Prágai Magyar Hirlap, 1930. szeptember (9. évfolyam, 199-223 / 2420-2444. szám)
1930-09-03 / 200. (2421.) szám
2 1930 szeptember 3, szonda. biztonsági szolgálatot a rendőrök mellé be- osztott csendőrök végezték. Ma, kedd reggel a város képe teljesen normális volt s megindult a rendes mederben az élet, csak a kakastollas csendőrök keltettek némi feltűnést. A túlfűtött fantázia sok helyen rémképeket látott s ennek nyomán rémhírek terjedtek a városban. így oly hírek terjedtek el még tegfi munkássás zSnss vezérelt Budapest, szeptember 2. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A vidékről érkezett jelentések szerint, éjfélre teljesen helyreállott a rend azokban a városokban is, ahol a csőcselék tegnap délben tüntetést kísérelt meg. A nagyobb ipari központokban a munkásság teljesen kivonta magát a szociáldemokrata befolyás alól s a gyárakban dolgozó munkások egyszerűen távoltartották magukat a tüntetésektől. Mindenfelé az derült ki, hogy a szociáldemokrata pártvezetőség egyszerűen képtelen a munkásság fegyelmezésére, amit bizonyít egyrészt az, hogy a „szervezett" munkások igen nagy része tartózkodott a tüntetésektől s akik resztvettek, azok nem engedelmeskedtek a pártvezérek rendelkezéseinek. A tegnapi tüntetés során a tömeg az An- drássv utón megtámadta a török követség palotáját is és annak ablakait beverte. Az anyagi kár itt jelentéktelen. Garami és Payar nyilatkoznak A tüntetések során véresre összevert Garami és Payer képviselők ma reggel nyilatkoztak a sajtónak. Garami elmondotta azt, hogy a demonstrációnak célja gazdasági tüntetés volt és a politikai hatása abban nyilvánult meg, hogy hatalmas tömegek léptek föl s ezek megmutatták azt, hogy a tömeg jelentős politikai tényező. A véres eseményeikért a munkásság vezérei nem vállalhatják(!) a felelősségét, mert a kormány részéről okosabb és böl- csebb dolog lett volna, ha a felvonulást és a népgy ülést megengedi s ebben az esetben a szociáldemokrata pártvezérek feleltek volna a,rendért.(?) Elismerem, — mondotta Garami, — hogy a tömegbe zavarkeltés céljából néhány kommunista furakodott be, azonban a nagy tömeg a szociáldemokrata munkássághoz tartozik s igy pártunk erejét bizonyította be e hatalmos tömegek mozgósításával. Ennek örülnünk kellene, — végezte nyilatkozatát Garami — ha nem kellene gyászolnunk a tüntetések ártatlan áldozatait. Payer képviselő nyilatkozatában azt hangoztatta, hogy a „Lumpenproletariat" okozta a nap este, hogy a parlament palotája ég, hogy a József telefonközpontot a munkásság lerombolja és hogy a milleniumi emlékmű kör-, nyékén harminchat bulla fekszik. Ezekre a rémhírekre jellemző, hogy például egyes román lápok mai reggeli számaikban ötezer sebesülésről számolnak be. Ezek a rémhírek önmagukban hordják a cáfolatukat. A külföld különben igen nagy érdeklődést mutatott az események iránt. isasis áll a BiMrű&m. miseit zavart s ebhez a szoc. dem.-éknek semmi közük. Ha a felvonulást és a népgyülést a kormány megengedi, úgy a jelenlevőket — úgymond — ellenőrizheti ük volna. Egyébként, ha a tegnapi események le nem játszódnak, úgy egy-ikét hónapon belül okvetlenül kirobban a tüntetés, esetleg másként, még rosszabb formában. Jellemző, hogy mindkét szociáldemokrata vezér a tegnapi tüntetések kapcsán több halottról beszél. Ji Népszava meséje a Piává üduról A külföldi érdeklődésre jellemző, hogy már vasárnap este igen sok külföldi lapnak a tudósítója érkezett a magyar fővárosba. így a New-York Sun tudósítója, Whitt Burnett kibérelte a Budapest-londomi telefonvonalat a hétfő 11 és 13 óra közötti időre. Londonból kábelen továbbították a jelentéseket New- yorkba. Az európai és amerikai időszámításban mutatkozó különbség eredményezte azután azt, hogy Newyorkban a tüntetéseket megelőzőleg egy órával „korábbam" olvashatói H-rád ták már a részletes riportot a tüntetés ékről, ámi igazán amerikai tempójú laptudósitásrá vall. A rm®i reggeli Népszava úgy tudja, hogy a prágai Právo Lidii ma hatszázezer példányban