Prágai Magyar Hirlap, 1930. augusztus (9. évfolyam, 173-198 / 2394-2419. szám)

1930-08-23 / 191. (2412.) szám

Herriot Olaszország ellen Az olasz-francia feszültség njabb fázisai — L olemias az olasz revíziós törekvések ellen — A hadgyakorlatok tanulságai Briaitcfl vagy Poincaréf (síp.) Prága, augusztus 22. Az eseintényék forgat agáiban váratlanul megjelenik a porondon Franciaország két „great oild man“-je, a 68 éves Briand s a 70 éves Poincaré, s az általános politikai tes- padóst uij problémával gazdagítja, ami fran­cia belügyi probléma ugyan, de következ­ményeiben világ jelen tősége leket és újabb évtizedekig elhatározhatja Európa sorsát Az egyéniség óriási érvényét az irodalom­ban és a politikáiban még a mai kollektív ideálok után portyázó világ sem meri két- ségbevonmi, s mint ahogy Mussolini fölvirá- g őzt a tolt egy nemzetet, Lenin évtizedekre bélyeget sütött egy világrész homlokára, s most Stresemamn halála után kétszeres ve­hemenciával kitűnik, hogy a híres „Erfül- lungspolitik" gyedül Stresemann szemé­lyéhez volt kötve, bármily szerénynek lás­sák is ez a személyiség, — mint ahogy Be- nes, Sdhoíber, Hoover politikai irányokat je­lentenek, úgy jelent irányt Franciaország­ban — 3 vele Európáiban — egyrészt Bri- amd, másrészt Poincaré személye. A közeljjlövöben pedig eldől, ki ragadja kezébe a gyepiét Franciaországban, Bri- apd-e vagy Poincaré Az ország hétéven- kint választ elnököt, s az uij választás 1981 júniusában esedékes. Háromnegyed évvel a nagy döntés ellőtt az agitáció teljes erővel megindult már, b a legújabb fejlődés úgy hozta magával, hogy a sok felvetett név kö­zül, a Steegek, Sarrautok és a legtöbbet emlegetett Lebrunok szürke sorából, várat­lanul kiemelkedett kettő: Briand és Poin­caré neve. ők ketten a legkomolyabb jelöl­tek. Megválasztásuk nem kompromisszumot jelent, hanem egyenes irányt, s ha egyikük néhány hónap múlva letenné az esküt a Pala is Luxembourgban vagy a Palais Bour­bonban, Európa hét évre tudná, hányadán van politikájával. A francia elnökválasztás nem efemer do­log és nem francia belügy. A kontinens há­rom egyensúlyozó pontja Pária, Berlin és Róma, s bármi történik az egyikben, a má­sik kettő azonnal reagálni kénytelen, hogy az egyensúlyi helyzet föl ne boruljon. Túl­zás lenne állítani, hogy Briand megválasz­tása a béke és a revíziós politika győzelmét jelentené, Poinoaréé a háború és a versail- lesi szellem győzelmét, de éppen az utóbbi időben annyira divergenssé vált a két ál­lamférfim politikája, hogy az egyik hata- lomrakerülése lerontaná a másik törekvé­seit s Európát a saját céljainak ösvényére terelné. Ebből a szempontból foglalkozni kell a lendületesen megindult francia vá­lasztási etöcsa tározásokkal, mert a saját sor­sunkat és jövendőbeli saját politikai irá­nyunkat láthatjuk kikristályosodni a két franciá egyéniség párviadalában. Európa a Rajnavidék kiürítésével ismét uj politikai időszakaszt fejezett be. Mindenben uj kifejlődések előtt állunk. Az eljövendő német választások valószínűleg ©lsöprik Stresemann örökének utolsó foszlányait, s a birodalom a locarnói és a nyugati irányvonal­tól eltérve tudatosan nemzeti és kelet felé mutató politikába kezd. Franciaországban ez a változás 1981 tavaszán esedékes, az el­nökválasztás idején, Amáliában a két nagy őszi konferencia (az angol-hindu és az em- pire-konferencia) befejeztével, Lengyelország­ban éppen a Pilsudsky-éra esetleges likvidá- lásárab Franciaországban éppen a artrese­Páris, augusztus 22. Herriot ma az „Ere Nouvelle“ feltűnést kellő cikkében állást fog­lal a francia—olasz konfliktus kérdésében. Kiindulási pontként a Giornale d'Italia egyik legutóbbi számának vezércikkét használja, amelyben a lap kijelenti, hogy Olaszország re­víziós törekvéseit nem szabad azzal magya­rázni, hogy Olaszország semmibe sem veszi a békeszerződéseket és a legyőzött népek tá­borába szegődik. Herriot szerint a lapnak ez