Prágai Magyar Hirlap, 1930. augusztus (9. évfolyam, 173-198 / 2394-2419. szám)

1930-08-23 / 191. (2412.) szám

2 ’KWCGAí-Y VMíGVAR' Hl RLAP egyedid neon üdvözítő részié tirmmkáijá't. Szerencse, hogy a „great old nian“-ek mö­gött ujj fmncia generáció áll és készen vár arra a pillanatra, amikor átveheti a letűnő nagy öregek helyéit. Szerencse, hogy a való­di állami ügyek élén ma sem a régiesen pe­dáns és gyűlölködő Poincáré, sem a régie­sen idealista és naiv Briand nem áll, ha­nem az pjszeríüen okos és ügyes Tardieu, Franciaország politikusainak nagy remény­sége. A román vasút 32 ezer munkást elbocsát Bukarest, augusztus 22. A román állam­vasutak ©ári(lei félévi mérlegét nagy deffi- oittel zárta. Hir szerint a vezérigazgatóság elhatározta, hogy takarékossági okokból rövid időn belül 32.000 munkást elbocsát. MagyaHugoszláv táiwslások a trianoni szerződés pénzügyi likvidálásáról Belgxád, augusztus 22. A trianoni szerző­déssel kapcsolatos egyes pénzügyi és gazda­sági kérdések megtárgyalása céljából ma ült Össze Lihvicetóban egy magyar-jugoszláv delegáció. A magyar csoportot Blaha Sán­dor belügyi államtitkár, a jugoszláv csopor­tot Pakosil külügyi osztályfőnök vezeti. Akció a spanyol valuta szanálására Madrid, augusztus 22. Waís, az uj spanyol pénzügyminiszter, tegnapelőtt vette át hiva­talát és ma rendkívül érdekes interjút adott az United Press munkatársának. Mint isme­retes, Spanyolországban komoly valutakrizis van s a pénzügyminiszterek eddigi erőlkö­dése hiábavalónak bizonyult a pezéta sza­nálására. Wais most a következőket jelen­tette ki: „Bizalommal tekintek a jövő elé. A pezéta áresésének nincs reális oka. A spanyol bankok hitelképességéről a külföl­dön elterjedt hírek erősen túlzottak, mert a bankok elég erősek ahhoz, hogy külföldi kö­telezettségeiknek a kormány támogatása nélkül is eleget tegyenek. A belföldön és a külföldön hangsúlyozni kell, hogy Spanyolor­szágban nem ideiglenes, hanem állandósult kormány uralkodik, amely elhatározta, hogy a közeljövőben minden rendelkezésére álló erő latbavetésével az ország valutaproblé­máját. “ griamti íelsérkftnyve Páneurópáról A francia külügyminiszter Jelentését csak ésszel teszi meg úeuffeen - A huszonhat válasz kategóriákba osztva Páris, augusztus 22. A Quai d’Oreay hivatalos kommünikét adott ki Briand Pánourópa-aJkcló- j árnak állásáról. A francia külügyminisztérium ma fehértkönyvet ad át azoknak az európai ha­talmaknak, amelyeknek véleményét bekérte az európai föderáció tervéről, vagy amelyeket ér­tesített a tervről. A fehér könyv az összes vá­laszt tartalmazza, továbbá az eredeti kérdőívet, de nem foglalja össze az anyagot s Briand egy­előre nem teszi meg személyes észrevételeit. Eredetileg Briand kommentárt akart fűzni a jegyzékekhez, de a Quai d’Oréay hosszabb meg­fontolás után nem helyeselte ezt a tervet. A francia külügyminiszter csupán a genfi ülésszak alatt mondja el véleményét. Ugyanakkor felolvassa azt a páneurópai je­lentést, amelynek kidolgozására a népszövet­ség tavaly szeptemberben fölszólította. A je­lentés a beérkezett válaszokat kategóriákba osztja, továbbá analizálni fogja a fontosabb érveket és ellenérveket, végül levonja az ak­tuális