Prágai Magyar Hirlap, 1930. szeptember (9. évfolyam, 199-223 / 2420-2444. szám)

1930-09-12 / 208. (2429.) szám

JL ÍM-1 v IAGVARHIRIiA^ 1930 szeptember 12. péntek. g&rnyedt tartásából ki egyenesed ett —, hogy meggátolja a* európai népeik egye­sülését. A legyőzőttek és a győzők egy­aránt borzalmas helyzetbe kerültek s le­heiteítlem, hogy bárki veszedelmet látna abban, ha ez a kellemetlen helyzet leg­alább némileg megenyhülne. Huszonhét nemzet kormánya foglalkozott az egyesü­lés kérdésére!, latolgatta az érveiket és az ellenérveket s végül arra a megállapodás­ra jutott, hogy valamemnyinjeik érdeke az egyesülés. Az európai kormányoknak azonban szükségük van a népszövetség támogatására és ösztönzésére. Arra kér­jük önöket, uraim, hogy támogassák a ter­vet és bátorításul a fülünkbe harsogják: Egyesüljetek, haladjatok s közelítsétek meg egy újabb lépéssel a békét. Általános csalódás Briand beszédét a népszövetségben ál­talában nem tartják a francia külügymi­niszter legragyogóbb szónoki mesíetnmüvé- nefc. Az első szavak nyomban azt a benyo­mást keltették, hogy Briand nem beszélt oly szabadon, mint szerette volna, mert állandóan kettős megbízatására hivatko­zott. Állandóan hangsúlyozta, hogy föltét­lenül kitart terve mellett, de konkrétu­mokról nem emlékezett meg, nem olvasta fel az európai konferencia határozatát és nem hagyta el az általánosságokat. Talán a legfontosabb, amiről megemlékezett, a küszöböm álló olasz-francia megegyezés bejelentése volt. Ezzel a mondattal egy­úttal megmagyarázta, hogy miért utazott el Grandi Géniből. A beszéd külsőleg sem emlékeztetett a régi Briamdra s a hatvanhétéves aggas­tyán sokat veszített hajdani lendületéből. Színtelenül, mozgalmasság nélkül beszélt, s hiányzott mondataiból az a legyőzhetet­len báj. aminek hajdan senki sem tudott eJlentállni. Csalódott, öreg és fáradt em­ber szónokolt a meghökkent és csodálkozó gyülekezet előtt. Mint röviden megemlítettük, Briand előtt Sir Róbert Bordér kanadai delegátus mondotta el beszédét. A kanadai államférfin sötét színekkel ecsetelte a helyzetet s vázol­ta azt a mély depressziói, amely elfogta, amikor 1919-ben a béke tárgyalásokról haza­érkezett Kanadába. Az akkori ellenséges­kedéshez viszonyítva a népszövetség mai jó­akaratát és lojalitását óriási haladásnak kell ^tekinteni. A népszövetség sok esetben ed­dig is meggátolta a háború kitörését és ér­demeket szerzett a béke megőrzésében. A népszövetség létének legfontosabb lénye a népek állandó együttműködése A genfi gyülekezet a béke gyermekkertje lett (an­gol beszédében németül mondotta a „Kin- dergarten” szót) s Kanada reméli, hogy a következő lépés a lefegyverzés megterem­tése lesz. Grandi elutazása Párig, szeptember 11. A francia lapok to­vább találgatják, hogy miért utazott el Grandi Géniből. A vélemények ellentmon­dóak. Egyesek az olasz-jugoszláv viszony váratlan elmérgesedését hozzák fel okul, mások viszont, mint Marcell Ray a Petit Journalban, kitart a tegnapi vélemény mel­lett és hangoztatja, hogy Grandi a Mussoli­ni vei való politikai nézeteltérések miatt Ssti*i@n géni Bukarest, szeptember 11. Az Adaverul genfi ] külön tudósítója arról számolt be lapjának, hogy Bethlen István gróf miniszterelnök Genfbe I való érkezése után