Prágai Magyar Hirlap, 1930. szeptember (9. évfolyam, 199-223 / 2420-2444. szám)
1930-09-13 / 209. (2430.) szám
TI^GAIAYmí^ARHIBIíAP 1930 szeptember 13, szómba! londoni adniiralitásnak és közölje vele, miJugoszlávia szófiai követségének attaséja kémkedést szervezett Bulgáriában? Szófia, szeptember 12. A jugoszláv részkor és hol találta meg. 1847 május 28. A másik okmány 1848 április 25-éről van keltezve és Croziernek meg egy másik tisztnek aláírása van rajta. Az okmány ezeket mondja: „1848 április 25. Őfelségének hajóit, a Terrort és Erebust április 22-én észak-északnyugati irányban 5 mérföldnyire itt hagytuk, mert a hajók 1846 szeptember 12-ike óta jégbefagytak. A tisztek és legénység, összesen 105-en, J. R. Crozier kapitány parancsnoksága alatt elhagyták a hajókat és holnap, április 26-án útnak indulnak a Nagy-Hal folyóhoz. Sir John Franklin 1847 junius 11-én meghalt, idáig a halottakban való veszteség 9 tiszt és 15 ember. Isten legyen leikeinkkel. Isten őrizze Angliát és a királyt!“ Az expedíció tagjai köziül egyik sem kerülte ki szomorú sorsát. Sorba hullottak Vilmos király földjének nyugati és déli partiján. Né- hányan ugyan elérték Amerika szárazföldjét, de itt szenvedéseiknek véget vetett a halál. Crozier irata volt az utolsó hír, amely a Franklin-exipediiciöról érkezett, további sorsukat elnyelte az örök jég birodalma. Most azután Burwards őrnagy megtalálta két táborhelyüket, fellelte föl jegyzéseiket és igy a Frankíin-expedició szerencsétlen sorsa nem rejtély többé. Angliában már 1847-ben aggódni kezdtek Franklin sorsáért. Gyors egymásutánban 49 mentőexpediciót küldtek ki. Egyik sem érte el célját. Franklin özvegye is felszerelt egy hajót, a Prince Albertét, amely Boothia Fe- lixen csontmaradványokat és ruhadarabokat talált. Ugyanekkor egy cethalász elhagyott parti vidéken, a Cap Spencer közelében kő- kunyhót talált, amelyben cinnedények voltak. A kiváncsiság tovább űzte, mélyebbre hatolt a Sund vidékén, ismét újabb és újabb nyomokra talált, amelyek Crozier anabasi- sának útját jelezték, de ez volt minden, amit róluk megtudni lőhetett. A kutató expedíciók céljukat ugyan nem érték el, azonban nagyértékü földirajzi eredményre jutottak és igy tett szolgálatot Franklin még halálával is a kutatásnak. Azonban a nyugati átjáró problémája jó ideig megoldatlan maradt. Az Investigator Franklin keresése közben jutott be a régóta keresett észak- nyugati átjáróba, amelybe a hajó be is fagyott. Két év múlva szabadították ki a bajba került expedíciót. Kiderült, hogy hajózási célokra ez az átjáró teljesen alkalmatlan és igy minden fáradozás, áldozat és önfeláldozás hiábavaló volt. • -Eddigeié csak egy hajónak sikerült az átjárón keresztülhatolnia, ez a hajó a Gjös, amely 1903-ban Amiundsen kapitány vezetése alatt indult útra. Megoldódnak a re$lélyek Amíg a jeges Halál birodalmának óriási területét csupán expediciós hajókkal, kutyaszánokon, hótaLpakon lehetett járni, addig egy- egy tragikus sorsú expedíció történetének földerítésére nem sok kilátás volt. Most azonban óriási területeket átszárnyaló repülőgépek állanak a sarkvidéki tragédiák titkai, a jeges sírok lassanként mind visszaadják szerencsétlen áldozataikat. Az Andrée-expedi- ció rejtélye után most már a Franklin-expedi- ció tragédiája bontakozik ki a hiteles leletek tükrében