következtetést. Ugyanakkor számos javaslatot tesz és arra fog törekedni, hogy előbbre vigye az európai föde­ráció megalakításának megkezdett munkáját. A keresztényszocialista párt képviselői interpellációban követeinek elégtételt a vereőéiyi elővezetések és letartóztatások ügyében Prága., augusztus 22, Az országos keresz- tény szocialista párt képviselői a következő interpellációt nyújtották be: Sürgős interpelláció a belügyminiszter és igazságügyminiszter úrhoz a Verebéíyen 1930. július 25-én történt tör­vényellenes elővezetések és letartóztatások tárgyában. Beadják; SziiUö Géza dr., Jabloniezky János dr„ Fodor Miklós nemzetgyűlési képviselők és társaik. A nyitravármegyei Verebély községben 1930. július 2ő-én a hajnali óráktól kezdve egész napon át szitronyos csend őrjárat cir­kált, amely az uecán letartóztatta Kipke Já­nos bádogosmestert, majd Vojtek Pál és Ju­hász Vilmos gazdákat Valkovics Imre bank- hivatalnokot, Volán szky Ferenc gyógysze­részt, Petrás Géza fogtechnikust, Truchly Alajos körzeti titkárt, azonkívül még 23 vé­reb éiyi és környékbeli gazdát és négy vere- hélyi cigányzenészt. Csendőrök kísérték őket a községházára, ahol Vikukal Karol verebé- lyi csendőrkamíány hallgatta ki őket arra vonatkozólag, hogy julius 6-án, amikor Fo­dor Miklós, keresztényszocialista képviselő Verebélycn beszámolót tartott és ezután na­gyobb társaság Tóth István sző Hőjében mu­latozott. ott irredenta dalokat énekeitek volna. így, hogy a „Harminckettes baka va­gyok én..a „Nem, nem, soha'* eimü dal és egy újabb irredenta dal is elhangzott volna. Miután a kihallgatottak egyöntetűen azt vallották, .hogy ezeket az említett dalokat nem énekelték, hanem csak az egyik részt­vevő egy előttük teljesen ismeretlen nótát dúdolt, amely azonban kétségtelenül nem volt irredenta tartalmú, hanem ártalmatlan az ERDŐ SZERELMESE PEGÉNV Irta: Z8NE GS3EH Fordította: «05ÖfcyNÉ QEZ LOl» (69) Ezen a napon, déltájban, ott találták Helen összecsomagolt holmiját az öregasszony háza mellett az utazóién. Becipelték és Helen rendez­kedni kezdett a kis szobácskábán, ahová Cass néni belszállásolta. Nagy meglepetésére a falu­beli asszonyok majdnem mind eljöttek hozzá, ■högy vele sírjanak és megmutassák neki, hogy együtt éreznek a Hayner leánnyal. Csöndes cso­portban gyülekeztek a ház mögött és suttogva beszélgettek egymással, mikor végre szétoszol­tak. Olyanok is voltak köztük, akiknek a férje Beasley alatt szolgált. Másnap reggel John kopogtatott be hozzájuk és elmondta, hogy Beasley bevonult a telepre, elfoglalta a házat s már be is rendezkedett. A Beeman-fiuk és Helen többi embere egyelőre nem lépték ki a szolgálatból, mert remélték, hogy igy talán használhatnak valamit Helen- nek. legalább annyiban, hogy az esetleges visz- szaioglaláekor megakadályozhatják a telep föl- égetését és elpusztítását. Semmi kárüiem tör­tént, éppen csak az a boglya széna égett le, amelyet azért gyújtottak fel a Beasley embe­rei, hogy Helen embereinek figyelmét eltereljék a házról, mialatt ők eltávolítják a birtokról a leányt. Beasley egyébként kijelentette, hogy aki elismeri Őt mának, az a birtokon maradhat. Este nagy lakomát csapták s másnap reggel Beasley végiglovagolt a