Prágai Magyar Hirlap, 1930. augusztus (9. évfolyam, 173-198 / 2394-2419. szám)
1930-08-08 / 179. (2400.) szám
4 Végeiért a londoni „season“ Vége a júliusnak és vele együtt kimúlt a londoni „season44 is. Juliit? a három szezonhónap utolsója, már régóta csaknem kizárólagos criket hónapnak számit. Az elején mindenesetre volt valami evezősverseny Henley- ben, azonban már az első júliusi héten Oxford criket-csapata Cambridge ellen mérkőzött, majd Eton Harram ellen, végül Anglia Ausztrália ellen. Ezekre a meccsekre koncentrálódott négy héten keresztül egész Anglia figyelme, még azokon a napokon is, mikor megérkezett a rettenetes olaszországi földrengés híre és Németországba!* a Reiohs- tag feloszlatásáról beszéltek az emberek. Ezeket a hireket az angol újságokban a X-ik oldalon lehetett felfedezni, mig a Hobbs és Buad.mán crikethősök „üléseinek*4 és „dobásainak44 kimerítő leírásai hatalmas betűkkel töltötték meg az első oldalt. 10.000 VENDÉG A KIRÁLYI GARDENPARTYN Az egyetlen, ami az angol figyelmét a cricketről júliusban el tudja terelni, a király „Garden Party“-ja a Bukingham-palota parkjában. amelyet minden esztendő júliusának végén tartanak meg és amelyre 10.000 vendég hivatalos. Ebben az évben azonban a külsőségekben mindig fényes és szinpompás parkünnepélyen borús felhő lebegett a kedélyek felett. Csak kevéssel a „Garden Party44 előtt történt Kentben az a borzalmas repülő- gépkatasztrőfa. amely a londoni társaság öt kiváló és szeretett tagját-követelte áldozatul. Earl és Aava of Dufferint, Ednam grófnőt, Sir Edward Wardot, valamint Mrs. Loefflert szoros rokoni vagy baráti kötelékek fűzték az angol arisztokrácia nagy részéhez. E páratlan szerencsétlenség (a repülőig ép megmagyarázhatatlan okokból törött szét a levegőben) áldozatainak lelki üdvéért éppen egy nappal a királyi „Garden Party44 előtt celebráltak gyászmisét a londoni templomokban és csak természetes, hogv a Bukingham-palotában folyó ünnepély alatt a vendégek beszélgetése a szomorú esemény körül forgott. A VILÁG LEGEXKLUZIVARB KLUBJA Az „angol esztendő44 ősidők óta beszabályozott körforgását azonban még az ilyen tragikus esemény sem tudja feltartóztatni. Még ezen a héten a király Richmand hercegének a vendégeként Goodwoodiba ment, a vidék intim lófuttatásainak színhelyére. A „So- ciety44 és az uj gazdagok feltörekvő gárdája követi a királyi párt és az idillikus Good- woodban kipiheni a londoni szezon fáradalmait. Goodwoodot egy héten át tartó vitorlás regatta követi Comesban. A király verideál ekkor a „Királyi Yacht Klub44 házában, amely a világ legexkluzivabb klubja és ahová hiába törekszik jónéhány előkelő származású „lord44 A kétszínű pillangó Irta: BETHLEN MARGIT Az életnek egyik kedvenc szórakozása minket, szegény halandókat, problémák és dilemmák elé állítani. Valószínűleg valamikor a tanári pályán lehetet alkalmazva, még pedig matematikus minőségben és ott szokhatta megaz egyenletek felállítását, melyeket most is minduntalan, mintegy ellenállhatatlan kényszertől hajtva, élénkbe tár. Hogy aztán hogy oldjuk meg őket, az szerinte tisztára a mi dolgunk. Valószínű azonban, hogy notizébe azért bejegyzi a kalkulust. Talán valamikor a másvilágon meg is mutatja majd nekünk. Azonkívül abban a meggyőződésben él, hogy a tanítást nem lehet tulkorán elkezdeni