Prágai Magyar Hirlap, 1930. augusztus (9. évfolyam, 173-198 / 2394-2419. szám)
1930-08-17 / 186. (2407.) szám
1980 augusztus 17, vasárnap. 'VkAi^MiSE&II^flkLAb Egy szepesi Nagyasszony halála Hangulatcikket akartam egyszer írni egy kedves tátrai képről, bárom drága matrónáról, •kik derűs jósággal ültek a verőfényes tavaszi napon egy liege-balkonon, vékony ujjaikban szorgalmasan pörgött a kötőtű és ők csöndes hallgatagsággal figyelték, hogyan fonódnak egymásba a szemek, gyöngülő szemeikkel, crót- lenedő ujjaikkal még mindig dolgoztak, mert kora ifjúságuktól a munka volt az éltető eleműk, a lankadatlan, soha nem pihenő munka, amely gyarapította a családi vagyont, tisztes jólétet teremtett s amelynek áldásaiból európai jelentőségű gyógyintézetek nőttek ki a földből, megteltek a magtárak gabonával, növekedett a föld, kibővült a lakás. Olyan szép volt ez a három derűs matróna, a három testvér, mintha egy Andersen-könyv illusztrációját vágták vol na ki és ültették volna a Guhr-szanatórium tér raszára. Valahogy hozzátartoztak ennek a sza natőriumnak légköréhez, az ő szellemük adta meg nagyrészben azt a meleg, családias hangú latot, amely egyszerre megfogja a Guhr-szana tórium lakóinak szivét s mindenkit egy nagy családba fűz össze. Minden délben ott ültek az igazgatósági asztalnál és csütörtökön este, ami kor a szanatórium nagytermében mozielőadás volt, eljöttek a szeüd nénikék is közénk és ked vesen mosolyogtak Bnster Keaton pazar mó kain. Olyan erősek, olyan jók, olyan tiszták voltak, mint amilyen erősek, jók és tiszták a zip ser-anyák, akiknek igazán eszményi megtestesítői voltak. Egész életük családjuké és a szorgos munkáé, nyolcszázéves nemes tradició ég a lelkűkben, de érdeklődnek minden modern vívmány után, szeretik a zenét, a szép képet, örömmel hallgatják a rádiót, amely elhozza nekik a nagyvilág csodás zenei élményeit, kedvelik az embereket, a társaságot, amelyet szeretettel figyelnek, megosztják örömeit és bánatát is, de közben folyton befelé néznek és készülnek a nagy útra. Mindent elintéznek, elrendeznek, a nagy ut nem találja őket készületlenül és amikor eltávoznak a szeretett körből, leányaikból és unokáikból uj nagyasszonyok nőnek az örökükbe. Ez a nyolcszázéves nemes zipser-fa mindig olyan egyforma, hatalmas koronáján mindig friss levélzet. A törzsben hallatlan energiával duzzadnak a nedvek és így, ha a lomb lehull, az újabb hajtás éppen olyan dús, éppen olyan életerős, mint a régi volt. Az ősök pedig csöndesen pihennek a törzs tövében. Amikor tavasszal eljöttem onnan, bizva reménykedtem benne, hogy ha jövőre Isten segítségével megint a körükben íölthetek néhány feledhetetlen napot, ismét együtt találom a kedves nagy családot, hiszen Tátraszépiak levegő L'je a legcsodálatosabb életelixir. Ott sürög-forog a telepen Dénes bácsi, a nyolcvanhároméves meteorológus, aki azután igazában nem Yén ember, csupán öreg, ott vannak a többi öregek, a három matróna, valahogy úgy hittem, hogy ezek itt föltalálták az örök élet titkát, amelyet alchimisíák, filozófusok, álmodozó bolondok hatezer éve hiába keresnek ... Most azután a szerkesztőségi asztalon fekete- keretű jelentés üti meg a szivemet. A három nagyasszony közül az egyik itthagyott bennünket. Nagyboldogasszony napján hajnali félnégy órakor özvegy Nitsch Zsuzsánna hetvenhatodik életévében, özvegységének negyvenegyedik évében örök álomra hunyta