Prágai Magyar Hirlap, 1930. augusztus (9. évfolyam, 173-198 / 2394-2419. szám)

1930-08-27 / 194. (2415.) szám

4 rPPAGAI-MA<yfoHbH! RIiAP MiaM^ww^agaEajESjBWMBStra'iMaPBMaywreTaiMaiiETranBEBmMnwBaBniigiBtis^ya^^ 1930 augusztus 27, szerda. A nagy körmenet után este bejött a körúti vendéglőbe egy alacsony, röyidrenyirött hajú, öszes ur, szemmelláthatóan idegen és zarándok, leült a szomszéd asztalhoz és rendelt egy pohár sört. — Einstweilen. — mondta biztatóan a pin­cérnek. Nem volt rajta semmi, föltűnő- lehetett biro­dalmi német, vagy svájci a néniét kantonokból. Igénytelenül öltözött becsületes idegen volt, a tisztes ipar valamelyik külföldi mestere, vagy .egészen kis papirkereskedő inkább, Zürichből, vagy Stuttgartból. Gomblyukában jelvény mu­tatta. hogy zarándok, barna üt Ruhában volt. s különös, lila betétii eugos cipőkben.- Kanonokok bordának ilyen liiabetétes cugoscipőt. vidéken. Különben sovány volt és keszeg, ogérszorü öszes fejecskéjét, pislogó fürge szemeit és he­gyes orrocskáját szakadatlan forgatta, sokáig foglalkozott az étlappal, de nem rendelt sém­in i't. Valami szigor azért volt benne. Nem is annyira szigor, mint inkább valami­lyen jcfosziteít céltudatos becsületessíg. Y-i- vami kedélytelen volt benne. Olyan ember volt. akinek nem szeretnék se a fia. se az alkalma-- zott ja lenni. Se rokona, se ismerőse. Csak így asztalszomszédnak szerettem, s már megjelené­se pillanatától élveztem. Rendkívül rendszerető volt. Mielőtt leült, megnézte a széket. Mikor ült már. összeőörzsöl- te két tenyérét, aztán megnézte tenyeret és kör­meit is. szigorúan, hogy rendben vannak-e? Az­tán szemlét tartott, az asztal fölött. Egy sótartó görbén állt, energikus, száraz kis mozdulattal helyére igazította.. Lehajtotta a fejét, s igy, alulról fölfelé megnézte a levesestányér-t. — ezt még sohasem láttam. Úgy nézte, mint egy mér­nök. var’.’ egy müéríö. A fejét csókába, valami nem f■ *í<z-'ít- neki. A szalvétát szójjelbon-tcdta. j elhelyezte térdein, áhítat osan. Beölt őz öt. A sóskiflit is megnézte, mielőtt a szájába vet­te. Hatvanéves egérke volt, hamuszürke, óva­tos. ósdi nyelv-ecskéjével majszolt előbb egyet a sóskifli csücskén, aztán gyöngyfogsorooskájá- val villámgyorsan beleharapott, leharapta a sóskifli hegyét, fürgén majszolni kezdett. A sört a világosság felé tartotta, aggodalma­san, leszopta, a habját, beledugta a fanyar ital­ba nyelvecskéjét, kortyolt egy óvatosai, vissza­állít otta a poharat előbbi helyére, akkurátusán oda. Még igazított is egyet rajta, hogy pontosan ott álljon, ahol az asztalkendőn a pohártalp nedves karika-nyoma jelezte. Aztán hátradőlt a fonott nádkarosszékben, összefonta karjait, s rövidOátóan, szigorú arokifej-ezéssel szemlélődni kezdett. . Cvikkerét láncraverve hordta az orrán, nyíl­ván. hogy meg ne szökhessen. Vannak ilyen gyanakvó emberek, akik láncot kötnek a evik- kerre, s a láncot megerősítik valahol a fülük mögött. A evikker busán ül az ilyen emberek orrán, látszik rajta, hogy utálja a gazdáját, s rögtön elrepülne, ha nem tartaná a lánc. Mikor rámnézett, kihúztam magam önkényte­lenül, köhögtem, kezemet szájam elé tartva, nyájasan és illedelmesen néztem magam elé, végtelenül becsületes arckifejezéssel. Nem lehe­tett könnyen venni a dolgot. Mindent és min­denkit úgy nézett meg, oly alaposan, fölülről le­felé és viszont, még az asztalok alá is benézett s megvizsgálta a lábakat, az ember zavarba jött. érezni lehetett, hogy itt nincs pardon, ez mindent észrevesz és semmit nem bocsát meg, ez hazamegy Zürichbe a papirkereske désbe és olyan kegyetlenül elmesél mindent, amit látott, hogy ország és nép és város legyen, amelyik kibírja. Rettenetes mustrát tartott a körúti vendéglő­ben a zarándok. Közben, időnként, egy