Prágai Magyar Hirlap, 1930. szeptember (9. évfolyam, 199-223 / 2420-2444. szám)

1930-09-13 / 209. (2430.) szám

3 1930 szeptember 13, szombat. <PI«<MMAGÍ£AR-HirafiK Matousek optizmusával szemben lenes sajtója súlyosan válságosnak ítéli Szlovenszkó gazdasági helyzetét Prága, szeptember 12. A múlt napákban teljes terjedelmében közöltük Matousek ke­reskedelemügyi miniszternek azon nyilatko­zatát, amelyben szlovenszkói tanulmányútja befejezése után olyan optimisztikusan ismer­tette Szlovenszkó gazdasági helyzetét, hogy még az általános gazdasági válságot is Szlo­venszkó javára valónak minősítette. Az indo­kolatlanul optimista Matousek miniszter fi­gyelmébe melegen ajánljuk Benes lapjának, a Slovensky Vecerniknek a szeptember 7-1 számát, mely a gazdasági helyzetről az aláb­bi áttekintést adja: — A pénzpiacon szeptember első hetében sem történt semmi különös. A prágai tőzsdén a forgalom gyenge volt, mert a Nemzeti Bank jelentése sem közölt változást sem a keres­kedelemben, sem az iparban. A csehszlovák banktanács jelentésében sokan csalódtak, akik azt várták, hogy ez a helyzet javulásá­ról fog beszámolni, mert ez nem következett nap előtt 120 K-ért is nehezen lehetett venni. S a búza mindenütt olcsóbb kezd lenni, csak egy példa: Romániában, a Bánátban egy mé­termázsa búzát 380 lejért, tehát mintegy 75 Kcs-ért adnak. Ilyen körülmények között mi sem várhatunk itt magasabb árakat. Mezőgazdaságunkban a nyomor és a szo­rultság napról-napra fokozódik s az ember tanácstalanul néz a közeljövőbe, így van ez különösen Szlovenszkón, amely sok gabonát termel s közvetlen szomszédja az a Magyarország, amely quantum satis el­árasztja Szlovenszkót és a történelmi orszá­gokat is olcsó mezőgazdasági terménnyel. A mi nagyhatalmaink már most is azt állítják, hogy a magyar liszt ára már annyira leszo­rította a csehszlovákiai liszt árát, hogy a csehszlovákiai malmok már kénytelenek ily olcsó lisztnek csehszlovákiai gabonából való előállítására s jobban járnak, ha magyaror­szági vagy jugoszláviai gabonát vásárolnak s azt őrölik. Mindez a mi rossz vám- és szállítási díjsza­bási politikánk gonosz következménye, mely a saját elemeinket agyonüti. A gabona árát azonban nemcsak ezek a körülmények nyomják. A varsói konferencia után az európai államok között uj versenytárs jelentkezik: Oroszország s az a veszély áll fenn, hogy ez fog uralkodni a világ gabo­napiacain. Ennyit a búzáról. A rozs úgy ahogy még tartja az árakat, mert abból nincs nagv fölös­leg. A molnárok azonban ebből se vásárolnak sokat, mert itt is áresést várnak. — A cukorrépa helyzetét a csehszlovákiai kísérleti állomások nyolc százalékban nagyon jónak, hetvenhat százalékban jónak, tizenhat százalékban kielégítőnek minősítik s rossz jelentés nem érkezett. így ir Benes lapja akkor, amidőn Matousek Szlovenszkó gazdasági helyzetéről egyenesen el van ragadtatva. Nem nehéz kitalálni, hogy ez az utóbbi cikk az őszinte és igaz. És ha Benes lapja igy látja Szlovenszkó helyzetét, milyen lehet a valóság. be. Ez a jelentés világosan megállapítja, hogy „az ipar és a kereskedelem a depresszió tipikus képét nyújtja .44 És ez semmiképpen sem segíthette az üzleti tevékenység fellendülését, amely most már a nemzetgazdászainkat annyira foglalkoztató árkérdéstől függ. Nincs keletje az árunak. A mai jelek szerint az értékesítés csak akkor fog bekövetkezni, ha az áru értéke esik. He­lyesen jegyzi meg a Ceské Slovo, hogy „ha a mezőgazdasági termékek ma sokkal olcsóbbak, mint a múlt évben, úgy az — egészen természetesen — a földművelő nép vásárló képességének csökkenését s az értékesítési lehetőségek megszorítását hoz­za magával. Alacsonyabb árak esetén első­sorban a mezőgazdaság többet vásárolna...44 Az igazság szava ez és a tényéké. Az ipari termékek árleszállítása iránt a harcot