Prágai Magyar Hirlap, 1930. augusztus (9. évfolyam, 173-198 / 2394-2419. szám)
1930-08-03 / 175. (2396.) szám
1$80 a<agjtL&efca« á, vasáruap. KOMMENTÁROK * A világnézeti költészetről és Imréről A Szent Imre Év budapesti föflisnépségeinek sorrendje augusztus 16-töl 23-tg, Augusztus 16-án este: Országos keresztény szociális munkásgyfiléa. Augusztus 16—18-án: A Gedo Egyesület országos kongresszus. Augusztus 17-én: A Szent Imre szobor felavatása a Horthy Mikiéi Augusztus 17—18-án; A Mária Társulatok országos gyűlése. Augusztus 18-án: Az Unió Cleri pro Míssionibus nemzetközi gyűlése. Augusztus 18-án: Nemzetközi katolikus női nap. Augusztus 18-án : Üdvözlő-estély az összes külföldi vendégek réeaáre ex &tn«pf csaj-nokban. Augusztus 18—19-én. Nemzetközi katolikus ifjúsági kongresszus. Augusztus 19-én reggel: XI. Fiús pápa Bíboros Legátusa tábori szentekéit pesrii* fikái a vérmezőn. Délelőtt 11 órakor; Nemzetközi Eucharisztikus főgyülés. Délután 5 órakor; Eucharisztikus hédoló hajókormenet a Dunán. Augusztus 20-án; Szent Jobb kőrmenet a lipótvárosi Bazilikától SS AsdMflQp* utón a Milleniumi emlékműig. Délben; A magyar törvényhozás Szent Imre ünnepsége az Országba* kupáit* csarnokában. Délután; Intemaeionális katolikus legénynap. Augusztus 21-én délelőtt: Már iákon gregiciós emléktábla leleplezése Budán. Délután : Nemzetközi Mam-ünnepfég. Augusztus 21—22-én: Nemzetközi katolikus pedagógiai kongressw**. Augusztus 21—22-én: Katolikus nemzetközi jogtudósok, publicisták, itis*dél#|k értekezlete. Augusztus 2/-—23-án; Nemzetközi katolikus szociális napok. Augusztus 2 f—23-én; Nemzetközi katolikus irodalmi esték. Augusztus 23-án: Nemzetközi katolikus orvoskongi easzus. A Szent István hét alatt egymillió szentaldozás felajaúlása a FájS* ttiad&áít az egész országban. A föünnepségek hetében állandó kiállítások; a Műcsarnokban, az Iparaiűváuefc Múzeumban, a Nemzeti Múzeumban, a Nemzeti Szalonban és a gróf Károlyi palotában. Esztétikai taglalást a világnézeti lira tenűéAnnyi szó esett nálunk az értelmi költészetről. A kollektív líráról. A világnézet szolgálatában áldó művészetről. A szociológiai orientációjú esztétikáról. Annyi szó esett, hogy iassan- lassan mindnyájan használni kezdjük e fogalmakat, ami nem lenne baj, mert a kor tendenciáját .jelentik és gyönyörű irodalmi újdonságokat teremthetnek, de Szlovenszkón gyakran istenáldotta szimplisták garázdálkodnak velük s vásott fenegyerekeskedésiikben az uj irodalom pszlhológi&i és szellemtörténelmi rugóinak ismerete nélkül felöltik e fogalmak egyenruháját s a főuccán tetszelegnek benne, holott nem jogosultak hordására. — De éppen nálunk van néhány ember is, aki komolyan veszi a társadalomtudomány tanulmányozása közben támadt érzelmeken és fantáziákon alapuló művészetet, s kétségtelen, sőt nagy tehetséggel veti zsenijét az uj irány szolgálatába. A magyar nyelvterületen Szlovenszkón művelik az in tellek tuel-lek a legintenzívebben a világnézeti irodalmat, részben azért, mert itt semmi sem gátolja őket ebben, részben, mert az emigráció hatása, itt nyilvánult meg a legerősebben. Forbáth Imre verseskötetének megjelenése („Favágók11, 1930) alkalmas időpontnak látszik a szociális irodalom problémájának fölvetésére, ismétlem azért, mert nálunk érik a legszebben, s Forbáth kötet© belé akar tartozni, ámbár látni fogjuk; a versek