Prágai Magyar Hirlap, 1930. augusztus (9. évfolyam, 173-198 / 2394-2419. szám)
1930-08-06 / 177. (2398.) szám
2 m 8 főleg arra az egyesült erőre, amely kompenzációs üzletek segítségével a nyugati ipari államokat a dunai gabona vásárlására kény- saeriti. Ha az agrárállamok közös erővel megszervezik a kivitelt, nem ismétlődhetik meg, ami a múlt évben történt Románában, ahol 430.000 vagon gabonából technikai okokból csak 100.000 vagon — természetesen silány minőségű — gabonát exportálhattak. Politikai jelentősége a dunai agráré lóinknak nincsen, — legalább egyelőre. Gazdasági csoportosulásról van szó, az államok életérdekeiről, ugyanolyan szükségszerűségről, mint a német—francia káli-kartell volt, amely akkor keletkezett, amikor a két ország még halálos gyűlölettel tekintett egymásra. Érthető, hogy a gazdasági blokkba tömörülni akaró dunai államok idegenkedve néznek a lengyel agrárblokktervre, amelyből elvitathatatlan a politikád szándék. Lengyelország valamennyi keleti államot mezőgazdasági blokkba ki vámja tömöríteni — a szovjet kon kurren- cia ellen. A szovjetgabona — miként a szovjetfa tette — előbb-utóbb megjelenik az európai piacon és kimeríthetetlen rezervoár- jával könnyen halálos csapást mérhet a kontinentális agrárállamokra. Varsóban 95 millió lakost képviselő kilenc államot akarnak tömöríteni az európai piac lefoglalására, még mielőtt az orosz konkurrencia megjelenne. A Kurjer Codaennv nyíltan elismeri, hogy a tervezett blokk harcias lesz és oroszellenes alakulat s az Iswestija nyomban megállapította, hogy a terv nem egyéb, mint az anti- szovjetblokk újfajta, tetszetős formája. Sok gazdasági raison van benne, de a dunai államok annyi politikumot sem kívánnak egyezményükbe vegyíteni, mint a lengyelek tervezik s bizonyos idegenkedéssel figyelik a varsói iniciativát. A dunai agrárállamok megmaradnak a bukaresti tárgyalások technikai eredményénél, a szakkérdésnél, a prosperitás kérdésénél és kíváncsian várják a sinajai konferencia közvetlen következményeit. Jugoszlávia és Románia intern egyezsége Magyarország technikai bevonásával sokat lendíthet a dunamenti mezőgazdaság áldatlan helyzetén és ezzel a politikai szférákat előnyösen befolyásolhatja. Oroszország maradjon egyelőre ott, ahol van, szegényebben egy nagy illúzióval. Tizenkét év előtt Nyugateuró- pa és Moszkva gyaránt azt vélte, hogy Európa az orosz gabona nélküli nem lehet meg s e gabonaerősség tudata a szovjetkereskedelemnek annakidején óriási öntudatot kölcsönzött. Ma vége ennek az illúziónak. Orosz gabonára nincs szükség, sőt csapás volna megjelenése. S az az erőfeszítés, amit a szovjet mezőgazdaságának fellendítésére tesz, könnyen visszafelé sülő fegyvernek bizonyulhat, mert az .exportra és bevételgyarapitásra szánt orosz gabona a szovjet nyakán maradhat és nagy Oroszországgal ugyanaz történhetik, ami ma a szerencsétlen kapitalista gazdálkodással csaknem megtörtént: a saját zsírjában fúlhat meg. hA ülfw§*a-i&árt nem mond le Inkáról11 Az elitéit érdekében bizalmas lépések történnek! Prága, augusztusba. A múlt napokban közöltük, hogy a budapesti „Magyarság" Hünka András képviselőnek egy nyilatkozatát hozta, amelyben a szlovák néppárt vezére egyebek közölt Tuka dr. ügyének bírósági befejezéséről is kritikát mondott. A „Slovák" mai száma ennek kapcsán megállapítja, hogy Hlinka képviselő az utóbbi hetekben magyar újságíró előtt egyáltalán nem nyilatkozott s igy a „Magyarság"--bán közölt interjú is költött. (?) A cseh sajtó ama híresztelései kapcsán, hogy Tuka, illetve védői kegyelmi kérvényt nyújtanak be. a Slovák a következőket írja: „Miután Tuka professzor egész pőrében a legfelső fórum ítéletének meghozása után is főképpen az obejktiv igazság megállapításáról van sző, ezért az amnesztiakérelem benyújtásáról szóló hírek minden alapot nélkülöznek, Tuka professzor védői utján a közeljövőben mindössze azt fogja tenni, hogy a kórházban való elhelyezését fogja kérni, hogy ott szeme világát kezelje, mert az az utóbbi időben annyira meggyengült, hogy az Írás és olvasás neki igen nagy nehézségeket okoz. Ami azokat híreket illeti, hogy a szlovák néppárt a harmadfokú Ítélet után teljesen lemond Tuka professzorról, vagy hogy ki is zárja őt a pártból, erre csak azt jelenthetjük ki, hogy a pártbem senki sem gondol ilyenre és hogy a pártnak semmi oka sincs arra, hogy oly emfoeiTői lemondjon, akit a párt szolgálatában ilyen súlyos csapás ért. Ma természetesen a párt a be nem avatottaknak s különösen ellenfeleinek orrára nem kötheti még, hogy megmentése érdekében milyen lépéseket akar termi.“ Fraiges Jugoszláv mínisifir bejelentette a román-jugosiflái? vámuniót Csehszlovákia kontinsensszersödés alapján riszt vehet a gazdasági együttműködésben — A legnagyobb kedvezmények elvének alkonya Belgrád, augusztus 5. Franges jugoszláv miniszter a sinajai konferenciáról visszaérkezve a sajtó képviselőinek nyilatkozatot adott a sinajai tárgyalásokról s a kisatant államainak gazdasági közeledéséről. Csehszlovákiával kapcsolatban Franges miniszter a következőket mondotta: — Elegendő volna, ha a csehszlovák köztársaság évenként 2 milliárd értékű terményt venne át Jugoszláviától s valamivel kevesebbet Romániától. A két állam mezőgazdasági válságán már ez is sokat segítene. Ezért Csehszlovákia ugyanilyen összegben elsőbbséget kapna ipari termékeinek a két államiban való szállítására. Az ilyen konpenzációs üzletek lebonyolítása céljából Belgrádiban, Bukarestben és Prágában külön szövetkezeti jellegű kereskedelmi szervezetek fognak létesülni. — Az ilyen gazdasági megegyezés rendkívül fontos volna s különösen kedvező befolyást gyakorolna a politikai együttműködésre is. Románia es Jugoszlávia később a többi ipari állammal is tárgyalni fog, hogy a kontingentál árucserét lehetővé tegye. Franges miniszter meg van győződve arról, hegy a többi állami is a saját érdekében szívesen tárgyal oly vámunióval, melynek területén 32 millió fogyasztó lakik. Franges miniszter nyilatkozatát ól a* tűnik ki, hogy Románia és Jugosz'ávia —- két ag-[ nz ERDŐ SZERELMESE REGÉNV Irta: 2RNE GREU Fordította: HOSftRVNÉ RÉZ LOLR Á (56) — Én ... én lejövök... Szinte (suttogva mondta ezt a vadász. Aztán leült a tűz mellé, a kidöntött fenyőtörzsre. Az apró kék virágokra meredt a fűben, de nem látott semmit. Mint ahogyan a szél hullámokban rohanta meg a hegyek tetejét, éppen úgy vfharzottak ■benne rettenetes hullámaikkal a szenvedélyek. Most szabadult ki csak egészen az örvényből, most érezte ceaik, hogy ez a sötét, mélységes reménytelenség lidércnyomássá