- hitel praktikus lebonyolítását és annak a részletekig menő ellenőrzését, a Szlovenszkói Országos Központi Szötekezet részére jegyzett rendes és nem alapítványi üzletrészek kifi- . zethetése végett szükséges lombard kölcsönök lebonyolítását, a Il-od és Ill-ad helyű ingatlan jelzálogkölcsönöket. Szóval biztos keresetet kivan nyújtani a pénzintézeteknek. Ezek után még további elgondolások és az . intézkedések egész sorozata jöhetnek még előtérbe, amelyek nem gyöngitést, de a köz- gazdasági életben való üdvös eredmények megteremtését célozzák. Ez a kifogás is erőtlen tehát. Mamii román miniszterelnök Budapesten Bukarest, szeptember 23. Félhivatalosan megerősítik Maniu szabadságra utazásának hírét. Maniu külföldi utazásának első állomása Budapest lesz. A magyar szülők nem mondhatnak le a magyar iskola követeléséről Koriam Endre szózata azokhoz az ungvári magyar szülőkhöz, akik a cseh gimnáziumot kérő ivet aláirták láng vár, szeptember 2S. (Ruszinsz'kói szerkesztőségünktől.) A kormány ruszinszkói iskolapolitikájának koronája az ungvári cseh gimnázium önállósítása Lett. Erről a szomorú történelmi nevezetességű eseményről a helyi kormány sajtó nagy diadallal számolt be és megírta, hogy az uj intézet igazgatója szülői értekezletet hivott egybe, amelyen megalakították a „szülők sző vétségét”. Ennek a szövetségnek a cseheken kívül magyar tagjai is vannak. Az értekezleten azt is kimondották, hogy memorandumot szerkesztenek, amelyben a cseh gimnázium részre uj helyiségeket, esetleg uj épületet, kérnek, hogy a gyermekek a tulzsuf- folt jelenlegi ruszin gimnázium szűk volta miatt ne legyenek kénytelenek a délutáni, vagy az esti órákban az iskola padjai között ülni. E memorandumot egy küldöttség utján juttatták el az éppen akkor Ungváron tartózkodó I>érer miniszterhez, aki előtt a küldöttség egyik magyar tagja nemcsak a magyar nyelvnek, mint tantárgynak a cseh gimnáziumba való bevezetését, kérte, de egyben a cseh gimnázium mellé fölállítandó magyaT párhuzamos osztályokat is kérelmezte. A szülői értekezlettel,, illetve a szülői szövetséggel a Ruszinszkól Magyar Hirlap még a küldöttségjárás előtt' foglalkozott és erős kritikában részesítette az akció résztvevőit. Az eset. hullámai szokatlanul nagyra nőttek, úgyhogy Korláth Endre dr. szenátor szükségesnek látta., hegy a kedélyek megnyugtatása., de meg az eset lényegének megvilágítása, végett nyílt, üzenetet intézzen a ruszinszkói magyar szülőkhöz. Az üzenet bevezetése o.kadatolással kezdődik. maid cikkét, a sérelmezett közleményre térve, Korláth többek között, a. következő — általánosságban is, minden csehszlovákiai magyar szülő számára nagyjelentőségű — szavakkal folytatja: — Á hivatkozott cikk ébresztésnek . volt szánva. Elismerem, nagyon, de nagyon erős volt és jólesik nekem, hogy Ti •— barátaim — nagyon médiára crurl tát ok érte. Az fájt volna legjobban, ha közönyösen fogadtátok volna. Nagyon jól tudom azt. hogy vérző szívvel adtátok gyermekeiteket a cseh iskolába, mert hfs.en legnagyobb kincseteket áldoztátok föl, amikor ezt tettétek. Nagyon jól tudom, hogy a legtöbbnek sok. nagyon sok álmatlan éjszakát okozott, hogy anyagi eszközök hiányában nem tudta gyermekét a négy vármegye részére biztosított egyetlen magyar parallel gimnáziumiba®, Beregszászban, vagy másutt elhelyezni. — Azt is tudom, hogy akad közöttetek olyan is. aki megfizetett és lelketlen izgatók tanácsa szerint, mindezért bennünket, magyar pártvezetőséget, okol. Ha lelkiismeretünk nem lenne tiszta, nem merném e sorokat leírni. Azokat sem okolom viszont, akik nem tudván gyermekeikkel mit. csinálni, abban a hitben, hogy gyermekeiknek jót tesznek, beadták azokat a cseh iskolába, már csak azért is, hogy ne bitan- goljanak. De igenis helytelenítem azoknak a magyar szülőknek eljárását, akik, amikor a szülők szövetségének ülésén jelen voltak, gyermekeiknek a jövendőjét