Prágai Magyar Hirlap, 1930. augusztus (9. évfolyam, 173-198 / 2394-2419. szám)

1930-08-08 / 179. (2400.) szám

<i>i<ÁŰÁW v tAik^AR'Hl RhAÍL A sinajai tárgyaláson a két agrárállam fiatal iparának védelmére is gondoltak „Csehszlovákia nem lehet a vámunió tagja** „Kell, hogy ami Magyarország gazdasága javára válik, az nekünk is szimpátikus legyen" Prága, augusztus 7. A bukaresti és a siua- jai konferencia eseményei a eseti sajtót még mindig élénken foglalkoztatják. A Prá- vo Lidu ma vezetőhelyen a köztársaság genfi követének, Fierlingernek „Gazdasági kisantant" cimü cikkét közli, amelyből az alábbi részleteket emeljük ki: — Közvetlenül az államfőrdutat után, mi­kor a csehszlovák köztársaság gazdasági po­litikájának irányelveit kerestük, ismételten hangsúlyozták az összes utódállamok és kü­lönösen a kisantant államai együttműködé­sének a, szükségességét. Ausztriát és Ma­gyarországot illetőleg bizonyos pszicholó­giai és politikai nehézségek voltak, ezzel szemben Romániához és Jugoszláviához való viszonyunk a gazdasági együttműködés szá­mára rendkívül kedvezőnek látszott. Külö­nösen Hotowetz volt kereskedelemügyi mi­niszter hangoztatta az együttműködés szük­ségességét, noha a nyugati piacok fontossá­gának is tudatában volt. A csehszlovák közvélemény minden bi­zonnyal tévedett, amikor bizalmatlanságlát fejezte ki azokkal a tárgyalásokkal szem­ben, amelyeken Csehszlovákia két frontot: a mezőgazdasági és ipari frontot volt kény­telen védeni. Magyarország részvétele nem szabad hogy bennünket nyugtalanít­son, mert egyrészt mindaz, ami neki gaz­daságilag hasznára válik, kell hogy szá­munkra szimpatikus legyen, mert nekünk is a javunkat szolgálja, másrészt a mi poli­tikai barátságunk olyan szilárd, hogy le­hetetlen, hogy Románia és Jugoszlávia valamit elleniünk tenne, örömmel kell üdvözölnünk, hogy a kisan- tantállamokban a gazdasági kérdések iránt reális érdeklődés mutatkozik. E részen Ma- niu kormányáé az érdem, hogy kezdemé­nyező lépéseket tett. Fierlinger a továbbiakban részletesen is­merteti az agrárállamok csoportosítására ->? irányuló törekvéseket, majd cikkét a követ­kezőképp fejezi be: — Természetes, hogy Csehszlovákiának I a többi agrárállammal való együttműkö­dése akár csak a preferencia-rezsim, akár a vámunió alakjában számunkra igen ne­héz volna. Csehszlovákia mezőgazdasága kezdetben na­gyon fájdalmasnak érezte a mezőgazdasági termények behozatalának az emelkedését. Ezek a nehézségek azonban esak átmene­tiek volnának, ellenben a tengerentúl fek­vő államok behozatalával szemben ered­ményesen 1 elletne harcolni. Az államoknak termelési csoportok szerint való csoportositása az egész gazdasági élet­nek rendkívül nagy fellendülést adna. A vámterületek kiterjesztése az értékek foko­zottabb kicserélését jelentené s ez a racio­nalizáció és beruházás számára kedvező fel­tételeket teremtene. Bátran állítható, hogy az iily egyesülésnek valamennyi résztvevője jól járna. Csehszlovákia nem lehet tagja a vámuniónak A Národni Listy vezető helyén Fousek dr., a lap közgazdasági szerkesztője, „Sinaja és Csehszlovákia1' címen ugyancsak hosszabb cikket közöl, amelyben odakonkludál, hogy