jelent meg. (Ehhez c.sah: azt fűzzük hozzá a budapesti „elvtársák(‘ informálására is, hogy a Právo Lidu boldog volna, ha egy hónap ala&l adhatna ki ennyi példányt. Szerk.) Csak egy halálos áldozat vau! Hivatalos közlés szerint a hétfői összetűzésnek eddig egy halott áldozata vám Danyik János 22 éves állványozó munkás személyében (ennek nevét tegnap tévesen közöltük a telefonzavar miatt.) A mentők nyolcvumkét esetben nyújtottak elsősegélyt. A rendőrök közűi kelten súlyosan és heten könnyen megsebesültek. Az összes sebesültek száma pontosan nem állapítható meg, mert mint kiderült, igen sok súlyosan sebesült is, hacsak tehette, hazamenekült, hogy a hatóságok kezére ne jusson. A rendőrség egyébként mindent megtett annak érdekében, hogy a főváros nyugalmát a további esetleges tüntetés ne zavarja. A Mai Nap értesülése szerint a súlyos sebesültek közül öt a hMállal vivődik reménytelen áMapotbam. A rendőri fogdákban összesen 242 tüntető van letartóztatva. A rendőri karhatalom különben továbbra is penmaneneiában marad szombatig, mert ismeretes, hogy a kommunisták szombatra vörös napot terveznek s a rendőrségnek olyan értesülései vannak, hogy a kommunisták akkor sem maradnak tétlenek, A tegnapi tüntetése-kúen különben javarészt harminc, éven aluli munkások vettek részt s a letartóztatottak csaknem kivétel nélkül fiatalkorúak. A rendőrség elkészült a.va is, hogy a tüntetések áldozatának, Danyik . árosnak a temetésén megakadályozza a rendzavarást. A munkásság vezérei ugyanis kijelentették, hogy Danyik Jánost a munkásság halottjának tekintik s a munkásság maga gondoskodik a temetéséről. ■Ma délelőtt a Hunyadi-téren mintegy ötven fi budapesti sajté a Budapest, szeptember 2. (ÍBudapesti szerkesztőségünk telefoni jelentése.) A tegnapi munkás tüntetések: elfajulásának leírása során csaknem valamennyi reggeli lap megegyezik abban, hogy j főből .álló suhanocsoport ,,kenyeret és munkát" felkiáltásokkal és a szovjet éltetésével tüntetni kezdett. Huszonnégy fiatalkorú munkást'előállították,. a többi megszökött. fi tfintetök provóháHáh hl : a rendőrség fegyver- használatát Sztranyavszky belügyi államtitkár ma délben telefonon jelentést tett a vidéken tartózkodó Bethlen István gróf miniszterelnöknek a tegnapi véres eseményekről. A belügyminisztérium egyébként szigorú vizsgálatot; indított a rendőrség fegyverhasználata kérdésében. Eddig is megállapították azt, hogy a munkások előbb kövekkel támadták meg a rendőröket, majd a munkások soraiból revolver! öv esek dördültek -el s a munkások ismételt lövéseire használta a fegyvert a. rendőrség és a esendörség. A. Weingruber-vendégíő körül kifejlődött csata ügyében a vizsgálat megállapította, hogy az egyik tüntető munkás a sétatéri kis házikó mögé bújva, onnan a biztos fedezékből a rendőrökre lövést adott le. Ugyanakkor a vendéglő asztalaira felugrált munkások is több lövést adtak le. A rendőrfőkapitányság egyébként serényen dolgozik a tegnapi véres tüntetésekről szóló jelentés összeáll Húsán. Felmerült az a kérdés is, hogy a hatóságok miért nem használtak tüzifecskendőt. A tűzoltóparancsnok kijelentése szerint a vizsugár alkalmazása egyáltalán nem vezetett volna eredményre. Ilyen tömegtüntetésnél a tüzifecskendő azért nem használható, mert a tömeg nem helyezkedik el egy fix ponton, hanem a város különböző részeiben és igy a fecskendő használata teljesen illuzórikus maradt volna. 