Prágai Magyar Hirlap, 1930. szeptember (9. évfolyam, 199-223 / 2420-2444. szám)
1930-09-18 / 213. (2434.) szám
1930 szeptember 18, csütörtök. teagai-MacAarhtrlap 5 Halászat a gazdasági zavarosban Szlavónoké, szept 17. A Csallóköziben imitt-amott nagy gazdasági gyűlésekre csalogatják a magyar néfpet, földművest, földmunkást egyformán és a feledés jótékony homályából elöbujnak jó svádáju agitátorok, ambíciójukban ki nem elégített kisgazdák, akiknek rendszerint outsider politikai párt ócskák hirtelen ott termett támogatóit ismerhetjük fel. Valóban nem sajnálják a fáradságot — a költségszámlát bizonyára lesz, aki kiegyenlítse — jó szimattal felfedezik, hogy itt -van a legjobb alkalom: a nép elkeseredett, gazdaságilag szervezetlen, a gazdasági zavaros sok halat rejt habjai alatt, jó lesz kivetni a hálót és bele a jelszavak csalétkét helyezik, azután a választáson — az ördög nyitott szemmel alszik Csehszlovákiában — ki lehet húzni a tanya hálót és megfogni a megfoghatókat. Ez pedig mindig akad. Már egy pozsonyi kormánylap is a magyar pártok lapjait támadja, hogy igy, meg amúgy, nem Írnak erről a korszakalkotó eseményről. Nagyon érdekes azonban az összefüggés, melyre rendesen egv-egy jól értesült cseh kor- mánylaip hivja fel figyelmünket. így a Lidové Novinyben olvashattuk, hogy e mögött a mozgalom mögött egy áldozatkész gróf u.r áll, akinek sajtója is van, amely türelmetlenül várja a mi nyilatkozatunkat is. Igazán fölösleges volna beavatkoznunk pártlapok programjába, amelynek a gazdasági kérdés a gerincét alkotja, a jegeoesedési pontot, amely körül keletkezik a kisebbségi élet és forog a munka. Azonban nem lesz érdektelen felvilágosítani a magyar gazdák tömegeit, hogy mi is lappang e mögött a „nemzetmentési akció" mögött, amely ugyan egy jottával sem viszi előre a gazdasági krízis megoldását, de előtérbe helyez bizonyos egyéneket és bizonyos politikai múmiákat szeretne az életre dörzsölni a magyar gazdaközönség első segélynyújtásával. Igazán nem érdekelhet bennünket, hogy ez a gróf ur, aki eddig erdőszakértő hírben állott, most a mezőgazdaság szakértője gyanánt szerepel. A demokráciából is nagy porciókat fogyaszt, amikor agitátorai elfogadják a kommunista segítséget is a feketeinges szenátor képiében, aki most ellágyult szívvel fakad sírva, amikor látja, hogy a magyar kisgazdánál a végrehajtó foglal, nem helyet, hanem gabonát, kocsit, lovat. Valamikor nem is volt ilyen lágyszívű ez a kérgeskezü szenátor ur, mikor még kurta pipájához nem volt dohányra valója, akkor a zsíros paraszti burzsoát szidta, ahogyan csak a tüdejéből kifért. Osak sokáig álljon ez a béllé alliance. De nem lesz nehéz a további összefüggéseket is megkeresni, hogy kik is állanak e mögött a zavaros-halászat mögött, amelyben az első sorokban egy, a politika süllyesztőjén eltávolított vezérnek a bizalmasát ismerjük fel. A vezér ur a reálpolitika híve és igy személyesen i,s kedvéit személyiség a kormánypártok előtt. Az összeköttetések szálai ahhoz a gróf úrhoz és lapjához fűzik, amelyen hosz- szasan bírálta a magyar kisebbségi politika „téves“ utalt és vezéreit. így azután most már helyben volnánk, tudjuk, honnan süt ránk a nap, amely alatt mindenkinek joga van élni, még azoknak is, akiknek nincsen halászjegyiik és halász területük, tehát szerencsehalászok. Mindenesetre legkönnyebb dolog pontokba szedni, mit kivan a magyar nemzet és a magyar gazda, akinek a leikéből csak úgy szakad fel a sóhaj, hogy