s a gyermeknek épp úgy kirójja a feladabaot, mint a felnőttnek. Sőt. Erejükhöz képest súlyosa’ ’-Mcat ró rájuk, mert ne felejtsük el, hogy a gyermek kivétel nélkül abszolút igazságokkal dolgozik, amivel mindenesetre nehezebb megküzdeni, mint a felnőttek megalkuvó felfogásaival. Egy ilyen kis, bár a cselekvő személy szemében nagy és fontos esetről szól a történetem. Mama múltkor, mikor a szőke hajú, rózsás arcú, fehér ruháju néni a sárga kabátban kilibbent az ajtón, miután Mamát s egyúttal őt, Lackót, félig agyoncsókolta, megtörülte arcát s azt mondta: „utálatos44. Lackó ezen méltán elcsodálkozott; ő a nénit semmiképpen sem találta utálatosnak, sót inkább szokatlanul kívánatos benyomást tett rá. Olyan volt az arca, mint a frissen szedett hamvas barack; az egész néni pedig olyan, mint . . . mint valami szép nagy pillangó; Papa, úgy látszik, szintén a Lackó nézetén volt,, mert megrázta fejét: — Ugyan, Ella! Micsoda túlzás már megint. Kedves, jólelkü, aranyos kiis asszony ? imád téged. Mi a kifogásod ellene? Lackó azt találta, hogy Papának tökéletesen igaza van. Ami különben természetes. Mivel apának mindig igaza van. Épp úgy, mint Ma'Piy«ya-/ÁAGkAR-Hi iuiAp 1930 augusztus 8, péntek. „Orvosolni kell a kisebbségek panaszait!“ Egy angol képiíselő példaképnek hozza feS Wales kulturautonóoiiájftt London, augusztus 4. Frederick Llewellyn- Jones angol képviselő, akinek a nemzeti kisebbségekről tartott előadása a londoni interparlamentáris konferencián nagy feltűnést keltett a következő nyilatkozatot adta egy magyar lap londoni levelezőjének: — A nemzei kisebbségek kérdését csak a legsajnálatosabb fogalomzavar élezheti ki súlyos problémává. Maga a nemzeti érzés, az anyanyelvhez s a nemzeti sajánságokhoz való ragaszkodás nem ellenkezik sem az állam iránti hűséggel, sem az állam érdekeivel. Az állam még nem tesz azzal eleget összes kötelességeinek, hogy a kisebbségek tagjainak joegyenlőséget és általános polgári jogokat biztosit. Az államnak kötelessége a területén élő kisebbségek nemzeti és kulturális javainak fenntartását és fejlesztését lehetővé tenni, sőt azt a maga részéről tevékeny módon elő is mozdítani Ebben csak a félelem és a rossz lelkiismeret láthat veszedelmet. Középeurópában azzal szoktak érvelni, hogy a kisebbségek kulturális szabadsága fenyegetné az állam egj^ségét, politikai elszakadási törekvéseket erősítené stb. Ennek éppen az ellenkezője igaz. A nemzeti kultúra elnyomása, az erőszakos asszimiláció az igazi forrása az elégedetlenségnek. Ha ellenben a nemzeti érzést, az egyik legnemesebb és legfontosabb kultur ösztönt, j helyes mederbe terelik s törvényes utónI engedik megnyilvánulni, nemcsak fontos kulturtényezövé válik, hanem az állam biztonságának egyik szilárdabb alapja lesz. Legmegkapóbb példája ennek Wales, ahol is. Leptan, a teakirály, Singer, a varrógépkirály, Warring, a butorfeledelem, az újság- király Berry és még egy egész serege a City uralkodóknak itt vitorláznak yachtjaikkal, anélkül azonban, hogy a klub tagjai közétartoznának. Az angol király versenyt vitorlázik velük é? az ő közvetlenségének sugárzó melege kártalanítja ezen „szegény44 gazdagokat, egynéhány klubtag hűvösségéért. A SKÓCIAI FÜRJVADÁSZATOK Comesból az elismert etikettnek megfelelően Skócia felé vezet az ut. Augusztus 10-én nemzetiségi kérdés egyszerűen nincs, mert a walesi nemzet összes nemzeti követeléseit saját belátása szerint szabadon elégítheti k,i vagyis Wales a legtökéletesebb nemzeti és kultúra utonómiával bir. Ennek áldásos hatása nem is maradt el. Jó walesi hazafi s az egyesült királyság mintaszerűen áldozatkész polgára egy személyben a legharmonikusabban megférnek. A világháborúban az önként jelentkező katonák arányszáma Walesben volt a legnagyobb. Anglia vezető államiérfiái a világháború alatt Lloyd George s a legfelsőbb biróság elnöke, aki nemzetközi jogi kérdésekben ítélt, Sir Samuéi Evans, mint walesiek. Angol hazafiasságukban egy pillanatig sem lehet kételkedni. — Wales a legklasszikusabb mintája a kisebbségi ügy harmonikus és kielégítő megoldásának, holott éppen itt volt adva a kisebbség abszorbeálásának minden előfeltétele. Fajilag és földrajzilag egyaránt el vagyunk szigetelve évszázadok óta. Nem támaszkodhatunk a határokon túl élő fajrokonokra, akik legalább esetleges panaszainkat meghallgatták volna, majdnem minden oldalról a tenger, délről pedig a számbelileg és gazdaságilag megsemmisítő fölényben levő angolok a szomszédaink, akik bármikor felmorzsolhattak volna bennünket. Hogy megőriztük faji sajátságainkat, az korai századokban népünk hősies hazafiasságának érdeme volt, amelyet a nagy magyar költő is megénekelt. Másrészt azonban a tág látókörű felvilágosodott angol kulturpolitkát is illeti az elismerés, mely teljes kulturauionómia adásával örökre kezdődnek a fürjvadászatok. A társasági emberek egyik fele ide vonul, mig a „Society4,4 nagyobbik része Délre megy, vagy a kontinensre. Ezért augusztus első napjaiban az ember Londonban a privát autók és taxik végtelen sorát láthatja, amit a V iktórla-pá- lyaudvar felé sietnek. Az a London, melyik számit, körülbelül két hónapig egészen üres... De nem egészen, mert ártatlan kedéllyel jönnek az idegenek, nem tudván azt, hogy mikor illik Angliába menni. Augusztusban és szeptemberben megtöltik a londoni hoteleket, de iegalább minden fogadó? áldása reájuk száll. lehetet’enné telte, hogy walesi probléma í ke- letkezhessék. Ma népünknek több mint 95 százaléka nemcsak beszél, de írni és olvasni is tud anya nyel vén. A nyilvános iskolák alsóbb osztályaiban a walesi nyelv nemcsak kötelező tantárgy, hanem a tanítás egyetlen nyelve is, vagyis a gyermek a kultúrával anyanyelvén kerül először érintkezésbe. A közép- és felsőfokú tanításban ugyancsak megfelelő módon érvényesül az anyanyelv. Harmonikusan kiegészíti ezt a nemzeti magán- és felekezeti iskolák fentartásának korlátlan szabadsága s a legkorlátianabb önkéntes kulturtevékenység. — A helyi közigazgatás három tagozatában, a községtanácsban (Párisii Council), kerületi tanácsban (District Council) és grófsági tanácsban (County Council) a tanácstagok saját belátásuk szerint függetlenül állapítják meg a tanácskozás s ügyvitel nyelvét, amely nagyon természetesen az esetek túlnyomó részében a nemzeti nyelv, de ettől függetlenül a tanácsban bárki felszólalhat anyanyelvén s walesi nyelvű beadványokat ugyanazon a nyelven kell elintézni. A bíróságok nemcsak a felekkel és tanukkal beszélnek anyanyelvükön, de walesi nyelven vezetik az egész tárgyalást s kihirdetnek határozatokat s beszélnek az esküdtekhez. Az anyanyelv a közigazgatásban