gyakran konfliktusba, kerülnek célkitűzésűkkel, ami nem baj, sőt érdekesebbé teszi az önmagukkal viaskodó sorokat. ★ Főleg az értelmi költészetről kell szóim, mert a világnézeti irodalom ennek egyik ága, e mintegy természetes és jogosult következménye annak a reakciónak, ami a háború után keletkezett a mindenfajta romanticizmussal szemben. Az ember szellemi élete harc a szív lelke és az agyvelő lelke között, s hol az egyik, hol a má- *>ik győz a századok folyamán. Most az egyszer a romanticizmue a porban fetreng. Elég volt belőle. Elég volt az indokolatlan, érzelmek szupre- mácíájából, a szív, a fantázia és a temperamentum körtáncából, mely széles ívben kerülte ki az értelmet ée a mértékletességet. A romantika megfontolatlan rajongás, a démoniasság póza. Induktív módszer: a romantikus lény előbb hűl extázisba, s várja, hogy a Tart pour Tartósan keletkezett prímás extázis valamit kitermeljen, mint a gyöngykagyló fájdalma az igazgyöngyöt, egyremegy, hogy mi lesz az. Hisz abban az állítólagos huMmban, amelyre egyszerűen rá feeü bízod a fölajzott lelkeket, s az ár mintegy istenítéletet- végez: akinek van vénája, -kormány nélkül is edjuttatja Elyseumba, akinek nincs, kérlelhetetlenül elsüllyeszti. Nos, ebből elég volt. Fanyar huszadik 'századbeli szkeptícizmHsunkban betegségnek tartjuk a magától jött költői trance-ot, s még akkor sem kérünk belőle, ha valóban csodákkal lep meg. A költőtől öntudatot és okosságot követelünk, éppúgy, mint az orvos-tói, mérnöktől, gyárostól. ÉTte'lmesség nélkül gyerekgügyögés a művészet, még ha gyönyörű is, * ma a felnőttek számára kívánunk irodalmat, céllal és Indokkal, habár titokban érezzük, hogy az igazi nagy költészet a gyerekvilágban, az álom-világban, a fiatal kultúrák viliágának meséiben lappang s a felnőttek világa mindig fáradt, dekadens világ már. Egyremegy. Paul Valéry idő előtt megérezte a huszadik század tendenciáját s van egy mondása, amely közös nevezőre hozza az összevisszaágazott uj irodalmat-. „Szívesebben írok — mondotta — tudatosan és teljes logikai éberséggel gyöngébb dolgot, mint transzban és önkívületi állapotban remekműveket.11 Végletes megfogalmazás, de emberi, becsületes, felnőtt és fején találja a szöget. Megveti a naiv odaadást, ami csal és az önfeledt szépséget, ami belemagyará- zás és szuggeszció. A dadaizmus kigunyolta az ösztönre, nyers, állati beadásokra- épített művészetet, a sürrealizmus álomtanából, „öntudatlanságából11 humoros c-sőd lett. A költők éppúgy keresni kezdték a logikai alapokat, mint annakidején a két dimenzió igazságát hirdető kubista festők, — s megszületett a deduktív irodalom, amely tanulmányozott, logikai alapból: „igazságból11 indul ki, s ezen föllelkesülve, ezért harcolva esik költői extázisba. A deduktív irány jelenti a romantikus induktívval szemben az értelmi költészetet, amelynek egyik ága világnézeti költészet is. Ma egyedül az értelmi költészet korhű, a többi csökevény. Nincs uj dologról szó, valamennyi vallásos művészet ide tartozik, bármily ellentmondásnak tűnik a tétel. A hites költészet, kivétel nélkül deduktív irányú: kiindul a pozitív vallás igazságából s a vallás belátásain föllelkesedve esik extázisba. Régi tény, hogy a. nagy extázis, akár a misztikus révület, tipikusan nacionalista tünet. Minden kányszerképzet. rögeszme, az agyongyötört gondolkozás