Prágai Magyar Hirlap, 1930. augusztus (9. évfolyam, 173-198 / 2394-2419. szám)
1930-08-09 / 180. (2401.) szám
1930 augusztus 9, szombat. „Olaszország és a Szovjet kereskedelmi szerződése a mai Európa egész szervezete ellen iráni illő gesztus" — írja a Lidové Novlny A szociáldemokraták Aramért támadják a csehszlovák-orosz kereskedelmi szerződés hiánya miatt - „A szinajai konferencia rendszeres hibáink eredménye" Prága, augusztus 8. A csehszlovák sajtó hangjaiból Ítélve prágai kormánykörökben és a csehszlovák közvéleményben is kínos fölt-ü- nést keltett az a tény, hogy a bolsevik! Szov- jetoroszország a fasiszta Olaszországgal kereskedelmi szerződést kötött. Ennek kapcsán a Právo Lidu miai száma „Hogy csinálunk kereskedelmi politikát mi és hogy csinálnak mások?" cím alatt éles támadást intéz a nemzeti demokrata párt ellen azért, hogy Csehszlovákiának a mai napig sem sikerült rendes kereskedelmi szerződést kötnie Szovjetoroszországgal, noha ezt a csehszlovák kiviteli ipar érdeke nagyon megkövetelné. „Kramár .dr. volt az mindig, aki a nemzeti demokrata párt szószólójaként a legélesebben tiltakozott, valahányszor csak fölvetődött az eszme, hogy Oroszországgal kereskedelmi szerződést kellene kötni. Sőt még az ellen is tiltakozott, hogy Szovjetoroszországgal szemben értelmesebb és reálisabb álláspontot foglaljunk el. Kramár dr. ilymódon hosszú éveken keresztül egészen máig erőszakot követett el keres- j kedelmi poloskánkon, s emellett mindig az- j zni argumentált, hogy a bolseviki Oroszor- j szággal nem bék ülhetünk ki s ezért azzal kereskedelmi kapcsolatokba sem szabad lép-! nük. Most, hogy Szovjetoroszország Olaszországgal megkötötte a kereskedelmi szerződést, a nemzeti demokrata párt lapja csodálkozik a fasiszta olaszok ama nagy állambölcsességén, amely ezt a szerződést létrehozta, mely szerződés az olasz kormány ama intenzív törekvésének a bizonyítéka, hogy az olasz iparnak uj piacokat szerezzen. Ha valaki, úgy elsősorban Kramár és pártja a hibás abban, hogy Csehszlovákia már ré- gesrégen nem rendezte Szovjetoroszországgal való kereskedelmi kapcsolatait"'. Kereskedelmi politikánk másik nagy hilbája — folytatja a Právo Lidu — Románia és Jugoszlávia sinajai konferenciáján tűnik elő teljes meztelenségében. Egyelőre semmi mást nem kívánunk mondani, csak azt állapítjuk meg, hogy a sinajai konferencia a mi kereskedelmi politikánk rendszeres hibáinak az eredménye. A kereskedelmi politikánk mindig fitymálta a jugoszláviai és általában a balkáni piacot és pedig a mi agrárköreink kényelmessége miatt, akik azt gondolták, hogy minden az egyoldalú és nyakas vámvédelmi politikával intézhető el. Ilyen módon történhetett meg, hogy a kezdeményezés kiesett a mi kezünkből s kénytelenek voltunk megelégedni azzal, hogy mások gazdasági konferenciájára oii csupán a megfigyelőinket küldhessük ki. Itt is a legnyilvánvalóbb, hogy hosszú éveken keresztül nem értették kereskedelmi politikánk érdekeit és szükségszerűségeit s ez azután természetesen nagyon megbosszulta magát a külkereskedelmi mérlegünkön is. Ezek a hibák csiak mostan, a nagy általános gazdasági depresszió idején mutatkoznak erősen, amikor nálunk nő a munkanélküliség s ezzel az állam szociális és pénzügyi terhei is emelkednek. Ezek a kétségtelenül megtörtént hibák kell, hogy most legalább okulásul szolgáljanak, hogy. a kereskedelmi politikát ia mi kiviteli államunkban eddig mostohán kezelték és hogy a jövőben nem szabad azt oly lekicsinyelBelgrád, augusztus 8. Marinké vics jugoszláv külügyminiszter a sinajai konferencia előtt emlékiratot adott át Bukarestben, amelyben vázolja Jugoszlávia gazdasági oéljait. A belgrádi kormány mindenöli előtt a legtöbb kedvezmény jogán alapuló szerződéseket akarja kiküszöbölni és helyükbe a kölcsönös kompenzáció alapján létrejött szendéteket akarja helyezni. Marin- kovies szerint a három