Prágai Magyar Hirlap, 1930. szeptember (9. évfolyam, 199-223 / 2420-2444. szám)
1930-09-18 / 213. (2434.) szám
1930 szeptember 18, csütörtök. ^RS<M-yV\AGÍARíímMI» A MAGYAR TUDOMÁNYOS, IRODALMI ÉS KÉPZŐMŰVÉSZETI TÁRSULAT FELÉ se haljon, sem pedig büdösök, Írók és mü(d. j.) A köztársasági elnök losonci látogatásának volt egy mozzanata, mely önkéntelen éljent csalt a jelenlevő magyarok ajkára, és a magyar kisebbség tudományos, irodalmi és művészeti köreiben reményeket keltett. Asz a pillanat volt. az, amikor az ősz államfő bejelentette, hogy egy magyar tudományos, irodalmi és képzőművészeti társulat céljaira a nemzetgyűlés által rendelkezésére bocsátott húszmilliós jubileumi alapból alapítványt tesz. A mi értesülésünktől eltérően egyes cseh és szlovák lapok azt közük, hogy az Elnök úgy nyilatkozott, hogy maga alapítja meg ezt a magyar intézményt. Ha ez a verzió a helyes, úgy az Elnök losonci Ígérete annál örvendeteseiül eseménye kisebbségi kulíuréletünknek és várakozással nézünk az elnöki jóakarat teljesülése elé. Ezzel az ígérettel a magyar tudományos, irodalmi és képzőművészeti társulat gondolata aktuális napi kérdéssé vált s igy igen szükséges, hogy a magyar kultúra hivatott munkásai megformulázzák erre vonatkozó kívánságaikat, tisztázzák ennek a reménybeli három-tagozatú kulturszervnek a munkakörét, programját, tevékenységének lehetőségeit. A Slovensky Dennik meg is jegyzi, hogy „magyarjaink eddig még nem formulázták meg eléggé világosan egy ilyen társulat szükségét, céljait, formáját és munkamódszereit.*4 Nem csoda, hogy ez eddig nem történt meg, hiszen a magyar kisebbségi kultúra a teljes nincstelenség útjait járja s igy ilyen kérdések feszegetése eddig legalábbis anakronizmus lett volna. A kisebbség élete örökös küzdelem a minden téren való pauperizálódás, sőt a pauperizáilás ellen. Küzdelem a mindennapi kenyérért, az egyes kis exisztenciák mentéséért, az állampolgári jogért, a nyug- dijfillérekért, a vesző munkaalkalomért, a legelemibb jogok érvényesítéséért, ebben a létharcban minden egyéni és közenergia, a mindennapi, az elsődleges, a legprimitívebb s legmaiteriálisabb létszükségeletek megszerzésére irányul: ilyen körülmények között hallgatnak a múzsák, a nincstelenség útjára kerül a tudomány, irodalom és művészet. Először a politikai és érdekvédelmi szervezkedésre kellett fordítanunk energiánkat, ezért maradt e] a szegénység hét és egynéhány esztendejében a tudomány, irodalom és művészet kellő istápolása. Pedig Szlovenszkón é>s Ruszinszkón — a létföltételek megjavítása mellett — meglenne minden lehetősége vannak speciális szlovenszkói magyar föLada- ti élet fejlődhessék. Sőt a. tudománynak is vannak speciális szolvenszkói magyar föladatai, amiknek meg nem oldása mulasztás nemcsak a magyar kultúrával, hanem még inkább a csehszlovák állam kulturreputációjával szemben. Amellett értékes tudósaink is vannak, de hallgatásra vannak kárhoztatva. A tudomány elnémult munkásainak hallgatása irtózatos lelki tragédia, de még nagyobb vád a rendszer ellen. Föl kell szabadítani ezeket az erőket a centralizmus politikai centu- rióinak lelki nyomása alól, mert sok-sok függő viszonyban álló magyar tudós van, aki lelki harakirit, szellemi öncsonkítást követ el magán és inkább lemond tudományos és irodalmi tevékenysége folytatásáról csak azért, hogy a oenturiók kegyét s azzal kenyerét el ne veszítse. Az írók szentiváni értekezlete is rámutatott a tudományos irodalom terén mutatkozó nagy hiányokra s mulasztásokra és az egyetemi ifjúság is több ízben sürgette egy