tette a tél hosz- szu hónapjait. S amint újra felállt, mintha fekete árnyék suhanna el lábai előtt a földön, mintha fekete, gonosz, keserű, gúnyos, komor rém menekülne el mindörökre a boldogság vihara elől. Nem, nem hitte el, amit Roy Beeman üzent... De visszavarázsolódott azzá, ami ősszel volt: bátor lett és erős ... Még ugyanaznap délben elérték a hó vonalát ketten, erős, pihent lovon ülve, csak köny- nyü csomaggal és fejszével a vállukon. Tóm, a szelíd puma, mögöttük jött. A jeges tetejű, de már olvadni kezdő hó nem bírta el a lovasokat, de gyalog móg lehetett rajta járni. Leszálltak és kantáron vezették a lovakat tovább a szakadékban, de később mély hófúvásokhoz értek. John csak találomra jött, amerre bírt. Dalé nem kereste a nyomát, hanem a maga ösztönére bizta az útirányt. Végre felértek a szakadék tetejére, ahol méteres magasságiban feküdt a hó. A lovak nagy fáradtsággal gázoltak benne. Mikor aztán nem bírtak tovább menni és egészen belesülyedtek a végtelen fehérségbe, nagy csomó fenyőgalyat kellett lábukra kötni s igy vezették őket tovább. Három órai kínos munkába került, míg megtehették a aébány száz méternyi utat a szakadék tetején, a mély hóban. A puma akadálytalanul jöt\, utánuk könnyű lépéseivel, de látszott rajta. hogy nem Dagyon örül a kirándulásnak. Mikor végre kiértek innen, a lovak kissé pihentek, aztán tovább vergődtek a lejtő széliéig. Innen újra vezetni kellett az állatokat 8 vigyázni, hogy meg ne csússzanak a jeges talajon. A völgyben mély havat találtak megint, sima, szüzfehér halotti birodalmat, néhol mély hófúvások állták az útjukat. Herkulesi mimikát kellett itt végezniük a férfiaknak. Nagy fáradalmak árán végre leértek a tisztásra, ahonnan már eltűnt a hó. A talaj lágy volt és nedves, néhol jobban kellett vigyázuiok, mint mikor a hóban gázoltak. Meg kellett kerülniük a tisztást és úgy indultak tovább a másik oldalon, mert a süppedös, teljesen felázott földön lehetetlen lett volna átmenni. Mikor végre, éppen mielőtt teljesen besötétedett, szilárd földet éreztek a Jábuk alatt, majdnem összeestek a lovak is, az emberek is. Nyílt, ritkás erdőszélen vertek tanyát. A sötétség egyre sűrűbb lett, az emberek lábbal a tűz felé fekve, takarójukba burkolóztak s a puma melléjük heveredett. A lovak is azonnal lefeküdtek. De reggel, mire Dalé felébredt, már legelésztek a hosszú, halvány tavaszi füvek között. John a fejét csóválta. — Azt mondtad, hogy estére a faluba érünk. Milyen messze van a te számításod szerint? — Vagy ötvem angol mérföld. — Ezeken nem érünk el odáig. — Még messzebb is elérnénk, ha kellene, John. Födszedelőzködtek s még napkelte előtt útnak indultak. Mögöttük volt már a hó világa. Egymásután ereszkedtek le erdőből tisztásra, mezőről újra fák közé. Aztán szakadékokon haladtak át 6 mindig melegebb lett a levegő, zöldebb a vidék, erősebb a napfény. Egyre több mókust, őzet, madarat láttak. Dalénak sok baja volt Tómmal. A puma egyre el - elmaradó z o tt, nyugtalan volt, nyalogatta a szája szélét. Sokszor meg kellett állni miatta s parancsoló szóval hívni, hogy utánuk menjen. — Tóm nem Szenet! a hosszú kirándul ás okát — mondta Dalé, — de minden áron magammal szeretném vinni. Hátha valamiképpen a hasznunkra lesz. — Uszitsd rá Beasley bandájára — mondta