Prágai Magyar Hirlap, 1930. szeptember (9. évfolyam, 199-223 / 2420-2444. szám)

1930-09-20 / 215. (2436.) szám

2

footoisabb előfeltétele a kisebbségi kérdés megoldása.

Megindul a ma

A beszédet rendkívül szélesvonalu és kiterjedt vita követte. Leitmaier osztrák delegátuson kívül, aki minden tekintetben csatlakozott a német fölfogáshoz és megköszönte a német kormánynak, hogy a kérdést újra fölvetette, Albánia, Japán képviselői, valamint Briand francia külügyminiszter, Benes csehszlovák külügyminiszter, Apponyi Albert gróf magyar fődelegátus és Jade Antal román delegátus nyilatkoztak. Általános meglepetést keltett, hogy Benes a kisebbségek legszorgalmasabb védőjének csapott föl és hogy Briand néhányhónapos haladékot kért a madridi határozatok praktikus keresztülvi- hetőségének kipróbálására. Briand egyáltalán nem zárkózott el az akkor elhatározott rendszabályok megjavítása elől. Természetesen kitartott eredeti álláspontja mellett, mint előbb, most is hangsúlyozta, hogy kisebbségi ügyekben lehetetlen határozatot hozni azoknak az államoknak beleegyezése nélkül, amelyekben kisebbségek élnek. Benes és Briand föltűnő toleranciájánál is érdekesebb volt, hogy Apponyi Albert gróf viszont a másik oldalon mutatott rendkívüli mérsékletet és annyira ment, hogy Briand álláspontját lényegileg elfogadta. Kitartott ugyan a nép- szövetség kisebbségi eljárásának megjavítása mellett és hangoztatta az állandó népszövetségi kisebbségi bizottság szükségességét, de megállapította, hogy semmi olyat nem szabad kezdeményezni, ami az egyes nemzetek érzékenységét tovább sérthetné. Népszövetségi körökben egyesek Apponyi engedékenységét azzal magyarázzák, hogy Magyarország Franciaországtól állítólag lényeges engedményeket kapott a királykérdésben. Más körök szerint Anglia is megígérte támogatását Ap- ponyinak a király kérdésben. A közvélemény egyelőre nem tudja, hogy mi az, amiben Apponyi és Anglia és Franciaország delegátusai megegyeztek.

A hatodik bizottság ma délután folytatja a kisebbségi kérdés vitáját.

Benes beszéde

Benes csehszlovák külügyminiszter beszédében hangsúlyozta, hogy a csehszlovák álláspontot épp oly nyíltan föl akarja tárni, mint amilyen nyílt volt a német delegátus. A külügyminiszter mindenekelőtt rámutatott a kisebbségi kérdés komplikált és kényes voltára, mert e probléma elintézésénél a józan érveket gyakran háttérbe szorítják az érzelmi momentumok és a szenvedély kitörései. A kisebbségi kérdésnek sokféle objektivációja van. ámbár alapjában véve mindenütt egyforma. Valahányszor ő — Benes — szót emeli, ezen a téren, mindig óvatosan és a felelősség tudatában beszélt. Most is három megjegyzést kíván fűzni a német delegátus beszédéhez. Az első a kisebbségi petíciók elintézésének procedúrájára vonatkozik. Ez a

kérdés szoros összefüggésben van a kisebbségi ■szerződésekkel.

Csák az érdekelt államok szerződéseinek megfelelően és ezeknek az államoknak beleegyezésével lehet megváltoztatni.

így volt ez 1923-ban, amikor a procedúrát először változtatták meg és igy volt a madridi határozatok idején. Csehszlovák jogi szempontból a jövőben sem történhetik ezen a téren változás az érdekelt államok beleegyezése nélkül. Ennyi föltétlenül jogában áll azoknak az államoknak, akik a kisebbségi szerződéseket önként aláírták.

Második megjegyzése az, hogy a kisebbségi petíciók elintézésének procedúrája nagyobb jelentőségű politikai tett, mint a német delegátus 'beállítja. Precízen meg sem állapítható, hol végződik a procedúra és hol kezdődik a tulajdonképpeni probléma.

