Prágai Magyar Hirlap, 1930. szeptember (9. évfolyam, 199-223 / 2420-2444. szám)
1930-09-18 / 213. (2434.) szám
6 1930 szeptember 18, csütörtök. „álmodozó" felett, aM a világ reál politika folyását egy öreg gyermek önkényével egy pillanatra távolabbi, utópisztikus irányba igyekezett terelni, hogy bivei is terrorizáltan s restelkedve hallgattak el. Jól van, öregur, igy szólt a kórus, most- aztán vissza a vitrinbe, a szép regénytémával s szerzőjével is. Ha a jelek nem csalnak, élünk néhány millióan Európában, fiatalok és öregek, névtelenek és prominensek, s nemcsak hegedüvirtuózok 6 másfajta laikusok, akik az európai gondolatot nem tudjuk attól tenni függővé, &e esedékessé, hogy egyik szónoka, mégha a legnevesebb is, megfelelően diszponált-e aznap, mikor róla beszél, — s éppen Briand ez utolsó „bukásában" látunk valami felemelőt, emberileg tiszteletreméltót, politikailag magasztosak Egy ember, egy minden hájjal megkent ember, aki egy életen át dobált el könnyű kézzel ideált a napi politika kedvéért, adott el meggyőződést és eszmét, hogy ki ne kapcsolódjon a reálpoliti- kának nevezett hiúság- és érdekvásárból, kiszolgált minden politikai árnyalatot a szocializmus s az imperialista nacionalizmus között, ép- penilyen ember köti élete végén „abgang“-ját — e talán úgy érzi, hogy nem is annyira személye, mint egy egész história rezsim „abgang“-ját — egy célhoz, amit a napi politika lekicsinyel, az érdekszövetségek megugatnak, ami számára csak küzdelmet ©s csalódást hozhat, egy hosszú és néha már gyanúsán „reális" célokkal megtűzdelt élet végén odaköti magát egy „ábránd" távoli délibábjához ... Persze, hogy a napi üzletágensei számára groteszk s lesajnálni való! 1917 január 26-án ezt irta Luxemburg Róza a börtönből egyik >-f átnő jenek: „Elviselhetetlen és érthetetlen számomra, hogy valaki igy teljesen át tudja adni magát a nap nyomorúságának! Gondolj csak például Goethére, milyen hűvös fölénnyel állott a dolgok fölött! S képzeld el, hogy az, amit meg kellett élnie: a nagy francia forradalom, a közelből nézve, bizonyára nem hatott másként-, mint véres és teljesen céltalan komédia. S aztán 1793-tól 1815-ig a háborúságok szakadatlan sora... Nem kívánhatom, hogy költő legyél, mint Goethe, de életfelfogását — az érdekek univerzalizmusát, a belső harmóniát — mindenki elsajátíthatja-, vagy legalább is célbaveheti. És ha erre azt feleled: Goethe nem volt politikai harcos — úgy azzal válaszolok: a harcosnak kell csífk igazán a dolgok felett állnia, különben beleüti az orrát minden szemétbe —. persze elsőrangú harcosra gondolok!...“ A „bukott" Briand személye talán első áldozata annak a szabadságharcnak, melyet Európa a maga európaiaeságának érdekében egyszer kénytelen lesz lefolytatni. Kevés a remény arra, hogy ez a harc csak az elvek harca lesz és vér nélkül fog lefolyni. Briand, ha bukott, szim- ftolikusan bukott, mert messzire nézett, mert egy zűrzavarnak nevet tudott adni, mert — éppen ő — a hitetlen, a clown, a fregoli, a politikus, élete végén felismert egy ideális szükségességet s hinni tudott benne. Életében csak ügyesség és tehetség volt. bukásában nagyság van. „Abgang“-ja, túl a kisokosok szánakozásán, megragadó, mert az eltűnő embernek volt ereje hozzá, hogy utolsó mozdulatával a napi koncon túl, távolabbi cél felé mutasson. A lewsSfee röpült i sémiin! lőpergyár egyik épülete P a r d u b i t z, szeptember 17. Ma reggel hét órakor újabb robbanás történt a semtini lőpor- gyárban. A B54. számú épület lőporöngyulladás következtében a levegőbe repült. Két munkás, aki az épületben dolgozott, kevéssel a robbanás bekövetkezése előtt elhagyta azt. A robbanás következtében keletkezett tüzet hamarosan eloltották. Ilisláis sitiiül üarceionában Madrid, szeptember 17. Barcelonában 38 