Prágai Magyar Hirlap, 1930. szeptember (9. évfolyam, 199-223 / 2420-2444. szám)

1930-09-12 / 208. (2429.) szám

Mai szántónk IS oldal

^insgjrekfF V nai szántónk Hí? oldal-J&ÍW J a BC. éri. 208. (2429) szám a Péntek * 1930 szeptember 12

||MBH||. m I.JUI.I..I i||i ,w |

Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed* évre 76, havonta 26 Ki: külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. H képes melléklettel havonként 2.50 Ki-val több Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.—Kö

A szlovenszkói és mszinszkói ellenzéki pártok

főszerkesztő: politikai napilapja felelős szerkesztő.

DZURANYl LÁSZLÓ FORGÁCh GÉZA

Szerkesztőség: Prága 11* Panská ulice 12. N. emelet — Telefon: 30311. — Kiadóhivatal; Prága IL Panská oliee 12. Ili emelet. Telefon: 34184.

SŰRGÖNYCIM- HÍRLAP. PRAHfi

Az elbukott terv

GENFBEN MEGKEZDŐDÖTT PÁNEURÓPA VITÁJA

Brland fakó és kiábrándult beszédben védte meg Európa-tervét

a népszövetség plénuma előtt

A csalódott és fáradt öregar fölszófaiása — A francia külügyminiszter Im^onhéi kormány nevében beszélt — A béke „óvodája** — Miért ntazott el Grandi Genfbdl

(ap) Prága, szeptember 11.

Nem kelleti megvárni az első páneurópai konferencia hétfő délutáni csődjét, nem kellett tudomásul venni, hogy a külügyminiszterek elsőrendű temetést szavaznak meg A r isiidé Briand fantáziájának és az európai föderáció tervét ünnepélyesen eltemetik a népszövetség a rchiyümán ak pap irmauzolen m ába, miután száz szónok elmondta halotti beszédét és megcsillantotta a falta madás lakó reménysugarát a proíoeollum fölött, — nem kellett megvárni ezeket á halált enyhítő injekciókat, mert az ember előre tudta, hogy a terv beteg, a terv korrupt, a terv halálraítélt. Hogyan születhetett volna meg a béke és az összefogás, amikor a világszellem gyilkos iróniájaként a legtöbb külügyminiszter éppen az Európa minden zugában dűlő harci manőverekről sietett Genfibe? Ezerkilencszázharniiiic ősze szomorú (fiaskója a békébe vetett hiteknek — s éppen most, amikor soha nem látott arányokban tart próbaháborul valamennyi nép, amikor agyafúrt tankok dübörögnek végig a határok mentén, amikor szellemes hadműveletekkel szórakoztatják egymást a vezérkarok és szimultán légi gyakorlatok gy önyörködtetik az elsötétített városok lakóit, éppen most. beszélnek Genfiben Páneurópá- ről. Rosszabb időt nem választhattak volna. Egymillió katona marsol apokaliptikus harci gépek társaságaiban — s Genfiben meglebegtetik a béke olajágát. Ennél nagyobb blaszfé- miát a legsötétebb cinizmus sem gondolhatott volna ki.

Ma Briand Páneurópa-tervérői már mint halottról beszélhetünk. Szegény kicsi féreg nem tudott megnőni. Elérte ugyanaz a sors, ami idősebb testvérét, a ravaszságban fogant genfi jegyzőkönyvet érte öt esztendővel ezelőtt. Frázisokkal az európai közvélemény többségét uam lehet félrevezetni s mivel a Briand-fóle föderációs tervet ugyanaz a körültekintő ravaszság szülte, mint a genfi jegyzőkönyvet, ugyanúgy halálra volt kárhoztatva. A genfi jegyzőkönyvnek és Briand tervének vezérmotivuma egyformán a biztonság volt. Természetesen a francia biztonság, illetve a győző államok biztonsága, ami praktikusan annyit jelent, hogy a győző államok minden tekintetben konzerválni akarják a meglevő rendet és a status quot, azaz aeterni- zálni a mai állapotokat. Aki ma nagy hadsereget tart, tartson továbbra nagy hadsereget, akinek egyetlen katonája sincs, a jövőben se merészeljen hadseregre gondolni, aki ur, maradjon. ur, aki szolga, maradjon szolga. Az európai gazdasági krízis kiemelése és meg- villogtatása egyszerű trükk volt; hamarosan kitűnt, hogy Briand céljai nem gazdaságiak, hanem politikaiak. A gazdaságilag megroppant nemzeteket könnyebbnek látszott becsalogatni a szolgaságba, mint .a jó anyagi komimé nyék között élőket <? a gondos figyelő hamar észrevehette, hogy Briand olcsó bérért örökre magához akarta" láncolni a népeket. „Gyertek hozzám, kisdedek'*, szólt, az öreg francia patkányibüvölő, ,.éheztek, nyomorogtok, adok enni, inni, — de szerződést kötünk, hogy a kitűzött bérért ítéletnapig mukkanás nélkül dolgozni -fogtok és akkor sem törekedtek sorsotok ‘megjavítására, ha a krizie elmúlt."

