Prágai Magyar Hirlap, 1930. augusztus (9. évfolyam, 173-198 / 2394-2419. szám)

1930-08-17 / 186. (2407.) szám

10 T>RftGJM-MAGfesCR-HTKLai> 1980 MtgBBgtma Í7, raeáwiap. Weekend — fürdőn Szombat délben, mikor megérkeztünk a für­dőbe, kicsit erőlködve ugyan, valami üzleti féknosollyal, de mégis kisütött a nap. Éjjel óla zuhogott az eső, a fenyőfák alatt puhára áztak a sétányok és a gyógyforrások fehér pavülonjm magányosan álldogáltak, de vo­natérkezéshez valami nobilis üzleti precizitás­sal megemberelte magát az idő és egy bágyadt isleithozotta/, csókolta homlokon az érkező vendégeket. A hangulat egyébként ugyanaz vök, mint mikor a háziasszonynak egy sírás­ba fűlő, viharos családi csetepaté után ven­déget jelentenek, aki pillanatok alatt megtörli a könnyeit, kifújja az orrát, be púder ezkedik s az előszobában hullámzó kebellel lagymatag mosollyal és erőltetett pajzánsággai fogadja a látogatót. A fürdőn erősen meglátszott az éjszakai csetepaté, a fák és a lócák a hosszan­tartó esőtől még könnyesen és eltitkolhutatlm melankóliával várakoztak, de a fürclővend&gek. akik a négy hét minden előnyeit hihetetlen ökonómiával tudják felhasználni, pulloverben és felöltőben sétáltak a bék-Mö ég alatt, vizet ittak, virágot szedtek, fotográfáitok, vagy is­merkedtek. Később kiderült, hogy nekik van igazuk, három óra múlva biztos csöppekben megeredt az eső, elmosta a sétát, a strandot és a virágszedést, a gombaszedő asszonyok üzleteit és a terraszok vászonernyőiről méla csorgassál hullottak bele a cseppek a megté* pázott virágágyakba. Ezalatt a három óra alatt, miig a nap, való­színűleg a fürdőigazgatóság jóvoltából — kira­gyogott az előirt ebéduláni, egészségügyi sé­tához, szerencsém volt a vend cg állományt meg­ismerni, üdülés közben. Az ember nyáron nap-nap mellett hallja és olvassa, hogy X. Y. ur, vagy X. Y. asszony üdül valahol, de ha utánagondol a szónak, fogalma sincs, hogy az említett ismerősök mit is csinálnak tulajdon­képpen? Most bámészkodás közben sikerült egy csomó emberi rajtakapnom, amint éppen üdültek. Egy házaspár például egy lócán ült a „fénylrda“ előtti pázsiton és fényképet csinál­tattak a röpke intermezzo alatt, amíg sütött a nap. Két gyerekkel ültek a pádon, kalapban, pékárral a kezűben, egy-egy vidám fürdői mo­solyt imitálva, állandóan avval a titkos gon­dolattal, hogy a képet az ismerősök látni fog­ják odahaza éstüzetesep meg kritizálják. A gyerekek ügylét szik nem gondoltak erre, mert a döntő pillanatban vagy fel akarlak állni a ló­cára, vagy virágot akarlak szedni, vagy sír­tak és ha jól láttam, a fényirnok. ur éppen ak­kor exponált, mikor az atyai kéz lecsapni ké­szült a>z édes apróságra . . . Egy hölgy lálképes pohárral és sétabottal járkált a sawmywvizes forrás körül, ottho­nosan és könnyed nonchalenceval, odahaza varrónő és a vacsoránál sikerült megfigyel­ném, hogy alig akadt étel, ami kedvére való tett volna. A sétányon csoportokba verődve hullámzott a fürdői fiatalság, központjában avval a bizo­nyos démotmal, aki minden fürdőben megje­lenik. az első nap lelegezödik az összes fiukkal, legjobban láncol és egy lipótvárosi szépség- verseny első dijának dicsfényével a feje kö­rül, szinte tervszerűen úgy cigarettázik, pezsgő­zik, flörtöl és tegezödik, mintha állandóan a modem leánytlpust akarná megszemélyesíteni.- Láttam a doletor urat, aki otthon tisztelt és rettegett közéleti személyiség, egy nagy szí­nes labdával játszadozott a strandon, kaca­gott és huncutkodolt és úgy tapicsgúlt a víz­ben, mint egy temperamentumos, hizlalt fóka. Az igazgató ur kinn ült a „Zerge villa“ előtt dirndiliben, dalol gátolt, és friss gombát fűzött egy hosszú fonálra. Még befűz egy kis olcsó szedret is és aztán nyugodtan haza­utazik. Kell, hogy az ember idönkint kicsit kitombolja, magát . . . Estére teljesen kialakult az időjárás: a ri­deg bizonyosságot kedvelő publikum meg­nyugodva konstatálhatta, hogy végérvényesen be van borulva. A vacsoránál mindenki teát rendelt és asztalokat foglaltatott a kártyaszo­bában, az esti zenét terraszon, senki sem volt hajlandó végighallgatni, pedig a zenekar kitű­nő és begyakorolt műsort játszik: napjában tízszer is élvezheti a „Jánái“ az üdülő publi­kum. A kártyaszol)óban különböző partik ala­kulnak, romi és bridzs-partik, lórum és hu­szonegy, rendszerint idegen emberekből, akik összeverődnek ilyenlcor a közös szenvedély me­legítő lángjánál és játék elölt félórákig vitat­koznak a játékszabályok födött. Ha a buda­pestit rajtakapják valami hibán, rendszerint arra hivatkozik, hogy náluk ezt igy játszóik, így aztán pillanatig sem lesz lagymatag a já­ték az öreg ügyvédet, aki kivert bridzsjáté- kos, állandóm oktató jóakarattal figyelmez­teti a pesti orvos neje, aki egy kis epebaj ké­kes, fanyar vrmalmval a szája körül, szigorúan kiféri a parti menetét. Titokban unják egy­mást és ívtál koznak egy keveset, de az ember A német kormány offenzívat indított az aszociális trösztök és koncernek ellen Egyre fenyegetőbbé válik a birodalom ipari krízise Berlinben 315.000 munkanélküli van — Az alkal­mazottak sorozatos elbocsátása Berlin, augusztus li. (A P. M. H. berlini munkatársától.) Negyvennyolc óra hírei: Berlin műszaki főtanácsosa, dr. ing. Wag­ner, a gazdasági ólet képviselői előtt beszá­molt; a 'berlini munkanélküliségről és adatai még ezt a tájékozott társaságot is meglep­ték. A német fővárosban e pillanatban 315.000 miunkaneiiiíáii van, ami körülbelül annyit jelent, hogy a négy­milliós metropolis lakosságának — ha a munkanélküliek családtagjait is hozzászá­mítjuk — majdnem egy negyedrésze kap­csolódott ki a termelő munkáiból. Csupán az építkezési iparban 30.000-nél több munka- mélküli volt az építkezési szezon legkedve­zőbb hónapjaiban, vagyis még az úgyneve­zett jó időben is az épitőmunkások több mint egy harmada várt hiába munkalehető­ségre. Maga Bariin városa 80.000 munkanél­külit kénytelen eltartani — a többieket a bi­rodalom igyekszik víz fölött tartani — a se­gélyek összege havi 5 millió márkát, vagyis negyven millió koronát tesz ki. A másik hir a Siemens-müvek igazgatósá­gától származik és arról értesít, hogy a ha­talmas német vállalkozás hajlandó bizonyos (Jeltételek mellett a legújabban eszközölt felmondásokat visszavonni és ami még talán ■ennél is lényegesebb: kötelezi magát a to­vábbi felmondások beszüntetésére. Amennyire örvendetesnek látszik ez a hir, annyira megdöbbentőek a teltételek. ■Siemensek csak abban az esetben tudják szándékukat végrehajtani, ha az öss/.es al kalmazottak önként hozzájárulnak fizetésük és ezzel egyidejűleg munkaidejük tizszáza- i lékos csökkentéséhez. Könnyű elképzelni. | hogy mit jelent az újabb adóterhekkel meg- J nyomorított kisfizetésű alkalmazottak szá- | mára jövedelmeiknek újabb, sokak számára | alig elviselhető csökkentése. Talán ósak az­zal vigasztalódhatnak,''' hogy Sietne n§ék hangsúlyozzák ezeknek a lesújtó Intézkedé­seknek ideiglenes voltát; a konjunktúra jobbrafordultával — úgy mondják — vissza­tér a régi állapot. De hogy ez a konjunktu­rális javulás mikor következik be. kizárólag a gyár