Prágai Magyar Hirlap, 1930. szeptember (9. évfolyam, 199-223 / 2420-2444. szám)
1930-09-23 / 217. (2438.) szám
4 1960 s*&pfcemb>er ÜJ, kedd. TOUU^/vtaftAItHIRIiAP m €JSOHON KÍVÜL Irta; MÁRA! SÁNDOR SIROCCO A nyár háromliónapos siroocóval fejezte be a városban előadásait, közkívánatra. A sirocco, persze épöcen átdolgozva, ahogy a helyi körülmények megkívánják, bizonyos húzásokkal és enyhítésekkel került előadásra. Beavatottak jelentős pislogással suttogtak erről. Akik látták külföldön, vállatvonva és kicsinykéén nyilatkoztak a helyi előadásról, s városszerte pletykálták, hogy az óvatos helyi rendezés kihagyta az erősebb és durvább jeleneteket, s az egész sirocco úgy emlékeztet az igazira, mint a málnaszörp a strychniure. A közönség izzadt s általában bágyadtan fogadta a siroccót. A legerősebb jelenetet, mint például azt az ennbert, aki siroooóban ájultan esik össze az uccán, elhagyták, éppen úgy, mint azt a másik embert, aki siroocóbao, tenyerét szája elé tartva, a bajó korlátján át a kék Adria fölé hajol, s visszaadja ;lz Adriának mindazt, ami kevéssel elébb még a hajóstársaság bü- tőházaiuak tulajdona volt, — mindezt csakugyan elhagyta a rendezés, talán technikai okokból is, mert a városnak nincsen Adriája. Ami egyébként, mondták sokan, nagyon jellemző, s ez is csak itt lehetséges. Mindenre lelik nekik, mondták az okvetetleoek, küföldre járnak vadászni, hotel' építenek maguknak a hegyek között nagy költséggel, s ami súlyosabb, minden szobához csempé- zett fürdőszobával, a köz filléreiből. — de egy tisztességes, praktikus adriai tengerre, melynek úgy szociális, mint idegenforgalmi szempontból óriási lenne a jelentősége, persze nem lelik nekik. Annak is Ilire járt, hogy egy közismert kormánypárti képviselő járta ki a siroceónak a háromnapos vendégszereplési engedélyt, a beliföldi szelek rovására, — ezl, hogy úgy mondjuk, szélmentiben beszélték. A rendezőség néhány legöregebb embert szerződtetett, akik sandwichmanek módjára szertejárlak a városban és nem emlékeztek ilyen sirocoóra. A publikum gyanakvással fogadta az eseményt, azzal a tűrhetetlen szkepszissel, moly oly jellemző a városra s csirájában fojt meg minden nemesebb vállalkozást. Lelhet, mondták sokan, hogy nem Í3 sirocco, csak valamilyen ügyes, hasonló gyártmány, meleg szél^pótlék, olcsó mü-izza- dással. Ez nem az igazi, érett északolaszországi sirooco, mondták a sznobok, akik látták a helyszínen, ennek sokkal gyengébb a kaloriatartalma, az ize nem olyan jellegzetesen, zamatosam olajos és émelyítő s lehet tőle aludni szívdobogás nélkül, egyszóval nem az igazi. Egy szocialista képviselő nyilatkozott, hogy interpellálni fog. A konzervatív sajtóban hangot adtak annak a kifogásnak, hogy ez az igazi magyar betegség, hogy nekünk mindig valami különös kel], nem érjük be a hazaival, itt vannak a mi jó, régi, kipróbált magyar szeleink, sőt van rekkenésünk is, — de nean, a magyar közönségnek pedig sirocco kell, ahhoz rohannak, semmi ár Dem drága érte nekik. „Már a szél is külföldre vigye a magyar pénzt?" kérdezte egy hazafias plakát, mely mihamar megjelent az utcasarkokon. A sirooco persze mindezzel nem törődött, neki koDcesaziója volt érre a három napra