— Csehszlovákia aláírta a kisebbségi szerződéseket — mondotta Benes — és igy magára vállalt bizonyos kötelezettségeket. Elhatároztuk, hogy kötelezettségeinknek eleget teszünk és eleget is tettünk. Megjegyzem, hogy a kisebbségek védelmének föltétien híve vagyok, de annyi világos, hogy egyoldalúan ezen a téren nem szabad intézkedni. Óvatosságra van szükség. Liberális kisebbségi politika kell, de ennek útja egyedül a kisebbség és a többség belső együttműködésén át vezet. Nem áll jogunkban, hogy uj nemzetközi kötelezettségeket vállaljunk magunkra, vagy a meglévőket klbővitsük, még akkor sem, ha ez a kisebbségi petíciók elintézése procedúrájának köpenyege alatt történik. Politikai és egyúttal jógi álláspontról van szó. A magam részéről elsősorban a jogi oldalt domborítom ki.

A csehszlovák külügyminiszter harmadik megjegyzése arra vonatkozott, hogy a kérdés jogi megváltoztatása és bizonyos jogi precedensek teremtése nélkül az érdekelt államok hajlandók a kisebbségi problémáról a népszövetségi paktum 3. paragrafusa értelmében tárgyalni. Beszédének végén meg áll a api tóttá, hogy a kisebbségi kérdés tényleg rendkívül fontos és mindenáron megkell találni azt a helyes utat, amely megoldásához vezet.

Agponyl válasza

A délelőtti vita utolsó szónoka Apponyi Al bert gróf volt. Megái lapította, hogy Magyar- országnak vitális érdeke ezzel a problémával foglalkozni, mert három és fél millió magyar él Magyarország határain kívül.. A szónok azonban ma nem ebbői a szempontból akar foglalkozni a kisebbségi kérdéssel. Mindössze a procedúráról kiváu megemlékezni. A legnagyobb baj az, hogy a panaszolok nem tudják meg, hogy mi törtétat petíciójukkal, mivel a kisebbségeket a népszövetség nem tekinti jogi személyeknek. Ezek után Apponyi Benes megjegyzéseivel polemizál

Nem csatlakozik ahhoz °z állásponthoz,

hogy a procedúra megváltoztatása egyedül

IDEGEN

EMBEREK

regénk

IRTAI: MARSI SÁNDOR

Cop$rtgfit b$ Pantfieon

(17)

Az a különös beszédéhség tört ki rajta, mely minden idegent megejt külföldön, kényszert és éhséget és szomjúságot érzett, hogy beszélhessen valakivel, s nem franciául akart beszélni, hanem magyarul. A magyar szavakat akarta ropogtatni, jóízűen, mint az illatos magvakat, egészen éhes és szomjas lett a gondolatra, hogy magyarul beszélhessen valakivel.

Ezért ment a szobrászhoz. Valóságos társaságot talált nála, a fal mellett egy ládán idősebb, elhanyagolt hajviseletü ember ült és pipázott. Az ablak mellett egy fiatalember állott, hátul összefont kezekkel s az esőt bámulta, mely bizonytalan csatornákban vájt utat magának az atelierablak mocskos üvegén. A szobrász a homályos terem közepén késeket dobált célba. Egy fejnélküli fabábu szolgált céltáblául, olyasféle, mint a szabó- műhelyek mamnequinje, melléből és hasából kések állottak elő, b úgy hatott, mint egy torz Szent Sebestyén, valami mártirszerü volt a bábuban. A szobrász kést szorított fogai közé, s egy asztalkán a bőrtokban is élesre fent kések hevertek.

— ön az? — mondta s nem vette ki fogai közül a kést. — Figyeljen csak ide.

Lábujjhegyen ment a sötét és szomorú termen át, a falhoz állott, hogy ne zavarja a szobrászt és várt. Kissé meglepte, hogy a honfitárs késeket dobál, s nem tudta hamarjában eldönteni, hogy csak szórakozásból s sportból csinálja-e, vagy ebből él? A szobrász villámgyorsan, erős lendülettel hajította a késeket és gyakran talált.

