Prágai Magyar Hirlap, 1930. szeptember (9. évfolyam, 199-223 / 2420-2444. szám)
1930-09-18 / 213. (2434.) szám
a végeredmény az, hogy Szloven- «kő közgazdasági életébe vagy 6.5 milliárd K tőke jön össze és pedig altruista tőke, amely nem szolgál kapitalista célzatot, de az együttműködés által érvényesíti a községi, kölcsönösségi gazdasági rend boldogító működését. De a községek és járások nagy vagyona a szövetkezeti hálózat révén nemcsak a hitel terén jön nagy feladatihoz, de a fogyasztási szövetkezetek és a beszrzési és értékesítési szövetkezeteknél eszközölt üzletrész jegyzései által is circa 65 millió dolgozók. A járásokat a járási központi hitelszövetkezetek képviselik, ellenben a községek kis üzletrészjegyzésekkel szerepelnek. (1000 koronát tartozik minden 500 lelket számláló szövetkezet jegyezni.) Bókkal nagyobb jelentősége van azonban annak, hogy ezek a közjogi önkormányzati testületek, illetve azok intézményei, szervei tartoznak összes fogyasztási I szükségleteiket a járási központi fogyasztási j szövetkezetek révén, a gazdaságuk részére! szükséges ipari cikkeket, gazdasági és mun-! kaeszközöket pedig a járási központi beszerzési és értékesítési szövetkezetek által beszerezni és gazdaságuk feleslegét ezen szövetkezetek által értékesíteni. így lehet a termelő és fogyasztó közötti közvetlen kapcso- j lat megteremtését elősegíteni és az értékesítés kellő megszervezését elvégezni. Adva van, tehát a szlovenszkói közgazda- sági élet számára a nagytőke, amely a kicsi exisztenciákért, az általános jólétért dolgo-; zik. De gondoskodás van arról is, hogy az j üzletrésztőkeképződés folytonos legyen. És j arról is, hogy legyen elég alkalmas alany, aki j a szövetkezet áldásos működését végrehajtja. | A szövetkezeti nevelés, a szövetkezeti iskola | és a szövetkezeti tanfolyamok révén akarja j ezt a javaslat elérni. Azt akarja, hogy le- • gyen Szlovenszkón egy szövetkezeti akadó-! mia, ahol három nyevlü előadások vannak, j legyen minden járásban egy szövetkezeti is-! kóla és minden évben legalább két szövet-; kezeti tanfolyam. Ezeknek az irányítását a | Szlovenszkói Szövetkezetek Országos Szövet-1 ségére, mint a szövetkezetek érdekvédelmi i szervére bízza a tervezet. De gondoskodás j van arról is, hogy Szlovenszkó elhanyagolt j kultúrája is részesüljön a szövetkezeti nyere- régben s a jótékonyság fillérei Is ki kell, j hogy teljenek ebből. Mert Szlovenszkói a ! .műveltség terén emelni kell, mert csak mű- j veit nép érdemli meg a szabadságot, müveit j nép érti át a szolidaritás, a szövetkezeti gon- j dolat, az együttműködés nagy jelentőségét j ée kötelességét (Fciytattfuk.) 1 1930 szeptember 18, csütörtök. uuauiuwaMaíawnBiiiifn nam—n— J1 fflixiWún -'íMa/mmn. tflatós tdtséget köhmcz a hajnak Dérer iskolaügyi miniszter ruszinszkói „tanulmányutiának* pártpolitikai kulisszatitkai Közelharc az agrárok és szociáldemokraták ruszinszkói frontján Ungwár. szeptember 17- (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) Távirati értesítés alapján megírta a P. M. H., hogy Dérer iskolaügyi miniszter Ungvárra érkezett. A miniszter vasárnap délután a kétóráai. prágai gyorssal érkezett, melynek egyik szakaszát foglalta le* míg egy másik szakaszban Kluhár dr. személyi titkára utazott. A minisztert az országos hivatal elnöke, Rozsypal Antal Vondracek Antal referens társaságában az állomáson fogadta. A város nevében Hrabár főpolgármester jelent meg a fogadtatáson, mig a szoc. dem. párt nevéljen Marki dr. alpolgármester vett részt a tisztelgésen. Dérer szó nélkül fogadta az orsz. elnök üdvözlését s csutpán kezét nyújtotta feléje, miután párthívei társaságában a Koroína- s zajlóban telepedett le. Még a délután folyamán megtekintette a pe- recsenyi iskolát, majd párthívei környezetében a Korona éttermében megvacsorázott. Másnap reggel a miniszter egy szoc. dem. képviselő társaságában Beregszászra utazott. Környezetéből kikerült hirek szerint a miniszter a tanítósággal keres közvetlen érintkezést és főként az ukrán nyelvi problémák felél érdeklődik. E látogatásain se Vondracek tanügyi referens, se az országos elnök nem kiséri el, mintha nem is hivatalos utón járna a miniszter, hanem pártagi tációs utón. Érdekes és jellemző, hogy megérkezése után azt a hivatalos jellegű értesítést közölte a sajtóval, hogy küldöttségeket csak szept. 