a városban, szeptember 14-től 17-ig bezárólag, közki vá.natra. A sajtó véleménye megoszlott. Egyes régimódi kritikusok a „vénasszonyok nyaráról" beszéltek, — a régi, szép, igazi, hangulatos magyar vénasszonyok nyaráról, ökörnyállal, melyhez nem is lehet hasonlítani ezt a túlzott külföldi majomkomédtát, melynek lényege idegen a magyar ízléstől, a magyar érzéstől, a magyar műveltségtől. Egy idősebb cikkíró visszaemlékezéseket közöli ebből az alkalomból egy hevesi vénasszonyok nyaráról, 1873-ból, amikor Egerl>en szintén meleg volt. Többen Reinbardttal állították párhuzamba, persze a sirooco rovására, s egyhangú volt a fiatal krikusok véleménye, hogy Reinhardl siroeoója sokkal jobb. Egy jobboldali reggeli lap annak a gyanújának adott kifejezést, hogy a szabadkőművesek kísérlete az egész. Az atmoszféra általában viiharetőtti volt. Tudniillik ez a tipikus a sirocoóban. ez a permanens viharelőttieég, ez a harmincfokoe légüres lér, ez a semmi, amely súlyosabb, mint az ólom, ez a viharszerüség. melyben egy falevél sem rezzen. A természet műsorában olyasmi ez. mint egy rövidzárlat, átmeneti zavar, pillanatnyi fojtó csend, szorongás. könnyű balál.féWem. Kalászt rófa- «7,aga van, naftáimnál keverve. A meteorológiai intézet így jelzi: „hőemelkedés, tartós, száraz idő" — tehát mindenki esernyővel éri felöltőben várja, annak a hallgatag, gyakorlati tapasztaláson alapuló megegyezésnek alapján, mely a közönség, a meteorológiai intézet és a természet között fennáll, s mikor végül délben csakugyan harminc fok a meleg, a közönség becsapottnak érzi magát és káromkodik. Hatása az emberi szervezetre hasonlít valamilyen átmenetre a vádlott főtárgyalás előtti lelkiállapota és a nikotinmérgezés között. A kánikula seroegő, pattogó, esemény dús valami e hangtalan és szagtalan hőlégtámadáshoz képest, a kánikulában olvad a zsir, pattan a láng, van benne valami egy nyers, de mulatságos népüu- neipélyibő], az ökörsütés pillanatában, — de a nyárvégi sirooco, ez a lappangó végzet, ez a tepidarium, melynek egy óvatlan pillanatban nyitvafclejtették üvegajtaját s százfokos leibe kiárad most a városba, ez a kolera- és foneyadás-izü melegtenyészet, ez a mesterséges költőgépbeo után költött illúziója a ■nj’árnak, ez a jobb, mint az edit, ez a túlzás és tetézés, ez a végkiárusifása a nyár minden szinefakult és raktáron maradt dühének: ez áz, melynek leheletére az ember, aki izzadó, de emelt fővel viselte el a nyár sorscsapásait, ájultan leül, karjait leejti és sirni kezd.' Ezenfelül hasonlít egy gyomorrontásra is. Ez az, ami oktalan kínzásait valamennyire enyhíti, szinte ismerőssé s embérléssé teszi. A tulzabált nyár ájulása ez. A levegő rémülettel s hangtalan riadással van tele. A friss gyümölcs a fán ijedtében rohad egyet e forró tapintásra, a szol lő eteárgul és cukrot kap. Lehelele elől diszkréten elvonjuk arcunkat, mint mikor gyomor beteggel beszélünk, szemérmesen. Három napig roncsol a városban, pánikot kelt, könnyű, utálkozó hisztériát. Mintha egy ismeretlen és ellenséges déli törzs valamilyen újfajta gázt küldött volna a város fölé nem is halálosat, inkább csak bosszantót, hogy éreztesse titokzatos hatalmát. Három napig az enyészet