Prágai Magyar Hirlap, 1930. augusztus (9. évfolyam, 173-198 / 2394-2419. szám)
1930-08-24 / 192. (2413.) szám
6 T^<xMMAfite».TnKc»AP 1930 angwwtua 94, vasárnap. Budapest, augusztus 23. Az ember, aki kalaple véve közeledett a nagy hotel halijában a portáéhoz s felajánlotta Andrássy-uti harmademeleti főbérleti lakása hat ablakát az előkelő idegeneknek, egy ablakra három előkelő idegent számítva, á tiz pengő, hat ablakra tizennyolc idegent számítva, összesen száznyolcvan pengő, de ha az idegen urak drágálják, esetleg olcsóbban ie — ez az ember már őszi ruhát viselt, vagy még kemény-kalapot s halkan beszélt s az előkelő hotel halijában, ahol valószínűleg nem járt még, állandóan kissé meghajolva forgolódott, készen arra, hogy mély bókkal meglengesse kalapját bárki előtt is, aki hozzáintézi a szót, az előkelő idegen előtt, aki ablakot akar bérelni, éppen úgy, mint a liftes boy előtt. Szeretem az életet a másik okin Iáról nézni s egy ünnepélyből a hulladék éppen úgy érdekel, mint a csinnadratta és a zászlók.' Ilyen hulladéka egy ünnepnek, többek között: három szoba az Andrássy-uton, harmadik emeleten, egy a háromból valószínűleg albérletbem, de Szent István napján reggel megkérik a szol>aurat. hogy keljen korábban, sebtiben kitakarítják a szobát, a fel- huzós ágyat, melyen a felsőbb leány alszik, összehajtják e aztán lesik izgatottan az ajtó- csengetést s várják az előkelő idegeneket. Mindebben nincsen semmi különös, mindenfelé megeshet ez, ahol egy világváros ünnepélyre készül. Az Amdrássy-uti lakástulajdonost., aki augusztus húszadikán már, vagy még őszi ruháját hordja, könyü megérteni, ha egy- délelőtt száznyolcvanat akar keresni, legalább az ablakon, egyezer egy esztendőben, ha már máskülönben az egész lakásban, különösen annak ügyvédi vagy orvosi rendelőinek berendezett harmadik szobájában amúgy sem keres eleget. Mindenfelé kiadók az ablakok, amerre a Szent István napi körmenet elvonul, a Bazilika körül, a Vilmos császár- utón, az Andrássy-uton, de kiadók már előző estére is, végig a Dunaparton, azon előkelő idegenek számára, akik ablakóM óhajtanak a Dunán felvonuló diadalmenetben gyönyörködni . Eb a mohó, tizpemgő? kis üxletiesáég, mely a nagy nemzeti ünnep legpompásabb pillanatban siet megsütni a maga páxkrajcá- ros pecsenyéjét — több esetben nagy a valószínűsége, hogy szószerint azt, az ünnepi ebédre valót keresi meg sebtében az ablak- vállalkozó az előkelő idegen tiz pengőjén, — ha nem ia felemelő melléktünete a nagy ünnepnek és nem is jelentős és megrovásra sem méltó. Nagyon kevés pesti főbérlőnek ven ma módja a nagy felvonulás estéjé® és reggelén az én házam, az én váram-at kiáltani, ha ablakai történetesen a látványosság útvonalára néznek s ünnepi díszbe öltözött családjával egyedül könyökölni a zászlós ablakban, ahogy ezt például egy angol ügyvéd vagy orvos csinálná. De az ő háza nem az ő vára e ha a hat ablakot, kopogjuk le, sikerülne Szent István napján kiadni, a száznyolcvan pengőből százhúsz villámgyorsan a részletfizetésre vásárolt, de már régen nem törlesztett és újabban perelt Brekinek egyik kötetébe vándorolna, házbér negyedre, — abba a Bréhmbe. melybe pesti családapák előszeretettel dugnak el pénzt, különösen a madarak életéről előadó kötetbe s melyet oly gyakran forgatnak s oly reménytelenül lapoznak, hogy egy átlagos pesti főbérlő zoológiái, különöse® or- nithológiai ismeretei már meghaladják a laikus tudását. Az idegennek, aki tiz pengőért kibérli a (hotelportásnál egy pesti lakás egyik