mi lesz vele, mert el kell vesznie ebben a siralom völgyében, ha nincsen gyors segítség. A papiros türelmes ős elbír minden ígéretet, amelyre megesküsznek a gazdák „megmentéi". Az már aztán sokkal nagyobb művészet, ezeket a pontokat valósággá is termi. Csakugyan jó lenne egy kis adómoratórium egy öt esztendőre, meg egy kis agrárkölcsön is elférne még a ládafiában hatszázalékos kamatra, csak azután legyen, aki eljut a kásahegy tövébe. Azaz, hogy majd erre is kínálják a vasúti ingyenjegyet az agráriusok felé, akik már a föld ígéretekből kikopva, a reélpolitikát hirdetik, szakasztottá n ugyanazt, amelyet az egykori pártelnök megszerkesztett az 5 nem is olyan kellemetlen Tomijában. Ezekkel a sorokkal csak azt akarjuk elérni, hogy a mi politikai pártijaink legyenek résén és őrségei figyelmezve álljanak a kisebbségi magyar vártákon, hol nem fizetnek jó napidijakat gróf urék és hatalmas protek- l óraik, mint a maguk embereinek. Mivel azonban a levest nem eszik rendszerint olyan forrón, ahogyan tálalják, gazdáinknak is van elég idejük arra, hogy számot vessenek magukkal és a szép szemeik közé nézzenek az Ígérőknek ér a magyar néphez köszörülködő jóbarátoknak, akiknek már egyszer kimérte a házhelyet és ha a legközelebbi válaszfásokon megint kípattanik valamelyik magyar reálpolitikns ur agyából egy frissen kefélt és szópnevü párlocska, hogy szavazatokat halásszon orvhálójába, a félre támasztó ti magyarság tudni fogja, kik is azok, akik áldozataikat beszappanozzák, mielőtt melléjük szegődnek Messiásnak, vagy égi gondviselésnek, avagy nj csodákat ígérnek két hal. és őt kenyér' birtokában, amelyre azután várhot a mograoroli én bajban fuldokló magyar gazda. Egy időben hét nagyarányú sikkasztási botrány pattant ki a Földműves Kölcsönpénzíár nyiirai és nagytapolcsányi fiókiában A nyitrai intézetben negyedmillió horonát,Mezeit el*4 Listyák Pál igazgató, akit a napokban elbocsátották állásából — A nagytapolcsányi Hók igazgatója 86.000 koronás sikkasztás után megszökött Nyitra, szeptember 17. (Saját tudósítónktól.) Május első hetében a Földműves Kölcsönpénz- tár nyitrai fiókjában revíziót tartottak és nagyarányú sikkasztásnak jöttek nyomára. Minthogy a könyvelésből nem tűnt ki világosan a bűncselekmény minden részlete és a sikkasztás fennforgásának kétségtelen biaonyi tékáit csak hosszabb könyvvizsgálat után lehetett volna megállapítani, az igazgatóság a belső vizsgálat idejére eltekintett a bűnvádi följelentéstől. A városban tudomást szereztek a pénztárban folyó rovanosolásxól és az a hir járta, hogy fantasztikusan nagy pénzösszegek tűntek el. A bank pénztárosa, Mihalik Mihály távozott állásából, de a másik gyanúsított, Listyák Pál igazgató, a közvélemény legnagyobb csodálkozására a helyén maradt. A napokban befejeződött a házi vizsgálat, amelynek eredményeképpen megállapították, hogy Listyák igazgató rendkívüli ügyességgel negyedmillió koronát sikkasztott a kezelése alatt lévő pénzösszegekből, ívfost már nem lehetett tovább halogatni a kényes affér likvidálását. Minthogy Listyák igazgató a kár megtérítésére elfogadható garanciát ajánlott, nem tettek ellene bűnvádi följelentést és megelégedtek azzal, hogy tüstént elbocsátották állásából. A revízió fölszinre hozta Mihalik Mihály pénztáros bűnét is, egy 13.000 koronás sikkasztást, amit az igazgatóság bűnvádi följelentés formájában közölt az illetékes hatósággal. Munkatársunk a bűnügyi affér ügyében a legi'lileték esőbb tényezőkhöz, a