Prágai Magyar Hirlap, 1930. augusztus (9. évfolyam, 173-198 / 2394-2419. szám)

1930-08-08 / 179. (2400.) szám

A csehek háborualatti politikájának legújabb kanapépörét a Fester Lloydi leleplezése idézte tol Stanek agrár képviselő 1916-fean hűségnyilatkozatot akart elhelyezni a pesti német lapban — Stanek nem tagad, s a Pester Lloyd helyett a leleplezést reprodukáló Lidové Novinyt támadja 1930 augusztus 8, péntek. FIATAL ÖREGEK Igaz-e, hogy minél kevesebb marad az élet­ből, annál értékesebbnek tűnik, azaz, hogy a fordított arány itt is mérvadó? Bemard Shaw mondotta, mikor 74-ik születésnapjához gratu­láltak, hogy mindent visszautasít: majd a 174-ik születésnapon viszontlátásra! Ö irta a „Vissza Mathuzsálemhez!“ cimü darabot és minden lo­gikátlan szellemeskedése mögött mégis ott áll az igazság egy egészen különös, eddigelé ke­véssé észrevett formája: az öregkor fiatalsága, Prentice Mulíord, Amerika legegyénibb filozó­fusa, összes müveit úgy irta, mintha a halál os­tobaság, hanyagság és a gondolkozás hiányá­nak konzekvenciája volna. Ez is amerikai túl­zás, olyan, mint a Shaw-é, de igazság ebben is van. Nem a halálra, a testileg határolt Én meg­szűnésére vonatkozólag, de mint szuggesztiv erő, mint az újjászületés folytonosan megújuló folyamata, energiaforrás, amelyből fiatalságot, üdeséget merít mindenki, akit kikezdett az idő. Nem kell arra gondolni, hogy Mulíord, Shaw és most legújabban Tagore a halállal szállnak szembe. Az élettel birkóznak. Nem akarnak megöregedni. Ha jön a halál, az öregek fiatal- fölkészülten várják és az élni adatott évtize­deket elejétől végig mint erőmegtestesitést akarják elgondolni, nem mint égési folyamatot, amely már az ötödik évtizedben végleges pon­tot tesz az élet mögé. Mindezek az öregek a gö­rög bölcsességet vallják: ameddig vagyok, nem ismerem a halált, ha pedig megismertem, nem vagyok, miért féljek hát tőle? De vallják: ameddig vagyok, az élet az enyém! Fiatalság és öregség közt ne legyen kü­lönbség és a bibliai kor egy uj fiatalság kez­dete. Nem fontos, hogy az öreg ember minde­nütt és mindenkor ki van téve a halálnak (a fiatal is), — nem a halálról, az életről van szó. Az élet pedig mindig fiatal —: fiatal, amíg tart. Ez az uj tan. Az öregek nem öregek, a fiatalok nem fiatalabbak náluk; 24 és 74 közt Shaw sze­rint nincs különbség. Gyilkos betegségtől és a vele rokon vis major minden fajtájától elte­kintve, az élet egyenlő akarat, akarat egyenlő fiatalság. Rabindrartaíh Tagore azt állította berlini előadása alkalmával, hogy aki szenvte­len ernyedtséggel, szinte a priori megbékélten elfogadja és természeti törvénynek vallja, hogy a test és a lélek megöregszik, hogy min­den az elmúlásé, az igen gyorsan öregszik és hal meg. Aki a pesszimizmussal ellentétben ter­vet" kovácsol a mindig uj jövőről, aki a fiatal­ság, bátorság, kezdeményezés és egészség kép­mását hordja a lelkében, aki távoltartja magá­tól azokat, akiknek az öregedés természeti tör­vény, az erőtleneket, akik nem szállnak pörbe beidegződött tantételekkel, az minden körülmé­nyek közt mindvégig fiatal marad. Saját ma­gunk eszményképét kell szinte óráról órára, csalódásokon átmentve, betegségeket legyőzve, önmagunkban fölépíteni és oltárt emelni neki akaratunk központjában. Rajta kell lennünk, hogy ez az eszménykép legyen a mi egyéni va­lóságunk; nem a valóság, amely ellensége a magunkról alkotott eszményképnek. Ne tisz­teljük magunkban az öregséget, mert nem tisz­teletreméltó, ha az öregséggel járó testi fogyat­kozásokat és a szenilitást fogás színpadi gőg­gel hordozzuk, azt követelve a fiatalságtól, hogy hajoljon meg előtte. Százötvenéves az a macedón török, aki más­félszázadig nem lépte túl országa határait, de a dollár csillogása következtében szűk lett neki Macedónia. Odaát most azt állítja, hogy világ- életében antialkoholista volt. Ha ezt a turnét befejezte, lehet, hogy