szóvátenni elfelejtették és nem volt bennük ott a helyszínen gerinc annak a kijelentésére, hogy ők magyarok, a tárgyalást magyar nyelven kívánják és gyermekeik részére vagy önálló, vagy legalább parallel magyar gimnáziumot kívánnak Ungváron, hanem anélkül, hogy a tárgyalást megértették volna, aláírtak egy ivet, amelyben magyar szülők, magyar gyermekeik számára uj cseh gimnázium fölállítását kérelmezték. itt estetek Ti be, kedves barátaim, magyarok, a gondosan előkészített kelepcébe, mert egy olyan aktushoz járultatok hozzá hallgatástok- kal és aláírásotokkal egy olyan dokumentumot adtatok a kormánytényezők kezébe, amely dokumentummal — meg vagyok győződve — még fogok találkozni az életben. — Tudom azt. hogy Ti ezt. nem gondoltátok át és Ti nem szándékosan adtátok gyermekeitek jövője ellen ezt, az Írásbeli dokumentumot, mert hiszen Ti, kedves barátaim, a 12 év nyomába alatt elbágyadtatok, elaludtatok, Ti ma talán nem is háborodtok föl afölött, hogy a Ti gyermekeitekből az iskolákban csehet. nevelnek és hogy a nagykaposi, ungvári járások és Csap vidéke tiszta magyar községeiből százával zúdítja a reggeli vonat a cseh iskolába a magyar gyermekeket, a magyar családok sze- mefényét, hogy azokból csehek legyenek. Nem csodálom, hogy elbágyadtatok, elaludtatok a nagy vérvesztéetől. De Ti i« békéi jetek IDEGEN EMBEREK RE G IRTH: MARHI SÁNDOR Copyright by Pantúton (20) A kalap szorosan reásimult fejére s leszorította haját, melyből egy fürtöt sem engedett napfényre s igy első pillanatban nem is tudta megállapítani a nő színét s ez a kétely zavarba hozta. A szemöldök fáradt volt és keskeny s bizonytalanul utalt csak egy meghatározatlan fokozatú szőkeségre. Egyelőre nem igen látott rajta egyebet, a kezek még kesztyűben rejtőztek s midenestül nyúlánk és hosszmlábszáru, fehér é<s szőke francia lány volt. Évának hivták, mint nemsokára megtudta. Ez a leány volt Emilé Boudin barátnője. Körben helyezkedtek el a kis asztal körül s az orosz bocsánatot kért a társaság nevében a késés miatt. — Különben nem vesztett semmit, Made- moiselle — mondta ügyefogyott, szinte öreguras galantériával, amelyben volt. valami gyámoltalan és megható. — Nincs szebb dolog, mint várni valakire. — Igen — mondta a francia leány és mosolygott. — De nem a Dome-íban. A mérnökre nézett, s a mosoly kivilágir totta a fehér arcot, a nyers száj szenvedélye* vonalat kapott, mintha belülről nagy lámpa gyulladt volna ki, teljesen át világosodott az arc, a szem és az orr élni kezdtek a ■különös, belső világítás fényében, e pillanatban majdnem szép volt. A Dorne-ról beszéltek, melyet a szöbrász, szokása szerint szenvedélyesen, védelmébe vett. Vannak utazók, magyarázta, akik a Dome-ot elóbe- helyezik a bécsi Caifé Centralnak s a berlini Romanisches-nek. ö a maga részéről soha nem kételkedett ebben.--- Mióta jár ide, Morujieur Borsi? — kérdezte a lány. — Nyolc éve mondta a szobrász őo L aütötte a szemét. — Mióta el kellett jönnöm hazulról, ahol forradalmat csináltam. — ön kommunista? — kérdezte a francia. Délután két óra volt. A kávéház széles torra szán minden asztalnál szorongtak a vendégek, s egyre jöttek újak és senki nem távozott. Egyszer csak megtelik, gondolta. Ez is nyilvános helyiség volt, mint a többi, bár a szobrász azt állította róla, bogy nem kávéház, hanem a végzet. Minden nyelvet beszélteik az asztaloknál, németül és angolul légióként, de arabul is, s mikor füle megszokta, a szomszéd asztal felől szép, tiszta jiddist is hallott. A szobrász hangosan és sértődötten magyarázta, hogy természetesen kommunista, de amellett individualista, s Moszkvára fütyül, mert ott befolyásolják az igazi művészetet. A kommunizmusról oly hangosan és természetesen beszélt, s a többiek oly magátólér tetődéissel hallgatták, mintha egy uocai kalandját adná elő. — Ön kommunista? — kérdezte a francia mérnök társalgó hangon. Éppen igy