ablakénak egyharmadát, érdekes látnivalóban lehet része, ha tud látni. El tudok képzelni egy pitts- burgi ügyvédet vagy egy manchesteri orvost, aki Szent István napjának reggelén barátságos mormogások közölt beállít az Andrássy- uton egy vadidegen lakásba, kezébe® szorongatja az ő hotelportás céduláját, bemutatkozik, a sötét, gáz-, konyha- és cyánszagu pesti előszobában lehúzza felöl tőjét s miközben a pesti kolléga, akivel egy szét sem tud beszélni, bekíséri udvarias hajlongások között az ebédlőbe, sok érdekeset láthat, érdekesebbet, mint amit az autóoarról mutatott neki a spea- ker, mint amit a pesti éjszakában mutatott neki a guidó, érdekesebbet, ha nem is olyan grandiózusát, mint amit a Hármas Határbetgy- röl mutogattak neki, —• ami, mellesleg, a helyi idegenvezetők örök tévedése, hogy Budapest madártávlatból élvezhető csak istenigazában, mert felülről, az első „Ah!“ elröppe- nése után, minden város egyforma, Heidel- bérg éppen úgy folyó és domb és házak, mint Budapest. Szóval ott áll a pittsburgi ügyvéd a pesti ebédlőben s udvariasan várja, hogy az ablakhoz vezessék, ami meg is történik. Ha van esze, alaposan körülnéz. Mert mindannak, amit az autócarból s a Hárma? Határ- hegyről látott, mert láthatja a belsejét, — s ez ritka élmény idegen városban és megér tiz pengőt. Idegen országban kötelezettség nélkül bemehetni egy háromszobás kispolgári lakásba, annyi, mint bemutatkozás után sablonos kouverzáció helyett lefektetni az, uj ismerőst a műtőasztalra s felvágni mellét és hasát, látni belső szerkezet^, beteg szivét, sípoló tüdejét, kinövéseit és nyavalyáit, melyekről maga sem hiszi. Oly csábi tó ez s oly izgalmas, hogy elképzelve egy pillanatra kísértésbe is estem, ne öltözzek-e fel Szent István napjára előkelő idegennek s tiz pengőért ne váltsak-e belépőjegyet egy pesti lakásba, történelmet nézni, — mert nemcsak az történetem, amit az ablakból lát, hanem az is, amit a szobában. De félek, én már nem látnám a pesti lakást olyan frissen, mint a pittsburgi ügyvéd. Elképzelem, hogy ott 611 a pittsburgi ügyvéd, az Andrássy-ul harmadik emeletén egy ablakban s lenéz az uocára. Látja lenn felvonulni a történelmi Magyarországot — s ha véletlenül nem katolikus, hanem methodista, ugyanolyan tiszteletteljes, de leikétől idegen érzésekkel bámészkodik osak, ahogy Kairóban nézheti Bajram ünnepét. Látja a történelmi Magyarországot, végeszakadatlan felvonulását bíborosoknak, püspököknek, szerzeteseknek, magasrangu katonai és közjogi méltóságoknak, látja a tollakat s prémeket, bíborokat, fekete, fehér, barna reverendákat, lengő zászlókat, kupolasapkás, diszmentés rendőröket, látja az ország első méltóságait, a történelmi nevek, történelmi birtokok, történelmi kiváltságok birtokosait, eujtásos mentéket és lila ciingtulusokat, méltóságét és pompáját a történelmi Magyarország hivatalos reprezentánsainak. Ezeréves áhítattól megszentelt kegyszerek felvonulásában gyönyörködhet, eltűnődhet azon, amit talán csak a Baedekerben olvasott, hogy egy Ázsiáiból érkezett nép Kelet és Nyugat között ezer esztendő előtt megépítette a keresztény civilizáció végvárát, védelmezte azt évszázadokon át tatár, török hódításokkal szemben s ha nagyon tájékozott, talán azt ia (tudja, hogy a káprázatos, valószínűtlen, színei gazdagságában igazán csak a Kelet nagy fényűzésével hasonlítható pompa annak emlékére bomlik ki, hogy ezer esztendő előtt az akkor még félig barbár Európa együk zord szegletében egy, az európai né péktől vérségre, nyelvre