Prágai Magyar Hirlap, 1930. szeptember (9. évfolyam, 199-223 / 2420-2444. szám)
1930-09-23 / 217. (2438.) szám
1990 szeptember 28, kedd. ^RXCAI-AVAGtARHlRLSR „A kisebbségeknek szent fosaik vannak” — hangoztatta Motta, Svájc volt elnöke Az angol, a bolgár és a nemes delegátus állt Apponyi mellé Motta lett a kisebbségi kérdés eiőadéfa Genf, szeptember 22. A kisebbségi kérdésről lefolyt szombati közgyűlési vitában Zaleski lengyel fődelegátus szólalt fel. A lengyel kormány véleménye szerint csupán a tanács illetékes arra, hogy az érdekelt kormányoknak javaslatot tegyen az érvényben levő eljárás megváltoztatására. Azt hitte, hogy a madridi beható vitával teljesen tisztázták a problémát. Nézete szerint a mostani eljárás máris több tekintetben túlmegy azokon a kötelezettségeken, amelyeket az eredeti szerződések tartalmaznak. Ez csupán az illető államok hozzájárulása mellett történhetett meg. Azért adták meg ezek hozzájárulásukat, mert bizonyságokat akartak tenni a kisebbségekkel szemben táplált j óind ul a tűk r ól. Az olyan javaslatokhoz azonban, amelyekhez állandó kisebbségi bizottság megteremtését, vagy a kormány és a kisebbség között kontradiktatórius eljárás behozatalát indítványozzák, a lengyel kormány semmiesetre sem járulhat hozzá és általában ellenezné az eljárás minden olyan módosítását, amely az egyes államokra nézve megállapított kisebbségi kötelezettségeket egyoldalúan még tovább'i? fokozná. Bizonyos esetekben Lengyelország hajlandó ismét visszatérni a kisebbségek oltalmának kérdésére. Buxton au delegátus: A kisebbségek Joggal . elégedetlenek Buxton angol delegátus hangoztatta, hogy az angol munkáspárt nem híve a túlzásoknak. Az a felfogás azonban, hogy a népszövetségnek komoly kötelessége, hogy munkálkodjék a kisebbségek védela m hogy mén és őrködjék a kisebbségi szerződések betartásán és hogy megakadályozza a kisebbségek esetleges elnyomását. A kisebbségek körében bizonyos elégület- lenség uralkodik, ezt nem lehet letagadni. Ez az elégületlenség veszélyt jelent a békére nézve. A helyzet csak a javaslatban meghatározott együttműködés révén javulhat meg, amelynek meg kell lennie az állaim és a kisebbség között. Nagyhritannia más pártjai is hasonlóképpen gondolkodnak. Nem szabad semmit megengedni, ami a kisebbségek helyzetét sulyosbithaná és nem szabad elhanyagolni semmit, ami helyzetükön javíthatna. Marinkovics jugoszláv delegátus kijelentette, hogy csatlakozik ahhoz a nyilatkozathoz, amelyet Benes és Zaleski tett a vitában. Teljes mértékben aláírja azt a felfogást, hogy a tanács nem változtathatja meg a kisebbségi eljárást az érdekelt hatalmak hozzájárulása nélkül. Ez nem jelenti azt, mintha a jugoszláv kormány elzárkóznék az eljárás megváltoztatása elől, de a jugoszláv kormány nem fogadja el, hogy az egyoldalúan megállapított kötelezettségeket egyre újból fokozzák. Ha arról lesz egyszer szó, hogy általánossá tegyék a kisebbségek védelme terén fennálló kötelezettségeket, akkor Jugoszlávia kész megvitatni ezt a kérdést és kész a szabadelvű ség terén épp oly messze elmenni, mint akármelyik más állam. A tárgyilagos Motta Motta svájci fődelegátus utalt, arra, hogy Svájcban, ahol három különböző civilizációhoz tartozó nemzetiség él, nincs nemzetiségi kérdés, mert bizositani tudták a különböző nemzetiségek teljes együttműködését és összhangját. Kiemelte, hogy a vitában nem terjesztettek elő konkrét javaslatot. Elvi jellegű a vita, vájjon szükség van-e az eljárási szabályok módosításánál az érdekelt államok hozzájárulására. Ebben a kérdésben ugyanis a tanács dönt és a tanács határozatához egyhangúság szükséges. Nyilvánvaló tehát, hogy az érdekelt államok hozzájárulására de facto szükség van. A kisebbségi kérdés csak akkor oldható meg általános megnyugvás mellett, ha a többség nagylelkű és lojális magatartást tanúsít a kisebbséggel szemben. Ez a politika, erkölcsileg kötelező minden államra nézve, akár kötik jogilag kisebbségi kötelezettségek, akár nem. Minden államnak éreznie és tudnia kell, hogy erkölcsi kötelessége méltányosan kezelni a kisebbségeket. A kisebbségeknek