Madgearu minisztert nyom­ban telefonon kereste. Madgearu azzal válaszolt, hogy ő a fiatalabb s ezért személyesen megy át Bethlenhez. A két. miniszter a találkozón a ke­let- és középeurópai agrárállaanok blokktervé­vel kapcsolatos kérdésekről tárgyalt. Az áliainblokkhoz állítólag Magyarország is csatlakozik. Szerdán délután Madgearu Marínkovics jugo­szláv külügyminiszterrel is tárgyalt. A népszövetség plenáris ülésén a gazdasági vitában Madgearu fogja kifejteni a közép­európai agrárállamok álláspontját. A népszövetség köreiben egyébként két irány­zat alakult ki. Az egyik irány hívei azt vallják, hogy a gazdasági kérdésekben a népszövetség­nek a legutóbb tartott ülésén leszögezett elvek mellett kell kitartani, a másik irányzat azt han­goztatja, hogy az agrárállamoknak semmi eset­re sem szabad támadólag fellépniük az ipari ál­lamokkal szemben­Genf, szeptember 11. Bethlen miniszterelnök- a Pesti Hírlap munkatársának adott nyilatkoza­tában közölte, hogy Vass miniszter halálhíre Bécsben találta öt. ő már hónapok előtt figyel­meztette Vass Józsefet, hogy a fogyókúrát, hagyja abba. Majd a következőket mondotta: — Rothermere lorddal való találkozásom nagy örömömre szolgált. —- Semmi esetre sem célom, hogy a népszövetség napi rendjén levő kérdésekhez felszólalok, inkább tájékozódást fogok keresni abban az irányban, hogy hogyan gondolkodnak a népszövetségi körök arról a gazdasági egyesülésről, melynek tervezetét a bukaresti konferencián tárgyalták. — Majd a utazott el Géniből. A Matin a legjobban ér­tesül tnelc látszik, mert kijelenti, hogy tiz nap múlva Genf ben újra fölveszik az olasz­francia flottatárgyalásokat. Az olasz külügyi miniszter instrukciókért utazott Rómába és. tiz nap múlva visszaérkezik a Lac Lekmann partjára. Apponyiné az fit&dik főbizottság elnöke Genf, szeptember 11. A népszövetség ötö­dik főbizottságának elnökéül gróf Apponyi Albertnál választották meg. Ez a főbizottság az emberbaráti és népjóléti kérdéseket tár­gyalja. Ez a megtiszteltetés a magyar dele­gációra annál nagyobb, mert ez az első eset, hogy egy főbizottság elnöki tisztségét nőre ruházták. 1 tárgyalásai magyarországi munkanélküliség kérdéséről Bethlen miniszterelnök azt mondotta, hogy a kormány mindent elkövet annak enyhítése ér­dekében. — Magyarország külföldi kölceönének kérdése december előtt aligha oldható meg. Bethlen Curtfussal, Brianddal és Hendersonnal tárgyal Genf, szeptember 11. Bethlen miniszter- elnök ma kezdte meg fontos tanácskozásait s ezek során Curtiussal, Briandda] és Hen- derssonnal fog konferenciákat tartani. Cur- tiiis a Madgearu miniszter válaszához hasonló üzenet után maga kereste fel Bethlen minisz­terelnököt. Henderssonnal pénteken fog tár­gyalni Bethlen. Valamennyi tárgyalás gerin­ce az agrárkérdéssel kapcsolatos ügyek meg­beszélése. Népszövetségi körökben egyébként a hangulat bizakodó. Érdekes momentum, hogy. Briand rendes szokása szerint ez alka­lommal is rózsacsokrot küldött Stresemann özvegyének. Gaston Gérard francia miniszter Budapesten Budapest, szeptember 11. Budapesti szer­kesztőségünk telefonon jelenti. Gaston Gé­rard francia idegenforgalmi miniszter ma délelőtt repülőgépen Budapestre érkezett. Az előkelő vendéget a repülőtéren Bárczy