s egészen bizonyos, hogy már a közeljövőben fog megoldódni az Arktis keleti felének három legújabb nagy titka, amelyeket a Nobile-epedició örökségképpen a sarkvidéki kutatások számára: az önfeláldozó Malmgreen sírjának és holttestének rejtélye, a ballon gömbjével tovasodort csoportnak titka, amely talán életben maradt és kegyetlen kínok között pusztult el, vagy pedig — ami jobbik eset — a ballon kigyulladása alkalmával egyszerre veszett oda, végül pedig a rettenthetetlen és legeredményesebb sarkvidéki kutató: Roald Amundsen mártirhalálának története. (V. Z.) KötéláEtaü halált kér az ügyész a rablógyilkos magyar tsendorőrmesierre Pécs, szeptember 12. A törvényszék ma kezdte meg Ambrus István osendőrőrmester bünpe- rének a tárgyalását. Ambrus István a vád szerint ez év február 28-án Szalántán meggyilkolta Bodorovics Ilona hatvanéves postamesternőt, s ennek nővérét, a hetvenéves Gyurkovics Józsefeiét, majd 1740 pengő elrablása után megszökött. Ambrus tette elkövetése után hazament, majd mikor a gyilkosság nyilvánosságra került, ö nyomozott a legbuzgóbban. A ma megtartott főtárgyaláson Ambrus a gyilkosságot és a rablást is beismerte. Védekezéséül azt adta elő, hogy öntudatlan állapotban gyilkolt és hogy az egész dolog csak akkor jutott eszébe, amikor a postahivatal előtt elhaladt. Mostoha- atyja, a. családi vagyont elherdálta s ez őt, nagyon elkeserítette. A rabiott pénzből csak egy jelentéktelen összeget küldött édesanyjának, míg a többit elverte. Az ügyész kötéláltali halált kér a bíróságtól. A^téletet holnap fogják meghozni. ről elkövetett kémkedési affér hullámai, még egyre terjednek s a rendőrség újabb letartóztatásokat is eszközölt, bár a hivatalok erről mélyen hallgatnak. Oly hírek is elterjedtek, hogy a nyomozás megáHapitotta, hogy a kémkedések több évre visszamenőleg történtek és hegy a bolgár hadsereg tisztjeit a szófiai jugoszláv követség attaséja szervezte, pénzelte s ő vette át azoktól az anyagot. A kémkedés a katonai és politikai titkok megszerzésére irányult, ezenkivül a jugoDeák Ferenc mondotta, hogy a sajtótörvénynek csak egy szakaszból kellene állania és annak úgy kellene hangoznia, hogy csak igazat szabad írni. Ha Deák Ferenc már régen pihen is a föld alatt, a kimondott véleményében lévő igazság nem homályosuilt el és azok, akik az újságírást a legnemesebb értelemben fogják fel, ma is okvetlenül vallják az ő néjsetét. Azonban az újságírás fejlődése a gyakorlatban és ezzel a sajtótörvények is más irányt vettek. Ma sok száz szakaszos satótörvények sem tudják megakadályozni azt a sajtókalózkodást, amely mindenfelé végbemegy. Éppen- ugy vagyunk ezzel, mint a puritán egyszerűségű tiz parancsolattal. Ha ezeket mindenki betartaná, nem kellene semmilyen büntetőtörvénykönyv. De szemünkbe nevetne ma bármely büntető jogász, ha ily véleményt mernénk megkocáztatni! Hiszen a mai vaskos büntetőkjöuyvek mellett is mindig talál a rafinált emberi ész olyan kibúvót, amelyet a legalaposabb kodilfi'kátor még sejteni sem mert! De hadd maradjunk a kiinduló pontnál, a sajtónál! A P. M. H. nemrég már nagyon találóan mutatott rá arra a két mértékre, amellyel a csehszlovák sajtó egy része a belföldi és magyarországi eseményeket méri. Ennek megállapítása szinte kifogyhatatlan témát nyújt annak, aki figyelemmel kiséri a csehszlovák