Prágai Magyar Hirlap, 1930. szeptember (9. évfolyam, 199-223 / 2420-2444. szám)

1930-09-20 / 215. (2436.) szám

t>R5cgaiA\ag^arhi rlap 1930 szeptember 20, szombat. erőnk, amellyel nekivágtunk a töretlen út­nak. A ködös-kétes jövőbe szúrtuk tekinte­tünket s abból nem a józan számítás, de ta­lán csak a költői képzelet formálhatta ki az élet mai, vagy jövendőbeli képét. Hogy mégis valóság lett a képzelet képeiből, az nem tisztára a befektetett rengeteg munka, a törhetetlen szívós akarat eredménye, de szin­te történelmi szükségszerűség folyománya. Ennek igy kell lennie. A kisebbségi sorsra jutott nemzetdarabnak ki kell élnie magát az irodalomban, hogy szava legyen s ne érezze magát egyedül a sötétben, hogy hinni ludjon magában, hivatásában. A kiadószövetkezet jelentősége fölrnérhe- tetlen. Jelenti mindenekelőtt azt. hogy ami eddig egy-két lelkes optimista nemes passziója volt, a szövetkezet tagjainak részvétele állal ezrek és ezrek, az egész kisebbségi társada­lom közös ügyévé válik. Jelenti azt, hogy a kisebbségi irodalmi élet szellemi része: az irodalmi alkotás előtt le­omlik minden gát, akadály, érdemes lesz o-flKRS irni és csak jót lesz érdemes írni, mert egy országos irodalmi szervezet biztosítja az ér­tékes munkák részére a megjelenés lehető­ségét, de kritikájában is nagyobb igényeket támaszthat. Jelenti azt, hogy a tehetséges írók mente­sülnek az önkiadás és önadminisztrálás ne­héz és sokszor megszégyenítő munkájától a a közönség is megnyugvással veheti a könyve­ket a kezébe, mert a Szövetkezet márkáját féltehetségek és selejtes munkák nem kap­hatják meg soha. Jelenti a valódi irodalmi koncentrációt, mert áz írótársadalom és a nagy közönség — az irodalmi élet két, legfőbb jelentőségű összetevője, — lép a Szövetkezet által nemes érdekszövetségre, ami az Íróknak kenyeret, a közönségnek szellemi táplálékot biztosit. Hogy azonban a Szövetkezetnek ez a jelen­tősége valóban kidomborodjék, hogy műkö­dése valóban a mi szellemi életünk kifeje­ződése s fejlesztője legyen, annak egy a föl­tétele: a Szövetkezet, életében való minél szélesebbkor!) részvétel. Egyszer kell csak egv épület alapját lerakni, mélyen a földbe épiteni, erősre méretezni, ha a kisebbségi társadalom minden tagja átérezné a kérdés jelentőségét, csak egy kővel, egy téglával já­rulna hozzá az épülethez, pompázónak épül­hetne föl a mi szellemi, életünk pantheonja s ország-világ előtt hirdethetné az életképes­ségünket és élei akarásunkat. gei mellett soha nem látott szépségű szőnye­geket küldenek a londoni kiállításra Perzsia legrégibb mecsetjei, Kaim és Iszpahan is, azonkívül régi Korán-kéziratokat, nagy mű­vészi értékkel bíró templomi kincseket, ame­lyek még soha nem voltaik kivül Perzsia hatá­rain és nagy részüket európaiak még soha nem látták. A repülőgépen való szállításra azért volt szükség, mert arra a hirre, hogy a keletnek ezek a mesés kincsei elhagyják a sah gondo­idegbaloknAS Kérje a csizi jód-bróm ivó- és fürdőkurák használati utasítását. Csízfürdő. A ZRÍNYI ILONA KOR megkapta a csehszlovák kormány biztató válaszát a Rákóczi-ház ügyében Prága, szeptember 19. Nemrégiben