mi­előbb meg kell kezdeni. Már nincs más kive­zető ut s ezért mindenek előtt a nagyipar képviselőin múlik, hogy ezt a kérdést meg­mozgassák, mert a magas árszínvonal fenn­tartásával, a kartelekkel, az ipar a saját sír­ját ássa. A terménytőzsdéken az áresés egyre tart.' Az áresés katasztrofális méreteket kezd ölteni. Látható, hogy az agrárállamok tanácskozásai hiábavalók, hiába tanácskoztak Sinajában, Bukarestben s Legutóbb Varsóban. A dunai államokban valóra válik a jelmondat: hélium omniuni contra omnes — mindenki harca mindenki ellen; ezeket a szavakat még a középkorban han­goztatta Hobbes angol filozófus. A szoros együttműködés helyett a különböző érdekek harcolnak egymás ellen éspedig kegyetlenül. A mezőgazdasági államokból a lét és nemlét kérdésének kétségbeesett hangjai hallatsza­nak, mert a búza is elveszti már a tiszteletreméltó helyét és mindig méltányolt nagy értékét. A gazdasági élet békéje helyett kegyetlen harc indul a mindennapi kenyérért a Du- namentén több tízmillió lelket számláló nemzetek között. A mezőgazdasági államoknak gabonafölös- legük van, ezt el kell helyezniük és minél több van belőle, annál olcsóbban. És igy van ez már a mi tőzsdéinken is, Pozsonyban, Prágában, Olmützben egyaránt: nagy a kíná­lat és csekély a kereslet. Magyar búza már most vehető 90—95 K-ért, noha még egy hő­Jugoszláviában megkezdik a politikai szervezkedést, de a régi pártokat nem engedélyezik Belgrád, szeptember 12. A Politika mai száma „az uj kormányakició“ címmel nyil­ván a kormánykörök által sugalmazott cik­ket közöl, amely szerint a szeptember ne­gyed iki kormánydeklaráció a közélet uj (korszakának kezdetét jelenti. A deklaráció programot adott s egyben kifejezte azt, hogy a kormány programja érdekében rövi­desen megkezdi a nemzeti erők megszerve­zését. Politikai körökben úgy ítélik meg a hely­zetet, hogy a kormány az úgynevezett ál­lampárt megszervezéséhez fog látni. Hogy az ellenzék szervezkedését megen­gedik-e, az ma még igen nagy kérdés s az erre vonatkozó vélemények nagyon különbözők. Annyi azonban kétségtelen, hogy a törzspártok szervezkedését semmiesétre sem engedik meg. A törzspártok voltak: a horvát parasztpárt, a szlovén néppárt és a muzulmán párt. A kormány természetesen az államipártot fogja soeffneaul Burwards kanadai repülő felfedezne a Franklin-expedició rejtélyéi A repülőgép egyszerre megoldotta a 80 éves problémát, amelyet 40 expedíció kutatóit idáig hiába — 126 sarki kutató tragikus pályafutása a jeges halál birodalmában Prága, szeptember 12. Augusztus 22-én az éjjeli lapok repítették világgá a szenzációs hírt, amely az Andrée- féle sarkvidéki exipedició három évtizedes rejtélyének megoldását jelentette. A halott Andrée zsebében megtalálták a pontos nap­lót, amelyet a tudományszomjas kutató ép­pen úgy, mint a sarkvidék mártírja, Soott ka­pitány, csaknem utolsó pillanatáig lelkiisme­retes gonddal vezetett és amely végtelenül értékes forrásanyaga lesz a sarkvidék megis­merésének. A lapok közölték is ennek a nap­lónak érdekesebb részleteit és a Noibile-expe- dició óta most első ízben fordult újból az egész világ közvéleményének érdeklődése a jeges halál birodalma felé. Három hét telt el azóta és a világsajtón ma újabb szenzációs hir jár végig: Burwards őr- nagy, a híres kanadai sarkvidéki kutató megtalálta a 80 esztendővel ezelőtt eltűnt Franklin-expedició mindkét táborhelyét az arktikus jégtengeTen. és már pontos jelentést is tett a kanadai kor­mánynak, amely érdekes és beható részlete­ket tartalmaz a Franklin-expedició történe­tének megismeréséhez. Burwards őrnagy, amint azt mi is jelentet­tük, nemrégiben azon célból szállt sarki re­pülőútra, hogy megállapítsa a mágneses északi sark jelenlegi pontos helyzetét. A föld mágneses sarka tudvalevőleg nem esik egybe a geográfiái északi