kérdezhette volna: — Szereti a zenét? Az ember társaság- ban van s udvariasságból érdeklődik szomszédja ízlése és nézetei iránt. Ilyen súlyos kérdést ilyen fensőségesen könnyű hanglejtéssel persze csak itt lehet valakihez intézni, gondolta most. Ez az idegenek kávéháza, ez az, ami Nagybányán a cukrászda. Ilyen hangsúly és vonatkozás nélkül csak a fen síkon lehet egymással érintkezni, a követségek épületei mellett minden nagyvárosban akad egy pár ilyen ex- territoriális sziget, ahol a kimondott szó önálló értelmet kap, s a területenkivüliség légkörében ól és hat és ér csak valamit. Figyelni kezdett. Ugyanez a francia ugyanezt az egyszerű kérdést: „ön kommunista?" — néhány lépéssel odébb, az uccán, vagy másféle kávéházban, vagy magánlakásban valószínűleg egészen más hangsúllyal ejtené ki, dúrbán vagy mollban, támadóan vagy beleegyezve —, itt, csak itt vesztette el a kérdés minden személyes és korszerű élét. s nem volt. benne több és más, mint tárgyilagos érdeklődés és udvariasság. Hogyne, ő komrnu- nisimondta a szobrász és szipákolt az or- •• ami. A francia lány komoly szemekkel néI zett reá és elő reha jolt Hogy mit csinált a I forradalomban Borsi ur? Alh, ő, Borai ur, személyesen nem csinált sokat. Mindenesetre követelte, hogy távolítsák el a lovasszobrokat a város köztereiről s állítsanak fel gömböket és kúpokat Budapest uocáin; olyan kívánság volt ez, mely az akkori időik szenvedélyes zűrzavarában szerénynek nevezhető. S mikor nem teljesítették, a szobrász elhagyta a várost, nem éppen menekü- lésszerüen, mint ezt most nyomatékkai megjegyezte*, nem, inkább emelt fővel s még akkor, mikor a kommunisták voltak az urak. Egy országban, ahol a bronzbaöntött lovakat kúpokkal és gömbökkel szemben előnyben részesítették, nem volt hajlandó tovább élni. Különben vágytalan volt és világpolgár. így mondta: „világpolgár" — s mikor mind csodálkozva és jóindulattal pillantottak reá, enyhén elvörösödött. A régi illatú szó, melyet meggondolatlanul, s mint nagy érvet vágott ki, ott maradt a levegőben, s csendes csodálkozással bámulták, mint egy szi nevetsz tett kokárdát, valamit, ami kiment a divatból. Hol hallhatta a szobrász ezt a szót? Nyugtalan és rögeszmékkel telitett életében hol szedte föl ezt az 1848-ra emlékeztető, szelíd, szimefakult fogalmat, mely e Pillanatban, Parisban, ezen a helyen, mely végzet volt s nem kávéház, úgy hatott, mintha ezt mondta volna: „Én szabad ember vagyok, aki ott és akkor eszik aszaltszilvát, amikor jólesik neki". Hol éli a szobrász? Valami nagyapától-öröklött volt a szóban, melyet ilyen büszkén húzott elő, olyan lendülettel, hogy maga is megijedt tőle, — érezni lehetett, hogy az emberek pompás szavakat is úgy hordanak el, mint díszes ruha viselet eket, s ezenfelül volt a szóban valami, ami kegyszerekre és ereklyékre is emlékezte tett. A francia fiatalember mosolygott, azzal a kissé gépies, de tapintatos és jóindulatú mosollyal, ahogy egy jólrievell ember idegen helyen s rendkívüli népszokásokkal szemben viselkedhetni. Nos, igen, világpolgár, ■— s a szobrász ki feszítette mellét, készen arra, hogy egy elgaloppozott kifejezésért ki álljon s egy ballépés minden köve t keimén y ét vállalja, ö hajlandó volt arra meg veltok, még ha az ébresztés tulerős é* keserű is voit, mert higyjétek ei, hogy erre ai ébresztésre már szükség volt, mert itt van a* ideje. — Rázzátok Le a siket&éget és a vakságot és nézzétek és lássátok is, hogy titáni harc folyik egész Európában a kisebbségi kérdés megoldása körül, amely alapja kell, hogy legyen a békének: a valódi békének, amely Nektek is, kedves barátaim, gyermekeiteknek is meg fogja hozni a valódi békét és visszaállítja leüki- egyensulyotokat. —' Szükség volt az ébresztésre, mert Nektek magatoknak is éreznetek kell, hogy ebben a harcban legalább annyira ki kell vennetek a részeteket, hogy dokumentumot ne szolgáltassatok