a Ná- rodni Politika nyomán közöltük azt a hirt, hogy a csehszlovák kormány Rákóczi Ferenc ég Madách Imre düledező félben lévő szülő­házát az államkincstár költségén restaoiráltat- ni kívánja. A hír szerint a külügyminiszté­rium levélben értesítette a magyarországi Zrínyi Ilona Kört a kormány ebbeli elhatá­rozásáról. A Národni Politika rövid közlése valónak bizonyult, mert mint a budapesti Nemzeti Újság jelenti, a Zrínyi Ilona Kör tényleg megkapta a külügyminisztérium leve­lét. A budapesti lap a következőképpen szá­mol be az akció jelenlegi állásáról. — A Prágai Magyar Hírlap írja a lap — közölte az Országos Zrínyi Ilona Körnek Be­neshez intézett beadványát s ama reményé­nek ad kifejezést, hogy a memorandum célt ér és a csehszlovák kormány tekintettel lesz a magyar patriotizmus érzelmeire és telje­siti a magyarság óhajtását, mely meg akarja menteni és a nemzeti kegyelet gondolkodásá­val restaurálni kívánja történelmi ereklyé­jét a Nagyságos Fejedelem borsii szülőházát. Ugyanazon lap elismeréssel adózik Szentpé- tery Piroska magyar leánynak nemes elhatá­rozásáért, aki először hallatta hírlapi cikké­ben lelkének feljajdulását a borsii Rákőczi- házat fenyegető lebontás veszedelmének el­hárítására, felajánlván a kastélyról készített festményének sokszorosítási jogát a megváltá­si alapra. Szintúgy követendő példaként állít­ja elénk Knczy Lajos főmolnárt Dunaszerda- helyről, aki 100 koronát adományozott ,,a nagyságos fejedelem szülőházának megvéte­léhez. — Az ügy most már érlelődik, mert a na­pokban a prágai Köztársasági Elnötki Iroda a csehszlovák köztársaság budapesti követsége utján értesítette a Zrínyi Ilona Kör elnökségét, hogy Rákóczi szülőházára vonatkozó bead­ványa illetékesség szempontjából a cseh­szlovák b éltig yminiszbér iámhoz tétetett át. Ebből pedig az következtethető, hogy a műem­lékek országos bizottsága elé utaltatott és nincs kizárva, hogy a borsii kastélyt, mini műemléket a csehszlovák államkincstár ré­széről restaurálhatják és gondozás alá veszik­— A Zrínyi Ilona Kör lelkes kezdeménye­zése más irányban is mutatja örvendetes hatását, mert Miasaryk elnök bejárván Szlo- venszlkót s látván a legnagyobb magyar mesemondó, Fáy András emlékének gondozatlanságát, bevétette az államilag gondozandó emlékek közé, Sztregován pedig koszorút helyezett Madách síremlékére. De nemcsak Szlovensrikón és Magyarországon kisérik nagy érdeklődéssel a Zrinyi Hona Kör kezdeményezését, hanem az amerikai magyarok körében is, felajánlván egyesek Zseny Józsefhez intézett levelükben hozzájá­rulásukat a Rákóczi-ház megváltásához. Ezenkivtil a párisi magyarok körében is moz­galom indult, hogy XIV. Lajos kedvelt barát­ja. Rákóczi Ferenc szülőházának meghagyá­sa érdekében a francia sajtó is emelje fel szavát. Hogyan szállították a perzsa sah kincseit repülőgépeken Teheránból a tengerpartig ? Loiidon, szeptember közepe. A lapok ér- ,. kés részteleket közölnek annak a négy re- ;tógépnek útjáról, amelyek a perzsa sah .voronaékszereit és a legértékesebb egyházi kincseket szállították Teheránból, a perzsa fővárosból, a Perzsa-öbölben fekvő Abadan- szigelig, ahol egy angol ina jó vette át őket és már útban vannak Anglia felé. Riza P&levit, a saht, osj-k hosszas rábeszélés után lehetett rábírni arra, hogy a kincsek Eu­rópába való sza'1 Kásába beleegjezzék í.'saií amikor a tóén az uff'-'z; és a több, nagy ouv képtárak kincseit baj nélkül szállították Lon­donba, a Royal Aoademy kiállítására, sikerült a sah beleegyezését megnyerni ‘ihhoz. iv.gy kincseit odaköítmuüzze arra a Javuló k.