Hallgattak mind a négyen, csak a repülő pengék süvöltése sziszegett a levegőben, s az esőt hallották, mely ernyerJetlenül mosta a

mocskos ablakot. Rendkívüli méretű gipsztömbök hevertek mindenfelé gömbök és kockák, s aztán olyanok, melyek csak lazán emlékeztettek a mértani ábrákra. E nagy méretek között a szobrász vézna testével, úgy hatott, mint egy gyermek, aki eltévedt egy fantasztikus gipszhegységben, s most zavarában és ijedtében késeiekéi harcol és utat vág magának.

Kicsi volt, törékeny, s a lenge mozdulata, nagyon fürge törzsön torzonborz gyerekfej ült, nyers és kiforratlan vonásokkal, mintha 5 maga mintázta volna, orr, száj, homlok csak odavetve és jelezve, egyike a nehezen .alakuló, sokáig kamaszos arcoknak. Haja már őszült. Mikor a késekből kifogyott, nagyméretű lovassági pisztolyt cipelt elő, vendégeit megkérte, hogy álljanak a fal mellé és célzott. Azt hitte, hogy tréfál a szobrász. De az elhanyagolt hajviseletű ember, aki a láda szélén üldögélve némán pipázott, engedelmesen felállt s az ablakhoz sétált. A szobrász hosszan célzott, még mindig nem hitte el, hogy a lovassági pisztoly élesre van töltve, mikor a dörrenés, mely robbanásnak is beillett, megrázkódtatta a falakat s a bábu felborult. A falról vakolat hallott és lőporfüst szállt mindenfelé.

A fiatalember, aki hátán összekulcsolt kezekkel bámulta az esőt, mosl lassan megfordult, óvatosan megkerülte a döglött bábut, a vendég elő ment és kezét nyújtotta:

— Boudin — mondta egyszerűen, mosolyogva. — Emilé Boudin.

Megmondta a nevét, s- megrázták egymás kezét. Úgy tetszett, liogy egykorúnk. A szobrász, mint aki teljesen kiadta magát, boldogan nevetett, kezeit dörzsölve járt fel és alá, s az elhanyagolt hajviseletü embernek, aki közben igen nagy nyugalommal foglalta cl régi helyét, harsány nevetés közben vállára iitögetett;

— Megdöglött - mondta boldogan. — Látja, itt fekszik és megdöglött.

Csakugyan, a bábu. fej nélkül, késsel és golyóval a szivében, úgy hevert most itt, mint a Jóurnal első oldalán a kéjgyilkosság áldozatai. A szobrász szélvetett karokkal állt előttük, égő szemekkel és elborzolt hajjal,

1980 szeptember 20, szombat

camammnBBmmmammmmmmmmmoamKmemamsmma

Még a dohányáruk minősége tekintetében is

mostohábban kezelik SzEovenszkőt...

mMs képviselő interpellációja a pénzőgvminissterhez

Prága, szeptember 18. A csehszlovák dohány- jövedék árui ellen állandó panaszok merülnek föl. A dohányfajták ára nem áll arányban a minőséggel s az ugyanegy nevű áru is különböző vidékenkint s városonkint. Legújabban a „ragasztott egyiptomi” cigarettával lepte meg a dohányjövedék a dohányzókat s nem sokat törődik a fogyasztók kívánságaival.

Ezeket a panaszokat sorolja föl s orvoslásukat kéTi Holota János dr. magyar nemzeti párti képviselő a pénzügyminiszterhez intézett interpellációjában. A közérdekű interpelláció igy hangzik:

Szlovenszkó és Ruszinszkó dohányzó közönsége már évek óta arra a tapasztalatra jutott, hogy a szlovenszkó! és ruszinszkói dohánytőzsdékben vásárolt szivarok és cigaretták minőségben messze alatta maradnak a történelmi országok hasonló dohánygyártmányai mögött és szemmelláthatóan rosszabb minőségű dohányból vannak gyártva. Áruk azonban ugyanaz, mint a történelmi országokban.