75 tantető 3 rend&rbiréság előtt A VI. és a VII. kerületi rendőrkapitányság a tegnapi tüntetések kapcsán előállított személyek ügyében ma már Ítélkezett is. Heúveuüt tüntetőre 2—10 napig terjedő elzárási büntetéseket mértek ki. Jellemző, hogy a rendőrbirói ítéletek ellen csupán három esetben adtak be fellebbezést, az összes többi elitéit belenyugodott azokba. Az előállítottak között igen nagy .számban vannak a fiatalkorúak, ezekét az illetékes bíróságnak adják át, y véres eseményekről ti bolsevista elemek beavatkozása okorfca a vérengzést A Pesrti Hírlap azt a kérdést teszi fel a szociáldemokrata párt vezetőségének, hogy megérte-e neki a tüntetés a következiméIDE6EM r‘ 'e !jv ' f IRTA: MARA! SÁNDOR Copytr igát b% Pantúeon (3) Jó emberek voltak, áhitat élt bennük, a világgal szemben, de ábitatoknak is módszere volt, melyet ki kellett elébb tanulni. Nagyon nyegle dolog, gondolta, ha az ember egy népnek érdemjegyeket ad. „A németek", ez mindig humbug, néhány könyvről lehetett csak szó, néhány épületről, rendszerről és teóriáról, Frau Kramerről, a züllött sarkutazÓTÓl, egy elektromos szerelőről s a pincérről a Ro- manischesben. S az öreg bíróról, akinél megérkezését követő héten lakott, s aki a mellékhelyiségben felejtette nadrágtartóját, — egy háromszinü nadrágtartót, a régi, királyi porosz szinek fekete-f eh ér-piros trikolórját, melyet igy rejtve hordott keblén, ha már nem lógathatta ki ablakából. Hálát érzett Berlin iráni, s valami könnyű, nem nagyon előkelő, leküzdhetetlen hálátlanságot. Hálát érzett könyvek, rendszerek s módszerek iránt, melyeket ettől a német világtól kapott, s szerette ezt a nyelvet, mely nagyon érett volt s oly logikus, mint a zene, s ha nagyon szabatosan és félre nem érthetően akart megfogalmazni egy gondolatot, akármikor, munka közben, vagy éjszaka, egyedül, az agy németre kapcsolta át a fogalmakat. S ez volt az. amitől- néha szenvedett. Ez a nép, melynek desztillált és teljesen erezett zenéje volt, mintha nem ismerné az élet fél- és negyed- hangjait. .Sehol nem lehelelt oly tökéletesen, olyan szinte kéjes világosságban megbeszélni valamit, mint Berlinben. Sehol nem lehetett olyan kevéssé beszélgetni. A mosoly után következő árnyalatot, a léleknek azt az alig kifejezeti, uiltraviolett-jókedvét, kételyét és játékosságát sebészi precizitással bontotta lel elemeire ez a nyelv, b utalta át meztelen, logika napfényébe, mely nem tűrt ellenőrizhetetlen árnyalatokat De ez csak feszengés volt és sejtelem. Talán nincs is igy, gondolta, talán csak egy más formája ez a léleknek, melyhez nekem nincs utam. Talán, ők, egymás között s a maguk eszközeivel, teljesen közölni tudnak mindent egymással: aimi egy fajtát tökéletesen elválaszt egy másiktól, az bizonyos intimitások tolvajnyelve, melyet az, aki nem hozta el idgeiben generációk-előttről, nem ért meg teljesen soha. Az ember idegen maradt közöttük. Mindig az volt az érzése, ha beszéltek valamiről előtte, hogy rossz helyen nevet, — s ha előadott valamit, német hallgatói rossz helyen és rossz időben nevettek. Egy félreértés, melyet magyarázattal eligazítani nem lehetett. S igy kissé magányos maradt köröttük, s ez jólesett, ez a hűvös távolság s egymás kü- lömféleségének hallgatólagos megbecsülése. A módszer! mondta magának. Ha lehetne általánosítani, ahogy nem lehet, szívesen határozott volna meg igy valamit, ami inkább érzés volt, mint megismerés: a németeknek módszerük van az életre. S milyen tisztességes, komoly és áhitatos volt ez a módszer: mindent készségesen engedtek át magukon, idgent és szokatlant, csak éppen nem közvetlenül, mindig bizonyos tudatos szűrőkön át. Közel lenni az élethez, közvetlenül venni az életet, egészen szüzén és céltalanul állan.i meg valami uj és más előtt: akarták et, de már az, hogy akarták, vállalkozássá komplikálta azt, ami nem lehet más, csak állapot. S oly megértőek voltak, és, nem tudott más szót, jő emberek. Ez nem a latin közöny volt, a hideg és kegyetlen közömbösség, mely figyelmes kíváncsisággal nézi, amint az élet vigasztalan komédiája bizonyos ismétlődésekkel prezentálja magát, — a német lélek hajlandó volt reá, minden felelősséggel felvenni és tokéi etesiteni, ami idegen fajták idegeiben csak villanás volt, ötlet és hangulat. Különös idők! Oly komolyak voltak, s annyit szenv I- tek s oly sokat és ércnél maradóbbat építettek a viliágban,.