rothadt, forró titkával telik meg a város. Egy reggel friss, banális, hideg szelek érkeznek, átrohannak az uocákoo, bevágják az ablakokat, erőteljes pofonokkal ébresztik a kókkadt fákat, mint az orvos az ájult beteget. Átkutatnak minden szögletet, takarítanak a nyár után. Érintésük nyers, bőgésük ismerős és meghitt. Az ember lassan felegyenesedik, körülnéz a természetben, sóhajt, élni kezd. mmmmmrm mpmnmmmbk LENGYELORSZÁGI írja: R. VOZÁRY ALADÁR LEVELEK VI A lengyel tengerparton Egy város, melyet nyolc év alatt amerikai gyorsasággal, angol lelkiismeretességgel, német alapossággal, francia ízléssel, magyar felbuzdulással épített Lengyelország. Gdynia, szeptember első fele. Lengyel lapokból, Lengyelországról szóló előadásokból sokat olvas lám. hallottam Gdyniáról, arról a helyről a Keleti tenger partján, melynek mint egészen ismeretlen kis halászfaiunak ezelőtt taz évvel alig pár száz szegény halász lakója vélt és mely a nyolc év alatt egy közel 40 ezer lakosú, abszolút modern, ki tűn 5 üdülő, nagyforgalmu kikötő város lett, amint Lengyelországban nevezik: a lengve! Riviéra. Lengyelország tengeri kereskedelmi forgalma kezd ide összpontosulni és kivonulni Damzigibói, ugyanakkor pedig a lengye! nyaralók tízezrei keresik fel » nyári idény alatt. (Kitűnő tulajdonságuk a lengyeleknek, megtanulhatnák töltik a magyarok is, hop~T nyaralásra szánt pénzüket nem viszik külfcMre. nem idegeneket borravalódnak, hanem vagy a lengyel tenger partján, vagy a lengyel Tátra vidékére mennek nyer almi.) E?á nagyban megkönnyíti a lengyel vasútigazgatóság azzal, hogy Lwó'wtól (Lembérotől) Varsón át Gdyniáig, vagy Varsótól a tátrai Zakopanéig, Gdyniáfó! Krakóig, Wilinátől Poznanig (Pózén) és viszont és minden más vonalközisbflin 800—900 km. távolságokra 11. —TIT. oszt. közveti w. kocsik állnak az utasok rendelkezésére-kény elmére. (Pl Munkácsról I vembe r- gen át egyszer? átszállással délután 3-tól másnap délután fél 6-ig tartó úttal lehel Gdvniába eljutni.) Varsóból eeg-el .• .enctő! délután fél hatig utaztunk Gdyniába. A vonat mentén karfiol- káposzta- táblák, burgonyaföld-ék kitünően tejelő fekete- tarka hollandi tehenek. Mezőgazdaságilag különösen a pomei'áni vajdaságban igen kulturált sik- dombos vidék, sok a kis szélmalom. Tor un. Kopár - nik szülővárosa mell étit haladunk a danzigi korridor felé. Egyre több a cvártelep. sűrűbb a vasútvonal. Tezewbmi. a danzigi korridor határán, a lengyel rendőrök megnézik az útleveleket., de vám- vizsgálat nincs. Gdansk-Danzig. a szabad város, mely önmaga tartja fenn magát kikötőjéből, köz- igazgatása, pénzügye, postája, dohány jövedéke önálló, csak* a vasutigaagatás lengyel. — Kezdődik a tengerpart: Zoppot-Sopoty játékkaszinójával, villa, telepek, nyaralóhelyek. Gdynia. Teljes csillogásával, remek parlpnnorá- mában csillog előttünk a tenger, a danzigi öböl és annak körzete. Gyönyörű kép csodaszép vidék Vadonatúj a szárazföldén és a tengerben vitt építkezésekben minden. Uj az állomás, újaik az útiak, a házak, a villák. És mindenütt lázasan folyik a nagy s gondos munka: az építés és szépítés munkája. A legkiválóbb mérnökök készítették a város alapítási és fejlesztési, káikölő-épiitépá