mi­niszterelnökségi állámtitikát fogadta;. Gaston Gérard ama reményének adott kifejezést, hogy ez a látogatása még jobban kiméi yiti Magyarország és Franciaország barátságát. A szép hajra FIXA VON­Shampoon Csomagja 1 K 80 Viharok Angliában és Indiában London, szeptember 11. Londont és Glasgowot tegnap heves felhőszakadás és vihar látogatta meg. Londonban akkora vízmennyiség zudult alá, hogy egyes vá­rosrészekben valóságos árvizeket okozott. Az autó- és vonatforgalom rövid időre megszakadt. Glasgowban a villámcsapá­sok nagyobb károkat okoztak Bombay, szeptember 11. A tegnapi vi­har és az erős esőzés a város egész életé­re és a forgalomra bénitólag hatott. A há­zak ezrei vízben állanak és félő. hogy az átázott falak beomlanak. Minthogy a for- .gaiocm szünetel, a külvárosok teljesen el vannak zárva BombaytóJ. A parlamenti választásokat az említett okokból el kel­lett halasztani. Rengeteg szavazót akadá­lyozott meg a vihar a szavazásban. Ifaniu távollétében intézik el a kormányválságot Bukarest,- szeptember 11.-A Curentul érte­sülése szerint Maniu a népszövetségi ülésszak befejezése után hosszabb külföldi útra megy* Ennek erős politikai háttere vau. A román kormánypárt állítólag nem tudott megálla­podni a parasztpárti frakcióval, ennek követ­keztében a román belpolitikai helyzet válsá­gosnak tekinthető. Maniu távol létében Micha- ladhi helyettesíti, valószínűnek tartják azon­ban, hogy Maniu már nem is tér vissza állá­sába, hanem helyét Michalachi végleg átve­szi. Annyi kétségtelen, hogy a választási tör­vény novelláját Micthalaohi fogja beterjesz­teni. — A maganalkalmazottak nemzetközi szö­vetségének ti zen négytagú végrehajtó bizott­sága — mint azt budapesti szerkesztősé­günk telefonon jelenti —- szeptember köze­pém Budapesten tartja ülését. A szervezet­nek egy milliónál több tagja van. IDEGEN EMBEREK R E 6 É N Y IRTH: MASAI SANDOR Copgr igfii bg Panifie on * dl) — Én török vagyok — mondta merészen. — Törökországban mindenki hosszú haris­nyát hord. Komoran nézett maga elé. Gyámoltalanul és elveszettnek érezte magát. A kutyaszemü nevetni kezdett. Boldogan nevetett s karját felcsapta a levegőbe. — igazán, ön török? — és nevetett. —■ Mi- / íven különös. Képzeld, Ernestine, az ur tő­rök, egy igazi török!... S szaladni kezdtek, hátraforgatva fejüket, a Piacé Clichy felé. Nem ment utánuk. Az óriásnő sátra előtt állt, tanácstalanul nézte lábait s az óriásnőt, felváltva. Látta őket, amint elszaladnak a sátrak között, látta Er- nestineí, aki feléje mutogat és mond valamit társnőjének. Valószinüleg azt, hogy egy igazi török számára a vallás parancsai Írják elő a gyakori mosakodást és. a hosszú harisnyát. Levette kalapját, fejét vakarta. Az óriásnőt nézte, talán lehet itt pénzt keresni, gondolta, valamelyik sátorban, mint igazi török, aki bosszú harisnyát hord. Életében először érez­te látványosságnak magát. Meg kellene tudni, mit hordanak lábukon a franciák? Talán fu- szeklit. Esetleg kapcát. Töprengett. Aztán rosszkedvű lett. Holnap beöltözöm franciá­nak, gondolta. Élmént a vásár bődéi mellett. Elment a Móniin Hongé előtt. Egy vendéglő bejárata előtt meg kellett állnia, taxiik to­longtak, könnyű záporeső locsogott az uccára, a néger portás vörös esernyővel segített a taxiba