Prágai Magyar Hirlap, 1930. augusztus (9. évfolyam, 173-198 / 2394-2419. szám)
1930-08-28 / 195. (2416.) szám
•PIWG^AWifcAR-Ml ÍOiAP 13BÖ augusztus 28. csütörtök. Késmárk, augusztus 27. A nyár egy rész? osős volt. Júliusban is, ■augusztusban is sokan azok közül, akik egyébként minden nyáron valahol napsütésben élvezik a drága jó szabadságot, odahaza maradtak, mert az időjárás ezidén kevésbé kedvezett a nyaralásnak. Az otthonmaradtak az őszben reménykednek, a napsütéses őszben, a ragyogó halotti torban, amelyet a természet rendez magának, mielőtt tél apónak adja át az uralmat. A Tátrában lassanként beköszönt az ősz. Varázslatos szépségei már mutatkoznak. Az égbenyuló hegyek lábainál elterülő erdők sokszínűén csillognak az enyhén kellemes nap sugaraiban, a virágok most mutatkoznak igazi szinpompájukban, hiszen az ősz a Szepesség tulajdonképpeni nyara, a természet ezer csodálatos tátrai szépsége most bontakozik ki a maga igéző és megragadó valóságában. Ahová a szem csak néz: kápráztató pompa és ragyogás, amely egyformán uralja a misztikus hegyek világát, a fürdötelepek sétányait, a szepesi fensiknak a hegyekhez felpillantó városkáit és falvait. Az ember igazán nem tudja, mi szebb itt, a szépségnek ebben a gazdag és végefogyha- tatlan tárházában: a Tarpatak völgye-e, hol a zugé moraj okozta kábító zenével zuhognak alá a vizesések fehéren szikrázó hatalmas hullámai a sziklákon; a zöld-tó vidéke-e, ahol a .mondaövezte karbunkulus- torony és a tó tündére őrzik a régtől fogva vizalatt nyugvó diadémot, amelyért valami- sor a szerelmes ifjú Thököly lelte halálát a ■öldes fénnyel vibráló vÍzben; a halastó-e. )melyet viharvert gránitsziklák lenyűgöző panorámája vesz körül és ahol a sziklává ■ ált „barát" őrzi a hegyek kincseit; a Csor- i?>ató-e, amelynek fényes tükre és zöld erdők övezte partja különösen holdfényes estéken az olasz tavak szépségeire emlékezet; a hatalmas hegycsúcsoké, amelyek fölé ragyogóan tiszta, végtelenül kék égbolt borul; vagy pedig a kilátás, amely a Szabadság sokkanyargós útjáról lefelé a völgybe az Alacsony Tátra erdőkoszoruzta lábáig, a tátrai csúcsoktól, de sok kilátóról is a .tiszta őszi időben pedig sok-sok száz kilométerig terjed. Aki' őszre a Magas Tátrába jön, az nem csalódik. Ha még nem járt errefelé, áíhitat- lal és bámulattal szemléli a tátrai ősz lenyűgöző csodáit; ha pedig visszatérő, aki újból idejön, mert mindenki visszatér, aki egyszer ittjárt — viszontlátást ünnepel. De íjnak látja a Tátrát, mert ez a hegyvilág ni.ndig uj fényben, mindig uj színben, miniig uj ragyogásban, uj alakban mutatkozik. V Tátra mindig ugyanaz és mégse ugyanaz, uert a hegyek ugyan nem változtatják '.lakjukat, vagy ha igen, akkor is csak észrevétlenül, mint ahogy évezredekre volt odikség ahhoz, hogy mai fenségükben előttünk álljanak, — de a hegyek belsejében minden időkben minden más, mint amilyennek azelőtt láttuk. Másnak halljuk a csobogó patak lágy muzsikáját, másnak látszanak a zöld fenyvesek, másnak látjuk a virágok színét, zöldebbnek a pázsitot és vörösebbnek a lemenő nap égkorougját, kékebbnek az eget és fehérebbnek a fent úszkáló bárányfelhőket, magasabbnak a szikiős hegyormokat és szebbnek, kívánatosabbnak az életet, A tátrai őszben megszépül minden: a hegyek, a fenyőerdők, a szakadékok és a völgyek ezerszeresen ragyogók és felejtetnek mindent, amit odahaza hagytunk: a hétköznapok gondjait, a mindennap idegölő robotját, az egyformaságot, amelyben egész éven át éljük napjainkat és teljesen elmerülünk a változatos szépségekben, amelyeket a tátrai ősz számunkra tartogat. Csodálatos világ ez, amelyben a mo.rmota éppen úgy odahaza van, mint a kőszáli zerge és amelyben büszke sasok szelik a levegőt. Ezt a drága, tiszta levegőt, amelyet teli tüdővel szí be az ember, mintha tartalékolni akarná az otthoni hónapok számára, ezt a levegőt, amely egészséget erősítő és mely gyógyít. A Tátra egyedülállóan nagyszerű klímája az őszi hónapokban, szeptemberben és ok- :éberben különös erővel érvényesül, ilyenkor bontakozik ki a maga teljes gyógybafá- ában és nagyszerűségében. Nem csoda ilyen körülmények között, hogy a tátrai fürdötelepek ősze különös önzőéről gyakorol a Tálra ismerőseire és hogy az őszi hónapokban ezek a fürdők: Tátrafüred, Ujtátbafüred, és Matlárháza, amelyek úgy simulnak a hegyek lábához, mint ékes gyöngy nyakék a szép asz- szony fehér bőréhez, ősszel épp u.gy telve vannak vendégekkel, mint a nyári hónapokban. És jönnek nua már Európa minden részéből, hogy élvezzék a Tátra őszi ragyogását. Minden európai nemzet képviselve van itt, a francia épp úgy, mint az angol, az olaszok, magyarok, törökök, jugoszlávok, lettek, litvánok, lengyelek és bolgárok is vendégei a Tátrának, sőt Amerikából is számosán tartózkodnak, annyira divattá lett a Magas Tátra. Az ófüredi G.rand Hotelnek, a Pailaoe szanatórium szu terén jé nek, a széplaki nagy kávéháznak és a matlárházi ho- tel szán a tóriumnak teadélutánjai és esti reun ionjai, amelyeken jazzband és cigányzene hiv táncra, találkozóhelyei a Tátra nemzetközi publikumának, amely itt a természeti szépségek és a kultúra összhangját leli fel. Amit természet és fejlett fürdő kultúra csak nyújthat, azt mind megtalálja itt a vendég: üdülést, gyógyulást, erőfokozást, szórakozást, és nincs az az igény, mely itt ki elég lile ilenül maradna. Hogy a Tálra any- nyira divatossá vált, mindez a mostani idény alatt mutatkozott, annak a sok egyéb komponens mellett, amelyek a Tátrában ■való tartózkodást rendkívül kellemessé és kívánatossá teszik, még az is a titka, hogy a tátrai fürdők lényegesen olcsóbbak, mint hasonló kaliberű külföldi fürdők, amihez az is hozzájárul, hogy a Tátrának ma már Kö- zépeurópa minden részével kitűnő és gyors vasúti összeköttetése van. Ragyogó nap terül a tátrai őszben a hegyek fölé. Minden! ragyogásba, fénybe- márt és bevilágít minden has adókba. A fény fel- tolakszik, betolakszik, ahová csak nézünk. Itt ilyenkor ősszel nincs borongó hegyi erdő, csak mélyen bent a völgyekben rejt meséket az erdő sürü zöldje, fent a hegyek oldalán a fák is a nap fényében merülnek el. Fenségesen emelkednek a gerlachfalvi, a lomniei, a szál óki csúcs és a többi hegyorom a vidék fölé és megkapó dolgokat beszélnek el oly időkről, mikből a mába semmi sem nyúlik át. Hízelegve száll el felettünk a szelíd reggeli szellő, a szélnek ilyenkor itt nincs titka, csak hízeleg. Este rejtélyes boldféiny borítja a tájat, amelyből a hegyek mint régi várak, mint az ezeregyéjszaka meséiből feltámadt regék bontakoznak ki és, ha egyszer egyszer botongós köd borítja éjjel a tájat, ez is olyan meseszerü, mint mindaz, amit itt bámulatra nyílt szemmel, csöndes áhítattal, mély érzéssel néz és lát az ember, aki ennyi nagyság előtt kicsinynek éis jelentéktelennek érzi magát. Megragadó és megfogó az őszi Tátra, mesevilág, amely ilyenkor a maga teljes pompájában és ezernyi szinváltozatban nyílik meg előttünk. N. V. dr. Las Palmas spiritiszta emberáldozatai Irta: Neubauer Pál Az emberáldozatok, úgy mondják mindenütt, végire kimentek a divatból. A pénzáldozat nagyobb áldozat és fontosabb. Olcsó lett az emberélet, megszűnt az áldozat értéke. Azonfelül igen kulturáltak lettünk, beláttuk, hogy eltévelyedés az emberáldozat, amely nem lehet kedves senkinek ég és föld között. Ámde