vegetáriánus szerepében fog bemutatkozni. Tehet, amit akar: 150 éves. Megmutatta, bebizonyította, hogy Shawnak, Mulfordnak, Tagorenak igaza van. Kivételes török ez a török, de bármennyire is kivétel, pompás és meglepő bizonyíték. Bizonyiíék és Amerika joggal csodálja. De: testi bizonyíték. Ennél sokkal fontosabb a lelki, a gondolat bizonyitéka és ezt reprezentálja Shaw, ezt Tagore. A fiatal öregek filozófiai hit­vallásának van egy pontja, amelyet ők maguk, az ösztönösen cselekvők sem éltek és írtak meg tudatosan és ez annak a fölismerése, hogy az intenzív, a valóban intenzív akarat ható, ener­getikus energia, olyan, mint a villamosság, a mágnesesség és a többi természeti erő. Sőt: nagyobb ható erő. Az elgondolt, a valósággal konzekvensen és centrifugálisan elgondolt gon­dolat nagyobb ható erő és valóságosabb való­ság annál, amit annak nevezünk, a természet­nél. Egy kimondott gondolat, megformált aka­rat a létezés kezdete, molekuláris erő, amely szervesen kapcsolódik bele a többi egymás közt összefüggő világenergiába és ilyen érte­lemben bővítendő ki a Carnot és Julius Róbert Mayer elve: az energia megmaradása. így marad meg a fiatalság is, ez a titka a Shaw, Tagore és Mulíord filozófiájának. Újkori fölfedezés, de már a régi népek is sejtették. „De senectuteu híres elmélete rezignációsan elsava- nyodott a modern Mathuzsálemek akarat­rendszeréhez viszonyítva és ma, amikor a fia­talságok amerikai tempóban adják egymásnak a kilincset, a húszéveseket a harmincévesek váltják föl és mindketten holnap már a bibliai kort tapossák, ma igaza van a hetvenéves Shawnak és Tagorenak, aki nem megy bele ebbe a játékba, hanem gondolattal és testtel bizonyítja, hogy a fiatalok lehetnek öregek, de az öregek, kellő gondolatenergiával a tarso­lyukban, az utolsó leheletig fiatalok. Ezek a fiatalok, ezek a hetvenévesek fiatalabbak a húszéves fiataloknál. És igy kettősen értéke­sebb az élet, ha belőle már csak kevés van hát­ra Az öreg fiatalok tanulhatnak a fiatal öre­gektől. Neubaeer PáL Prága, augusztus 7. A Pester Lloyd fő­szerkesztőije, Vészi József, a mul/t napokban egy érdekes cikket közölt, amelyben érde­kes bepillantást nyújt a csehek államfordu- lat-előtti politikájába. Vészi cikke szerint Károly király koronázása napját előző na­pon, 1916 december 28-án a Pester Lloyd pesti szerkesztőségiében megjelent Stanek Ferenc, a bécsi Reáehsrat cseh képviselő­szövetségének az elnöke és egy cikket adott át a lap főszerkesztőjének, amely Stanek saját szavai szerint ugyanolyan nagy fontosságú, mint Deák Ferenc isme­retes húsvéti cikke volt. Ebben a cikkben a cseh képviselők szövetsége azzal az in­dítvánnyal fordult az osztrák kormány­hoz, hogy ez bizonyos nyelvi és közigazga­tási engedményeket tegyen a csehek javá­ra, ezzel szemben Stanekék ünnepélyesen kötelezik magukat arra, hogy ettől az idő­től, kezdve a oseih nemzeti aspirációkért kizárólag az osztrák-magyar monarchia keretén belül és a Habsburg-ház védelme alatt fognak küzdeni. Stanek közölte azt is, hogy cikkével bécsi lapszerkesztőségekben is járt, ezek azonban nem voltak hajlandók az írásnak helyet ad­ni. Vészi a cikket átvette, azonban Tisza mi­niszterelnöktől kért tanácsot, hogy leközöl­je-e vagy sem. Tisza miniszterelnök Clam- Martinic osztrák miniszterelnökhöz fordult, mert nem magyar ügyről volt szó ée ez a kérdés elsősorban az osztrák kormányt ér­dekelte. Clam-Martinic ezt válaszolta: „Kérjék meg a Pester Lloyd főszerkesztő­jét, hogy a cikket ne közölje. Ezzel az ura­sággal, aki a külföldön az antanttal össze­esküszik a monarchia ellem és most a ma­gyar közvetítéssel becsületes embert akar játszani s aki ilyen frivol kétkulacsos já­tékra hajlandó, nincs mát tárgyalni." A következő napon megtörtént a koronázás — irja Vészi — és az ünnepségek után Sta­nek képviselő ismét meglátogatott engem. Cikkét visszaadtam azzal, hogy a Pester