idegen törzs fejedelme pogány népét örök időkre bevezette a kereszténység s azzal akkor egyértelmű nyugati kultúra nagy életközösségébe. Mindezt tudja, vagy nem tudja, mindensetre káprázva áll az ablakban, kábulta® ennyi pompától, gyönyörködik mentékben, csákókban, főpapi kalapokban a amit már az ablakból látni s a maga sivár pittsburgi demokrata szintelenségére gondolva valószínűleg mardosó irigység tölti el keblét. Nézi a történelmi Magyarország felvonulását « a mardosó irigység nem enyhül, halkan füttyent, összefonja karjait s elismerően bólogat fejével. De ha elfordul az ablaktól s körülnéz a szobában, ahol áll — reméljük, hogy a pompa kábulatában nem lesz erre kedve, se ideje — körülnéz a pesti kolléga lakásában s a történelmi Magyarország szinpompája után közvetlenül megérzi annak a másik Magyarországnak atmoszféráját, mely ma egy pesti lakás polgári három szobájából árad s mely szintén történelmi, akkor enyhül a mardosó irigység a pittsburgi ügyvéd keblében s Pitte- burgra gondol, irodájára benne a városban a kertes házára a város előtt, — a maga pdtts- burgi lakására, melynek ablakából ugyan soMÉCS LÁSZLÓ: A PÁTRIÁRKA A Halál fiityörészett mint a részeg: atyám utána ment. Széthullt a fészek. Anyáin hozzám jött.. Ide jár fia, lánya s nyáron szűk a plébánia. Jönnek férjestül, szekeres-nyergestől, pályástul! ó a háznép el nem restül! A ház olyan, raAni Noénál a bárka * apám helyett én lelteim pátriárka. Mint Bibliában százados parasztok; komolyságaiócból nagy szakállt ragasztok, Msakállam csókolgatja köldököm, mini házéra**, olyan szemöldököm. Sokaknak lettem én a papjuk, apjuk, léfefcruhának szövök szintes gyapjút: a nyájaim égen-földön legelnek, az álmaim szivek Tétjén delelnék. — De éjjel hozzám jó egy öreg ember glóriás fejjel, megdkeőült szemmel, szive csengője csilingel nyakán, mosolyog és megcsókol ax apám. Mr. Dodsworthés Et nem küldőit levél Irta: KARINTHY FRIGYES 1930 augusztus 23. Kedve? SínclaAr Lewis, talán emlékszik rá, hogy személyesen is örülhetek ismerni önt — néhány évvel ezelőtt találkoztunk Bécsben, merőiben véletlenül, az ön Európa bolyongása idején s három napig együtt élveztük egy iró társunknak vendégszeretetét a lainzi kastélyban. Akkor még nem olvastam az ön remek é? méltán világhírű könyveit, annyit tudtam önről, hogy amerikai iró — személyszerint egy jenkimódra jókedvű és közvetlen, európai módra kulturált és érzékeny, igen kedves, finom, elfogulatlan, minden iránt érdeklődő úriembert ismertem meg önben, akit később, olvasva könyveit, maradéknélkül azonosítani tudtam azzal a nagyszerű Íróval, aki ezeket a könyveket irta. Mert, azóta olvastam Babhit-et, Arrow- smith-et, Elmer Gantryl és most legutóbb Sam Dodsworth-t, ezt a megdöbbentő regényt és vallomást, az ön európai utjának emlékért. Ezért írok most önnek, hatása alatt még a sokféle gondolatnak és indulatnak, amiket ez a könyv mint régi sebeket feltépett, és fel- zaklatott bennem — ezért és hogy referáljak önnek müvének itteni sikeréről. Arról bizonyára tud, hogy Angliában nem szívesen fogadták Dodsworth urat, a derék tisztességes autógyáron, aki harmincévi megfeszített munka után imádott kié feleségével, a negyvenéves, de huszonötnek ható s önmagát is annyinak érző tündéri ki? Francai átruccant kicsit Európába, hogy visszatérve egész jóhiszeműen és őszintén, minden különösebb drámai kitörés és egetoslromló fiiip- pitoa nélkül, mindössze kissé szomorúan elbeszélje, mi történi vele. Az, történt vele. hogy két évig