Csehszlovákia az eddig kötött kereskedelmi szerződéseiben mindig megemlékezett arról az álladókról, hogy a legnagyobb kedvezmé­nyek elve a vámuniókból folyó különleges kedvezményekre nem vonatkozik, ezért a köztársaság részéről semmi akadálya sem volna annak, hogy a román-jugoszláv preferencia-egyezményben. Csehszlovákia is részesedjék. Csehszlovákia azonban még hosszú ideig nem lehet a vámunió tagja, csupán annak partnereiként szere­pelhet. Jugoszlávia és Románia miniszterei Qdvőzlik Udrzsai miniszterelnököt Prága, augusztus 7. A sinajai konferencia befejezése alkalmából a jugoszláv és román miniszterek üdvözlő táviratot küldtek Udr­zsai csehszlovák miniszterelnöknek, amely­ben arról biztosítják őt, hogy úgy a tárgya­lások során, mint a végleges határozatok ho­zásánál az a megrendithetetlen szolidaritás jutott kifejezésre, amely a kisantantnak az alapja. „Arra törekedtünk — mondja a táv­irat — hogy a kisantant három állama szá­mára a gazdasági együttműködés lehetősé­gét megteremtsük." Jugoszlávia a jövőben nem köt „legnagyobb kedvezmény" szerződést Belgrád, augusztus 7. A sinajai konferen­cia jugoszláv résztvevői ma éjszaka érkez­tek vissza Belgrádba. Demetrovics kereske­delemügyi miniszter a sajtó képviselőinek adott nyilatkozatában a sinajai konferencia kettős jelentőségét hangsúlyozta. A konfe­rencia egyrészt megállapította azt, hogy mit kell tenni a mezőgazdasági válság azonnali orvoslása érdekében, másrészt megfelelő ha­tározatokat hozott a közel jövő számára. A miniszter hangsúlyozta azt is, hogy Jugoszlávia és Románia kereskedelmi szerződéseiben biztosított legnagyobb ked­vezmények elve erősen sérti mindkét ál­lam kiviteli érdekeit. Ezért a jövőben kö­tendő kereskedelmi szerződéseikben ezt az elvet a kölcsönös kontingentált áru­csere elvével fogják pótolni. Románia és Jugoszlávia együttműködését a miniszter vámszövetség alapján gondolja, amelyből később vámunió fejlődne. Ennek megteremtésére a kereskedelemügyi mi­niszter megkapta a meghatalmazást. Budapest, augusztus 7. (Budapesti szer­kesztőségünk telefon jelentése.) Czettler Je­nő egyetemi tanár, a képviselőház alelnöke, nyilatkozott a sajtóban a rotmán-jugoszláv vámegyezményről. Kijelentette, hogy az egész dolgot blöffnek tartja. Csehszlovákiának, mint ipari országnak, bevonása nélkül semmiféle hord ereje nincs ennek a szerződésnek. A kisa nt antálla m ok gazdasági blokkja illú­zió, mert az ipari felvevő terület igen mesz- sze esik a fogyasztó területtől Csehszlovákia csak a sslovenszkói vasúit kiépítésével közelítheti meg direkt Romá­niát, vagy pedig ab Pozsony Magvarorszá­Síé sincs küzépeurópai agrárblofckré! Bélgrád, augusztus 7. Síbenik dr. földmű­velésügyi miniszter a sajtó képviselői előtt tett nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy egyelőre szó sincs középeurópai agrár- blokkról, hanem csak két állam megálla­podásáról. Természetesen nincs kizárva, hogy Magyarország és Bulgária csatlakoz­zék ehhez a megállapodáshoz, mert érde­keik csaknem teljesen azonosak. Jugoszlá­via és Románia érdekeivel. Sibeuik dr. földmi ve lésügyi miniszter nyilatkozatában azt hangsúlyozta, hogy a