Prágai Magyar Hirlap, 1930. augusztus (9. évfolyam, 173-198 / 2394-2419. szám)
1930-08-17 / 186. (2407.) szám
1980 angosatni 17, vaaámay. 8 Hoidvitágos holé-esi a Fekete-tenger partján Irta: HUNGARICUS Móri la, augusztus közepe. A hadi tervet tegnap délután fekete kávé mellett főztük, a szerepeket a szépasazony osztotta ki: — Maga váltatja tehát a boLé-kéSzitést és a török kárét, én hozom az édességet... —• No és a bájt és jókedvet — bókol közbe román barátunk. — Monsieur Rotmanesou ne frázisokat tálaljon, hanem majd a cigarettáról gondoskodjék. Elleniben Monsieur Paul hozassa ki a plagera a sátrat s Lucián pedig plaideket szerezzen be. Madame Ismai.1 lesz kegyes abból a pompás ananász görbéiből hozni, ami annyira irfett mi napában a princemek. Ne felejtse el Ursus a Bianchi kisasszonyok gramofonját elkérni, én majd a gitáros görögöt hívom meg. Holdvilág-est zene nélkül? — tenger, hullámok játéka nélkül... — Vagy szépasszony szerelem nélkül... — Ismétlem, Monsieur Romamesou, sor- Hetnöl Madame Ismail fog gondoskodni, saját külön édességei* tartogassa saját szerelmei számára. Elleniben büntetésül és hogy lehűtsük, kérem, szóljon a pincemesternek, hogy egy nagy veder jeget is szállítson ki a plagera. — Vállalom, tengerünk legszebb asszonya, a büntetést. Ám lássa, prózai is tudok lenni, nem gondolja, hogy éjféltájban meg i* éhezhet a társaság, valami kompakt dologra volna szükség. — Ha ránk bízzák — szólt közbe szerényen a kis lengyed comtessse — mi majd néhány tálca sandwich-ról gondoskodunk. — AÜ righit akkor hát készen is van a menü. Számítsuk csak, hányán leszünk... Egy, ketté mi heten, a két Bianchi kis- asszony, Madame Ismail, az én gitáros er- kélysEomszédoan — még nem ismerem, okvetlen megszerzőm azonban. A két amerikait is eöioaom, ... azt hiszem, nincs több. — Vagyis tizenhárom. Hívjuk meg tizen - negyediknek a Davis fiút... — Ha grófnő vállalja az esetleges refhw-t. Hisz oly arrogáns e® a fiatal angol kölyök, láthatta, mily váRveregetve beszélt a szombati, kaszinóbálon a herceggel is. Elvégre ebbe a* atmoszféráiba Igazán kár volt ő lord Ságénak A3bkm hideg gőgjét magával hoznia. A Fekete tenger nem a La Manche, a üli napsugaras, meleg partvidékünk nem London ködje — én nem hívnám meg, de ha grófnő vállalja ... — Vállalom. Az angolokkal bánni kell tudni. Kemény dió valamennyi, de ha megtaláljuk a dió rejtett pontját, lelkűk kényes nyitját, zsebkésünk legfinomabb pengéjével is egy-kettőre felpattintjuk a kemény burkot — Helyes, tehát tizennégy. Találkozás diner után a Hotel Mariin halijában. Pontosak legyenek. & Majdnem holdtölte. Keleten nagy a tisztessége az ég e szelíd lámpásának. Nagy ö Felsége tulszigom sugarakat (bocsát itt nyaranta a földre, nem is tisztelik eléggé, imádják, de (félnek tőle ... A hold az más, nemcsak a szerelmeseik pátronája, általános tisztelet és hódolat tárgya. Félhold formájában nemcsak zászlóik hegyére, mecsetjeik ormára tűzik a mohamedánok, megjelenése udvarhölgyei közepette ünnep mindenki számára. Holdtölte idején kioltják lámpáikat, Konstanzától Efo- ria, Tefcirghioi, Movila, Tusiáig a hold az egyetlen fénypont a tengerpartok