így előállott az a visszás helyzet, hogy Szlovenszkó és Ruszinszkó dohányzói — annak ellenére, hogy majdnem kizárólag Itt vannak a dohánytermelő vidékek — ugyanazért a pénzért rosszabb minőségű dohánygyártmányokat kénytelenek élvezni, mint a történelmi országok dohányosai.

Az utóbbi hónapokban az állami dohányjőve- déki igazgatóság a perforált papim egyiptomi cigaretta helyett ragasztott cigarettával látja él a dohánytőzsdéket és az ezen cigarettafajta élvezőinek sok boszuságot okoz. A dohányjövedék igazgatósága állítólag olcsóbban tudja ezeket a ragasztott cigarettákat előállítani és azért

ttféksirára . . » . Mattom Giesshfifoler

Különösen bevált torok és bronchia- katarrusnál, vese- és hélyag- bántainsaknál, emésztési zavaroknál* gyomor, bél és májbaj oknál, valamint sárgaság ellen.

Kérjen mindenkit Giesshttblert.

vezette be. Ennek ellenére az egyiptomi cigaretta ára nem lett olcsóbb. A dohánvjövedéki igazgatóság ezen eljárása sérti a dohányzók érdekeit és a mohó nyerészkedés jellegével bir.

A rettenetes gazdasági válság egyébként indokolttá teszi, hogy a dohánynemüek ára az egész vonalon lesz állíttassák.

Kérdem a pénzügyminiszter urat:

1. Hajlandó-e Szlovenszkó és Ruszinszkó dohánytőzsdéit ugyanolyan minőségű dohányne- möekkel eíláttatni, mint á történelmi országok dohánytőzsdéit?

2. Hajlandó-e a ragasztott egyiptomi cigaretták gyártását megszüntetni, avagy, ha ez már nem lehetséges, úgy a ragasztott egyiptomi cigaretták árát 20 fillérre leszállítani?

3. Hajlandó-e a gazdasági válságra való tekintettel az összes dohánygyártmányok árát leszállítani?

az érdekelt kisebbségi államok bejegyezésével történhetik meg, ellenkezőleg, véleménye szerint a tanács bátran megjavitlmt- ja a procedúrát ha a javítások nem ellenkeznek a kisebbségi szerződések szövegével. Ellenvetése dacára Apponyi csatlakozik Briand álláspontjához, mert szintén azon a véleményen van, hogy az újabb lépések megtétele előtt meg kell várni a madridi határozatok eredményeit.

Az állandó kisebbségi bizottság megteremtése föltétlenül előmozdítaná Európa pa<ci- fizálását.

Végül Apponyi bejelentette, hogy bármenynyire nem tartja kielégítőnek a népszövetség ez évi kisebbségi jelentéséit, a szavazásnál nem fog ellene szavazni, ha a kisebbségi vita végén a hatodik bizottság bizonyos pozitív határozatot fogad el a jövőre vonatkozóan.

Bethlen és Curtius

tárgyalása!

Budapest, szeptember 19. (Budapesti szerkesztőségünk teiefonjelentése.) Illetékes he- lyen Az Estnek Bethlen genfi tárgyalásairól a következő felvilágosítást adták:

— Bethlen Géniben valóban tárgyalt Cur- tiussal, akivel megállapodott, hogy mindkét állam igyeksziak a kereskedelmi szerződést, amely eddig hiányzott, mielőbb megikötaL Romániával, Bulgáriával és Jugoszláviával is folytaik tárgyalások és valószínűleg október folyamán közös konferenciát hívnak egybe Belgrádiba, ahol megvitatják az agrárkérdéseket.

mint aki azt mondja: „Igen, uraim, megtettem. És most Ítéljenek”. Aztán nagyot lélek- zett, odament a vendéghez és keze ti szorított vele.

— Tudnia kell — mondta Emilé Boudin

— hogy barátunk ellensége az anyagnak. Vannak írók, akik elvonulnak vidékre s heteken át viaskodnak az ördöggel. Barátunk ellensége az anyagnak, s minden eszköz jó neki arra, hogy ellenszenvét az anyag formáival szemben kifejezésre juttassa. Szobrásztól elég különös.