szent "jogaik vannak. Bőiden kanadai delegátus elnök indítványára ezután Motta svájci lő delegátust bízták meg az előadói tiszttel. Bonin-Lougara olasz delegátus kiemelte, hogy a népszövetség tevékenységét nem kritizálta senki, csupán az eljárás tekintetében hallottak bizonyos aggályokat. A maga részéről nem látja világosan, hogy mit tehetne többet egy állandó kisebbségi bizottság, mint amit a hármas bizottság végzett idáig. Koch-Weser újból felszólal Koch Weser német delegátus újból felszólalt a vitában és ismét kérte, hogy kérvények elfogadásánál a lehető legnagyobb szabad- elvüséget érvényesítsék, óhajtandónak mondotta, hogy a VI. főbizottság a jövőben is rendszeresen napirenden tartsa a kérdést - és állandó figyelemmel kisérje a kisebbségek sorsát. Kifejtette, hogy minő szerep vár egy esetleg megalakítandó kisebbségi bizottságra. Utalt azonban arra, hogy ennek a bizottságiak is csak előkészítő feladata lenne és ennek megteremtése sem mentené fel a tanácsot a kisebbségi kérdésben reáháruló kötelezettség alól. Abban a kérdésben, vájjon az eljárás megváltoztatásához szükség van-e az érdekelt államok hozzájárulására, Apponyi Albert gróf felfogását tette magáévá. Az illető államokat közös kötelezettségnek vetették alá a kisebbségi szerződésekben és ezen szerződések végrehajtását a tanács garantálta. Éppen ezért a tanácsra kell reábiz- niok, hogyan gondoskodik ellenőrző szerepének betöltéséről. Hangoztatta, hogy a béke szempontjából a legnagyobb veszélyt jelentené, ha a népszövetség nem biztosítaná azt, hogy szóhoz jussanak azok is, akiket esetleg elnyomnak. A német delegáció eredetileg határozati javaslatot szándékozott előterjeszteni, most azonban, hogy már előadót neveztek ki, ezt a javaslatot az előadó rendelkezésére bocsátja. A bolgár Burov és a holland Laudon beszéde A kisebbségi vitában felszólalt még Burov bolgár delegátus is, aki Apponyi Albert gróffal egyetért abban, hogy a panaszosoknak módot kell nyújtani ahhoz, hogy szavukat hallassák. Ha a kérvények elbírálásánál követett módszer elégtelennek bizonyul, akkor vagy állandó bizottságot kellene alakítani, vagy ipedig helyszíni vizsgálatot kellene elrendelni. Végiül Laudon holland delegátus kijelentette, hogy kétségtelen, hogy a kisebbségekkel szemben komoly sérelmeket és visszaéléseket köretnek el. A főbizottság hétfőn délelőtt fél tíz órakor tartottá ezután legközelebbi ülését. Apponyi dicsérete az angol és német sajtóban London, szeptember 22. A „Times" és a „Daily Mail" rövidebben, a „Manchester Guardin“ részletesen ismerteti Apponyi Albert gróf magyar fődelegátusnak a népszövetség VI. főbizottságában elhangzott kisebbségi felszólalását. A Manchester Guardian Apponyit „wunderful old man“-nek nevezi, majd megállapítja, hogy Apponyi és az albán delegátus beszéde volt az egyedüli két hozzászólás, amely a kisebbségi kérdést teljes fontosságában mérlegelte, A lap szerint Briand beszéde nem leheteti volna rosszabb s azt bizonyította, hogy a francia kormány a kisebbségi kérdésben teljességgel szövetségesei mögött áll. Benes beszéde, bár formájában mérsékelt, szellemében engesztelhetetlen. Berlin, szeptember 22. A. német sajtó nagy figyelemmel kiséri Apponyi Albert grófnak a genfi népszövetség kisebbségi vitájában előadott fejtegetéseit. A „Germania“ vezetőhelyen Magyarország is kritizál és Apponyi gróf éles támadása címen nagyon részletesen ismerteti a magyar államférfi beszédét, amely a lap szerint nagyjelentőségű és jól átgondolt. A „Deutsche Ta- ge?zeitung“ ezeket írja: Magyarországot természetesen fényesen képviselte „g<-eat old man“-je, az ősz Apponyi Albert gróf, akinek beszéde, mint mindig, nagy hatást gyakorolt. A „Deutsche Allgemei.ne Zeitung*4 szintén közli a beszédet és ezeket Írja: Egyedül a magyar Apponyi Albert, gróf válaszolt Briand elkalandozásaira. Apponyi, Briand és Beues után egyikél: mondotta el a tőle megszokott fényes és államférfim beszédeinek, amellyel mint az üldözöttek és elnyomottak védője lépett fel. Curtíus a kisebbségi kérdés jelentőségéről Berlin, szeptember 22. Curtius dr. német