mor- zsáeska sóskiflit dugott a szájába, bekapta, mint a halak, megőrölte állkapcsával, amely szüntelen mozgásban volt. Egy kis idő telt el igy, aztán még három za­rándok érkezett, jelvényekkel a gomblyukban. Katonásan és ismeretlen nyelven üdvözölték egymást, mély torokhangokkal. Különböző -élet- koruak voltak, de mind egyformán rövidrenyi- rott hajú, talpig becsületes emberek, félelmesen becsületesek voltak, s rettenthetetlenek. Leül­tök az asztalhoz s a pincér riadtan körbenjárta őket. Leültek? Letelepedtek, birtokba vették, megalapították az asztalt. A főzarándok fölolvasta nekik az étlapot. Va­lamennyien sört kértek, einstweilen. Mikor a pincér riadtan rohant a sörért, az egyik zarándok homlokára csapott, sugO'tt vala­mit a főza.rándoknak, aki rögtön abbahagyta az étlap olvasását, a maga részéről rosszalóan csó­vába a fejét, s várakozóan és szigorúan nézett a többire. Nyugtalanság támadt a zarándokok körében, s a kicsi, a főnök, rámordult a pincérre: —• Blumentopf!... Virág kell nekik, gondoltam ijedten. Ezek gyöngédlelkü, finom emberek, akik virág nél­kül nem tudnak enni. A pincér rohant s hozott egy primulát. A cserepet az asztal közepére ál­lítottál:, aztán, óvatosan, egy kis svájci zászlót húzott elő a. főzarándok, egy tenyérnyi vörös zászlót a fehér kereszttel, » a zászló kis pózná­ját. br[elűzte a virágéserépbe. Két ujjal még megigazito^a a zászló szöve­tét, hogy kibomoljon és lobogjon. Mind áh itató san- és megkönnyebbülve néztek most maguk elé, a zarándokok, a pincér is; sőt bevallom, magam is. A mulasztás nagy volt. Valószínűleg már a Leülé-s előtt ki kell tűzni a zászlót, ez az előirás. A zarándokok krákogtak. s a pincér most már elindulhatott a sörökért, einstweilen. Hall­gattak a zarándokok s a svájci zászlót nézték, melyet így kitűztek. Büszkén és cl fog ód ottan ültek a zászló körül. Így ülhetett Byrd kapitány -a. jéghegy előtt, melyre kitűzte, a csillagos lobogót, hogy* birtok­ba vegye Little Americát. Így Scott a Déli sar­kon. így Koíumbus. maga előtt a spanyol zász­lóval. Áz asztal svájci területté változott, min­denki megelégedésére, az asztal fölött egy kis légvonat büszkén lengette a svájci zászlót, egy négyzetméternyi honfoglalás történt szemünk ■előtt, félre .nem érthetően, éppen olyan áh itató­sán.. komolyan és meggyőződötten.-• mint ahogy, a zaráMók. ősei valamikor elfoglalták a kan­tont, ahol a zarándok azóta is él. Büszkén lobogott a zászló, és komolyan ültek körülötte a honfoglalók, az. égénféjü emberke két kézzel nyúlt a cserép után. s kissé az asztal középére tolta, szimmetrikusan. Lehet, hogy egy. félóra múlva már vámot szedték.' Neió tudom’, mert kevéssel később elmentem. Wells legújabb regénye s gyilkos km!rÍkmímfá§iM mz amgút politikusoknak 4 „Parhaim m éiklsalurájá" egy aj világháború képéi rábaija meg, amelyben Középearópa is szerepel London, augusztus 26. H. G.’ Wells leg­újabb regénye. „Partiam ur diktatúrája" úgy­szólván az -egész világ számára Íródott. Ahogy Pesten mondanák: „Mindenki benne van." Egész Európa, Amerika, az exotikus földek, sőt Magyarország' is szerepel ebben a külö­nös szatirikus regényben. Mert Wells, akinek irói hírnévéi fantasztikusan tudományos izü regényei, novellái alapozták meg; fokozato­san olyan témákra veti magát, amelyekben saját korának összefoglaló képét, a modern ember százrétü életének ezerféle megnyilvá­nulását igyekszik egy erőteljes tablóban meg­rajzolni. A William Clissoíd-ban egy megható szerelmi regény keretét töltötte ki a mai Anglia hatalmasainak rajzával: legújabb re­génye gyilkos karrikatura, amelyen az egész ország nevet, talán maguk Anglia vezető po­litikusai is, akikkel Wells alaposan elbánik. Parham sir lélekvándorlása A regény eléggé divatos ötlettel