Prágai Magyar Hirlap, 1930. szeptember (9. évfolyam, 199-223 / 2420-2444. szám)

1930-09-20 / 215. (2436.) szám

2 footoisabb előfeltétele a kisebbségi kérdés meg­oldása. Megindul a ma A beszédet rendkívül szélesvonalu és kiter­jedt vita követte. Leitmaier osztrák delegá­tuson kívül, aki minden tekintetben csatlako­zott a német fölfogáshoz és megköszönte a német kormánynak, hogy a kérdést újra föl­vetette, Albánia, Japán képviselői, valamint Briand francia külügyminiszter, Benes cseh­szlovák külügyminiszter, Apponyi Albert gróf magyar fődelegátus és Jade Antal ro­mán delegátus nyilatkoztak. Általános meg­lepetést keltett, hogy Benes a kisebbségek legszorgalmasabb védőjének csapott föl és hogy Briand néhányhónapos haladékot kért a madridi határozatok praktikus keresztülvi- hetőségének kipróbálására. Briand egyáltalán nem zárkózott el az akkor elhatározott rend­szabályok megjavítása elől. Természetesen kitartott eredeti álláspontja mellett, mint előbb, most is hangsúlyozta, hogy kisebbségi ügyekben lehetetlen határozatot hozni azok­nak az államoknak beleegyezése nélkül, ame­lyekben kisebbségek élnek. Benes és Briand föltűnő toleranciájánál is érdekesebb volt, hogy Apponyi Albert gróf viszont a másik oldalon mutatott rendkívüli mérsékletet és annyira ment, hogy Briand álláspontját lé­nyegileg elfogadta. Kitartott ugyan a nép- szövetség kisebbségi eljárásának megjavítása mellett és hangoztatta az állandó népszövet­ségi kisebbségi bizottság szükségességét, de megállapította, hogy semmi olyat nem szabad kezdeményezni, ami az egyes nemzetek érzé­kenységét tovább sérthetné. Népszövetségi körökben egyesek Apponyi engedékenységét azzal magyarázzák, hogy Magyarország Franciaországtól állítólag lényeges engedmé­nyeket kapott a királykérdésben. Más körök szerint Anglia is megígérte támogatását Ap- ponyinak a király kérdésben. A közvélemény egyelőre nem tudja, hogy mi az, amiben Ap­ponyi és Anglia és Franciaország delegátusai megegyeztek. A hatodik bizottság ma délután folytatja a kisebbségi kérdés vitáját. Benes beszéde Benes csehszlovák külügyminiszter beszédé­ben hangsúlyozta, hogy a csehszlovák álláspon­tot épp oly nyíltan föl akarja tárni, mint ami­lyen nyílt volt a német delegátus. A külügymi­niszter mindenekelőtt rámutatott a kisebbségi kérdés komplikált és kényes voltára, mert e probléma elintézésénél a józan érveket gyakran háttérbe szorítják az érzelmi momentumok és a szenvedély kitörései. A kisebbségi kérdésnek sokféle objektivációja van. ámbár alapjában véve mindenütt egyforma. Valahányszor ő — Benes — szót emeli, ezen a téren, mindig óva­tosan és a felelősség tudatában beszélt. Most is három megjegyzést kíván fűzni a német dele­gátus beszédéhez. Az első a kisebbségi petíciók elintézésének procedúrájára vonatkozik. Ez a kérdés szoros összefüggésben van a kisebbségi ■szerződésekkel. Csák az érdekelt államok szerződéseinek megfelelően és ezeknek az államoknak bele­egyezésével lehet megváltoztatni. így volt ez 1923-ban, amikor a procedúrát elő­ször változtatták meg és igy volt a madridi ha­tározatok idején. Csehszlovák jogi szempontból a jövőben sem történhetik ezen a téren válto­zás az érdekelt államok beleegyezése nélkül. Ennyi föltétlenül jogában áll azoknak az álla­moknak, akik a kisebbségi szerződéseket ön­ként aláírták. Második megjegyzése az, hogy a kisebbségi petíciók elintézésének procedúrája nagyobb