terveket, melye két gyorsan és pontosan valósítanak meg. 192C lilán kezdődött meg a város és kikötő alapítás, építés. Az egyszeri) hal ászfai u és halászok helyén im egy nagy város áll és nagyvárosi közönség-ölet zajlik benne különösen nyáron. Itt-ott még egy-ké egyszerű halászházacska, mellettük 2 -3 e-melel w paloták a modern építésze! uj stílusú, legtöbbnyi re egyenesvooal-u alkotásai. A tengert és város koszoruzó fenyő és nyírfa erdődo-mbok között szebb né! szebb maoszardos emeletes villák, kisebb-ua gyobb terek virágdísszel. A tenererparton pompa* sétány, parkírozott utak Nyaralásra, tengeri fiir désre. strandolásiül ,i legideálisabb tenger-mente A pari homok tengerével lágyan simul be a tenge-i csendes vízébe. "'Inden-iíM homok, homok n len gerpnrl. a domb. az erdőtalaj, a legpompásabb fe egy keveset a tengerparton, hallgatjuk a magyar nótákat . Aztán felmegy tinik szobánkba, a nyitott ablakon behaWk a víz halk, susogó moraja. Valamelyik villából a budapesti stúdió jelzése hallatszik, majd cigányzene kezdődik.-Magyari Imre muzsikája. Az éj sötétjét enyhíti a tenger csillogásának fcü- körfénye. Magyar szenvedések írta: Ethey Gyula A ma vigau mulatozó ember nagy része azt sem tudja inár, hogy dédanyjának fekete koporsója körül merre szólott valaha a halotti ének. A temetők fejfátlan sirdombjai felett a tücsök lágy danája szói, karcsú fűszálait megmozgatja a suhanó szellő, de nem árulja el, hogy ki nyugszik odalent. Ur vök -e vagy koldus, boldog nép szülöttje, vagy meggyötört nemzeté, ki tudná azt mindig pontosan eldönteni? Halottak napján, mikor az éj sötétjében a falvak szélén porladó csontvázak felett lángralobbanak a gyertyák, illő fényt gyújtanunk a múlt emlékei között. A magyar temetők kapujában eszünkbe jutnak Voltaire szavai: Mindazon nemzetek között, melyek a történelemben szemem előtt elvonulnak, egy sem volt még szerencsétlenebb á magyarnál Érezzük, hogy ezen Hóiét való és igaz! A jefen küzdelmei mögött ködbevesszően sütétlík a százötvenesztendös vérzivafar — minden bajunknak átkos gyökere, — melynek fergetegében villámok helyett magyar kard fénye cikázik a levegőben, saját pusztulása árán védve a boldogabb nyugatot. Ott száguldanak az ország összes nemzetiségeit magába foglaló magyar nemesség ezerei, kiknek egyformán piros a vére, csak az ajkukról susogó utolsó ima szói különféle nyelven az egy igaz Istenhez. Borzalmas szenvedéseikben sincs semmi különbség, a török harcterekről ide sugárzó igazság fényét elsötétíteni uem tehet. Auer János német anyanyelvű pozsonyi magyar nemest 1663-ban a párkányi csatában fűzte rabláncra a pogány. Porrá vált ő régen, de naplója itt maradt ,az elfogulatlan utókor okulására. Augusztusi rekkenő hőségben Budáról Belgrádija hajón viszik a fogoly ’• resztem- hősöket beiezsufotva harmincnégyet egy szűk odúba. Köröttük csobog a Duna vize, de nem kapnak vizet szomjuk enyhítésére, igy a halál hamarosan lekaszál belőlük nyolc rabot. Pogány őreik vigyorogva hagynak közöttük egy hullát, nem is viszik el addig, mig a borzasztó bűz miatt már fent a nyitott fedélzeten ők maguk se tudnak megmaradni! Mindez csak porszem a hosszú szenvedésekből, melyekhez képest a hóhér