szimptomája túlfeszített racionalizmus, míg az érzelmek, ha nem állnak ösz- szefüggésben a gondolkozással, idillikus szemlélődésbe, csendes felolvadásba, nyárspolgári osságba vezetn ek. A skolasztika és a jezsuita korszak művészété ugyanolyan deduktív művészet, mint a német klasszicizmusba lorkoló francia racionalizmusé. Az sem véletlen, hogy ma uj vallásos művészei és skolasztikus irány bontakozik ki Franciaországban: olvasni kell Ser- tillanges Kent Tamásról irt könyvét, hogy az ember megértse, mennyire modern művészét értelmi tendenciájából ered Massis klasszicizmusa', Maritain reo tikom izmusa, vagy akár Claudel miszticizmusa. * Mert. az értelmi költészet iránya sokfélé, De főleg háromféle. Az első irány értelmi tétele, amiből kiindul, a relativizmus. Semmit sem ismer el abszolútnak, az értelem mindent a porba ránt, megtagad, széthull ászt. Cinikus költészet lesz belőle, a relativizmus két irányának egyikével, amit egyedül a vér- mérséklet választ ki: vagy „a mindent .megérteni egyenlő mindent becsmérelni11 alapján indul el s pesszimista költészet lesz, vagy a „mindent megérteni egyenlő mindent meg- bocsátani11 alapján s idillikusán epikureisla mondain s úgynevezett, „erkölcstelen, elvtelen „világvárosi11 költészet lesz. Az értelmi relativizmus költészetével könnyű eljutni a cinizmus oxlázisába, Epikuros kertjébe, az abszolút szerelmi és társadalmiatlan lírába, az elefántcsonttoronyba, a mindent tagadó s egyedül a Tart pour 1‘art-t elismerő eszteciz- musba, vagy a nyegle mondainségbe. Ez egy. Á máiSik értelmi költészet a modem vallási irány, a neokatholicizmus. Míve- lik legfőképpen a franciák, az angolok, (0i~ laire Belloc, Ghesterton), az olaszok (Papirni) s feléje úszik a nagy spanyol Unamuno is. Az értelmi belátás itt eljut addig a pontig, amikor felmondja a szolgálatot ? a csődbe jutott gondolkozás belekapaszkodik a természetfölöttibe, nem áll meg a cinizmusnál, mert már azt is tudja, hogy ez a halál, a vég s miután tudatosan elvetette a rációt, mint a nagy báj hozót, magához Öleli a végtelent Megfutja ugyanazt az értelmi utat, mint Szent Ágoston. (Lásd Papini uj könyvét.) Menekül. A művészet határozott sémákat választ, tisztán deduktív lesz, amennyiben örökre föltételezi a vallásos meggyőződés igazságát. —- Franciaországban a legtöbb számottevő író befutott ebbe a megoldásba, gondoljuk Cocteau megtérésre vagy Bennanos iskolájára. * Mindenesetre a légérdekeeeibb és a legnagyobb jelentőségű értelmi költészetet a harmadik irány, a világnézeti irodalom jelenti. Pszichológiája ugyanaz, mint a másik kettőé. Értelmi belátásokból indul ki » ebből dedu- kálja az extázist. Nem áll meg a cinizmusnál, mert érti meddőségét, a modern vallásos irodalmi irányt sem fogadja el, mert időszerűtlennek és olcsó kibúvónak tartja, de egy lépéssel tovább megy p az előbbi módszert uj tartalommal tölti meg. Megegyezik az első irányzattal abban, hogy értelmi alapon belátja a mai egyéni és világi helyzet tarthatatlanságát. Megegyezik a másodikkal abban, hogy belátja a szilárd irányvonal szükségességét s előfeltételezi a föltétien hűséget, — nevezzük már pártfegyelemnek — mint az értelmi káoszból kivezető egyetlen utat, (módszereiben végig skolasztikus, szigorú vonaltarlásában egyenesen kópiája a jezsuiták világnézeti fegyelmezettségének — de a hit magvát nem a természetfölöttiben