si­najai konferenciának külpolitikai relációban semmiféle kedvezőtlen hatása sem volt. Amint a konferencián tette, a jövőben is ez a két mezőgazdasági állam mindig szemmel fogja tartani a mezőgazdasági és ipari ter­melés közös érdekeit. Kétségtelen, hogy a romániai és jugoszláv ipar most kezd fejlődni s igy annak védel­mére is kell gondolni, emellett azonban ennek a fiatal iparnak a helyzetét kellő­képpen kell értékelni. Az iparnak csak azon ágai érdemesek a vámvédelemre, amelyek a közeljövőben nemzetközi viszonylatban is versenyképesek lesznek. Bukarest, augusztus 7. A román szőlő- birtokosok tegnap nagygyűlést tartottak, amelyen hevesein tüntettek a most megkö­tött jugoszláv-román gazdasági megállapodá­sok ellen. Valamennyi szónok utalt arra, hogy milyen kár éri a romániai szőlőbirto­kosokat a román-jugoszláv vámunió miatt. gon keresztül folytathat dunai tnamzitó- kereskedést. Mindkét esetben fennforog­nak a magas szállítási költségek és igy még a legnagyobb vámkedvezmény sem teszi rentábilissá a kásantantáJIamok közti kereskedelmet. Helyes és észszerű vám­unió csak az összes középeurópai államok bevonásával történhetik meg. Amennyiben a kisantant agrárblokkja még­is létrejönne, úgy Ausztriával kötött kedve­ző szerződések esetén Magyarország Cseh­szlovákiával szemben nyugodtan élhet re­torzióval, ami a Jdeantantállamok tramzitó- kereskedelmének megnehezítésében nyilvá­nulna meg. „A kísantantállamok gazdasági blokkja: illúzió" BZERDŐ SZERELMESE REGÉNl# Irta: ZRNE GREU Fordította: KOSRRyNÉ RÉZ LOLA (57) Lassan elalmosodott és szeme azzal az utolsó gondolattal csukódott le, hogy másnap véghez kell vinnie és véghez is fogja vinni, amire vál­lalkozott. Anson bandájában a fiatal Burtnak volt a legélesebb szeme. Ezért őt ámították ki őrnek a sziklacsoport bejárata elé, azzal az utasítással, hogy tartsa szemmel a szakadékokat és jelent­se, ha közeledő lovast venne észre. Cédrustörzseik égtek a védett helyen, vékony világoskék füstöt küldve az ég félé. Napkelte óta egyre rakták a tüzet. Az előző éjszakát a cédrus-erdő mélyén, egyik tisztáson töltötték, a sziklacsoport mö­gött. Anson azonban nyilvánvalóan nem készült arra, hogy sokáig itt maradjon. Reggeli után összecsomagoltak' és fölkantár ózták a lovakat. Ott várakoztak az állatok nyugtalanul, egymást harapdálva, a legyek után kapdosva. Órák tel­tek el igy s még mindig nem indultak ... a nap már magasan állt. és forró sugarakat küldött a földre. Teljes szélcsend volt, még a levél sem mozdult. Shady Jones kora reggel elment a víztartók­kal s még nem jött vissza. Anson, aki ősz óta még jobban lesoványodott s most még inkább hasonlított vállárai nagy, fekete kígyóhoz, pisz­kos kártyacsomót tartott a kezében. A széles- képű Moseval játszott, pénz helyett cédrus-to­bozok feküdtek mellettük, minden toboz egy- egy pipa dohányt jelentett. Jim Wilson sötét fa alatt ült komor eimélyedéssel, borotválatlan arcának olyan volt a színe, mint a piszkos kék füsté. Alsó állkap öcs a görcsösen merevnek lát­szott. Riggsre tekintett néha, aki ide-oda járt rettentő fontoskodással. Ingujjban volt, fekete nadrágja, hímzett mellénye, amiben