lógott, össze-vissza Fáimban, Londonban, Rómában, Berlinben, Bécsben, Velencében és Nápolyban, látta a Vezuvot és Engadin völgyét és látta a Colosseumot é? Sokra les szülőhazáját, de mindebből csak arra emlékszik határozottan, hogy hétszáz estéből legalább ötszázat különféle internacio- nális lokálokban virrasztóit végig, rettenetesen unatkozva, hogy megvárja, mig elbűvölő kis felesége kRáncolta és kiflőTbÖlte magái, hogy hajnalban hazagardicozza a szállodába, ő ezért igazán nem haragudott, egy modern úriember egyrészt ngyon jól tudja, hogy a mai nőnek éppen úgy joga van az élet örömeihez, mint a férfinak, másrészt az erős férfi kötelessége, hogy egy ilyen édes, törékeny, gyönge kis angyalt szeressen és gyöngédért vigyázzon rá — de a végén mégis feltűnt neki, hogy európai férfitársai ezt a gyöngédséget úgy értelmezik, hogy az ő számlájára udvaroltak és hizelegtek a feleségének, majd többizben viszonyt is folytattak vele, addig-addig, mig imádott kis felesége, aki közben nagymamává serdült, olyan undok é? elviselhetetlen nem lett, hogy kénytelen volt, csapot-papot olthagya, pánikszerűen menekülni tőle, úgynevezett „uj életet" kezdeni, ötvenéves korában. * Angliának nem tetszett ez a szerény kis riport. Azt mondták rá, szemtelenség egy finom s müveit urinőt igy kipellengérezni, pláne, ha az illető feleség és anya, a feleségek é? anyáik méltán érzik sértve magukat és egyébként is Dodisworth ur tulközvetlen modorban ecseteli londoni tapasztalatait. Nálunk, Pesten, rtem fogiák fel ilyen tragikusam az ön u,j Odisszeáiját. Azt mondták, nagyon jó. mulatságos könyv, okos és vilába, semmilyen jubileum alkalmából nem láthat ugyan ilyen sziapompát, de viszont soha nem jutna eszébe, hogy a magánlakás ablakait két dollárért egy órára ki is lehet adni. Az idegen számára éles lehet a kontrasztja annak, amit az ablakból lát, s amit a szobában Lát, melynek ablakából lebámul. Odalenn a történelmi pompa hömpölyög, magasztosan, évezredes öntudattal, káprázatos méltósággal, — de idebemn, a szobában, lehetetlen nem érezni valami fojtogatót, mely szintén exotí- ku? és történelmi, valami dohot, mely egyáltalán nem történelmi, valami színtelen séget, mely az ablakból látottak után különösen üti meg a szemet g ezt az atmoszférát, ezt a levegőt, ezt a cyánszagu, árveréssragu, albérlő- szagu, melegített-ételszaga, megrettent, alázatos, hisztérikusan várakozó és rettegő és tájékozatlan valamit belélegezve a pittsburgi ügyvéd zavarba jön s arra gondol, hegy Pitts- burgba® ilyen szép ünnepséget neon látott ugyan soha s hol volt ezer év előtt Pittsburgh — de ami őt és lakását és ablakait illeti, azt, i am serry és ezer bocsánat, a lanyhult pros- perity dacára sem szívesen cserélné el a pesti kolléga lakásával és ablakaival, ahonnan ilyen gyönyörűt látni, S a két kontraszt között, kissé kábulta® és feszélyezett©®, megilletődve s zavartan vesz búcsút a háziaktól, a sötét és cyánszagu előszobában felhúzza kabátját s hazamegy a hotelbe. ahonnan a királyi palotát látja és a Halászbástyát. Még két napig jáT a városba®, múzeumok és termálfürdők között s ha érzékeny ember, valami idegesség vissza marad a látogatás után érzékeibe® és idegeiben. S mikor elutazik, szinte bánja, hogy kivett© azt m ablakot. goítfejü, mérsékelt és mértéktartó iró munkája, aki jól látja az embereket, szeme van és humora, nem általánosít, nem tébolyult és elfogult nőgytűlfllő, megérti a dolgokat és elnézően mosolyog rajtuk — nem egy Strind- berg, közelebb áll Anatoie