pénztár igazgatójához és elnökéhez fordult információkért. Ezek megerősítették, hogy az intézetben tényleg sikkasztás történt, de a Listyák igazgató visszaéléseiből kifolyólag nem éri kár a bankot, Mihalik pénztáros ellen viszont megtették a följelentést. A pénzintézet elnöke azt is közölte, hogy a Listyák-féle sikkasztás olyan hallatlanul raffi- nált módon történt, hogy csak egy egész hónapon át folyó könyvvizsgálattal lehetett fölfedezni. A Listyák által fölajánlott garanciát a földművelésügyi minisztérium is elégségesnek tartotta és mivel az intézetet nem éri anyagi károsodás, ezt az ügyet nem terelték bűnvádi útra. Hasonló manipulációnak jöttek nyomára a pénztár nagytapolcsányi fiókjában is, amelynek vezetője Tomsala Rezső bankigazgató volt. Ott is egy váratlan revízió rántotta le a leplet az üzelmekről. Megállapították, hogy a pénztárból hiányzó 86.000 korona Tomsala bankigazgató kezén tűnt el, az igazgató azonban meglépett a felelősségrevonás elöl és ma ismeretlen helyen tartózkodik. Megtették ellene a bűnvádi följelentést és valószínűleg már a közeli napokban kibocsátják a körözőlevelet. Egyes verziók szerint. Tomsala. azzal próbába menteni leleplezett üzelmeit, hogy azt állította, hogy az elkezélt pénzt az agrárpárt agitációs céljaira használta föl. Ez a védekezés valószínűtlen ül hangzik, de bizonyosat majd csak a visszaélések bűnvádi kivizsgálása során lehet megtudni. Előrelátható, hogy a, sikkasztási ügyek vizsgálata és főtárgyalása folyamán politikai szempontból is érdekes kulisszatitkok látnak napvilágot. Akrobata-mutatványok közben anyja szemetáttára hatálra Reneschauhan egy katonai pilóta „Még többet mutatok majd szülővárosomnak !** — 1930-ban eddig tizenhét halálos áldozata volt a katonai aeronautikának Prága, szeptember 17. Az 1930. év a repüi ősze re nesetlen ségek jgyében áll. A világháború óta nem volt annyi repülősaerencsét- lenség, mint ezidén. A legtöbb repülőkatasztrófa 1930-ban Franciaországiban történt, dó a többi állam is számos szerencsétlenséget jegyzett föl. Cseh Szlovákiát i« a súlyosabbnál súlyosabb repülőkatasztrófák szériája sújtotta. A közvélemény még nem ocsúdott föl az igtlaui löihegka tasztrófa 'lidércnyomása alól ■ máris úját jelentenek. Ma délelőtt a Prága melletti Beneschauban 9 óra tájban felszállóit a B 21—73. számú katonai együléses üldöző repülőgép* amelyet Pesek József tábori pilóta-szakaszvezető vezetett, aki beneschaui születésű. A gép a 4. repülőezred egyik rajának a ma ieggeM gyakorlatain vett részt, de fél tíz óra tájban elmaradt a naj másik három gépétől s mikor éppen Mariann vice fölött repült, hirtelen lezuhant és pozdorjává zúzódott. A roncsok alatt holtan maradt Pereik pilóta, két kilométernyire szülővárosától. A katasztrófa okát eddig még nem sikerült megállapítani. Szemtanuk állítása szerint a Lehet, hogy most vasárnap a német választáson, melynek eredményei katasxtrófahangulatot idéznek fel ax európai politikában s amikor az esélyek oly különösen alakultak, hogy nemcsak Hugenberg bukott meg, hanem a német polgári demokrácia is, megbukott még valaki: Briand. S vele együtt megbukott e választáson a halott Stresemann is, kinek pártja szétszóródott, mint a nagy halott porai. Locarnot temetik, a Söröse maim-Briand politikát. Pánik a levegőben. Aki az elmúlt hetekben, a genfi ülést közvetlenül megelőző napokban, a francia sajtót s annak nemcsak nacionalista nyomtatványait, figyelemmel kísérte, az