ál­lításra, amelyet a jövő év januárjában szin­tén a lloyal Aeadmry ion dóm székházéban, a Burlington House-ban fognak rendezni. En­nek a kiállításnak célja a perzsa művészet bemutatása lesz és bár a kiállítás rendezői igen gazdag anyagot készülnek öa#z.gyűjteni a világ minden részén levő állami és magán­gyűjteményekről, a kiállítás érdeklődésének középpontjában mégis a sah által kölcsönzött kincsek fognak állani. A kincsek fel sem becsülhetők, óriási érté­ket képviselnek. Köztük van a perzsa királyi korona, amelynek gyémántja, a legendás­hírű Daria-i-Noor — Fényes Tenger —, a világ legszebb és legnagyobb gyémántja. K i­nek a drágakőnek értéke, francia szakértők szerint, egyszerűen föl sem becsülhető, de ha mégis összehasonlításról van szó, érlékkm két.ségleienü.1 fölülmúlja még az angol királyi korona nagy gyémántját, a Koh-i-Noort is. A királyi :kszergyüjtem:ny smaragdokban és rubinokban különöse gazdag. Van közte egy rubinokkal kivert pajzs, amelynek köze-1 pén tenyér nagyságú smaragd solilaire dísz­ük'. De művészi szempontból a sah kincsei közt még az ékszereknél is többet érnek a se'lyomszövésü. arany és ezüst fonallal át- \ szolt szőnyegek. A királyi gyűjtemény szörnye sau őrzött kincstárát, Perzsia s Arábia rabló- törzsei felkészülten várták a kínálkozó zsákmányra a tengerparthoz vezető utak hegyi szorosaiban. Sokkal biztonságosabbnak látszott tehát az Imperial Airways négy nagy, többmotoros repülőgépét bérelni ki és a kincseket így juttatni el a közös brit és perzsa birtokban levő és petróleum-depóinak hasz­nált Abadam-szigetre. Itt a repülőgépe k szállítmányának átrakodása a legnagyobb ti­tokban történt meg; még csak a hajó neve sem ismeretes és a kincsek minden feltűnés nélkül fognak megérkezni október első felé­ben a londoni kikötőbe. A Burlington Houseban rendezendő kiál­lítás a londoni szezon legnagyobb művészi eseményének Ígérkezik. A kiállítás rendező­bizottságának elnöke, Sir Edward Denisou Ross, a londoni School of Orientál Studies igazgatója. Szerinte ez a kiállítás egyedülál­ló lesz a maga nemében. Az ezeregyéjszaka mesébe illő kincseit ilyen teljes gyűjtemény­ben még nem látták együtt európai muzeum falai úgy, amint azt remélik összegyűjteni a Royal Academy januárban megnyíló kiállítá­sán. A rokkantjáradékró! szála navella uj rendelkezései Prága, szeptember 18. A képviselőház tegnap gyorsított eljárással első és második olvasás­ban elfogadta a had iharosul tak járadékáról szó­ló törvény novelláját. Ezen novella értelmében az 1920. évi 142. számú és 1922. évi 39. számú törvények rendelkezéseit a következőképpen módosították: 8. §. 