meglepőbb, hogy éppen a spiritizmus, felvilágosodott emberek okkult tudománya, követelt meg mostanában embenáldozatokat, amelyet — bár Las Palmasbam, a Kanári-szi- getekeu hozták őket — egy darab Berlint, Parist vagy Prágát varázsolnak a figyelmes újságolvasó elé: stigmatizált modemitást és a tudomány kiteljesedett atavizmurát éppen azon a ponton, ahol a fejlődés és előitéletnél- küliség végképpen és katasztrofálisan el van ragadtatva önmagától. Szép játék a spiritizmus, felnőttek szórakozása és sok esetben jól jövedelmező üzleti foglalkozása. Minden nagyobbmérvü lelkifurdalás nélkül megbocsátható, hogy a föld földhöz ragadt férgei nem akarnak megelégedni a rájuk szabott méretekkel és csökönyösen azt állítják, hogy a lelkek visszatérnek, ha egy kis szeánszasztalka borosán elkezd imbo- lyogni, mialatt a „médium" transzban leledzik. Nem tudni ugyan, mi ösztökéli az asztrál- testeket erre a sokszoros, fárasztó és hiábavaló légi utazgatásra, de ha a spiritizmus német és francia nagymesterei (a komoly természettudományok reíortájában keményre égett koponyák) azt állítják, hogy a telkeknek nincs hőbb vágyuk, mint a földi emberek kívánságait kielégíteni, nem tehetünk mást, minthogy földig hajolunk a be nem bizonyított, de meg nem cáfolt spiritiszta tanítás előtt. Ma már szinte mitológiai vallási ez a tan; óriási hatalma van: lelkeken és testeken uralkodik és testi uralma igen érdekesen és megdöbbentően jutott kifejezésx-e röviddel ezelőtt Las Palmasban, a Kanári szigetek kikötőjében. * Las Palmasról azt hinné a könnyelmű európai, hogy Kannibállá. Pedig Las Palmas olyan Európa, mint Berlin, Pária vagy Prága. Bizonyítja a következő, Európából Las Pal- masba importált tudományos eset: Egy európai ember jött el ide, tudományos spiritiszta, a lelkek és asztráltestek lézengő lovagja, aki azt gondolta, hogy vesztenivalója nem lévén, talán ő kebelezi be a laspalmasi Hannibálokat. Kissé elszánni totta magát, mert kannibálok helyett tudományra szomjas bennszülötteket hivő lelkeket talált, akik nagyon megörültek Du Prel és Schrenok Notzing tanítványának, a spiritizmus mesterének Las Pálma shan. A jövevény jó emberismerő volt, tudta, mi kell a paradicsomi magányban élő derék bennszülötteknek. Csoda kellett, nekik, kilhizlalt, kézzelfogható, egészséges testi csoda: spiritizmus. Ennél m-i sem könnyebb, ha valaki sokáig ólt Európában és megtanulta, hogy minden csoda és semmi, csak közönség kell hozzá. Lett Las Palmasban a spiritizmus főpapja: elegáns européer, aki csak úgy káli ye-ked ve szerint és a honoráriumoktól függően idézte a lelkeket. Tanítványai közül kitűnt egy fiatal bennszülött, akinek családja patrioiusszerepet játszott a Kanári-szigeteken. >Ez a tanítvány itifuczban megbetegedett és ezzel a betegséggel kezdődik Európa kul- t űrbe folyása Las P almásra. A spiritizmus Lámája (aki egyébként tényleg Berlin és Páris tanítványa) elrendelte, hogy ne nyúljanak a beteghez. Nem szabad orvosi segitsíGget igénybe venni, mert vagy meggyógyul, vagy a spiritizmus tulvilági parancsára el kell távoznia a földről. így is történt. A fanatizált laspal- masi spiritiszták jó európai mintára olyan kérlelhetetlen szigorral hajtották végre aha- iálkarantént, hogy a tanítvány minden na gyobb feltűnés nélkül eltávozott az élők sorából. De csak néhány napra. Rövidesen egy médiumon keresztül megjelent egy szeánszon, panaszkodott, thogy odaát szenved és hogy csak úgy „váltható" meg, ha két családtag ön ként követi a halálba. E kinyilatkoztatás után a spiritizmus kanni bál Lámája elrendelte, hogy a „mártár" öoose és húga teljesítse kötelességét. Hosszabb spiritiszta ima után