látja, hanem a szociális igazságosságban. Hogy került ide ez a fogalom? Még ez is lisztán értelmi utón: a társadalomtudomány dedukcióiból. Szép szándék az emberiséget megváltani akarni, megér egy irodalmat. A tudomány adja az alapot, a többiről ugyanaz a menekülési, megoldási vágy gondoskodik, mely más temperamentumu s cinik-usabb költőket a vallási irodalomhoz vezet. A módszerek szigora egyforma. Különbség az. hogy a neokafholi- cizmus régi módszerekkel régi tartalmat ujit föl. a -szociális irodalom uj tartalmat akar megvalósítani régi módszerekkel. A régi módszer a kérlelhetetlen fegyelem és következetesség, amelyre az igazság belátása nyomán támadt költői extázis kényszerit. Tiszta értelmi skála vezet addig, amíg a világnézeti irő rájön arra, hogy fegyelmezetten kell írnia, következetesen, mert éppen ez a következetesség a lényeg, a tudatosság, a cél, a felnőttség, a Ju- ciditás, amit Paul Valéry annyira becsül és a modern irodalom alapjává tesz. — Kérdés, hogy meddig terjedhet a fegyelmezettség s a szellem szabadságvágya -mikor destruálja ezt a szigort ip, mint destruálta a -skolasztikát és a jezsuitizmust. (Éppen a szabad és a fegyelmezett szellem harca érdekes Sor-báth verskötetében). A másik baleset, amely a világnézeti irányt érheti (a ueokatholikust is, ámbár több benne az esztétika, — mig a pár excellénce esztétikai „cinikus11 irányt soha), abban áll, hogy a termelés kritikája a cél fontosságának állandó sze melót tar iásám&l megfeledkezik a minőségről s hajlandó minden olyan irodalmi alkotást, amely eljut a *najgy céd“ belátásáig, értéknek becsülni még fiúikor i«, ha az különben nem dolgozta föl önmagában kellő extázissá kellő tehetséggel a belátott igazságot is — bizony, — jelentéktelen alkotás. Szerencsére a legtöbb ilyen ro®sz alkotás — Szlovenezkón is — nem nyújtja a szükséges katarzisát s magában rejti halála csiráját. Es szerencsére Forbáth Imre könyve nem tartozik a rossz verseskötetek közé. * Lirában gazdagok vagyunk Szlovenszkón, még a modern értelmi költészetben is. A „cinikus11 pólust Vozári Dez>ső képviseli, a világnézeti lírát Forbáth Imre. Művészetének rugói pontosan azok, amikről előbb szó volt: az értelmi belátás s a határozott világnézeti irány szükségességének fölismerése. A kiindulás, amely nincs e könyvben, s valahol a tudat al'att lappang, a mai világ tökéletlenségének értelmi átélése. A sok hiba belátása. Az osztályozás igazságtalansága. A külvárosok és a rend ellen lázadó emberek védelme, mert igazságtalanul és az erőszak szerencsétlen -skatulyázása folytán kerültek oda, ahol vannak. Az alap itt is a relativizmus élménye, amely fölismerte a mai kategóriák rendszerének tarthatatlanságát és viszonylagosságát, de a költői exa- zseráció s lendület csakhamar átcsap a kisemmizettek föltétien védelmébe, s az iró ugyanolyan pártember lesz az egyik oldalon, mint nem szerette, hogy a másik oldalon vannak. Az értelmi belátás hamarosan eljut odáig, amikor érzi, hogy pártot kell ütni. mert anélkül nincs élet. csak meddőség, s mivel az értelem a szociális igazság fölismeréséig is eljutott, misem természetesebb, mint hogy a költői extázisig esi- gázott szociális akciók tana válik a kivezető úttá. amelyen a költő a relativizmus fojtogató karjaiból menekülni akar. Ez a lira igy érdekes és vezető megnyilvánulása lesz a magyar világnézeti irodalomnak. Tudatosan követi a szociális forradalmat kívánó irányt: pszibológiailag ugyanúgy keresi a célt, ugyanúgy tiszteli az extázisig vivő .logikai alapokat,. ugyanúgy menekül a mindent becsmérlő •ész csapásai elől a megválasztott szigor és fegyelem útjára, mint előbb általánosságban fejtegettük. Szlovenszkón. ahol sem tradíció, sem -z ok ás nem állja útját, akadálytalanul kifejlődhetett- ez az irány, s Forbáth verskötete után. különösen, ha Szilágyi András és Fábry Zoltán működését is ideszámitjük. bízvást mondhatjuk, hogy a mag’ar világnézeti irodalom leghatározottabb egyéniségeit Szlovenszkón toborozza, ami vívmány éf. plusszá irodalmunknak. szebénól fogva nem akar és nem tűr. Néha fogunk bele, nehogy megsértsük az irányzat aí- veit. Az egyetlen kritérium, amely a vuágmég- váltás Céljának szolgálatába állított költésiét minőségét eldöntheti, Aristoteles régi tatára* tana: az a kérdés, gyakorol-e a világnézeti irodalmi mü olyan hatást, amely az olvasót közelebb hozza a célhoz? Ha igen, a mü jó, ha Ééen, rossz. Forbáth verseiben sok a meggyőző erősök a szépség, — de nem világnézeti szompóat- ból. Sokszor meglepetten kérdjük, hol a fórra- dalmi tendencia? Hol a-z elv, hol a kollektív, építő, optimista akarat? Forbáth a legtöbb helyen egy fokkal lejebb maradt az értelmi költészet skáláján: a minden meglévő dolog rontásig át belátó individuum attitűdjénél, az axeón- tricitásba hulló okos és fáradt ember pózánál, ami dandvzmus és távol áll a fegyelmezett világnézeti irodalom következményeitől. Az önmagával játszó, kóborló, kisemmizettekkel ha rátkozó lélek ritkán jut a biztos cél hangjának megnyugtató ünnepélyességéig, & ilyénkor nbrr éppen a legszebben szól. ..A három struéchoz11 című vers — a kötet, egyik legszebb müve különben — Bert-Breeht-i mondain fenegyerekes- kedésével sokkal üdítőbben hat például, mint ..A költőkhöz11 című vers utolsó sora: „legyetek ... a nagy szürkében — koncentrált vörös!1' Ez a világnézet valahogy kilóg a ver sókból, s a költő szimplista módon biggyeszti oda itt is, ott is a patétiku-s elvhirdetéseket. Korántsem akarjuk ezzel azt mondani, hogy Forbáth sem világnézeti iró. Ellenkezőleg, érezzük a versekben a küzdelmet, amelyet a kereső lélek * a kutató értelem a szociális problémákkal m, érezzük, hogy a mind ennek meddőségét belátó logika egyre határozottabban kénysnoriti önmagát, hogy elfogadja az „egyedül üdvözítő11 világnézet vasfegveímét — de küzdelem folyik, g last bút nőt least, ez a harc a kötet egyik lég- pikánsabb érdekessége. Az individuum, amely érzi a halálos ölelést, küzd a kollektív életéit. A konkurrálmi nem tudó kisiparos le akar ssor- ■•'"•!ui a nagyiparos gyárába, most vám a vétese- ■i. a, holtpontra jutott mikrokozmos a babai- üíji.s ma-krokozmos boldog részévé kíván vAfeb Ahogy a kort- ismerjük, ahogy Szent Ágosté* óta a hasonló küzdelmek eldőlni szoktak, ahogy látjuk Cocteau és sok megtért világnézeti költő példáját, megkockáztathatjuk azt a jéélaéei, hogy Forbáth Tmre a kor egészséges tendenciáinak megfelelően előbb-utóbb határozottéi! befut- a föltétien világnézeti irodalom va&fégyfifl- inébe.. s igazságának belátása, idővel annyána építő extázissá válik benne, hogy a cin*tárai* szempontjából is jelentős és hóditő alkotásokat fog teremteni a világnézeti irodalomban. FÜLGÓR. ____9