kezdődik. Egv spiritiszta szeánsszal. Parham ur, egy­kori oxfordi diák, rászánja magát, hogy részt vegyen egy spiritiszta összejövetelen és miközben a médium titokzatos jeleket ad, a derék Parham szép csöndesen elalszik és fújja a kását. Horkol. Álma igen szép. Azt álmodja, hogy a médiumból kiáradó ekto- plázma fölszivja az ő lelkét s most belőle az egykori Partiamból egy uj. más plané­tára való lény lesz, akire uj alakjában az a hivatás vár, hogy reformálja Angliát, Legelső dolga ebben az uj földi mezében az, hogy nevét megtoldja egy szótaggal. így lesz a Partiamból Paramount és most már csak egy icike-picike titulus kell hozzá, hogy máról holnapra lord Paramounttá váljék. Anglia uj apostola hamarosan munkához lát. Az Albert Hallban nagygyűlést hiv össze, bejelenti a tömegnek, hogy milyen fontos hivatást akar betölteni és még a népgyülés folyamán megalakul az uj párt;- a Para- mount-párt, amelynek a népszerűsége nőttön- nő, úgyhogy lord Paramount elhatározza: rövidesen és radikálisan végét veti a parla­mentáris uralomnak és megcsinálja a maga diktatúráját. MacDonald. Lloyd George, Snowdeű, Chamberlain a görbe tükörben Az államcsíny sikerrel jár. Igaz ugyan, hogy pokoli jelenetek játszódnak le, amíg Paramount lord kezébe kapja a főhatalmat. Wells szatírája helyenkint valósággal Swiftre emlékeztet. Az alsóháziban igen súlyos vita folyik. Valami olyan fontos kérdésről van szó, mintha arról kellene dönteni, hogy a csö­vestésztánál előbb kell-e a lyukat elkészíteni és köréje önteni a gyúrt tésztát, vagy megfor­dítva. A Ház baloldalán ül az uj munkáskor­mány, amelynek tagjai vagy rajongó idealis­ták, vagy a szocializmus kalandorai. Vezérük Ramsay MacDougal (ez az első név az, ame­lyet Wells úgy torzított el, hogy pontosan rá lehet ismerni, kire gondol, de ugyanígy vál­toztatja meg a többi ismert angol politikus nevét is), maga a megtestesülése a habozás­nak, a határozatlanságnak. Megütközve néz a parlamentbe betóduló ostromló tömegre, nem tudja mitévő legyen. Végre azonban feláll, beszédbe kezd, de senki sem hallgat rá, mi­közben a Paramount-párt milíciája megkezdi a tisztogatás munkáját. A képviselők nem állnak szembe a rohammal. Megriadt nyáj módjára, lökdös ve, öklöződve tódulnak ki a folyosókra és csak Sir Oesbert Moses (Sir Oswald Mosley miniszter), az egyetlen, aki egy utolsó kétségbeesett gesztushoz folyamo­dik. Szerelné feltüzelni a kormánypártot, hogy legalább kollektív© tiltakozzék a brutá­lis merénylet ellen. Philip Snowfield, aki sá­padt és epés, mint az igazi Snowden, való­sággal oda van szegezve a helyéhez és alko­kat mormog magában. De a katonák őt is ki- luszkolják. A parlament bal szárnyának des- peradóját, Waxtont úgy kell kiharcolni és hosszú fekete haja végig söpri a szőnyegei. A liberálisok, méltóságteljesen vonulnak ki a parlamentből, elükön Saint George-val, aki kidülleszti a mellét, megrázza fejét, hogy sö­rénye valósággal lobog és kezét előkelőén fonja össze frakkja mögött. így vonul ki Lloyd George, — helyesebben mondva Saint George. A konzervatívok, akiknek a sorait anuigy is megosztotta már a sok verekedés és civódá-s, olyan képet vágnak a játékhoz, mintha alapjában örülnének a váratlan for­dulatnak. Sir Austin Chamberlandnek az arcán a megrögzött diplomata hagyományos mosolya sugárzik. Cato lord pedig óriási ga­lériával bánatosan sóhajtja bele: „Nekem kei le ti volna ezt megtennem egv évvel ez­előtti" (Ez a furcsa alak a regényben Sir Willíred Jameson Jick, de könnyű ráismerni benne a volt konzervatív belügyminiszterre, Johnson Hicksre, akit szigorú reformátort elvei miatt neveztek el tréfásan Oato lord­nak.) Angol-amerikai háború Lord Paramount eszerint Anglia diktátora lett. Kemény kézzel lát a munkájához. Meg­szünteti