elfáradt szemeit. Még élénken látom őt lelki szemeimmel. Látom, amint vasárnaponkint följön kakaslomnici otthonából a nagyasszony egyetlen fia, Nitsch Andor, a Szepesség képviselője, és első útja édesanyjához viszi, akinek gyöngéd szeretettel csókolja meg elfáradt kezeit. Látom őt unokáinak körében, akik gyöngéd szeretettel veszik körül és hallgatják éleíbölcsességgel telt szavait. És eszembe jut, amit hallottam róla, hogy amikor, mint egészen fiatal asszony, harmincötéves korában özvegyen maradt, mint veszi kezébe a férfi nélkül maradt gazdaságot, mint végzi egyedül a férfinak való munkát, amíg fia gazdasági tanulmányokat folytat, hogy azután nagy szaktudással, modern eszmékkel telve vegye át édesanyja kezéből az apai örökséget Szép és nemes volt ez az élet. Nem ismerte a nagy emóciókat, egyszerű örömei és bánatai voltak, a kötelességet emelte az oltárra és mindhalálig hűen teljeitett életmunkával állított magának feledetetlen emléket. A toliamban maradt cikkből nekrológ lett és én innen, az esős prágai reggelből küldöm utolsó tiszteletteljes kázcsókomat a nemes, feledhetetlen Nagyasszonynak, aki vasárnap délután a kakaslomnici családi kriptába vándorol életpárja mellé ... Vécsey Zoltán dr. * Özv. Nitsch n é született. Guhr Zsuzsanna augusztus 15-én reggel féinégy órakor életének 70., özvegységének 41. esztendejében szeréttei- nek körében örök álomra szén dér tilt. A feledhetetlen halottat vasárnap délután temetik Ka- kaslomnicon a családi kriptába az evangélikus egyház szertartása szerint. Az elhunyt nagyasszony halálát egyetlen fia, Nitsch Andor nemzetgyűlési képviselő, menye. Nitschné Gretzma- eher Jolán, nővére. Weszter Mária, unokái: Sza- lóki Zoltán dr., Szalóki Dezső dr.. Nitsch Lenke é? Nitsch Tibor, unokaöcesei és húgai: özv. Terseimé Weszter Mária, özv. Loisohné Weszter Juliánná. Kunschné Weszter Emília, TTladkyné Nitsch. Mária. Guhr Mihály dr.. BóTuthné Guhr Hermina, özv. Reichné Guhr Julianna, Kubankárié Guhr Adna gyászolják. Aki 114 fériit és egy asszonyt kíséri a villamos székbe A Smg-Sing fogház főfelügyelőjének vallomásai az amerikai kivégzésekről Paris, augusztus 14. Mit érez az ember a halál előtt? Hogyan áll szembe a kikerülhetetlen végzettel, hogyan birkózik az emberi bátorság a közeledő fekete rém gondolatával ? Ezekről a kérdéseikről mondáéi az egyik párisi lapban igen érdekes részleteket Lewis E. Lawis, a Sing- Sing fogház főfelügyelője. — 1920 január elseje éta vagyok a Sing- Sing fogház főfelügyelője — meséli — 176 férfi és négy asszony állottak szembe szemeim előtt a halállal. Hogyan viselkedtek utolsó órájukban ezek közül azok, akik nem kaptak kegyelmei? — A halálraítéltek legnagyobb része az utolsó pillanatig reménykedik hogy kikerülheti a villamosszéket. Az utolsó pillanatig bízik abban, hogy pőrét revideálhatják, vagy hogy az elnök megkegyelmez. Pedig a revízió lehetősége csak egy esetben valósul meg tiz közül, igaz, hogy a büntetés enyhítését a semrn ítészek igen gyakran kimondja. Ha azonban sem a fellebbezésnek, sem a kévéim! kérvénynek nincs sikere, akkor következik a kivégzés. —- Régebben a halál háza a fogház egyik függelékben volt elhelyezve egy kis kőtoronyban. Ezt a kis tornyot mindennap láthatták a rabok cellájukból. Valamennyien hallhatták a végzetes motor bugását és a fűrész csikorgását, amely közvetlenül a kivégzés ntán a boncolásnál működik. — Ez a látvány