je­lentőségű politikai tett, mint a német delegátus 'beállítja. Precízen meg sem állapítható, hol végződik a procedúra és hol kezdődik a tulaj­donképpeni probléma. — Csehszlovákia aláírta a kisebbségi szer­ződéseket — mondotta Benes — és igy ma­gára vállalt bizonyos kötelezettségeket. El­határoztuk, hogy kötelezettségeinknek eleget teszünk és eleget is tettünk. Megjegyzem, hogy a kisebbségek védelmének föltétien hí­ve vagyok, de annyi világos, hogy egyolda­lúan ezen a téren nem szabad intézkedni. Óvatosságra van szükség. Liberális kisebb­ségi politika kell, de ennek útja egyedül a kisebbség és a többség belső együttműködé­sén át vezet. Nem áll jogunkban, hogy uj nemzetközi kötelezettségeket vállaljunk ma­gunkra, vagy a meglévőket klbővitsük, még akkor sem, ha ez a kisebbségi petíciók el­intézése procedúrájának köpenyege alatt tör­ténik. Politikai és egyúttal jógi álláspontról van szó. A magam részéről elsősorban a jogi oldalt domborítom ki. A csehszlovák külügyminiszter harmadik megjegyzése arra vonatkozott, hogy a kérdés jogi megváltoztatása és bizonyos jogi preceden­sek teremtése nélkül az érdekelt államok haj­landók a kisebbségi problémáról a népszövet­ségi paktum 3. paragrafusa értelmében tárgyal­ni. Beszédének végén meg áll a api tóttá, hogy a kisebbségi kérdés tényleg rendkívül fontos és mindenáron megkell találni azt a helyes utat, amely megoldásához vezet. Agponyl válasza A délelőtti vita utolsó szónoka Apponyi Al bert gróf volt. Megái lapította, hogy Magyar- országnak vitális érdeke ezzel a problémával foglalkozni, mert három és fél millió ma­gyar él Magyarország határain kívül.. A szó­nok azonban ma nem ebbői a szempontból akar foglalkozni a kisebbségi kérdéssel. Mindössze a procedúráról kiváu megemlé­kezni. A legnagyobb baj az, hogy a panaszo­lok nem tudják meg, hogy mi törtétat petí­ciójukkal, mivel a kisebbségeket a népszövet­ség nem tekinti jogi személyeknek. Ezek után Apponyi Benes megjegyzéseivel polemizál Nem csatlakozik ahhoz °z állásponthoz, hogy a procedúra megváltoztatása egyedül IDEGEN EMBEREK regénk IRTAI: MARSI SÁNDOR Cop$rtgfit b$ Pantfieon (17) Az a különös beszédéhség tört ki rajta, mely minden idegent megejt külföldön, kényszert és éhséget és szomjúságot érzett, hogy beszélhessen valakivel, s nem franciául akart beszélni, hanem magyarul. A magyar szavakat akarta ropogtatni, jóízűen, mint az illatos magvakat, egészen éhes és szomjas lett a gondolatra, hogy magyarul beszélhes­sen valakivel. Ezért ment a szobrászhoz. Valóságos tár­saságot talált nála, a fal mellett egy ládán idősebb, elhanyagolt hajviseletü ember ült és pipázott. Az ablak mellett egy fiatalem­ber állott, hátul összefont kezekkel s az esőt bámulta, mely bizonytalan csatornákban vájt utat magának az atelierablak mocskos üve­gén. A szobrász a homályos terem közepén késeket dobált célba. Egy fejnélküli fabábu szolgált céltáblául, olyasféle, mint a szabó- műhelyek mamnequinje, melléből és hasából kések állottak elő, b úgy hatott, mint egy torz Szent Sebestyén, valami mártirszerü volt a bábuban. A szobrász kést szorított fogai közé, s egy asztalkán a bőrtokban is élesre fent kések hevertek. — ön az? — mondta s nem vette ki fogai közül a kést. — Figyeljen csak ide. Lábujjhegyen ment a sötét és szomorú ter­men át, a falhoz állott, hogy ne zavarja a szobrászt és várt. Kissé meglepte, hogy a honfitárs késeket dobál, s nem