két urat és egy hölgyet. Egy rendőr fütyült. Az egyik férfi, frakkban és cilinder­ben, kesztyűjét húzta az autó előtt, arcát fel­tartotta az esőbe. Nem tudott tovább menni, a frakkos elállta az utat. A hölgy kérdezett valamit, az ur angolul felélt, beszállt, a taxi eJáftdnit. Utánuk nézett. $ frakkon ama »­Jmerős volt. Valahol már láttam ezt az arcot, gondolta, s odébb akart menni. A néger uj [párt segített a vörös esernyő alá. — Ki volt ez? — kérdezte a négert s az autó után mutatott. — A herceg — mondta a néger. — Melyik? — A velszi. —• Ah, a velszi — mondta könnyedén, ahogy egy régi ismerősre emlékszik az em­ber, akit nem látott huzamosabb ideje. De a néger már fütyült és rohant a piros ernyővel. Az autók bőrfedele csillogott az esőben, mint idomtalan vízilovak másztak fel, nedvesen é3 cammogva, a sötét ucca mé­lyéből a térre. Már éjfél lehetett. Egy revü- szinbáz előtt ment el, óriási villanybet-ük or­dították: „Bonjour, Paris”. Könnyűség és jó­kedv áradtak el benne. Ment az esőben, sötét mellékuceák-on át, nem tudta, merre, Paris megnyílt előtte s föl­vette ezer láthatatlan, görbe polypkarjával, csukott faredőnyökön kopogott az eső, egy üzlet üvegajtaja mögött lámpa égett, öreg ember ült a pultnál, zöld ellenzővel homlo­kán és ernyőket javított. Mire a Szajnához leért, elállt az eső. Otthonosan, s kissé hold­kóros biztonsággal mozgott, átment a hídon, megtalálta St. Michel útját, egy trafik előtt megállította a lángoló vörös kúp, bement, két- frankosat dobott a márványlapra és termé­szetesen mondta, mintha mindig így kért volna életében cigarettát: „Maryland”. Minden természetes volt. Minden egyszerű volt. A rue Racine sarkán, a lámpa mellett, egy ur és egy hölgy ültek a pádon, s az ur két karjával átölelte és körülményesen csó­kolta a hölgyet. Az uccán sokan jártak, senki nem figyelt reájuk, a pék nyitva tartotta üz­letét a sarkon, az ajtó mellett egy kosárban kétnapos sütemény hevert, lompos és sápadt emberek hajoltak a kosár fölé, válogattak, megtömték zsebüket süteménnyel s köszönés és fizetés nélküli mentek odább. Minden ter­mészetes volt. Most hazamegyek a hotel Molíérbe, gon­dolta, s megnézem a háztetőket és a macs­kákat. Holnap a velszi herceggel fogok , va- caontani, ó M me^d a asomeaéd asztain&L, r veszek rövid harisnyákat. Legalább egy hétig maradok itt. Vagy egy hónapig, amíg lehet. Ismeretséget kötök törökökkel és franciák­kal. Megnyomta a csengőt, az ajtó berregés­sel nyílt s felgyulladt a villany, ez a csodá­latos vívmány, az „Electricité”. Kifulladva ért föl a hatodik emeletre, az erkélyre lé­pett és lebámult. A macskák sétáltak a hold- fényben, a háztetők és tűzfalak megnőttek s éles vonalakban törtek meg. Ez volt itt Páris. Mi volt Páris? Leült az ágyra, lábait nézte a hosszú harisnyákban, fejét csóválta.. Páris Julién volt, ahol legjobban lehetett enni. Pá­ria a Maryland volt, amelyre most rágyújtott s a kissé édeskés füstöt mélyen leszívta. Nem tudta, mi volt Páris? Valószinüleg a múzeumok is Páris voltak és a paloták, s a király, akit itt lefejeztek, Danton, aki itt ült barátaival valamelyik kocsmában, az óriásnő a Clichyn, a frakkos ur, akit egy néger vörös esernyő alatt kisér autóhoz s aki otthon az angol trónörökös és beszédet kell tanulnia reggelre. A nő, aki visszanézett napernyője alól az autóból. Zűrzavar volt Páris és egyszerűség, s min­denesetre valami egészen más volt, mint amit tudott róla. Csendesen és kábultan ült. 