1. bekezdés. Olyan rokkant, akinek ke­reseti képessége legalább 85 százaléknál cseké­lyebb, igényt tarthat évi 4800 korona rokkant- járadékra. 9. §. Teljesen vak rokkantaknak & rendes rokkantjáradékon fölül igényük van külön vak­sági pótlékra évi 1800 korona összegben. A népjóléti minisztériumot fölhatalmazzák. hogy rendkívüli esetekben 1800 korona összegig évi pótlékot ismerhet el olyan rokkantnál, aki any- nyira beteg, hogy állandóan idegen ápolásra szorul. 17. §. 3. bekezdés. Olyan özvegynek, vagy házastársnak. aki teljesen keresetképtelen, avagy 55. életévét átlépte. 360 korona évi pót­lék jár. 28. §. A 28. §. 4. és 5. bekezdése az alábbi rendelkezést tartalmazza: A népjóléti miniszté­rium kivételes esetekben olyan árváknál meg­engedheti a rendkívüli járadékigénybejelentést, akiknek törvényes képviselője járdaékigénvü- ket a rendes határidőben be nem jelentette, s amennyiben ezen rendkívüli bejelentéskor 18-ik életévüket el nem érték és bebizonyosodott, hogy apjuk elhalálozása, vagy eltűnése az 1919 április 8-ról kelt 199. számú törvény 1. §. a) pontjának 1—3. bekezdéseiben fölsorolt körül­mények között következett be. Ha egy rendkí­vüli jelentkezés a föntemlitett rendelkezések alapján engedélyeztetett, úgy az árvajáradékok a többi törvényes föltételek teljesítése mellett a kérvény benyújtásától számított következő hónap első napjától folyósítandók. 31. §. A 31. §-ba 3. bekezdésnek beillesztendő a következő: Ha az árvajáradékot jogtalanul, vagy magasabb összegben ismerték el, vagy ilyen összegben likvidálták, úgy az összeg visz- sza,fizetése, ha azt az árva jóhiszeműen fogadta el. csakis három évre visszamenőleg követel­hető. TI. szakasz. Ez a törvény 1930 július elsejétől számítva lép érvénybe, végrehajtására a pénz­ügyi, belügyi, külügyi é« egészségügyi minisz­tériumokkal egyetemben a népjóléti miniszté­rium kap megbízást­xx Uj rendszerű kereskedelmi iskola Bafánál. A zl'imi Bafa-iskoláiiál fiatalemberek részére, hol je­lenleg 1.080 tiizennégv-ti zenihét év közötti diák ta­mil. egy uj tanulási lehetőség nyílott meg. Az ungariecJ]Tiraderthi kétéves kereskedelmi birolis. Zlwbe'n egy ikerosztályt létesített, melyben a lm- tatem berek a. gyári munkaidő után fognak a ke­reskedelmi tárgyakban tanítása nyerni. A tanulók épp azokat a vizsgákat teszik le. mint a rendes hallgatók, és ugyanolyan bizonyítványokat is kap­nak. A Ba fa-nevelési elv szerint, a fiatalemberek a tandíjat keresetükből fizetik, melyből, mint is méretes, nemesük teljes ellátásukat és ruházko­dásukat fedezik, hanem még kötelességsz.erden félre is tesznek, úgyhogy három év múlva minden fiatalembernek MkOOO korona megtakarított pón­4 A Kazinczy Könyv- és Lapkiadó Szövetkezei jele irtai SZIKLAYFERENC ül éves múltra tekint vissza a rendszeres szloveuszkói magyar könyvkiadás ügye, most öt éve indította útnak a kassai Kazinczy Tár­saság a gondolatot, hogy egy könyvbarát szervezet megteremtésével biztosítsa irodal­mi értékű müvek megjelenési lehetőségét. Az elindulásnál már heves ellenzés akadt az útjába ennek az egészséges gondolatnak. 