tudta hamar­jában eldönteni, hogy csak szórakozásból s sportból csinálja-e, vagy ebből él? A szob­rász villámgyorsan, erős lendülettel hajította a késeket és gyakran talált. Hallgattak mind a négyen, csak a repülő pengék süvöltése sziszegett a levegőben, s az esőt hallották, mely ernyerJetlenül mosta a mocskos ablakot. Rendkívüli méretű gipsz­tömbök hevertek mindenfelé gömbök és koc­kák, s aztán olyanok, melyek csak lazán em­lékeztettek a mértani ábrákra. E nagy mé­retek között a szobrász vézna testével, úgy hatott, mint egy gyermek, aki eltévedt egy fantasztikus gipszhegységben, s most zava­rában és ijedtében késeiekéi harcol és utat vág magának. Kicsi volt, törékeny, s a lenge mozdulata, nagyon fürge törzsön torzonborz gyerekfej ült, nyers és kiforratlan vonásokkal, mintha 5 maga mintázta volna, orr, száj, homlok csak odavetve és jelezve, egyike a nehezen .alakuló, sokáig kamaszos arcoknak. Haja már őszült. Mikor a késekből kifogyott, nagy­méretű lovassági pisztolyt cipelt elő, vendé­geit megkérte, hogy álljanak a fal mellé és célzott. Azt hitte, hogy tréfál a szobrász. De az elhanyagolt hajviseletű ember, aki a láda szélén üldögélve némán pipázott, engedel­mesen felállt s az ablakhoz sétált. A szob­rász hosszan célzott, még mindig nem hitte el, hogy a lovassági pisztoly élesre van töltve, mikor a dörrenés, mely robbanásnak is beil­lett, megrázkódtatta a falakat s a bábu fel­borult. A falról vakolat hallott és lőporfüst szállt mindenfelé. A fiatalember, aki hátán összekulcsolt ke­zekkel bámulta az esőt, mosl lassan meg­fordult, óvatosan megkerülte a döglött bá­but, a vendég elő ment és kezét nyújtotta: — Boudin — mondta egyszerűen, moso­lyogva. — Emilé Boudin. Megmondta a nevét, s- megrázták egymás kezét. Úgy tetszett, liogy egykorúnk. A szob­rász, mint aki teljesen kiadta magát, bol­dogan nevetett, kezeit dörzsölve járt fel és alá, s az elhanyagolt hajviseletü embernek, aki közben igen nagy nyugalommal foglalta cl régi helyét, harsány nevetés közben vál­lára iitögetett; — Megdöglött - mondta boldogan. — Lát­ja, itt fekszik és megdöglött. Csakugyan, a bábu. fej nélkül, késsel és golyóval a szivében, úgy hevert most itt, mint a Jóurnal első oldalán a kéjgyilkosság áldozatai. A szobrász szélvetett karokkal állt előttük, égő szemekkel és elborzolt hajjal, 1980 szeptember 20, szombat camammnBBmmmammmmmmmmmoamKmemamsmma Még a dohányáruk minősége tekintetében is mostohábban kezelik SzEovenszkőt... mMs képviselő interpellációja a pénzőgvminissterhez Prága, szeptember 18. A csehszlovák dohány- jövedék árui ellen állandó panaszok merülnek föl. A dohányfajták ára nem áll arányban a minőséggel s az ugyanegy nevű áru is külön­böző vidékenkint s városonkint. Legújabban a „ragasztott egyiptomi” cigarettával lepte meg a dohányjövedék a dohányzókat s nem sokat törődik a fogyasztók kívánságaival. Ezeket a panaszokat sorolja föl s orvoslásu­kat kéTi Holota János dr. magyar nemzeti párti képviselő a pénzügyminiszterhez intézett inter­pellációjában. A közérdekű interpelláció igy hangzik: Szlovenszkó és Ruszinszkó dohányzó közön­sége már évek óta arra a tapasztalatra jutott, hogy a szlovenszkó! és ruszinszkói dohánytőzs­dékben vásárolt szivarok és cigaretták minő­ségben messze alatta maradnak a történelmi országok hasonló dohánygyártmányai mögött és szemmelláthatóan rosszabb minőségű do­hányból vannak gyártva. Áruk azonban