kisantantállam szerződése elégtelen és a gazdasági krízis leküzdésére szélesebb alapokon nyugvó hető tényezőnek tekinteni, mint eddig. A gazdasági poliitkáha nem szabad belevinnünk a pártpolitikai alantas kérdéseket. Reméljük, hogy ama lecke után, amelyet Kramár dr. Rómában kapott és ama lecke után, amelyet a mi agrárpolitikueaink Sinajá-ban kaptak, kereskedelmi politikánkban a jövőben több realitás és több valóságos államiasság lesz. A Lidové Noviny vezető helyen ugyancsak az olasz—orosz kereskedelmi szerződéssel foglalkozik, s ama nézetének ad kifejezést, hogy a két diktatúrának e szerződését a nemzetközi politikában a legnagyobb kétségekkel és kérdőjelekkel fogadják, mert az a találgatások és kombinációk számára tág teret nyit. A lap nézete szerint a szerződés megkötésénél sokkal nagyobb mértékben játszottak szerepet a politikai, mint a gazdasági okok. Igaz ugyan, hogy Olaszország olcsó nyersanyagot kaphat Oroszországból e viszont Oroszország is jól jár az olasz iparcikkekkel, s ami a legfontosabb emez iparcikkek között, az a katonai felszerelés. Éppen ezért Európa Olaszország és Oroszország uj szerződésében joggal láthat Genf-ellenes gesztust, amely a mai Európa egész szervezete ellen irányul. tág agrárfrontot kell alakítani. Egyenkint a duma vidéki agráráliamok nem jelentenek számottevő piacot a nyugati ipari államoknak, de összefogva befolyásolni tudják az európai termelést. A jugoszláv, román, csehszlovák megállapodáshoz minden szomszédos állam egyenrangú félként csatlakozhat, egyedül Jugoszlávia és Románia közös frontja marad szorosabb, mert a két állam különleges érd ékein ék megfelelően vámunióba kénytelen lépni. nzERDŐ SZERELMESE REGÉNR Irta: 2RNE GREV Fordította: KOSfcRyNÉ RÉZ LOLR (58) — Azt mondtam, hogy be akarja magukat csapni ée azt mondom még egyszer — kezdett a szóba Bo tüzesen. — Igazán csodálom, hogy szóba állnak az ilyen emberrel! A1 bácsi, a kedvesem, Carmichael meg Dalé, a vadász, sokszor mondták nekem, milyenek az emberek idekint a Nyugaton, talpig derék, nyiltszivü, bátor fickók, még olyan kegyetlen rablók meg jubtolva- jok is, mint amilyenek maguk. De magam is ismerem már annyira a Nyugatot, hogy tudjam, hogy alávaló, hazug, gyáva ember nem maradhat meg itt. Ez a Riggs pedig mindig csak hencegett. Azzal jött haza egyszer, ki tudja honnan, hogy gyilkosság miatt ítélték el, meg hogy mennyi emberrel verekedett és hogyan félnek tőle. Nem tud tisztességes ember lenni, hát azt szeretné, ha legalább rossz ember lehetne: igazán félelmes rabló, vagy gyilkos, de ahhoz meg gyáva.. Csak inni meg hencegni tud. Belebolondult a nénémbe. Nell utálta és utálja őt. Mégis eljött utánunk ide, úgy a nyomunkba szegődött, mint a lopni készülő indián. Nell meg én még csak a falu boltjába sem mehettünk, mert mindig körülöttünk ólálkodott. Egyszer mégkorge- tett engem ... Ezért Carmichael megverte a korcsmában, felpofozta, kidobta, végigkergette a falunl... De visszajött. És most, akármit mond is Beasleynek vagy maguknak, bizonyosan tudom, hogy a maga külön számítását követi. Meg akarja kapni Neilt. vagy ha őt nem lehet legalább engem... Oh, kifogyok a lé- lekzetből ... Nem tudok elég csúf ne vet találni neki!... Ha örökké beszélnék, még akkor sem ... bírnám .. elmondani... milyen alávaló! De adjanak nekem ... kölcsön ... egy puskát! Csak egy pillanatra!... .Jim Wilson remegni kezdett, mintha a szó! fújná. A Kígyó mosolygott. Nyugodtan megtöltötte a puskáját és kicsit közelebb nyújtotta a leányhoz. Bo utána kapott, de Anson visszahúzta. — Ne bolondozzanak ott! — üvöltötte Riggs ijedten. — Az is tokját, Jim! — kiáltotta a rabló. — Ez, úgy látszik komolyan veszi, amit mondott! — Nézzen csak ide kicsit, kisasszony. Igazán lepuffantaná, ha puskája lenne? — jött közelebb Wilson, mintha meg lenne bábonázva. — Nem én! Undorodnám attól a piszkos vértől De megtáncoltatnám egy