az éjjeli lumpolásokat, óriási adót vet ki a pezsgőre, majd uj külpolitikai kom­binációkba kezd. Szövetséget akar összehozni egy Oroszország ellen indítandó háború cél­jaira, de Amerikát semmibe sem veszi, mint ahogy egy Oxfordban végzett diák fölényesen lenézi az amerikaiakat. Pedig Amerika igen fontos szerepet játszik a most már fantaszti­kusnak induló regény további folyamán. — Amikor a háború kitör Oroszországgal, egy amerikai hajó elsüllyed a kínai vizeken, ahol az angol flotta megkezdte a blokádot és Anglia viszonya az Egyesült Államokhoz is mind kinosabbá válik. A britt hadiflotta meg­kapja a parancsot, hogy induljon Kanada felé. Az Atlanti óceán közepén találkozik az an­gol és az amerikai hajóhad. A két ország kö­zött még nincs hadiállapot és a két admirális azt a parancsot kapja országaik kormá­nyaitól, hogy tartózkodjanak minden provo­kációtól. A véletlen azonban keresztülhúzza a diplomaták számításait. Egy hatalmas jég­hegy, amelyet az amerikai flotta nem vesz észre, arra kényszeríti az angol hajóhadat, hogy útirányát megváltoztassa. Ezt a mozdu­latot az amerikaiak provokációként fogják fel s az első amerikai dreadnought-ból el­szabadul az első bomba, megkezdődik a ret- tentes harc a két flotta között, vagy két és fél tengeri mérföld távolságban. Mikor a borzalmas ütközetnek vége van, a két admirális kezd tisztán látni a szörnyű füsttenger felett, amely lassan gömörödik fel a csata szinteréről. A két hatalmas flottából mindössze két brit és három amerikai pán­célos hajó maradt meg ... VSIágffelffordiiilás Az Egyesült Államok és Nagybritannia a szörnyű pusztítás után megszűntek a világ vezető tengeri hatalmai lenni. Három nappal utóbb az egész föld lángba borul. Franciaor­szág és Németország a régi dühös szenve­déllyel esnek egymásnak, Franciaország pe­dig az európai egyensúly érdekében azt kö­veteli, hogy Britannia ragaszkodjék a locar- nói egyezményhez. Magyarország háborúba bonyolódik Romániával, Csehszlovákia, Ju­goszlávia pedig Franciaország körül sora­koznak, Spanyolország ágyúit a Gibraltárt védő ‘begyeknek szegezi, Keleten az arabok zendülnek fel, India óriási lázadást szít és a brit birodalom gyarmatai kimondják függet­lenségüket. Paramount, a diktátor ebben a kétségbeesett helyzetben egyetlen mentő megoldást talál. Az „L“ gáz, ez a titokzatos öldöklő méreg az, amellyel hatalmát meg­mentheti. Az „L"*gáz tétka A szatirikus és torz karikatúrára hajló re­gény itt mintha visszatérne egy kicsit Wells régi fantasztikus témakörébe. Az „L" gázt az angol part egy csöndes elhagyott zugában ké­szíti egy kémikus, egy gazdag pénzember 'társaságában. De iúternácionáli? szelleműek és nem hajlandók titkukat a diktárónak el­árulni. Lord Paramount elhatározta, hogy ka­landos cselszövények utján keríti birtokába a félelmetes titkot. Egy katonai tanácsadójával útnak indul, hogy megszerezze a gázt, de foglyul esnek a titokzatos laboratóriumban. .Már-már arra' veszik rá Lord Páramountót, hogy egy pacifista egyezményt Írjon alá, a diktátor katonai tanácsadója azonban türel­mét veszti, előveszi revolverét és belelő a lombikba, amelyben a pusztító gáz mérge forr. Rettenetes rázkódtatás rázza meg a par­tot Paramount őrült álma véget ér... Ez a „ParamQunt diktatúrája" című re­génynek rövid foglalata, amely igen vidám olvasmány egészen addig a pontig, amíg Wells rá nem; tér a gázügy fantasztikus me­séjére. A Wells rajzolta karikatúrák 'valósággal Hogarth-m emlékeztetnek, fölényes és ellen­állhatatlan vonalvezetésükkel. Szinte csodál­koznak Angliában azon, milyen ' merészen bánt e! Wells az angol vezető politikusok ne­veivel. Amikor az átlag angol novellistának is • vigyáznia keli arra, hogy elbeszélésében ne szerepeltessen olyan hősöket, akiknek