mentén, s az emberek seregestül vándorolnak a szabadiba, hogy megbámulják, gyönyörködjenek, mint fekszik hányát ezüstfodros sávokban a lepihent teugerszin mozdnlatlan tányérja fölé. Emitt ének, a/mott gitár, — jótékony árnyékába egymáshoz, simult szerelmes párok bújnak. & őszi barackból s erős moldvai borból készítem a bőiét. A lengyel .kisasszonyok hámozzák a barackot, vágják (bele két citromnak a héját, ifélkiló reszelt cukor, egy pohár- ka rum, két pohánka finom holland likőr, — legkevesebb félnapot állni hagyom, jégbe hűtőm az egészet, poharazás előtt kis palack pezsgőt döfök belé, — kész a legfinomabb őezibarackbolé. Lapos angol kofferembe csomagoljuk az elkészített sonkás, kaviár os, sajtos sand'wieheíket, a hazulról hozott püspökkenyér még megmaradt felét sem sajnálom estére feláldozni, Ismail pasáné ő Ex- celüentiája két üveg eonbefjét • a szép aaz- szotny házi készítésű kekszjeit külön kosáriba csomagoljuk, valaki az urak közüti tucat illatos kantaiupdmnyét küldött, két hotel- szolga s a szép asszony komornája még vacsora előtt felállították s berendezték a kényelmes, szellőé angol vitorlavászon strand- sátrat, edényt, mi egyebet a konyha chef szállított, a csodálatosan angolos pofálju, pedig ősi bojár családból származó Lucián a gramofon részére szerzett asztalt s néhány lampiont, üres RaJhat Luourn doboziba parkoltam mindig magammal vitt török kávé felszerelésemet, — este kilenc, első csengetés, kezdődhet a színjáték. Zenével, holdvilággal és két nagy kanna jégbe hűtött őszi- barackbotévai. & — Mint mindig, a Bianchi kisasszonyok természetesen ezúttal is késnek, — szól kissé türelmetlenül a szépa9szony. Ax étteremből kitóduló publikum különös érdeklődéssel figyeli útra kész csapatunkat. Gramofonnal, plaidekkel, lampionokkal felszerelve nekivágunk a felénk ásító sötét tengerpartnak. A szőke ikerpár, a Bianchi kisasszonyok külön ma estére összerótt strandtoilettfben jelentek meg. Könnyű ezüstselyean szövetből varrattak széles bugyogóju pyamát, derekukat övező ezüstfon a tu kötél végéről félhold fityeg, fejűkre ezüstszínű gumi sapkát húztak. Altalánok aáhü! fogadta az utolsó percben érkezőket. — Ezek a lordot akarják ma a lengyel oomteesektől elhódítani — súgja a szépaszszony. — Figyeljük, sikerül-e a játék. A görög a sátor melletti szik 1 ácsuosra~ telepedve várt az érkező társaságra. — Oh Donna Klára ... peng gitár, repül ének, kévékben omlasztja fényét a hold, nagy fakanállal osztom a bólét, kézrőLfeézre jár a pohár. — Felséges, kifogástalan, éljen a szerző, — « az első boléskaocsó tartalma veszedelmesen ütüL Kipirulnak m. arcok, a gitár köré húzódik mindenki, rögtönzött kórus (küldi a hold felé: — Oh Donna Klára, idb hab' Síé tanzen gesehn ... Mert ez lett idén a saison Ramónája, ezt zengik, fütyülik, táncolják mindenfelé, banális melódiája küsér őszig un oson fal an, ezzel alantunk, ébredünk, ez fog sokáig emlékeztetni erre a bóditóan meleg szép nyárra s erre a holdvi láglimooádés s 13219/H/27. ARGENTÍNA BRAZÍLIA, URUGUAY, PARAGUAY, BOLÍVIA, CHILE, PERU és CUBA. A két hatalmas motorhajó: Alcantara és Austurias (32.000 tonna tartalom, 22,000 