ellenünk, akik Európa és a világ fórumai előtt magyar iskolát követelünk a magyar gyermek számára. Amikor mi le akarjuk leplezni a kormánypolitika igazi arcát, akkoT Nektek nem szabad dokumentumot szolgáltatni ellenünk azzal, hogy Ti, magyar szülők, gyermekeitek részére cseh gimnáziumot kértek és ezt aláírásotokka-1 igazoljátok., valamint ennek érdekében deputá- cióztok. Mert ezt a dokumentumot a kormányzat emberei a mi kívánságainknak az elgáncsolására használják majd föl, azt mondván, hogy a magyar szülők föladták a magyar pénzből épített gimnáziumhoz való jogukat és cseh gimnáziumot kérnek magyar gyermekeik számára. Korláth Endre dr. cikkében ezután utal a sorsdöntő európai eseményekre, különösen a németországi választások nagy mementójára, — Hát nem érzitek — folytatja — Ti azt, hogy annak a gazdasági világ,krízisnek, annak a rettenetes kulturális harcnak, amely a nemzeti többségek és nemzeti kisebbségek között folynak, csak egy következménye lehet, a nagyon gyors és a nagyon egészséges lelkibéke megteremtése, a lelki leszerelés, mert csak ez akadályozhatja meg azt. az irtózatos robbanást, amely megsemmisitené egész Európát? —- Hát csak Ti nem látnátok mindezt? — Ezért ébresztettünk föl tehát, hogy ezt Lássátok! Ezért, ébresztettünk föl. mert ilyenkor nem jó aludni. Szükséges volt a/z ébredésetek, mert ébresztésünk utáni első nap már Tomcsányi Béla, az én kedves barátom, a de- putáció élén, amikor az uj cseh gimnázium fölépítését kérte. már azt sem hallgatta el, hogy a magyar gyermek számára magyar parallel gimnáziumot kérjen. Dicséret ée elégtétel adaesék neki. —* Haragudjatok, kedves barátaim, áe ne reánk, hőköljetek meg, de minői előbb, mert ta ébresztőre szükség volt, szükség van é* szükség lesz a jövendőben is is, hogy megmagyarázza, mit ért világpolgár alatt — s félni lekötött, hogy szavát tartja, mórt igen nagy lendületet vett. A francia lány, aki érezte a veszélyt, nyugodt ée határozott mozdulattal elébevágott: — De miért jár olyan sokat a Domo-ba, Borsi ur? Ezt szerette volna tudni, szelíden s különösebb kíváncsiság nélkül, s a szobrász, szenvedélyes modorában, nem késett a felelettel. Ugyan hova járjon? — kérdezte csípősen. Talán a Louvre-ba ? Vagy a spanyol követség fogadóestélyeire? Ezzel a gúnyos, deduktív módszerrel dolgozott. Itt együtt lekét mindenkivel, aki őt érdekli, s az együttlét itt, csak itt, nem kötelez semmire. S vannak utazók, akik a „Dome“-ot előnyben részesítik a bécsi Central kávélházzal szemben, mely a miaga nemében igazán nem a legutolsó hely, s vetekedik a berlini Romani- fsches kávéházzal. — Én nem ismerem ezeket a külföldi helyeket — mondta a francia lány, könnyedén, ellenséges árnyalattal és ehitasitéan. Általában úgy beszéltek itt kávéházakról, mint neves külföldi gyógyhelyekről, öt i« megkér- dezték, hogy odahaza melyik kávéház felel meg a Dome-nak? Megnevezte a körúti ká- vébázat, amelyről csak homályos emléke volt, akvárinmezerü képzete maradt erről a helyről, ahol, mint egy üvegdobozban, valamilyen hig s nem nagyon tiszta elemben, moszatok és újságok között, ha láncú emberek úsztak nagy szemekkel s kevés mozgási szabadsággal. A francia még mindig hallgatott. A lány ezt mondta: — Én nem értek hozzá, Borsi ur — és egy cigarettára gyújtott, njelve hegyével lemajszolta szájáról azt a selyempapi rfoszlányl, mely az első szippantásnál reáragadt. — Mint Tudja, én nem érlek a művészethez. Én szeretem a jó zenél, mert ebben élek, s szívesen elolvasok egy könyvet és igen nagy örömöm telik benne, h.a néha a képeket és szobrokat nézhetem. Ne vegye rossznéven, amit mondok, ön világpolgár és vágytalan, de maga állítja, hogy már nyolc esztendeje ül itt a Döme-bán. Gondolja, hogy ez egészen helyes? Jé 3 « á ,S * - d <£ <D c$ r s- MJ 53 — ro O p 15 bő p zi *ö S a> v© ^ •‘O -Sj h-3 1 ££ ® !=; *©" AQ< . ín %C^ ^ o 0 & •JÉ* * '* í | vs .-iíi