A csapdát a népek elkerülték. Amig a nagy kollektív „testvéresülések" jelszava a francia biztonság lesz és a „győző-legyőzött" viszony megtartásának vágya, szó sem lehet kibékülésről. A biztonság egyoldalú kidom- boritása gáncsolta el a genfi jegyzőkönyvet, a francia biztonsági hisztéria okozta a londoni konferencia, csődjét s ugyanez a végletes egyoldalúság ölte meg Páneurópát. Parisban, Prágában, Bukarestben, Brüsszelben, Belgrádiban egyszer végre meg kell érteni, hogy a versaillesi békeszerződések alapján lehetetlen megegyezéses békét kötni. Versailles erőszak volt, egyoldalúság, akik akkor a rövidebbe!. húzták, soha önként nem vállalják magukra az akkori jogfosztásokat. Egyre több jelenség igazolja e tétel igazságát: a genfi jegyBÓfeönyv, í/ocarno, London után « pénGeiif, szeptember 11. Sir Róbert Bordcn, kanadai delegátus a népszövetség plénumának ma délelőtti ülésén beszédet mondott a genfi gyülekezet feladatairól és céljairól, — Többek között a béke óvodájának nevezte a genfi összejövetelt és kijelentette, ba nem itt születik meg a jövő nyugalma, akkor sehol.

A kanadai delegátus után Briand francia külügyminiszter emelkedett, szólásra és háromnegy ed órás beszédében vázolta a plé- num* előtt az európai unió tervét.

A francia külügyminisztert a gyülekezet óriási lelkesedéssel fogadta. Briand bejelentette, hogy kétszeres megbízásból áll a plé- mim előtt, egyrészt mint Franciaország delegátusa, másrészt mint huszonhét európai kormánynak megbízottá, aki megbízóinak nevében fontos bejelentést kíván tenni a n ép s zöv e t ségn ek.

Annyi tagadhatatlan, hogy a genfi gyülekezet ma az egyetlen gát a különböző háborús veszedelmek ellen.

Briand szerint a hatalmak bizonyos nehézségekre bukkantak a lefegyverzés praktikus keresztülvitelénél, — Briand bizonyára a londoni konferencia eredménytelenségére célzott — mindazonáltal nem szabad lekicsinyelni az eddig elért eredményeket. A francia külügyminiszter sokatmondóan bejelentette, hogy Franciaország a közeljövőben megegyezik egyik szomszédjával és újabb lépéseket tesz előre a lefegyverzésnek Londonban megkezdett utján.

A delegátusok természetesen tudták, hogy Franciaország és Olaszország megegyezéséről van szó és lelkes éljenzéssel fogadták a bejelentést.

Majd a francia külügyminiszter a közvetlen előtte ülő Curtius dr. német külügyminiszterhez fordult és energikusan, minden hangosan kimondott szót erősen hangsúlyozva a következőket mondotta:

—■ A magam részéről elhatároztam, hogy amíg létezem és ahol létezem, minden erőmet latba vetem a háborúk kikerülésére. Majd a többi delegátushoz fordulva:

— A kármilyen súlyosak lesznek a koniflikeurópai terv csődje bizonyítja, hogy mindjobban bővül Európában azoknak a tábora, akik semmi áron nem hajlandók a hibák jóvátétele nélkül messzemenő, önkéntes kötelezettségeket vállalni. A franciák azt mondják, (de nem eszerint cselekednek) hogy a gazdasági krízis kényszeríti az európai népeket az ösz- szefogásra. De a gazdasági krízis nem ok, hanem következmény s a betegséget nem lehet a tünetek elzsibbasztásával kezelni, hanem gyökereit kell megtalálni és kiirtani. Ha a gyomot egyszerűen lekaszálják, újra nő, tessék az elgazosodott földet alaposan fölszántani és boronáim, hogy termőképessé váljon!

Ebből a szempontból megsziviendő tanulság lehet az európai konferencia csődje Genfiben. Elvégre, b« őeszehaeoinlibjuk a háborúin sok, a békét szabályozni fogjuk és pedig

csakis a béke segítségével'

„Engem terhel a felelősség*'

Végre Briand elérkezik íőtémiájahoz, Ha a népszövetség tényleg a békét szolgálja, — mondotta — egyetlen nagy politikai eszmét sem szabad mellőznie.

— Engem terhel a felelősség legnagyobb része, amit most bejelenteni kívánok. Előbb azt mondottam, hogy a népszövetségnek foglalkoznia keli a béke vák.iL, unyi gondolatával és egyetlen békemunkát sem szabad mellőznie, most azt kell mondanom, hogy nincs békemunka és nem is lehet bé- kemunka, amely kívül reked a népszövetségen. Az a gondolat, amit most előadok, belső potenciákkal rendelkezik. Nem misztikus, hanem a praktikus szükségszerűség determinálja. Szerencsétlenségünkre olyan kontinensen lakunk, amelyet számtalan háború szántott végig és ahol a világháború borzalmai lejátszódtak. Egyelőre az utolsó háború gazdasági nehézségeit sem küszöböltük ki s a háború örökségének szellemi és erkölcsi hátrányai egyelőre beláthatat- lanok. A békét akaró népeknek szervezkedniük kell, hogy a nehézségeket legyőzzék, Ennek a feladatnak szenteltem életemet. Nem ringatózom illúziókban s tndom, hogy a számtalan konfliktus és vita által szétszakított kontinensen nehéz lesz simán egységet teremteni. Egyszerű volna, ha a nehézségeket nem vennék számításban. De ez a kényelem a jövőben katasztrofális következményekkel járna. Az európai gondolat nagy tetszést aratott filozófusoknál, államférfiaknál és sajnos a költőknél is. — Mindazonáltal az idea jobb helyet érdemel, mint a múzeumot.