róz?afüzérekkel összekötözték a két áldozat végtagjait és addig bunkóz- ták őket, amíg holtan terültek el az ujjongó spiritiszta hivők lába előtt. Ezt a kisded exe kuciót 300 közeli és távolabbi családtag hajtotta végre. * Eddig van a laspalmasi történet. Eddig az európai spiritizmus befolyása a laspalmasi bennszülöttekre. Burkoltan, sorokközöttien arról van szó ebben a történetben, hogy Európa az emberáldozatok terén ott tart, ahol Kannibálja. Európa spiritizmusának annyi válfaja van, hogy a történelem nem is tudja számon- tartani. Minden uj tévhit uj erűberáldozatokát követelt és közel egy évtizede szemtanúi vagyunk egy spiritiszta szeánsznak, amely minden eddigit laspalmasi eredetiséggel felülmúl: az orosz szellemidézés bolseviki szeánsza. Las Palmas esete európai értékmérő: mérőónja az európai szellemi mélységeknek. Európainak, Berlin és Páris tanítványának kellett el vetődnie a békés Kanári-szigetekre, hogy a régi korok botrányai megismétlődjenek a „civilizálatlan" bennszülöttek közt. Mexikó hódítói, a spanyol konkvisztadórok elevenednek fel, ők, akik ugyan az európainál sokszorta nagyobb aszték kultúrát találtak odaát, de tűzzel-vassal kipusztitottak mindent, ami nem volt spanyol. (Van erre elég példa, minek halmozni!). Las Palmas kultúrája volt olyan fejlett, hogy túl volt minden emberáldozaton. Most újra megtanították a népet arra, hogy van emberáldozat. Más okokból és más célzattal ugyan, de a folyamat ugyanaz. Európa tagadja az emberáldozat létezését, elveti. ezt az atavisztikumot, de az európai ember bizonyítja, hogy van, sőt. azt, hogy szükség van rá. Itt van a társadalomtudományi, a politikai, a faji és a tudományos szempont: alátámasztó! és bizonyító eljárásai az emberáldozat szükségességének. Volt egy világháborúnk: Las Palmas. Van egy boLovizmu- sunk: Las Palmas. Van spint!zmusunk: Las Palmas. Mindenünk van, csak olyan naiv és hivő békénk nincs, mint a laspalmasi bennszülötteknek. Rohanva kergetjük az egyszerűséget. és a civilizáció labirintusában veszünk el. Ha eredig a sors kegye következtében egy- egy Las Pál inasba vetődünk el és minden okunk meg volna arra, hogy hálás csodálkozással megtanuljuk a békesség legnehezebb művészetét a bennszülöttektől, harcias spiri- tizmussal kampányt indítunk Las Palmas békéje ellen, ember áldozatos fanatizmus csóváját hajtjuk bele a béke atmoszférájába, ivgy bizonyitékul szolgáltassuk a spengleri megállapításnak Európa közeli jövőjéről. Las Palmasban megindult a per a 300 családtag ellen. A spiritiszta Főláma természetesen megszökött. A jámbor kannibál spiritiszták nagyot néznek majd, ha előre megfontolt emberölés miatt egy kissé elmarasztalják őket. Azt hiszem, nehezen fogják Európát megérteni: Európa előbb megtanította őket a spiriíizmusra és az emberáldozatra, most pedig súlyosan megtorolja, hogy beálltak tanítványoknak;. Las Palmas patríciusai csóválni fogják fejüket, öle még nem tudják, hogy minden ember, aki figyelmesen olvasta Európa történelmét, ugyancsak 'lugaszerii pontossággal addig csóválja a fejét, amíg az utolsó mondatnál megállapítja, hogy most már végképpen nem érti a dolgot, nein érti az európai történelmet, amely pontos mása a laspalmasi esetnek. Las Palmas népe megindult a civilizáció utján. Ezt Európának köszönheti. Az első emberáldozatokat már meghozták. Az európai izmusok nem fognak sokáig váratni magukra. Az emberáldozatoknak nagy kelendőségük lesz Las Palmasban. Stigmatizált modernitás, tudományos és politikai ataviz- mus inkarnációi lesznek: Európa megismétlése a Kanári-szigeteken. Bírt-Track Egy laikus benyomásai a breslaai sahskpáfya-mofoFkeréhpárversenyen Breslau, augusztus. 