LloydJban nem közölhetem. Vészi azzal fejezi be cikkét, hogy itt cini­kus játékról volt szó, amelynél a szerepeket egyrészt Masaryk és Benes, másrészt Stanek és társai között megfontoltan osztották szét. A Pester Lloyd cikkét Stránsky Lidové Noviiny-ja teljes terjedelmében átvette; Sta­nek Ferenc cseh agrárpárti képviselő pedig­len a Venkov mai számában közölt nyilat­kozatával nem is annyira Vészi és a Pester Lloyd ellen, hanem sokkal inkább az ennek cikkét reprodukáló Lidové Noviny ellen fordul, amidőn a következőket mondja: — Nem tudom, hányadik támadás már ez, amelyet a Lidővé Noviny ellenem, mint a bécsi cseh szövetség volt elnöke ellen intéz. Egyszer Svájcból, máskor Becsből s legújab­ban Budapestről: Ezek a támadások persze mindig csütörtököt mondanak. Pesten sok látogatást tettünk, azonban mindig kettes­ben voltunk, csak a cseh királyság mar sáli­jánál, Lobkowitznál jártam egyedül. Nem tagadom Vészi unnak azt az állítását, hogy beszéltem volna vele, vagy hogy cik­ket adtam volna neki, mert körülöttünk a magyar és a bécsi szerkesztők egész tö­mege volt mindig, akik a helyzetet kém­lelték. Azonban a mi államunk értelmes emberei­től kérdezem: Azt gondoljátok, hogy a ma­gyarok vagy a nemesség ezt az én állítólagos cikkemet csak úgy minden tovább- nélkül visszaadta volna. Még szerencse, hogy Vészi maga állítja, hogy a cikket visszaadta, mert igy nem lesz módja valami hamisítvány vá­sárlására. (Vészi nem szokott hamisítvá­nyokkal operálni. Sze-rk.) Hogy van az, hogy ilyen cikket nem akartak volna, mikor tő­lem és a cseh szövetségtől ismételten is kér­tek nyilatkozatokat? Ha a magyaroknak és a kormánynak a kezében akkor ilyen cikk lett volna, bizonyára nem utasították volna el a közlését, hogy az antantnak megmutas­sák, hogy kik és mik vagyunk. A cseh Lidové Noviny legalább Vészi cik­kének a befejezését hagyhatta volna el, amelybein arról van szó, hogy milyen két­kulacsos játékot iiztünk. Vészinek ezt az állítását én helyesbitem azzal, hogy Ma- sarykkal és Rémessel az egész háború fo­lyamán nem tartottam fönn összeköttetést. A Lidové Noviny számára pedig elég le­gyen az a tudat, hogy ha a vége jő, minden jó. Ha a cseh szövetség elnöki tisztségében hibát követtem el, annak nem volt olyan rossz következménye, mint az orosz légiók­nak adott ama parancsnak, hogy „a fegyve­reket adjátok át a bolsevikneknek“, mely parancs igen sok cseh életébe került, s ma senki sem akarja vállalni ezért a felelőssé­get. Én felelősséggel jelentkezem a cseh szö­vetség minden tettéért." A Lidové Noviny jellemzőnek tartja, hogy Stanek nyilatkozatában egyáltalában nem tagadja a pesti történéseket, és különös­nek azt, hogy Sztauek mennyire kihangsú­lyozza, hogy a háború alatt Masarykkal és Remessel nem tartott fenn összeköttetést. Sincero bibornok a pápa kéziratát hozza a magyar kormányzónak Róma, augusztus 7. Sincero bibornokot, a pápa legátusát a Szent Imre ünnepségekre misszió kiséri el, amelyet a pápa külön erre az alkalomra nevezett ki. A misszió tagjai signor Cesarini, a keleti egyházak kongre­gációjának képviselője, Luttor Ferenc a ma­gyar követség egyházjogi tanácsosa, Monsig- nor Bonazzi pápai ceremóniamester, Pálffy gróf pápai kamarás és Caffarelli Károly gróf. A pápai legátus augusztus 14-én este utazik el, a Magyarországból külön erre a célra Rómába küldött szalónkocsival. A bibornok Horthy kormányzónak át fogja nyújtani a pápa kéziratát. Budapest, augusztus 7. A Budapesti Köz­löny legújabb száma közli: „Szent Istvánnak, Magyarország első apos­toli királyának emlékünnepéhez az idén tisztalelkü fiának Szent Imre hercegnek 900 éves jubileumi ünnepségei is csatlakozni fognak s ezért legnagyobb nemzeti ünne­pünk ez alkalommal különösen fényes kere­tek között fog megtartatni. Országunk haza­Az amerikaiak meg akarják dönteni a világkörüli repülés rekordját Newyork, augusztus 7. Mint