sokat megőrjített a rabok köziül és igen sok szökési kísérletnek volt az okozója. A „mészárszék** gokat, mert egyszer megtörtént, hegy az egyik rab újságokból egy dorongot készített, amit rágógumival ragasztott össze. A rabokat biztonsági borotvával egy bizalmi ember borotválja egy őr felügyelete mellet!. He Ion kint, egyszer vagy kétszer a rácson keresztül levágják a rabok körmeit, nehogy azzal tehessenek kárt magukban. — Gyufát nem kapnak és cigarettájukat csak az őr gyújthatja meg. — Érdekes, hogy öngyilkossági kísérlet igen gyakran előfordul. De az egészségükre igen vigyáznak a rabok, félnek a náthától — Az uj halálház, amelynek hivatolos neve „az elítéltek cellája'1, de amelyet a rabok mészárszéknek11 neveznek. Szintén a fogház falai között van, de elkülönítve az épület többi részétől. 1922-ben fejezték be az építést és 300.000 dollárba került. Fogház ez a fogházban, amelynek külön konyhája, kórháza, sőt látogató szobája is van. Két szárny csatlakozik a halálszobához, mindegyekben 12 cella van, külön szárny van azonkívül a női foglyok cellája. Van egy előkészítő szoba is, ahová a rabokat a kivégzés reggelén viszik. A rabok „bálteremnek" nevezték el est a szobát. Egy folyosó vezet belőle a halálszobába és a jégszekrénybe, ahová a hullát szállítják. — A törvény magánzárkát ir elő a halál- raitélt rabok számára, ezt a magánzónkat naponta csak 15 percre szakítja meg egy séta, vagy a kis aszfaltos udvarban a labdajáték. Nagy gondot okoz a fogházigazgalóságnak, hogy megakadályozza a rabokat abban, hogy öngyilkosságot követhessenek el. A rabruha igen erős kelméből készül, amit nem téphetnék el, nem készíthetnek belőle kötelet. Ennek dacára mégis sikerült nemrégiben egy rabnak felakasztania magát ruhából készült kötéllel. Egy más alkalommal vattából készített kötelet egy rab. amelyet sebkötésbez használt kötelékből gyűjtött össze iszonyú szorgalommal. De felfedezték ezt a kötelet abban a pillanatban, amikor egyik cellából egy másikba szállították, ami az utóbbi években állandó rendszabály és bizonytalan időközökben ismétlődik. — Cipő helyett csak papucsokat viselhetnek a rabok, mert a cipő alkalomadtán fegyverré válhat a rab kezében. Villát, kést nem kap senki. Az ételt puha aluminiumtáiivcron nyújtják az örök a cellába és azonnal visszaveszik, ha befejezte a rab az étkezést. Ceruzát sem kaphat, csak egy speciális fajtájú tollat ,amit azonban szintén azonnal használat után vissza kell adni az őrnek. A levelezést cenzúrázzuk, de egyébként nem korlátozzuk. Újságot és képeslapokat is kaphatnak a rabok, de csak egyenesen a szerkesztőségből és ilyenkor is gondosan eltávolítják a képeslapokból az összefűző drótka.pcsokat. Ha kiolvasták, elviszik a cellából az ujsárheumatikus betegségeknél (koszvény, csuz) elismerten kitűnő gyógyító hatású. Elsőrangú, emésztést elősegítő asztali viz. és gyakran terítenek újságpapírt a földre, meghűlés ellen. Orvosok harca a halálraítélt életééri — A sors különös iróniája, hogy mialatt egy csoport a halálszobában kivégez egy bűnöst, egy másik szobában egy másik csoport megfeszített erővel igyekszik megmenteni egy másik beteg bűnös életét. S az is előfordult már, hogy megmentették a beteget, csak azért, hogy másnap bevihessék a halálszobába. Az is gyakori eset, hogy csak nagy nehézségek árán sikerült a rab életét meghosszab- bitaná a kivégzés napjáig. Valamikor két évi időnek kellett eltelnie attól a naptól kezdve, amikor a rabol beszállították az elítéltek cellájába a kivégzés napjáig. Ma már az idő megrövidült, valamivel rövidebb egy érnél. Ez alatt az idő alatt a rabok igen ájtafcosakká lesznek, vallásosokká és legtöbbször nagy megnyugvással és hidegvérrel fogadják a halált. Egyenesen a történelem mártírjaira emlékeztetnek. Vannak olyanok, akik egyenesen boldogan indulnak a halálba. Persze vannak olyanok is, akik stoikusakká lesznek és akik nem fogadják el a vallásos vigaszt. Az ördögbe is, — mondta nekem az egyik — nem kell-e valamennyiünknek meghalni és nem jobb akkor már egy széken befejezni, mint az ágyban? — Láttam olyan halálraítélteket, akik elég nyugodtan indultak a villamosszékbe. Másokat az az egy gondolat nyugtalanított, hogy edéri-e a sors a cinkost is, aki elárulta őket? — A rabot bizonyos feltételek mellett engedéllyel meglátogathatja az ügyvédje és a családja. Kétszer hetenként van látogatási nap és az utolsó héten mindennap. Egy rács választja el a rabot látogatóitól és egy őr van jelen a beszélgetésnél is. Az újságírók gyakran megpróbáltak behatolni a halál házába és a legfantasztikusabb trükkökkel próbálkoztak, de ezek minden alkalommal meghiúsultak. Azok az interjúk, amiket néha olvasni lehet a halálraítéltekkel lefolyt „utolsó •beszélgetésről", csak kitalált fantáziák. — Az ítélet szövege szerint a halálos ítéletről így intézkedik a törvény: „Halálra Ítéltetik, a törvényben előirt módon" x... hónap első hetében való kivégzésre. — A kivégzés napját és óráját a főfelügyelő állapítja meg. Általában csütörtök a kivégzés napja, néhány perccel 11 óra után. — A végzetes hét elején a főfelügyelő „12 tiszteletreméltó és tiszteskoru polgárt" hiv össze, akiket három igazságügyi tisztviselő kisér. Ok a kivégzés hivatalos tanul. Rajtuk kívül a törvény érlel méhen két orvosnak, egy papnak, hét fogházfelügyelőnek kell jelen lennie a kivégzésnél. Megtörtént néha, hogy a halálraítélt rokonai engedélyt kértek, hogy elkísérhessék az utolsó pillanatig a delikvenst és hogy ott maradhassnak a kivégzésnél is. Az ilyen kérések teljesítését minden alkalommal megtagadom. — Vaunak olyanok is, akik azt akarják, hogy tanuk lehessenek a kivégzésnél. Volt olyan kivégzés, ahol ezer kérvényt adtaik be. Közöttük három esküdtszéki tag is jelentkezett, akik resztvettek a végzetes verdikt kimondásában. A leggyakrabban megtagadom az ilyen kéréseket, mert helytelennek tartom, hogy egy ilyen rettenetes és szóméra alkalom 1 átványesságtd szolgálhasson abnormális és beteghajlanan emberek számára. l^eg több nyíre olyan tanukat választunk tehát, akik nem akarnak tanuk lenni és aikik caak kötelességből teljesítik éri a szomorú feladatot. — Hóhéroknak is sokan ajánlkoznak. Amikor a legutóbbi hóhér visszavonult 700 ajánlatot kaptam. Voltak, akik óriási összegeket kértek fizetésül, voltak, akik nevetséges összeget. Azonban ezeknek a kérvényezőknek legnagyobb része nem tudja, hogy a hóhérnak nem elég az elszántság, kitűnő villamossági szakértőnek is kell lennie, meri a kivégzéshez nem elég a kapcsolóioggantyut lecsapni és átereszteni a gépen az áramot, de a kontaktusokat is jól kell felrakni az elitéit testére. — A legkülönösebb, hogy olyan ember is akad, aki kéri. hogy kivégezzék. Aki el akarja foglalni az elitéit helyét. Ilyenek között legtöbb a lecsúszott egzisztencia, de kaptam már ilyen kérvényt tisztes üzletemberektől és becsületes munkásoktól ». Hiába, az emberi lélek különös valami. — Néhány perccel 11 óra előtt bevezetik * tanukat a déli kapun keresztül a halálszobába. A kivégzés szertartása — Az elitéit haját azon a helyen, ahová a sisakot ráhelyezik, leborot váljak és bekísérik. a „bálterembe". Már reggel idehozzák, miután elbúcsúzott bajtársaitól. Legtöbbnyire közömbös hangon búcsúzik, mintha csak egy vakációra indulna. Nagyritkán történik csak meg, hogy a rabot támogatni kell a fogházőrnek, mert sok rosszat lehet mondani a gyilkosról, ele tapasztalatom szerint legtöbbnyire bátor emberek. Általában azt hiszi a közönség, hogy a kivégzés előtt csillapító szert adunk az elit éltnek. Ez nem igaz. Először te nincs értelme, másodszor pedig igazságtalan volna megfosztani egy embert érzékeitől vagy mesterségesen izgatni az alatt a néhány perc alatt, amit utoljára tölt a földön. Általában a rabok gyorsan, bátor lépésekkel mennek a székhez és csodálatos hidegvérrel ülnek bele. Néha még egy utolsó nyilatkozatot tesznek, ártatlanságukat hangsúlyozzák, vagy pedig egy jelentéktelen megjegyzést. Egy perc alatt ráteszi a hóhér az elektródot a székben ülő delikvens bal lábszárára, a másik elektródot pedig a hátsó koponyára. Az őrök rácsatolják a bilincset, amely a kezeket, a törzset és a lábszárakat szorítja le. Ebben a pillanatban a hóhér helyet foglal egy kis fülkéiben és bekapcsolja az áramot. Hatalmas áram járja át az elitéit testét. Ebben a pillanatban egy szikra kisülése hallatszik cs a test felugrik, min tea el akarná szaki tani bilincseit. Néha egy kis test oszlop is felszáll a sisakból, amely az elektródot tartja a fejen és gyenge pörkölt husszag terjed a szobában. A kezek párosra válnak, majd elfehéreduek, az izmok és a nyak megdagad. és megmerevedik, mintha acélból lenne. Örökkévalóságnak tetsző két perc után, az eredetileg 2000 voltos áram felszáll 2200-ra és az ampérerősség 7-röl 12-re, az áramot legyengítik, majd újra meg újra bekapcsolják különböző időközökben, azután kihúzza a hóhér a kapcsolót és a test visszaesik, az izmok ellankadnak, mintha csak egy fáradt test feküdne előttünk. — Rendszerint elegendő egy áramütés, a másikra csak akkor van szükség, ha a jelenlevő orvosok ezt szükségesnek tartják. — íme a tragédia, amelynek annyiszor tanúja voltam, 114^ férfi és egy asszony hált meg szemeim előtt. — Mindössze öt perc telt el attól a pillanattól, hogy a bűnösöket a halálfolyosóra vezették, addig a pillanatig, amig a hóhér bekapcsolja az áramot. De ez a rövid idő elegendő arra, hogy kioltsa az emberi élet szikráját és egy élő emberből élettelen hustöme- get csináljon. — Kaució ellenében szabadlábra helyezték a hrabkovi parcellázási bünügy vizsgálati foglyait. Eperjesi tudósítónk jelenti: A P. M. H. annakidején ismertette a hrabkovi parcellázásból származó bűnügyet, amelyből kifolyólag Frigyes Jenő volt jegyzőt és Szenderák Nándort volt kereskedőt letartóztatásba helyezték. azzal gyanúsítva őket, hogy az érdekelt gazdákat közel félmillió koronával megkárosították. A vizsgálatot a közelmúlt napokban befezték, mire a védelem kauciót ajánlott fel a két vizsgálati fogoly szabadlábra- helyezése érdekében. A vádtanács Frigyes Jánost 30.000 korona, Szenderák Nándort 60.000 korona kaució ellenében szabadónbocsátotta. Tegnap mind a kettőn elhagyták a fogházat, I 4 | SALVATOR I FORRÁS 9
