Prágai Magyar Hirlap, 1930. augusztus (9. évfolyam, 173-198 / 2394-2419. szám)
1930-08-03 / 175. (2396.) szám
10 T>RXGAI-A^AG^ARHIHI)AI> Isola Bella A Lago Maggione egyik írás szigete. Vallaimélyik Borromeo herceg aLakitotta át kopár szikláikból paradicsommá, hol az ember nem tudja, mii meg- feapóbb: a trópusi növények bujasága, vagy a letn- Lihoselő kilátások perspektívája. Jártaim ott valamikor. A napsugarak erősen ostromolták a tejszinü ködőiket, minden fénysugár egy döfé6, mely eloltja a párák szürke életét. Körösköriil homály s küzdelem. mig végre a sűrű lég tisztul és egyszerre, mint varázskéz rántására, szétszakad a ködfátyol: teljes fényözön ével önti el a tájat és a sziveket az örökifjú, a nélkülözhetetlen, a meleg napsugár. Ragyogó panoráma mindenfelől, feledve a köd szürke párája, á nagytermészet fénye s derűje be lopó zik a lélekbe is. Valahogyan íz a kép jutott eszembe akkor, midőn e napokban viszontláttam Eperjesen az ott negyven év előtt érettségizett diáktársakat. Tehát találkozó. És e szóra elfintorítja orrát a fiatal generáció: — Na. ilyen romantikus vállalkozásra is csak az öregek képesek. Pláne: negyven éves találkozó. Minek az élet adta sebeket egymás közszemléjére kitenni ? Hát erről lehet csevegni, mert hiszen a romantikának bizonyos — több vagy kevesebb — mázától sem a fialtál, sem az öreg nem mentes és a romantika valamelyes spriccelje tölti be már a rövid lejáratú vállalkozások, összejövetelek, érzelmek vagy elválások lényegéit is. de meg az életsebekre nem szoktunk szemléltető cédulát tűzni, mint a vásári koldus az ő csonkjaira, hanem azokat vagy betakarjuk az önérzet kötszerével, vagy pedig kioperáljuk az akarat késével. Nincs abban tehát semmi különleges romantika, ha tizenkét öreg diák negyven év múltán összetalálkozik. Sőt a humor vonása húzódik el azon a jelenetem, midőn végignézünk egymáson: — Te ugyan ki vagy?... Téged meg nem tudlak, hová tenni, na... mondd már, ki az, alti most jött be?... Midőn azonban egyetíen még elő tanárunk lép be közénk: őt nem kell ásmergetni. Ment Ágoston Károly philologá&e professzorunk az v, 85 évének szellemi 6 testi üde frisseségével bizony példájára van s lehet most is tamitványaimk. Alig fogott rajta a negyven év őrlése, áEg változott. De mégis, változott. Mert most nem osztogatja nekünk a megfellebbezhetetlen suftficienseket, hanem nobilisam eminenseknek deklarál bennünket az éleit iskolájának padjain. És a keret ismét a négy évtizedes múltba zökken vissza, midőn ott látjuk őt a ferenc- remdáek ősi templomának oltára előtt, hol mint az Ur papja internálja a Te Demmot. íme: az oltárnál ismét Ágoston Károly latin tanár, a padokban ismét a diákok. A minlisztrámsok is a régiek, csakhogy éppen az egyik nemzetgyűlési papkép viselő, a másik a pápa titkos kamarása lett azóta. Nem változott semmi nem... nem. Csak az idő szaladt ed fölöttünk, hol sima osuszaímlással, hol dübörgő tombolával. A nagy oltárkép, a freskók, a padhe- lyek, a mosolygó amorebtek, az egész templom barátságosan derűs mflilOáiője, az most is a régi közvetlen bizlaimesságagl integet felénk. De hogy van az?... Körülnézek: csak egy professzorunk van jelen, a miséző. Hol vannak a többiek? Ej, ej, tanár urak. Ez kötelességmulasztás, igy felügyelet nélkül hagyni e nem Ideérni el diákjaikat a templomiba. A jó professzorok nem jöhettek el velünk a Te Deuimra, mert — alusznak mind. Alusznak mélyen, ott a temető árnyas fái alatt. Menjünk hát el mi hozzájuk és kívánjunk nekik csöndes alvást, nyugodt pihenést... Izzadtság veri ki a homlokokat, mig valamennyinek sírját megtaláljuk és rövid fohász kíséretéiben egy-egy csokrot teszünk le arra: azonban hát nem első eset, hogy a szigorú Bodjánszky János, a betegen is perlegáló Valkovszky Mihály, a pedáns Kavafezky Ágoston, a Gallé Gábor, az aszkéta Kassay