a ne­ve esetleg kártérítési pőrékre adna alkalmat, Wells egyáltalán nem törődik ezekkel az aprólékos aggodalmakkal. Azzel viszont nehéz tisztába jönni, mi volt a célja Welis- nék a regény megírásával. Propugaudairás- nak nem lehet venni, úgy látszik, Wells be­érte azzal, hogy görbe tükörben lát jussa meg az olvasóval a mai Angliát és ez sikerült is neki. Az első tudományos házassági iroda Stockholm, augusztus -Írj?. „Svenska Orden" néven fél esztendővel eze- Itőt egy uj szociáltudományi társaság alakult a svéd fővárosban. A vezetőségben Svédország legelőkelőbb tudósainak, tanárainak, szakem­bereinek neveit találjuk, az elnöki tisztet pedig a világhírű nőgyógyász, Johan Almkvist dr. professzor vállalta. A sok értékes és újszerű terv közül, amelyek fontos szociáltudományi és politikai kérdést vannak hivatva megoldani, az egész világ ér­deklődésére tarthat számot a szervezés alatt álló s ősszel működését is megkezdő „Aeg- teskals-Oplysningbureau" (Házassági felvilágo­sító iroda). Az iroda célja fel világosi tás t és tanácsot ad­ni a jegyeseknek azirányban, hogy egyesülé­sük szolgálni fogja-e a fajfenntartást és a faj­neme sitést". — A jegyesek szerelmesek s ez legtöbbször elég az elhatározásukra — jelentette ki Alm­kvist dr. professzor — s két szerelmes ember, mikor eljegyzi magát, csak a legritkább eset­ben gondol aauia, hogy testi és lelki állapotuk alkalmas-e egymás boldogitására s egészséges nemzedék létrehozására. Ezért mérhetetlen fon­tosságú a tervezett vizsgáló és tanácsadó iroda működése, mert szakszerű felvilágositásával sok végzetes házasságot akadályozhat meg. — Hogy akarja végezni az iroda a felada­tát? — Orvosi vizsgálat utján, tehát a tudomány érveivel. A vizsgálat kétoldalú lesz, egyfelől meg fogja állapítani a jegyesek testi alkalmas­ságát, másfelől lelki állapotukat, tulajdonságai­kat. A vizsgálatok értéke természetesen a vizs­gálatra jelentkezők őszinteségétől is függ s fel­tesszük, hogy a jelentkezők már csak a ma­guk érdekében is semmit se fognak eltitkolni az orvosok előtt. — Kötelező lesz az orvosi vizsgálat eredmé­nye a jegyesek elhatározására? — Nem. Bár a nemzet érdekében célszerű lenne a vizsgálatra való jelentkezés kötelezett­sége s a vizsgálat eredménye konzekvenciájá­nak levonása. De ezt csak törvény hozásával lehetne elérni s attól még, azt hiszem, messze vagyunk. Ezért az iroda szerepe csak a tanács­adó szerepe, mert hiszen semmiféle hatalmi esz­köz nem áll rendelkezésére, hogy megakadá­lyozza a mindenáron házasodni akarókat szán­dékuk megvalósításában, akármennyire káros­nak is látná azt a vizsgálat eredménye. — Csak a jelentkező jegyeseket vizsgálja meg az iroda? — Nem. Számítunk rá. hogy házasok is sű­rűn fogják kérni tanácsainkat. A házaséletben sokszor fordulnak elő olyan problémák, ame­lyeknek megoldására a hozzáértő orvosi tanács mérhetetlen jelentőségű. — Kikből fog állani az iroda? — Egész sereg kitűnő specialistából s újra. hangsúlyozom, hogy kizjrólag csak mint orvo­sok fognak működni, mint tanácsadók és soha­sem mint bírák, kritikusok vagy maradisták. Természetes az is, hogy az iroda orvosaira a legteljesebb titoktartás a kötelező. Ez az alap- föltétele annak, hogy mindenki bizalommal forduljon az irodához s tartózkodás nélkül tár­ja föl nehézségeit., aggodalmait. — Mikor nyílik meg az iroda és hol? — Októberben és természetesen Stockholm központjában valahol. Stockholmban különben már próbálkozott valami hasonló intézménnyel a diákok egyesü­lete is. A diákok Lomba eh tanár dr. vezetésé­vé] alapítottak egy felvilágosító irodát. De ez az iroda nem foglalkozik kifejezetten a házas­ság intézményével, mint a Svenska Orden iro­dája. itó íjsöííö n is Ja : MÁRA!- HONFOGLALÓ —

Next

/
Thumbnails
Contents