az állásfoglalása ellentmondást jelent. Lehe­tetlen ugyanis megállapítani, hogy miben kü­lönbözik Olaszország tétele Németország kí­vánságaitól. A békeszerződések revíziója nem lehet rész­leges, csak teljes. Lehetetlen ugyanis megállapítani, hogy a re­Shanghai, augusztus 22. Á nankingi csapatok Csangcsa visszafoglalása után vére­sen megtorolták a radikális fölkelők több hé­tig tartó rémuralmát A Shanghaiba érkezett jelentések szerint a nankingi csapatok meg­lepetésszerűen vonultak be a városba, úgy-# hogy a kommunisták nem tudtak elmenekül­ni A kormánycsapatok körülbelül 4000 fölke­lőt elfogtak és borzalmas kegyetlenkedéssel valamennyiüket kivégezték. Hupech, Hónán és Kiangsi tartományokban a forradalom a legutóbbi jelentések alapján ellanyhult, mert a helyi hatóságok irtózatos szigorral torolják meg a lázadást és az elfogott kommunistákat kivégzik. A vidéken ugyan erős bandák ka­landoznak még, de ezek az elszigetelt fölkelő manni idők elmúlása determinálta, hogy a homályból újra fölmerült Poincaré alakja, aki ma legendásabb Clémenceau^nál, és el* tűnik, ha a franciák Németországból fegyver- csörgést vélnek hallani. Poincaré Franciaor­szág energiája. Augusztus 20-án töltötte be hetvenedik évét a a jubileumi tüzek fényé­nél a Treviranueoktól megijedt gall nemzet észrevette, hogy az öreg Poincaré nem vén Poincaré még, sőt az egyetlen férfi, aki a Stresemann tói elidegenedett németek harag­jának a jövőben ellenállhatna. Poincaré el­lenmérge Franciaországban Stressemann volt. Amíg a nagy külügyminiszter intézte a biro­dalom sorsát, nem volt szükség Pjíncaréra, amint letűnt, a rettegés ismét «. "szólította Poincaré-la-guerret. Mindenki c r::i, hogy Poincaré elnöksége nem jelentené Doumer- gue Gastounet ur barátságos mosolygását, fehér keztyüjét és cilinderét, hanem aktív politikai tevékenységét. Franciaország alkot­mánya olyan, hogy az elnök aktivitása az elnök személyiségétől függ s Poincaré első elnöksége alatt bebizonyította, hogy tud aktív, csaknem diktátori erejű elnök lenni. Most is az lenne. Poincaré jelölését a németországi esemé­vizió meddig menjen, hol álljon meg, melyik országot érje és melyiket nem. A részleges revízió magában véve casus bellit jelentene. Minden szerződés kompromisszumot jelent. Ha a bókét a hatalmak uj alapokra akarják helyezni, akkor a szer zöldeseket kell az uj tárgyalások kiindulópontjának tekinteni. Az igazságos kiegyezés egyetlen útja a nép- szövetségen és az európai föderáción át ve­zet. Csak Gertiben lehet az égető problémákat felvetni, kellőképpen tanulmányozni és harag nélkül megoldani. A cikk második részében Herriot az olasz- fancia akut viszonyról értekezik. A volt fran­cia miniszterelnők elitéli az olasz sajtó dema­góg harcmodorát. Ugyanakkor sajnálattal ál­csoportok nem elég erősek többé arra, hogy nagyobb helységeket megtámadjanak. A nem­zeti kormány már régebben véget vethetett volna a középkinai bandavilágnak, de annyi­ra pénzszűkében volt, hogy nem küldhetett csapatokat a veszélyeztetett vidékre. A kato­nák zsoldját most is nehezen tudja fizetni és ezért csak kevés megbízható katona áll ren­delkezésre. Nankingban bombamerényieteket terveztek N a n k i n g, augusztus 22. Á nankingi rendőrség egy messzeágazó radikális össze­esküvés nyomára bukkant. Az összeesküvők nyék és a jubileumi ünnepségek determinál­ták. Az addig legtöbbet emlegetett Lebrun helyébe váratlanul került az agg lotharingiai állami érfiju, — de nagy ellenlábasának, Briandnak jelölése is uj keletű és váratlan. Briand eddig nem ambicionálta az elnök­séget. Csak most, amikor végleg belegaba­lyodott Páneurópa álmába, kívánkozik az Elysée palotába, mert őrzi, hogy tervét az el­nöki székből hatványozott mértékben propa­gálhatná. A rossz nyelvek szerint Briand a francia elnöki székből egyenesen az Egye­sült Európai Köztársaság elnöki székébe kí­ván belepottyanni. Ha nem is így van, Briand megválasztása mindenesetre az ellen­kezőjét jelentené Poincaré megválasztásának. Az előbbi szélesvonaiu európai politikát hir­detne, tele békeakarással, temperamentumos ideálokkal, a humanizmus aksziómáival, az utóbbi Franciaországot visszavezetné a splen- did isolation kétesért ékü állapotába, a túl­zott óvatosságba, a fegyveres erőbe vetett végnólküli hithez, a kihangsúlyozott nem­zeti politikához. Észak harca dél ellen: az északi, józan és hideg Poincaré mereven, el­szántan és kétségtelen ügyességgel folytatná a Versailles! politikát, a déli temperamen­lapit.ja meg, hogy olasz részről az olasz—fran­cia határ közelében óriási arányú hadgyakor­latok folynak. Az Olaszországból érkező utasok nagy csa­pató ssze vonásokról számolnak be s a há- távidék fokozott megerősítéséről. Ilyen körülmények közölt természetesen a francia kormány kénytelen ellen rend szabá­lyokat foganatosítani s a nyugtalan közvéle­mény maga kívánta Franciaországban, hogy a francia hadsereg demonstratív hadgyakorla­tokat tartson. Szomorú képek a Rajna-vidék kiürítése után s a nagy genfi Pámeurópa-kon- iferencia megnyitása előtt! Cikke végén Her­riot megjegyzi, hogy Franciaország a belföl­dön küzd ugyan a fascizmus ellen, de óvako­dik attól, hogy egy külföldi hatalom belügyei- be avatkozzék. a levegőbe akarták röpíteni a kormányépüle­tet, a fontosabb kaszárnyákat és a rendőrség épületét. Körültekintő házkutatások után húsz katonát, diákot és távirdászt le­tartóztattak s valószínű, hogy a közel jövő­ben még számos más összeesküvőt, köztük több jelentékeny személyiséget letartóztat­nak. A hivatalokban sok hivatalnok kémke­dett az összeesküvők szolgálatában. A rend­őrség kommünikéjéből kitűnik, hogy Nan­kingban nagy titkos dinamitraktárakat talál­tak és írásbeli utasításokat, amelyek intéz­kednek a forradalom kitöréséről, a város nj beosztásáról és a fontosabb épületek tevegő- beröpitéséről. tumos és jószivü Briand esetleg továbbmen­nie az engedékenység utján, hogycsak meg­békítse szivére ölelt drága gyermekeit, az európai népeket. Bármelyik diadalmaskodna a két ellentétes irány közül, tagadhatatlan, hogy Briand ép úgy nem lenne báb a fran­cia köztársaság élén, mint Poincaré. Francia szempontból kár, hogy ez a két nagy áfilamtférfiu egyre távolabb kerül egy­mástól. Amikor együtt haladtak, a realiz­mus és az idealizmus okos vegyüléke volt működésűk s nagy tetteket valósítottak meg Franciaországban, mint a háborúban vagy a frank szanálásának bámulatos idejében, ha egymásnak estek, mint a háború előtti időkben és 1922 körül, Franciaország visz- sza tarthatatlanul csúszni kezdett a lejtőn. Most távol állnak egymástól, távolabb, mint eddig akármikor. Poincaré néhány hét előtt méregbe mártott tollal gúnyolta Briand Páneurópáját, s a külügyminiszter egy in­terjúban. szokatlan ingerültséggel válaszolt. Az elnökválasztási kampány még messzebb' taszítja őket a megértéstől, s rossz nézni, ahogy ez a két világító pólus, két sarkala­tos pont, a viribus unitis nagyszerű valósá­gával ellentétben külön-külőn cselokszi A nankingi kormány középkori kegyetlenkedéssel torolja meg a középkinai felkelést Négyezer kivégzés — Nankingban kommunista összeesküvés nyomára bukkantak v Mai számunk M IX. évf. 191. (2412) széni • Szombat a 1930 augusztus 23 Előfizetési ári évente 300, félévre 150, negyed- a j » , . 1 '• JJ »y . . r , 7 Szerkesztőség: Prága IL Panská ulice 12. évre 76, havonta 26 Kő; külföldre: évente 450, ** SZlOZfCTlSZkOl 6S 7*USZlTlSZ/cOl CLlCJIZGKI pCU’tOrC 11. emelet. — Telefon: 30311. — Kiadóhivatal; félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki DoHtikní níinilania r- , ^ Prága II- Panská ulice 12. Ili emelet, fi képes melléklettel havonként 2.50 Ki-val több FőszetícesZlő: ' • • Felelős szerkesztő•' Telefon: 34184. Egyes szám ár* 1.20 Kő, vasárnap 2.-KÍ. DZURANY1 LÁSZLÓ FORGACFi GÉZA SŰRGÖNYCIM: HÍRLAP, PRftHfl

Next

/
Thumbnails
Contents