20 óra 15. Életveszélyes tolongás a pénztárnál', napbarnított sportembereik versenyt tolakodnak kövér kereskedőkkel, hja, a Dirt-Track meghódította a közönséget. A pályáról már hallani a ver- senymoterok dörgő zúgását, mire elhelyezkedem nagyneheze n a tribünön, már hirdeti a hangosan- beszélő: Heck Károly megjavította az eddigi rekordot háromötöd másodperccel. Már átírnak a következő verseny résztvevői, utolsó csavargaitások a gépeken. A 312 méteres pályán sárgá ra hás mon- tőröGc egyengetik a fekete őrölt salakot, villanyfényben úszik az ovális. Suhan a starter zászlaja, két- két izzadó férfi tolja a versenyzők gépeit, mély, 'lassú dübörgéssel köszönik a motorok a segítséget, kényelmes sétatempóban mennek a gépek a kanyarba. Az első kör nem számit, csak arra való, hogy a startvonalat már hatalmas iramban és lehetőleg egyszerre érhessék el a versenyzők. Már jönnek, a motorok lassú dübörgése üvötMő zúgássá válik, az egy vonaliban rohanó négy feketére füstök bőr- sisakos motoros e biblia apokaliptikus lovasait juttatja eszembe. Pukkan a starter pisztolya, mintha ágyúból lőtték volna ki őket, ugranak előre a gépek, a tnotorzugás szárénaszerü üvöltésbe megy át, kezdődik a harc a kanyar belső oldaláért. Ez a kanyar a h amupályaverseny legnehezebb és legszenzációsabb része, a gépeknek nincs bal lábtámaszuk, a versenyzők pléhcipős ballábukkal mélyen szántanak a fekete porban, fekete felhő takarja a versenyzőket, elhalkul a zugás, hogy annál erősebben kezdődjön újra az egyenesben. A mezőny megritkul, már a túlsó kanyarban van az első, a tömeg izgalma nőttön nő, vágtatva jön, a két első lovas, az ember torkában érzi a szivét, amikor a látszólag puha és sima pályán nagyot ugrik néha az első kerék- Vörös 'lángok csapnak ki Csizi jód-bróm gyógyfürdő. A legerősebb jód-brómos gyógyforrások. KérjeD prospektust a fürdőigaz gatóságtói Csizfürdőn. a rövid kipufogó csövekből, a második motoros a végsőkig csigázza gépét, hogy a vehesse a bal kanyart, hiába ... Most... egy „ách“... az első bukik, lapos ívben repül előre masinája fölött, bámulatos lélekjelenléttel rántja félre gépét a kon- kurreuse, de ő sem kerülheti ki végzetét, mint egy makrancos tó fáról gépe a drótkerítés felé, fekete hamufelhő borítja az izgató képe1... Az ember már szinte látja a két összetört, testet ... de m i történik... még oda sem ér a két utolsó, már nyeregben ül a két póruljárt lovas, újra zeng a masinák dala .,. Öt körön át folyik a hajsza, a győztest harsogó tapsorkán fogadja. Hatalmas koszorúval a nyalkában indul el megegyezel- az ..Bh.renrundéra", hogy a közönségnek alkalma legyen vörösre tapsolni tenyerét. A mulit versenyen egy ióhumoru berlini, akinek gépe az utolsó pillanatban „6avanyodott meg", gyalog aratta a közönség tetszését. Gyors egymásutánban folynak le az egyes futamok, többé-kevésbe kemény küzdelmekkel ré hu kásokkai. A publikumban kis csoportok alakulnak, egyes „szakértők" körül, akik hangos kommentárokkal kísérik a verseny lefolyását Ök per eze mindent ügyesebben csinálnának. De egyszerre elhallgatnak ők is. m egyik bukás helyén ki* tömeg gyüi össze, majd egy hordágy válik láthatóvá, a „Lauitspreoher" hirdeti, az ober- faaueeni Weinaud agyrázkódást szén vedelt és kórházba kell szállítani. A verseny folyik tovább. Fél tizenegykor vége a versenynek, de kezdődik a második, amelyben azonban nem babérkoszorúkat kapnak n győztesek, hanem ..Strafbefehll" a kevésbé lelkesedő rendőröktől, akik nem tudjak méltányolni azt, hogy' a hazafelé igyekvő autók, motorkerékpárok és bíélklisbákra átragadt a versenyló*. töszwild Pál A Tátrában beköszöntött az ősz 4
