Prágai Magyar Hirlap, 1930. szeptember (9. évfolyam, 199-223 / 2420-2444. szám)
1930-09-20 / 215. (2436.) szám
LÁTSZAT ÉS VALÓSAG Irta: TAHIJÁN ÖDÖN Masaryk elnök losonci látogatása és különösen a Giller János ár. tartomány gyűlési képviselő üdvözlő beszédére adott válasza szokatlan visszhangot váltott ki nemcsak a sajtóban, hanem Szlovenszkó közönségének a politika iránt érdeklődő szélesebb rétegeiben is. Ha már a Masaryk elnök látogatásának célja és programja élénk előzetes eszmecserére adott alkalmat, úgy érthető, hogy a látogatás elmúltával az emberek igyekeznek a látogatás tényét és az elhangzott nyilatkozatokat bizonyos titokzatossággal kommentálni. Az üdvöalőbeszédeket s a köztársasági elnök válaszát közölték a lapok. Mi a magunk magyar kisebbségi politikánk szempontjából két tényt hibáztatunk és tartunk szükségesnek külön is leszögezni. Az egyik, hogy a kormány kifejezetten felelős azon politikai nyilatkozatokért, melyeket Masaryk köztársasági elnök a mai kormányzat mellett tett. őszintén meg kell mondanunk, hegy a köztársasági elnök szavai váratlan meglepetést keltettek az itt élő magyarságban, amely az elnök személyében mindenkor a nemzetiségek és pártok felett álló államfőt tisztelte. A loyális fogadtatás, mely a magyar kisebbség részéről az elnök egész útja alatt megnyilvánult, a köztiszteletben álló államfőnek szólott a törvény tiszteléséhez szokott magyar kisebbség részéről, melynek lehetnek bár súlyos sérelmei, a kormányzattal és az itt meghonosított demokráciával szemben, de azért pillanatra sem feledkezett meg az államfőnek kijáró tiszteletről. Keservesen csalódik azonban az, aki az államfővel szemben tanusitott loyális magatartásból a magyar kisebbség megelégedésére mer következtetni. És éppen ezért tartjuk az egész rendezést súlyosan elhibázoitnak, mert a köztársasági elnök látogatásának a programja nehezen egyeztethető össze azzal a magas piedesztállal, amelyen a nemzetiségek és pártok fölött álló személye a mi szemünkben is áJL Ezért kétségkívül nem mi, magyar kisebbség, hanem a kormányzat felelős. A köztársasági elnök ajkáról olyan kijelentések hangzottak, amelyek eldőnthetnék egész kisebbségi harcunk jogosságát. S ez a második súlyos hiba, melyet az elnök látogatásáért felelős kormánytényezők elkövettek, mert ezáltal arra kényszerítenek bennünket, hogy Masaryk elnök kijelentéseit a magunk szempontjából is bírálat tárgyává tegyük. A köztársasági elnök ur elismerte, hogy a magyarok jólelküek és ismételten .megállapította úgy ő, mint vezető állásban levő kormányférfiak, hogy az itt élő magyarság az állammal szemben mindenkor becsületesen teljesítette kötelességét. Helytelen volt tehát véleményünk szerint a múlt hibáit felhány- torgatm. Ha a múltnak voltak hibái, azokat nem mi követtük el. De mindenképpen pontot tett a múlt mögé a csehszlovák köztársaság által elfogadott 1919 szeptember 10-én Parisban keit kisebbségi szerződés, mely az itt élő magyar kisebbbég részére teljes védelmet, tehát teljes jogegyenlőséget biztosit. Egész kisebbségi önvédelmi politikánk erkölcsi alapja azon nyugszik, hogy ezen jogoknak a gyakorlatban nem jutottunk birtokába. Ez g kérdés, amely felett velünk sem vitatkozni, sem megalkudni nem lehet mindaddig, amíg a jogaink teljes bitoklását gátló körülményeket a kormányzat meg nem szünteti. — Mi a látszat és valóság között disztingválni tudunk. Tisztában vagyunk tehát az általános választójog lényegével, mely lehetővé teszi, hogy képviselőinket a törvényhozásba küldjük, de nem tulajdonítjuk véletlennek azt, hogy ezen köztársaság összlakosai közül ép a magyarságnak van sokkal nagyobb számú szavazatra szüksége egy képviselő, vagy szenátor választásához, mint a köztársaság bármely más népének. Ismerjük a csehszlovák parlamentarizmus felépítésének rugóit és tudjuk, hogy mit ér az olyan demokrácia, amelyben az egyéni véleménynyilvánítást megakadályozza a pártfegyelem. És ha seregszemlét tartunk mindazon intézkedések felett, melyeket a prágai kormányok 12 esztendő alatt, a mi érdekeink teljes figyelmenikivüi hagyásával valósítottak meg, igazán nem csodálkozhat senki azon, hogy a kormány eljárásában szándékosságot látunk. Nem mull. véletlenen, hogy az alkotmány intézkedésével merően ellen tétiben kulturális céljainkra az állami költségvetésből nem kaptuk meg a bennünket jog szerint megillető hány dót, hogy iskoláink és az azokat látogató tanulók száma napról-napra csökken. Hogy minden ilyenirányú fáradozásaink, még a legtermészetesebbek is, mint a pozsonyi magyar jogifakultás létesítése, magyar tanítóképző felállítása, elutasításra talált. Lehetetlen a szándékosságot meg nem állapitanunk az állampolgársági kérdés kezelésében, mely ép a magyarságot sújtja különös kíméletlenséggel. ' A köztársasági elnök ur megemlékezett a hozzá naponta beérkező nagyszámú magyar kérvényről. Bátorkodunk atyai jóindulatába ajánlani ezen kérvényeik elintézéséi Az állampolgárságuktól, nyugdijuktól megfosztott, évek óta nyomorgó nyugdíjasok, özvegyek és árvák kérik végső kétségbeesésükben a köz- társasági elnök támogatását. Ez semmiesetre sem bizonyítéka annak, hogy a magyar kérvényezők ügyeit a minisztériumok különös jóindulattal kezelnék. A köztársasági elnök ur, mint a humanizmus egyik általánosan nagyrabecsült előhar- cosa természetesnek fogja 'találni, hogy az itt élő magyar kisebbség nem akar lemaradni a népek versenyében. Neki a világszerte elismert tudósnak látnia keli, hogy az itt élő magyar kisebbség gazdasági leromlása különös tekintettel a kormányzat mostoha bánásmódjára, a magyar kisebbség kultur színvonalának süllyedését kell, hogy eredményezze. Ezért nem tettek jó szolgálatot sem az állam, sem az abban élő nemzetek megbékélése ügyének azok, akik az elnök losonci fogadtatásába belevitték a politikát, amivel nem növelték annak a szép gesztusnak értékét, melyet Madách sírjának megkoszorúzása a magyarság felé kétségkívül jelentett. Mi kisebbségi magyarok készségesen meghajolunk a cseh és szlovák nemzet nagyjainak emléke előtt. Mi elismerjük Komenius nagyságáit, tiszteljük a cseh: nép oá..; ;• tanítómesterének Palaokynak emlékét, elismerjük Smetanát és igy természetesnek találjuk, hogy a köztársaság tudós elnöke őszinte megbecsüléssel teszi le koszorúját az „Ember tragédiája” szerzőjének sírjára. De ebből nem szabad politikumot csinálni. Ez feltétlenül hiba volt. Ezt a hibát már elkövette egyszer a köztársasági elnök kíséretében levő Slávik dr. belügyminiszter, amidőn a nép- szövetségi ligák uniójának varsói ülésén SzüHő Géza által ismertetett kisebbségi sérelmeinket tompítani akarva azt említette fel mint tényt, hogy ő maga zsupán létére ré-szivett a magyarság akkori vezérének, Pet- rogaili Oszkárnak temetésén. Ez sem volt szerencsés kijelentés és semmi esetre sem volt alkalmas arra, hogy kisebbségi bajainkat elfeledtesse. A köztársasági elnök személye iránt érzett minden tiszteletünk dacára, sőt talán éppen ezért le kellett szögeznünk álláspontunkat a Losoncon elhangzott kijelentésekkel szemben, mert saját becsületes, nyíltan folytatott kisebbségi küzdelmünk erkölcsi alapját kell megvédelmeznünk. Addig, amig sérelmeink kulturális és gazdasági téren orvoslást nem találnak, amig a hatalomban ténylegesen nem részesedünk a számarányunkat megillető mértékben, addig sérelmeink felől semmivel sem lehet elterelni a figyelmet. Nekünk csak egy követelésünk van, a magyarság jövőjének biztosít- tása. Erre az itt meghonosított politikai rezsim nem adja meg a módot. Az itt élő magyar kisebbség jogos elégedetlenségét csak tettekkel lehet megszüntetni. A mi szemünket nem kápráztatja el semmiféle görögtüz. Aki az itt élő népek komoly megbékélésének ügyét szolgálja, annak elő kell mozdítania, hogy a magyar kisebbség ténylegesen jóga- inaik htotokéiba jusson, hogy kultur'.'1b ügyeit legjobb belátása szerint maga intézhesse és hogy gazdasági érdekeit a gazdasági élet minden megnyilatkozásában ugyanúgy megvédelmezhesse, mint ezen köztársaság bármely más nemzetiségű polgára. -- Aki a hatalmon levők közül ezen feladatot teszi a csehszlovák belpolitika