István — megizzaszt bennünket. És mindegyikünknek van jogcíme ama, hogy ő tegye le az egyes csokrot egykori tanárjának sírjára: — Engeszteljem meg én őt e csokorral mert sokat megbosszantottam... Én nála laktam hat éven át... Engem ösztöndíjhoz segített... Kiírtam a kalkulusokat noteszéből... Cserebogarat tettem kalapjába ... A konferencián kihúzott a bajból... Az élet valóján álmodó öreg diák beszélget az ő alvó professzoraival. Azonban nem zavarjuk tovább álmukat annál is inkább, mert a ma valósága s annak despotája — a gyomor — hiv. A fehér asztal. Körüüálljuk azt is. Rosenberg Mór dr. beszél hozásunk, diáktársaihoz. Hogy mit beszélt?... nem tudom. De azt tudom, hogy midőn beszédje végén mózesi hite és magyar lelke rövid fohászban egyesült egymással: mi, az élet viharjaiban megedzeít öreg fiuk némán és kömnybelábadt szemekkel néztünk egymásra. A teásatok áradata nem indult meg azután, nem. Mert az nem volt sáblónos toaszt, amivel Dobránszky János köszöntötte Ágoston Károly professzort, hanem a hálás szeretet remekbe készült, finom csipkézetekkel nivellált, de egyúttal masszív tömörségű emlékműve. Hogy erre Ágoston Karol ymiit felelt? Prelegált. Nem a tavasz nyílásának efemer örömeiről, hanem az ősz gyümölcsöző munkáiról. Nem a megteendő, hanem a megtett utakról Csodálatos káprázat: ennek a 85 éves öreg urnák ajkáról most is oly simán folydogálnak a cicerói idiézetek, most is a termékeny munka embere, most is szivével beszól és az élet terheinek könnyű leküzdhetésót vallja — miimi negyven évvel ezelőtt. Hogyan tudja azt véghez vinni, hogyan? Megmondta: — ügy élek, mintha öt perc múlva meg kellene halnom, a többit Istenre és akaraterőmre bízom. lemét változik a kép: délután a cemétei fürdő sudár fenyői között. Mennyi komoly « pajzán re- miniiszcencia: — Emlékszel?... itt sültünk bele a francia négyes rendezésébe a majálison... Itt fedeztük föl Petőfi, fáját __Eltévedtünk az erdőn ... A. Makkos ka lap miatt bőszekundázlál Bodjánszkynál .,. Szent Nemzetközi sakk- és uszóverseny, az Európa-bajnok Bárány részvétele, a besztercebányai feslőh kiállítása, szlovák-est, magyar-est, aratóünnepség a liptószentiváni fürdő augusztusi programján Láptószentmiklós, augusztus 2. Liptószemtiván-fürdő, amely az idén nyitotta meg első szezon,jiát, olyan programmal szórakoztatja közönségét, amely egyúttal a fürdőigazgátó- ság igazi kulturérzé'kéről tesz tanúbizonyságot. Egymást követik a nagyszerű rendezéseik, amelyek nemcsak szórakoztatnak, hanem oktatnak, müveinek, tanítanak is. A júliusi gazdag programot az augusztusi rendelések még meigihaladják. Mindjárt augusztus első vasárnapján népünnepély lesz a fürdőben, este szerenád a vizen és gyönyörű tűzijáték. Augusztus kilencedikén, szombaton este álarcosbált tartanak a fürdőn. Augusztus tizedikén nyitják meg a besztercebányai festőművészek kollektív képkiállitását és ennek a vasárnapnak délutánján divat- revü lesz a strandon, a három legszebb toalettet díjazni fogják és egyszersmind gyer- .mekszépségversenyt tartanak. Augusztus tizenhatodikán szlovák estet tartanak az árPrága, augusztus 2. Vannak Prágának olyan nevezetességei, ahová a cioeronék nem vezetik el az idegent, há* zak, amelyeken nincs semmi látnivaló, holott feljegyzett események színhelyei voltak valamikor és ma már csak az bukkan rá fényes történetükre, aki könyvtárak és archivek hüs, tiszta csöndjében régi Miánsokban és könyvekben lapozgat. A ház, amelyről írni alkarok, nem is jelentéktelen szürke ház, Prága legforgalmasabb helyén van, a Venoel-tér közepéről nyíló kis uccá- ban — a Heinricbs Gasse-ban és Prága főpostaépülete. Ki gondolna arra, aki itt az ember jár ást, figyeli, amely szünetlenül hullámzik, mozog, mint valami tenger, hogy ennek az irdatlan nagy épületnek helyén, egy óriási kerttel övezett házban egykor, pár napig, a 14-ik század poéta laureatus-a, Petrarca, a szonettek királya lakott? Nem is csoda, hogy ennyi század után nem jutott több kegyelet e helynek, mint egy kis pi- ro&szinü tábla, amelyet könnyű észre nem venni, — hiszen pár házzal odébb már Rilke szép barokk-szülőházát is lebonják és az emléktáblát a költő édesanyja elvitette a sírra. Ám, aki akarja, most velem együtt restaurálhatja a kort, a házat a kerttel a Heinrichs Gaa- seban, ahol Petrarca lakott. 