regisztrált tonna). Elismerten kitűnő konyha. Kényelmes elszállásolás. Mindennemű felvilágosítást acfc ROYAL MAIL LINE PRAHA II., HYBERNSKA 24/Xa mégis felejthetetlen nyári éjszakára... — Nini, csillag hullott, miié gondolt lord Dawis? teljesedni fog — susogja legcsálbo- saíbb mosolyával a szőkébb Bianchi kisaazr szony, s a lőni azemteóe* közönnyel válaszolja: — Arra gondoltam, Misa Blancbe. vájjon a® eastburai golfversenyen megnyerte-e a Prince of Wales diját Lady HaanHtosi. Embennagasságfoan wadkacsacsapat lm® a tenger szín fölött. Éles rikoltásuk fájóan hasit bele a néma éjszakába. Á lengyel coantessek saudwich-oseh kínál ják a fiatal lordot: — Csempészett odesszai kaviár, rózsaszínű, specialitása a Fekete tengerpartnak, barátunk, a moszkvai olasz követ küldte futárjával ... Gúnyosan villan elő a Bianchi kisasszony ezűsítsipkája alól egy mérges szempár: — Sohasem tálalnék nyáron kaviárt, Nem fél Misa Paniette, hogy megmérgezzük vele Dawis lordot? Vállalná a felelősséget? — A (két amerikai azonban már dél óta a grófnők kaviáréi sandwiehéről ábrándozott, Amerika szervezete többet bir el Angliáénál, — Mr. Adame, ízlelje meg Paniette comtesse kaviárját, melegen ajánlom, egész friss, futár hozta Odesszából... — Ugye, hangulatos a színpad, hatásos a (reflektor, a hoftdSény s a színészek pompásan játszanak? tapsoljunk Mr. Hungariöoa, — s bodés poharát sunyi kacagással üti poharamhoz a tenger szépséges asszonya. sással díszítve, a háromszögletű gemenális- csákó aöldibokirétée; de azok a bizonyos iHet- mények, ló- és kocsi tartási költségek, amelyek nem csak rangban, de anyagiakban is megkülönböztették volna a vezérezredest a tábornoki kar már régebben meghatározott jö- vedeUmeitől: ezek a szabályok még nem kerültek Ferenc József Íróasztalára, mielőtt az inas nyitva felejtette volna a® ablakot . , . Pedig bizonyos, hogy a vezérezredesek lettek volna a monarchia imarsalljai, aki minden 'katonai ünnepélyen legközelebb állottak volna a Felség személyéhez. Csak a temetésen láttuk meg először a vezérezredesek tábornoki-szabású nadrágjait, valamennyit vadonatújban, mert idáig még nem vehették magukra. A bécsi Szent István-templom körül az általános fekete gyászban ezek a piros nadrágok mutattak valamit a jövendőbeli pompából és a világra szóló osztrák-magyar hadsereg díszéből, ha Ferenc Józsefinek elég idő adatik a sorstól, hogy a háborút dicsőségesen befejezze. Nem, senki se gondolta magában kellő tárgyilagossággal azt az eshetőséget, hogy Ferenc. József elmegy a földről, mielőtt ezt a háborút is lezárja, mint mindazokat a háborúkat uralkodása alatt, amelyéknek befejezése tőle függött. Érthetetlenül nézett maga elé Vilmos német császár, aki galléros, szürke köpönyegben és dísztelen hadi öltönyben, három tábori automobil kíséretében Récsben megjelent, hogy a Burg-kápolnában szinte csak ag- ncszkálija a koporsóban fekvő „öreg barátját", de a temetés ideje alatt nem mutatkozott, a korán beköszöntő alkonyától várván, hogy tisztjeivel és automobiljaival elhagyja a Belvárost a Duna-csatomán át, a zsidók városrészén. Ugyanezért még nem volt többek között hivatalos név© se annak a pi ros-színnek, amely különbözött az udvari tisztek „bűzér-vörös" gallérjának a színétől, a huszárság, a szekerészei és a m.