ugyan­az, mint a történelmi országokban. így előállott az a visszás helyzet, hogy Szlo­venszkó és Ruszinszkó dohányzói — annak el­lenére, hogy majdnem kizárólag Itt vannak a dohánytermelő vidékek — ugyanazért a pén­zért rosszabb minőségű dohánygyártmányokat kénytelenek élvezni, mint a történelmi országok dohányosai. Az utóbbi hónapokban az állami dohányjőve- déki igazgatóság a perforált papim egyiptomi cigaretta helyett ragasztott cigarettával látja él a dohánytőzsdéket és az ezen cigarettafajta él­vezőinek sok boszuságot okoz. A dohányjöve­dék igazgatósága állítólag olcsóbban tudja eze­ket a ragasztott cigarettákat előállítani és azért ttféksirára . . » . Mattom Giesshfifoler Különösen bevált torok és bronchia- katarrusnál, vese- és hélyag- bántainsaknál, emésztési zava­roknál* gyomor, bél és májba­j oknál, valamint sárgaság ellen. Kérjen mindenkit Giesshttblert. vezette be. Ennek ellenére az egyiptomi ciga­retta ára nem lett olcsóbb. A dohánvjövedéki igazgatóság ezen eljárása sérti a dohányzók ér­dekeit és a mohó nyerészkedés jellegével bir. A rettenetes gazdasági válság egyébként in­dokolttá teszi, hogy a dohánynemüek ára az egész vonalon lesz állíttassák. Kérdem a pénzügyminiszter urat: 1. Hajlandó-e Szlovenszkó és Ruszinszkó do­hánytőzsdéit ugyanolyan minőségű dohányne- möekkel eíláttatni, mint á történelmi országok dohánytőzsdéit? 2. Hajlandó-e a ragasztott egyiptomi cigaret­ták gyártását megszüntetni, avagy, ha ez már nem lehetséges, úgy a ragasztott egyiptomi ci­garetták árát 20 fillérre leszállítani? 3. Hajlandó-e a gazdasági válságra való te­kintettel az összes dohánygyártmányok árát le­szállítani? az érdekelt kisebbségi államok bejegyezé­sével történhetik meg, ellenkezőleg, véle­ménye szerint a tanács bátran megjavitlmt- ja a procedúrát ha a javítások nem ellen­keznek a kisebbségi szerződések szövegével. Ellenvetése dacára Apponyi csatlakozik Briand álláspontjához, mert szintén azon a véleményen van, hogy az újabb lépések meg­tétele előtt meg kell várni a madridi hatá­rozatok eredményeit. Az állandó kisebbségi bizottság megterem­tése föltétlenül előmozdítaná Európa pa<ci- fizálását. Végül Apponyi bejelentette, hogy bármeny­nyire nem tartja kielégítőnek a népszövet­ség ez évi kisebbségi jelentéséit, a szavazás­nál nem fog ellene szavazni, ha a kisebbségi vita végén a hatodik bizottság bizonyos po­zitív határozatot fogad el a jövőre vonatko­zóan. Bethlen és Curtius tárgyalása! Budapest, szeptember 19. (Budapesti szer­kesztőségünk teiefonjelentése.) Illetékes he- lyen Az Estnek Bethlen genfi tárgyalásairól a következő felvilágosítást adták: — Bethlen Géniben valóban tárgyalt Cur- tiussal, akivel megállapodott, hogy mindkét állam igyeksziak a kereskedelmi szerződést, amely eddig hiányzott, mielőbb megikötaL Romániával, Bulgáriával és Jugoszláviával is folytaik tárgyalások és valószínűleg októ­ber folyamán közös konferenciát hívnak egy­be Belgrádiba, ahol megvitatják az agrárkér­déseket. mint aki azt mondja: „Igen, uraim, megtet­tem. És most Ítéljenek”. Aztán nagyot lélek- zett, odament a vendéghez és keze ti szorított vele. — Tudnia kell — mondta Emilé Boudin — hogy barátunk ellensége az anyagnak. Vannak írók, akik elvonulnak vidékre s he­teken át viaskodnak az ördöggel. Barátunk ellensége az anyagnak, s minden eszköz jó neki arra, hogy ellenszenvét az anyag formá­ival szemben kifejezésre