sarkkövévé, az fogja megtenni az első lépést az itt élő népek békés együttműködésének biztosítása felé. A népszövetség hatodik bizottságában megkezdődött a korszakos jelentőségű kisebbségi vita Apponyi harca Benessel és Briandnal a kisebbségért — Koch-Weser főiveti a problémát — Feltűnő közeledés az álláspontok között Genf, szeptember 19. A népszövetség hatodik bizottságának ma délelőtti ülésén megkezdődött a nagy kisebbségi vita, amelyen Briand, Benes és a legtöbb érdekelt állam külügyminisztere személyesen résztvett. Az őszi népszövetségi ülésszak programjának Páneurópa után kétségtelenül a kisebbségi vita a legérdekesebb része s az üléstermet sűrűn megtöltötték az érdeklődők. Elsőnek Koch-Weser német delegátus emelkedett szólásra, aki Curtius külügyminiszter képviseletében nagy beszédet mondott és azt követelte, hogy a kisebbségi kérdést ezentúl minden évben szóvátegyék a népszövetség politikai bizottságában. Rámutatott arra a növekvő érdeklődésre, amellyel a világ a kisebbségi kérdést követi és megalapította, hogy a kérdés megoldása az európai politikai feszültség enyhülésének egyik legfontosabb fázisa volna. Koch-Weser nem foglalt állást az alapvető kérdésekhez és nem nyilatkozott abban a tekintetben, vájjon a kisebbségi kérdést magában a népszövetségben kell-e elintézni, vagy külön népszövetségi kisebbségi bizottságra kell bízni megoldását. Elismerte, hogy a népszövetség részleteredményeket ért el, mindazonáltal a veszedelem nagy, hogy nem tudja követni az események fejlődését és a közvélemény álláspontja mögött marad. Koch- Weser ezek után éles kritika tárgyává tette a rövid és jelentéktelen kisebbségi jelentést. Lehetetlen állapot, hogy ötvenhét kisebbségi petíció közül a népszövetség huszonhatot elfogadhatatlannak nyilvánítson. A petíciók nagy részének visszautasítását a népszövetség azzal magyarázza, hogy a petíciók egyszerű propagandaeszközök voltak és nem tényeket tartalmaztak. A szónok szerint sok esetben valószínű ez, mégis nagyvonalúbban kell eljárni a népszövetség határozatainak betartásánál és mindenekelőtt attól a hibától kell tartózkodni, hogy a kisebbség panaszaiban jelentéktelen ügyeket lássanak. Madridban elhatározták, hogy a kisebbségi ügyekkel foglalkozó népszövetségi hármas-bizottságot szükség esetén két taggal kiegészítik, de a praxisban ezt az eljárást egy év alatt egyetlen egyszer követték. A petíciók elintézésének nyilvánosságra hozatala sem történt olyan mértékben, mint Madridban megbeszélték. Lehetővé kell tenni minden egyes tanácstagnak, hogy önálló véleményt formáljon az egyes esetekről. Beszédének végén a német delegátus a kisebbségi kérdéssel mint általános európai problémával foglalkozott és megállapította, hogy nem kevesebbről van szó, mint a kisebbségek tagjainak biztosítani emberi jogaikat, népi énjük megmentésére törekedni, anyanyelvűket, kultúrájúkat és vallásukat védelmezni a meglévő államok keretein belül s ami a leglényegesebb, mindezeket az elemi követelményeket nemcsak jogilag garantálni, hanem praktikusan megvalósítani. Senki sem gondol a szuverén államok jogos érdekeinek megsértésére. A kisebbségi kérdés nem jelenthet veszedelmet az államok belső szilárdságára, ellenkezőleg, meggyőződése szerint azok a kisebbségek, amelyek pozitiv kuil- turfeladataiknak élhetnek, meg fogják erősíteni az államot és közelebb hozzák egymáshoz Európa népeit. Tévedés azt hinni, hogy a kisebbségek a béke ellenségei, mert az ellenkezője igaz, csak a kétségbeesés kergeti a kisebbségeket a katasztrófapolit-ikába. A kisebbségek ma az európai kultúrák között közvetítőként szerepelhetnek és Európa egyesülésének előharcosai- vá válhatnak. Az európai népek egymáshoz való közeledését nemcsak a vámhatárok leomlása determinálja s Koch-Weser meggyőződése szerint az európai népek egymásr ata tálasának légr **ai nftmi>k ** oldal JL * DL évf. 215. (2436) szám * SlORlIlBt * 1930 szeptember 20 A szlovenszkóiés ruszinszkói ellenzéki pártok rk6^°smdlékfeUcl^hllkkéntz Vo°í« voUObb Főszeriiesilő: politikai napilapja "*«■