1356 augusztus 17-én érkezett Petrarca Prágába. Mit keresett a messzi Dél gyermeke ebben az északi városban, ahol nincs Olyan ereje a napnak, mint Arezzóban, vagy Mantuában és olyan szellemi nagyságoknak sem voltak bővi- ben, mint amilyenekkel otthon társaloghatott. A reneszánsz napja világított már odalenn, mig itt a kultúra apró mécseseit csak akkor kezdték gyújtogatni. Vonzotta valaki, akitől S nemcsak a művészeti, de a történelmi reneszánsz napjának fölkeltét is várta, a csehek és németek akkori uralkodója, IV. Károly császár. IV. Károly, bár római császár volt, nem akart Rómában élni, nem kápráztatta el a Caesarok ragyogó városa, józanul, okosan, biztonságosabban érezte magát Prágában, ahonnan egy nagy és erős birodalmat épített, teremtett és harcolt ki maga köré, mint Olaszországban a gelfek és ghibelinek változó harcai között. Pedig1 Petrarcával együtt Olaszország számos vezető embere vák javára, augusztus tizenhetedikén ten- niázverseny lesz, mag augusztus húszadikán az aratóünnepség kerül sorra. Augusztus hu- szonharmadikán tartják a magyar estet, mig augusztus huszonnégy ediiikén nemzetközi uszóversenyt bonyolítanak le az egri MSE és a kassai AC uszógárdájával. A versenynek szenzációja lesz az európai bajnoknak, Bárány István dr.-nak indulása. Esbe tartják meg a nemzetközi sakkverseny sorsolását. A versenyen nyolc játékos indul, négy szflo'veusfzkói kiváló sakkozó és négy játékos a történelmi országokból. Különös jelentőséget ad a küzdelemnek Flohr S. mester részvétele. A huszonkétéves bajnok sakkozó két éven belül a nagymesterek gárdájába küzdötte magát, a hamburgi sakkolim- piásznak ő volt a hőse és ma kétségtelenül ő Csehszlovákiának legjobb aktív sakkozója. A nemzetközi sakk verseny méltó befejezése lesz Szsntiván-fürdó idei, eseményeikben gazdag szezonjának. IV. Károlyban látta az uj Augusztust és az uj Máecenást és mindent elkövettek, hogy IV. Károlyt Olaszországban tartsák és mikor IV. Károly római császárrá valló koronázása után, mint egy szép, soha vissza nem térő álom után, otthagyta Rómát, állandóan arról álmodoztak, hogy visszacsalogassák. Petrarca, a világcsavargó költő, aki bejárta Spanyol-, Franciaországot, Paristól Gentig, sőt Flandriáig jutott, hogy Cicero két ismeretlen beszédét föllelje és hazavigye Olaszországba, Mantuában találkozott először IV. Károllyal. Ez a találkozás egy életen át tartó barátság kezdete volt. IV. Károly korának egyik legelőkelőbb szelleme, ez az okos, józan és müveit uralkodó, akit harcaiban kitartóan vezérelt a szerencse és aki a párisi egyetemről a műveltség szerétetét, a művészet iránti fogékonyságát, a műveltség terjesztésének vágyát és művészek és tudósok őszinte megbecsülését hozta magával, mély hatást tett Petrarcára. Petrarca a diplomácia szövevényes utjain épp olyan otthonosan, biztonsággal .járt, mint a költészet berkeiben. Ebben az időben Visconti Giovanni érsek szolgálatában állt Milánóban. Mikor évekkel később az a hír terjedt el, hogy IV. Károly be _ akar törni Ausztriába és Olaszországba, Vis- coiiti Petrarcát küldte Prágába, hogy IV. Károlyt erről a tervéről lebeszélje. .Petrarca Prágában egy olasz honfitársánál, Angelus de Florentianál szállt meg. Angelus de Flörentia volt válószinüleg az első prágai gyógyszerész, a hatalmas kert, amely házát övezte, volt az úgynevezett apotheca-kert, az első botanikus