Mosolyogva nézett körül. A pipás ember helyeslőén bólintott. A francia fiatalember halkan beszélt, s mosolygott hozzá, mint aki egy kínos eseményt leszállít igazi értékére, de ezért nem ítéli el, s megadja a rögeszmének kijáró elnézést. Gyorsan beszélt, elhúzott árnyalatokkal. — Én a gázgyárban dolgozom — mondta még. — Mérnök vagyok. De ez nem jelent semmit.

A szobrász karonfogta s körbevezette a teremben.

— Boudiu nem hajlandó követni engem

— magyarázta keserű hangon. — Mérnöktől elég különös. Párisban negyvenezer ember foglalkozik állandóan képzőművészettel. Itt fölöttem és mellettem s a szomszéd uccában s a legkülönbözőbb városrészekben emberek ülnek és állnak vásznak és agyagtömbök előtt, s ki akarják fejezni a szépet, vagy az igazat, vagy ami a kép mögött van, vagy a formát, vagy tulajdon, magukat, az ördög tudja, mit? Képzelje el. Negyvenezer ember! S köztük sok egészséges és munkabíró, aki évszámra nem tesz egyebet. Negyvenezer. Én magam részéről megoldottam a művészet titkát.

A kockákra és gömbökre mutatott.

— Én felbontom az anyagot ősi formáira. A többi nem az dolgom. Amikor felbontom, egyidejűleg összerakom. Legyen szives tudomásul venni, hogy nem vagyok kubista. Ami Piccassot illeti, ő újabban négy almát fest falálon, a háttérben pohárral. Én megadom az anyagnak, ami az anyagé, a lobbii rábízom azokra, akiknek ez nem elég szép, vagy mély. A világrejtély kulcsa a matematika. A mértan nagynénje a matematikának.

■ Hogy ezt a kúpot minek nevezik, akik a mü■ vészeiben minden áron mást akarnak látni, mint ami, áz érdekelhet sintéreket és anya- könyvvezetőket, de engem nem érdekel. Én tudom, hogy kúp, és nem Vízesés, se Merengés. Kúp, semmi egyéb.

— Kúp — mondta a francia fiatalember s helyeslőén bólintott. — Kúp, de nem művészet.

A magányos ember a ládán kivette szájából a pipát s intő mozdulattal feltartotta ujját a levegőbe.

— Ebben a pillanatban — mondta töredezett franciasággal — az a nagy kérdés, hogy lesz-e még egyáltalán művészet. Csak órák kérdése, hogy ez eldőljön. Mi nem tudunk semmit, batuska.

Oly komolyan mondta ezt, olyan egészen belülről, egy ember lényének legaljáról, hogy tisztelettel néztek reá. Látszott rajta, hogy már sokmindenen ment keresztül s most se kényezteti az élet. S érezni lehetett, hogy semmi nem fontosabb néki, mint a kérdés, hogy lesz-e még egyáltalán művészet? Aggodalmasan nézett maga elé.

—■ Csak órák kérdése? — mondta udvariasan a francia. — Hogy érti ezt, Vaszilieff ur?

— Minden pillanatban születnek emberek

— mondta az elhanyagolt hajviseletü ember.

— Moszkvában hetenként négyszázhusz csecsemő születik átlagban. Egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy azoknak a csecsemőknek, akik ebben az órában Moszkvában születnek, lesz-e még szükségük művészetre, tájképekre és csendéletre és harlekinre mandolinnal és Fiirdözőre és Szénhordóra s Anyaságra? Azt se tudom, milyen ruhát, hordanak húsz év múlva. Azt se tudom, mii esznek majd és milyen jármüvekkel .közlekednek. De meg vagyok győződve róla, hogy nem lesz olyan nagy szükségük művészetre, mint például hármunknak e pillanatban.

A szobrász almabort hozott, egy kanoséban, nmeivel az ágy alól húzott elő és csorba poharakat. Az almabor savanyú volt es penészes. Szótlanul ittak s a szobrász bizalmatlan tekintettel, gyanakodva nézegette szobrait; •