— s ezekben az években mintha járni, élni és lélek zeni tanulnának, ők mondták ezt, a nem leheléit ellentmondani , nekik. Járni tanultak és lélekzeni, nem többnek és nem kevesebbnek lenni, mint akik voltak: németek. Dehát ki vagy te? kérdezte magát. Micsoda igények! ők valami beláthatatlan közösség harmonikus törvényszerűségében élnek, s ki vagy te és honnan jössz te, hogy kételkedni mersz? Én magyar vagyok, mondta most, a párisi kupé fehér vászontámasztójának hajtva fejét. A határ felé jártak. A táj nem mutatott semmi változást, csak ez emberek cseréltek uniformist, kik felrántották a fülke ajtaját, egy hivatalnok züllött redingotfólében, mélyet ezüstgombok ékítettek, hasasan és nagy bajuszai, fején lazakarakterü keppável, mely oly kevéssé hasonlított a német vasúti ellenőr tiszti sapkájához, belépett, hanyag mozdulattal sapkája ellenzőjéhez emelte ujját és azt mondta: „A jegyeket, s. v. p." Ezüstpénzt adott vissza a tisztnek, aki itt reáfizetett jegyére, mert a megszálló hadsereg tisztjeinek német földön kijáró szabadjegy itt már nem ért semmit, ami a határon innen még hatalmi előjog volt, a tiszt az ellenséges zóna területén kívül egy pillanat alatt lefokozódott, valahogy civilebb lett modorában és nevetésében is. Az ezüstpénzt büszkén mutogatta az idegennek s megszólalt: „Nálunk még találni ilyesmit." A papirmalom forgatagából frissen kisodorva, a kis halvány ezüstpénz a francia tiszt tenyerén, a Republika frigiaisapkás nőalakjának domború rajzával előkelőén s választékosán csillogott, mint a Győzelem mie- daillonja. Érezhetően ezzel a szándékkal mutogatta a pénzdarabot a katona is. Győzelem, gondolta, s monoiul bólogatott, itt. volt még ez a félreértés is, a Győzelem. S itt még nem is kezdődött a francia föld, csak Belgium: a hasas jegyszedő a lazakarakterü keppiben jó utat kívánt, a vonat fülledten tömött és zsúfolt tájakon át szaladt, túlzottan zöld pázsit borította a dombot, tetején kastély forgott a Múlt és a Győzelem kacsalábán, toronnyal, a vas- . rácsos kapu hétágu aranyozott koronát viselt homlokán, a kertben tenniszt játszott két hölgy, az egyik kék-sárga svetterben, halványzöld és rózsaszín házak jüliantifel vételét lapozta az ablak, csukottzsalus üzlete ajtajában a pék állt s a méterhosszu kenyereket adogatta fel a kocsira. Ismeretlen tájakkal gyakran van úgy az utas, mint emberekkel, az egyszer-már-láttam-valahol káprázata fut át az idegeken. Kényelmetlen érzéssel fordult el az ablaktól. De Berlin az uj barátok s a délutáni felkelések ideje volt. Mintha varázszóra mindenki elunta volna munkáját s felismerte volna a választott tevékenység céltalanságát — s ez Berliniben, a munka városában, kettőzött és kinos szenzáció volt, — a dolgozószobája is, akaratlanul is részeg és görbe napok bódulatában ólt. Egy svéd leány jutott most eszébe, az argentínai fiú, aki a svéd leányt elcsábította, s a magyar filmrendező, aki a svéd leányt elcsábította az argentínai fiútól, amíg a svéd leány végre, elszédülve e körforgástól, hazautazott Svédországba a svéd fiúhoz, aki gyöngéd lélek volt, s leveleibe, melyeket a svéd leánynak irt, egy-egy hópelyhet mellékelt szilárd halmazállapotban, s a hópehely, mire Berlinbe ért, már csak elmosódott folt. volt a papiron, mint egy szemérmes ember könnycseppje. S a magyarok, különös, ghetto- szerü életüket, furcsa korcsmáikban, a suszter, aki magyar vendéglőt nyitott az Augs- burgerstrasse közelében, Láng ur, a tűnődő kedélyű pincér, aki minden óhajra harsány „jövök“-kel felelt és soha nem jött.. „Láng ur, kezdhet jönni!" — mondták a vendégek félórával távozás előtt, de Láng ur tudta, hogy a távozás nem fontos és nem sürgős senkinek. Ennek a társaságnak fontos volt. amiben egyik tagja sántikált, aki beteken át keresett az eszméletükvesztett berlini üzletekben egy pár olyan' halványbarna cérnaharisnyát, mely már uj korában úgy hasson, mintha egyszer kimosták volna. Hajnalban ment haza a Romanischesből, csavargók, kétes költők, filmszínésznek kendőzött kétnemű ephebosok, pályatévesztett, vagy igazi pályájukat végre fölismert nők. elkallódott, vagy bölcseimi rendszerüket várakozó állományba helyezeti uccai tudósok közül, délben ébredt (folytatjuk-).