és a törvény előtt a lehető legtökéletesebb jog- egyenlőséget élvezi. Az utolsó 25 év alatt az volt a tendencia, hogy Walesben csak azt nevezik ki bírói és közigazgatási állásokra, aki a nemzeti nyelvet tökéletesen bírja. — Az európai kisebbségek panaszainak orvoslása Európa békéjének egyik legsürgősebb követelménye. E célból a népszövetségnek független bizottságot kellene kiküldenie, amely a nemzeti kisebbségek sorsát vizsga'ná, még pedig nemcsak az elégedetlenkedő kisebbségekét, hanem azokét is, amelyek szabadon és nyiltan hangoztatják, hogy nincs semmi kívánnivalójuk. Wales példája mutatja, hogy ezt az ideális állapotot könnyen el lehet érni s pusztán jó igyekezet és belátás kell ahhoz, hogy ezt az összes érdekelt felek javára máshol is megvalósítsák. — A gölnicbányai polgári iskolát fenntartó egyesület közgyűlése. Gölnicbányai tudósítónk jelenti: A gölnicbányai polgári iskolát fenntartó egyesület a napokban tartotta meg évi rendes közgyűlését Streck Imre dr ügyvéd elnöklete mellett. A napirend letárgya- lása után megejtették a választásokat. Elnök Antony Károly mérnök, alelnök Streck Imre dr., pénztáros Geruska László, helyettes pénztáros Antony Albert, titkár Longino Rafael, jegyző Walko László lett. mának. De most . . . kinek van most igazában igaza? Lackó feszülten lesi Mama válaszát. De az csak vállat von és úgy felel: — Hogy kétszinü. De ezt férfiember persze nem veszi észre ... az ilyennél! Lackó elszontyolodva húzódik a szoba sarkába. Úgy látszik, mégis Mamának van igaza. Mert hogy a néni ruhája kétszinü volt, sárga meg fehér, azt tagadni nem lehet- Aminthogy Papa nem is tagadja. Úgy látszik, szégyenli szórakozottságát, mert egy kukk nem sok, de még annyit sem szól, csak ül és sziv- ja a szivarját. Furcsa, hogy nem vette észre, amíg Mama nem figyelmeztette rá, mikor még neki, Lackónak is feltűnt, aki pedig édeskeveset törődik, rendszerint a nénik ruhájával, de hát úgy látszik, az ilyesmit észrevenni nem férfias dolog. Tehát a kétszinü ruha utálatos. Kár. Lackó azt hitte eddig, hogy szép. De ha Mama azt mondja, hogy utálatos . . . akkor nem igen lehet másképp. A nagyokat azonban meglehetősen nehéz kitanulmányozni. Másnap Mama odaszól Lilinek, aki a Lackó nénje, mert két évvel idősebb nála: — Vedd fel az uj ruhádat! Lackó tudja, hogy melyikről van szó. Piros, apró fehér foltokkal rajta. Nagyon tetszett neki eddig, de most megvetőleg mondja: — Azt az utálatost? Mert Lackó, kinek igen jó emlékezőtehetsége van, nem felejtette el a tegnapi jelenetet. De legnagyobb csodálkozására Mama ellentmondást nem tűrő hangon jegyzi meg: — Mért lenne utálatos? Ellenkezőleg, nagyon szép. A pettyes mindig szép. Lackó újra tanult valamit. Ami kétszinü, az utálatos, kivéve, hogyha pettyes. Mert az, úgy látszik, jóváteszi az előbbi hibát. Lackó agya naponta sok ilyen látszólagos ellentétet halmoz föl és raktároz el. Nem gondolkozik róluk. Arra már rájött, hogy az hiábavaló. Arra is, hogy a logikát a nagyok kizárólag a gyermekektől követelik meg. Természetesen, ha megkérdeznék tőle, ezt valószínűleg másképp fejezné ki. Esetleg sehogy. De öntudatában ez a tény megmásíthatatlan igazságként szerepel. Néhány nappal később volt. A gyerekek a kertben játszottak Mama felügyelete alatt- Nagyon mulatságos és egyben fontos játékot játszottak. T. i. lepkét fogtak. Hogy ez mulatságos, azt mindenki meg fogja érteni, a fontossága azonban abban rejlett, hogy ők egy valódi, felnőtt, idegen országból érkezett pillan- gász számára fogták a lepkét. Tegnap óta lakott náluk, este lámpával ment a kertbe s ügy csalogatta az éjjeli pilléket. Lackó is vele ment, kimondhatatlanul érdekes volt. És most a piillangász megígérte, hogyha valami szokatlan példányt fognak, be- léteszi a gyűjteményébe, igen, oda az üveg alá, a nagy faládikóba, ahol a kék, vörös, sárga, zöld és más szinü lepkék hosszú tükre szúrva oly megelégedetten pihennek. Lackó alig aludt az izgalomtól és reggel óta fáradhatatlanul rohangász a bosszantóan könnyed mozgású pillangók után. Csak tudná, hogy melyik a legszokatlanabb. Talán az a nagy sárga? De nem, olyat sokszor látott. Vagy az a szép kicsi kék? Abból is van temérdek. Egyszerre valami egészen különös ötlik szemébe. Egy felig fehér, félig sárga lepke, olyan, mintha egy fehér, s egy másik sárga lepkét kettévágtak volna. A kis fin óvatosan közeledik és lecsap rá. Megvan. Ott vergődik ijedten az átlátszó zöld hálóban. Milyen szép. És milyen szokatlan. Ez biztosan belekerül a lepkegyüjtő faládikójába. Mert ilyent még sohasem látott. Nincs is második az egész kertben. Vagy mégis? Lackónak úgy rémlik hogy látott valami hasonlót a minapában. Persze a néni — amikor a fehér-sárga ruhában, amikor Mama ... Lackó lassan felemeli a hálót. A fehér- sárga lepke egyszer-kétszer megbillenti szárnyát, azután nyitott rést látva maga előtt, kecsesen tovaröppen. Lackó szomorúan néz utána. — Utálatos — suttogja megadással. Következő percben már vad iramban rohan egy fehér-feketepettyes pillangó után és elszánt küzdelem után diadallal viszi prédáját Mama s a lepkegyüjtő elébe. Ugyanakkor érkezik oda Lili is. Lackó csak egy pillantást vet nővére hálójára és arca gúnyos mosolyra torzul. A hálóban ott vergődik a fehér-sárga lepke, a kétszínű pillangó, melyet ő az imént bocsátott szabadon. No ez ugyan senkinek sem fog kelteni, de az övé, az övié, az pettyes, s a pettyes az mindig szép. Mama mondta. De mi ez? A pillangógyüjtő oda sem figyel az 5 kincsére, hanem örömmel nyúl a Lili hálója után. — Be érdekes. Ilyet még nem is láttam. Ezt okvetlenül megtartom — mondja Mamához fordulva, aki mosolyogva bólint: — Gyönyörű példány. Lackó megdermedve nézi. Mama... de hiszen Mama — ő mondta — ezt nem lehet megérteni! — Mama, az utálatos, az kétszinü, az enyém pedig pettyes! — kiált fél végre kétségbeesetten. — Csacsiké, hiszen épp azért szép, mert kétszinü, s az ritka. Pettyes az van akármennyi — feleli Maima és a leipkegyüjtővel együtt bemegy a házba. Lili is velük megy, hálóját, mint valami ereklyetártól, büszkén, boldogan viszi maga előtt. Csak Lackó marad egyedül a kertben és értelmetlenül bámul maga elé. A néni utálatos — mert kétszinü. A lepke gyönyörű — mert kétszinü. A pettyes mindig szép — a pettyes nem kell, mert van akármennyi. És ez mind igaz, mert hiszen Mama mondta. Hát akkor hogy igazodjon el rajta egy szegény, ötesztendős, az abszolút igazságban hivő bízó kis fiú? A földre hullott zöld hálóitól lassan, lihegve, boldogan száll föl a feliér-feketepettyw5 pillangó, föl, el, mind távolabb, távolabb, míg csak el nem tűnik az átlátszó kélk levegő- égben.