John. — Én ugyan nem félek a pumától, de van, akinek a foga vacog, ha messziről látja. Egyébként nem sokat beszélgettek. Dalé ment elöl, kereste az utat. Tora. mögötte lépkedett és John szorosan a nyomukban maradt. Vágtatva haladtak át a tisztásokon, ügettek a sárii bozótokban, lassan láboltak keresztül^ ha poeványos részre bukkanták és szinte repültek lefelé a lágy, nedves, fenyőtü-ágyazta lejtőkön. Hat-nyolc mérföldet tettek meg óránként. A lovak várakozáson felül jól bírták az utat és egyszer sem álltak meg egészen délig. Dalé mintha álomban élt volna. Különös köd volt körülötte, szivdobogtatóan édes, szivdo- bogtatóan eleven érzés kerítette a hatalmába, mégis, mintha a várakozás bora tette volna részeggé. Amellett pedig soha nem volt még ilyen éles a szeme, a füle, minden érzéke. Meglátott a messziségben egy fekete foltot, amiről mindenki azt hitte volna, hogy korhadt fatörzs — csak ő tudta, hogy medve fekszik ott és mindjárt tovább mozdul. Megkülönböztette szürke árnyékát az őznek, a szarvasnak, a farkasnak és a vörös, tovasuhanó, illanó vízióját az óvatos rókafajnak, látta vén pulyka-kakasok kikandikáló, vöihenyeges fejét a fűben és észrevette a letaposott harangvirágokat, amerre valami könnyüléptü állat futott öl az előbb. Hallotta a madarak édesbus dalát, a szerelmes rigók füttyét, a szél halk zúgását, a fenyőtobozok koppanását, a mókusok távoli és közeli ugató hangját, a pulykák mély smrrogáeát, két kakas versengő felelgetését, a sűrűben minden apró galy reccsenését, a futó vizek zaját, a sas éles kiáltását és vijjogását a keselyüknek, közben pedig a lovak állandó ,egyhangú patikódo- bogását a rugalmas, lágy erdei talajon. A langyos, nedves levegőben a tavasz ezer illata szállongott, a friss, fölázott föld szaga elvegyült a friss fenyőhajtások illatával, a napon korhadó fatörzsek kigőzölgésével, a tavaszi virágok édes leheletével, amelyek ott nőttek sűrű bokrétában a vadvizek mentén. — Ftistszagot érzek — szólalt mag Dalé hirtelen. John szimatolt a meleg levegőben. — Én nem vagyok olyan indián, mint te — mondta aztán. Tovább mentek s elérték az utolsó lejtőt. Széles táblákban feküdt előttük a mező, a rét, a fenyves, a lombosodul kezdő erdei fák csoportjai, távolabb a szántóföldek csíkjai 6 a falu ott fészkelt az erdőség déli kanyarulatának szélén, védett völgyben. Még messzebbre a pusztaság sötét, komor, egyhangú szürkesége veszett a távolba. — Nézz oda! — kiáltotta fel Dalé hirtelen. Jobbra, néhány mérföldnyire tőlük, hatalmas sziklácsopört merédt az égnek. Ég a sziklák közül finom, kék füstezala# szállt fölfelé. 1930 augusztus 6, szerda. ráróllam — teljesen uj utakon ke-eei az ipari államokkal való együttműködés lehetőségét. A terv. 'nehézsége Csehszlovák! • oldalán van. Igen nar kérd Is ugyanis, Hogy a kisantanták lamok a legnagyobb kedvezmények elvén egyszerűen tultehetik-e magukat. M< gfeleíő felkészülés nélkül a '.