külügyminiszter szombaton este nagyjelentőségű beszédet mondott a rádióba. . A népszövetség kisebbségi vitájával foglal kozva megállapította, hogy a kisebbségi kérdés éppen a páneurópai probléma vitája alkalmával rendkívül sokat nyert jelentőségében. Senki nem vonhatja kétségbe, hogy a kultúrák közötti közvetítés egyedül a kisebbségek vállalhatják, akik így a tervezett Páneurópa élharcosaivá válnak. Egészen bizonyos, hogy az európai népek megbéküléso ég közeledése nemcsak a vámhatárok eltűnésétől függ, hanem a kisebbségek megbékülésétöl is. Curtius azonosítja magát Briand Pán európa-ter vével, de hangsúlyozza, hogy ez csak bizonyos előfeltételek betartása, mellett történik. Németország a fegyverkezés paritását követeli. Németországnak épp úgy szüksége van biztonságra, mint a többi államoknak s a valódi biztonságot csupán a lefegyverzés garantálhatja. Végül a külügyminiszter elégtétellel állapítja meg, hogy Henderson és Scíaloja Genfbon teljes mértékben elfogadták a németek tételét. A népszövetségi német delegáció a jövőben sem enged álláspontjából s minden erejével azon lesz, hogy érvényt szerezzen igazságának. A hétfő délelőtti vita Genf, szeptember 22. A népszövetség hatodik bizottságában ma délelőtt folytatták a kisebbségi vitát. A nagyjelentőségű alapvető kérdések körül forgó tanácskozásban Curtius német külügyminiszter is részt vett s rendkívül hatásos beszédében a kisebbségek jogai mellett foglalt állást. Az első szónok Michalakopulos görög külügyminiszter volt, aki hosszabb nyilatkozatában azt igyekezett bizonyítgatni, hogy a túl messzemenő kisebbségvédelem a béke és az uj államok léte ellen(?) irányul. Michalakopulos a kisebbségek fokozatos és erőszak nélküli asszimilációja mellett foglal állást. Zaleski lengyel külügyminiszter felszólításában szembehelyezkedett a német delegáció határozati javaslatával. Véleménye szerint a többség nem azonosítja magát a határozati javaslatban szereplő állásponttal. Zaleski azt ajánlotta a németeknek, hogy járjanak elő jó példával és jelentsék ki, hogy hajlandók az általános kisebbségi szerződést aláirni és kötelezik magúikat a kisebbségek védelmére szolgáló eljárás előírásait minden tekintetben követni. Cwtlus élesen sseríSssiáil Michalakopulus asszimilációs teóriájával Curtius dr. válaszában mindenekelőtt tisztázta a német delegáció határozati javaslatának lényegét. A német delegáció nem kívánja a madridi határozatoknak azonnali megváltoztatását, de szükségesnek tartja az újabb reformokat. Valamennyi népnek érdeke, hogy tájékozódjék a kisebbségek helyzetéről s a népszövetségnek elő kell mozdítania a helyzet tisztulását. Németország tehát a népszövetségi munka nyilvánosságrahozatala mellett foglal állást. Curtius dr. csodálkozva vette tudomásul, hogy a görög külügyminiszter újra fölelevenitette a régóta elintézettnek vélt asszimilációs teóriát. Az asszimiláció ellentétben áll a népszövetség érdekeivel és feladatával, amint azt Anglia delegátusa az elmúlt év márciusában határozottan megállapította. Németország a mostani vitájával elérte célját. A nyilvánosság és a kisebbségek tudomásul vehették, hogy a népszövetség foglalkozik a kisebbségi kérdéssel és az általános nyilvános vita az álláspontok tisztázásához vezetett. A lengyel delegátus fejtegetéseire válaszolva Curtius kijelentette, hogy a régi idők és a mostani idők közötti különbséget az determinálja, hogy a szerződések uj európai szellemet teremtettek. A fejlődés szempontjából fontosabb a jelenlegi állapotok javításával foglalkozni, mint a múltat fölfaány- torgatni, Németország hajlandó a kisebbségek védelméről szóló szerződések alapdvei- nek kibővítéséről tárgyalni, amely esetben természetesen elsősorban Európa kerülne tekintetbe. Megjegyzendő azonban, hogy a kisebbségi szerződések elsősorban az újonnan alakitott kelet- és déleurópai államokra vonatkoznak, mert ezek az államok e szerződések elvállalása nélkül nem is születhettek volna meg. Közel félmilliárddal több kiadás van Englis ui költségvetésében A pénzügyminiszter föladta az öt éven át „stabilizált" költségvetési kereteket