ezer munkás sztrájkol, többnyire épitőmun- kások és vasmunkások. Holnap a szállítómunkások is sztrájkba akarnak lépni és a közvélemény szerint az általános sztrájk kikerülhetetlen. A kormány elrendelte, hogy a sajtócenzura, amelyet ma Spanyolországban eltöröltek, Barcelonában egyelőre érvényben maradjon. A vaucressoni villa „borzalmas** titka lázba hozta a párisi rendőrséget A láncokba vert orosz hercegnő megmagyarázhatatlan módon eltűnt Páris legújabb Kutjepov-rejtélye, amelynek egészen különös befejezése van Paris, szeptember 17. (A Prágai Magyar Hírlap munkatársától.) Ez a borzalmas történet egészen úgy kezdődik, mint Edgár Wal- laoenak legizgalmasabb bűnügyi regénye. Emlékezhetünk a hétzáras ajtóra, Wallace- nak erre a mesteri alkotására, amely azzal veszi kezdetét, hogy egy hírhedt betörő szörnyű lelkiismereti fúr daliásoktól gy&törten felkeresi a Scot- Icond Yard egyik híres nyomozóját és elmondja neki, hogy milyen rémületes tapasztalatai voltak egy kriptában. Azuián megindul a drámai feszültségű történet, amelynek folyamán Waltaoe mesteri módon hozza össze a hét kulcsot a detektív kezébe. Nos hát a párisi rendőrségen hasonló titokzatos és hátborzongató körülmények közölt kezdődött meg az alábbi történet, amely a vauc- ressoni villa címen uj bűnügyi szenzációt ígért. Az elmúlt napokban megjelent a bűnügyi osztályon Dániel Dávid, akit a párisi rendőrségen ugyancsak jól ismernek, mert egyike a francia tolvajvilág „legkiválöbbjai“-nak, akit minden sikerült nagy vágás elkövetésével jogosan gyanúsítanak, de akire ugyancsak kevés bűntényt lehetett idáig kétséget kizáró módon rábizonyítani. Rendkívül ügyes ember ez a Daráéi Dávid, akit rendőrkörökben Dédé néven becéznek, nagy összeköttetései vannak az alvilágban, mindenünnen a legjobb értesüléseket szerzi be és mesteri ügyességgel hajtja végre bűntetteit. Amikor szorul a hurok a nyaka körül, tökéletes alibivel áll elő és a nyomozó hatóságoknak ugyancsak nehéz dolguk van vele szemben. Nos, Dániel Dávid beállított a bűnügyi osztályra, megállóit a prefektus előtt és az izgalomtól reszkető hangon kezdte meg vallomását: — Előre kell bocsátanom, hogy ez alkalommal csakugyan bűnt akartam elkövetni. Vaucr ess ónban ki akartam fosztani az Iréné villát, amelyben egy orosz mérnök lakik. Tudtam, hogy a família vasárnapra elutazik, láttam is őket, amint szombat délután autóra szálltak láttam a férfit, az asszonyt, a két fiút és a leánykát. Az autó gyors iramban vágtatott el. A villa magányosan maradt. — Elérkezettnek láttam a cselekvés idejét. A hátsó udvarba lopőztam és az ablakon át lereszkedtem a pincébe. A munka egész könnyű volt, mert az ablak félig nyitva állott Teljes sötétség vett körül, mert a lámpámat még nem vettem elő . . . — Ekkor egyszerre hideg borzadály szaladt végig a tagjaimon. Borzalmas félelem fogott el. 1 Valaki nevetett. De egy eszelős nevetése volt ez. Amikor felgyújtottam lámpámat, egy meztelen nőt pillantottam meg. Hosz- szu haja a derekáig ért, fején aranyozott korona volt és hallottam, amint láncán, csörögnek. őrült nő volt a szerencsétlen, aki a falhoz volt láncolva. Nem tudtam dolgozni és rémületemben elmenekültem. A fantasztikus vallomásnak nem nagy hitelt adtak a rendőrségen. — Részeg voltál, Dédé? — kérdezte a biztos Dédé valósággal elszörnyüködött. — Mit gondol, biztos ur?! Sohasem iszom, ha „munkára" készülök. Hát jelentkeztem volna egyébként önnél? Kérdezősködjék csak Vaucressonban és hallani fogja, hogy a mérnöknek birtokában van egy titokzatos ládába és az tele van ékszerekkel, amelyek egy orosz hercegnő tulajdonai voltak. Maga a hrcegnő vitte a ládikát a mérnökhöz, akiben megbízott, de ezután titokzatos módon eltűnt. Hogy hol vannak az ékszerek, azt nem tudnom, de hogy hol van a szerencsétlen