Briand ismét hangsúlyozta, hogy a huszonhét európai külügyminiszter megbízásából beszél. Majd vázolta a hétfői Európai-konferencia előzményeit, mintha olyan gyülekezetnek beszélne, amely teljesen tájékozatlan. Megköszönte a kormányoknak, hogy emlékiratát annyi jóakarattal kezelték, de kiemelte, hogy a válaszok nagy

előtti helyzetet a maival, meg kell állapitanunk, hogy a helyzet a páneurópai föderációra ma sokkal kilátástalanaibb, mint 1910-ben volt. Ma 34 európai állaim van, akkor 25 volt, ma 30 valuta 18 helyett, 20.000 kilométer vámhatár 13.000 helyett. Akkor rend és nyugalom uralkodott, hallatlan gazdasági jólét és egy-két országot kivéve enyhe liberalizmus kormányozta a birodalmakat. A hadseregek kisebbek voltak a mainál, a hadgyakorlatok is, a gyűlölet nem ülte féktelen orgiáit úgy, mint ma — mégsem merészelt senki Pán- európára gondolni. Ki gondolhat, ma rá? Vau nyugalom? Van, bizalom? Nem rosszabb a helyzet, mint akkor volt? A gazdasági krízis egyedül nem jogcím, különöséül azért nem, mert éppen a háború utáni helyzet és a héroszé különbözik egymástól, ámbár valamennyi szükségesnek látja a béke megteremtését és helyesli a föderáció eszméjét.

— Mélyen meghatott a népek helyeslése s különösen jól esett, hogy a hétfői európai konferencia is egyhangúan hízott meg határozatának ismertetésével.

Briand elvesz az általánosságokban

A delegátusok furcsának találták, hogy Briand nem olvasta fői a hétfői európai konferencia egyhangú határozatát. Talán rostéit papirost a tribünre vinni s nem akarta, hogy az olvasás megszakítsa beszédének szárnyalását? Mások szerint iéit, hogy a szűkös és hi deg határozat kilendíti a hallgatóságot abból á lelkes jóakaratból, amelybe a beszéd beleringatta. A határozatot pontosan egyetlen egyszer sem ismertette s állandóan csak a népek elvi és egyhangú helyesléséről beszólt, amely- lyel tervét fogadták. Bejelentette, hogy sóiba nem gondolt tervének visszavonására és az is távol áll tőle, hogy az európai föderációi a népszövetségen kivid valósítsa meg,

— A népszövetség univerzális és egyetemes tökéletesítésén fáradozik — folytatta a francia külügyminiszter. — De a népszövetség és a népszövetségi tanács összejövetelei ritkák. Megegyszeríisitené feladatát, ba a föld legfontosabb államai szorosabb szövetséget kötnének és igy alaposabban foglalkozhatnának az akut problémákkal. A népszövetség természetesen továbbra is a legfelsőbb birö maradna és senki sem gondol arra, hogy elvegye a genfi gyülekezet akár egyetlen atributu- mát. Terve mögött nincs hazug vagy egészségtelen cél, hiába keresi az európai sajtó egy része.

Beszéde végén, sajnos egyre homályosabban és általánosabban Briand az ellen a vád ellen tiltakozott, hogy az Amerikai Egyesült Államok ellenséget látnak az európai föderációban. Briand sokszor beszélt amerikai államférfiakkal és tudósokkal; akik kivétel nélkül üdvözölték a tervet és boldogan várták, hogy az európai helyzet végre rendeződjék.

— ►Senkinek sem lőhet érdeke — kiáltotta Briand a terembe, miközben szokott

balzsamozni kívánt békeszerződések ügyefo- gyottsága okozta.

Minden jóezándéku ember tiszta törekvése, hogy Európában megvalósuljon az az ideális Civitas Del, amelyről Ágoston, Hippó püspöke irt ezerötszáz év előtt. De Isten földi országának eljövetelére harmónia kell, az igazságtalanságok letörése, a fundamentumok átépítése. Amíg ez meg nem történik, Aristide Briand terveit csuipán Napóleon vágyai folytatásának tekinthetjük, a francia császár útja másfajta és leplezettebb követésének, a francia hegemónia kiterjesztésének, a francia Páueurópának. Ez a hatalmi Pán- európa pedig sohasem épülhet föl a kölcsönös bizalmon és halálra van ítélve, még mielőtt megszületett volna.