vezetőségének elbírálásától függ. Természetes, hogy Siemensek ajánlata a leghevesebb vitát fogja az alkalmazottak kö­rében kelteni. A baloldali sajtó máris zsa- ! rolásnak mieősiti a Siemens-féle propozi- ciót, melynek valószínűleg példaadó jelleg** lesz a lobbi iparvállalat számára is. A körülbelül két héttel ezelőtt eszközölt felmondások amúgy is katasztrofális hangu- j latot keltettek nemcsak a közvetlen érde- í keltek, hanem az egész berlini lakosság kö- j rében, hiszen a bizonyára nehezen meg­érett elhatározás a munkapiac helyzetének l szinte kilátástalan rosszabbodását jelen te t- | te. A 315.000 munkanélküli mellett — ke­gyetlenül hangzik, de igy van — újabb pár­ezer alkalmazott elbocsátása tulajdonképpen már alig esik latba, de számításba kell ven­ni, hogy Siemensék és társaik a nagy bank­ikoncentrációk, iparvállalati fúziók révén az lamugyis tragikus helyzetbe került alkalma­zotti osztályra mértek uj csapást. Sikerült megszereznünk a felmondások pontos szám­adatait, melyekből a leglényegesebbeket közöljük, Si emetns -Sohuckerték 527 alkalmaz ottuk- nak, az AEG 370-nek. Stook u. Co. 180- nak, a német Telefon és Kábelmüvek 45- nek mondottak fel. Ezenkívül néhány fém­ipari vállalat — igy a Sohwarzkopp csa­vargyár, a Fleck-müvek stb. — teljesen beszüntették üzemüket és összes alkalma­zottaikat besorozták a munkainélküliek tá­borába. Augusztus folyamán tehát 2—3000 alkalma­zott került volna isimét az. uocára. A felmon­dások azonban nemcsak a munkásság sajtó­jában, hanem a jobboldali pártállásu polgá­ri lapoknál is a legsúlyosabb elitélésre ta­láltak. A német közvélemény, bár teljesen átérzi a mostani helyzet súlyosságát, nem látja indokoltnak a berlini iparvállalatok kegyetlen rendszabályait. Rámutatnak arra, hogy a villamossági ipar, mely a súlyos helyzetre való hivatkozással megindította a felmondási lavinát, a legkevésbé volt jogo­Otthoni-Jódkurák Kérje az otthoni cáizi ivó és lürdökurák használati utasítását. vájjon a választásoktól váló félelem kész­tette-e erre a jobboldaliakat — követelték s német kormánytól, hogy a munkapiac hely­zetét rosszahíbitó üzemeknek ne adjon meg­rendeléseket, sőt az eddig eszközeiteket m vonja vissza. A birodalmi kormány, mely valóban nem áll ma túlzó elemekből, 24 órával később már hivatalos nyilatkozatban be is jelen­tette offemzTváját az aszociális trösztök és koncernek ellen. Talán igazuk vau azoknak, akik a nagy el­bocsátási járvány mögött amerikai befolyást gyanítanak és az amerikandzálódás sajnála­tos jelenségeként konstatálják a német mun­kaadók szociális érzékének hanyatlását. Valószínűleg a német közvéleménynek szinte egységes frontja kényszeríti Siemen­séket ajánlatuk megtevésére, de nagyon va­lószínű, hogy az óhajtott enyhülés helyett a hangulat elmérgesedése következik be. A német munkások és alkalmazottak Siemen­sék ajánlatának elfogadásával feladnák elvi álláspontjukat, melynek értelmében nem a munkabércsökkentés következménye lehet az árleszállitás, hanem az árleszállításnak kell megelőznie a munkabérek csökkenté­sét. Siemensék ajánlata könnyen értelmez­hető úgy, hogy a kíméletlen pressziő takti­kájával akarják megtörni a munkásság el­lenállását. Természetesen az amugyis izgatott válasz­tási hangulatban a bérharcok lehetősége, mely mindebből ered, súlyos veszedelmek­kel járhat. r. 1. Csizíürdo | * i Da3B3Cí»ati?tBriWf2SíyJ sitva erre, mert bár természetesen 5 is megérzi a konjunktúra folytonos rosszabbo­dásának következményeit, tulajdonképpen kedvezőbb helyzetben van a több; iparválla­latoknál, amit az a tény is mutat, hogy ex­po ríja ebben az esztendőben jelentékenyen emelkedett. 1929-ben a német élek ír dl pár 268,2 millió értékű árui exportált, mig eb­ben az éviben ugyanezen idő alatt 280.9 mil­lióval szerepel a külkereskedelmi mérleg­ben. Ezenkívül épp ebben az évben történ­lek a tranzakciók az amerikai és a német elektroipar között, tehát a német vállalko­zásoknak ez az amugyis tőkeerős része az amerikai finanszírozókban még az eddiginél is erősebb hátvédet talált. De a legnyomósabb érv a nagyüzemek ; aszociálisnak minősített magatartása ellen ■ az állami megrendelések hatalmas összege. ! A német birodalom, különösön a német posta és a német vasút, a legközelebbi időben programjához híven sokszáz mil­i lió márkás megrendeléseket fog eszközöl­ni az érdekelt vállalatoknál. A most megvalósított ..Schaízanweisungs- anleihe“ 150 millió márkás megrendelésre nyújt módot a birodalmi vasutaknak. Épp a polgári sajtó részéről — ne kutassuk, hogy nem nyilvánítja az indulatait és nem ülhet tétlenül, elvégre azért van fürdőn, hogy szó­rakozzék. Vasárnap reggelre megingithataUan konok- sággal tovább zuhogott, az eső. A vendég, aki reggel lejött a hotelből ebben az időben, va­lami önkénytelen mozdulattal felemelte a le­vegőbe az orrát, a* eget kémtelte, néhány obii­gát megjegyzést tett, aztán visszavonult az ol­vasóba, vagy kurázni indult. Ez az utóbbi az a bizonyos egyszerű fürdővendég típus, ame­lyik a pénzéért nem hagyja magát megrövi­díteni, a legnagyobb záporban ernyővel sétál, forrásvizet iszik az erkélyen, egyszóval kéz- zel-lábbal üdül, mert egyrészt megfizeti, más­részt nagyon jól tudja, hogy kellemesebb vi­harban tétlenkedni, mint otthon napsütésben főzni, vagy lebonyolítani keserves lcis üzlete­ket. A délelőtt különben az eső dacára sem vi­gasztalan, az emberek frissen fürösztve, pihen­ten és élénken olvassák a lapokat és a reggeli postát. A portásfülke ablakában írással kifelé van kiállítva egy anziksz, „Eri. Berta Dick, Kurgast, aus Bratislavá“-nak szól és örömmel értesülök belőle, hogy Hugó hála Istennek jól érzi, magát Iglófürcden, amit Bcrtuskának is kivan. Az ólvas óban élénk az élet, hely is alig van, az emberek a két kis sifonérböl álló kölcsön- kövyvtár melleit elégítik ki irodalmi igényűi­ket és lapokat írnak a kedves ismerősöknek. Két papnövendék állva olvas, egy kisasszony keresztrejtvényt fejt órák óta és már a ne-, gyedik embertől kérdi meg, hogy melyik az a népdal, cpnelyik „csak egy kislánnyalkez­dődik és „világori'-nal végződik. A sarok­ban egy porszüvóügynök derül valami pikáns regényen, idönkint felkacag, aztán kinéz az eső­be és tovább olvas. Egy leány, kis szorgal­mas, féllumgon angolul tanul, egy bácsi bóbis­kol a felesége mellett és én Fülöpkében gyö­nyörködöm, alci félóra óta gyors egymásután­ban viccből felemelgeti féloldalt a mamája kalapját, aztán lehúzza a szemébe. A mama elmerülten olvas, minden kalaphuzásnől mosolyogva megfenyegeti Fülöpkét, aki szep­lős és elálló fülei vannak, de biztosan későn született és meg kell becsülni. Fülöpke még utoljára lehúzza a mama kalapját, kinyújtja a nyelvét az olvasóterem közönségére, aztán titokban kicsoszog. Dél felé jár, az olvasó las­san kiürül, akkor jut eszembe, hogy egy ki­rándulónak kötelességei is varnak. Egy an­zikszon közlöm barátaimmal, hogy egy szép iceekend nem bolondság és mert szerelek írni, a szállót ábrázoló anziksz képes felén nyilat húzok az egyik ablakból és odaírom, hogy itt lakom. Személyesen többet. A viszontlátásig szives üdvözlettel: Sz. Nagy Mici. KUTYÁDIVÁT Még jő, hogy a kutyák, derék, négylábú kí­sérői, játszópajtásai, nem egyszer dédelgetett kedvenced az embereknek — milsem tudnak arról, hogy sorsuk, létük és exisztenciájuk mennyire alá van vetve a divat szeszélyei­nek. Ma még a görbelábu daxli a divat, kissé korcs, bobó alakját ott látni uton-utfélen, hol­nap már a terrier, holnapután a francia bully, azután a maláji pincsi. Ha a kutyatársadalom alakjai értesülnének erről az emberi hűtlen­ségről, amit a divat diktál, hűséges szivük I megszakadna tán a fájdalomtól. Hiszen egyik- ; másik kutyafajta sokszor arra sem ér rá, , hogy hűséges kutyaérzéseit kimutassa, mert mire bizonyítani tudná ezt — hipp-hopp — ; már ki is ment a divatból és kihalásra itél- ! telik minden generációjával együtt. PT I Ki emlékszik például ma már a görbelábu, | kedves szemtelen daxlira, az élclapok, plaká-árf<\+ j tok kedvenc alakjára, vagy a jóságosán sze- ! !id, kövér mopszlira, magános vénkisas.szo- j nyok egykori kedvencére. A két kutyafajta j divatjának korszaka olyan messze esik ma | már. hogy bátran nevezhetjük a kutyadivat j történél emel őt ti, őskorának. És ugyanígy van j a német doggal, a bernáthegyivel, a dalmát j juhászkutyával, amelyeknek fajtái — éppen I a divat kegyetlensége miatt — teljesen kive­szőben vannak világszerte. Szórványosan lát­ni még a német farkaskutyát, a foxterriert, a kutyatársadalom bohócát, fehér spiccet, de j távolról sem olyan népszerűek, mint a diva­tos kutyafajták. Általában megváltozott az Íz­lés, a nagyi ajtajú kutyákat a városban nem divat többé tartani s éppen ellenkezőleg, a groteszk, aprófajta ölebek napja derült fel mostanában, n agy városszerte. Az orosz agár, a maga .utolérhetetlen szép­ségével és kecsességével, az egyetlen, amely a nagy kutyafajták közül divatban maradt még. Ez azonban nagyon kényes fajta, sok ápolást és gondozást kivan, legtöbbször k-üíön személyzetet, úgy hogy kevesen engedhetik meg maguknak e kutyafajta luxusát. A leg­nagyobb divat ezidőszerint a francia bullv s a japán és maláji pincsi. A foxifajtákból egyedül a skót terrier tartotta meg divatját, a rendőrkutyák között, pedig a német ju­hászkutya é? a dobermann. Divat még az angol bulldog is, a veszedelmes véreb, mely­nek egyik félelmetes példányát — egy szak­szerűen kiképzett betörőkutyáit — éppen a napokban lőtte agyon a londoni rendőrség egy járőre. A londoni betörőkutya lesben áll, mig gazdája, egy hírhedt betörőnő, a tett színhelyén fosztogatott e jaj volt a rendőrnek vagy házbeiinek, aki a betörőkisasszonyt megzavarta munkájában. Négy rendőrt és há­rom civilt mart meg életveszélyesen a vesze­delmes állat, amely egy alkalommal — a szó szoros értelmében — kiszabadította gazdáját a rendőrség fogdájából, olyan felfordulást és zavart idézett elő a rendőrlegénység között. Végül agyon kellett lőni, csak úgy tudták el­fogni gazdáját. A tanulság ebből az, hogy a kutyák társadalma is átveszi az emberiség bűneit s az lesz belőle, amire sorsa neveli: derék munkás vagy betörő. i Reinhardt klasszikus paródiát rendea a bó««i Mozarteiun estélyen. A nemzetközi Mozarteum­ailapiltváiny a salzburgi ünnepi játélkók róeoí vevődnek tiszteletére augusztus 21-én estélyt rendez Bécsiben, amelyen köammüködnek: JannóitigB Emil, Klemen* Krauss, Losoh Mily. Mayr Richárd, Sdhnilk Ferenc (V Scheinker-Angerer Margit, asszony. Az estélyt be­vezető műsor utolsó pontijaként Reiinihaodit profé sz- szot és színészed kl^pszdikiisotka't fognak .parodizálná.

Next

/
Thumbnails
Contents