1925 őszén lángolt föl az első komoly hírlapi polémia az alapvető kérdésről: van-e jogo­sultsága a külön szloveuszkói magyar iroda­lomnak, vagy nincs, van-e talaja a kisebb­ségi magyar irodalomnak a kisebbségi ma­gyar társadalomban, tud-e annyi szellemi ér­téket produkálni, hogy ez a kisebbségi ma­gyar irodalom ne mozogjon a „vidéki" dilet­tantizmus nívóján s lehet-e annyi eltartó ereje a közönségnek, hogy ez az irodalom meg is élhessen. Körülbelül ezek voltak a kérdések, ame­lyek egy elméleti vita során akadémikus jel­legű feleletet kaphattak csak, a gyakorlat, öt­éves fejlődés és eredmény igazolja azok el­méleti igazát, akik a pozitiv álláspontot kép­viselték s a szlovenszkói viszonylatai iro­dalmi decentralizáció szükségességét hangoz­tatták. A vita során a harc lázában talán a Ka­zinczy Társaság által képviselt pozitivista csoport sem fogalmazta meg félreérthetetle­nül a maga álláspontját, azóta szóban és Írás­ban többször leszögezte, hogy amikor szlo- veuszkói magyar irodalomról beszélünk, nem külön, regionális magyar irodalom kitenyész­téséről van szó, de egy önállóságra kénysze­rűéit uj magyar kulturterület viszonylagosan önálló irodalmi élétnek kifejlesztéséről, amely irodalmi élet produktumai, mint a többi magyar kulturterület irodalmi terme­lésével egyenrangú, egyenértékű alkotások, egyforma hatóerejü komponensei legyenek a nemzeti jelleg által meghatározott, sokszínű, de örökre egy és oszthatatlan magyar iroda­lomnak. Természetes, hogy ezt a célt el nem értük, csak meg sem közelítettük máig, túl rövid a lefolyt idő ahhoz, hogy a semmiből valami le­gyen, az elvetett mustármagból terebélyes fa nőjjön, mégha a fejlődésnek semmi sem állt volna útjában. Szikes volt a talaj és viharok viselték meg azóta is az égnek kívánkozó kis csemetét, de megélt, a fejlődés ténye, az egyre merészebben fölfelé Ívelő irány leta­gadhatatlan 8 ma már gyakorlatban is hir­deti az elméletileg megállapított igazság erejét. 1926-ban, mikor az előző év őszén meghir­detett Könyvbarátok Társasága meghaladta az ezres létszámot, a Kazinczy Társaság az utódállamokbeli, legelsősorban a szloven­szkói könyvkiadás elősegítésére vállalkozó, berlini „Voggenreiter Verlag, Magyar Osz­tály" kiadványait vette át s adta tagjainak, 1928-ban vette ál a Társaság saját kezelésé­be a könyvkiadást Kazinczy Kiadóvállalat cimen s most, hogy sikerült a vállalat szel­lemi tőkéjét megalapoznia, adja át a kész munkát és szervezetet egy kereskedelmi vál­lalatnak, a Kazinczy Könyv- és Lapkiadó Szövetkezetnek, hogy a szellemi, erkölcsi iőke mellé az anyagi alapot, a kereskedelmi prosperitás föltételét is megszerezze. Ez dióhéjban a kérdés története, igy ál­lunk ma a nagy lépés előtt, hogy eddigi mun­kánk eredményét átadjuk Szlovenszkó és Ru- szinszkó nagy közönségének s kérjük, hogy ossza meg velünk a saját szellemi életének, fejlődésének felelősségét. Mert nagy felelősséget vállaltunk ketten- hárman akkor, mikor ezt az óriási kérdési felfogtuk. Az igazságba vetett hit s valam' véghetetlen nagy optimizmus volt mind­zz? 75 15 ■rí vs} a 32 3 v « 2 a js.- R-­•’í « zz a * s-a 3 >. : 7 S 9 S -é, ~ •. 'Oi 4> r v cr -A a r T.1=1 ­z : j ás l. z 5S .._ 2 _í2 ,/ ‘Cj <V “Í8i

Next

/
Thumbnails
Contents