sajtó egyes orgánumának cikkeit és híreit. A most felhozott példák különösen azért ki- rivóak, mert ugyanaz a lap mond ellent önmagának, tendenciájának megfelelően. Huncut tehát, aki rájön az igazságra. A hága: konferencia idejében egy és ugyanazon lap állandóan arról vezércikkezett, hogy Magyarország mily gazdag és mily könnyen fizethet jóvátételt. Néhány oldallal tovább pedig annak illusztrálására, hogy Csehszlovákiában mennyivel jobb a világ, mint Magyar- országon, állandóan közölte, mily nyomor, mennyi végrehajtás, árverés, munkanélküli van Magyarországon. Hogy ennek a derék Lapnak olvasói azután melyik cikknek hittek, azt érdekes volna kipuhatolni. Benes lapja,, a Prager Presse szeptember harmadiki számában vezető helyen foglalkozik a Budapesten szeptember elsején lefolyt véres tüntetéssel, amelyért természetesen a kormányt okolja. (Azóta kiderült, hogy kommunista machinációból robbantak ki ezek a szomorú események!) Mint Kasszandra jelenti ki a cikkíró, hogy a mai miagyar kormányrendszer léte egyedül a fegyveres erőtől függ. Egy szóval Magyarországot burkoltan katonai diktatúrával vádolja. Ugyanezen szám harmadik oldalán Jugoszlávia belpolitikai helyzetéről ír és nem fogy ki a jugoszláv kormány dicséretéből, amely kormány élén tudvalévőén tábornok áll és mely leplezetlenül vallja a diktatúrát. „A Zsivkovics-kor- mány — írja — jobban dolgozik, mint az előző parlamnfáris kormányok. Aktáit az az őszinte szándék vezérli, hogy a közt szolgálják/' Hogy a horvátok elégedetlenek, azt a Prager Presse nem veszi tudomásul, hanem emfázissal adja beleegyezését ahhoz, hogy Zsivkovicsék uj egységbe kovácsolják az ottani nemzeteket a tradíciók elpusztításával. A diktatúra tehát nem bűn Jugoszláviában, csak Magyarországon (ahol nincs is!), a a nemzetek összekovácsolása, a tradíciók elpusztítása sem bűn Jugoszláviában, csak bűne volt, Ausztriának és Magyarországnak, ahol pedig műszeresen sohasem folyt és ha talán itt-ott voltak is ilynemű kísérletek, azok sohasem érték el azt az elánt és eredményt, amelyet manapság ezen a téren tapasztalhatunk. A sok magyarországi munkanélküli felett *1szláv kormány sok milliót költött a bolgár kormány ellenzékének a megszervezésére is. Sőt oly tervek is felmerültök, amelyek a mai bolgár kormány megbuktatására irányultak. Ennek az volt a célja, hogy Bulgáriában oly kormány váltsa fel a mai kormányt, amely Jugoszláviával szemben barátságosabb politikát folytatna. Bulgáriában országszerte igen nagy a fölháborodás Jugoszláviával szemben. Oly hírek is elterjedtek, hogy a kémkedést a szófiai francia követség katonai attaséja szervezte s ő lett volna a mozgalom főirányitója és értelmi szerzője. ránkozik azután a lágyszívű Prager Presse. Ezzel kapcsolatban csak azt kérdezzük tőle: ha Csehszlovákiáiban sem találna ötször annyi ember foglalkozást a hadseregben, mint Magyarországon, mit gondol, nem haladná-e meg az itteni munkanélküliek száma a Magyarországon levőket? Pompás csemegéül kínálkozott ezután egyes csehszlovák lapoknak Albrecht királyi herceg házassága. így például a Pozsonyban megjelenő Reggel egyik számában Albrecht apjára vonatkozóan oly förtelmes „legendákat talál fél, hogy minden jobb ízlésű embert joggal fog el az undor. Gondolkozzék bárki, bárhogyan is a Habsburgokról, a volt főurak- ról, azok erkölcseiről, ennyire belegázolni belső ügyekbe már nem is ízléstelenség, hanem — gonoszság. Természetesen a román királyi családban történtekről és történőkről, ahol nem tudni, hogy például a királynak most ki is a felesége, már egész más hang- nemiben Íródnak a riportok. Egyáltalában sem a jugoszláv, sem a román királyság nem bántja sok csehszlovák lap demokratikus érzelmeit, csak a magyar, akár a múltban, akár a jelenben, akár a jövőre nézve szálka a saemökben. A magyarokon egyáltalában semmi jó nem száradhat. így ugyancsak a Prager Presse — még pedig szeptember hetediiki számában — perbe száll Sincero bíborossal, a pápának a Szent Imre-ünnepségre küldött követével, mert azt mondotta, hogy Magyarország elhárította Európától a török veszedelmet és feltartotta a bolseviki hullámot. Szerinte mindezekben a magyaroknak semmilyen, vagy csak igen csekély az érdemük. Az hisszük Sincero bíboros nem fogja felvenni a Prager Presse odadobott keztyüjét, mi sem tesszük azt. Sőt bosszankodni sem fogunk azon, ha Prager Presse és társai hasonló szellemiben fognak tovább irogatni, a szomszédokkal való „békés együttműködés" érdekében. Aki eddig még le nem szokott arról, hogy higyjen az ilyen és hasonló cikkeknek, annak legyenek a felsoroltak Ízelítők arra, hogy egyes sajtóorgánumok miképp szolgálják a sajtó legmagasztosabb célját: az igazságot. Ha erre rájönnek, úgy az ilyen sajtóorgánumokban értékesnek csak a papirost fogják találni, de sohasem — a betűt. Posoniensis. T————TI—' "" ' MÉG ÁLOM Még álom csüng A telkemen. Még fogva tart A szerelem. Még zöld a rét És zengve szól A kis madár A lomb alól. Még kék az ég, S a nap kacag. Még színesek A sugarak. Még hiszem, hogy Az élet vár. Mint pirkadást A napsugár. — A holnapról Még nem tudom, Hogy merre visz És mily utón. — Ma álmodom És hiszek még. — Ma zöld a lomb És kék az ég. KUmits Lajos. I nyai§tl§S‘e8¥essil®tek a régi nyuwiijasokért Pozsony, szeptember 12. Az összes csehszlovák állami nyugdíjasok egyesületeinek központi szövetsége (amelynek a szlovenszkói és ruszinszkói állami nyugdíjasok egyesülete i-s tagja ) e napokban Prágában elnökségi ülést tartott. Az ülés egyhangúan köszönetét szavazott a törvényhozó testületeknek a nyugdijak egységesítéséről szóló 70/1930. számú törvény megalkotásáért, köszönetét szavazott továbbá a sajtónak, amely teljes készséggel és odaadással felkarolta, támogatta a nyugdíjasok jogos követeléseit. Ezután szigorú bírálat alá vette az elnökség a törvény végre-. hajtására kiadott 90/1930. számú kormányrendeletet, amely nagyon sok tekintetben nem felel meg a jogos kivánalmaknak. Holik József dr., a szlovenszkói és ruszinszkói állami nyugdijatok egyesületének elnöke különösen kiemelte a szolgálati idő átszámításánál, a korpótlékok beszámításánál, a más államok terhére kiutalt nyugdijakul, a 152/1926. (lex-Dérer) sz. állampolgársági törvény érvényesítésénél mutatkozó sérelmeket. A szövetség ezeket a sérelmeket memorandumba foglalta és azt a pénzügyminiszternek, a képviselők és szenátorok különböző klubjainak át fogja nyújtani, hogy a törvény végrehajtásánál utólag még tekintetbe vétessenek, illetve orvosoltassanak. Egységesen állást foglaltak amellett, hogy az 1930. és 1932. évre esedékes nyugdijszabályozások már 1932. évi január 1-én foganatosíttassanak. A többkiadás fedeeztet talál egyrészt az időközi kamar tokban, másrészt pedig az időközi elhalálozás sokban. Reméljük, hogy ezen határozott fellé-: pésnek meg lesz a kívánt eredménye s hogy a nyugdíjasok végre a kielégítő nyugdijrendezés- hez jutnak. Már a régi rómaiak is használták az ibolyántúli sugarakat A nap jótékony és gyógyító hatását már ősidők óta ismeri az ember. A régi rómaiak nagyban használták a nap sugarait bőrbajok gyógyítására, szemölcsök és egyéb kinövések megszüntetésére. Időszámításunk előtti században már jól értették az üveg csiszolását, lencséket készítettek, azt is tudjuk, hogy Néró, hogy jobban imponáljon, vagy mert rövidlátó volt, szemüveget is hordott. A lencsét felhasználták arra, hogy hatékonyabbá tegyék a napsugarakat. De mindezt csak azért eszeliék ki, mert abban a meggyőződésben voltak* hogy a napsugarak melegének van meg a gyógyító hatása. A lencse csak arra való volt, hogy összegyűjtse a napsugarakat és a bőrön égési sebet idézzen elő a nap melege. Ma már tudjuk, hogy nem a nap melegének, hanem főként a napból kiáramló láthatatlan sugaraknak, az ultraviola sugaraknak köszönhető a nap gyógyító ereje. De sajnálatunkra az üveg ezeket a sugarakat elnyeli, nem bocsátja keresztül és igy az ablakon, vagy az üveglencsén áthatoló napfény már meg van fosztva azoktól a sugaraktól, amelyek a leghatásosabbak. A mai tudomány segített ezen a bajon. Elektromos lámpát készített, melyben a közönséges ivlámpa szénpálcáit azonban higany pótolja, mert az izzó higanygőzök dúsan árasztják ki az ultraibolya sugarakat. Ea azonban még nem elég, mert ezek a sugarak, mint mondottuk, üvegen nem hatolnának át. A fizikusok hosszú kisélertorozataikkal azonban felfedezték, hogy az átlászó, viztisztaságu kvarckristály, az úgynevezett hegyi jegőc, amelynek legszebb példányait nálunk már- marosi gyémánt néven ismerik, az ultraibolya sugarak nagy részét áteresztik. Ezért a higanylámpa burkát nem üvegből, hanem hegyi jegőcből készítik. Sok próbálgatásnak, a kísérletek kiterjedt sorozatának köszönhetjük ezt a felfedezést, amit az orvostudomány oly sikerrel értékesít. A higanylámpát, amellyel orvosaink a gyenge szervezetű gyermekeket besugározzák, nem is higanylámpának hívják, bár a higanygőzből származnak a hatásos sugarak, hanem kvarclámpának, mert a burkolata kvarcból való. Csodálatos, hogy amit a mai tudósok annyi vesződséggel fedeztek fel, azt a praktikus régi rómaiak már ismerték. Ennek bizonysága, hogy Plinius, aki Kr. u. 79-ben a Po-mpejit és Herculanumot elpusztító kitörés áldozata lett, megirt a, hogy: „Némely orvos azon a véleményen van, hogy bőrgyulladás legsikeresebben úgy idézhető elő, ha nem üvegből, hanem hegyi kristályból készült lencsét használnak." Ha meggondoljuk, hogy a hegyi kristályból mennyivel nehezebb lencsét csiszolni, mint • az üvegből, akkor még csodálatosabbnak tűnik fel, hogy a római orvosok rájöttek erre a különös hatásra. Plinius a hegyi kristály- lencse használatáról hallomásból ir, tehát valószínű, hogy már az időszámításunk előtti korra vonatkozik ez a feltűnő megjegyzése. Plinius lelkiismeretes feljegyzéseiben a régiek éles megfigyelése tárul elénk. Mennyi minden lehet a régi feljegyzésekben a mai tudományos értékből és mennyi olyan, amihez a tudományos kutatás még el sem jutott? IGAZAT ÍRNI...! 6