ideutazott az ősszel, csupa piszok volt már és csupa fosz­lás. Hatalmas puska ligett-lógott a vállán. Mintha zavarodottnak vagy dühösnek látszott volna. Izzadt, de sápadt volt. Néha-néha hátra- jáilantott alattomos, sötét tekintetével a fogoly leányra, aki valamivel távolabb, egyik cédrus­nak az árnyékában ült. Bo Rayner két gyenge bokáját lasszó szorí­totta össze, a szijj a fűben hevert, de fához kötve. Kezét szabadon hagyták. Lovaglóruhája csupa por volt s több helyen elszakadt, látszott, hogy lezuhant a lováról. De a szemében nem volt félelem és sápadt arcán is csak harag és megvetés látszott. ■— Harve Riggs! — gúnyolódott elbiggyesz­tett szájjal. — Nem hordanék ilyen sáros, tisz- titatlan csizmát, millió dollárért sem, minit ami­lyen a magáé! Szégyelje magát! Miért nem fé­nyesíti ki? Riggis úgy tett, mintha nem hallaná. — Még a puskáját is rosszul tartja! — foly­tatta Bo. — Minek us lóg a hátán, mikor nem tudja, hogyan kell megfogni? Anson rekedten felröhögött és Mose fekete képén vigyorgás terült szét. Jim Wilson előre­hajolt, szinte itta a leány minden szavát. — Jó lesz, ha elhallgat,— mondta Riggs. — Nem akarok elhallgatni —- mondta Bo. — Akkor majd a szájára ütök — fenyege­tőzött Riggs. — Csak merjen rám ütni, maga undorító, piszkos, alávaló gazember! Szeretném látni! Ki is tépem azt a hosszú, zsíros haját egy szálig! Riggs odament hozzá és felemelte az öklét. B*> még jobban előrehajolt, a szeme villámlott, az arca kipiro&odott. — VacLmacska! -— suttogta Riggs rekedten. — Mondom, hogy megverem, ha be nem fogja a száját! — Verjen csak! Tessék! Lássuk! Azt hiszi, félek magától? Harve Riggs! Ha más nem mondja meg magának, én megmondom, hogy alávaló, gyáva, hazug coyote! Nem érdemes reá, hogy ezeknek a rablóknak a saruszijját megoldja! Mert ezek legalább férfiak! De ma­ga nem az! Riggs odaugrott és lecsapott az öklével. Bo feje hátrabanyatlott, amint az ütés érte, vér bo­rította el a homlokát, de egyetlen pisszenés nem jött ki a száján. — Befogja már a száját, vagy nem fogja he? — kérdezte Riggs. — Azért sem! — kiáltotta Bo vadul. — Utá­lom, megvetem, gyűlölöm! Tisztességes küz­delemben nem bírt volna legyőzni, lasszóval fo­gott el... Meglesett... És most, hogy védtele­nül itt ülök, rám üt azzal a piszkos öklével. Oh, csak tudnék elég gyalázó szót... De egyik sem elég a maga számára! Anson abba hagyta a kártyázást és félig ké­nyelmetlen, félig jóakaró kifejezéssel az arcán figyelt. Jim Wilson lassan fölállt. Ideges kéz­zel a nyakához kapott közben és megtágitotta a nyakkendőjét. Riggs újra felemelte a karját, de Bo hirtelen lehajolt és kikerülte az ütést. — Kutya! — sziszegte. — Oh, ha revolverem lenne! Sápadt, keskeny, haragos arca olyan szép volt, hogy még Ansont is megindította. — Ugyan, Riggs ,mit üti azt a gyereket? — szólt oda. — Nem jó az semmire. Hagyja békén. — Miért nem fogja be a száját! — felelt rák­vörösen Riggs. — Azt hiszi, akkor majd befogja, ha itt go- rombáskodik? Menjen el a közeléből, hátha el­hallgat ... Mi, kislány? Anson hosszú bajuszát 6odorgatva nézett Bo felé. — Mondtam csak egy rossz szót is magának, vagy az embereinek? — kérdezte Bo. — Azt