pallosa valóságos öröm. Azután eljött a német segítség, mire sóhajtva mondották sokfelé eleink, hogy adtál Uram csőt, de nincs köszönet benne. Nemrégen akadt a kezembe egy csomó Írás, melyben Hunyady András uram 1697. január 15-én jelenti a németek garázdálkodásáról:... baracskai és pozbai két embert megverettetvén a* lajdinant, szelindekkel mardos- tatta őket annyira, hogy az nehéz nyavalya kitörte s most is gyötri őket. Vizkcresat napján Lutilián járván a plébános in benedictione, a német megragadta a Crucifixirt kétszer csapta a földhöz s plébánost hajánál fogva legyömöszöltc, Ámde a földön nekibátorodván plébános uram, öibe kapván leverte a németet s disznóólba rekesztette! Nem csoda, ha a szegény nép rémülten futott a németek „olta izó“ kardja elő1. így 1698. január 10-röl olvasom, hogy ... Cseke, Bőssé, Setétkut, Óhaj, Zsitvatótfaiu, Neved pusztákról elszólod t a szegénység, a minap pedig Belleghen cgv gazdát megöltek. A Rákóczi seregeivel vívott nagyszombati csatáról ilyen dicsekedő labanc levelet találtam: .. . General Heister uram megütközvén Nagyszombatnál a Pártosokkal, szerencsésen triumfált. A német testeket mindjárt clteinettette, a másrészről valókat pedig gyalázatul vadak cledelinek kagyatta! Szóval tehát Generál Heister uram sem volt jobb a doákne vásznánál- Ilyen cselekedetek után pedig természetes, ha fe!zendült a nóta: Ne higy.j magyar a németnek, akárhogy is hitegetnek .... A velünk küzdő és szenvedő szlovák testvéreink a Rákóczi-lobogó láttára kipirult arccal énekelték: Hej Rákóczi, Rákóczi, podme zas na nemei.... Az ilyen Heisterek miatt veszítette el’ a német nép a magyar föld rokonszenvót hosszú időkre. Azután elérkezett a világrengető 1848. március 15-e, amikor megint leakartunk számolni a némettel. Azért beszélek többes számban mert ismét nem valánk egyedül. Az én kúriám holtivei alatt — melyekről félezer esztendő intő szava szól hozzám — gyakran pihent akkor nemzetes és vitézlő Ruttkay István zólyomi alispán, később houvédalezredes. Természetes, hogy kirántotta a kardot a hon védelmére és vele mentek a katonák, kiknek listáját egy padlásról húztam elő. A barna atillás vitézek nevei: Janó Prazscnka, Martin Mlinárcsik, Janó Kresmárik stb. kik között szerényen húzódik i eg a Gyúró Turtsányi! A* elárvult régi házak pókhálós falai csendben őrzik a valódi Igazságot, melynél ma sokkal hangosabb az uccának gyakran gyűlölködő hangja. Az idők távolában egyesek hibái miatt mi nem dobunk követ a hatalmas német nemzetre sem; tudjuk azt is, hogy a reá zúduló pörölycsapások alatt még keményebb acélló kovácsolódlk lassan az ő hajlani nem tudó büszke dereka. A független német vér a múltban se tagadta meg magát, testvéri kezet nyújtva a magyarnak: ennek igazolására a /Irinyi gőzösön 1848. április 9 én Buchheiin Adolf bécsi diáktól irt költemény egyik szakaszát mutatom be: Wo Ist das Vo’k, das stets gegoissclt Don trotz’gen, frochen Ucbcnmit? Wo ist das Volk. das die Bodritngton ResohiltzH or Tyrannonwut, * Unt Menschenrrchte treu zn wahren? Das sind dió íapferen Magyarén! •kór. a ruhán foltot nem hagyó, rögtön lepergő homok. A „lengyel Riviéra"-trak nevezték el, (szállónk, mely egészen a