kicsit... megsza1 aj tat n ám! — Aztán ért a puskához? Bo csak intett villámló szemmel. Wilson oda- lökte a puskáját a leány lába elé és Bo elkapta, mielőtt Anson megmozdulhatott volna. Csak kiáltozni kezdett: — Tegye le a puskát, maga ördögfiók! Riggs rémülten fordult meg a kiáltásra. A hatalmas puska csöve egyenesen reá meredt. Felorditott. — Táncoljon, vagy szedje a lábát! — kiáltott a leány. A nagy puska remegett a kezében, de azért tartotta. Aztán mély durranással elsült. Bo két kézzel fogta a nehéz fegyvert, még mindig Riggsre irányítva. Másodszor is lőtt. A második golyó közvetlen Riggs lába mellett csapott le, feltépte a földet s apró kavicsokat zúdított reá. Riggs jobbra ugrott, aztán balra, végre a sziklák felé menekült. A nehéz puska harmadszor is eldördült. Úgy látszik, most talált a lövés, mert Riggs elibődült és őrült módjára rohant az első szikla-kiugrás mögé. — Megcsípte! Akasszanak fel, ha nem sózta meg a lábát! — kiabálta Anson és fóllábon ugrálva nevetett, mint a bolond. Jim Wiilson csöndesen állt ott s mikor Riggs eltűnt, kivette a puskát a leány kezéből. Bo talán még sápad- tabb volt, mint az előbb. Wiilson újra megtöltötte a puskát. A Kigyó arca lassan komolyra vált. — Hallod, Jim, akár az egész bandát megtáncoltathatta volna azzal a puskával! Minek is adtad a kezébe? — Nem akar ez nekünk semmi rosszat — legyintett Jim. — Alh-buh! Mit tudsz te az asszonyokról? Hanem ez jól esett. Akkorát, nevettem ... Mondd csak, Jim. mit tettél volna, ha te vagy ennek a Riggsnek a helyén? Wilson eltöprenkedett, aztán lassan mondta: — Hát én bizony ott álltam volna a leány előtt... mintha leástak volna a főidbe ... és a fülemet se mozgattam volna... — Hagytad volna lőni! — csapott le Anson nagy öklével a fűre. — Igazad van! Én isi A sziklák közül hivó kiáltás hangzott. Anson felkelt és arrafelé indult, Mose utána. Jim Wil- &on egyedül maradt a leánnyal. — Meg kell adni, kisasszony, e<zt Ügyesen csinálta — szólalt meg a rabló. — Nagyon köszönöm, hogy kölcsön adta a puskát. Kicsit-... megtáncoltattam ... — Ha ez nem volt tánc, Jim Wilson nem tudja, mi az. — Jim Wilson? Talán bizony maga az a rabló. akit a nagybátyám is ismert? — Igaz, ami igaz, én vagyok. Ismertem az öreget én is. Mit mondott rólam? — Emlékszem, hogy egyszer szóba került Anson bandája. Említette magát. Mondta, hogy maga igazi nyugati ember, nem amolyan lesi- puskás! És hogy milyen kár magáért... — Hm, hm... Az öreg A1 ilyen szépen emlékezett meg rólam? Nem fogom elfelejteni. Mit tehetnék magáért, kisasszony? Valami sokat nem várhat tőlem ,az igaz, mert nem én parancsolok itt, de, amit lehet, azt megteszem. Bo azonnal hozzáfordult: — Kérem, vegye le a' lábamról ezt a kötelet. Hadd járkálhassak egy kicsit egyedül. Az a bolond egy pillanatra sem engedett el tegnap óta. ígérem, hogy nem fogok megszökni. És oh... olyan szomjas vagyok! Jim Wilson levette Bo lábáról a lasszót és fölsegitette a leányt. — Tudom, hogy van esze és nem tesz bolondot — mondta. — Víz pedig lesz mindjárt, amint Shady visszajön. Ezzel hátat fordított a fogolynak s a sziklák közé ment, ahol Riggs ült nyöszörögve és babusgatta a lábát, mert horzsolta a golyó. — Riggs — mondta kurtán — felelősséget vállalok a leányért. Kicsit elengedtem.^ Nincs értelme, hogy kötve tartsuk, mint a csirkét. Riggs egy szót sem felelt, nyögve csavarta be a lábát egy darab szennyes ronggyal, aztán lehúzta reá a nadrágját és cipőjét is felvette megint. Aztán Anson elé ment. A bandakapitány sietve jött visszafelé. — Shady jön az egyik oldalról és Beasley a másikról — mondta. — Délre elindulhatunk erről az átkozott helyről ... Nini! Hát. á lány hová lett? — kérdezte aztán meglepődve ,amint a táborhelyre ért. — Sétálgat valahol a falu határában — mondta nyugodtan Wilson. — Jim! Elengedted.? ; Nemzetközi csillagászati kongresszus Budapesten Budapest, augusztus 8. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Ma délelőtt kezdődött meg a Műegyetem épületében a nemzetközi csillagászati kongresszus. A kongresszuson 30 nemzet 160 világviszonylatban is közismert tudósa vesz részt, legtöbbjük német, angol és holland. Stromgen elnök megnyitó beszéde Után Klebelsberg Kuno gróf magyar kultuszminiszter szólalt fel. aki ismertette a magyar csillagászok munkáját és üdvözölte a vendégeket. Ezután megkezdőditek a kongresszus tanácskozásai. Egy „loyalis epizód" £ csehszfóvák sajtó a Vészi—Stanek ügyről Prága, augusztus 8. A Pester Lloyd főszerkesztőjének, Vészinek azon cikke, amelyben a cseh politikusoknak háborús politikájához egy adalékot szolgáltatott, a csehszlovák sajtóban igen nagy visszhangra talált. A Hlinka- párt lapja, a Slovák e kérdés kapcsán a következőket irja: „A Pester Lloyd cikke teljesen elég arra, hogy a cseh patriótáknak • a háború alatt tanúsított és kifejezésre juttatott érzelmeibe egy pillantást nyerjünk. A háború alatti és a háború előtti cseh politika számos homályos részeit megvilágító történelmi dokumentumokhoz most egy újabb okmány fűződik, amely Stanek háborús működését kellő megvilágításba helyezi." A nemzeti demokrata Národ a Pester Lloyd cikkét csak röviden regisztrálta ? az eseményeket nem vonta kétségbe és azokat csupán egy „lojális epizódénak nevezi s a következőket mondja: „Ólam Martinié gróf szavaiból látható, hogy a cseh képviselőknek lojális politikájától Bécs sem volt túlságosan elragadtatva, ha a nyilatkozat közlésére nem helyezett súlyt. A Ceské Slovo esti kiadása, a Telegraí Örömmel konstatálja, hogy Stanek a magyar újságíró állításait megtámadta. Csak az a kár, irja a lap, hogy a dementi túlságosan szenvedélyes volt s ez meggyengítette az értékét. Az is sajnálható, hogy Stanek nyilatkozatában nem emelte ki azt a kutmérgezést, amelyet egyes cseh lapok a magyar cikk átvételével követtek el. — El. Úgy meg volt kötve, mint a csirke. Megígérte, hogy nem szökik el és én bízom any- nyira a szavában, mint az olyan juhtolvajok becsületében, miint amilyenek vagyunk te, meg én. — Ah-huh! Én is. Hanem, Jim, gyanús nekem a dolog ... Mondd csak, nem emlékeztél-e meg ma arról az időről, mikor fiatal voltál, aztán olyan csinos kis kölyköket ismertél, mint amilyen ez a leány? — Lehet, Anson, lehet, de ha úgy van, annak meg fogja inni valaki a levéti Amson rátekintett és abbahagyta a gúnyolódást. — Hm — mormogta. — Ez dolgozik hát benned! Ledőlt az árnyékban. A sziklák közül a fiatal Búrt bukkant elő, törülgetve homlokáról az izzadtságot. Mélyen ülő, mohó szemével körültekintett. — Hol a leány? — kérdezte ő is legelőször. — Jim megengedte neki, hogy sétáljon egy kicsit. — Mindjárt láttam, hogy Jimnek megakadt a szeme rajta! — vihorgott a fiú. De Anson még csak el sem mo&olyodott. Nem volt volt tréfára való kedve. Búrt hamar észrevette ezt és elhallgatott ő is. Riggs és Mose most jöttek elő és jelentették, hogy Shady Jones már egészen közel van. Még beszélgettek, mikor Bo is visszajött és kissé távolabb a férfiaktól leült. Nagy örömmel fogadták valamennyien a víztartókkal közeledő Shadyt, mert nagyon szomjasak voltak. Wilson Bot kínálta meg, mielőtt ő maga ivott. — Akasszanak fel, ha még egyszer elmegyek vízért — dörmögte Shady, a verejtéket törill- getve magáról. — Mindig csak én fáradjak értetek ? — Ne morogj, Shady •— vigasztalta Anson — Még ma visszamegyünk a hegyekbe. — Ez a legjobb ujságt amit régóta hallok. Mi, Mose? A feketeképüi Mose megból in tóttá bozontos fejét. — Utálom ezt az egész dolgot — mondta Búrt, akit felháborított az Idősebbek elégedetlensége. — Már mióta csak itt tekergünk, mostanáig fagyoskodtunk, ma meg majd megfőttünk a napon, se pénzünk, se italunk, se semmink. És csak Ígérgetnek mindig! (Folytatjuk.) 2 üari&ttewlcs fene! intimül Isi a leieti államok összefogására