már nem — szólt Anson. — Lássa. Nem is teszem, ameddig tisztessé­gesen fognak velem bánni. Nem tudom, mi dol­guk van ezzel a Riggs-szefl, de utóvégre semmi közöm hozzá, ö üldözött engem, aztán pányvát dobott utánam és idehurcolt. Bizonyosra ve­szem, hogy Beasleyre várunk itt... — Leány, ezt jól kitalálta, mert csakugyan őt várjuk — mondta a nagybajuszu bandavezér. — Igen ám, de tudje-e, hogy Beasley nem en­gem akart elfogni? — Nem-e ... Hát maga nem Nell Rayner, aki az öreg Auchincloes birtokát örökölte? — Lássa, tudtam! Persze, hogy nem én va­gyok Nell, hanem a buga. Bo Rayner a nevem. Nellé a birtok, őt akarta kézre keríteni Beasley. Anson mély hangon átkozódná kezdett magá­ban. Gyanakvó, zöldfény ti szemével oldalt Riggsre pillantott. — Hallja! Igaz, amit ez a leány beszél? — Hát! — mondta Riggs vállat vonva. — Nell Raynérnék a buga, amint mondta. — Ah-huih! Akkor hát mi a.z ördögnek cipelte ide ezt a gyereket, a táborunkba és mi az ördög­nek füstöltet itt velünk, hogy jelt adjunk Beasleynek? Neki aa a lány kell, aki a birtokot örökölte. Megint eltévesztette őket, iránt a múltkor? — ügy látszik — mondta Riggs é6 elfordult. — De hiszen maga nagyon jól megismerhette, még mielőtt ideértünk! Riggs csak forgatta a nyakát. Sápadt volt megint és most jobban izzadt, mint az előbb. Csapzott fekete haja homlokába lógott. Úgy ógott-anógott, mint aki nagyon ravaszt akart lenni és a saját vermébe kerül. — Hazudik, mintha könyvből olvasná! — ki­áltotta Bo szenvedélyesen. — Nagyon jól ismer engem! Hiszen onnan jött, ahonnan mi, száz­szor is láttuk és beszéltünk vele otthon is! A Kígyó most Jim Wilsonhoz fordult. — Mit szólt ehhez, Jim? Szép csávában va­gyunk Mindjárt láttam, hogy ez a gyerek na­gyon is fiatal. Nem emlékszel, hogy Beasley megmondta nekünk, hogy Nell Rayner húsz éves, magas, feketehaju szép leány? — Igaz,ami igaz, de ha ez a leány nem 6zép, akkor megvakultam — morgott Wilson. — Alh-huh! Látszik, hogy texasi vagy! Mi­helyt asszonnyal kerülsz szembe, nyomban elveszíted a szivedet! — gúnyolódott Anson. — Hanem ebből még nem tudom, mit csináljunk. Megcsóválta a fejét, elővette a dohány zacs­kóját, leült a földre és cigarettát sodort. Már be is dugta vékony ajkai közé, de elfeledte meggyujtani, mert valami az eszébe jutott. — Hát leány — fordult Bo felé: — ha azt mondja, hogy Riggs már ismerte magát, akkor mi a csudának nem hagyta futni? — Mert meghallotta, hogy jön valaki és megijedt. Félt, a gyáva cudar! Riggs meghallotta őket. Gonosz pillantást ve­tett Bo felé s a Kígyóhoz ment: — Figyeljen, Anson. Azért hoztam el őt, mert tudom, hogy Heleu Rayner akár az egész va­gyonát is ideadná, hogy visszakapja. Anson eltöprengett ezen. Bo közbekiáltotta: — Ne higyje! Egy szót se higyjen neki! Ha­zudik! Be akarja csapni Beasleyt is, magukat is, azt akarja, hogy minden az övé legyen! Riggs dühtől reszketve emelte fel a karját, hogy leüsse. — Fogja be a száját, mert baj lesz! — Fogja be maga! — szólt Anson. —- Velem beszél a leány pem magával és ezen a tanyán én parancsolok. Beszéljen, kislány, mondja el, amit akar, én hallgatom. (Folytatjuk.) L

Next

/
Thumbnails
Contents