megdöbbenhetett azon & háromgarasos bölcsességén és imtimpistás előre- tudáson, mellyel Briand-t Pánetsrópáját az európai diplomácia fizetett és kitartott politikai cikkírói, riporterei és rajzolói útnak bocsátották. Nemcsak Podncaré sajtója, hanem a jól fegyelmezett és mindig kormánylojális bulvard- sajtó is szánakozó mosollyal írtak a „vén bohócról", aki most élete végére olajágat vesz a szájába e Páneurópából akar glóriát fonni ősz bohémfeje köré, valószinüleg egyes egy edül csak abból a célból, ahogy a színész jó „abgang“-ot készit elő magának, akár a darab rovására is, melyben játszott. Ez lett volna hát a hatvanéves Briand abgang-ja. az Európai Egyesült- Államok, mielőtt az aktív politikából kibukik a francia köztársaság elnöki, vagy ki. tudja, titkos óhaja szerint talán az Európai Egyesült-Államok elnöki feróooeébs? Képzelhetjük a francia szerencsétlenséget a repülő maga olkoizta. Pe- sek akrobatikus mutatványokat végzett szülővárosa fölött s nem hagyta azokat abba akkor sem, amikor Mai ianovice fölött volt. Egyszerre azonban már nem volt ura gépétnek, nem tudta kikormányozni egyik nyaktarő fordulójából s úgyszólván merőleges esésben zuhant alá. Az akrobata mutatványoknak együk szemlélője a yüóta anyja volt, akinek szemeW- téra vesztette életéi vakmerő fia. Peeek egyébként már többször végzett hasonló produkciókat a város födött, legutoljára tizennégy nappal ezelőtt. A fiatal pilóta el akart dicsekedni földijei elfőtt vakmerő tudásával. A két hét előtti produkció alkalmával az a hir terjedt el a városban, hogy Pesek agyonütötte magát Azonban a pilóta makkegészségesen áüi/tott be az anyjához s mikor meghallotta, hogy halálhíréit kölltötték, igy szólt anyjához: — Csak a feléi mutattam be tudásomnak, legközelebb még többel fog látni Benesch ml Peeek most beállt a pílóíabalák halt katonák glódájába: az lOQO.-i sorban a tizenhete® számot kapta. jmmmBsmmmmimamwmmmmmammmmmmmmmmBnatm sajtó diadal ordítás át, mikor a német választás eredményeit Briand orra alá tartják, szólván: isme, itt a stresemann-briandi Németország, a kiürített rajnai, saarvidéki zóna, a garanciáitól megfosztott vereailleei szerződés következménye. A valóságban ax, ami vasárnap Németországban történt, nem ok még arra, hogy a középeurópai egyensúly felboruljon, a szocialisták bukása inkább erkölcsi, mint tényleges, a kommunisták és a fajvédők előretörése nagyjelentőségű, de e pillanatban még nem végzetes. Végzetes lehet, ha e jelre nem kap észbe az a szociáldemokrácia, melynek tunya passzivitása volt egyik legfőbb ok a német „ifjú bolsevizáló lélek" ^nint egyik szociológusunk e tüneményt nevezi, szándékos színvallásának balfeló s az & köztársasági demokrácia, melynek most szava- zatraérett generációját a vigasztalan gazdasági perspektíva szétszórta a politika horizontjának két végletére. Egy nagy koalíciós kabinettel egyelőre elvírcsaftolhat Braun doktor s ha nem is fog rózsaágyon pihenni, mint poroszul mondják, de nem is lesznek sokkal vigasztalanabbak esélyei, mint francia kollégájának, Tardieunak, aki mór egy assurance-sociale-törvóny vitára- boesátásánál is patikamérlegen tudja csak kiegyensúlyozni a maga kamarai többségét, ha tudja, s ha nem tudja, könnyedén bukik s rugalmasan áll másnap újra a helyén koalíciójával, melyben, a kommunisták s rojalisták kikapcsolásával, a politikai speciesek össms exótikumai láthatók és megtekinthetők. Nem lehet rár fogni, hogy szobrok biztonságával állana