magyar „kisebbségi tudományos akadémia*4 életrehivását, mely elsősorban a kisebbségi magyarság ethnikumának tudományos föladatait lenne hivatott elvégezni. Egyelőre semmi adatunk nincs arra nézve, hogy az irányadó körök mennyi életlehetőséget szántak ennek a tervezett kulturszerv- uek, hogy az államfő nemes gesztusát a végrehajtó hatalom mennyire igyekszik majd valorizálni, vagy devalválni, de az Elnök losonci megnyilatkozása erkölcsi fölhatalmazást ad számunkra, hogy mindannyian a magyar szellemiség fellegvárává igyekezzünk kiépíteni a csehszlovákiai magyar tudományos irodalmi és képzőművészeti társulatot, mint az itteni magyar kulturélet leendő legmagasabb fórumát. Igyekeznünk kell arra, hogy A has jövőbetí munkája Prága, szeptember 17. Szeptember ‘23-án, kedden a képviselőház bizottságai üléseznek. Délelőtt tíz órakor a külügyi bizottság, déli fél egykor a forgalmi bizotság, délután két órakor a kezdeményező bizottság tart ülést. A házéinökség délután fél háromkor, a ház plénuma délután három órakor ül össze. ez a kulturszerv ne árnyékintézmény legyen, mely csak azért hívódéit éleire, hogy vegetáljon, sem pedig szemfényvesztést célzó alakulat, mely csak azért van, hogy ne éljeD, de meg Prága, szeptember 17. A képviselőház ma folytatta a rokkantak járulékairól és a postatakarékpénztárak fölállításáról szóló törvény- javaslatok tgráyalását. Azonban oly csekély érdeklődés mellett, hogy ,a déli órákban az első javaslat feletti szavazást későbbre kellelt halasztani, mert a Ház határozatképtelen volt. Ez késztette a kormánypártok vezetőit arra, hogy Malypetr elnökhöz menjenek és kifogást emeljenek* a saját pártbelijeik ellen, hogy úgy a törvényhozók, mint a miniszterek negligálják a plenáris üléseket. Mivel a kormánypárti képviselők távolmaradása következtében a bizottságok sem tudtak ülésezni, ezért az eredeti tervtől eltérően csütörtökön nem lesz plenáris ülés, hanem csak a jövő hét keddjén, amikor letárgyalják a közalkalmazottak tizenharmadik havi fizetéséről szóló javaslatot. A jövő hét szerdai napját az elnökség a bizottságoknak szánja, a jövő -hét csütörtökjén a kormány benyújtja az 1931. évi költségvetési előirányzatot és Englis elmondja pénzügyi expozéját. A mai ülésnek egyetlen érdekessége volt és pedig az, hogy Ivánka Milán cseh nemzeti demokrata képviselő bejelentette, hogy valamennyi szlovák képviselő aláírásával interpellációt nyújt be a külügyminiszternek a magyarországi szlovák kisebbségek ügyében. Az ülés folyamán kiosztott kormány- és miniszteri válaszok közt szerepel Slávik belügyminiszter válasza Törköly József dr. magyar nemzeti párti képviselő interpellációjára az evangélikus egyházkerületi püspökválasztásra vonatkozólag. A választ lapunk legközelebbi -számában ismertetni fogjuk. Az ülést Malypetr elnök délelőtt féltizenegy órakor nyitotta meg és a ház folytatta a rokkantak járadékáról szóló törvényjavaslat fölött a vitát. Zajiőek német keresztény-szocialista képviselő a javaslat mellett foglalt állást, majd sajnálkozását fejezte ki, hogy a kormánypártok még a mai napig sem határoztak a kisebbségi törvényhozóknak egy kisebbségi bizottság létesítésére vonatkozó javaslata ügyében. Danek cseh néppárti a javaslat mellett, Jurán kommunista pedig ellene beszélt, Scháffer német szociáldemokrata és Jelinek német gazda- ságpárti ismét mellette. Az előadók zárszavának elhangzása után az elnök nem bocsáthatta szavazás alá a javaslatot, mivel a ház határozatképtelen volt. Ennek folytán áttértek a napirend második pontjára, a postatakarékpénztárak