érv megvalósító# a a kisantant számára olyan gazdasági e •szigeti- Mséget hozhat, hogy annak káros következményéi be- : láthatatlanok. —un <Í aj iwaMflfeflA'v »■■ ■1 Slangé földrengés! éreztek Kremsier kernfékén Oimütz, augusztus 5. Az elmük napokban a Kremsier melletti Bresl falu lakosai hullámszerű jellegű gyenge földrengést éreztek. A földrengés tektonikai okokból keletkezett és azzal a következménnyel járt, hogy egy uj épület nagy résziben összeros- kadt. Prágai tudósok nyomban a helyszínére utaztak, hogy a földrengés: terület viszonyait tanulmányozzák. Róma, augusztus 5. Melfi és Riönerő városokban, amelyeket nemrégiben pusztított el a földrengés, újabb földlökések jelentkeztek, amelyek azonban nem okoztak károkat. Csupán a rioneroi városháza rongálódott meg az újabb rengés következtében. Emberéletben nem esett kár. tartogatta kikSföiét megsemmisítette a tűzvész Oaptagana, augusztus 5. Columbia állam : főkikötőhelyén az áruraktárakban tűz tört ki, amely a kikötői építmények nagyrészét csaknem teljesen megsemmisítette. Emberélet nem pusztult el a tűzvész következtében, az okozott anyagi kár azonban óriása s bár ebben a pillanatban nagyságát még neon lehet megállapítani, bizonyos, hogy több milliót tesz ki. A lángok óriási árutömeget semmisítettek meg s az oltási munkálatokban használt viz is nagy károkat tett az áruházakban felraktározott cikkekben, amelyeknek nagyrésze teljesen • használhatatlanná vált. Csak nagy eröfe- szitéssel tadták a tűzvész pusztítását megfékezni, de még tartaná kell attól, hogy a még tejesem ed nem fojtott tfiz esetleg a város valamelyik pontján lobban fel újra. — Hím — mondta John — itt a füstöd. Jól érezted a szagát. Most már csak azt szeretném tudni, micsoda bolond tanyázik ott, mikor se viz a közelben, ee fü a lova számára! — John anról a helyről sokszor adtak már füstjeleket régi idők óta. — Nekem is éppen az jutott az eszembe. Ne menjünk át és ne kukkantsunk be a sziklák közé? — Nem. De megjegyezzük magunknak. Ha Beasley valami gazságra készül, bizonyosan azt akarja, hogy Aneon bandája itt legyen a közelben. — Roy elŐTe mondta, hogy igy lesz. Hát, neked volt igazad, van még három óránk napnyugtáig és itt a falu. A lovak kitartottak. De Tóm, úgy látszik, elfáradt. A puma lefeküdt a fűre, összehúzott szemmel nézte a gazdáját, lihegett és nem akart tovább jönni lefelé. —Lusta és elhízott a télen — mondta Dalé. — Akár egy hétig is jöhetne igy velünk és nem fáradna el. Pihenjünk vagy félórát és nézzük kicsit a füstöt, aztán igyekezzünk le a faluba napsizállat előtt. Mikor újra ©Indultak, vagy félúton Dalé éles szeme széles csapát vett észre, amelyet több ló patája hagyott a felázott talajon. Dalé leszállt, hogy megvizsgálja a nyomokat és leszállt John is. Odalenn ,a cédrus-erdő alján, megvárták egymást. — Mit látsz a nyomokról? — kérdezte John. — Négy vagy öt ló ment erre teguap — mondta Dalé — meg valami csikó vagy póni. Ma pedig ember ment lovon utánuk. Nagyon furcsa, nem tudom, mit gondoljak... — Bárcsak itt lenne Roy — mondta Jolin, a fejét vakarva. — Miit, az jár az eszemben, hogy Roy bizonyosan követné ezt a nyomot és kikutatná, hová mentek azok az emberek. — Az meglehet, de nekünk nincs most erre időnk. Ha szükség lenne reá, majd visszajövünk. Most sietni kell. A széles csapa egyenesen a falu felöl jött. A cédruserdő közeiében tűz nyoma látszott, itt emberek tanyáztak napokon át. Megtalálták a magányos, újabb nyom találkozópontját is. Észak felől jött. És kissé messzebb két lő. a csikó, meg egy nagyobb állat nyoma szegődött, a többiek mellé, John fejcsóválva vizsgálta meg. (Folytatjuk.) /