hercegnő, azt most a saját szememmel láttam. Tartson csak házkutatást, biztos ur! Vannak ám sokkal rosszabb emberek is a szegény betörőnél. Hát megbizik-e a bolsevikiekben? Én ugyan nem! Ám ha valamit talál, a jutalomra számot tartok. Egészen ingyen senkit sem adhatok a kezére, ha még olyan ellensége is a köztársaságnak. i-t Tehát is velem jön VautoresHonbaj —* mondotta a biztos, mert úgy hitte, hogy Dédé erre a felszólításra kámforként illan el. Azonban tévedett. — Mi sem kellemesebb rám nézve, —- felelte készségesen Dédé és nagy kényelemmel 'helyezkedett el a rendőrségi autóba a két erőteljes rendőr között. A mérnök éppen akkor tért haza családjával, amikor a rendőrségi autó megállót! az Iréné villa előtt. A rendőrbiztos elmondotta Dédé élményét és felvilágosítást kért. Az oroszt nagyon meglepte a dolog és kissé udvariatlan megjegyzést tett a rendőrségre, amely minden gazembernek hitelt ad és ártatlan embereknek kényelmetlenséget okoz. Ám Dédé közbevágott. — Jó, jó, ezt majd meglátjuk. Gyerünk csak, biztos ur, a pincébe! A mérnök vállat vonva előrebocsátotta váratlan vendégeit, felnyitott egy ajtót, amely mögött lépcsők vezettek a mélybe. Ott voltak a pincében. Az ablak még nyitva állott. A biztos felgyújtotta lámpáját és ekkor.... A pince üres volt. Nem volt ott a mezítelen, félőrült hercegnő és a falon sem volt semmi nyoma,, mintha oda lánc lett volna erősítve — Átkozott szélhámosa! — szitkozódott a felültetett biztos, de már a következő pillanatban elnémult ... * Dédé ugyanis lehajolt a földre és a szálma, meg a forgácshulladékból egy összeroppantott aranyozott koronát húzott elő, olyan papun- dekliből készült áfraságot, amilyet a gyerekek farsangkor nyomnak a fejükre. Most már a rendőrbiztos is gyanút fogott, hiszen a Kutjepov-eset óta a párisi rendőrség minden fantasztikus bűntényre képesnek tartja az orosz kommuistákat. És bár a mérnök váltig erősitgette, hogy sem ő, sem családjának bármelyik tagja soha nem volt a pincérben, a villát most már alaposan átkutatták, ám azzal az egyetlen eredménnyel, hogy a mérnök végre is dühbe gurult és azzal fenyegetőzött, hogy panasszal él a rendőrigazgatóságnál. Mert politikai meggyőződésére tényleg bolsevilci, de büntetőjogi szempontból kifogástalan személy, amit Dédéröl a legjobb akarattal sem lehet elmondani. — Hát mi van azokkal az ékszerekkel, amelyek a hercegnőé voltak? — kérdezte végül a biztos, akit meglehetős zavarba hozott a kényelmetlen helyzet. A mérnök csodálkozó arcot vágott. — Semmiféle hercegnőről nem tudok, de mit tud ön az ékszerekről? Tényleg, nyolc napon át egy értékes ékszert őriztem, de elutazásom előtt megőrzés céljából egyik szomszédomnak adtam át, mert neki van pénzszekrénye, nekem meg nincs. Egy bejárónő \olt nálam alkalmazásban, akiben nem nagyon biz-am megEzzé! a titokra világosság derült. A rémeket látó Dédé tél ms en ]e volt verve és a rendőrbiztos kon olyan figyelmeztette, hogy a jövőben lartózkodjék a rendőrség ['elültetésétől. De a vaucressoni villa története ezzel nem fejeződött be. Másnap újabb botrány történt. A szomszéd pénzszekrényéböl elrabolták az ékszert. Ki lehetett a tettes? Természetesen az az átkozott Dódé!! Ám Dédé fényes alibit Igazolt és semmit sem leheteti tenni ellene. Egypár újságírónak tudomására jutott a vaucressoni titok és magánnyomozást kezdtek az ügyben. A rejtély azonban megoldódott egészen a titokzatos aranykoronáig. Az tényleg ott volt. Ám egészen különös, hogy a rendőrbiztos nem jutott rá a kézenfekvő gondolatra, hogy a koronát Dédé rejtette a Um-lo<m közé első látogatása alkalmával, hogy igy rendőrségi asszisztenciával végezhessen házkutatást a villában és állapíthassa meg, hol is rejtik az értékes diadémot, amelyet meg akart szerezni. Páris most jóízűen nevet a feleltetett rendőrségen és a biztos kétségbeesett buzgalommal kutat az elrabolt értékes ékszer után. Zászlóavatás, díszk kongresszus és népmulalság hereiében ünnepelte meg ötven éves fennállását a Munkácsi Önkéntes Tüzoltóegyesület Munkács, szeptember 17. (Saját tudóisitónk- tól.) Impozáns ünnepség keretében ülte meg a munkácsi önkéntes tüzottóegyesület ötvenéves fönnállásának jubileumát. A munkácsi és a környékbeli tüzoltózenefcarok reggel zenés ébresztőt tartottak, majd a tűzoltóság reggel félnyoic órakor a római katolikus templomba vonult, ahol Jóna József dr. pápai kamarás, munkácsi plébános megható beszéd kíséretében szentelte föl a tűzoltók gyönyörű zászlaját. Ezután a görögkatolikus templomba vonult a menet és itt a föesperes helyettese, Kabáczy Rezső végezte el a beszenteíést és beverte a zászlónyél- -be a Gébé Péter püspök részére küldött zászlószöget. Utána a református templomban Bertók Béla püspök tartotta meg a beszentölési ünnepséget, magasszárnyalásu beszédet tartott, majd 'buzgó imát mondott a jubiláló egyesületért. A templomi szertartások után a menet a Latorca hídfőhöz vonult, ahol ifj. Katrics József tűxoil- tófőparancBuok köszöntötte az Ungvárrófl érkezett notabiiitásokat. Délelőtt féltiz órakoT a városháza nagytermében Katrics főparancsnok elnöklete alatt díszközgyűlést tartottak. Katrics főparancsnok ismertette az egyesület ötvenéves történetét, különösen kiemelve Gergely Albert dr. érdemeit, aki 26 éven át volt fő- parancsnoka az egyesületnek és Limbach Ferenc alparanosnok közreműködésével érdemes és felejthetetlen munkát végzett. Jech Leó dr. országos alelnöfc az országos elnök és a maga nevében üdvözölte az egyesületet, majd Petri- gal'la Péter dr., a ruszinszfcói országos tűzoltó- szövetség elnöke, az egyesület legrégibb tagjainak: Gergely Albert dr.-nak, Veréb Ferenc és Limbach Gyula tüzoltótiszteknek díszes érdemkeresztet adott át. Gergely dr. meghatottan köszönte meg a kitüntetést maga és társai nevében és emelkedett szavakkal méltatta az egyesület jelentőségét. Nedeczoy János pol- , [ gármester, mint a város egyik legrégibb poü- [ gára adózott az elismerés ékes szavaival-. Ezután egymásután tisztelegtek a jubiláló egyesület előtt a Sziléziai Országos Tüzoltószövetség főparancsnoka, a Szlovenszkói Szövetség elnöke, a Ruszinszkói Szövetség elnöke és az ungvári tüzoltóegyesület parancsnoka. Délelőtt féltizenegy órakor vette kezdetét a Ruszinszfcói Országos Tüzoltószövetség kongresszusa MidosLav Schmid elnöklete alatt. A kongresszuson 24 ruszinszkói tüzoltótestü- let képviseltette magát 35 taggal, de kivülök megjelentek a szlovenszkói, sziléziai szövetségek, valamint az önkéntes tüzoltóegyesület országos szövetségének kiküldöttei is. Megejtették a választásokat, elnökké PetrigaUa Péter dr, munkácsi főpolgármestert, alelnöfcök- ké Popovics Dénest (Munkács) és Parlzeket (Ungvár), szövetségi főparancsnokká Markov- szky Sándort (Ungvár) választották, egyben betöltötték a többi tisztségeket is. Délben a jubiláló egyesület, a Csillag-étteremben diszebédet adott. Délután három órakor megkezdődött a tfizoltóverseny és azt köve- tőleg, nagyszabású népünnepély. A versenyen résztvevő csapatok az Ujfiirdő- ker-fc mellett fekvő versenytéren mutatták he gyakorlataikat. Valamennyi testület tudása legjavát demonstrálta. Az első dijat a munkácsi tűzoltók, a másodikat a nagyszöllősiek, a harmadikat a mezőkászonyiak vitték el, a többi versenyző csapatokat a zsűri elismerő oklevéllel tüntette ki. Verseny után a. munkácsi dohánygyár tűzoltósága tüztámadást mutatott be. Esté 'tűzijáték és mindenféle szórakoztató mutatvánnyal tarkított népmulatság volt, amelyen óriá-si em bértömeg vett. részt. A hangulatos, fesztelen, mulatság csak a hajnali órákban ért véget.