fölállításáról szóló törvényjavaslat tárgyalására. A postatakarékpénztárak tulajdonképpen a posta csekk hivatal ügykörét veszik át és a régi osztrák postatakarékpénztárak mintájára létesülnek. Ezután megindult a vita, amelynek első szónoka Geyer német nemzeti szocialista volt, aki sajnálatát fejezte ki afölött, hogy csak most állítanak föl postatakarékpénztárakat. Reméli, hogy ez nem lesz megint olyan állami intézmény, amely a gazdaságot megbénítja, hanem talán elősegíti. Kopecky kommunista a németországi választásokkal foglalkozik és különösen hangsúlyozza, hogy Berlin, Németország kapitalista centruma, a kommunisták kezében van, mert most Berlin legerősebb pártja a kommunista párt lesz. E kijelentésre a kommunisták íöláilnak és ezt kiáltozzák: Éljen a vörös Berlin! Ezután a magyarországi szociáldemokratákat támadja, mint akik támogatják az uralkodó magyar rezsimet. Ivánka Beneshez apellál a magyarországi szlovákság ügyében Ivánka Milán nemzeti demokrata képviselő nagy jelentőséget tulajdonit a most tárgyalás alatt levő törvényjavaslatnak. Különösen a szlovákok örülhetnek a javaslatnak, mert sehol sincsenek oly rossz hitelviszonyok, mint Szlovenszkón és főleg Ruszinszkóban. Vannak esetek, mikor a hitelezők adósaiktól 24—25 százalékos kamatot szednek, sőt megtörténik, hogy miég száz százaléknál is magasabb a kamat. Ennek okát egyrészt abban látja, hogy a szlovák nemzet kulturálisan visszamaradt. Kéri a kormányt, hogy tegyen meg mindent annak érdekében, hogy Szlovenszkón és Ruszinszkóban megjavuljanak a hitelviszonyok. Kéri továbbá., hogy a postatakarékpénztár igazgatósági tagjainak egy harmada szlovák legyen, hogy a postatakarékban összegyűjtött tőkéket az egész köztársaság territoriális arányban helyezzék el. Ivánka ezután áttért a magyarországi szlovészek álarcában összeesöcUtett rezsi-mkorte- sek kinvezett gyülekezete. Kisebbségi életünk vezető szellemeinek föladata elbán üt ni ezt a lehetőséget azáltal, hogy tiszlán és határozottan körvonalazzák azokat a módozatokat, amelyek ebben az uj szervben a tiszta tudomány, tiszta irodalom és tiszta 'művészet uralmát biztosítják. A kérdés már napi problémává lett, szükséges, hogy kulin rátétünk vák kisebbség helyzetére és bejelentette, hogy interpellációt nyújtott be a külügyminiszternek a kisebbség ügyében és ezt az interpellációt pártállásra való tekintet nélkül valamennyi szlovák képviselő és számos cseh képviselő is aláírta. Ivánka interpellációjában hivatkozik a magyar kormánynak a francia kormány memorandumára adott válaszára, amely Rriand páneurópai tervére vonatkozott. A magyar kormány válaszában kijelentette, hogy Európában béke csak akkor lesz, ha igazságosan rendezik a kisebbségi kérdést. A hivatalos álláspontot megelőzték a felelős államférfiak nyilatkozatai, igy többek között Bethlen miniszterelnök június 6-án, a parlamentben, július 6-án Debrecenben, Walko külügyminiszter julius 8-án az Eoho de Parisban tett oly- értelmü nyilatkozatot, hogy a magyar kormánynak szivén fekszik, hogy a kisantant államok rendezzék a magyar kisebbségi kérdést. Bethlen miniszterelnök kijelentette, hogy a világ nem várhatja Magyarországtól, hogy megfeledkezzen ama magyar testvéreiről, akik a békeszerződések alapján más állam szuverenitása alá kerültek. Épp e napokban ismertettük — mondotta Ivánka — az amerikai szlovákok memorandumát, valamint a magyarországi szlovák kulturegyesületek kongresszusának memorandumát, amelyet egyrészt a népszövetségihez, másrészt a genfi európai kisebbségi kongresszushoz intéztek. Mindkét