'Más volt, mint amit a könyvek ígértek, talán rosszabb, talán csak más. Más volt, mint amit a parfümkereskedők és varrónők és a csicsergő asszonyok nyafogtak és a könnyű- kezű irók, akik oly hangosan és. sokszor mondták: „Páris, ah Páris”. Lehet, hogy mindennap változik, gondolta, s holnapra már megint egészen más lesz. Most itt vagyok, s apám nem tudja, hol va­gyok, se az öccsém, se a berlini szeretőm, se a barátom. Ez is Páris volt, hogy egyedül vagyok, akár agyon is lőhetein magam, nem tudja meg soha senki. Felnyitotta a koffert, a kaktuszt az erkélyre állította, néhány köny­vét vett elő, berendezkedett. Nem volt sok dolga. Szekrény nem volt a szobában. A spi- ritu szegőt megtalálta a mosdó alatt. Ez a legjobb modern találmányok egyike, gondol­ta, a spirituszégő, az ember spirituszt tölt bele, meggyujtja, róállitja a tejet ós kész a. reggeli. Hiába, a. franciák! Hiába, Páris. ■ Aztán lefeküdt Az ágyból ie kéménél lá­tott és egy háztetőt. Egy macska sétált el az erkélyen;, felgörbült háttal, unatkozva. — Spleenje van, gondolta álmosan, il a le Spleen de Paris... Baudelaire jutott eszébe, a könyv ott feküdt az ablakon. S a lüszter- kabátos ember, aki elmenőben lehajolt 9 meg9Ímogatta a macskát a kávéház küszöbén. Kissé messziről jöttem ide, gondolta még. Mi lesz velem? Egy törökkel? Lehunyta a sze­mét. Az ágy nagy volt, keresztbevetette ma­gát, s ez jutott eszébe: rendhagyó igék, Cluny múzeumot meg kell nézni, élni kellene, ha­tározni kellene, mit csinálnak most az em­berek Párisban? A szomszéd szobában víz csorrant; egy torok egyenletesen, gyakorlot­tan gargalizálni kezdett. Megnézte az óra­mutatót az üvegbura alatt,, még mindig öt percet mutatott féltizenkettő előtt. Ez meg­nyugtatta. Európában minden rendben van, gondolta elégedetten. S mint akit taglóval fejbeütnek, ájultan elaludt. 3. Aztán élni kezdett Párisban, ahogy ez egy magyar fiatalemberhez illik, akinek száz- negyven dollárja van, s valamelyik ősanyja engedett egy janicsár udvarlásának. Egy papirszeletre felirta nevét, korát, szár­mazását s az adatokat átnyújtotta a Hotel Moliére tulajdonosának. Elment á nagy bou- levard egyik üzletébe s vett egy tucat fu- szekiit. Mikor igy eleget tett mindennek, amit a francia állam törvényei s a francia ízlés megkövetelnek egy idegentől, óvatos moz­dulatokkal élni kezdett Párisban. Reggel nagyon korán ébredt, a zsalutlan ablak arcába dobta- a nagy világosságot. Káp- rázva nézett körül és megállapította, hogy Párisban van, a Hotel Moliére hatodik eme­letén egy szobában. Ha az ajtót felnyitja, ott áll papírral letakart üvegben a lej. Ezt a körülményt nagyon hamar meg lehetett szok­ni. Párisi is hamar meg lehetett szokni. . Egy város nemcsak kő és üveg, vas és fa, hanem mindaz, amit az idők során széles -sugárkö­rökben kisugároz. Második nap már nyu- godlabb volt. Többen élünk itt, idegenek, gondolta, például a velszi herceg is. én- is. A nagy lárma mögött valami csendesei és ismerősét érződj.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents