Prágai Magyar Hirlap, 1930. szeptember (9. évfolyam, 199-223 / 2420-2444. szám)
1930-09-03 / 200. (2421.) szám
Ma* námuiih 12 «!«fal iJP1 ^ Ma* námmk 12 ©!«Sal IX. évf. 200. (2421) szám » SSCrCla I93u szeptember 3 n——W—"gf”a">,^g:B""*miM,MM>*pq>^M^y*»m».airMi%ginMWMMaaMM«rMa——a———wi mn ■■MMaM»naMMMW»MaBaawMaaaaMi«MwaaaaaMMHiro<,,,w,M,MBo,B|W^aMWMMMaaBaaaBBMaM|aMaaaMMwwwu»iiiiai'iauiiiiiiiiH|iia»i mcn>wmar*>m*~ f r-,-.r jer**»««***»>• Előfizetési ár: évente 300, félévre ISO, negyedévre 76, havonta 26 K£; külföldre: évente 4S0, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kt fl képes melléklettel havonként 2.50 Kö-val több Egyes szám ára 1,20 Ki, vasárnap 2.-KÍ A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok főszerkesztő: politikai napilapja telaöi aates3L/6. DZURANYi LÁSZLÓ FORGÁCfí GÉZA Szerkesztőség: Prágaiig Panská ulice 12. U. emelet — Telefon: 30311. ~ Kiadóhivatal; Prága 1L. Panská ulice 12. Hl emelet Telefon: 34184. SŰRGÖNYCIM: HÍRLAP, PRflHfl Egyforma mértékű! (sp) Prága, szeptember 2. Emlékszünk még' azokra az izgalommal tolt, feszültségben égő napokra, amikor Prágában a Venoel-téren miinden harmadik fánál re ndőr szabász állt, a Lucerna palotája előtt néhány száz marcona csendőr figyeli lábhoz tett fegyverrel a mellékuccák felé, s a járdán (mert az úttesten tilos volt tüntetni) sötét, „beesettszemű, halavány- arou alakok tolongtak s tekintetükben látszott a nyomoir és a szükség1* (igy ir patéti- knsan a Pnager Presse a tegnapi budapesti munkanélküli-'tüntetős résztvevőiről). Nem volt régen, legutoljára pontosan egy hónappal ezelőtt, augusztus elsején, amikor a prágaiak elszóra kozhatlak a v&nceltéri rendőrségi és munkanélküli-felvonulásban. Akkoriban bajj neon történt, mert a gumi- botos rendőrség már a külvárosokban, szétkergette a sokezernyi elkeseredett munkanélkülit) aki munkáért és kenyérér1! akart tüntetni a város szivében, s a rámenő almié megkilmélte a belvárost a véres eseményektől. Dicsérte is a prágai sajté, élén természetesen a szociáldemokrata orgánum okkal és a hivatalos lapokkal, a rendőrök „elővigyázatosságát", „etrélyét" és „preventív intézkedésért", amikkel meggátolták, hogy a külvárosok sok tízezer munkanélkülije felvonuljon és munkáért vagy kenyérért ordítozva megzavarja az önünneplő hazafiak előkelő nyugalmát. De emlékszünk a radotini esetre, ahol a munkanélküliek tüntetésének (kevesebb ok* kai) ugyancsak halottja volt, mint a tegnapi budapesti felvonulásnak, s emlékszünk arra a tapsorkánra, amellyel a kormánylapok — természetesen ismét a szociáldemokrata lapok vezetésével — a csendőrség eljárását helyeselték. Az unalomig megismétlődtek Csehszlovákiában a munkanélküliek tüntetései. Sok tízezer, sőt százezer elkeseredett tüntető kívánt 1928 óta az uccára vonulni, s nem rajta múlott, ha nem kerülhetett a Vencel- térig. Amikor a szociáldemokraták még ellenzékben voltak, sokszor véres események is játszódtak le a köztársaság fővárosában, és senki nem akadt, aki gyalázkodó, vagy túl- messzemenő következtetéseket vont le belőlük. Különösen a külföld nem, amely köteles nyugalommal és a benemavatkozás elvét szentnek tartva, megelégedett a prágai események egyszerű regisztrálásával, A szociáldemokrata tüntetések alkalmával a gazdasági helyzet nem volt Csehszlovákiában oly kétségbeejtő, mint manapság, s a szociáldemokraták akkoriban mégsem találtak kivetnivalót saját iüntetéseikben, mig ma fölháborodnak és rendőrért kiáltanak, ha sokkal rosszabb viszonyok között az itteni munkanélküliek az uccára merészkednek. Ám: cpiod licet Jovi non lícet bovi — hangoztatják. Csehszlovákiában szabad és szocialistáknak szabad, másutt és másnak nem szabad. Egyenesen elképesztő, hogy a prágai szociáldemokrata és a hozzájuk közeleső hivatalos lapok mit miveinek a sajnálatos budapesti tüntetések híreivel. Hagyján, hogy tízszeresen felfújják és megnagyitják a dolgot. Egyetlen pillanatig sem akarjuk tagadni, hogy a szeptember elseji budapesti tüntetések a súlyos gazdasági helyzet megnyilvánulásai, ámbár elhibázó ttok és célra nem vehetők. A léghivatalosabb magyar körök sem tagadják, hogy gazdasági válság van, s komoly erőfeszítéseket tesznek leküzdésére, arait a bukaresti és a varsói agrárkonferencia igazol, ahol a magyarok hajdani ellenségeikBudapesten teljes a rend Csak egy halálos áldozata van a hétfői tüntetésnek - A mentük 82 esetben nyújtottak első segélyt - Javarészt fiatalkorúak voltak a rendbontók, akiknek soraiból történtek az első lövések — A prágai kommunisták káröröme Garamiék és Payerék balsorsa fölött- Á nagyobb vidéki ipari centrumokban a munkásság nem reagált az izgatásra Budapest, szeptember 2. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A tegnapi véres munkástüntetésekről Szíranyavszky Sándor belügyi államtitkár ma nyüatkoaott a sajtónak. Eszerint a vidéken csaknem mindenütt teljesen rimán értek réget a tüntetések és csak Miskolcon, Békésgyulán és Győrött volt kénytelen a rendőrség, kardlappal szétzavarni a tömeget, azonban még komolyabb sebesülései! sem adódtak elő, A többi városban a tüntetők a rendőrség első fölszólitására nyomban szétoszlottak s igy még erélyes beavatkozásra sem volt szükség. Külön említésre méltó a tatai, salgótartjáni és pécsi szénbányamüvek munkásságának a magatartása. Ezekben a nagy ipari centrumokban a munkásság ugyanis egyáltalán nem csatlakozott a szociáldemokrata párt felhívásához, sőt arra egyáltalán nem reagált. E bányaüzemekben égés* napon át a rendes mederben folyt a munka, Sztranyavszky államtitkár nézete szerint a munkásság higgadt magatartását itt nagy ban elősegítette Horthy Miklós kormányzónak a közelmúlt napokban tartott beszéde. A munkásság vezéreinek tudataira kell ébredniük anfiak — mondotta a belügyi államtitkár —, hogy az elhajított forradalmi csóva könnyen olyan tűzvészt támaszthat, amilyenre a meggondolatlan vezérek nipv^nek fölkészülve. A vidéki események közül Sztranyavszky államtitkár, beszámolt a soproni lőszerraktár űiegtámadásáról is. A keddre virradó éjjel ugyanis Sopronban a katonai lőszerraktár őrére ismeretlen tettes revolverrel rálőtt. Az őr visszalőtt, mire több revolverlövés dördült el az ismeretlen támadók részéről, majd ezek gyorsan és nyomtalanul eltűntek az éjszaka sötétségében. A felizgatott tömeg lelkiállapotára a legjellemzőbb az, hogy * tüntetőik gs&mos mentőkoosit is megitá módiak « annak személyneiét is bántalmazták. A büntető hatóságok a tüntetések miatt eddig 131 személy ellen indítottak eljárást. Gyorsan helyreállt a rend Budapest, szeptember 2. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A rendőrség hétfőn még a késő délutáni órákban teljesen megtisztította a belső városrészeket a tüntetőktől, majd az éjjeli órákban a Városligetet tisztították meg. A* egész Városligetet körülzárták s itt öesvesen még hetven személyt előállítottak, javarészt olyanokat, akik nem tudták magukat igazolni. A rendőrség itt egyáltalán nem akadt ellenállásra. A nehéz munkában kifáradt rendőrség éjszakára pihenőt kapott, s a fővárosban a közkel szemben megragadták az iniciativát a gazdasági együttműködésre. De a gazdasági válság általános és a munkanélküliség széria- szerű kilengései utoljára érkeztek Budapestre. Másutt — Amerikától Romániáig — már előbb lezajlottak a budapestieknél véresebb események, holott másutt az állam és a nép nem küzd annyi természetellenes gazdasági nehézséggel, mint a háború után kalodába zárt Magyarország. A szeptember elseji budapesti tüntetéseket elszigetelt magyar jelenségnek tekinteni nemcsak tévedés, hanem rosszakarat, mely nyíltan arra törekszik, hogy a két ország közötti helyzetet el- mérgesitse. A legtöbb hivatalos lap mégis ezt teszi). Mindenekelőtt túloz. Hat, sőt tiz halottról beszél, holott csak egy halott volt, art is a demon&trán sok eltévedt golyója terítette le. Negyedmillió felvonulóról is, holott az ellenzéki magyar lapok szerint sem volt százezer, s a valódi1 számban több kiváncsi szerepelt, mint komibatfáns tüntető. A munkásoknak a városba özön lését nem akadályozta meg a pesti rendőrség — nem úgy, mint a prágai augusztus elsején — s délelőtt tiz órától délután egyig békésen folyt le a felvonulás, amíg a hivatásos rendbontók és kommunista elemek nem vetemedtek olyan, cselekedetekre, amelyek a világ, minden részén — Csehszlovákiában is — a rendőrség közbelépését provokálják. Szemforgató álszenteskedés, ha a prágai szociáldemokrata oTgánum az egy halott és 82 sebesült után (az utóbbiakból csak’ huszonhatot — köztük sok 'rendőrt —kezelnek kórházakban) „tomegmészárlásról" ir. Elfelejtette szociáldemokrata laptársunk, hogy 1929 május elsején Berlinben sok százzal több munkanélküliit lőttek agyon vagy sebesitettek meg a szociáldemokrata hatalom utasítására kivonult rendőrök? Elfelejtette az 1927 junius 15-iki bécsi eseményeket, amikor egy irtózatos tévedés következtében a szociáldemokrata főváros uocáin tényleg halálra mészároltak százötven szocialistát? Elfelejti azt az erélyt és fegyveres határozottságot, amivel Prágában azonnal közbelép a szociáldemokraták által is gyakorolt hatalom, ha kommunista felvonulásokról van szó? ; Egyforma mértéket kérünk! Kénytelenek vagyunk rosszakaratot látni abban, ha a prágai baloldali) lapok „barikádos harcok"- ról, „diktatuTá‘*-Tól írnak, túlzott hírekkel felbőszítik a közönséget és pereá tót kiáltanak az egész magyar kormányra olyan eseményekért, amelyek Csehszlovákiában sokkal gyakrabban megtörténnek és még sokkal nagyobb mértékben1 N yug ateurópában, különös véletlenképpen csupa szociáldemokrata kormánya országban. Mintha a köztársaságban nem volna munkanélküliség! Ajánlatosabb volna, ha a budapestit események, bőszült kritikája, a' magyar államfő gyalázása (lásd a ,3ozialdenjokrat“-őt), kvalifikálhatatlanul ocsmány vádak üvöltése helyett a1 prágai lapok a szlovenszkói nyomorra tekintenének és arról értekeznének. Ott .minden rendben van szerintük és mutogatják Szlovenszkót, mint a nagy Po- temkin-fahit, de hazug, elcsépelt vádakkal kanál virtbe kívánnák főj tahi a nfagyar rezsimet, amely ö sszéh as o ni i th át at lamil nagyobb erőfeszítéseket fesz az általános gazdasági krízis leküzdésére, mint a1 Szloven- szkóval szemben fölöttébb cinikusan viselkedő prágai centralista politika, j Akaratlanul a közmondás jut eszünkbe: Prágában meglátják a szálkát a más szemében, de nem a gerendát a saját szemükben. A pesti események minden szörnyűségükben sem olyanok, amelyekből avatatlanul hasonló tabuja rasát kívánó következtetéseket szabadna levonni, mint a prágai lapok teszik. A pesti nép temperaméntu mosabb, mint a* itteni, s ez a tény megmagyarázza a tüntetések vehemenciáját. De hogy fosztogatás, kő- dobálás, villamoskocsi felforgatás, késelés, verekedés ellen (amelynek folyamán a szociáldemokrata vezéreket a tömeg elnáspángolta s nem a rendőrök, mint a Právo Lidu bősziilten Írja) a világ minden részén rendőrséget szokás mozgósítani, fölösleges bizonyítani. Végeredményként a pesti uccai harcokat nem a munkásság provokálta, amely nem oly „elkeseredett", mint Prágában írják, hanem kommunista agitátorok, akik ellen Csehszlovákiában éppen a szociáldemokraták kívánják a tűz és a vas alkalmazását. Sötét, földalatti elemek kompromittáltak Budapesten egy békés munkásfelvonulást, ugyanazok, akik 1919-ben ravasz mahraációval a kommunizmusig ragadták az országot. A prágai szociáldemokrata lapok meg akarják tiltani a magyar kormánynak, hogy harcoljon a felforgató bolsevista elemek ellen, akikkel a csehszlovák szociáldemokraták évek óta elkeseredett harcban állanak? Európai bírni Iáinak abban, ha a budapesti rendőrség leszámol a fosztogató, rabló, felelőtlen, Moszkvából, pénzelt, hivatásos bajesinálókkal, akikkel a prágai rendőrség sokkal gyakrabban és ugyancsak erélyesen szokott leszámolgatni a szociáldemokraták tapsorkánjai között? Ennyire két mértékkel mérni csak a prágai sajtóban tudnak. IM i