sarkkal, hanem attól je­lentékeny eltérést mutat. A mágneses sarok az a pont, amely felé a mágnestű mutat, de ez sem állandó, hanem bizonyos kör kerüle­tén mozog tova, úgy hogy a tudományos ku­tatásnak a feladata e pont mindenkori hely­zetének pontos megállapítása. Burwards re­pül őutjának éppen ez volt a főcélja, azonban sokkal nagyobb jelentőségre emelkedett azál­tal, hogy sikerült a Franklin-expedició nyolc­van éves rejtélyét megoldania. A Franklin-expedició története Sir John Franklin angol tengerész volt, ke­reskedelmi hajókon teljesített szolgálatot és már kora ifjúságától fogva nagy érdeklődést tanúsított a sarkvidéki utazások iránt. A XIX. század elején a tudományos és ke­reskedelmi körök Amerika északkeleti partvidékének rejtélyét igyekeztek felderí­teni. Amerika északkeleti partvidéke tudnillik a Hudson-öböltől és a Hudsoh-tengeri úttól északra még meglehetősen ismeretlen volt és a kutatásnak az volt a feladata, hogy a sok parti sziget zűrzavarában megkeresse az északkeleti átjárót a Jeges-tengerbe és beraj­zolja a térképre a Gr ön 1 and nyugati partja és az amerikai északkeleti part között elterülő bonyolult szigetrendszer pontos körvonalait. A kutatókedv előmozdítására az angol par­lament 5000 angol font jutalmat tűzött ki an­nak, aki a sarki tengeren először halad át a Grenwichtől számított nyugati hosszúság 110. fokán. A feladatot Parry oldotta meg 1819-ben és az ő nagy konkurrense volt Franklin, aki még tovább akart hatolni nyugatra az Ar­ohipelagus világában. Franklin 1786-ban született és 32 éves korá­ban indult először sarki útra Buohan kapi­tány kíséretében a Spitzbergákra. 1819-ben Richardsonnal és Back-al a Hudson-öbölből kiiiudxilva szárazföldim indult útnak Amerika SIR JOHN FRANKLIN (Egykori kép után) északi partvonalának felkutatására. Ugyan­ekkor Parry hajón vállalkozott erre a feladat­ra. A Franklin-expedició terve az volt, hogy a Nagy-Rabszolga tó érintésével veszi útját a Rézbánya folyóhoz, amelynek torkolatát fel­fedező utazásuk kiinduló pontjául szemelték ki. Yorkiból az expedíció mindenekelőtt Cum- berlandhouséba, a Hudson-üböli társaság te­lepére utazott és itt maradt 1820 január 18-ig. Ekkor 45 fokos hidegben felkerekedtek és március 2-án szerencsésen eljutottak Chyppewian erődig, ahonnan a Rabszolga folyón lefelé haladva hamarosan elérték Nagy Rabszolga tavat és az észak­nyugati oldalán fekvő Providence erődöt. Most tovább akarták folytatni útjukat észak felé, mivel azonban alkalmas vezetőket nem kaptak, erődöt (Enterprise) építettek és itt vesztegeltek 1821 junius 14-ig. Csak ekkor folytatták útjukat a Jeges tenger felé. Az in­dián vezetők elkísérték őket az eszkimók te­lepéig és julius 18-án elérték a Rézbánya fo­lyó torkolatát. De most ismét vezetők nélkül maradtak. Az eszkimók, akikkel egyik nap cserekereskedésben állottak, másnap viszont a legelkeseredettebb ellenségeik voltak, csak­hamar magukra hagyták őket és többé elő sem kerültek. Mindazonáltal as egyetlen törékeny csónakon kiszálltak a tengerre és bár a jégzajlás számtalanszor halállal fe­nyegette őket, 42 na,pig utaztak a Coronation öböl partján kelet felé, de végre is minden eredmény nélkül vissza kellett térniök. Csak hosszas szenvedés után érkeztek az Entrepri- seig. Útközben minden élelmük elfogyott, úgy hogy zuzmókból és amikor már ezeket sem kaparhatták ki a mély hóból, a farkasoktól széttépetl rénszarvasok bőréből és csontjaiból táplálkoztak. Már-már az éhhalál fenyegette az expedíciót, amikor végre előkerültek az indiánok és véget vetettek szenvedéseiknek. Az ő segítségükkel azután eljuthattak a Pro­vidence erődhöz, ahonnan 1822 május 26-án hazafelé indultak. Franklint Angliában a győzteseket megil­lető tisztelettel fogadták. A bátor kutatót a király nemesi rangra emelte. A tevékeny ember nem sokáig pihent. 