tengerparton van s melyből fürdődresszben megy le mindenki a tengerhez, neve szintén az) s ez lesz Gdyniából valóban egy pár év alattit teljesen készen minden kényelemmel, a tengerpart és kultúrája minden szépségével. Ha majd az idegenek is megismerik, felfedezik, biztos, hogy a leglátogatottabb tengeri fürdők egyike lesz. Aránylag olcsó az élet. A vendéglősök, szállodások, peuziótulajdonosok nem egy szezón alatt akarnak meggazdagodni. Olcsóbban lehet itt nyaralni, minit az Adriai tenger luxusfürdővárosaiban és aki a tengert, a természet szépségét, szinpom púját szereti, az idegeit akarja megnyugtatni, az itt teljes élvezetet, teljes nyugalmat, talál. Mi szerintünk fürdésre most szeptemberben már nem megfelelő a tengerparton, de azért még sokan fürdőnek. strandolnak, a vitorlás-motoros csónakok nyaralókkal telten sikj.au.ak a tengeren. A déli partoldalon 3— 5 km.-es távolságban folyik a partépités, díszítés munkája. Az északi oldalon a kereskedelmi kikötő területén még nagyobb még lázasabb a nvunka. A modern technika minden tudása* 1 eszközét felhasználják a kikötő építésére. Mólók, dokkok, sínek, daruk. Angol, német nagykereskedőktől hallottam, hogy ez a kikötő lesz Európa legmodernebb, legjobb tengeri kereskedelmi kikötője. A. láthatár az öböl előtt teljesen szabad, a tengerbe bele domborult a mennyből!. Észak felé balra egy hosszú keskeny földuyeJv nyúlik messze bele a tengereiből bejáratába: a belli félsziget, végén Meil-el. Ötnegyed órás haj out un visz oda a nyugodt vizen számtalan sirálytól kísérten a JadÍ Csizi Jód Bróm Gyógyvíz A kontinens legerősebb jód-bróm forrásai Kérje az ivókúra használati utasitását. J Csizfűrdő. wiga gőzös ('T gy Lajos magyar-lengyel király lányának. a legkedvesebb lengyel királynő neve: -I ad wiga). llalbüz nélküli remek- kis halászfalu. Kis, padlás nélküli, ragyogóan tiszta házak, melyek mindegyikében egy-egy csinos kiad úszóba a nyár adónak Szinte miniatűr kávéházak, vendéglők, borostyán áruval telt boltok. Még pompáeabb homok- még nagyobb strand. Fenyő és tenger. A félsziget-föld- nyelv északi oldata teljesen szabad az örökké zugé morajló tengerre, a szembe i lévő skandináv partokból semmi sem látszik. Belső oldala védett. Romantikus, vadregényes hely a nagyváros mindé,r zaja nélkül. Olyan a homok a tengerparton, hogy ruhástól is csábit a betekvésre és lágy ágyábó nem engedi ká azt. aikii az égef-vizet nézi. Bemegyünk egy külsőié." kis kávéházba. Belsejt I kitárul, mint egy' titok-ház: ''gy' rendkívül osino* | üveges falu teuger-terrasza. Pompás, olcsó étkezés • Közben szól a rádió. A I 'ősegemmel egyuuásköz I beszélgetünk, & mikor a magyar szavakat hallják | meg a rádió szót. udvariasan közeledik hozzánk f főpincér és mondja, hogy ha van. mindig a budapesti cigányzenét hallgatják esténként, az tetszik a legjobban s kimondhatatlan az örömük, ha len gye! nótát hoz. Már másodszor szól a hajókürt, Indulnunk kel vissza Gdyri'iábn. Csodás tenger tükrében a hold szökell u vTágitólornyok fénykóváje. Itt hatalmai fényes-fehér sugár, ott piros tűz. távolabb zöld jel z ö, ampa. üdynini szállónk éttermében pesti zenészek mii ' zsikálnak, jól keresnek, szeretik őket. Még ülünk