és az államtartalékhoz is hozzányúl - Mi van a két milliárdnyi régebbi megtakarításokkal? Prága, szeptember 22. Az állami nyomda’ már elkészült a jövő évi költségvetési javaslat nyomdai munkájával. A költségvetés, mint már jelentettük, a múlt esztendeihez képest 423 millióval több kiadást tartalmaz, azonban úgy van összeállítva, hogy 5 millió aktívával zárul. Tudott dolog, hogy az ilyen előirányzatok mennyire labilisak ? a zárszámadásoknál mindig százmilliós bevételtöbbletek mutatkoznak. A költségvetés egyes kiadási tételei a tárcák szerint a következők: Pénzügy 2985 millió (többlet 86 millió), nemzetvédelem 1400, lanügy 1010 (55), bel- ügy 899 (8), népjólét 865 (77), közimunkaügy 800 (77), földművelés 244 (2), igazságügy 310 (10), külügy 170 (3), egészségügy 157 (1.1), miniszterelnökség 52 (4), kereskedelmi tárca 48 (2), közélelmezésügy 18 (3), unifikációs tárca. 2, a nemzetgyűlés költségei 42 (1), nyugdíj 932 millió. A költségvetés indokolása szerint az állam- kincstárt hatszáz milliónyi uj kiadás fogja terhelni. Ebből .138 millió megy a régi. nyugdijak rendezésére, 111 és fél millió az állami tiszt- tiselők tizenharmadik havi fizetésére, 51 millió a genti rendszerű munkanélküli segélyekre. Az állami kiadások 5.8 százalékkal emelkednek az előző évhez képest, ami nem felel meg a normális fejlődésnek, mert ennek arányában a cseh. lapok szerint is legföljebb egykét százalékkal volna szabad emelni a kiadásokat. A félhivatalos utal arra, hogy kiadási többlet céljaira föl fogják szabadítani az állam háztartás régebbi megtakarításait is, mert enélkül fölborulna az aktívnak mondott költségvetés egyensúlya. Az uj költségvetésben a legfeltűnőbb az, hogy Englis pénzügy- miniszter lemondott eddigi tradíciójáról: a költségvetés kereteinek meg tartásáról, amit költségvetési stabilitásnak nevezett. A több év óta stabilis keretet a 423 milliós kiadási többlet felborította, ez a kiadási többlet azonban ennél jóval hatalmasabb, mert elnyeli azokat a „megtakarításokat" is, amelyeket Englis az egyes tárcák keretén lseiül a tavalyi tételekhez viszonyítva leszállított. ■ A Montagsblatt az uj költségvetés elkészül- 1 le alkalmából foglalkozik az állami megtakarításokkal és kérdi a kormánytól, mi van azokkal az állami tartalékokkal, melyeket Englis pénzügyminiszter előző miniszterkedése alkalmával megtakarított. — Nyílt titok volt — írja a lap —, hogy Englis legutóbbi távozása alkaimával körülbelül 1 K>—2 milliárdnyi megtakarítás volt az államháztartásban a jobb konjunktúra és a kedvezőbb adózás esztendeiből és észrevehető volt a pénzügyminiszter lehangoltsága, amikor tárcájának újabb átvétele alkalmával ezeket a tételeket felülvizsgálta. Sajnálatos, hogy egy esztendei távolléte alatt akkora munkája veszett kárba. Englis föltétlenül élvezi a túlterhelt adófizetők bizalmát — írja a német lap — és nincs rá semmi ok, hogy megtagadják a fölvilágovitást azirányban, mi történt ezekkel a tartalékokkal, mert mindenki számított arra., hogy a példás módon megtakarított tartalékok a süllyedő konjunktúra idején milyen jó szolgálatot fognak majd tenni. Most, amikor Englisnek a költségvetést motiváló expozéjából az veheő ki, hogy Englis föladja elvi álláspontját a költségvetésű stabilitás kérdésében és ezenfelül az államkincstár utolsó tartalékaihoz is nyúl: az adófizetők kívánsága annál intenzivebb azirányban, hogy megtudják, mi történik az említett nagy összegekkel, melyek föltélenül a válság idejére volnának megőrzendők. A Montagsblatt cikkéhez meg kell jegyezni, hogy Englis pénzügyminizter annakidején azért távozott állásából, mert konfliktusba kevere dett az állami tartalékok és titkos alapok kezelése kérdésében az agrárpárttal. A cseh néppárt és a szlovák néppárt sajtója akkoriban élénken kommentálta a konfliktust, melynek lényege az volt, hogy Englis mint pénzügyminiszter a maga számára követelte azt a jogot, hogy a tartalékalapok fölött rendel kezhessék a pénzügyminiszteri tárca keretében, addig az agrárpárt hatalmi kérdési csinált az alapok kezelése kérdésében <&• Kugli anek — mennie kellett. » 3