1825-ben ugyancsak Richardson és Back tár­saságában újból útnak indult, hogy megint a szárazföld felől nyomuljon Amerika északi szigetvilágába. Newyorkbau, a kanadai nagy tavakon és Oumberlandhousen át utaztak a Nagy Rabszolga tóhoz és ináén m Mackejosie folyón tartottak a Jeges tenger felé. A Nagy Medve tónál a Franklin erődét építették és itt töltötték a telet. 1826 nyarán tovább foly­tatták útjukat és julius 3-An elérték a Ma- ckenzie deltáját. Itt két csoportra oszlottak. Franklin és Back nyugat, Rickardson kelet felé haladt. Franklin a Retum-Reet-ig nyo­mult nyugat felé és innen visszatért a Frank­lin erődbe. Nemsokára odaérkezett Richard­son is, aki a Mackenzie és Rézbánya folyók közti egész partvidéket kikutatta és térké­pezte. Még néhány vállalkozás után az északsarki i utazásokban hosszabb szünet állott be, mert a tudományos világ figyelme inkább a déli sark felé fordult. Tizenöt éven keresztül felhagy­tak a nyugati átjáró kutatására irányuló tö­rekvésekkel Phippsnek, Sooresbynek, Parry- nak, Franklinnak és a két Rossn&k sikerei után azonban újból hatalmas érdeklődés for­dult az északsarki utazások felé. A kereske­delmi élet urai felkorbácsolták a közvéle­mény érdeklődését és a parlament az egész nemzet óbajára újból hatalmas jutalmat tű­zött ki a nyugati átjáró megkeresésére. Fel­szerelték az Erebust és a Terrort, a két dia­dalmas hajót, amelyek James Ross vezetésé­vel olyan sikeres utat tettek a déli sarki ten­geren és Sir John Franklin, a hatvan év felé hajló kutatóra, a Rézbánya folyó hősére bízták az uj expedíció vezetését, amelyből azután Franklin többé nem tért vissza és amely­nek sorsáról 80 éven keresztül idáig nem voltak teljes és beható ismereteink. 1845 május 18-án startolt Franklin Greenwich kikötőjéből. A két pompás hajón 126 edzett tengerész indult útra, a felszerelés kitűnő volt és a fedélzeten bárom évre való élelmi­szert halmoztak fel. Egy gőzös kisérte el őket Grönland partjáig és az a hír, amelyet a gő­zös Angliába visszavitt, volt a legutolsó hite­les hivatalos jelentés Franklinék sorsáról. Et­től kezdve csupán cetvadászok és eszkimók elbeszéléseiből tudtak meg egyet-mást az ex­pedíció sorsáról. A kis expedíció behatolt a Lancaster-Sundba, körülhajózta a Walesi her­ceg földijét és a Mel vilié öbölben aránylag ala­csony szélesség (60) fok alatt körülzárta őket a jég. A Mel vilié öbölben látta utoljára Franklint egy cethalászhajó kapitánya. Azóta az epedi- ciónak nyoma veszett és csak évek múltán sikerült további küzdelmeik egy részét felde­ríteni. Eszerint az expedíció a Laucaster- Sund északi partján, az Erebus és Terror öbölben töltötte a telet. A telelés különös ne­hézségeket nem okozott. 1846-ban tovább foly­tatták útjukat, áthaladtak a Roothia-Felix fél­szigeten és közeledtek azon területek felé, amelyeket Franklin első kutatóutján hótalpa­kon átszelt. A Vilmos király földtől északra lepte meg őket a második tél, amely most teljes borzalmával szakadt rájuk, úgy hogy sokan pusztultak el. Maga Franklin is áldozatni esett a rettene­tes nélkülözéseknek 1847 nyarán. Az utolsó üzenet Tizenegy évvel később fedezte fel Leopald Mac Clintock a Cap Viktóriánál a sirhalmot. Egy cinndobozban két okmányt talált, az egyik Franklin írása volt, a másik pedig Cro- zier hadnagyé, aki Frankliu halála után át­vette a parancsnokságot. Franklin ezeket irta:: „Aki ezt az iratot megtalálja, küldje el a Az °™ a PoMiaily savaayüviz 0 lí ^ 0 1 ^ 1000 orvos írásban igazolja Bxt m kiváló eredményt, melyet a Podébrady Savanyuviz által való késeléssel koszvény, enkor- baj, gyomorhurat és gyo- morsavtultengés esetében elértek. A PodSbrady Sava- nyaviz kiváló asztali ital, Podíbfady fürdSbsn elevenen lüktet a főszezon. Kérjen magyar JL prospektust.

Next

/
Thumbnails
Contents