falun, olyan nyugod­tan, mintha semmi sem történt volna. Elmúlt a második, harmadik, negyedik nap és Helen kezdte érezni, hogy már nagyon öreg. Éjszakánként ébren hevert az ágyában, sirt és imádkozott, nappal aztán álmos volt és néha el tudott szunnyadni egykét órára. Nem bírt másra gondolni, mint a bugára ég kezdett meg­ingani a bizalma Daléban­— Szép dolog — csóválta a fejét Boy. — Ennyit tart, maga Miltről? Tudja meg, hogy még a hajatlijét is meg tudná találni az erdő­ben ... De ki tudja, milyen messzire kellett mennie ... Meg aztán óvatosan kell hozzáfogni az üyea dologhoz..* Az ötödik nap délutánján Helen hirtelen föl­riadt szendergésébői A nap utolsó sugara most tűzött be az ablakon. Hangokat hallott kint­ről. Cass néni sikoltozott, egy férfi mély han­gon mondott valamit: g ez a hang úgy érte He­len szivét, mint valami káibitó ütés ... aztán leánykacagás ... fáradt, de boldog ... Egyszerre nagyon gyönge lett. Aliig bírt az ajtóig menni. A füleiben dobolt a vér ... Tud­ta már, hogy Isten teljesítette a kívánságát és könnye^ szemmel tekintett föl az aranyszínű, nyugati égre. Mikor kilépett, ott látta állni Royt a.z udva­ron, mintha soha nem lőtték volna át a tüde­jét- Éppen nagyot csapott egy szürke, bőrru­hába. öltözött, poros vadásznak a markába... Igen, Dalé volt. És mellette Bo ... Bo, aki most hirtelen feltekintett, meglátta Helent... s már ott is volt a karjaiban. — Nell! Drágám! Itt vagyok! Semmi bajom... Soha, soha nem voltam még ilyen boldog éle­temben ... Oh •.. miiyen kaland volt ez, Nel.ll... Elég volt egész ... életemre!... Bo hol sírt, hol nevetett. De Helen egy szót sem birt szólni. Köd feküdt a szemén, alig lát­ta Dalét, amint közelebb jött hozzá... Csak a kezét nyújtotta oda Bo válla fölött... a vadász meglátta, megszorította... — Nell... Tudom, hogy magának volt a leg­nehezebb ... Komoly volt a hangja és tompa. Nell érezte kutató tekintetét az arcán. — Cass néni mondta, hogy itt van ... és én gondolom, hogy miért... Roy vezette be őket a házba. — Miit hagyd most a lovadat, majd valame­lyik gzomezédgyerek beviszi az istállóba... Haza.küldted a pumát? — Igen. — Hát ezt okosan tetted, fiam — sírt és ne­vetett egyszerre Cass néni. — De nem bántam volna, ha akár őt is hozod, csakhogy visszajöt­tél végre! Helen kisasszony már majdnem bele­pusztult az aggodalomba... — Mi meg majd éhen pusztultunk — mosoly­gott Dalé kicsit kesernyésen. — Nem volt mit ennünk, néni, egész utón. — Szentségéé egok. Szaladok hát, főzök va­lamit ... — Az jó lesz. Bo lassan le nyugodott. — Nell! Hogyan kerültél ide? Tudtad, hogy erre jövümkí Helen válasz helyett bevezette a kis szobába és odamutatott a csomagra. Bo szeme feivil- lámlott. Kitalálta, mi történt. — Megtette! — kiáltotta. — Megtette! — Bo, hálát adok az Istennek, hogy itt vagy. Nem törődöm semmi mással. — Drága Nell, te vén csacsi! — mondta Bo, amint megölelte és megcsókolta... — Tudom, hogy te igy gondolod... de én nem! Én majd... Hol van ... Tóm? — Bo, öt napja 6emmi hir róla. Téged keres. — És ... és tudja, hogy téged kikergettek... hazulról? — Honnan tudhatná? — Hát majd ha megtudja, akkor.... akkor felfordul itt a világ!... Örülök, hogy én értem haza