petíció rézletesen leírja a magyarországi szlovákok helyzetét. A magyar állam a kisebbségek védelmének kérdésében épp úgy kötve van a trianoni szerződés határozmá- nyaival, mint Csehszlovákia és kötelezettségei épp úgy nemzetközi ellenőrzés alatt állanak, mint Csehszlovákia kötelezettségei. Óriási különbség van a magyarországi szlovák kisebbségek és a csehszlovákiai magyar kisebbségek helyzete közt. Magyarországon a statisztika szerint 148.000 szlovák él s ezeknek Parlamenti munkatársunk az ülés után fölkereste Szüllő Géza dr. képviselőt, az országos keresztényszocialista párt és a szepesi német párt közös parlamenti klubjának elnökét és mint a kisebbségi kérdés európai hirü ismerője, megkérdezte, milyen véleménnyel van Ivánka kisebbségpolitikai interpellációjának jelentőségéről és indokairól. Szüllő Géza a következőket mondotta: — Ivánka Milán képviselő ur interpellációja nem lep meg. Azzal nem foglalkozom, hogy Ivánka képviselő ur mennyire nem szereti a magyar fajt és mennyire szeretné minden módon a pánszlávizmust elterjeszteni még Magyarországon is. Nem lep meg ez az interpelláció azért, mert a politikai iskolázatlanságnak tipikus példáját látom abban, olyan interpellációt nyújt be egy kormánytámogató képviselő, amely evindenter egy másik állam ügyeibe való beavatkozást követel egy olyan kormánytól, amely barátságos viszonyban van ezzel az állammal és amely kormánynak miniszterelnöke és Be- nes külügyminiszter ur is azt mondotta, hogy a barátság kimélyitésére törekszik Magyarország és Csehszlovákia közt. Ami a magyarországi szlovákok kérdését illeti, az interpelláció teljesen a helyi viszonyok ismerete nélkül leadott tényvázlat, amelynek célja nem az, hogy segítsenek a szlovákokon Magyarországon, hanem az, hogy nekünk, ittlévő magyaroknak jogos törekvéseit és kulturális igényeit legyöngitse. Ebben a kérdésben egészen verzátus vagyok, hiszen én vagyok a nemzeti kisebbségek kongresszusának egyik elnöke. Különbség teendő kisebbség és kisebbség közt. A magyar kisebbség Csehszlovákiában úgy lett kisebbség, Jiogy elszakították Magyarországtól és hozzácsatolták Csehszlovákiához, hozzácsatolták pedig úgy, hogy a csehszlovák állam garanciát vállalt arra nézve, hogy ennek a magyar kisebbségnek kulturális és egyéni szabadságát teljes mértékben biztosítja. A Békésmegyében letelepedett szlovákok úgy kerültek oda, hogy az ottani 'báró Harrucken- féle uradalomban az egyik H arra okén báró veniiudrn szerve foglalkozzék vele és véleményével járuljon hozz! a kérdés tisztázásához. De kötelessége ez az egyeseknek is, akik a hozzászólásra hivatottnak érzik magukat. Név szerint senkit sem kérnek föl ebben az ankélhan való részvétel re, de hasábjaink minden hivatott és érdemleges ho/zászó ás számára nyitva állanak. Legelsősorban a meglévő magyar kullurcgyesitteek megnyilatkozását várjuk. egyetlen elemi iskolájuk és egyetlen újságjuk sincs. A szlovákok követeléseit a magyar kor mány nem teljesiti. Nincs egyetlen község sem, ahol szlovák volna a hivatalos nyelv. 