17.-én, d. e. 11 órakor fogad Ungvárom, a régi zsupanátus nagytermében. A miniszter ruszinszkói útja különben cseh agrár berkekben nagy idegességet kelt. Az az odlfenziva, melyet a szociádemokrata párt a® Országos elnöki protektorátus alatt diktatúrát gyakorló cseh agrár parii rezsim ellen intézett a közelmúltban, csak erősödni fog a miniszter megjelenésével Erre vall az az ideges sajtóhang is, melyet a szociáldemokrata párt lapjai hallatnák. így a „Hlas Vichodu". c. szoc. dem. sajtóorgánum egy — „ing. Bedrich Sedlár v. r.“ prágai központi agrár titkár aláírásával ellátott — bizalmas körfelhivást leplez le, melyben a cseh agrár párt bizalmas utasítást ad a párti il kórságoknak. Ebben a felhívásban utasítja a központi titkárság a körzeteket, hogy nyomozzák ki mindazokat a ruszinszkói csendőröket és fináncokat, akik a szociál- demokmka, párt tagjai és e párt szolgálatúban tiltanak. A leleplezés nagy konsternációt keltett és újabb tápot adott a szociáldemokratáknak a harc tovább fejlesztéséire, melynek fővezéri kardját most maga Déréi- miniszter vette át. Egy milliárdnyi fdlUsles az áliáiitklicstárbáit ad#i0w@d@l»neiflii§i A nemzetvédelmi minisztérium tavaly ismét hatvanegy millióval lépte túl költségvetését Prága, szeptember 17. A legfelső számvevőszék benyújtotta a képviselőháznak az 1929. évi zárszámadást. A bevétel az előirányzott 9570 millió helyett 10.774 millió, a kiadás pedig a 9535 millió helyett 9546 millió. Az egész költségvetés tehát 1012 millió fölösleggel zárul az előirányzott 35 millióval szemben. A fölösleg tehát 977 millióval nagyobb az előirányzott aktívumnál. Ezt a fölösleget nem az egyes resszor- toknál bevezetett takarékoskodásból szerezték meg, hanem a bevételek emelkedéséből. A bevételek 1204 millióval magasabbak, mint ahogy elő voltak irányozva. Nagyobb bevételeket mutat ki a forgalmi adó-tétel, jóllehet annak bruttó bevételéből 227 millió koronát a tanitófize- tések fedezésére fordítottak. Azonkívül többlet- bevétel van a vámoknál, fogyasztási adóknál és az illetékeknél A kereseti adók bevétele kisebb az előirányzottnál. Az állami üzemek szaldója 282 millió koronával magasabb, ehhez különösen a dohányjövedék járult hozzá. Az egyes minisztériumok közül a nemzetvédelmi minisztérium nem kevesebb, mint 61 millió koronával lépte túl költségvetési előirányzatát. A legfelső számvevőszék megállapítja, hogy a nemzetvédelmi m misztériumot már az év folyamán figyelmeztette arra, hogy a magasabb kiadásokhoz a nemzetgyűlés jóváhagyása szükséges. A nemzetvédelmi minisztérium érintkezésbe lépett ebben a kérdésben a pénzügyminisztériummal, de a tárgyalások nem vezettek eredményre, vagyis a nemzetvédelmi minisztérium törvényellenesen 61 millióval túllépte a megengedett költségvetését. A külügyminisztérium ugyancsak 3.8 millió koronával iépte tu! a büdzséjét. Jellemző, hogy az 1929. évre elirányzott költségvetésben $iz- orosz és ukrán emigránsok támogatásának tételét leszállították, s most a zárszámadásokból kitűnik, hogy a költségvetés e tételét 3.4 millió koronával túllépték. Túllépések vannak még az egészségügyi minisztérium és az unifikációs minisztérium költsgvetésében is. Az összes túllépés 116 millió korona. A népjóléti minisztérium viszont kevesebbet költött az előirányzott költségvetésénél, ami főleg a hadikárosultak számának csökkenésével magyarázható. Az adó- és ■illetékhátrálékok az év végéig 4775 millió koronát tettek ki. Az 1928-as és 29-es költségvetés fölöslege együttesen 2.010,876.195 koronát tett bt IDEGEN EMBEREK REGÉNY IRTH: MARílI SÁNDOR Cop?c igét b$ Pan lfieon + (16) Es nem mondom azt se, hogy a legrosszabb benne tanárnak lenni Gyarmaton. Most itt vagyok Páriában s különös dolgokat veszek észre, — képzeljétek, még a származásunk felől is újat tudtam meg itt, egy albán tudóstól, olyasmit, ami nagyon meglepne benneteket. S már gondoltam arra, hogy talán nem is lenne olyan utolsó dolog, ha lemennék Gyarmatra, mert magyar vagyok, s magyar gyerekeket tanítanék latin és magyar nyelvre, s magyaráznék nekik a költőkről és az irodalomról, s ■néhány más dologról, amit szeretek. Nem találjátok, hogy ez túlságosan szépen és hősiesen hangzik? Én úgy találom. Másrészt azt hiszem, hogy az élet nem hősies valami, hanem mindenféle, s célja nem a hősiesség, hanem kielégülés. Ez most ngy tetszik, mintha nekem jutott volna eszembe, de lehet, hogy olvastam valahol. De amikor Kristóf a levél olvasásaiban ideér, hallom apát, aki felemeli a kezét és csendet int s eloszlatja kezével a füstöt és azt mondja: „Mit fecseg ő? Az élet célja a kielégülés? Még az kellene". S aztán hallgat. És később azt mondja: „Az élet célja, hogy eleget tegyünk kötelességeinknek. Olvasd tovább". Olvasd tovább, Kristóf: én azt hiszem, apa se mond mást, csakugyan eleget kell lenni kötelességeinknek, s akkor kielégü- ilünk. Van egy magasabb világrend, Kant, a törvény, a csillagok. Éppen erre gondolok ón ie. Hogy ahhoz kell hűségesnek maradni, ■ami bennünk az iránytű, arra kell menni, akármi történik. Nem tudom, hogy ki vagyok. Nem tudom, mi lesz velem. A mesterség nem fontos, annyiféle mesterség van, kalaposok, esernyőáru«ol<%és egyetemi tanárok, a végén mindenki él valamiből. Engem most valami más érdekel. Szeretném tudni, hogy ki vagyok? Talán nem tudom kifejezni magam, e lehet, hogy ti ajánlott levélben pontosan megírjátok nekem, ki vagyok? De félek, hogy a válasz nem ilyen egyszerű. Most itt vágyóik Parisban. Nem ismerek itt senkiit. Ha ezt a levelet elküldöm s megírom a címemet, már nem leszek olyan egyedül itt, de nem leszek olyan szabad sem. (Innen ne olvasd tovább apának.) Ez csodálatos érzés, kedves Kristóf, egy kissé tőletek is megszabadulni, ne haragudj: tőletek, a háztól, az emlékektől, a szőlőtől, ha akarod, a nevemtől is: mert mindez oly bizonytalan és úgy lóg rajtam, a talán mindentől meg kell szabadulni, ha az ember őszintén elkezdi az életet. Lehet, hogy ez is csak egy szó, az életet talán nem lehet „elkezdeni", legfeljebb folytatni: de én most egészen könnyű vagyok. Innen minden nap vonatok mennek Londonba és a tengerhez. Grönlandiján is élnek emberek. Te erre azt mondod, hogy itthon is élnek emberek, s nem is éppen rosszfajták, hanem magyarok s én is magyar vagyok, s csak mulassam ki magam s aztán jöjjek haza, mert otthon a helyem. Ez az, amiben nem vagyok egészen biztos. Lehet, hogy egészen máshol a helyem. Tudod, hogy nekem van egy rögeszmém, az, hogy európai vagyok. De te, amilyen mokány magyar vagy, most az asztalra csapsz és kiabálni kezdel, hogy micsoda sértés az, hát mi egyebek lennénk, ha nem európaiak? S kikéred magadnak. Az európai oroszok talán nem európaiak? Ez az, amiben nem vagyok egészen biztos. Még nem tudom, hogy jobbak, vagy rosszabbak vagyunk-e, mint az európaiak, valószínűleg egyenrangúak, csak kissé mások. Ezzel szeretnék itt tisztába jönni. Én hiszek benne, hogy igen. Ha így van, akkor itt is maradhatok, haza ás mehetek, mindegy. Nekem rögeszmén, hogy európai vagyok. De van egy nagy, fehér race, kedves Kristóf, s én nem tudóm, hogy mi azok közül valók vagyunk-e? Nem tudom, hogy milyen színünk van, szürke-e vagy sárga, s nem tudom, hogy nem m! vagyunk-e az öregebbek? Ezzel tisztába kell jönni itt, ezned a rögeszmével. Ha megyek az óceán, óbbon a pillanatban még úgy érzem magam, mint akit egy hajó- szenencsétlenség után elsodort a tenger s mórit hajókázik valami szerény szálfán s nem érzi különösen kétségbeesettnek magát. Mindig Jenőre1 kell gondolnom, akit te már nem is ismertél olyan jól, mert sokkail idősebb volt s oly jó volt és kedves és elesett Európában, elcipelték a Piavehoz és ott maradt. ő megváltotta a belépőjegyet a mi családunknak Európába, ő volt a legidősebb köztünk s nekem most sokat kell gondolnom reá. Most már egészen bizonytalan, hogy el- küldöm-e ezt a levelét. Lehet, hogy itt maradok, valami sodor itten, nincs súlyom, semmi. De azért neked is igazad van, aki otthon maradtál s veszekszel a kapásokkal. (Innen már olvashatod megint apának.) S azért kérem kedves apámat, ne nyugtalankodjon s higyje el, hogy minden a legjobbra fog fordulni. Páris igen nagy s uccáin feltűnő a forgalom. Egészségem ki'tünő, nagyon jó étvágyam van, s itt már étkeztem abban a •vendéglőben is, ahol legjobban lehet enni Párisba®. „Julién" a vendéglő neve s a falon majolikából kirakott képek a halak életét ábrázolják. Az almapálinka neve itt: „Cal- vados". Bocsánatot kerék, hogy nem értesítettem kedves apámat párisi utamról előre. Itt a kávéházban, ahol ezeket a sorokat irom, senki nem ül olyan sokáig, mint én, de a vendégek, akik nem veszik le a kalapjukat, négy-öt pohárral is megisznak a nagyon erős keserűiből, amely savanyu, » meg se látszik rajtuk. Színházban még nem voltam. Napóleon sírját okvetlenül meg fogom nézni s majd elmesélem kedves apámnak. 5. A levelet borítékba tette s bizonytalanul nézett maga körül, megcímezte, bélyegét ragasztott reá, s rendelt még egy pohár cinóbervörös italt, amilyet a szomszédok ittak köröskörül. Rágyújtott egy cigarettára, hátra- dült, vasrácsot látott az ablak előtt, egy szobrot, egy autóbusz panaszos, elnyújtott „U“ 'betűt viselt homlokán, autók óvatosan csúsztattak a aikos aszfalton, a fák lombja nehe- aon leceüggedt as esőtől A levél az asztalon hevert, rendes és szabályos levél volt, bélyeggel és címmel s a feladó nevével, s a helységeim mögött az élet derengett, a gyerekkor, egy sánta tanító, két gal’aimbfióka, por és pusztaság, gömbakácok, alacsony, fehér házak, zsíros ételek és savanyú bőrök ize, egy leány combjának villanása a szoknya e a hiarisnyakötő között, birsalmák és befőttesüvegek egy szekrény tetején, anyja sírja a fák között, sok virággal, s ami a bátyjától megmaradt, átkötve gyász-szalaggal, egy pénztárca néhány bankjeggyel s egy ismeretlen nő összegyűrt arcképével, egy notesz, tele ilyen feljegyzésekkel: „nov. 7. ma meleg napunk volt, ápr. 9. ma elesett Imre, május 14, ma kineveztek zászlósnak, augusztus 3. azt hiszem, nem bírom tovább". Más egyéb nem is maradt a bátyjától, csak könyvei még odahaza, mert mérnök akart lenini, tussüvegek, körzők, vonalzók, nyakkendői s diákkorából ruhái, melyek a szekrényben oly véznán, s gyermekesen hatottak, mintha a halott valamennyit kinőtte volna. Be akarta dobni a levelet, körülnézett az uccán, keresett egy levélszekrényt, de nem talált sehol. Ha bedobja a levelet, mindazok a kötelek, melyek lehorgonyozzák általában az 'életei, újra megfeszülnek, abban a pillanatban megint lakáscíme van, kötelességei és multija, rokonai, akik utámanyulhatuak, visszahúzhatják, nyelve, fajtája, hazája. E pillanatban még nem volt semmije. Most kevesebb volt, mint egy kutya az uccíin. És levél- szekrényt nem látott sehol. A levelet zsebébe csúsztatta. Elment a szobrászhoz, aki a Montparnasse- pályaudavr mögött lakott egy bérház udvarán, homályos és nehezen megközelíthető atelierben. Az udvaron szemét gőzölgőit az esőben s maró, keserves macslkaszag pállott mindenfelé. Tűnődve állít az atelier ajtaja előtt, három hete nem beszélt senkivel, csak pincérekkel s a barátságos lányokkal az uccán s néha megszólította töredezel! fran- cia'sággal valaki s egy mxa, vagy egy holel óiméi kérdezte, melyet nem tudóit, s zavartan bámul! a kérdezőre és rosszkedvűen ment odébb. (Folytatjuk.) £ __________ ____ ________1930 szeptember 18. csütörtök.