hamarább ... Nell, a cipőm öt teljes napja nem volt lenn a lábamról... Segíts... és oh, ha arra gondolok, hogy meleg vízben mosakod- hatom... szappannal... és utána tiszta fehér­neműt vehetek magamra... Bo vetköződmi és mosdani kezdett e közben telebeszélte Helen fejét ezer különös dologgal, beszólt éjszakai lovaglásról, Riggs gyávaságá­ról, rablókról, Beasleyről, egy jó rablóról, aki védte őt... Puskalövés ... Riggs elvágódott... újra. hosszú lovaglás ... kísérteties tanya ... fekete éjszaka... rémes, ijesztő suttogások, ti­tokzatos árnyak... reggel... összeesküvés... drámai színésznő, akiről sohasem fog tudni a világ... Ophélia, Kígyók, rablók, vademberek... gyászos sóhajtozások, rettenetes sikoltás... pu­ma .. • megvadult lovak... harc, lövések ... vér, halál... Wilson, aki hős ... egy második Tóm Carmichael, akibe bele lehetne bolondulni, ha... fekete éjszaka, Dalé, lovaglás ... éhség, szomjúság ... megint lovaglás ... és ... — És, oh, Nell, ő is Texasból való, mint Tóm! Helen végre ráért, hogy Cass nénire figyel­meztesse Bót, mert az anyóka már harmadszor szólt be, hogy kész az ennivaló. Erre aztán el­hallgatott Bo és szaladt a terített asztal felé. Közben Roy és Dalé már elmondtak egymásnak mindent. Roy azzal ünnepelte meg Bo és Dalé megérkezését, hogy ő is odaült az asztalhoz, először sebesülése óta e mintha megfeledkeztek volna Helen bizonytalan sorsáról, valamennyien jókedvnek voltak. Az öreg Cass néni nem győ­zőit mosolyogni és sírni., Még meglehetősen világos v-olt, mikor Roy egyszerre felállt és kiment az udvarra. Éles fáiéval m^halk*tt valamit. Helen figyelt s úgy 1930 augusztus 23. szombat. bordal, az elővézetoHoket Vojtek Pál, Valko- vics Imre és Juhász Vilmos kirétclérei elbo­csátották, a nevezett hármat azonban tovább is le tartó z tatás b an tartották és a járásbíró­ság fogházába kísérték, ahonnan őket csak másnap, vagyis julius 2ö-án bocsátották cl. Kétségen ki vili mcgálbe iíá í nyert, hogy mindazok, akiket a csendőrök elevezéítek, törvényben előirt idóíolcrelct, vagy előve­zető parancsot nem kaptak. Az elővezetés okát velük az elő vezető csendőr nem közölte. Semmilyen határozatot előttük senki fel nem mutatott ás igv már maga az elővezetés sú­lyosan sérti a bűnvádi nerrendtartás X. feje­zetében foglalt intézkedésekét. Különben is, mégha való is volna, amint nem az, hogy a nevezettek irredenta nótát énekeltek volna, ez nem olyan súlyos cse­lekmény, amely esendőd letartóztatósí indo­kolttá tenne, még akkor sem, ha a bűnvádi perrendtartásnak éppen a rendőri és esend­őn túlkapások ellen biztositó X, fejezetében foglalt intézkedések betartattak volna is. Súlyosítja a csendőrök eljárását, hogy Voj- ték Pált, Valkovics Imrét és Juhász Vilmost a tényállásnak bár törvényellenes módon va­ló megállapítása után még a járásbirósági fogdának is átadták. Vojtek Pál verebélyi lakos, nős gazda, hét gyermek atyja, csehszlovák állampolgár, büntetlen előéletű. Valkovics Imre a Barsme- gyei Népbank hivatalnoka Verebéíyen, nőt­len, büntetlen csehszlovák állampolgár, aki szüleinél lakik. Juhász Vilmos töhöli lakos, nős, gazda, egy gyermek atyja, büntetlen csehszlovák állampolgár. A felsorolt adatok­ból kitűnik, hogy