Francéhoz és Flauberthez. * Számomra ahhoz az érzéshez, amivel Dodsworth-t letettem, Strindberg összegyűjtött vallomásainak határa úgy viszonyodik, mintha Pál és Virginia, vagy D&phnis és Chloe idH- litou* éleiébe ringatott volna vissza a bozontos norvég. ®n nem fogok az ön regényének mfüvéstá értékéről beszélni, Mr. Sindair Lewis, ez as esztétikusok dolga. Én az ön regényét annak veszem, aminek minden igaz műnek lennie kell: hitvallásnak és esküvel erősített tanu- vaHamásnak, helyszíni szembesítésnek az iró és a korszellem között. A bűnt a korszellem követte el « az kő igy vallhat csak: ezt láttam, mást nem mondhatok, Isten engem úgy segéden, S egyszerűen, mint a komák egy másik tanúja, oki szintén jelen volt, mikor a bűnt elkövették, megállapítom, hogy én is ugyanezt láttam, ugyan igy s ha kettőn, a világ két sarkában ugyanazt látják, akkor ez a két* vallonná? nemcsak egymást, de a tény megtörténtét is megerősíti. De hogy is állunk hát akkor ezzel a bűnnel, aminek ártatlan áldozatát, Mr. Dodsworth-t, olyan jól ismerjük mindketten? * Mert hogy a bűnt nem az elbájoló kis Fran követte el, nem is követhette el, az bizonyos — Fran valóban nem vérszopó várai - pir, perverz orgyilkosa ősi ellenségének, a férfinek, mint a Haláltánc hősnője. Fran gyenge©szü s gyenge idegzetű, hangula t lény; az ő egyetlen és kizárólags életprogramjának, hogy ő jól érezze magát a világon, egyáltalán nem feltétele, hogy a férfi rosszul érezze magát vagy felforduljon. Nem feltétele, csak következménye. Ezt a két dolgot tévesztik össze, akik úgy vélik, hogy a Strindberg szemléletéhez képest az ön Dodsworth-a enyhülést és megértést és javulást jelent a férfi-nő viszony megértésében. Holott a férj és férfi helyzete sokkal borzalmasabb ma a kulhírvilágba®, mint Strind- beng korában volt., — csak kevésbé ismeri fel helyzetét. , * A st rindbergi nő tragikus gonoszsága és kegyetlensége — most már, ötven év távlatából, világosam látható a boldogtalan lángész tévedése, — nem specifikusam, ősi értelemben vett, fajlagos női jellegű gonoszság és kegyetlenség- Ezek a tulajdonságok alkalmilag ütköznek ki mindennemű élőlényben, amelyik harcban áll. A Nóráit korában fellázadt nők forradalma Strindberg idején túl volt, a szabadságharc stádiumán: élelre-halAlra vívott hóditó háború volt már, az Elet legfőbb javaiért, amikről tudva van, hogy az egyik félnek dolgoznia és szenvednie kell, hogy a másik fél élvezhesse. Ez a hóditó háború a polgárt nő teljes győzelmével végződött s az élet javaival szemben, Európáiba® és Amerikába®, az életformáik úgy alakultak, hogy a férfi dolgozik értük é9 a nő élvezi őket. * A honifoglalók utódai nem véres harcolók többé, lehelnek kulturált és jóerkölcsü sép- lelkek is, ha úgy tetszik — ők nem tehetnek róla, hogy őseik nekik hagyták or őségül a hatalmat. Nem fs tudnak arról a hatalomról, Idegenek az ablakban Irta: Márai Sándor Anyám fen* ül, én lent az asztal vége®, köröttem gyepmekraj, sok víg cselédem, sok apró száj szól, sok csöpp szív dörömböl, sosem elég a tréfából, őrömből. Tekintély! (mondom) e*en Ül m ülöm! de leszaggatják k<xmol raág^szakáílam i úgy Ülőik én ia, piros-pinegás arccal, nagyképűséget kifütyülő dacnál. S bohóccá lesz a gyersnek-pátriárka, kiönt a jókedv, árvíz, reng a báüfra, nővéreim rotssxalják, anyám korhol, te nwéod őket a saábadsógHbortból. KArairanank MxWfetti, Iára másul fagyfl&Itosni, vagy úránft, madarászni, .invalná hangyán, vagy ha egy szó percen, vagy jót kacagni fintoron, bukfencen.