kert Európában. (A prágai patikák védjegye ma is egy angyal, ennek az első, olasz származású Angelus nevű pátikárúiénak emlékére.) A királyi vár nem esett messze Angelus házától, akkor a mai Pulverturm helyén volt. Petrarca, mint az leveleiből kitűnik, attól félt, hogy itt majd csak barbárokat talál. Nagyon csodálkozott, mikor királyi barátja udvarában tudósokkal találkozott, két prelátussal: Arnest von Pardubitz prágai és Oczko von Wlaschim olmützi érsekekkel. Ezekkel annyira ö&szeba- rátkozott és olyan jól érezte magát a prágai királyi udvarnál, hogy jóval tovább maradt Prágában, mint azt eredetileg tervezte volt. Később igy ir erről a látogatásról: „A császár és 1930 angnerims 3, vasárnap. ezek a püspökök távol vajának attól, hogy barbárok legyenek, olyan finomak, müveitek, lelkesek, beszédesek és udvariasak, mintha Athénben születtek és nevelkedtek volna." A prágai tartózkodás részletei, irvtimitáeaá, sajnos, ismeretlenek. A történelem lapjairól megtudhatni, hogy Petrarca útja sikerrel járt, bár csak azért volt, célja és értelme, mert ezzel a diplomáciai föladattál Petrarcát bízták meg, akinek megjelenése a prágai udvarnál mindenképp nyereség volt és annak is számított. Mert IV. Károlynak eszeágáhan sem volt Ausztria, vagy Olaszország ellen vonulni, túlságosan el volt foglalva ezidőtájt híres törvénykönyvének, a Majestas Carolinanak megszerkesztésével. A prágai látogatásnál sokkal jelentősebb Petrarca és IV. Károly levélváltása. IV. Károly nem tudta elfelejteni a költőt, akiért a párisi királyi udvar és a pápai udvar valóságos harcot vívtak, hogy körükbe csábítsák. IV. Károly folyton arról álmodott, hogy Petrarcát megnyerje Vencel fia nevelőjének. Vencel trónörökös IV. Károly harmadik feleségének, Anna von Schweidnitznak volt a fia. Anna von Schweidnitz, ez az árva lengyel királykisasz- szony, nagybátyja, Nagy Lajos magyar király udvarában nevelkedett és IV. Károlynak Budán esküdött örök hűséget 1353-ban. IV. Károly re- mekmivü ajándékokat, köztüjr egy aranyserleget küldött Petrarcának, majd a hivó levelek egész sorát küldözgette utána. Petrarca viszont minden levelében arra kérte a császárt, jöjjön vissza Olaszországba tényleges római császárnak és ne elégedjék meg a római császári címmel. Petrarca levelei a legnagyobb ékesszólás- sai megirt levelek. A házelkedés melege süt a sorokon, az őszinte elragadtatás az extázisig hevítve és mindezeken túl egy nemes lélek egyszerűsége, a fényből és dicsőségből kibontakozva-, mögöttük áll az ember, aki semmivel sem volt boldogabb, mint szürke embertársai és akit ugyanúgy kínozott a magányosság és boldogság, a nyugalom utáni vágyakozás, mint későbbi testvéreit, a nagy francia költőket: Baudelai- ret és Verlainet. Hosszas levélváltás után Petrarca végre elhatározta, hogy visszajön Prágába, annak az uralkodónak udvarába, akit a kor egyik legnagyszerűbb egyéniségének tartott, s akitől Róma uj dicsőségének fölragyogását remélte. Pedig nehezen szánta rá magát az útra, akkor már törődött és öreg volt, hiszen ez több, mint tíz évvel történt a prágai látogatás után. Az úttól is félt, fáradt volt és a nyugalmat kereste, s miközben azt irta a császárnak, hogy jön, ilyen sorok csúsztak levelébe: „semmi sem kedvesebb nekem, mint a nyugalom, gyermekkorom óta keresem, nem találom sehol és nem is hizelgek magamnak azzal, hogy valaha is megtalálom. Ahhoz az agghoz hasonlítok, aki azt, ( h mondotta: én már önmagámnak is terhére vagyok". fii f O h Legjobban az fájt neM, hogy fölb^csülhetet- len könyveit nem viheti magával — Bocacció- nak siránkozó levelet is irt erről. Velencében hagyta végre is könyvtárát és eljutott Lombardiáig, ahol a háború miatt elakadt és sohasem látta viszont többé Prágát és a császárt. Könyveinek háromnegyedxészét széthordták, mire visszaérkezett Velencébe, nyomtatott és írott kincseinek már csak elenyészően kevés maradékával találkozott. Petrarca és IV. Károly barátságának históriai jelentőségén túl irodalmi jelentősége is van. Nemcsak a császárhoz írott levelek miatt, hanem, mert ennek a barátságnak köszönhető a 201-es szonett. Ennek az apropos-ja az volt, hogy IV. Károly egy lakomán föl köszöntötte Laurát, olhalmozta dicséretekkel és fölébe helyezte minden asszonynak szépségben és kiválóságban. így született meg a 201-es félig boldog, félig féltékeny szonett, hogy Laura fehér homlokát ékesítse, mint me’legtüzü drágakő. Századok múltak és 200 évvel később a Hot* •tuo Angeiicusban újból költők és humanista tudósok sétáltak. Egy finomszellemü humanista tudós költői iskolát nyitott itt és maga köTé gyűjtötte korának szellemi kiválóságait, akik a tudományban és művészetben IV. Károly által alapított prágai egyetemen szereztek jártasságot. Azután eltűnt a ház és a kert, ahol sokra- te-si módra sétáltak és vitatkoztak a tudósok és költők. A házzal és kerttel együtt eltűnt a költők és tudósok neve is, már csak régi könyvekben lehet, rájuk akadni. De Petrarca fényes nevéhez méltó lett valaki, aki Petrarca prágai vendéglátó házának csaknem szomszédságában született, több, mint ötszáz évvel később, Prágában élt és innen indult, hogy a modem költészetet uj és különös ragyogással gazdagítsa: —* Rainer Maria Rilke. Szenes Erzsi. Petrarca, a szonettek királya Prágában Az olasz költő í356-ban IV, Károlyt látogatta meg Bohemia fővárosában fogadalmakat tettünk ... Féltékeny voltam reád a Sárika miatt... Susogják reá a cemétei fenyők: — Szép emget, szép. Az emlékezés fsola Bellája... Aludt egyet erre a öreg diákosapat, hogy másnap Dobránszky János nemzetgyűlési képviselő szives vendéglátó házának fehér asztalánál találkozzék ismét össze Sóváiroo. Jaj, dohát az sehogy sem történhetik meg, hogy mikor egy képviselő asztalánál húszán ülnek együtt: politikáról ne essék 6zó. Hiszen dacára az összejövetel teljes politikamentességének. ebben a má képviselőnkben nem lehet az embert elválasztani a képviselőségtől, meri ő ezi- vét-lelkét. nyűgöd almát, egészségét adja oda képviseltjeinek. Midőn c fáradhatatlanságát és népszerűségét méltattuk innen is, onnan is: ö feléit erre, Szavai béillenek egy minialur-beszámolónak és én közreteszein e szavakat, hogy ezzel is dokumentáljam negyvenéves találkozónk komoly s eredményes voltát, de meg hadd olvasság Dobránszky értékes nyilatkozatát mindenütt, ahol tetszik és nem tetszik. — Főelvem, — mondá — melyből egy jottát nem engedek és fénysugaram, melynek világcssága után niegyek, a krisztianizmus. Ennek fényével járom- nézern a lelkeket, az ütőerekre teszem kezemet és látom, hogy fáradtak, sőt sorvadnak az idegek, a szenvedélytől vagy elfogultságtól lázas szemek nem látnak tisztán. Kitapintom, kikutatom, hol fáj. mi a baj, De teszem ezt népem eegifcégével, ő általa látok, gyógyítok és benne foglalom össze a közszükségeket. Rosenberg Mór dr. barátom fölemlítette az jjhíeht, hogy én a két testvérpárt kiegyezésén erősen közreműködtem. Ez igaz. Mért nemzeti tagoltságokkal nem dolgozhatunk. A szlovenstikőd blokkra föltétlenül szükségünk van. Szkweuszfeó és Ru- szinszkó autonómiájáért dolgoztam, dolgozom és dolgozni fogok — az á zöme®akadáeig. Az ehhea szükséges erőt a társadalom s a választék kütariár sának, önérzetének, ügyszeretetének din®mükájáb<58 merítem. Ugy-e, ez nem romantika, ugy-e a dMktaMfcooé- s oknak is lehet súlya s értéke, ha azon oly fejek vannak jelen, akik maguknak idők foflytán kitüiekedték az egyéniséget. Nincs tovább. Apostolok oszlása. Ballag már a vén diáik tovább ... csak tovább... el, családja vagy hivatása körébe. Elmúlt a szép szigeten töltött bét nap. Isolci Bella.. . szép és jő volt nekünk ott lenni. Isola Bella... a viszontlátásra! Diones Adorján.