az említett három egyén előzetes letartóztatása a bűnvádi perrentar- tás XI. fejezetében felsorolt okok egyike sem forgott fenn és igy az előzetes letartóztatás törvényellenesen történt. A nevezettek sza- badonbocsátásuk után semmilyen határozatot nem kaptak és így arról sem bírnak tudo­mással, hogy az eljárás ellenük megszűnt-e, Vagy azt tovább folytatják. A fenti részletesen ismertetett tényállás­ból nyilvánvaló, hogy Verebéíyen az említett alkalomkor történt elővezetések és letartóz­tatások, amelyeknek módszere a Balkánra emlékeztet, a fennálló törvényes rendszabá­lyok figyelmen kívül hagyásával, s illetve azok durva megsértésével folytak le. Kérdezzük tehát a miniszter urakat, haj­landók-e ebben az ügyben: 1. a vizsgálatot elrendelni, 2. a törvényt megsértő csendőrt közegeket felelősségre vonni és büntető, illetve fegyel­mi utón a legszigorúbban megbüntetni, 3. hajlandóK-e a törvényellenesen eiőveze- tett, illetve letartóztatott állampolgároknak megfelelő elégtételt adni, 4. mit hajlandók tenni, hogy a jövőben ha­sonló törvénysértések elő ne forduljanak. Az interpelláció tárgyalására a sürgősség kimondását kérjük. Prága, 1930. augusztus 15. tetszett neki, mintha lovasok közelednének az utón. — Dalé, gyere csak ki! — kiáltotta egyszerre Roy. Aa vadász máris mellette volt gyors, neszte­len lépéseivel. Helen és Bo utána mentek. — Las Vegas jön — bólintott Dalé. Helen egyszerre fölkapta a fejét. Mintha a cowboy nevének egyszerű említése is felkavar­ta volna a békés levegőt. Hangok hallatszottak a sövény mögöt^ az­tán tüzes ló vágtatott be az udvarra, csatto­gott patkója alatt a kavics. Carmiclhael leugrott a nyeregből. Rettenetes volt a* arca, Helen megijedt tőle és Bo elfojtott hangon felsikol- tott. Roy eléje sietett és Dalé szintén. — Fink — mondta Carmiclhael rekedten — most jövök a hegyekből... azt mondják, már megvan?... — Megvan, Las Vegas. Dalé hazahozta, sem­mi baja nincs. Nézd... A cowboy egyetlen ugrással ott termett a tornác lépcsője előtt és főitekintett. Bo kissé előbbre lépett Helen mellől. Talán egyenesen odafutott volna Carmichael karjai közé, ha va­lami különös érzés nem tartja vissza. — Bó! — kiáltotta a cowboy vadul. — Oh, Tóm! — felelt a leány és majdnem sírva fakadt. — Kislány?... A cowboy fenn termett a tornácon s közvet­len közelről nézett Bo szemébe. Olyan volt a tekintete, mint a penge. Bo lassan elsápadt, de mosolygott. Erre Carmichael arca is elsimult lassan... — Huh — Nagyot lélekzett és megtörülte a homlokát — Ennek ürülök. Bement á lépcsőn e mintha az erős fin tán­torgott volna kissé. Odalépett Dalehez és szót­lanul megszorongatta mind a két kezét. — Riggs? — kérdezte aztán. — Wilson megölte — felelte Dalé. — A texasi... ő szabadította ki Bót, ón csak a kö­zelben sétálgattam a pumával és kicsit meg­ijesztettem a bandát... — És most hol vannak? — összeverekedtek ... valamennyi elpusz­tult, csak Wilson maradt élve. — Azt hallom valakitől, hogy Helen kis­asszonyt kitotték a telepről. Igaz ez? — Ig';}z. Beasley . négy félvérii embere meg­fogta és kicipelte a2 uccára, aztán ott hagyták. Majdnem lelépték róla a ruhát is.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents