Prágai Magyar Hirlap, 1930. augusztus (9. évfolyam, 173-198 / 2394-2419. szám)

1930-08-17 / 186. (2407.) szám

lflflfl awgwwtM 17, raoáraap. RRMM-MACl'ARtffELAP Tiltakozás Irta: Szüllő Géza dr. Dresda, augusztus 14. Aa Iirtftrpariamentáris Unió londoni gyű­léséről egyenesen ide jöttem a drezdai Lah- maun-iőle szanatóriumiba, ahová utánam küld­ték a postámat, a közötte olvasom a Nyitra- megyei Szemle julius 30-iki számát. Ebben jelent meg egy cikk, amelynek ez a cime: „Mj adja meg a nemzeti jelleget? — Renan és SböHó." Névtelen cikkekkel nem szoktam foglal­kozni, ezzel a cikkel kivételt teszek, mert belevág a kisebbségi törekvéseinkbe. A cikk nem beszédemmel, nem annak tar­talmával foglalkozik, de önkényesen kiragad beszédemből egy indokolásul használt mel­lékmondatot; ezzel a mondattal vitatkozik, s azután engem kipellengérez, hogy ilyen meg­cáfolt áligazságok után minő szerénytelenség tőlem magamról azt mondanom, hogy én „szakértő" vagyok. Minden jóhiszemű kritikának és szövegma­gyarázatnak két kelléke van. Először: az ere­deti hiteles szöveget szabad alapul vennie. Másodszor: nem szabad a szöveg egész értel­mét számba nem véve önkényes kiragadott részletet kikapni s az ellen hadakozni. Londonban én angolul beszéltem. Beszéde­met magyarra az ott lévő magyar laptudósitó fordította le. Az eredeti angol szöveg igy szól (lásd Napló): „I believe, that I am more or less com peten t to rai9e my voice.“ Úgy vé­lem, hogy többékevésbé kompetens vagyok hozzászólani (a kisebbségi kérdéshez). Tehát nem azt mondtam, hogy én szakértő vagyok, mert ez illetlen lett volna, én pedig úgy vagyok nevelve, hogy számba veszem az í Idomosságot. Beszédemben aztán én azt fejtettem ki, — és ez volt a nóvum — és ez volt, amit nagy figyelemre méltatott a konferencia, — hogy másként kell azokat a kisebbségi problémá­kat megoldani, ahol „kisebbséggé degradált nemzetről, vagy ahol még nemzeti öntudatra nem ébredt minoritásról van szó." Kiemel­tem azt, hogy minő fontos a „nemzeti öntu­dat," s ezt alátámasztottam azzal az érvvel, — éppen a franciákkal való megértés végett, —■ hogy az egyik világhírű francia filozófus, Renan is ezt tanítja, aki a „nemzeti öntu­datban" lelte fel a nemzet államiságának kritériumát, ezt tartotta a leglényegesebbnek, nem a közös származást és nem a közös nyelvet. A Nyitramegyei Szemle ebben a tekintet­ben egészen elvont vitatkozásba bocsátkozik, tulajdonképpen Renannal, de úgy, hogy abból azt vonja le, hogy én meggondolatlanul a nyelv jogát tagadtam meg, s nagy emphazis- sal azt jelenti ki, hogy nem a nemzeti ön1 ;- dat a fontos, de a nyelv és a jellem. A Ny. Sz. filozófusa és Renan vitájába én nem szólok bele, lehet, hogy a Ny. Sz. filo­zófusa sokkal kiválóbb filozófus, mint Renan, — amit kár, hogy nem tud a világ, — de sze­rényen azt kérdem; ha nem a nemzeti öntu­dat adja meg a nemzeti állam kritériumát, hát akkor az Amerikai Egyesült Államok, amelyet pedig angolszászok alapítottak, s amelynek nyelve angol, miért nem angol ál­lam? Ugy-e azért nem, mert az Egyesült Ál­lamoknak más a nemzeti öntudata, mint az angol államnak. Azonban nem emiatt tiltakozom, hanem a cikkben lévő szándék miatt. Ez a szándék ártani akaró szándék. A Ny. Sz. most már harmadszor teszi azt meg, hogy szavaimból önkényesen kiragad egy részt, azt önkényesen csoportosítja és ezzel ártani akar. Most azzal akar ártani, hogy nagy betűvel összeköti az én nevemet Renan nevével, hogy a gyengébbeket megtévesztve azt a szelíd, ár­tatlan gyanút sejtesse, ime a keresztényszo­cialista párt elnöke egy húron pendül Re­nannal. A „nemzeti öntudat" és a „nemzeti nyelv" vitában pedig azt inszinuálja a sorok között, hogy ime minő veszélyes, a magyar nyelv jogai ellen irányítható beszédeket mond el a külföldön a kérésjtényszocialista párt el­nöke. Nyílt, becsületes kritikát szívesen veszek, tanulok belőle; de az ilyent visszautasítom. Hogy rólam ki hogyan gondolkozik, az az ő dolga; én lelkiismeretemben nyugodt va­gyok, minden kvalitásommal, minden erőm­ből, igazán, önzetlenül akarok a kisebbségi jogainkban mindent, amit lehet, elérni vé­reim részére. HQDZSA a romin-ju§9fzEá¥-inagyar agrárkiiiisilssril „A kisanfanfsiak még rr sikerült teljesen szervezett politikai és gazdasási egységgé egybeolvastoKT - Naclzsa megengedi, hogy a három agráráram gazdasági tanácskozásaaban „politikai! játék is Prága, augusztus 16. A Nieuwe Rotterdam- sche Couránt prágai munkatársa a bukaresti és szinajai konferenciákkal kapcsolatban meginter­júvolta Hodzsa Milán volt minisztert, a nemzet­közi agráriroda megalapítóját. — A nemzetközi agrárbüro — mondotta Hod- zsa — a földmüvespártok szervezete, ennélfog­va semmi hivatalos kapcsolatai nincsenek a kormányokkal és azok tagjaival. Egyik oldalon áll az agráriroda, a másikon a hivatalos politi­ka. A bukaresti konferencia s Madgearu és Ma- rinkovics kezdeményezése szintén különálló do­log. amely Romániát és Jugoszláviát s esetleg bizonyos mértékig Magyarországot is érdekli. Az akció tulajdonképpeni indítékát Hodzsa a három állam pénzügyi helyzetében látja, amennyiben mindhárom állam egyformán köl­csönre szorul s meg akarja javítani kilátásait a külföldi pénzügyi piacokon. Ezt például kivitelük organizációjával érhetik el, amiben viszont a terményexport a legfonto­sabb támasztékuk. Jugoszlávia és Románia nemcsak a búzát, hanem egész mezőgazdasági terménykomplexumát veszi itt tekintetbe, mig Budapesten a malomiparral szorosabb kapcso­latban álló pénzügyi körök érdeklődnek a do­log iránt. — Komolytalanság volna — véli Hodzsa —, ha az ember tagadni akarná, hogy a ku­lisszák mögött esetleg politikai játék is folyt. Valóban szó lehet a világosan látható gazda­sági és a többé-kevésbé leplezett politikai ér­dekek némelyes paralleüzmusáról. A kjsan- tantnak még nem sikerült egy teljesen szer- A'ezett politikai és gazdasági egységgé egybe­olvadnia s nyilvánvalóan mind a két oldalon elmulasztották, hogy az együttműködést ben­sőbbé tegyék. Csak ilyen föltételek mellett lehetséges Belgrád és Bukarest kezdeményezését megmagyarázni, I Speciálisan oldó szappan! | Olajos vagy egyéb nehezen oldható piszokra a 1 | Pocsáíko Subiíol szappan!j | Sdmellett teljesen ártalmatlan! | d» abban a pillanatban, amikor a diplomáciai együttműködés nem nyugszik politikai és gaz­dasági alapokon, az iiyen munka rámanélküli képhez válik hasonlóvá. Könnyen elképzelhető, hogy találkoznak olyan politikai körök, ame­lyek ezt a politikai körülményt örömmel aknáz­zák ki. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a kisantant a lejtőre ju­tott volna. Csak arról van szó, hogy a fönn­álló hézagokat ki kell tölteni. Ha ez sikerül, akkor a kisantant az egész uj Európa számára a közeledés és az együttműkö­dés középpontjává válbatik. Arra a kérdésre, hogy vájjon a szinajai és bukaresti konferenciák a mezőgazdasági krizis enyhítését, vagy megoldását fogják-e hozni, Hodzsa tartózkodóan annyit mondott, bogy ezek a konferenciák csak helyi enyhülést hozhatnak, azonban képtelenek azon problémák megoldá­sára. melyek az általános válsággal vannak ös­szefüggőéiben. amilyenek az Amerikában való kereskedelmi viszonyok rendezése, a kontingen- tálás, a legtöbb kedvezmény és a preferenciáltis vámök. Ebben a tekintetben Hodzsa, fontosabb­nak tartja Varsó kezdeményezését. Az agrftrblokklioz vaié csatlakozás! a csehszlovákiai mezőgazdaság fogja megfizetni? Prága, augusztus 16. Többször rámutattunk arra, hogy a .kormánykoalíciónak, mely a „gaz­dasági koncentráció" jelszavával állott össze, mindene van, csak éppen gazdasági programja nincs és egész élete nem áll egyébből, mint a gazdasági kérdések elől való bujkálásból; Még sokkal inkább érvényesül ez a taktika a külke­reskedelmi politikában, ahol a Benes-féle kisan- tantromantika keresztez minden reális koncep­ciót. Az események túlhaladnak a kis/koncep- cióju embereken, de a kormánytöbbség belső ellentétei miatti tanácstalanságában strucc mód­jára tovább tétlenkedik. A legelterjedtebb cseh lap, a Národni Politika, amely egyébként a kor­mány mögött áll, a szinajai konferenciára vis­szatérve, szintén éles szavakkal ítéli el ezt a meddő taktikát, s tanulságos cikkében többek között ezeket Írja: — Legnehezebb megállapitani azt, hogy a szinajai konferencia a mi kormányköreink részére meglepetés volt-e, vagy pedig már a csorbái kisantantkonferen- eián beszéltek a dologról és állapodtak meg egységes eljárásban?... Minderről semmit sem tudunk — folytatja a lap — s a hivatalos té­nyezőknek jó ürügy a hallgatásra a nyári sza­badság. Jugoszlávia és Románia vámszövetsé- gp, ha Csehszlovákiát is bekapcsolják, főleg azt fogja célozni, hogy a, két állam nagyobb elő­nyöket kapjon mezőgazdasági termékeinél-; Csehszlovákiába való behozatalánál, mint eddig s ezek az előnyök nagyobbak légyének, .mint amilyeneket a többi állam élvez. Ez azonban ugyanakkor jön, amikor mezőgazdasági köreink az eddigi vámvédelem szigorítását követelik! A szorosabb gazdasági kooperáció a legnagyobb kedvezményekről szóló záradékra való tekintet­tel csakis az engedélyezési eljárás alapján és annak keretei között történhetik. Eszerint Ju­goszláviából és Romániából bizonyos kontin­genst tevő mezőgazdasági terméket kedvezőbb föltételek mellett kell majd beengednünk, mint az összes többi államokból. Vagyis másképpen szólva: ez az uj gazdasági rezsim múlhatatlanul ál­dozatot fog követelni a csehszlovákiai mező- gazdaságtól. Másképpen nem is valósulhat meg. S itt elér­tünk a szinajai koncepció legnehezebb problé­májához. Megvalósulásához föltétlenül szüksé­ges a csehszlovák mezőgazdaság és ipar meg­egyezése, mert elképzelhetetlen, hogy Csehszlo­vákiának a két balkáni agrárállam blokkjához való csatlakozása a mezőgazdaságnak csak kárt, az iparnak meg csak előnyt hozzon. Mind­kettőnek kell áldozatot hoznia és meg kell egyezniük érdekszféráik elhatárolása és biztosí­tása kérdéségen. Egyelőre azt láthatjuk, hogy az ipar és a mezőgazdaság majdhogy egymás haját nem tépi... Sohasem volt időszerűbb és sürgősebb a gazdasági terv, mint éppen ma. És a belpolitikai viszonyok, melyek ezt a tervet meg kellene, hogy szüljék, sohsem vol­tak tisztázatlanabbak és bizonytalanabbak, mint éppen ma! — kiált föl a Národni Politika. > Anglia flottabázist létesít a Fekete tengeren Bukarest, augusztus 16. Lapjelentések szerint az angol flotta saját inieiativájából látogatást tesz Konstansában. A lapok sze- rínt a látogatás célja, hogy Anglia flottabá­zist létesítsen a Fekete tengeren és ezzel is dokumentálja a román—szovjetorosz határ áttörhetetlenségét és sérthetetlenségét. A lapok kiemelik, hegy három hónapig tar­tózkodott Romániában egy angol admirális és tanulmányozta a flottabázis megalakítá­sának lehetőségét. lagi ünnepségekkel fogadták Sincero porost, a pápa Mipesfíe érlelett követét A bíboros magyarnyelvű beszédben válaszolt az üdvözlésekre RECORD szörtelenitö gyökeresen eltávolítja a szőrzetet RECORD púder a Ma púdere. Teljesen ártalmatlan. A legkényesebb arcbőrnek megfelel. Orvosilag is ajánlva. Szörtelenitö Kő 18'— Púder .... Kő 15'— Minden szaküzletben kapható: Nagybani árusítás. d.engel.bratislava Grössllng-ucca 9. Budapest, augusztus 16. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonjelentése.) Ma délelőtt tíz órakor érkezett meg a délivasuti pálya­udvaron Sinoero bíboros, a pápa követe. Amikor a vonat befutott a pályaudvarra, a zenekarok a pápai himnuszt játszották. A megérkező bíborost a főpapság nevében Serédi biboros-hercegprimás, a kormány nevében Vasa József miniszterelnökbelyet- tes, Budapest főváros nevében Ripka Fe­renc főpolgármester, a Szent Xmrc-iinnepség i rendezőbizottság nevében pedig Huszár j Károly, a rendezőbizottság elnöke üdvözöl-! ték. Sincero pápai köret a pályaudvaron! egybegyült óriási tömeg viharos éljenzése j közben magyarul üdvözölte a tiszteletére ! megjelenteket. — Nagyon köszönöm — mondotta — szieretetüket, amellyel fogadtak. Őszentsége küldött a magyarokhoz, akikhez szívesen jöttem és a Szent Atya áldását hoztam. Na­gyon boldog vagyok, hogy a Szent Atya kü­lönös áldását én tolmácsolhatom. Éljen Szent Imre herceg emléke, éljen Magyaror­szág, éljen a magyar rtóp. A bíboros ezután áldást osztott, amit a tö­meg térclcnállva fogadott, maid a pápai zászlóval díszített fogaton egy diszruhás 1 ovasrendörszázad által kisérvc vonult a Bazilikába. Sincero mellett a hintóbán Serédi hercegprímás foglalt helyet. Az ösz­szes harangok megkon dúltak Budapest templomaiban és mindaddig zúgtak, amíg a menet a Bazilikába érkezett, ahol harso­nátok fogadták a pápa követét. Sincero a Bazilikáim!! felolvasta a pápái bullád, amelyben a Szent Atya megbízta öt a ma­gyarországi Szent Imre-iinnepségeken való képviseletével. A pápai követ ezután a •Szentkirály uccai Károlyi-palotába hajta­tott, ahol budapesti tartózkodása alatt lak­ni fog. Horthy kormányzó déli fél egy órakor fo­gadta Sincero pápai delegátust. A várpalota előtt hatalmas tömeg gyűlt össze, az udva­ron diszszázad, katonai zenekarok, a fo­lyosókon pedig diszruhás testőrök sorakoz­tak. Amikor a pápai követ a királyi váT elé érkezett, a zenekarok a pápai és a magyar himnuszt játszották. A kormányzónál való fogadtatás, amely a legszűkebb körben folyt le, fél óráig tartott. Budapest, augusztus 16. (Budapesti szer­kesztőségünk teiefonjelent'ése.) Tegnap dél­után Budapestre érkezett az aradiak és te­mesváriak négyszáz főnyi zarándokcsapa fa, ma délelőtt pedig a nagyváradiak 1460 főnyi zarándokcsapata érkezeit meg. A zarándoko­kat a pályaudvaron ünnepélyesen fogadták. Mindannyian a Szent Imre-ünnepségek alkal­mából jöttek Budajpestre.

Next

/
Thumbnails
Contents