helyén, de mindenesetre lebeg, — még olyan ballaszttal is, mint külügyminisztere s annak általánosan megvitatott, s ami rosszabb, megmo- solygott ábrándja, mely nem óhajt többet s kevesebbet, mint Európából Európát csinálni. „Tanuljunk meg európaiul beszélni" — mondotta Briand, s a mindenfajta nacionalista sajtó hörögve, az imperialista sajtó gúnyos mosollyal tért napirendre az elszólás fölött. Az újságolvasónak, ha leibzsurnálján túl is érdeklődött az európai hangulatok s vélemények szócsövei iránt, valósággal olyan impressziója alakult az elmúlt hónapokban, hogy Aristide Briand, Franciaország külügyminisztere Waldeck-Rous- seantól Ta.rdieuig jó tucat különféle arányi a tu francia kormány nyugalmazott miniszterelnöke, — Gyengélkedés idején, különösen ha a rossznll értet szorulás fokozza, a természetes „Ferenc József" keserüviz fájdalommentes székürülést és kielégítő emésztést hoz létre. Híres nóorvosok a legnagyobb elismerés hangján írnak a valódi Ferenc József vízről, mert ez a kritikus korban is hosszabb időn át alkalmazható, anélkül, hogy kitűnő eredménye változnék. A Ferenc József keserüviz kapható gyógyszertárakban, drogériákban és füszerüzletekben. hibehagyott szocialista ée hitehagyott nacionalista, a politikának ez a gumiembere, ez a történelmi Lón Chaney, öregkorára egy kiesé meghibbant, csak ezt — kíméletből, kegyeletből, — nem mondták még meg neki. öreg, kitartott vezércikkírók csendesen a markukba nevettek, miközben Briand Páneurópájáról kön- törfaláztak, s a távozó Doumergue elnök helyen emlegették, olyan hangnemben, mintha egy kissé elöregedett politikust nem is lehetne ártalmatlanabb helyen eLkülöniteni, mint az Elyeée- p&lota vitrinjében, ahol köszön és mosolyog b álmodozhat is kedve szerint, de ártani már nem tud senkinek. Elvégre Dechanel is meghibbanit « mégsem történt baj, míg a vonatajtóból ki nem esett, — menjen hát csak Genfhe Briand, tartsa meg nagy hattyuénekót a nemzetek előtt Európáról, s aztán itt az ideje, s a német választások is segítenek hozzá, hogy az ellágyulfc hangulatú s agyú politikust valami díszes cellába internálják, ahol ártalmatlanul szövögetheti terveit. Mert Briand, még igy megmosoly- gottan fi hatvanhétévesen is, veszedelmes munkatárs a francia külügyminisztériumban. S aztán következett, valóban, Briand beszéde Géniben, a „bágyadt" beszéd, melyben Pán- európa zsenge problémáját reszkető hangon s reszkető kezekkel a népszövetség tapasztalt kezeibe helyezte, — s világszerte, vagy legalább is világsajtószerte a sajnálkozó vállvonogatás, a fölényes napirendjeié rés, a cinikus előretu- dottság kórusa parentálta a szónokot s eszméjét. A beszéd, igy olvashattuk, „színtelen" volt, a nagy szónok nem találta meg ez alka.- lomma-1 hangját, mondataiból hiányzott a meggyőződés ereje, s mit tudom, mi még. Ez a. csaknem egyhangú kritika egészen úgy hatott, mintha egy hangjavesztett énekest, egy iendiilete- mulott színészt páréntálnának el — mintha Páneurópa megvalósulása attól függne, hogy Briand szónoki képességeinek teljében van-e még, mintha Európa sorsa azon múlna, hogy egy szónok jól vagy rosszul diszponált-e, mikor erről beszél, — egészen úgy, mintha Galli- Cureit temetnék. Briand „rosszul" beszélt, fáradtan, öregen, —• s kis és nagy riporterek a vezérkar intésére, vagy magánbuzgalomból, oly udvariasan s kegyeletteljesen sajnálták le, oly okosan ée mindenttndóan tértek napirendre a*» A „BUKOTT" BRIAND Irta: Márai Sándor