ismeretes, a világkörüli ut gyorsasági rekordját a német Gráf Zeppelin tartja huszonegy nappal. Az amerikaiak minden alkalmat megragadnak, hogy megdőntsék a német léghajó rekord­ját, de eddig erőlködéseik sikertelenül vég­ződtek. Mears newyorki színházigazgató az elmúlt vasárnap befejezte világkörüli útját, amely azonban néhány nappal tovább tar­tott, mint Eeckener dr. körrepülése. Tegnap Los Angelesből Newyorkba érkezett Ted Lundgren amerikai repülő, aki vasárnap 425 lóerős egyfedelű gépével két pilóta tár­saságában felszáll Newyorkba, hogy megál­lás nélkül Berlinbe röpüljön. Ez az ut volna a tervezett uj világkörüli rekordrepül és el­ső része. fias lakossága nagy tömegekben jön székes­fővárosunkba és a fényes ünnepségek miatt előreláthatólag igen sok külföldi is felkeresi hazánkat. A tervbevett ünnepségek vázlatos rendje a következő: Augusztus 19-én reggel 8 óra 30 perckor XI. Pius pápa őszentsége legátusa a Vér­mezőn főpapi szentmisét pontifikái, amely után 10 perces szentbeszéd vezeti be az Eukarisztikus Kongresszus üléseit. Augusztus 19-én délután 6 órakor őszent­sége legátusa a Szent István Bazilikából az Oltári szentséggel és kíséretével az Eötvös- téri hajóállomásra vonul, ahol hajóra szállva diszes menetben vonul végig a Duna két ol­dalán felállított százezrek sorfala között, majd visszatér a Szent István Bazilikába. Augusztus 20-án reggel 9 órakor a Szent István Bazilikában Serédi Jusztinián dr. bi­bornok, Magyarország hercegprímása ünnepi nagymisét pontifikái és ugyanekkor szentbe­széd is lesz. Szentmise után hagyományos fénnyel és rendben megindul az országos Szent Jobb körmeiét, amelyben a Szent Jobb ereklyén kívül az Árpádházi Szentek erek­lyéi is körülhordoztatnak. A körmenet az Andrássy-uton át az Ezredéves Emlékmű elé vonul, ahol a Szent Jobb elhelyeztetik, s a körmenetben résztevő hazai és külföldi hivek hódolnak a szent ereklyék előtt. Megjelenés nemzeti diszöltönyben, a m. kir. honvédség tagjai diszben, szolgálati jel­vénnyel. A nagykeresztek szalagjai viselen- dők. Az ünnepségekre meghívást kaptak az ösz- szes közjogi méltóságok, a törvényhozás két háza. Budapest székesfőváros és a törvény- hatóságok." rxjmmm minin ll'IIIHIII !■ mammarmsem^^sar Három éviíegyházra Ítéltek el kémkedés miatt Beszterce­bányán egy volt tiszthelyettest Dubravszky Rudolf, aki már egy Ízben négy és félévi íegyházra volt Ítélve, három évre újból lakója lesz a lipótvári fegyháznah Besztercebánya, augusztus 7. A beszterce­bányai ikerületi bíróság tegnap tárgyalta Dub- ravsky Rudolf kémkedési bünpörét. Dubrav- sky, aki 1892-ben Hodrusbányán született, la­katosnak tanult ki s a világháború alatt tiszt- helyettesi rangig vitte. Az államfordulat után is a magyar hadsereg kötelékében maradt, de a trianoni békeszerződés megkötése után elbocsátották. Dubravsky akkor hazajött Szlo- venszkóra és Közép- és Délszlovenszkó külön­böző városaiban tartózkodott. 1925-ben a politikai rendőrség kémkedés gyanúja alatt letartóztatta s 1926jban a besztercebányai tör­vényszék a köztársaság védelméről szóló tör­vény hatodik paragrafusa alapján kémkedés büntette miatt négy és fél éri íegyházra ítélte. Büntetését a lipótvári ^egyházban kezdte még, ahonnan tavaly büntetése egy harmadának elengedése után szabadonbocsátották. Dub- ravsky ekkor Budapestre utazott, majd újból visszatért Szlovenszkóra és egy Selmecbánya melletti községben, Erdőbádonyban irnoki alkalmazáshoz jutott a jegyzői hivatalban. Nemsokára azonban újból letartóztatták ée házkutatást is tartot­tak lakásán, majd az ellene fölmerült gyanuokok és a ház­kutatás eredménye alapján kémkedés gyanú­ja miatt újból beszállították a besztercebányai kerületi biróság fogházába. A tegnapi tárgyaláson a biróság bebizo- nyitottnak találta a vádat és háromévi íegyházra ítélte el Duhraveky Rudolfot. ^mgaiA\\g^ar-hiklai> 5

Next

/
Thumbnails
Contents