énes-ikatrl>an feltalálható pirossá- gokitól, amely piros majd egyedül vezérezredesekei íKIpl meg. Némelyek paprika-pirosnak mondták, de a katonai szótárban ilyen kifejezés nem foglalhat helyet. % Ferenc József a maga személyére nézve „tél-piros “-arcú lény volt életének utolsó tiz- tizenöt esztendejében, amikor az aggastyán- fehér színekből, a bánná tisztiköpeny égből, a nagyterjedelmű fekete .tisztisapkából, (milyent rajtakivül Ferenc Ferdinánd viselt) arca közelebb jött: alattvalói álhitatos tekintetéhez, amikor például Pesten, a Nyugati pályaudvarnál nyitott hintóba tilt, vagy pedig egy-kétna- pi budai időzés után a Keleti pályaudvar felé távozott, amikor gumiabroncsos kocsiján végighajtatott a megfelelő uccákon. (Sokáig, esztendőkig kellett magyarázni a híintóha mellétté helyetfoglaló Bolírasnak, vagy Paamak a gumiabroncs kényelmességét a kocsikerekeken. Végre engedett Ferenc József, de akkor sem egyezett bele azokba a felfújható pneuma- tikofclba, amelyeket a biciklistáktól tanultak el a pesti bérkocsisok, mikor a Stefánián a színésznőkkel s más hasonló foglalkozású nőkkel hajtottak, hanem úgy rendelkezett, hogy a sima gumiabroncsot felrakhatják a kerékgyártók az ő és családtagjai kocsijára, de az ndvarhölgyeknefk és más kíséretéhez tartozó személyeknek már tilos gumiabroncsos udvari hintóbán kocsizni.) Manapság a levélhordő automobilja is simábban gördül végig a pesti ucoa (kövezetén, mint Ferenc József hintája, amelyből szalutálva vett bucisut a várostól azon a helyen, ahol a nagykörút kereszteződik a Rákóczi-úttal, a sarkon álló Nemzeti Színház falán és a szemközt lakó Blaháné erkélyén színes szőnyeg volt kiterítve, a rendőrifőparancsnok állott a gyalogjáró mellett feszes kaptákban, miután a főkapitány számozatlan fiákkere már két perc előtt elgurult ezen a helyen, hogy Ferenc József jövetelét jelezze. A színészek az erkélyen, szemközt a féliénhaju Blaháné a maga erkélyére támaszkodva, az öreg rendőri hírlapírók és detektívek lent az uccakereszte- ződésnél, zsakettben, mint Nagy Gyula és Cilim deríkalapban, mint: Császár ti tkos rendőr, akik ilyenkor elővették e ruhadarabokat, mint a Király-dij napján, „Kerepesi-úti" boltosok a küszöbeiken hajlongva, mintha személyes ismerősei lennének Ferenc Józsefnek, a kávéházi ablakában billiárd-dáfcós vendégek, a városi életmód minden időszakában feltalálható uocai ténfergők, vagy gondjaikkal versenyt futamodó gyalogjárók, papirzászlós gyermekeiket emelgető vidékiek és lufbaJlónos leánykáikra sí kongó nevelőnők, sottisnyak- kendős és sárgaciipős, céltalan hölgyek és ba- jiusztoöíőjüket el rakott, piros-sapkás hordánok látták Ferenc Józsefei utoljára Pesten, amint a központi pályaudvar felé hajtott, A király nem nézett se jobbra, se balra a pesti uocai sokadaliomban, kezét felemelte sapkájához, amely legalább is akkora volt, mint egy henger-doboz, amilyenben a nők ólaiba a karmantyúikat tartogatták. Paar gróf, akinek ugyancsak feete tisztisapka volt a fején, a ko- Gsitakaróra eresztett, összekulcsolt kézzel ült. A hintó bankján csak a vadász toldbokrrétája lengett, amint a lipicai heréitek menetrendszerű pontossággal, Ferenc József udvartartásához illő egyenletes, de másodpercre kiszámított tempóban közeledtek az indóház felé. * — Paar gróf hercegi kinevezése már régen őfelsége Íróasztalának a fiókjában fekszik, az uralkodó csak az alkalmait várja, hogy kod vés barátjának az írást átnyújtsa, — mond a miindemttudó pesti hirharaug arról az ősz katonatisztről, aki Ferenc József hintájában mindig a baloldalon ült. Vájjon igaz lehetett, hogy Ferenc Józsefnek „meglepetéssel" is kellett szolgálni annak az úriembernek,akivel annyi esztendőn át a nap minden órájában együtt volt? Mintha a balkezét simogatná a jobbkezével ezzel az ajándékkal. Mintha a hercegi rangra emelt grófot azontúl másképpen is szólítaná, mint. ,‘Sic‘,-oek, mint az életében megszokta? Vájjon, mi hasznát veheti Paar gróf a hercegségnek, ba az csakugyan következnék > No mindegy, a pesti pletykának jólesett foglalkozni annak az úriembernek a személyével, akii legközelebb tudtak Ferenc Józsefhez, aki ugyancsak oly meg,közelithetetlen volt, mint maga az uralkodó, aki talán egyedül tudta évtizedeken át, hogy mit gondol magában a király. A télpiros-arc, a fehérebhnél-fehérebb sza- kállak és bajszok, szemöldökök és hajak, amelyek Ferenc Józsefet élete utolsó esztendőiben jelentették, indulat, szenvedély, mozdulat nélkül mutatkozott, mint valamely templomi kép, amelyen glóriát látnak a káp rázók, tulvilági közönyt a hitetlenek; a kötelességtudás karatának testté válottságát. tisztelik benne a rajongók, a szokásos emberi érzetekkel még (közös életikor tulhaladottságát nézik benne a szkeptikusok, — külsőleg a természetellenes pinnoeságától eltfcmtve nagyon őregemibemek látszott Ferenc József, mikor utoljára Pesten járt, A fénytelen, színtelen, élettelen szem tekintetét csak sejteni lehetett, mint látni. Valamely olyan halovány kékség terjengett ezekben a szemekben, mint az égboltozatnak legnagyobb részéit szoktuk látni, ha az égbe tekintünk, amikor azt hisszük, hogy azután már nem jön semmi, vagy pedig ott következik a Minden, amiért az emberi életben szenvedünk, jót jóra halmozunk és imádkozunk. A túlvilág volt a király szemében, az ismeretlen szinü túlvilág a hófehér és bélpiros-aro gödreiben, amelyeket többé nem környékeztek se a mosoly ráncai, se a könnyek árkai, mozdulatlanok és némák voltak azok, mint a holbani "hegyeknek a látképei. Mint egy régi egyforintos hatovtány ezüstje távolodott el a percnyi közelségből, a Nagykörút és Rákóczi-ut kereszteződésénél a bőawl borított piros arc a pályaudvar fefté. Még egy miffiutum: a látományból már csak a® udvari vadász tollbokrótája leng az uooa felett, megvillan a hintó hátulsó részén lévő fekete lakkozáson az aranykorona, a király tiezrisapká- jának csak a fele emelkedik ki a hintó illéséiből. magasabban Paar főhadsegéd sapkája* bár ez az úriember olyan hűséges volt, hogy az öregségében gönnyeteg testtartási! Ferenc Józsefet alkatban sem akarta felülmúlni. X két. őszöreg ember némán, mzodulatIámul ko- csizott Pest uoeáim. (Naplómból.)