juttassa. Szobrász­tól elég különös. Mosolyogva nézett körül. A pipás ember helyeslőén bólintott. A francia fiatalember halkan beszélt, s mosolygott hozzá, mint aki egy kínos eseményt leszállít igazi értékére, de ezért nem ítéli el, s megadja a rögeszmé­nek kijáró elnézést. Gyorsan beszélt, elhú­zott árnyalatokkal. — Én a gázgyárban dol­gozom — mondta még. — Mérnök vagyok. De ez nem jelent semmit. A szobrász karonfogta s körbevezette a te­remben. — Boudiu nem hajlandó követni engem — magyarázta keserű hangon. — Mérnöktől elég különös. Párisban negyvenezer ember foglalkozik állandóan képzőművészettel. Itt fölöttem és mellettem s a szomszéd uccában s a legkülönbözőbb városrészekben emberek ülnek és állnak vásznak és agyagtömbök előtt, s ki akarják fejezni a szépet, vagy az igazat, vagy ami a kép mögött van, vagy a formát, vagy tulajdon, magukat, az ördög tudja, mit? Képzelje el. Negyvenezer ember! S köztük sok egészséges és munkabíró, aki évszámra nem tesz egyebet. Negyvenezer. Én magam részéről megoldottam a művészet titkát. A kockákra és gömbökre mutatott. — Én felbontom az anyagot ősi formáira. A többi nem az dolgom. Amikor felbontom, egyidejűleg összerakom. Legyen szives tudo­másul venni, hogy nem vagyok kubista. Ami Piccassot illeti, ő újabban négy almát fest falálon, a háttérben pohárral. Én megadom az anyagnak, ami az anyagé, a lobbii rá­bízom azokra, akiknek ez nem elég szép, vagy mély. A világrejtély kulcsa a matema­tika. A mértan nagynénje a matematikának. ■ Hogy ezt a kúpot minek nevezik, akik a mü­■ vészeiben minden áron mást akarnak látni, mint ami, áz érdekelhet sintéreket és anya- könyvvezetőket, de engem nem érdekel. Én tudom, hogy kúp, és nem Vízesés, se Me­rengés. Kúp, semmi egyéb. — Kúp — mondta a francia fiatalember s helyeslőén bólintott. — Kúp, de nem művé­szet. A magányos ember a ládán kivette szájá­ból a pipát s intő mozdulattal feltartotta ujját a levegőbe. — Ebben a pillanatban — mondta törede­zett franciasággal — az a nagy kérdés, hogy lesz-e még egyáltalán művészet. Csak órák kérdése, hogy ez eldőljön. Mi nem tudunk semmit, batuska. Oly komolyan mondta ezt, olyan egészen belülről, egy ember lényének legaljáról, hogy tisztelettel néztek reá. Látszott rajta, hogy már sokmindenen ment keresztül s most se kényezteti az élet. S érezni lehetett, hogy semmi nem fontosabb néki, mint a kér­dés, hogy lesz-e még egyáltalán művészet? Aggodalmasan nézett maga elé. —■ Csak órák kérdése? — mondta udva­riasan a francia. — Hogy érti ezt, Vaszilieff ur? — Minden pillanatban születnek emberek — mondta az elhanyagolt hajviseletü ember. — Moszkvában hetenként négyszázhusz cse­csemő születik átlagban. Egyáltalán nem va­gyok biztos benne, hogy azoknak a csecse­mőknek, akik ebben az órában Moszkvában születnek, lesz-e még szükségük művészet­re, tájképekre és csendéletre és harlekinre mandolinnal és Fiirdözőre és Szénhordóra s Anyaságra? Azt se tudom, milyen ruhát, hor­danak húsz év múlva. Azt se tudom, mii esznek majd és milyen jármüvekkel .közle­kednek. De meg vagyok győződve róla, hogy nem lesz olyan nagy szükségük művészetre, mint például hármunknak e pillanatban. A szobrász almabort hozott, egy kanosé­ban, nmeivel az ágy alól húzott elő és csor­ba poharakat. Az almabor savanyú volt es penészes. Szótlanul ittak s a szobrász bizal­matlan tekintettel, gyanakodva nézegette szobrait; •

Next

/
Thumbnails
Contents