1919 óta. szlovák &zó nem hallatszott el a magyar parlamentben, ezzel szemben a magyarositá&i akció egyro nagyobb mérveket ölt. így Gömböe miniszter utasítást adott ki, hogy a magyar hadsereg tisztjei, akiknek nincs magyar hangzású nevük, adják be kérvényüket névmagyarosítás iránt. Ezt az akciót maga a kormány is támogatja, mert Bethlen miniszterelnök kijelentette a parlament ez év junius 6-iki ülésén, hogy a. kormány nem fog nehézségeket gördíteni a névmagyarosítás elé. Az interpelláló kérdi Benes külügyminiszter- tértől, hogy milyen a magyarországi szlovák kisebbségek tényleges és jogi helyzete és milyen a csehszlovákiai magyar kisebbségé, vájjon ismeri-e a magyar kormánynak ama nyilatkozatát, mely a szomszéd államokkal való békés kapcsolatok pszichikai föltételeire vonatkozik és vájjon hajlandó-e kijelenteni, hogy a csehszlovák köztársaság is ugyanolyan föltételeket szab, azaz a magyarországi szlovák kisebbségi kérdés igazságos rendezését állítja szembe föltétele gyanánt? Ivánka végül bejelentette, hogy a tárgyalás alatt lévő javaslatot elfogadja. Ezzel a vitát befejezték. Majd gyorsított eljárással első és második olvasásban elfogadták úgy a postatakarékpénztárak fölállításáról, mint a hadirokkantjárulék fölemeléséről szóló törvényjavaslatokat. Végül a kormánytöbbség több interpelláció .sürgősségét nem ismerte el, majd a. ház áttért a közalkalmazottak tizenharmadik havi fizetéséről szóló törvényjavaslat tárgyalására. Előadók Jezsek cseh nemzeti demokrata és Bergmann cseh nemzeti szocialista képviselők voltak. Az előadók referátuma után végétért az ülés. A ház legközelebbi ülését szeptember 23-án, kedden délután három órakor tartja. je, Podmaniczky báró, aki erős érzelmű luterá- nus volt, azt akarta, hogy az ő jobbágyai is lutheránusok legyenek és ezért hozatott le Túróéból több jobbágycsaládot, akiket az uradalmában, Szarvas környékén telepitett le. Ezek a lakosok ezelőtt százötven esztendővel jöttek oda és ma mondhatni, leggazdagabb lakosai egész Magyarországnak. Mert hiszen ezen a vidéken laknak azok a szlovákok, akik nemcsak megszerezték a régi Har- rucken-féle birtokot, de megszerezték Károlyi István gróf és Wenckheimék uradalmát is. Vannak ott szlovák parasztok, akiknek hétszáz- nyolcszáz katasztrális holdjuk van és akiknek nincs más törekvésük, mint az, hogy ők harmóniában éljenek az ott élő magyarsággal. Magyar, ország és Csehszlovákia közt az a nagy különbség, hogy Magyarország belügyi kormányzása nem akarja túlságosan boldogítani állampolgárait, hanem megadja a lehető szabadságot és mindenki ugv élhet, ahogy akar, Magyarországon van törvény, amely szerint A, B és C kategóriájú nemzetiségi iskolák állíthatók föl ott, ahol a lakosság ezt kívánja. Ha a lakosság nem akarja az A, B vagy C kategóriájú iskolát, akkoT ilyet nem állít fel, mert ott a nép szabad. Minálunk ellenben, akár akarunk bármilyen kategóriájú iskolát, akár nem, ez nem a mi akaratunktól függ, hanem az állami omnipotenciától és ez a különbség Magyarország és Csehszlovákia közt. Ami az amerikai szlovákok petícióját illeti, tudom, hogy kik és mikor Írták ezt a petíciót, amit a nemzeti kisebbségek kongresszusához is eljuttattak és tudom azt, hogy ezek nevei ismeretében milyen forrásokra és milyen kezekre kell rátapintanom. Áll ezekre nézve is az a bibliai mondás, hogy a hang Jákobé, de a kéz Ézsaué. Ezt a kezet én ismerem, mért én csehszlovákiai politikus vagy ok. Árra vonatkozólag, hogy Ivánka képviselő ur a magyar állam erkölcsi jogosultságát feszegeti és az itteni szlovák képviselő urak Magyarország erkölcsi kvalitásait érintik, erre nézve csak azt mondhatom, hogy ez egy idegen állam dolgaiba való könnyelmű beavatkozásnál nem egyéb és az ilyen tapintatlanságot; vagy mentesiti a tudatlanság, amikor ez nem bűn, vagy pedig rosszakaratból ered, ami nagyobb, mint bűn, mert ez politikai hiba. A magyarországi szlovák kisebbség ágyékén interpellál Ivánka a prágai parlamentben Szüüő Géza leleplezi Ivánka interpellációjánál: igazi mgüvutnalt SíiilSő kritikája Ivánka interpellációjáról 3
